Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

Wn. július 30. KELET-MA~VARÖRSZAe Ti. e?«af Sportolók — akiknek tapsoltunk Kádár János üdvözlő beszéde az olimpiai csapatnál tett látogatásakor Megyénk labdarúgócsapa­tai az elmúlt bajnoki évad­ban sajnálatosan nem ké­nyeztették el bennünket eredményeikkel. Érthető, hogy szívesen gondolunk vissza a megelőző évekre, amikor az NB I B-ben is képviselte megyénk színeit nyíregyházi csapat, s ugyan­akkor az NB II-ben és az NB- Ill-ban is jól szerepel­tek megyénk együttesei. S jó érzéssel gondolunk vissza azokra a játékosokra is, akik akkoriban ragadtattak tapsra bennünket. Közülük a közelmúltban a Nyíregyházi Spartacus volt játékosával, Papp Ferenccel beszélgettem. Lakásán, ízlé­sesen berendezett szobában idéztük a régi, szép labdarú­góemlékeket. — 1955-ben Eger ellen lé­pett pályára a Nyíregyházi Építők — a Spartacus előd­je — csapata. A nyíregyházi­ak között egy megszeppent 17 éves fiatalember is a zöld gyepen volt. Ez a még sihe- derszámba menő legényke én voltam. — Kezdte nevet­ve a visszaemlékezést. — Ar­ra a csapatra még ma is em­lékszem, így állt ki: Bakos — Csemnitzky, Dankó, Lakatos, Pokrovenszky, Havacs J., — Parti, Lendvai, Kovacsics, Papp, Groholy. — Hogyan is kezdődött a sportpályafutás ? — Úgy, hogy „bennszülött” nyíregyházi voltam, a Buj­toson laktunk. így adott volt, hogy először az úszással kezdtem, a Nyíregyházi Lo- komotívban úsztam verseny­szerűen. De a labdarúgás is vonzott — ez is szinte köte­lező bujtosi hagyomány! —, s hamarosan végleg meg is hódított. S mint bevezető­ben említette, korán — már 17 éves koromban sikerült befutnom... Valóban korán feltűnt, s nem futó „meteor” volt. Ti­zenöt éven át volt a nyír­egyházi labdarúgó-szurkolók kedvenc játékosa. Mert Papp Feri valóban egyik kedvenc volt az akkori sok közül. S nem is méltatlanul. Hiszen ragyogó technikája, finom cselei, s ritkábban — de min-- dig legjobbkor lőtt góljai va­lóban élményszámba men­tek. Másfél éves sportpálya- futása gazdag élményeiből „kapásból” a következőket ragadta ki. — A Bp. Spartacus együt­tese mindenkor nagy ellen­felünk volt. Egyik alkalom­mal, NB I. B-s bajnoki mér­kőzésen 3:3 arányú döntet­lent játszottunk velük. E ta­lálkozó azért marad szá­momra mindenkor nagysze­rű emlék, mert végig izgal­mas, szép gólokkal fűszere­zett játékot nyújtottunk a nézőknek. S nem utolsó­sorban: mesterhármast sike­rült rúgnom a fővárosiak ka­pujába. — Ugyancsak kellemesen emlékszem vissza a bujtosi pályán Özd ellen játszott ta­lálkozóra. Nagy volt a tét: ha az ózdiak győznek, úgy bajnokok! Viszont, ha mi ve­szítünk, akkor kiestünk vol­na. Végig hallatlanul nagy, mondhatni gyilkos volt a mérkőzés irama. S végül 1:0-ra győztünk és az egy- szem gólt szintén én lőttem úgy, hogy a rám támadó vé­dő és a kiugró kapus fölött emeltem be a labdát a felső sarokba. — Már nem játszom, hadd „hencegjek” egy kicsit: Mis­kolcon ugyancsak régi. nagy ellenfél ellen játszottunk. — Hej de sokszor kiporoltak bennünket — S ezen a bizo­nyos mérkőzésen nekünk ment a játék.. Bár a találko­zó előtt egyáltalán nem vol­tak rózsás esélyeink, mégis a gólommal 1:0-ra nyertünk. S ez alkalommal nekem annyi­ra ment a játék, hogy a vé­dők között volt olyan játé­kos aki szinte már meg sem mert támadni. Ezt a mérkőzés utáni baráti tiátba- verések között mondta el.. . — Melyik volt pályafutása legjobb nyíregyházi csapata ? — Nehéz erre válaszolni De talán az volt a legjobb együttesünk, amely így állt fel: PAPP FERENC Pilcsuk — Galló, Nagy Z., Divinyi — Tóbiás, Csürke — Harcsa, Széles, Kovacsics, Papp, Bácskái. Az edzőnk dr. Kalocsai Géza volt, s mikor megvált az együttestől az NB I. B-s bajnoki táblázat negyedik helyén álltunk! — A futballcipő már a szegen pihen. Halljunk egy tárgyilagos önmérleget? — Mikor játszottam is tisztában voltam azzal, hogy teljesítményeimben mi volt a gyengébb és mi volt a jobb. Tehát szívesen! Elsőnek a hibáimról: sokat bíráltak azért, hogy lassú voltam -— s bizony többnyire igazak is voltak ezek a vélemények. Másik: nem volt kenyerem a fejelés. Sosem tudtam a védőkkel egyenlő félként felugrani fejjel a labdáért, s később pedig már idegenked­tem is a fejeléstől. Az eré­nyeimről? Ha voltak talán azt lehetne említeni, hogy nagyjából mindenkor azt tudtam tenni a labdával, amit akartam, vagy amit ép­pen tenni kellett. S úgy ér­zem, tudtam pontosan pasz- szolni is, s láttam a pályán. _ Vidámságra hajlamos, jó kedélyű játékos volt. Egy íz­ben több héten át, — még a legnagyobb helyzetből sem tudott gólt szerezni. Ezek után következett egy Mis­kolci Bányász elleni, tál 5 - kozó. A nyíregyházi együt­A Magyar Labdarúgó Szö­vetség elkészítette az 1972— 73. évi NB III-as labdarúgó­bajnokság Északkeleti cso­portjának beosztását. A cso­portban e szerint az alábbi tizenhat csapat szerepel majd: Rakamazi Spartacus, Má­tészalkai MEDOSZ, Záhonyi VSC, Tuzséri MEDOSZ, Ti- szavasvári Lombik, Tiszalöki MEDOSZ, Hajdú Vasas, Haj­dúszoboszlói Bocskai, Debre­ceni TITÁSZ, Debreceni Épí­tők, Balmazújvárosi FSE, tes végeredményben 1:0-ra nyert, s a gólt Papp Feri lőtte. Amikor labdája bevá- gödott a hálóba, széttárt kar­ral felugrott a levegőbe, s ezt kiáltotta: „Emberek, ez nem lehet igaz. Gólt lőttem” Mert nemcsak humorérzéke, ön­bírálat is volt. — Viszonylag korán hagy­ta abba? — Talán igen, s elsősorban azért, mert idegileg nagyon kimerített, hogy állandóan a kiesés ellen kellett küzde- nünk. Miután a Spartacustól megváltam, munkahelyem együttesében, a Nyíregyházi Építőkben még egy évet ját­szottam a megyei bajnokság­ban, s ezután szép csendben abbahagytam. — Hogy telnek jelenleg a hétköznapok? — Köszönöm jól. Elégedett vagyok és kiegyensúlyozott. A sportban tizenöt év alatt számos, feledhetetlenül szép élményben volt részem... S jelenleg is nagyszerűen ér­zem magam. Munkahelye­men, a Szabolcs-Szatmár me­gyei, Állami Építőipari Vál­lalatnál megbecsülnek — brigádvezető vagyok! — A munkám és otthonom köt le. Szabad időmben olvas­gatok, televíziót nézek. S kedvtelésből focizgatok, úsz­kálok és horgászom olykor. S nagyon szurkolok a megyei labdarúgócsapatoknak. A sport egyébként nem szakad ki végleg családi körömből. Én futballoztam, feleségem pedig korábban kézilabdá­zott. Érthető talán, hogy nyolcéves kislányunk is spor­tol : tornázik... Papp Ferenc nagyszerű ké­pességű labdarúgó volt, s a leállás után, az életben is megtalálta a helyét. Még mindig mindössze 33 éves... Több, neves egyesület — Ferencváros, Csepel, Diós­győr, Egyetértés — hívta futballozni. De soha, egy pil­lanatig sem gondolt arra, hogy elhagyja a nyíregyházi színeket... Úgy érzem könnyen le­mondtunk róla... Játéktudás sából sokat át tudna adni a fiatal játékosoknak! Kulimár János Szabó Lajos SE, Szolnoki Olajbányász, Törökszentmik­lósi Vasas, Szolnoki Vegyi­művek, Budapesti Postás. A csoport változatlanul Debre­cen székhellyel működik majd. ★ Az MTS Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsának elnöksé­ge megtárgyalta a Nyíregy­házi Spartacus labdarúgó tar­talékcsapatának kérését, s úgy döntött, hogy az a me­gyei I. osztályban szerepel­jen. Mint már jelentettük, Kádár János, az MSZMP KB első titkára július 27-én meglátogatta a müncheni olimpiára ké­szülő magyar csapatot. A sportolókkal lezajlott találkozón a következő­ket mondotta: Szívből köszöntöm a ma­gyar olimpiai csapat vezetőit és tagjait. Átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának és kormá­nyának szívből jövő üdvözle­tét és jókívánságait. Találkozásunknak őszintén örülök. Régen én is sportol­tam és megmaradt bennem a sport, a sportolók iránti sze­retet és tisztelet. A jel * levők közül sokat személyesen is is­merek és tudom, hogy itf — ez nem formális udvariasság — az olimpiai sportágakban a magyar sportélet színe-vi- rágával találkozhatom. Beszélgetésünk kezdetén hadd emlékeztessek arra, hogy Magyarország mindig támogatta az olimpiai eszmét, és magát az olimpiát. Aki is­meri a sport történetét, tud­ja, hogy Magyarország az újkori olimpiák közül — az 1920. évit kivéve — valameny- nyin részt vett: sporttörténe­tünk dicsősége, hogy az ösz- szes eddigi újkori olimpiákon 95 aranyérmet nyertek a ma­gyar sportolók. Van ebben történelmi folyamatosság, s van ebben új is: a felszaba­dult magyar nép nem keve­sebb, hanem több figyelmet szentelt a sportnak, nynt a régi Magyarország. Ezt az is kifejezi, hogy a sportolóink az aranyérmek kétharmadát a felszabadulás óta nyerték el. Az olimpiai eszmét abban a mély meggyőződésben tá­mogatjuk, hogy az olimpia hagyományosan a népek kö­zötti béke és barátság fóru­ma, s ünnepe. Célunk, s érte minden tőlünk telhetőt meg­teszünk, hogy a nemzetek if­júsága ne a csatatereken, ha­nem a sportpályákon talál­kozzék. Az olimpia, bár kife­jezetten sportesemény, segíti a népek közötti barát Pv és egyetértés ápolását, növelését; propagandát csinál a béké­nek, a népek közötti barát­ságnak és természetesen a sportnak is. A Magyar Népköztársaság, mint szocialista állam, külö­nösen nagy jelentőséget tu­lajdonít a sportnak. Az egyént illetően rendkívül fontos jel­lemformáló erőnek tartja, a tömegsport maga egészsége­sebbé teszi az ifjúságot, a népet. S ez olyan fontos ér­dek, amely megérdemli a tá­mogatást. Egyszóval: igazi tömegsport­forma lett! A nyári kispályás mérkő­zések során olykor előfordul­tak vitás kérdések is a csapa­tok között. S észrevételeiket, óvási ügyeiket nem min­denkor sikerült közmegelé­gedésre rendezni. Hiszen a közel félszáz csapat ügyes- bajos dolgaival mindössze egy-két ember foglalkozott, egyéb társadalmi sportmun­ka mellett. Olykor kissé öt­letszerű döntések is szület­tek! Felvetődik a kérdés: a vá­rosi labdarúgó-szövetség ke­retében nem lenne-e érdemes egy kispályás csoportot lét­rehozni? Olyan társadalmi sportmunkásokból, kik szíve­sen vállalnák, hogy csak a kispályás labdarúgás ügyei­vel foglalkozzanak: igazolás­sal, mérkőzéskifrásokkal. s ha a szükség úgy kívánja óvási vagy fegyelmi ügyekkel is. Ily módon hivatalos fóru­mot lehetne adni ennek a közkedvelt, s sok nézőt is vonzó sportformának. Megér­né, mert az üzemi dolgozók százai, a csapatok komolyan veszik a mérkőzéseket! Kissé elavult már A közelmúltban zajlott le a falusi dolgozók nyári spar­Az olimpia és az olimpiai csapat képet ad egy-egy nép­ről, országról, s v ) iák sport­járól. Az idei müncheni olim­pián önök adnak hírt a ma­gyar népről, Magyarországról és hazánk sportjáról. Megtisz­telő és felelősségteljes megbí­zatás ez. S bár gyakran be­szélünk olimpiai játékokról, tudjuk, hogy arra felkészül­ni egyáltalán nem játék, ha­nem nagyon-nagyon kemény munka. Mélyen tisztelem a magyar élsportolókat, mert tudom miről kell lemondania és mennyit kell dolgoznia an­nak, aki az 1972-es müncheni olimpiai csapat tagja. Hihe­tetlenül nagy áldozatokat odaadást és szorgalmat kíván ez mindenkitől. m A mai látogatás természe­tesen nem adhatott teljes ké­pet az önök tulajdonképpeni munkájáról. De amit ma lát­tam és hallottam, az nagy megelégedéssel és bizakodás­sal tölt el. Láttam, milyen ke­ményen és rendszeresen dol­goznak. S az egyes sportágak gyakorlatain olyan szellem­mel találkoztam, ami a jó szereplés, az jgazi küzdelem és a szép siker nélkülözhetet­len feltétele. Örömmel hallot­tam például a birkózók ve­zetőitől is, hogy versenyzőik, bár egyéni sportágban mér­kőznek, jó szellemű csapatot alkotnak. S a kollektíva tag­jai segítik egymást. Erre min­den sportágban nagy szükség van — akár csapat-, akár egyéni játékról van szó. S amikor a válogatottban, nem­zeti színekben kell küzdeni, akkor minden mást, az egyéni presztízsszempontokat félre kell tenni, és a klubsoviniz­musnak sincs helye. Akkor első a közös ügy, a nemzeti színek, az ország méltó kép­viselete. Olimpiai derűlátásom alap­ja tehát az a nagy és kemény, szervezett és tervszerű mun­ka, amelyet önök végeznek. Ez több szakaszból állt, kezd­ve a sportvezetés átgondolt tervének kidolgozásától, a szükséges feltételek állami biztosításán át egészen a szak­vezetők, edzők és sportolók jelenlegi felkészüléséig. Ez a munka meghozza majd a ma­ga gyümölcsét s a müncheni olimpián népünkről, hazánk­ról szóló híradás sikeres lesz. Tisztelem az újkori olimpia elindítójának jelszavát: a részvétel a fontos. Minthogy az olimpia a népek békéjét és barátságát ápolja, valóban fontos „a részvétel. Magyaror­szág a mostani, 1972-es talál­kozón is — kettő kivételével — valamennyi olimpiai sport­ágban indul, ez hagyomá­nyainknak is megfelel. De a részvétel mellett a verseny v is fontos, anélkül, verseny ­takiádjának megyei döntője. Különösebb érdeklődés nél­kül. Az indulásra, részvételre jogot szerzett versenyzőknek hozzávetőleg a fele nem vett részt a döntőn. A nézőkről? Az az igazság, hogy a sparta- kiád eseményei már évek óta nem nagyon vonzzák a kö­zönséget... Időben sem túl szerencsés a lebonyolítás, hiszen július­ban a falusi fiatalok túlnyo­mó többsége dolgozik. Mások szabadságukat töltik, tábo­rokban, üdülni vannak. Em­berileg teljesen érthető, hogy a megyei döntő egyetlen nap­jára nem szakították félbe pihenőjüket. Ugyanakkor ko­rábban és későbben sem le­het rendezni! Hiszen az éves szövetségi bajnokságokkal ütközne... Sportértékben sem sokat nyújt ez a rendezvény — sajnos. A legnagyobb baj idén is ^az volt, hogy a me­gyei döntővel véget is ért! Nem volt továbbjutás terüle­ti, majd országos vetélkedő­re. S az egy-két tehetséges versenyző mellett találkoz­tunk olyan röplabdázóval is, aki nyíltan bevallotta, hogy még életében nem röplabdá- zott csapatban! Csak elcsalo­gatták, mert nem volt ki az együttes... S az itt elsoroltak nem szellem és a dobogóra ju­tásért folyó küzdelem nélkül nincs is igazi sport, s ma már nincs igazi olimpia sem. Az olimpiára minden rész­vevő erősen készül. Hogy ki milyen eredménnyel szele­pei, az a feszített felkészülé­sen kívül, a pillanatnyi egészségi és igeállapotától, sőt még a szerencsétől is függ. Nem is szeretnék most külön igényeket támasztani, az olimpiai csapat tagjai, ve­zetői úgyis tudják, mit vár­nak tőlük. Azt azonban kérem, hogy a legfontosabb követelmény­nek mindenki tegyen eleget: versenyeken, edzéseken, kü­lönböző eseményeken, sza­bad idejében megfelelő maga­tartást tanúsítson, úgy visel­kedjen, hogy ne hozzon ránk szégyent, hanem becsületet szerezzen a magyar névnek, méltón képviselje a Magyar Népköztársaságot, népünket. Ez olyan általános követel­mény, amelynek teljesítését mindenki elvárhatja az olimpiai csapattól, annak minden tagjától. Biztos Va­gyok abban, hogy ennek a követelménynek meg is fe­lelnek, mert a méltó maga­tartás még a verseny konk­rét eredményeinél is többet számít. A Magyar Népköztársa­ságnak a világban ma van tekintélye és becsülete. Fej­lődésünk nem mindig volt egyenes vonalú, töretlen, de most, úgy tűnik egyenesben vagyunk, munka és harc árán fejlődünk mindenben, így a sportban ÍS. Ezt barát és ellenség is megállapítja. Előrehaladásunk nem szal- malángszerű fellobbanás, ha­nem folyamatos, kitartó, áll­hatatos erőfeszítések ered­ménye. S erre van szükség a sportban, az olimpián is. Ameddig a lélek és a test erői engedik, sportszerűen küzdeni kell. Alti ezt megte­szi, azt megbecsüljük és tisz­teljük, függetlenül attól, mi- ^ lyen helyezést ért el a ver­senyben: a megtisztelő meg­bízatás tudata, a vasszorga­lom, végzett felkészülési munka, a megfelelő küzdő- szellem biztosan meghozza az eredményeket is. Befejezésül az olimpiai csapat vezetőinek és tagjai­nak jó egészséget, további eredményes munkát és ter­veiknek, vágyaiknak megfe­lelő sikeres versenyzést kí­vánok. S engedjék meg, hogy most, egy hagyományos sportbiztatással búcsúzzak, azzal, amelyet egész sport- szerető közvéleményünk hangoztat majd, amelyet önöknek minden versenyen hallani, érezni kell: hajrá magyarok! egyedi, sajátosan szabol­csi jellegűek. Más megyék­ben is többnyire ez jellemző a spartakiádokra. Sajnálato­san ellaposodott, korszerűt­lenné vált ez a sportolási \ forma. Mindenként más megoldás kellene. Olyan, mely valóban rendszeres és jó sportolási lehetőséget biz­tosítana a falusi dolgozók számára! Mai sportműsor Labdarúgás: Tiszaberceli Tsz SE—Nyíregyházi Spar­tacus, barátságos előkészületi mérkőzés Tiszabercelen, dél­után 17 óra 30 perckor. MHSZ-rendezvény: A tar­talékosok honvédelmi ver­senyének megyei döntője Sóstón, a KISZ-tábor kör­nyékén délelőtt 9 óra 30 perc­től. Lövészsport: Serdülő, ifjú­sági és felnőtt sportlövőver­seny reggel 8 órától a sta­dion mögötti lőtéren. Városi skeet vadászlövő verseny Nyíregyházán, reggel 8 órától a Kállói úti koronglövő pá­lyán. i Sportjegyzetek Talán elolvassák!? Egyre inkább közelegnek a különféle labdajátékokban folyó bajnokságok őszi nyi­tányai, lassanként véget ér az úgynevezett nyári holt­szezon. Végre! Nyilván sok sportkedvelő vélekedik így. Hiszen az idei nyár sem volt „kegyes” Sza- bolcs-Szatmárban a szurko­lókhoz. Ugyanis megyénkben az egész nyári idényben nem volt színvonalasnak mondható, tömegeket is vonzó olyan sportesemény, melyet megyénk sportszervei rendeztek volna! Sajnos, már szinte polgár­jogot nyert megyénkben ez a rossz szokás! Legalábbis jól emlékszünk rá, hogy nagyjából egy évvel ezelőtt ugyanez volt a helyzet. Ak­kor is szóvá tettük sportro­vatunk hasábjain — de mint az idei nyár bizonyítja, ak­kori soraink vajmi kevés megértésre találtak... S hogy ismét megírtuk? A megyei testnevelési és sportszövetség tudomásunk szerint augusztus első nap­jaiban egyezteti és rögzíti az 1973. évi, megyei sportver­senynaptár tervezetét. Abban a reményben szólunk ismét, hogy a versenynaptár egyez­tetésénél hátha valakinek eszébe jutnak e sorok! Kapjanak hivatalos tórumot Közismert, hogy Nyíregy­házán egyre növekszik a kis­pályás labdarúgás iránti ér­deklődés. A tavaszi idényben lefolyt városi bajnokság há­rom csoportjában több, mint 40 csapat rajtolt, s hat női együttes vett részt az SZMT Kupában. Tévedés ne essék! Nem kí­vánjuk a sportágak királyává kikiáltani a kispályás lab­darúgást. De tényként észre kell venni, hogy közkedvelt sportolási forma, s az üze­mek, vállalatok, különféle munkahelyek dolgozói na­gyon szeretik. Fiatalabbak, akik nem kívánnak — vagy esetleg nem is tudnának — nagy pályán játszani, rop­pant kedvelik. Éppúgy, mint az idősebbek, akiknek nem jelent fárasztó fizikai meg­terhelést egy-egy mérkőzés. Az NB III csoportbeosztása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents