Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

4. oldal tCELET-MÄG Y ÁTJÖSSZ AG tón. füftus ä m* CSALÁD — OTTHON ORVOSI IÓ TANÁCSOK Arcunk verejtéke sós A fiúkozmetikáról Ma már a kozmetika hoz­zátartozik az egészséges, jól­ápolt ember életéhez, éppen ezért téves az a felfogás, hogy csak a nők „szépségét” kell ápolni és karbantarta­ni. A férfiak sajnos előíté­lettel viseltetnek a kozmeti­kával szemben, de rendsze­rint csak addig, míg egyszer át nem esnek a „tűzkereszt­ségen” és meg nem ismerik a jó külső adta örömöt. A fiatal fiúk arcápolása ma még nem megy a legtermé­szetesebb egészségügyi kö­vetelmény számba, s bizony sok édesanya panaszkodik arra, hogy „hatökrös szekér, rel” sem tudja a fiát elvinni egy kozmetikushoz, a fiú­gyermekek ugyanis egyértel­műen nőiesnek minősítik a kozmetikázást. Pedig el le­het és el kelj érni. hogy ne járjon a kamasz fiú sem pattanásos, zsíros, gusztusta­lan arcbőrrel. A serdülőkor természetes velejárója a mirigyek túl- tengése, a túlzott faggyuter- melés, a hormonháztartás nagy átalakulása. Szinte 11—12 éves kortól 20 éves korig is eltart az az állapot, amikor a férfivá alakulás együttjárójaként a fiúk mel­lén, hátán és arcán mitesz- szerek jelennek meg, hamar zsírosodik a hajuk és ke- zük-lábuk szinte elviselhe­tetlenül izzad. Mindeme kö­rülmények sajnos lelki de­fektusokat is okozhatnak, gátlásossá, zavarttá tehetik az amúgy is nehéz éveket át­élő kamaszok életét. A pat­tanásaitól megszabadított fiúgyermek viszont vissza­nyeri önbizalmát, jobban kapcsolódik a társaihoz, s egyáltalán többre lesz képes a tanulásban is, miután nem zavarja semmi képességei kifejlődésében. Természete­sen a fiú szépségápolást -*is* szakszerűen, és lehetőleg bőrgyógyász, illetve kozme­tikus irányításával kell megvalósítani. Előadódhat ugyanis, hogy a túl zsíros, túl fűszeres és nehéz ételek, a tea, a kávé, illetve az al­kohol fogyasztása, vagy ép­pen a dohányzás a kiváltója a bőr tisztátalanságának, és ilyenkor ezekről le kell mon­dani. A zöldség, a gyümölcs és a főzelékfogyasztás, a sportolás és a szabad leve­gőn tartózkodás csak jó ha­tást gyakorolhat a fiatal szervezetre és a fiatal bőr­re is. Mindezt természete­sen csak szakember állapít­hatja meg, s írhatja elő a gyógymódot. A fiúkozmetika első szá­mú törvénye, hogy ne álljon a fiatalember a tükör elé és ne kezdje agyonnyomkodni magát a bőrén és a kezén lévő baktériumok legna­gyobb örömére, mert ezzel csak fertőzi, rongálja a bő­rét. Akinek nem áll módjá­ban kozmetikushoz menni, mossa meleg vízben és kö­zönséges, hagyományos szap­pannal az arcát, a szappan habját hagyja állni és meg­száradni a bőrén, majd hi­deg vízzel öblítse le. Az il­latszerboltokban és pati­kákban fillérekért hozzájut­ni a tinédzseralkoholhoz, egy sor kámforos arcszeszt pedig felírnak az SZTK-Dán is. Semmi nem indokolja te­hát, hogy a fiatal fiúk ápo­latlan bőrrel járjanak. Mondhatják erre: minek eb­ből ügyet csinálni, hisz úgyis kinövik a lábizzadást, a pattanásokat a kamaszok Igaz, ez az időszak is elmú­lik, akár csak maga az if­júság, de minek éveket tönkretenni, állandó feszült­ségben élni a rossz külső mi­att, amikor egy kis fáradt­sággal már nagyon jó ered­ményeket lehet elérni. Az édesanyák sokat te­hetnek nagyfiúk türelmes meggyőzéséért és • azért is, hogy kezdetben ők gondos­kodjanak a rendszeres, és higiénikus arcápoláshoz szükséges kellékek beszer­zéséről és a helyes bőrgon­dozásról. A már említett melegvizes szappanos le- ■ -mosás, a hidegvizes öblítés, a kamillás gőzölés utáni ki­nyomkodás, és reggelente a kámforos arctörlés eleinte szülői felügyelettel és se­gédlettel végezhető, később pedig már maga a nagyfiú is képes bőre rendben tartá­sára. Ne feledjük, a kör­nyezetünk ma már kérlel­hetetlenül elvárja a rende­zett külsőt, s joggal nem bo­csátja meg a fiúknak sem az ápolatlanságot. (k) Variációk, csíkos anyagokból 1. Piros-fehér csíkos, ferdén mintázott anyagból „U” ala­kú kivágású hosszú blúz, hozzá fehér nadrág. Piros-kék sál és piros öv. A fehér sapkán piros horgony. 2. Tisztaselyem csíkos anyagból klasszikus ingruha, fer­de csíkos szoknyával, az anyag színével egyező széles öv, nyakban nagy szemű matt gyöngysor. 3. Fehér-kék csíkos - anyagból tengerésznyakú ing, a kék galléron fehér zsinórozás, az ing alatt csíkos shortnadrág, piros-fehér csikós sapka és piros cipő. 4. Piros nadrág, hozzá fehér-piros keskeny csíkos, ma­gas nyakú blúz, felette hosszúra szabott, kivágott mellény, széles piros-fehér csíkozással. Könyv és strand Társadalmi tünet hazánk­ban, hogy egyre inkább egészségesebb, életerősebb emberek a nyugdíjba menő dolgozók. Ez így helyes, hi­szen a megérdemelt nyuga­lom azért is van, hogy egy dolgos élet hátralévő részét minél szebben tölthesse. Sok embernek már előze­tesen volt valami hasznos kedvtelése. Most, hogy nyug­díjba ment, folytathatja. De akad nem egy idős ember, aki szeretne olyan hasznos elfoglaltságot keresni, ami nem nehéz, ahol elszöszmö- tölhetne magányos óráiban. Különösen vidéken adódik ilyen probléma. Nos, egyik fi asz nos időtöltés a méhész­kedés. Sokan magukkal hoz­zák nyugdíjas életükbe, de többen választják is, mert némileg kiegészíti a nyug­díjat. A ma embere nem szereti a tétlenséget. Még nyugdí­jas korban sem. Megszoktuk, megszerettük a munkát. Nem egy öregtől kaptam már ezt a választ; fiam, ha nem dolgoznék, már nem is élnék talán, mert elvitt vol­na a tétlenség rég! A nyug­díjasok esetében a munka­végzés nem annyira anyagi, mint inkább élettani, lélek­tani szükséglet. A ráérő nyugdíjasoknak ajánlanám, próbáljanak mé- hészkedni. Nem szégyen azt idősebb korban kezdeni! Nem is kell hozzá nagy szak­tudás. Néhány kast majdnem mindenki tud kötni, egy-két ládát összeszögelni. Raji meg kapni szoktak, legfel­jebb kér az ember az isme­rős méhésztől, vagy nyug­díjához képest vásárol. Az­tán kertjében elhelyezi azt a pár családot. Nem kell azzal neki vándorolnia! Kevés méhcsalád minden faluban megleli a szükséges legelőt. Egy nyugdíjas — természe­tesen, ha egészsége és kö­rülményei megengedik — 10—12 családot is el tud ke­zelni minden nagyobb nehéz­ség nélkül. Csak hozzá kell látni. Az a néhány kas, köpű, láda ellátja népes családját — a nyalánk unokákat is! — aranyló mézzel. Bővebb esz­tendőkben még a piacra is jut, a felvásárlótelepre is ke­rül eladásra egy-két kanna méz. Sok idős méhészt lát­tam már, amint az ÁFÉSZ telepén leadta méztermését. Mi, fiatalabb méhészek tisz­telettel, megbecsüléssel nyugtázzuk, milyen szép összeget kapott egy-egy szor­gos öreg a mézért. Megnyugtató, gyönyör­ködtető egy alkalmi méhes a kert zugában, ahol a nap­sütötte délutánokon meghú­zódik a gazda, esetleg olvas­gat ezt, azt, méhészkönyvet, régi korok és a mai világ so­rát. Fáradó szemét méhein pihenteti. Ha nyugdíjban van is vala­ki, az még nem öreg! A ténykedő, tevékenykedő em­ber érzi, hogy rá még min­dig szükség van, ha más mó­don is. Az átdolgozott élet második fejezetében is talál­ni olyan elfoglaltságot, ami szép is, könnyű is és hasznos is magunknak, családunknak egyaránt. Ilyen a méhészke­dés is. Lássunk hozzá mi­előbb. Bizonyára nem csaló­dunk benne. Az aktív pihenés egyik legüdítőbb, leghasznosabb formája: a könyv, az olva­sás. A könyv a legjobb bará­tunk. Közhely? Az, de mek­kora igazság. Milyen szépen fogalmazta meg ezt a közhe­lyet Gorkij, és mások. Min­den ami életemben szép, jó és okos — mondotta Gorkij —, azt a könyveknek köszönhe­tem. önéletrajzi regénytri­lógiájában írja, hogy kora ifjúságában éjszakánként a mécses világánál olvasott, hajnal hasadtáig, akkor is, ha megszidták, megfedték ezért. Minden reggel gazda­gabbnak érezte magát, mert ismét és ismét felfedezte a világot. Megismerte az embe­rek életét, az emberek lel­két, jó és rossz cselekedeteik rugóját, a szenvedélyek, a szerelem mélységét, az in­dulatok hatását. Megismerte az emberek jóságát, gyarló­ságát, szenvedéseik okát. Itt, ennél a fejezetnél vall­ja az író, hogy könyvek­nek köszönheti a természet szeretetét és ismeretét, hol-' ott a könyvek előtt is járt a nagy orosz síkságon, a ha­talmas tengerek partján. A könyvekből tanulta meg a történelmet, a társadalmak nagy mozgását és fedezte fel a nagy mozgásokban min­dig, szüntelenül a kisember szerepét. Rájött, mint már sok gondolkodó, ő is, hogy a világot, annak jelenségeit és törvényeit megismerni egy embernek saját tapasztala­tai alapján — ha mégoly okos is — képtelenség. Évszázadok óta ezer és ezer gondolkozó, tapaszta­latot gyűjtő ember élt a föl­dön, akik a ma emberének tálcán, illetve könyvekben nyújtják az élet megismeré­sének kulcsát. Valóban, a legjobb barát, a legokosabb társ életünk végéig a könyv. Kinyitja az ember agyát, szívét, tisztáz­za érzéseinket, a világhoz, embertársainkhoz való vi­szonyunkat. Én és a világ, a világ és én — ha ezt sike­rült tisztázni magunkban, már majdnem minden sike­rült. Minden esetre bölcseb­bé, megértőbbé váltunk. Az embereket megérteni nem kevesebb, mint az emberek­nek megbocsátani. És gondoljunk bele, e vi­szony tisztázatlansága, a kel­lő önértékelés hiánya hová vezet, mennyi tragédiát oko­zott már. Talán még a leg­egyszerűbb, bár ez sem le­becsülendő, hogy az ember kellő értékelés hiányában ki­sebbségi érzésekkel küszkö­dik, depresszióval küzd. És a másik véglet Dosztojevszkij baltás gyilkosa, Raszkol- nyikov, aki egocentrikus nagyzási hóbortjában gyil­kolt, mert hitte és hirdette, a zseni joga a gyilkosság, hogy a másodosztályú ember pénzét elvegye, azzal fele­Napjaink egészségneve­léssel foglalkozó, szakembe­rei azt tartják, hogy az egészségnek nincs hatható­sabb elixirje, mint ha na­ponként egy-egy órát — vagy legalábbis fél órát — fizikai munkától vagy sport­tól verejtékezve töltünk. Most mégsem a verejtéke­zés egészségvédő hatásáról, hanem a verejtékezés élet­tani jelentőségéről, követ­kezményeiről és a verejték­kel vesztett folyadékpótlás szükségességéről szeretnék beszélni. Hűtővíz Az ember testének hő­mérséklete egészséges viszo­nyok között kb. 36—37 Cel- sius-fok között állandó. Ez a hőállandóság nélkülözhe­tetlen előfeltétele annak, hogy az életet jelentő anyag­csere-folyamataink gazda­ságosan, természetesen men­jenek végbe. Éghajlatunk azonban szélsőséges ingado­zásokat, testünk belső hőter­melése pedig munkavégzés­kor és pihenéskor ugyan­csak óriási különbségeket mutat. Szükségünk van te­hát a hőállandóság biztosí­tására szolgáló szabályozó- rendszerre. Nem is olyan régen találták meg az agy­ban „a hőszemet”, amely születésünktől halálunkig állandóan méri a rajta át- áramló vér hőmérsékletét. És ha ez a hőmérséklet, mert pl. hideg, vízben für­dünk, csökkenni kezd, hő­központunk erőteljesen * fel­fokozza belső szerveinkben, majd izmainkban az égési folyamatokat. Valahányszor vérhőmér­sékletünk a 37 Celsius-fo- kot, a normális testhőmér­melkedjék és „megváltsa” az emberiséget. Szóval ismét és ismét: a könyv, a tudás kiegyensú­lyozott lelkierőt ad, ismere­teket, emberséget, intelligen­ciát. Kérdezhetnénk ezek után, hogy jön ide a strand? A válasz egyszerű és kézen­fekvő. A mai lüktétő éle­tünkben a ma emberének szinte úgy tűnik, nincs ideje. Munka, társadalmi munka, család, magánélet — viszik az embert, elveszik a köny­vektől, gyakran az önműve­léstől, sőt a szórakozásra is alig marad idő. A mai roha­nó tempó diktálja tehát, hogy ne tévesszük szem elől a régi jelszót: kössük össze a kellemest a kellemessel, avagy a hasznost a hasznossal. Hiszen napi teendőink egymás riválisai lettek, másképp vé­gezni velük nem tudunk. És most nyár van, kánikula, oly jólesik a strand, a hűs víz. Van-e jobb társunk, időtöltésünk még a stran­don is a könyvnél? Megun­tuk a vizet, már nem bírjuk a napot és akkor hónunk alatt az értékes könyvvel, elvonulunk a hűs lombok alá. Testünk hűsöl, frissül, szellemünk felüdül, a zsi­vajban, lármában beletemet­kezünk a könyvbe és azon­nal nagy események, nagy szerelmek tanúi, részesei le­szünk. Egy könyvvel, egy történettel, egy érzéssel gaz­dagodunk. sékletet meghaladja, am imént említett agyi hőköz­pontunk hűtést indít el. Hű­tésre van szükségünk pl. nyári hőségben, akkor is, ha tétlenül fekszünk a napon, de még inkább akkor, ha erős fizikai munkát kell vé­geznünk. Testünk hűtésének leglényegesebb tényezője a verejték. Az említett agyi központ a hűtést úgy való­sítja meg, hogy a bőrünk­ben lévő verejtékmirigyek naponta akár több liternyi verejtéket ürítenek a bőr fe­lületére. A verejtéknek • bőrről való elpárologtatósá­hoz hőre van szükség. Ezt a hőt a verejték a bőr alatt keringő vér melegéből veszi el. Ráadásul ugyanakkor, amikor felfokozódik bőrün­kön a verejtékezés, a bőr alatti erek is erőteljesen ki­tágulnak és ezért a hőle­adás nagy felületen történik. Végső fokon a verejték a testünk túlmelegedését gát­ló „hűtővíz.” Víz és só A modern ember előtt az sem titok, hogy testünk több, mint 70 %-át víz teszi ki, s hogy téstünk vízállandósá­gát ugyanolyan érzékeny .szabályozóberendezés bizto­sítja, mint a hőét. Szerveze­tünk vize részben a sejtek­ben és a sejtek közötti ré­szekben — részben pedig az érrendszerben, tehát a vér­ben helyezkedik el. A ve­rejtékmirigyek sejtjei a raj­tuk átáramló hajszálerek vé­réből vonnak el vizet és sót és ezt ürítik a bőrre. A* eredmény tehát víz- és só­vesztés. Azok az agyi sejt- ■, csoportok, amelyek a vér tér* fogatát és sóösszetételét me- , rik, a verejtékezés útján el­veszített víz és só pótlására is kiadják az utasítást. A* ember ilyenkor érez szom­júságot és így pótolja szom­júságát oltva friss vízzel vagy üdítő itallal, a verejté­kezés útján vesztett vizet Ha nagyon erőteljes éshosz- szan tartó a verejtékezés, ak­kor ésszerű víz helyett eny­hén sózott vizet, teát, vagy olyan folyadékot, amelyben konyhasó van, pl.: sós húsle­vest inni, hogy a szervezet sóveszteségét is pótoljuk. Nyári melegben különösen a csecsemők és az aggok fo­kozottan érzékenyek víz­vesztéssel szemben, s kinő* gonddal kell ügyelni testfo­lyadékaik pótlására. Szél és félelem A verejtékezéssel kapcso­latban még két dologra kell felhívni a figyelmet. Ha ve­rejtéktől csepegő bőrfelüle­tet heves szél ér (pl. motoro­soknál), a bőr alatti izmok kötőszöveti tokja erősen ösz- szehúzódhat, ami heves izom- fájdalmat okozhat. Az ilyen izomfájdalom valószínűsége annál nagyobb, minél idő­sebb az ember. Ezért éssze­rű szeles időben még nyá­ron is, megfelelő öltözékkel védeni testünk épségét, egészségét. Ne hallgassuk el, hogy a verejtékezés a félelemnek vagy szelídített formájának, a lámpaláznak is kísérője­lensége. Akiben a félelem felfokozódik és aki naphosz- szat lámpaláz állapotában él, az akkor is verejtékezik, amikor „hűtővízre” semmi szüksége nincs. Ezt az ide­ges eredetű, kóros verejté­kezést nyugtatószerekkel és némi életbölcsességgel lehet) megszüntetni. Dr, Sfc. M-<j Méhészkedő nyugdíjasok

Next

/
Thumbnails
Contents