Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

W3 Jdífüs 55' frST.W MAGYARORSZÁG — VA«ÁRWA^MF.t,f.*WT.rr *. ofiaJ —.........-. > NÉGER Nő. (Krutilla József rajza) A Jelenkor július—augusztusi száma Változatos tartalommal, értékes szépirodalmi, tanul­mány- és kritikai anyaggal jelent meg a pécsi folyóirat hagyományosan összevont nyári kettős száma, amely­nek élén Simon István A csata végén című Dózsa- versét olvashatjuk. A lírai rovatban emellett többek kö­zött Fodor András, Galam- bosi László, Keresztury De­zső, Pécsi Gabriella, Takács Imre és Takáls Gyula je­lentkezik új költeményeivel. Bertha Bulcsú interjú- sorozatában ezúttal a Fodor Andrással folytatott beszél­getést találjuk. A szépprózai írások sorában figyelmet ér­demel Dallos Sándor, Hor­gas Béla, László Anna. Lá­zár Ervin. Mészöly Miklós és Pál Rita elbeszélése, vala­mint Kolozsvári Grandpierre Moldáviáról, a „kertköz­társaságról” szól a Fáklya jú­lius 23-án megjelent 14. szá­mában a Szovjetunió 50 éves jubileumával foglalkozó cikk­sorozat legújabb része. Szí­nes képekkel, illusztrált cik­kekben mutatja be ennek az országnak a gyors felemel­kedését. A szovjet hadiflotta napja alkalmából Gorskov tengernagy nyilatkozott „a szocializmus és a béke óceáni őrségének” jelentőségéről. Képriport is bemutatja a szovjet haditengerészek éle­tét. A termőföldek és a ter­Emil és Thiery Árpád re­gényrészlete. Ebben a szám­ban kezdi el a Jelenkor Vár- konyi Nándor Pergő évek cí­mű önéletrajzi művének foly­tatásos közlését is. A tanulmányrovatban Tüs­kés Tibor készülő Kodolányi- könyvének részletét, Pomo- gáts Bélának a prózaíró de­rékhad művészetét elemző írását és Bajomi Lázár End­re Francia krónikáját olvas­hatjuk. Érdeklődésre tarthat számot Fülep Lajos Babits- hoz szóló leveleinek gyűjte­ménye, Gál István közlésé­ben. A kritikák közül ki­emelkedik Csűrös Miklós írá­sa Takács Imre új kötetéről. Több más érdekes írás és művészi illusztrációk gazda­gítják a folyóirat tartalmas kettős számát. mészeti kincsek hasznosítá­sával foglal ko fő cikk a szov­jet népgazdaság elvi alapjait világítja meg. A régészet, különösen pedig a magyarság múltja iránt érdeklődőket megismerteti a lap azzal a szovjet—magyar közös tudo­mányos munkával, amely az ótürk runaírásos emlékek feltárásával, megfejtésével foglalkozik. A munkahelyi közérzet, va­lamint több szórakoztató ta­nulságos cikk szintén joggal számít az olvasók érdeklődé­sére. (KS) Csanády /ones: Nyár-éji Azt tartják, hogy bizonyos területeken, s ide sorolják a kulturális életet is, a nyár holtszezon, vagy más kifeje­zéssel élve uborkaszezon. Erre az utóbbi évek meleg hónapjai erősen rácáfoltak, ha csak a szegedi ünnepi já­tékokra, vagy a gyulai vár­játékokra gondolunk, már elég is bizonyítékként. De ugye, a kedves néző, illetve a kedves'hallgató nyáron is természetesen ugyanolyan igénnyel, hanem fokozottab- bal ül le televíziót nézni, vagy rádiót hallgatni. Az egyik legnagyobb szórakoztató köz­pont, a Magyar Rádió is gondolt hallgatóira, hogy elegendő csemegéhez jussa­nak a nyári szezonban is. Ezért látogattunk el a rá­dió dramaturgiájának veze­tőjéhez, Lékay Ottóhoz. — Milyen izgalmasabb produkciókat tervez a rádió dramaturgiája júliusban? — A lengyel kultúra hete (július 17-től 23-ig) alkalmá­ból három új hangjátékot tűz­tünk műsorra. Elsőnek hadd említsem meg Ireneus Ire- dinsky A liftben című da­rabját. Anélkül, hogy el­árulnám a konfliktust, csak felvillantom a történet lé­nyegét, mely allegorikus já­ték. A véletlen egy fiatalem­bert és egy leányt zár össze a liftben. A fiatalok lejátsszák közös életük lehetséges va­riációit 20 percben. A máso­dik bemutató Henrik Barbi- jewski műve: „Kis komé­dia”. Az abszurdba hajló já­ték hőse egy orvos, aki egész életét a betegek gyógyításá­nak szentelte. Egyszer azon­ban az egyik betege képében a halál jelenik meg előtte, érte jön... Az idegborzoló relativitás hangjáték után a harmadik mű írója költő, Zbigniew Herbert. Lélek című műve tragikus játék. A falusi tár­gyú darabban I.alek figurá­ján keresztül a lengyel való­ság nehéz problémája kerül a középpontba. Itt említem meg, hogy a darab ihletett tolmácsolásában lengyel mű­vész működött közre: Wies­law Opalek, a lengyel rádió főrendezője. — Milyen egyéb hang játék várható? — Terveinkben szerepel majd egy Margaret Du- rat bemutató. Az An- dermass úr délutánja. Ez egy lírai történet egy polgár­ról. De készülnek hazai hangjátékok is műhelyünk­ben. Sólyom I.ászló: Nyári történet címen - írt számunk­ra darabot. Hősei mai fiata­lok, akik nem is olyan ci­nikusak, mint ahogy egyesek hiszik. Hegedűs Géza: A né­hai Antónia Tortella című műve is bizonyára nagy ér­deklődést vált majd ki. A szintén allegorikus, szati­rikus játékban a költő és a művész halhatatlanság iránti vágyáról elmélkedik az író. — Évenként hány bemuta­tót tűz műsorára a Rádió- színház? — Általában évi 50 bemu­tatót tervezünk és azt hisz- szük, hogy a nyárra műsorra tűzött darabok méltán kép­viselik majd a hangjáték- irodalmat. Ügy érezzük, nyugodtan leírhatjuk a kedves olvasó­nak, hogy szabadság alatt is érdemes lesz figyelemmel kí­sérni a rádióműsort, hogy minél több gazdag élmény gyarapítsa a pihenést. (regős) Úl KÖNYVEK Két krónika Sadoveanu Tíz évszázad Országszerte megemlékez­tek Dózsa Györgyről, s a maga módján ezt tette a könyvkiadás is. A Magyar Helikon azt a munkát je­lentette meg — nagyon szép kiállításban —, amely alap­vetőnek számít, Taurinus. István Paraszti háború-ját. A szerző Erdély püspöki helynöke volt, s hősköltemé­nye a parasztháború vérbe fojtását követően rövidesen — öt év múlva — megjelent. A latinul írt, öt „könyvre” oszló munka művészi értéke kisebb, mint a benne foglalt tényéké, adatoké. A huma­nista szemléletű főpap — bár munkájának felülete mást mutat — lényegében rokonszenvezett Dózsa küz­delmével. A parasztháború vezére a szó igaz értelmében hősként jelenik meg előt­tünk Taurinus tolla nyo­mán: remek hadvezér, fárad­hatatlan szervező, s a bukás­ban sem morzsolódik fel nagysága. A forrás értékű mű most másodszor jelenik meg magyarul, Geréb László fordításában, s ugyanő írt a kötethez tartalmas; a szer­zőt és a munkát bemutató utószót. Merített Taurinus költe­ményéből, de más források sokaságából is Nemeskürfchy István, hogy megírhassa Krónika Dózsa György tet­teiről című könyvét. Mégis, jóval többet nyújt át az ol­vasónak, mint a föllelhető irodalom újbóli földolgozá­sát. Sajátos érzéke, tehetsé­ge van ahhoz, hogy a ren­delkezésre álló tények alap­ján gondolatrendszert te­remtsen, s ennek segítségé­vel addig elfogadott vélemé­nyeket, nézeteket vegyen re­vízió alá. Nemeskürthy Dózsája — mint a kötetben olvashatjuk — „nem kerge­tett fantomokat, nem volt megszállott” fölismerte a történelmi helyzetet, s ah­hoz igazodva cselekedett. E cselekedetet elemzi a szerző, s ezekből következtet a gon­dolatokra, indítékokra, cé­lokra. Műve — amelyet a témához illő kiállításban a Kossuth Könyvkiadó bocsá­tott közre — korábbi mun­káihoz hasonlóan minden bizonnyal megosztja majd az olvasók táborát. Helyeslők és ellenzők egy valamit azonban nem vitathatnak: izgalmas, az ország Mohács előtti idejéről az újdonság erejével ható híradás, elem­zés és mérleg. 1514-ről remeke építészete Két klasszikus alkotás, egyetlen kötetben. A rangot nem a terjedelem adja, s ezt Sadoveanu művészetének ismerősei, s hívei is tanúsít­hatják. Az Európa Könyvkiadó a Zsebkönyvek sorozatban je­lentette meg. — Lőrinczi László és Szabédi László fordításában — A balta címmel a két regényt („A másik: Jött egy malem a Szereten.) A múlt nyers világa költői erővel tárul elénk, alakok sora vall nagy hitelességgel egy életformá­ról, amely eltűnt ugyan a történelem mélyében, de nyomai még évtizedekig föl- lelhetők. ★ Szakszerűség és népszerű stílus ötvözete, így jellemez­hetjük a Corvina Kiadó új­donságát, Nikolaus Pevsner könyvét. Az európai építé­szet történetét. A szerző — világhírű angol építészettör­ténész — nem kevesebbre vállalkozott, mint Nyugat- Európa építészetének tíz év­századot felölelő áttekintésé­re. A X. századtól napjainkig irdatlanul sok mindent al­kottak a kő, a beton, az üveg, az acél formálói. A több, mint 300 illusztrációt fölvo­nultató kötet — tíz nyelven jelent meg eddig — joggal szállíthat sikerre. ★ Tizenegy tanulmányt tar­talmaz az a könyv, amelyet Műszaki fejlődés és világ- gazdaság címmel jelentetett meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. A tudományos­technikai forradalom napja­ink sokat vitatott kérdés- csoportját alkotja, a tanul­mányok különböző nézőpont­ból vizsgálják a fejlődési irányzatokat. Az Ádám György összeállította műben a szerzők — akik sorában nemzetközi szervezetek kol­lektívái is föllelhetők — a többi között olyan problé­mákat elemeznek, mint a mű­szaki rés, az új technikák el­terjedése, a tömeggyártás jö­vője, a szocialista országok gazdasági együttműködése, a fejlődő országok helyzete. A hazai kél elések jobb megvi­lágításához segítséget nyúj­tó tanulmánykötethez de. Simái Mihály írt előszót­M. O. A Fáklya jubileumi tartalommal A nyári éj csillagai, a nyári lüktető világ, csillag-éjszaka, ferdén villan a Göncöl rúd ja, ferdén sziporkázik a csillag-geometria. Minden fény ferde-szögben, minden nyílvessző-ívben üt a légen át; a kazal-zsuppon áthullámzó holdfény villantja rézsut vonyogó vasát. ó titokzatos nyári éj, ó titkos gyermeki borzongás a Hold alatt, hol lázongva futkos a gondolat, mert fényét rejtve bujdokol a nap. Talpunkra forr a hallgatag anyag, kíváncsi szemünk sugarába szökken, az űrbe csap, ragyogva száll az űrben, S a semmi túlpartján egy ágra röppen Lüktet a csillag-világ, lüktet forró fejünk a porzó Hold alatt, míg a sötétben űr-virágok égnek, mert arcát rejtve bujdokol a nap. Nincs holtszezon rös koron.'1. Mozdulatlanul áll egy távoli bozótos tetején. kiszaladok az útig. Hat ki­lométert kell gyalogolnom, hogy elérjem a Dunát és a hajóállomást. Ellenkező irányba megyek, mint amerre Füzes van. Dűlőutakon, ösvényeken szaladok keresztül. Később kiérek az országúira. Messziről meglátom a hajó­állomás fehér épületét. Hű­vösebb lesz. A Duna felöl jön a levegő. Nem tudom, hány óra lehet. Amikor meghallom a hajg- kürtöt, szaladni kezdek. A hátamhoz tapad a ruha. Ab­ban reménykedem, hogy ez egy másik hajó lehetett, ame­lyik Pest felöl jön. Két bátyus asszony beszél­get a váróteremben. Lihegve állok előttük. — Most ment el egy ne­gyedórája. Mi is lekástük — mondja az egyik — Meg kell. hogy várd az éjfélit,.. A pénztárnál megveszem a jegyet. Ekkor látom, hogy Irénke néni nyolcvan forintot adott. Vongttal is mehettem völna. Közben a két asszony elal­szik. Végignyuitak a pádon. Csomagjuk fejük alatt. Kimegyek a partra és le­ülök a lépcsőre. Hűvös hal- szag van. Éjfélkor megjön a hajó. Sokan utaznak. Keresek magamnak egy csendes sarkot és a falnak hajtom a fejem. Reggel, ahogy kiszállunk, a parton elveszik a jegyünket. Hat óra. Nem akarom Jolit ilyen korán felzavarni, és bent maradok a váróterem­ben. A büfénél sortállnak. Egy csésze teát kérek és egy po­gácsát. Várok egy bőrüléses fotelben kilencig, aztán elin­dulok. Sose jártam még Pesten. Csak bámulom a nagy háza­kat és a kocsikat. Szép, di­vatos ruhájú nők jönnek ve­lem szembe. Egy férfitől megkérdem, hogy merre van a Tölgyfa utca. Garbó pulóverben van és aktatáskát szorít a hóna alá. Mosolyog és egy kicsit elő- rehajol az arcomba; — itt egyenesen menjen. Ha villa­mos keresztezi az utat, for­duljon balra. — Olyan ked­vesen beszél. Jó kedvem lesz. — Elkísérném, de dolgozni megyek... Látom, hogy befordul egy sarkon. Egy darabig nézem a sarkot, ahol eltűnt. Nagynéném írta, hogy egy szabónál dolgozik. Ugyanab­ban a házban, ahol laknak. Megtalálom az üzletet és a házat. Ki van írva: Kas Im­re, úriszabó. Átmegyek a másik oldalra és sétálok. Látom, hogy az üzlet galériás, s fönt ég a villany. Egyszer csak észreveszem Jolit. Egy székről állhatott fel, mert eddig nem láttam. Gyorsan arréb megyek. Nagyon izgatott vagyok Odamegyek az üzlet elé, de nincs bátorságom bemenni. Elsétálok a sarokig meg visz- sza. Talán két óra is eltelik, amikor Joli kilép az ajtón. Piros ruhában van, nagy fe­hér virágokkal. Egy csomagot tart a kezé­ben és bemegy a házba. — Te kisfiú — mondom egy gyereknek — tegyél meg nekem valamit. És elmondom neki, amit akarok. — Miért nem tetszik fel­menni? — kérdi. — Mert lakik ott valaki, aki haragszik rám. De neked sem kell bemenned, csak csengess be. Megkönnyebbülök. Adok neki négy forintot. Megnézi, és vigyorogva szalad. Számolom a perceket. Most felért, most becsengetett. Most átadja a levelet. Joli ebben a pillanatban olvashat­ja: — Hallod, Karcsi — szól a férjéhez. Itt a Julika... — Most kilép az ajtón. Szalad lefelé... De csak a kisfiú jelenik meg a kapuban — Odaadtam — kiáltja a másik oldalról. Nem tudok tőle többet kér­dezni, mert már messze jár. Nemsokára Karcsit látom meg. Sötétkék ruhában van. Körülnéz, aztán, ahogy ész­revesz átjön hozzám. — Szervusz —■ mondja. — Hát te most rosszkor jöttél. Joli elutazott. Beláthatod, hogy így... — Sajnálkozva Ingatja a fejét: — Haza K'*i menned... — Gyere, kikíséN lek az állomásra. Van pénzed jegyre? Á torkomat a sírás fojto­gatja. Csak bólintok, hogy igen. — Mert mondd meg, ha nincs. Megyünk a villamoson. Karcsi fogja a kallantyút. Időnként lekucorog és há­zakat nézegeti, mintha keres­ne valakit. — Hogy vagy? — kérdem tőle. — Szerencséd, hogy ma szabadnapos vagyok. — mondja. Az állomáson megkérdezi, hogy fnikor indul a vonat. Én pedig eltűnők a jegyvál­tók tömegében. Egy idő után kilépek a sorból. Karcsi nem vesz észre semmit. Amikor 'hozzáérek, úgy csinálok, mintha akkor raktam volna el a jegyem. — Hát akkor készen va­gyunk — mondom neki. Megfogja a vállarh: — Ne búslakodj. Gyere, fizetek ne­ked egy málnát. Később felszállunk a fül­kébe. Jó helyem van. Az ab­lakhoz üáök. — Köszönöm — mondom neki. — El kell mennem — mondja — nem tudom ki­várni a másfél órát. Leszáll és áll még egy da­rabig az ablak alatt. Lehú­zom az üveget. Felint: — Hát akkor szer­vusz. Majd írjál. Figyelem, ahogy eltűnik egy csapóajtón. Ábrákat rajzolok az ablaka üvegre. Aztán kinyitom a naplóm.' Benne van titkosírással apám címe. Csak én tudom elolvasni. Szól a hangszóró: — Sz&* mélyvonat indul Füzes felé, negyvenöt perc múlva... Megfésülködöm a vonat­ablakban és leszállók. Az állomás homlokzatán megnézem a nagyórát. Négy óra lesz tíz perc múlva Elindulok egy kis szűk mellékutcán. Valaki szembe­jön velem. — Kérem, — kezdem — lenne szíves megmondani, hogy merre? — Mit merre? — Hogy merre menjsfe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents