Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-28 / 176. szám

f oüdaj ti&MüÓSBVKBbtest*# *072. JÜÍftts *f Waldheim interjúja a Novoje Vremjának Moszkva Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, aki a szovjet kor­mány meghívására nemré­giben látogatást tett a Szov­jetunióban, ott-tartózkodása idején nyilatkozatot adott a Novoje Vremja című szov­jet hetilap tudósítójának. A nyilatkozatot a hetilap a leg­újabb számában közölte. • A világon kialakult politi­kai helyzetet értékelve Wald­heim azt mondta, hogy azt két jelenség jellemzi. Az első — a világon kibontakozó ha; ladás a nemzetközi feszültség enyhülésének irányába, ame­lyet az európai országok és a nagyhatalmak vezetőinek csúcstalálkozói támasztanak alá. A második jelenség lé­nyege, hogy továbbra is nyugtalanít számos regioná­lis konfliktus, mint a viet­nami háború, a közel-keleti válság, a feszült ciprusi és dél-afrikai helyzet. Waldheim hangsúlyozta: minden lehetőt meg kell ten­ni e problémák megoldása érdekében, azért, hogy elke­rüljük a meglévő konfliktu­sok továbbterjedését: ezzel kapcsolatban aláhúzta az ENSZ fontos szerepét. Mint mondotta, a világszervezet békediplomáciája, illetékes szerveinek kellő időben tett kezdeményezései elősegíthe­tik a feszültség csökkenését és a meglévő konfliktusok megoldását. Arra a kérdésre válaszol­va, hogy mint az ENSZ fő­titkára, mit tekint legköze­lebbi feladatának, Kurt Waldheim a következőket mondotta: — Legközelebbi feladatom elérni azt, hogy a tagállamok és a világ közvé­leménye visszakapja hitét az ENSZ hatékonyságában. A távolabbi program pedig: rá­bírni a tagállamokat, hogy az ENSZ alapokmánya alapján és feladatainak megfelelően békefenntartó eszközként használják fel a világszerve­zetet. Kurt Waldheim nagy elis­meréssel szólt arról a sze­repről, amelyet a Szovjetunió tölt be az ENSZ tevékenysé­gében; értékelte a Szovjet­uniónak a béke fenntartásá­ra és a feszültség enyhítésére irányuló politikáját. Arra a kérdésre válaszol­va, hogy milyen álláspontot foglal el a két német állam ENSZ-tagságát illetően, a fő­titkár azt válaszolta, hogy az ENSZ érdeke, ha mielőbb el­éri a teljes egyetemességet. „Ezért én amellett foglalok állást, hogy mielőbb vegyék fel az ENSZ-be az úgyneve­zett kettéosztott államokat és köztük természetesen a két német államot” — mondotta. Jarring közel-keleti misz- sziójának felújításával kap­csolatban az ENSZ főtitkára kijelentette, hogy a jövő hó­nap elején Jarring nagykö­vet New Yorkba utazik és folytatója a probléma megvi­tatását vele és az érdekelt felekkel. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Jarring megbízatásának sikere nagy­ban függ attól, készek-e a felek teljes mértékben együttműködni vele. Szovjetunióbeli tartózko­dásának benyomásairól szól­va Waldheim kijelentette: a szovjet kormány szívélyes meghívása lehetővé tette szá­mára, hogy őszintén és rend­kívül hasznosan kicserélje nézeteit a nemzetközi prob­lémákról csakúgy, mint az ENSZ-problémákról a szov­jet vezetőkkel. „Nagy hatást gyakoroltak rám a Szovjet­unió csodálatos eredményei, amelyek világosan kifejezik a szovjet nép odaadását orszá­ga, a gazdasági és társa­dalmi haladás eszméi iránt” — mondotta. (TASZSZ) Castro beszéde Súlyos harcok Quang Tri térségében Hanoi A dél-vietnami háború leg­hevesebb harcai szerdán és csütörtökön reggel az északi Quang Tri tartományban összpontosultak. Mint a Fel- szabadulás hírügynökség je­lenti, a tartomány népi fel­szabadító fegyveres erői raj­taütöttek a saigoni ejtőer­nyősök egyik zászlóalján és a zászlóalj két századát tel­jesen megsemmisítették. Több száz ellenséges katona halt, illetve sebesült meg — fűzi hozzá a jelentés, amely egyúttal azt is közli, hogy a felszabadító fegyveres erők lelőttek a tartomány légiteré­ben három amerikai repülő­gépet. A saigoni főparancsnokság állítása szerint harcok van­nak a tartomány fővárosában és annak környékén. A je­lentés szerint Quang Tri vá­rosában utcai harcok dúlnak és a saigoni hadsereg ejtőer­nyősei behatoltak a város ősi erődítményébe is. Megcáfol­ni látszik a városban és az erődítményben folyó harcok hírét az, hogy az amerikai légierő B—52-es nehézbom­bázói a városközponttól mért 8 kilométer sugarú körön be­lül nyolc hullámban hajtot­tak végre szerdán szőnyeg- bombázást. A hanoi Nhan Dán és a Quan Dói Nhan Dan, a had­sereg lapja Nixon újabb ko­médiájának minősíti a Quang Tri-i citadella bevételéről ter­jesztett saigoni híreket. A Nhan Dán hangsúlyozza, hogy az amerikaiak ugyan óriási méretekben támogat­ták a saigoni alakulatok Quang Tri ellenes támadá­sát, ennek a támogatásnak mégsem volt meg a kívánt hatása, s a hadműveletben részt vevő ellenséges alaku­latok súlyos veszteségeket szenvedtek. A hadisiker ki­találásával — írja a Nhan Dán — a katonai parancs­nokság a bábcsapatok har­ci hangulatát kívánja meg­javítani és arra akarja biz­tatni őket, hogy folytassák a reménytelenül kétségbeesett hadműveletet. A felszabadító fegyveres erők csütörtökön hajnalban nagyarányú tüzérségi és gya­logsági támadásokat indítot­tak a Quang Tribe vezető utakon tartózkodó saigoni tengerészgyalogos és ejtőer­nyős alakulatok ellen. A saigoni hadsereg egyik szóvivőjének közléséből ki­tűnt, hogy újabb 500 saigoni ejtőernyőst irányítottak Quang Tri térségébe erősítés­ként. Amerikai váSasztási előkészületek Amerikai politikai megfi­gyelők szerint megtörténhet, hogy Eagleton szenátornak, McGovern demokrata elnök­jelölt alelnökjelölt párjának a lassacskán mozgásba len­dülő választási kampány so­rán a politikai témák helyett kizárólag önnön „ideggyó­gyászati előéletével” kell foglalkoznia. Mint ismeretes, a missouri szenátor maga közölte, hogy 1966-ig több alkalommal ré­szesült idegterápiás kezelés­ben, s hogy ezt McGovern előtt — minthogy csupán „láb­törésnek” tekintette az egészet — „eltitkolta”. Az amerikai botrány sajtó — kivált a Nixon-párti — most arra ké­szül, hogy Eagleton szennye­sének kiteregetésével gyöngít­se McGovern esélyeit. Az alelnökjelölt, aki szer­dán Honoluluba érkezett, ki­jelentette, hogy továbbra is kész lemondani, ha úgy talál­ja, hogy az idegkezelésével kapcsolatos tények ártanak McGovernnek. „Azt akarom, hogy McGovern bekerüljön a Fehér Házba, s nem tennék semmi olyat, ami visszatarta­ná őt e cél elérésétől” — je­lentette ki Eagleton. Gury Hart, a McGo^ern- kampány fő szervezője azt nyilatkozta az üsvben, hogy a döntés kizárólag Eagletoné. A kérdés McGovern részéről lezártnak tekinthető. A vezető amerikai lapok különben egyöntetűen úgy vélekednek, hogy Eagleton akkor cselekszik legbölcseb- ben, ha lemond. Dokkmunkások London Az Angol Szakszervezeti Főtanács csütörtökön újabb ülést tartott. Ezen ismét meg­vizsgálta, hogy érvényes-e a hétfői általános sztrájkra szó­ló felhívása. Az angol szakszervezeti mozgalom széles tömegei elé­gedetten vették tudomásul a kormánypolitika ellen aratott újabb győzelmet. A dokk­munkások két éven belül má­sodszor kényszerítették térd­re a kormányt, amely kény­telen volt meghajolni a bá­nyászok és a vasutasok előtt is. Több munkahelyen elhatá­rozták, hogy folytatják a munkát. Az iparbírósági ítélet még nem tisztázta a frontokat. A bíróság elnöke, sir John Do­naldson ugyanis a lordok házának néhány órával ko­rábbi állásfoglalását hasz­nálta fel a dokkmunkások szabadon bocsátására. Szadat Líbiába látogat Havanna (MTI): Kuba és a Szovjetunió örök barátsága és a Vietnam iránti töretlen szolidaritás volt a fő mondanivalója annak az ün­nepi beszédnek, amelyet jú- lus 26. — a szigetország nem­zeti ünnepe — alkalmából mondott szerdán Havannában Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt KB első titkára, a forradalmi kormány mi­niszterelnöke. A kubai dolgozók több tíz­ezres nagygyűlésén jelen volt Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nyának külügyminisztere. Castro kiemelte azt a ha­talmas hozzájárulást, amely - lyel a Szovjetunió az emberi­ség fejlődését elősegítette. Amit Kuba elért, az a forra­dalmi eszmék következetes érvényesítésének és az inter­nacionalista szolidaritásnak a következménye — mondot­ta. A miniszterelnök szenvedé­lyes szavakkal ítélte el az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Kifejezte meg­győződését, hogy az amerikai imperializmus vereséget szenved. Rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak mielőbb véget kell vetnie intervenciós politikájának Latin-Ameriká- ban. Örömmel üdvözölte a chilei és perui forradalmi fej­lődést, a Panamában és más országokban a nemzeti füget- lenségért vívott harcot. Pompidou Olaszországban Párizs (MTI): Georges Pompidou francia köztársasági elnök csütörtö­kön kétnapos hivatalos láto­gatásra Olaszországba uta­zott. A francia államfő a nyugat-európai csúcsértekez­letről, közös piaci kérdések­ről, az EGK és az Egyesüli Államok viszonyáról és a Földközi-tenger övezetének biztonságával kapcsolatos problémákról tárgyal majd Leone olasz köztársasági el­nökkel és Andreotti minisz­terelnökkel. Kairó Szadat egyiptomi elnök a hét végén Líbiába látogat — jelentette szerdán a tripoli rádió. Több napos ott-tartóz- kodása során Kadhafi ezre­dessel, a líbiai forradalmi tanács elnökével, és a tanács tagjaival tárgyal. A téma minden bizonnyal Egyiptom és Líbia „forradalmi egyesü­lése” lesz, amelyre Kadhafi tett javaslatot. Az illetékes egyiptomi és líbiai hírforrá­sok — a két hírügynökség, a líbiai rádió és az Ál Ahram — valamennyien megjegyzik, hogy a Szadat-látogatás egy­beesik az egyiptomi elnök ál­tal kért „gondolkodási' idő” lejártával. Szadat ugyanis, amikor februárban kézhez vet­te Kadhafinak a teljes állami egyesítésre vonatkozó indít­ványát, öt hónapon belül ígérte a választ. A csütörtöki A1 Ahra.m sze­rint Golda Meir izraeli mi­niszterelnök javaslatai nem elfogadhatók Egyiptom szá­mára. Kairó továbbra sem hajlandó közvetlenül tárgyal­ni az agresszorral, mert — mint Szadat elnök nemrég ki­jelentette — ez egyenlő vol­na a megadással. Heikal sze­rint a közvetlen tárgyalások „az okkupáció árnyékában” elképzelhetetlenek. LONDON A brit felsőház, & lordok háza szerdán megszavazta Nagy-Britannia belépését a Közös Piac tagországainak sorába. Az alsóházbail egyébként a belépésről szó­ló törvényjavaslatot harma­dik olvasásban csupán 8 sza- vazatos többséggel tudták ke­resztülvinni. ‘ CHIRSTCHU RCH Radioaktív cső hullott a csendes-óceáni Mururoa Atoll közelében végrehajtott fran­cia kísérleti nukleáris rob­bantás köv'etkeztében. Mint csütörtökön közölték, Üj-Zé- landban radioaktív szennye­ződést észleltek a tehéntej­ben is. LONDON Egyetlen újság jelent meg Londonban csütörtökön: a Morning Star, a KP lapja, amely első oldalon foglalko­zik az öt letartóztatott dokk­munkás szerdai szabadon bo­csátásával. A dokkmunkások szabadon bocsátását a lap a szakszervezetek hatalmas győzelmének minősíti. MOSZKVA Moszkvában bejelentették, hogy Szergej Gorskov flotta­tengernagynak, a szovjet ha­diflotta főparancsnokának meghívására július 28-án bol­gár és román hadihajórai ér­kezik baráti látogatásra Sze- vasztopol kikötőjébe. MOSZKVA Hat gyorsforgalmú autó­pálya építését határozták el a moszkvai városi és terüle­ti tanács végrehajtó bizottsá­gának legutóbbi együttes ülé­sén. Az összesen hatszáz ki­lométer hosszú, keresztező­dés nélküli gyorsforgalmi utak Volokalamszk. Dmit­rov, Kasira, Klin. Kolomna és Szerpuhov Moszkva kör­nyéki városokkal kötik ösz- sze a szovjet fővárost. A mindkét irányban nyolc­nyolc sávos autóoályán min­den gépkocsifajta maximális sebességgel közlekedhet majd, s a belső sávokon, amelyeket kizárólag a személygépkocsik számára tartanak fenn, mi­nimálisan száz kilométeres óránkénti sebességű forga­lomra számítanak. Az autó­pályák útvonalkijelölése megkezdődött. ROSZTOV Szobrot állítottak Sztyepan Razinnak, az 1667—1671. évi oroszországi nagy parasztfel­kelés vezérének emlékére a Don menti Rosztovban. Szer­gej Konyenkov szobrász éle­tének utolsó éveiben alkotta művét. Galgóczl Erzsébet PÓKHÁLÓ 10. Nagy csönd. Erre nem szá­mú ttak. Géza sietve hozzá­teszi. — Két év múlva nyugdíjba megy. Már csak azért is, mert cukorbajos. Ha megkedvelnek az emberek, még elnök is... Az asszony nevetése sza­kítja félbe. Csodálkozva rá­néz. — Bocsánat. Csak az futott eszembe, hogy visszük át a félkész házunkat. — S int, hogy csak folytassák, ő nem szólt egy szót sem. Géza türelmesen magya­rázza. — Kilenc kilométer ide. Motorral átjárni nem távol­ság. Zsiga bizonytalan. — És... milyenek az adott­ságok? — Olyasfélék, mint nálunk. Ott :s csak marhát termel­nek marhapörköltet nem. Ott is megvalósíthatod az elkép­zeléseidet. Zsiga felüti a fejét. — Tudod, mi lehetne egy ilyen halászcsárdának a ne­ve"? „Aranypotyka”. — Jó név — mondja Géza. Marica elneveti magát, az elnök idegesen pillant rá. — Mért nem védte meg Zsigát? — kérdezi élesen az asszony. — Nem szállhatok szembe az egész faluval — mondja Géza. — És ha a maga fejét akar­ná a tisztelt faluja, akkor sí szállna velük szembe? — Nem — feleli Géza ke molyán. — A nép szava isten sza va, mi? — Marica — szól közbe csil­lapítóan a férje. — Azt nem mondom — Gé­za nem veszi át az asszony hangnemét, változatlanul ko­moly. — De ha egy falu nem akar valamit, hiába erőlte­tik rá, azt kijátsza, elszabo­tálja... — Nem arra felelt, amit kérdeztem — kiáltja az asz- szony. — Ha magát akarnák leváltani... Géza széttárja a karját. — Mindenkit le lehe# vál­tani. Le lehet váltani a ki­rályt, a miniszterelnököt, en­gem is, a kanászt is — a né­pet nem lehet leváltani! A nép...! — gúnyolódik az asszony. — Mióta kirúgta Zsigát, rengeteg a barátja! — Mert keresi. Úgy látszik, eddig nem volt szüksége arra, hogy a „néppel” barátkozzék! — már Géza is gúnyos. — Marica — szól rá Zsi­ga kínban. — Nem tartozik ez ide. — Gézára néz, gyor­san feláll, hogy kikísérje. Gé­za megérti, biccent az asszony 'elé és sietve távozik. Amikor Zsiga visszatér, az isszony durcásan ül ugyan- izon a helyen. — Mire volt ez jó? — kér­dezi Zsiga csendes szemre­hányással. — Niklai nem akart rosszat. — Az a vagongyári ren­dész teljesen a fejére nőtt! — fakad ki az asszony. — Diszpécser — javítja ki Zsiga. Az asszony türelmetlenül legyint. — És ha holnap azt kíván­ja, hogy költözzünk ki ebből az átjáróházból — megvetően int körül — mert kell a hely egy kanásznak, akkor Niklai kirak bennünket az utcára? .— De hát mit tehetünk? — kérdezi Zsiga tehetetlenül. — Neked mindegy, te meg­szoktad a cigányéletet. Én nem, és nem is vagyok haj­landó megszokni! Csönd. — Kilenc kilométer tényleg nem távolság — mondja Zsi­ga tétován. — És lehet, hogy néhány év múlva visszajöhe­tek ide... — Csegei megmondta, hogy maradj itt! — csattan az asszony hangja. Az irdatlan kukoricaföld szélén azt a kombájnt pró­bálják ki, amelybe Selyem Zsiga szerzett alkatrészt. A kombájnosok és a vontatók vezetőin kívül csak Niklai Géza van jelen. Nagy az iz­galom. Aztán a kombájn egy in­tésre elindul. Gyönyörűen dolgozik, az elevátor önti a kukoricacsöveket a mellette haladó vontatóba, Géza örömmel nézi, hogyan távo­lodnak. A dűlőúton egy motoron szélsebesen közeledik Zsup- pán. Megáll Géza mellett, sö­tét az arca. Zsuppán belsőzsebéből elő­húz egy újságot s szó nélkül nyújtja Gézának. Géza olvas­sa a címet: Hanyagságok a mezőfenéki téeszben — elko- morodik, leül a fűbe, elol­vassa a cikket. Rosszkedvűen mered maga elé. Zsuppán dü­höng. — Kivel beszélt ez a tinta­kukac? Veled nem beszélt. Velem sem. Hogy lehet úgy írni egy téeszről, hogy megke­rülik a vezetőséget? — Mit szólsz hozzá? —kér­dezi Géza csüggedten. — Demagógia! — ordítja Zsuppán. — A legócskább de­magógia! — Dühösen olvassa. — Aszongya: kollektív veze­tés — személyes felelősség — ez a követelmény. Ebben a téeszben senki nem vállalja a személyes felelősséget, a fe­lelősség megoszlik és így szét- foszlik a semmibe. — A ba­rom! Van ennek fogalma ar­ról, mi a termelőszöveíTtezet? A termelőszövetkezet a pa­rasztság önkéntes társulása. Kikkel kellene megosztani a felelősséget, ha ne*, a tulaj­donosokkal? — Majd ha nem kollekti­ven vezetnék, azt írná, hogy basáskodom — jegyzi meg Géza. — Be kell perelni ezt a csi­bészt! — Minek alapján? — kér­dezi Géza. — Nincs benne egyetlen konkrétum sem. Még ahol a Selyem Zsiga ügyre céloz... keresd csak meg. — „Ha egy téeszben hol ez tűnik el, hol az, milyen le­het ott az ellenőrzés”... Mit képzel ez, a téesz szentek gyü­lekezete? Sehol másutt nem lopnak, csak nálunk? — Nem ez a lényeg, Zsup­pán — mondja Géza. — Az a lényeg, hogy belém akar­nak kötni. Zsuppán meghökken. — Miért akarnának beléd kötni? Gézát elönti az indulat. — Mégha minden szava igaz lenne, akkor is alatto­mos, rosszhiszemű beállítás! Hogy a semmiből csináltam ezt a szövetkezetét, arról egy szava sincs! — Géza feláll a fűről, nyugtalanul mászkál a kukoricatábla szélén. A tá­volban dolgozik a kombájn. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents