Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-05 / 156. szám
Az amerikai légierő újabb barbár támadása Hanoi ellen Befejeződtek Brandt és Pompidou megbeszélései KOMMENTÁR A koreai közös nyilatkozat Ha néhány esztendővel ezelőtt egy újságíróklubban vagy akár valamelyik parlament folyosóján, beszélgetés közben valaki kijelenti, hogy Észak- és Dél-Korea képviselői bármiről is közös nyilatkozatot írnak alá és tesznek közzé, feltétlenül megmosolyogják ezt a próféciát. Most pedig pontosan ez történt. Ráadásul a Kjoreai, Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság hivatalos képviselői nem valamilyen periférikus; politikailag jelentéktelen témáról adtak ki ,,észak—déli közös közleményt”, hanem a lehető legfontosabb, a két állam kulcskérdésének számító témáról, kettőjük közeledéséről és az egyszer eljövendő nemzeti egyesülésről. A koreai félszigetről érkezett hír rendkívül érdekes. Hogy fontossága arányában áll-e azzal a nyilvánvalóan nagy visszhanggal, amelyet kelt, az csak később dőlhet el, a szavak próbája kizárólag a gyakorlat lehet. Annyi azonban már rövid távra is valószínűnek tűnik, hogy a világ egyik igen veszélyes pontján kisebb lesz a feszültség és ee a lehetőség a két állam határain túl is örvendetes. Kevés hely volt a földkerekségen, ahol olyan gyakóriak voltak a nem ritkán fegyveres összetűzésekben is megnyilvánuló incidensek, mint a KNDK és Dél-Korea, államhatárán. Ha a mostani, a két állam közeledése mellett hitet tevő közös nyilatkozat hangja és szövege feltétlenül meglepetésnek számít is, bizonyos jelek már korábban utaltak esetleges enyhülésre. Mint emlékezetes, a két állam Vöröskereszt-delegációi felvették egymással a kapcsolatot és tárgyalásokat kezdtek. A kö2ös nyilatkozat elvei rokonszenvesek, megvalósításuk azonban sem gyorsnak, sem könnyűnek nem ígérkezik. Dél-Koreában amerikai megszálló csapatok tartózkodnak és az ország fegyveres ereje támogatja az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Indokína-szerte hírhedtté váltak a hosszú ideig ott harcolt dél-koreai „tigris” hadosztály kegyetlenkedései. Szöulnak sok mindennel kellene szakítania ahhoz, hogy gyakorlatilag is elinduljon a KNDK által oly régen szorgalmazott nemzeti egység felé. Az amerikai légierő kedden délelőtt ismét több hullámban bombázta a VDK fővárosát — jelentette az AFP francia hírügynökség hanoi tudósítója. Az amerikai vadászbombázók első köteléke helyi idő szerint néhány perccel 11 óra után húzott el a főváros fölött. BombaterhüPatak Károly, az MTI tudósítója jelenti: A keddre virradó éjszaka különösen kiéleződött a szélsőséges protestáns UDA és az angol hadsereg közötti viszony. Belfastban az ulstéri védelmi szervezet 8000 emberé ftégj' órán' ''át’ ftéz'étt fafkaászemet négyslzázádnyi angol katonai • erővel áz egyik protestáns lakta lakónegyed határán. Az UDA-szervezet, amely kézifegyvereket örökölt az egykori Faulkner-kormány miliciájától, hétről hétre barikádokat emel Észak-Iror- szágban. A múlt hét végén meghagyott néhány barikádot és közölte, hogy az útakadályokkal lezárt városrészben „autonóm hatalmat” gyakorol, mindaddig, amíg a Whitelaw-kormányzat nem támadja meg Londonderry három éve elbarikádozott katolikus gettóját. Jóllehet Whitelaw már kijelentette, hogy nem tűr meg további ilyen övezeteket, a katonaság tétlenül szemlélte a legutóbbi hét végén lezajlott akciót is. A feszültség csak akkor keletkezett, amikor az UDA az éjszakai órákban még bővíteni akarta a három „No-Go” övezetnek kikiáltott terület egyikét. A katonák ekkor a helyszínre vonultak. Alkudozás két Hanoi Kim Lten nevű negyedére szórták le, amely — mint a Hanoiban akkreditált külföldi sajtótudósítók meggyőződtek róla — már az elmúlt héten is, az amerikai kalózgépek támadásainak célpontja volt. A VDK légvédelme kedden délfelé lelőtte az egyik amerikai támadó rekezdődött Ford tábornok, az Észak-Irországban állomásozó angol szárazföldi erők parancsnoka és az UDA-vezé- rek között, ami végül kompromisszummal zárult, bár ez megszégyenítő maradt a hatóságikra nézve. A katonák ugyanis, elérték, az;t^. hogy az UDA néni épített akadályokat a vitás ponton, viszont elnézték, hogy mellékutcákSokasodnak a tanújelei annak, hogy Európa eljutott ahhoz a határhoz, amely fordulópont lehet történetében. Az enyhülés kezdetét jelző friss politikai szelek érezhetőek ma a kontinens minden sarkában, így a Benelux országokban is —, írja Jurij Kornyilov, a TASZSZ hírmagyarázója. Ha áttekintjük a három Benelux állam — Belgium, Hollandia és Luxemburg — legújabb politikájának történetét, nem nehéz meggyőződnünk arról, hogy az utóbbi időben ezekben az államokpülőgépet, egy Phantom típusú vadászbombázót. Ezzel 3716-ra emelkedett a demokratikus Vietnam légiterében megsemmisített támadó repülőgépek száma. (Képünkön: géppuskaállások Hanoi háztetőin. Kelet-Magyarország telefotó) ban torlaszokat emeljen. Megengedték a szélsőséges szervezetnek, hogy őrjáratokkal ellenőrizze a városrészt és a katonák maguk is elfoglaltak néhány őrhelyet a protestáns barikádokon. Kedden délután William Whitelaw miniszter fogadta az UDA képviselőit, akik tisztázni akarják az éjszakai megállapodás részleteit. ban megnövekedtek az európai béke megszilárdításáért tevékenyen küzdő erők. A hírmagyarázó megállapítja: a Szovjetunió és a Benelux országok között létrejövő bizalom elősegíti gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolataik fejlődését. A Szovjetunió és a belga—luxemburgi gazdasági szövetség között lebonyolódó áruforgalom 169,5 millió rubelt tett ki az elmúlt évben, a szovjet—holland árucsere-forgalom pedig elérte a 229 millió rubelt. Bonnban kedden befejeződött a kétnapos francia— nyugatnémet konzultáció. A tanácskozások befejezéséül a két delegáció plenáris ülést tartott, Pompidou francia elnök és Brandt nyugatnémet kancellár együttes elnökletével. A plenáris ülés végeztével mind Pompidou, mind pedig Brandt röviden nyilatkozott a kancellári hivatal teraszán összegyűlt újságíróknak a kétnapos tanácskozás témáiról és eredményeiről. Brandt azt a véleménj'ét fejezte ki, hogy a két fél igén tartalmas megbeszéléseket folytatott, egész Európa sorsát érintő kérdésekről: az előkészítés alatt lévő európai biztonsági és együttműködési értekezletről, a Közös Piac kibővüléséről, valuta- politikai kérdésekről, valamint a nyugat-európai csúcs- konferencia — amint 6 fogalmazta — „szolid előkészítéséről”. Pompidou szerint a kétnapos tanácskozásokat a nyíltság és az egymás iránti bizalom jellemezte. Mint a Oltványi Ottó, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: „intenzív, tárgyszérű és konstruktív volt a világszervezet főtitkárával folytatott hasznos megbeszélésem” — jelentette ki Otto Winzer, a Német Demokratikus Köztársaság Genfben tartózkodó külügyminisztere, amikor kedden délután a Hotel Intercontinental különtermében találkozott a külföldi tudósítókkal. Nagy érdeklődés kísérte az NDK külügyminiszterének sajtónyilatkozatát, mert ez volt az első alkalom, hogy az NDK kormányának képviselője az Egyesült NemzéAmszterdamban a közelmúltban megrendfezték a szovjet kereskedelmi és ipari kiállítást, amely nagy sikert aratott. Július 5-én kezdődik Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter látogatása a Benelux országokban. Ez a látogatás kétségtelenül lehetővé teszi majd, hogy építő szellemben megvitassák mind a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit, mind a béke és az európai együttműködés megszilárdításának problémáit — írja Jurij Kornyilov. francia államfő mondotta, ezúttal a konzultációkat Európa nagy kérdéseire, ezen belül a nyugat-eurór< i közösség problémáira összpontosították. Ezek között említette meg a nyugat-európai országok külső kapcsolatait, a „valutáris területen mutatkozó nehézségeket”, továbbá a soron lévő nyugat-európai csúcstalálkozót. Megállapította, hogy a legközelebbi hetekben tíz ország külügyminisztereinek azon kell fáradozniuk,- hogy a konferencia számára megfelelő napirendet és munkafeltételeket dolgozzanak ki. Csak ezután lehet majd a csúcskonferencia dátumát rögzíteni. Pompidou nyilatkozatában befejezésül hangoztatta, hogy a francia—nyugatnémet megértés önmagában nem elegendő ..az egységes Európa felépítéséhez”, de kétségkívül alapvető eleme annak. Georges Pompidou francia köztársasági elnök a kétnapos francia—nyugatnémet csúcstalálkozó befeiezése után kedden délután visszautazott Párizsba. tek Szervezetének főtitkárával találkozott. A sajtókonferencián elsősorban erről érdeklődtek a tudósítók Otto Winzertől. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság Európa szívében az előrehaladáson munkálkodik az egymással folytatott tárgyalásokon. Winzer külügyminiszter szerint megértek a feltételei annak, hogy napirendre kerüljön az ENSZ-be való felvétel kérdése, mert mindkét német állam az európai enyhülést és a béke ügyét szolgálja. ■ ' ■ w> Egy kérdésre válaszolva a külügyminiszter hangoztatta: az NDK a Varsói' Szerződés tagállamainak közösségébe tartozik és ennek politikai tanácskozó testületében aktívan részt vesz. A moszkvai tárgyalásokat pozitívnak értékelte, s külön kiemelte á Szovjetunió fáradozásain kívül Franciaország szerepét, amely kihat az európai békére és biztonságra. Waldheim ENSZ-főtitkár- ral folytatott megbeszéléséről még annyit mondott —- többek érdeklődésére — hogy a főtitkár is célszerűnek, időszerűnék tartja a két német állam felvételének ügyét, s azt a maga részéről szorgalmazza. Winzer végezetül reményét fejezte ki, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban sorra kerülő választások nem zavarják a két német állam közt megindult tárgyalásokat. Az UDA és az angol hadsereg alkudozása A TASZSZ hirmagyarézója a Szovjetunió és a Benelux államok kapcsolatáról Otto Winzer tárgyalása az ENSZ-főtitkárral Harmat Endre: (fyilkotsáq Kt. (Dokumentumírás 16 részben) Egy főügyé 8z elnémul 7. Chicago császárának, az amerikai maffia urának azóta több utódja volt. Az egyik leg.y-esőbbet Alberto Anas- tasiának hívták. Ö volt az alapítója a világ legnagyobb bűntársaságán belül is a legfélelmetesebb csoportnak, a hírhedt Murder Incorpora- tednek, a Gyilkossági Rész vénytársaságnak. ... Mr. Caldwell, a Florida állambeli Jacksonville főügyésze határozottan lehangolt volt azon a reggelen. Tudta, hogy nagy fába vágta a fejszéjét. Közeledtek a helyi törvényhatósági választások, a republikánus főügyészt pedig pártja dúsgazdag mecénásai felszólították: üdvös lenne, ha valami látványos fogással szavazókat szerezne a pártnak. Ezért vágott neki Jeremy Caldwell a maffia floridai izsungeljének, Capone egyik volt bizalmasával, Jack Gus- rondóval akarta kezdeni. Az eszes, kiváló fizikai adottságokkal rendelkező bandita, aki a szakmában a tekintélyes „Vasöklű” jelzőt érdemelte ki, felismerte, hogy most dől el a floridai szekció jövője. Haladéktalanul intézkedett. Kígyóméregmjekciő így virradt a főügyészre a végzetes reggel. Azt hitte, egyedül ő tudja, hogy birtokában van egy perdöntő ütőkártya: Gusmondo egyik haragosának, ugyancsak aktív gengszternek a levele, amelyben gyilkossággal vádolja a floridai főnököt. Amikor jelentették neki, hogy a levélírót szitává lőve találták meg egy elhagyott réten, Caldwell még mindig bízott abban, hogy valamiféle helyi csetepatéról volt szó, és az ügynek semmi köze a levélhez. Vaskos aktatáskáját maga elé tette az asztalra és várta az ápolót, aki egy idült betegsége miatt másnaponként injekciót adott neki. Meglepetésére ismeretlen fiatalember érkezett. Közölte, hogy kollégájának el kellett utaznia és a páciens en- gedelméve! „néhány napon át” ő hélyettesíti majd. Áz ismeretlen nagy rutinnal végezte el a szúrást. A főügyész másodperceken belül halott volt. Az utólagos kémiai analízis megállapította, hogy kuraret — gyorsan ölő kígyómérget — fecskendeztek belé. A táska — benne a levéllel — eltűnt. Albert bácsi Az „ápoló” egy óra múlva már repülőgépen ült. Áz előzetes megbeszélés szerint este 9-kor beállított az egyik előkelő New York-i szálloda, a Lullaby Hotel halijába. A portás felszólt a 402-es számú lakosztályba és közölte a jövevénnyel: — Parancsoljoh felfáradni. Percekkel később Ralph Garbo, az alvilág egyik tehetséges „mindenese”, a Csu- kottszájú, ahogy szűkebb körben nevezték, bekopog a belülről párnázott ajtón. Á szobában Alberto Anastasia ül. Nyájasan érdeklődik, rendben van-e minden. Az igenlő válasz után újabb kérdés következik: — Nem ittál? Egy kortyót sem? A felelet ezúttal határozott nem, de „Albert bácsi”, a Gyilkosság Részvénytársaság és pillanatnyilag az egész maffia főnöke, dühösnek látszik. — Szívesen dolgoztatlak, mert mindent tudsz, ami ehhez a szakmához kell. Mondták, hogy valaha ittál, de eddig nem volt baj veled. Őszintének látszol, amikor azt állítod, most sem fecsegtél. Annál rosszabb rád nézve fiam. Ez azt jelenti, olyan állapotban voltál, hogy valóban nem emlékszel semmire. Márpedig fecsegtél, gyermekem, egy bárban orvostudományról és hatásos injekciókról tartottál előadást. Tudod, hogy van az, Albert bácsihoz visszajutnak a dolgok. Ralph Garbót soha többé nem látta senki. Még a holtteste sem került elő. Ezekután ideje, hogy bemutassuk az olvasónak Alberto Anastasiát. Miközben A1 Capone Chicagóban irányította a gengsztermonopóliumot, ő viszonylag nagyon fiatalon Amerika legnagyobb városában, New Yorkban szerezte meg a Főnök engedélyét a „munkához” ö építette ki New York óriási szesz- csempész hálózatát, de egyéniségéhez mindig a gyilkosság állt a legközelebb. Válogatott brigantikból különítményt szervezett, akik eleinte gazdag gyermekek elrablására specializálták magukat. A gyermekrabló csoport főnöke, a „Fojtogató”, Abe Reles, egy szadista vadállat, aki gyakran a váltságdíj kifizetése után is megfojtva küldte vissza szüleiknek a gyermekeket. Anastasia nem bánta, a szülők a leghalványabb reményre is fizettek, és így legalább még kevesebb volt a nyom. Nos, Reles csoportjából alakult ki az egyik legjövedelmezőbb üzletág, a már említett Gyilkosság Rt. Fiatvan elszánt gazemberből állt ez a különítmény. Munkáját az üzleti életben bevett módszerek szerint végezte: a megrendelő rendelt és a csoport szállította... a kialkudott áldozat holttestét vagy halálhírét. Következik: A Cosa Nostra. KELET-MAGYAROSSZA« 1972. július ». t. oldal
