Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

ÄH.' J8fí«s S£ — ■li’lilll t tUM JEGYZETEK: Jó lehetőség volna A háztáji és más kisgaz­daságok termelése megyénk­ben, a mezőgazdasági ösz- szes termelés mintegy 40 százalékát adja- Kötelesség ellátásuk termelési eszközök­kel, vetőmagvakkal, tenyész­állatokkal, facsemetékkel, védőszerekkel. Biztosítani kell takarmány, állattenyész­tési és kertészeti eszközök beszerzési lehetőségét. a feldolgozást és értékesítést. S nem elhanyagolható a rendszeres szaktanácsadás sem. Ezért készült felmérés a MESZÖV-nél tapasztalatok és széles körű vizsgálatok alapján. A megyében hosszabb idő óta évről évre csökken a kisgazdaságokból a vegye® cikkek felvásárlása. Többek közt a száraz babé 66, a há- zinyulé 58 százalékra csök­kent. Az őszi érésű burgo­nya felvásárlási tervek, több helyen idén sem számolnak a reális lehetőséggel. Álta­lában a kis tételű aprómag­vak felvásárlására nem for­dítanak kellő gondot. Elha­nyagolják a szakcsoportok termékforgalmának szerve­zését. Törzsállományok (ba­romfi, nyúl, galamb stb) biztosítása és frissítése terén is többet kell tenni. Több helyen nem megfelelő a ke­verék- és szemestakar- mány-ellátás. A zöldség-gyümölcsterme­lés segítése terén ugyancsak van javítanivaló. Nemcsak a termelésbe hasznos be­kapcsolódni, hanem a palán­tanevelésbe is. Nagy lehető­ség rejlik a már működő szakcsoportokban, kerttár­sulásokban, kertbarátok kö­rében. S még számos ilyen csoportot lehet létrehozni. Vannak ÁFÉSZ-ek, me­lyek nem rendelkeznek meg­felelő raktárral. Nem fordí­tanak gondot raktárkapacitá­suk saját erőből történő fej­lesztésére, annak ellenére, hogy a felvásárlási ered­ményből képződő fejlesztési alap arra fedezetet biztosíta­na. Ugyanúgy egyes helye­ken hagyják elavulni a fel- vásárlási felszereléseket. Pót­lásukkal, korszerűsítésükké! keveset törődnek. Néhány cikk felvásárlásához a szük­séges göngyölegek, szállító, és csomagolóanyagok nincse­nek kéznél. Amellett, hogy a háztáji és más kisgazdaságok mind eredményesebb termelésére elengedhetetlenül szükség van. ezek művelőinek pénz­kérdés is — akár mint mel­lékkereset, akár nyugdíj-ki­egészítés. Különösen szükség van erre a gyenge adottságú tsz-falvakban. S az ilyen cé­lú tevékenységek feltétlenül fokozottabb törődést, szerve­zést igényelnek. (asztalos) Javítják a földet Kérdőíven a fizetés, a lakás és más juttatások II munkások helyzete Szabolcsban Újabban egymásnak adják a kilincset az ügyfelék a tervezőirodában, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán, a vízügyi igazgatóságon, és mindenütt, ahol a földek „jobbításának”, műszóval meliorizációjának ügyét el lehet kezdeni. Nagyon örvendetes jelen, ség ez. Négy-öt évvel ezelőtt még valósággal „kötéllel kel­lett fogdosni” olyan mező- gazdasági nagyüzemeket, amelyek hajlandók voltak nekifogni e fontos munká­nak, kihasználva az állami támogatás jelentős: ötven-, hatvan-, sőt a vízrendezés ügyében hetvenszázalékos hozzájárulását. Akkor az volt az aggodalom a vezetőknél, hogy megmarad a felajánlott összegből. Idén ettől nem kell tartani. Pedig az idei keret jelentős összeg, még a tavalyinál is magasabb. Tavaly összesen 62 millió volt az állami hozzájárulás keretösszege. Idén már hat­vankilencmillió. (Ebben az összegben benne szerepel a rétek és legelők megjavítá­sára adott támogatás össze­ge is, de végső soron ez is meliorizáció.) A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ké­résére most állították össze az idén végzett Szabolcs- Szatmár megyei meliorizáci. ós tevékenységek mutatóit. E jelentés adatai szerint eddig 409 hektáron végeztek ké­miai talajjavítást két, és fél milliós költséggel, 45 hektá­ron altalajlazítást. A munka gyorsulására jellemző, hogy a további talaj javítási mun­kákhoz már 6949 hektárra készültek el a részletes kivi­teli tervek. Jelentős mennyiségű előre­lépés történt a vízrendezé­seknél is. Kétezer folyóméter üzemi csatornát ástak, 55 537 köbméter földet mozgattak meg és az így idén vízrende. zett terület nagysága már 117 hektár. Az állami támogatás igen nagyarányú. Az elvégzett vízrendezés összes költségei­ből 7 156 OÜO forintból 6 223 000 forintot az állam adott. A jelentős támogatás oka ebben az esetben az, hogy a vízrendezés zöme az Ecsedi-láp térségében tör­tént, ahol — megyénkben egyedül — az állami támo­gatás mértéke száz százalék, vagyis minden költséget az állam visel. Általában a többi munkák zöme is a mátészalkai já­rásban történt meg. örven­detes viszont, hogy a követ­kező lépcső terveiben a leg­több meliorizációra a kisvár- dai járás termelőszövetkeze.- tei vállalkoztak. Az állami támogatás itt is jelentős lesz: legelőj a vitásra, öntözésre öt­ven százalék, talajjavításra A HÁZ Tóth Sándor ácsmester közel negyedszázadig volt a záhonyi pályafenntartási főnökség dolgozója. Kezdettől szorgalmas és sokoldalú szakember hírében állt. Záhony térségében a legtöbb vasúti épületen meg­találhatjuk keze munkáját. Vállalatnál, vagy kisiparosként több pénzt keres­hetett volna, de egy életre a vasúthoz szegődött, mert tudta, hogy munkájára, szaktudására nagy szükség van a gyors ütemben épülő „vasutasvárosban’. Saj­nos, tervét nem tudja megvalósítani, „nem munka közben éri el a nyugdíjkorhatárt”, mert a múlt évben súlyos beteg lett. Sikeres műtétet hajtottak végre raj­ta, de már nem dolgozhat, rokkanttá nyilvánították. A közérdeket előnyben részesítette egyéni érde­kével szemben. A vasútnak épített, magának és csa­ládjának (két kiskorú gyermeke van), csak később kívánt modem lakást építeni. Ezt a tervét sem tudná megvalósítani, de a közösség — amelyben dolgozott — segítségére sietett. A PFT szocialista brigádjai a ter­melési tanácskozáson egymás után tették a felajánlá­sokat: „Mi is segítjük volt. kollégánk házépítését”. Először a műszaki dolgozók láttak munkához: Bátyi Ferenc és Kosaras Béla vezetésével elkészítették az új családi ház építési tervét és költségvetését. Az épít­kezési engedély kiadása után a brigádok szabad ide­jükben lebontották a régi házat és elkezdték az új építését. Eddig 132 dolgozó 1800 munkaórát dolgozott az építkezésen, amely jó ütemben halad, így a Tóth család még az ősz beállta előtt új lakásba költözhet. Gál Gyula, a PFT szb-titkára szerint különösen sokat dolgozott az építkezésen Dorogi Zoltán és Orbán József kőműves, valamint Berecz Áron, Gyüre Benjá­min és Kovács József segédmunkás. De a szocialista brigádok tagjai valamennyien bizonyítják: emberség­ből bármikor segítik a bajba jutott kollégát. (n) hatvan és vízrendezésre, ró- násításra, digózásra hetven. A föld megjavítása egyik legfontosabb feladata mező- gazdasági nagyüzemeinknek — mondják a szakemberek. Hozzáfűzik, hogy most épü­lő állattenyésztő telepeinket ipari üzemeknek is lehet te­kinteni. De ha a növényter­mesztés, főleg a takarmány­termelés nem követi az in­tenzív állattenyésztés növe­kedési arányát,' ezek az ipa­ri üzemek nyersanyaghiány­ban fognak szenvedni. Olya­nok lesznek, mint egy ce­mentgyár mész, nyersanyag nélkül. Megyénkben nagyon sok a savanyú föld, igen jelentős területek hol nem kapnak vizet, hol megáll rajtuk. E „perctalajok” rendezése nél­kül izmosodó állattenyészté­sünk félkarú óriás maradna és birtokosaik, nagyüzemeink ráfizetésesek. Ezért jó jelenség a melio­rizáció meggyorsulása me­gyénkben. Abban a megyé­ben, mely hazánkban a leg­magasabb összegű állami tá­mogatást kapja e munka végzésére. ' (gesztelyi) Az új irányítási rendszer­ben -hogyan alakult megyénk munkásainak életkörülmé­nye? Az SZMT vezetői a kö­zelmúltban ezzel a kérdés­sel fordultak Szabolcs-Szat- már megye nagyobb válla­lataihoz. A szakszervezet 49 vállalatnál több ezer munkás életkörülményeiről kapott általános képet a kitöltött kérdőívek alapján. A kérdő­íveken a szakszervezet a töb­bi között arra kapott választ, megyénk munkásainak fize­tése hogyan alakult 1968 \óta, hány munkás rendelkezik személygépkocsival, milyen a munkások lakáshelyzete, milyen a bejáró munkások utazása, s hogyan élnek a munkások a továbbtanulási lehetőségekkel. Egyenletes fejlődés A felmérés tehát csak a nagyobb vállalatokra terjed ki. Az SZMT azonban tovább vizsgálja a többi vállalat munkásainak helyzetét, s a vizsgálatok eredményeiről ősszel összesítő jelentést, ké­szít, amelyet eljuttatnak a SZÓT vezetőihez. A nemrég elkészült összesítésből is ki­derül, hogy az elmúlt négy év alatt egyenletesen fejlő­dött a munkások életszínvo­nala megyénkben. Ez főleg a bérek alakulásában mutat­kozik meg. A statisztikai összesítő szerint 1968-ban, megyénk férfi szakmunkásai­nak átlagkeresete (a nye­reségrészesedésen és az egyéb juttatásokon kívül) 1960, a szakmunkásnők át­lagkeresete pedig 1652 fo­rint volt. A múlt év végére a szakmunkásférfiak fizeté­se közel 2300, a szakmunkás­nők fizetése pedig közel 1900 forintra növekedett. A segéd­munkásférfiak a felmérés első évében 1600. utolsó évé­nek végén pedig 1900 forintot kerestek. A segédmunkásnők átlagos fizetése 1252 forint­ról 1520 forintra növekedett. A beszédes számokból az is kiderül, hogy még mindig nagy az aránytalanság a fér­fi- és nődolgozók között, még több üzemben nem az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve alapján fizetnek. Ezen a téren is javulás vár­ható, mert a szakszervezet a jövőben szigorúbban ellen­őrzi: a vállalatok hogyan ve­szik figyelembe a párt- és a kormány nőpolitikái hatá­rozatát. A munkások lakáshelyze­tét kiemelt társadalompoli­tikai ügyként kezeli a szak- szervezet. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa véleményt nyilvánított a megye lakás­fejlesztési tervének kialakí­tásában, részt vett a lakás­elosztás helyi szabályainak elkészítésében és a lakásépí­tő szövetkezetek munkáját is figyelemmel kísérte. A szakszervezet ez irányú mun­kájának eredménye számok­kal is mérhető: az elmúlt évtizedben a felépült laká­soknak csak 55 százalékát kapták fizikai dolgozók. Az utóbbi két évben az új ta­nácsi bérlakások és’a taná­csi értékesítésű szövetkezeti lakások 77 százalékát mun­kások között osztották szét. Az SZMT felkérte az alap­szervezeteket: kísérjék fi­gyelemmel a lakáshoz jutott munkások helyzetének ala­kulását, főleg azt vizsgálják, hogy az új lakók miként tud­nak eleget tenni lakbérfize­tési kötelezettségüknek, s fokozott mértékben figyel­jenek arra; hogy a vállala­toknál épülő lakásokból meg­felelő arányban fizikai dol­gozók is részesüljenek. Kiké a szolgálati lakás ? Az utóbbi témánál sajnos aránytalanság tapasztalható. A felmérésben részt vevő vál­lalatok az utóbbi években 322 szolgálati lakást építet­tek, s ezeket a lakásokat 136 műszaki, 43 adminisztratív és 143 fizikai dolgozó között osztották szét. Különösen kirívó a helyzet a TITÁSZ mátészalkai üzemegységében, ahol 22 szolgálati lakásba csak egy munkáscsalád köl­tözhetett. Az Öntödei Vál­lalat kisvárdai gyáregysége egyáltalán nem épített szol­gálati lakásokat és lakásépí­tési kölcsönnel sem támogat­ta dolgozóit. Ez a tényező is közrejátszik abban, hogy a gyáregységben állandóan munkáshiány van. A lakásépítési kölcsönök el­osztásánál egyébként ará­nyosság tapasztalható. Az új irányítási rendszerben me­gyénk nagyobb vállalatainál 560 dolgozó lakásépítését 18 millió forinttal támogatták. A támogatottak több mint 70 százaléka fizikai dolgozó. A felmérés alapján tehát a tanácsok lakáselosztását helyeselni, a vállalatok la­káselosztását pedig helytele­níteni lehet. A vállalatok többnyire figyelmen kívül hagyják, hogy a fizikai dol­gozóknak kevesebb a fizeté­se és általában nagyobb lét­számú a családja. A szolgá­lati lakásokat többnyire a műszaki és adminisztratív dolgozók kapják, akik ké­sőbb személygépkocsit vásá­rolnak. (A statisztika sze­rint még mindig több mű­szaki dolgozó rendelkezik személygépkocsival.) A veze­tők arra hivatkoznak, hogy a műszakiak vállalati érdek­ből kapnak lakást. Pedig a vállalatnak az is érdeke, hogy a munkás is kapjon la­kást. mert a lakáshelyzel is befolyásolja a törzsgárda ki­alakulását — és nem utolsó­sorban a termelés alakulá­sát. Bejáró munkások Megyénkben még mindig nem koncentráltak az ipari települések. Enne-, következ­tében a munkások fele bejá­ró. vagy munkásszálláson lakik. Naponta ezeknek a munkásoknak nagyobb része átlagosan több mint két órát utazással és várakozással tölt el. A haszontalan idő­töltés ellen és a kényelmes utazás érdekében már intéz­kedtek néhány vállalatnál. A SZAÉV, a KEMÉV, az ÉRDÉRT mátészalkai és tu- zséri telepe, valamint a zá­honyi átrakókörzet munka után autóbuszokkal haza­szállítja dolgozóinak több­ségét. Jó lenne, ha a többi nagyvállalat is követné a felsoroltak példáját. | Az SZMT a felmérést nem csupán statisztikai célból -készítette: Ennek alapján — az ismeretek . birtokában — a szakszervezet megyei ve­zetői a jövőben hatékonyab­ban támogatják az alapszer­vezeteket, s többet tesznek a munkások érdekében. A szabolcsi munkások életszín­vonalának további javulása a szakszervezeti munkától is függ. De legjobban függ ma­guktól a munkásoktól. Úgy is mondhatnánk: ahogy dol­goznak ma, úgy élnek holnap. Nábrádi Lajos Több példányban Külföldre készülök. De mert már nagyon régen nem voltam határainkon túl, újra meg kell tanulnom az ezzel kapcsolatos eljárásokat, fel­készüléseket. Nem is vagyok azonban teljesen egészséges, és a körzeti orvos, aki meg­vizsgált, különböző szakorvo­sokhoz írt ki cédulákat. A kiadó képviselője is éppen most válaszolt évekkel ezelőtt beadott „szinopszisom”-ra (vagyis arra a szövegre, amelyben röviden összefog­laltam egy ifjúkorom óta dé­delgetett tervemet) és meg­kért: dolgozzak ki legalább egy fejezetet. Gondosan, ugyanakkor azonban gyorsan is, mert hamar meg akarják kötni <4 szer­ződést. Még több egyéb mellett válik egy régi bará­tom, azaz válik, de mégsem, illetve nem válik, de valójá­ban mégis. Mindenesetre nagy szüksége van (állítólag) bölcs tanácsaimra. A helyzet tehát azt köve­teli, hogy belül kissé laza, kívül mégiscsak egybesza­bott személyiségem helyett több — testemet, telkemet, vagy legalábbis feladataimat hordozó — valaki szaladgál­jon, intézkedjen. Az egyik Valaki csupán a barátomat kísérgetné, és — amennyire csak erejéből telne — igye­kezne megakadályozni őt ab­ban, hogy hol leboruljon szép neje lábai elé, hol meg pofo­zással fenyegesse a hölgyet. Ha meggondolom azonban: e feladatra — amelyet fontos­nak ítélek, hiszen a barátom­ról van szó, márpedig ne­kem csak értékes barátaim vannak — két Valakire is szükség van itt. Az egyiknek az asszonyt kell — lehetőleg reggeltől estig —kondicionál­nia. Hogy értse meg így. hogy értse meg úgy, és segítsen megteremteni a feltételeket a döntésig. Mindegy, hogy mi a döntés, csak döntés lejven... De mert egy valóban okos (az alkatokat, a körülménye­ket, sőt az előtörténetet is figyelembe vevő) döntéshez idő kell, nem volna helytelen kimetszeni magamból egy harmadik Valakit is. Egy olyant tudniillik, aki eltart­ja a másik kettőt, amíg azok barátom és neje érdeké­ben ügyködnek. A próbafejezet elkészülé­séhez viszont egy írással fog­lalkozó Valakit kellene lét­rehozni. Egy olyat, aki ott ül az otthoni íróasztalnál, vagy a kávéházban, és papírokra rögzíti azt, amit a tehetsége diktál neki. Én azonban a tehetség képviseletére nem vállalkozhatott), mert mar fogalmam sincs róla, hogy mit is akartam mondani az­zal a „szinopszis”-sal, hogy mit is dédelgettem ifjúko­rom óta?... Éppen ezért egy belőVrn kanyarítandó Valaki helyett inkább Tolsztojt kel­lene megidézni súgónak (le­hetőleg Lev-et, de jöhet Alekszej is) esetleg He- mingwayt, vagy — mondjuk — Bemard Malamudot, Azzal is megelégednék azonban, ha említett szerzők csak énjük negyedét, vagy nyolcadát, — de akár legmeddőbb na/jaik tajtékját kölcsönöznék ne­kem, illetve annak, aki az időhiányban szenvedő többi Valaki helyett nekiül tele­szántani a papírost. Általában azonban ma­gunkra vagyunk hagyatva, és ha hiszünk is —1 joggal! — az emberiség szellemében, az emberiség nagy szellemei nem szoktak közvetlenül se­gíteni. így hát külön meg kell szülni egy — nem is tudom már, hányadik — Valakit, aki nagy erőfeszítésekkel kiképezi magát egy olyan, akár csak miniszellemmé, akinek gon­dolatai vannak, elképzelései, ötletei, aki nem csak szokott, hanem tud is diktálni. Ehhez azonban idő kell. Megint egyszer kell tehát Valaki, aki egyezteti a rohanó időt, s még egy másik is, aki őt az időtlenség gondolatával vigasztalja. Kell egy olyan pofa, aki orvosokhoz rohan, meg egy olyan, aki a vízu­mokat intézi. És mert Valaki I., Valaki II., Valaki III. — és így tovább — megteremté­se igénybe veszi mniden je­len-, múlt- és jövőbeli ké­pességemet, kell valaki, aki engem helyettesítve utazik, sőt, aki gyógyul is helyettem. Égy olyat is ki kell találnom — előbb vagy utóbb —, aki majd bezsebeli a honoráriu­mot a megírandó, megjele­nendő, és nyilván elkiriko- dandó regényemért. Aki dol­gozik, működik, lélegzik, aki él. Helyettem, és — úgy lá­tom — legalább L-ig, vagyis őtvenig terjedő számú Vala­ki-társak helyet. A már nem is számtani, hanem mértani arányban növekvő Valaki­légió, ha úgy tetszik galeri nevében. Ezt az alakot ugyan még nem formáltam meg, de majd biz­tosan megszületik ő is. Ez a krokiféle viszont már a vi­lágon van. Ha tetszik az ol­vasóknak ez az én (lelki) gyermekem, szívesen válla­lom az apaságot. Am ha nem, akkor majd átruházom Vala­ki LIII-ra, esetleg LIV-re. A római számokból kitelik... Ástál GMKW'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents