Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

ftr«: je»« »: tC^ET-^ACYXfEŐRSZTW 5. oWa! Orvos, aki egészségeseket is vizsgál Dr. Fülesdi Béla csendes kitüntetése Láthatóan egészséges em­berek várakoznak az orvosi rendelő várójában Kislétán. Képzelt betegek? Pihenni akarnak, ezért jöttek dr. Fü- lesdi Béla körzeti orvoshoz? Két vizsgálat közötti szusz- Szantásnyi szünetben a kör­zeti orvos pillanatok alatt el­oszlatja a kételyeket. Nem ilyen emberek a rendelő lá­togatói: néhány éve elérték, hogy nemcsak a betegek, ha­nem az egészségesek is fel­keresik a rendelőt. Először hívásra, később már maguk­tól. — Először vonakodtak, megijedtek, amikor a papíro­kat kiküldtük. Azt mondták: ők nem betegek. Akkor mi szükség van rá, hogy meg­vizsgáljuk őket... — Dr. Fü- lcsdi Béla azonban nem tágí­tott. Kitartóan magyarázta a falusi embereknek, hogy a betegség, különösen a kezdő­dő szakaszában, elrejtőzik, ilem mindig „mutatja” ma­gát. Ezért szeretnék, ha a fa­lu minden lakója bizonyos időközönként eljönne a ren­delőbe és meggyőződne róla, hogy nincs baj. Ha pedig va­lamit észrevesz az orvos, idő­ben megkezdődhet a gyógyí­tás, a betegség megelőzése... Hatszor „megszűrt” falu Egy év alatt 10 254-en for­dultak meg a kislétai rende­lőben, 618 beteget háznál lá­tott el az orvos, 319-et szak- rendelésre irányított, 71-et pedig kórházba küldött. Egy- egy kislétai lakos hatszor fordult meg a rendelőben. Egy évtizedes orvosi, körzeti ápolónői, védőnői és — nem utolsósorban orvosírnoki — együttes fáradozás eredmé­nyeként elkészült Kisléta „betegségtükre”. Ez a tükör egy gondosan vezetett kar­tonrendszer, amely a község valamennyi lakójának leglé­nyegesebb egészségügyi ada­tait, az előfordult betegséget, a gyógyulás egész „menet- réndjét” tartalmazza. S aki a gyógyító „menet­rend”, a mindennapos gyó­gyítómunka hátterében áll: 43 éves, őszülő férfi. A deb­receni klinikai helyét cserél­te fel 1957-ben egy szabolcsi község körzeti orvosi posztjá­val. Tiszabecsen kezdett, négy évig hat község tartozott hozzá. Nem volt olyan éjjel, hogy ne hívták Volna szülés­hez. Még akkor nem épült meg a fehérgyarmati kórház. Örömmel ment — fáradtan is — a kitüntetéssel diplomá­zott szülész ; szakorvos. Pet­róleumlámpa fényénél kellett világra segíteni az újszülöt­tet. Mire kigyúlt a villanyfény Becsen 61-ben már a jelenle­gi helyén, Kislétán fogadta az első betegeket. Hat évig rendelt Pócspetriben is; 4600 ember tartozott a körze­téhez. Három éve vették le Petrit, maradt Kisléta. Rendelője a község Ez olyan ideális lakossági arány egy körzeti orvosnak, ahol már el lehet kezdeni a megelőző, gondozó munkát — jegyzi meg, mintha csupán ez lenne a magyarázat az 1961 óta elért szép teljesítményre. Az orvos személyisége, hiva- tásszeretete az, amely elindí­totta a szenvedélyes kutatást, feltérképezést, amelyhez leg­alább annyira szüksége volt az egyetemen tanult orvosi tudományra, mint a falusi környezetben, Ököritófülpö- sön magába szívott paraszt- világ természetes, őszinte le­vegője, a parasztemberek szeretete... Szót tudott érteni mindenkivel, s ma már nem­csak a betegségüket ismeri, hanem azt is, kinek mi nyomja a szívét, milyenek a családi körülményei, gond­jai... — Ez a mi nagy előnyünk — magyarázza. Nem a kórla­pokról ismerjük a betegeket, hanem a teljes embert és a környezetét. így lehet kéz­ben tartani a betegeket... Dr. Fülesdi Béla rendelője olyan nagy, mint maga a fa­lu. Megfordul a község min­den házában, a tsz méreg­raktárában, a tejbegyűjtőben, az iskolákban, üzletekben, italboltokban. A tisztaságot, a betegségek megelőzését vizsgálja. De siet a rendelő­be, ha üzenet jön, hogy vala­ki szegbe lépett, vagy éppen kibírhatatlan fogfájás kínoz­za. Általános orvos is, amit helyben el lehet végezni, el is végzi, nem küldözgeti a betegeket feleslegesen a szak­rendelőbe. Van már a rende­lőjében nemcsak röntgenké­szülék, rövidhullámra sem kell a távoli helyekre jár­niuk a betegeknek. Állandó vendége a helyi művelődési otthonnak is, elő­adásain telt ház van. Előadás a serdülőkor egészségügyi problémáiról: munka és pi­henés, a fogok és betegségei, beszélgetés az alkoholról... Érdemes orvos Meglepte-e az érdemes or­vosi kitüntetés, melyet az idén egyedül dr. Fülesdi Bé­la kislétai körzeti orvos ka­pott megyénkben? Egy pol­gári védelmi bemutatón volt Nyírbogáton. Fáradtan érke­zett haza, az asztalán sitt volt a meghívó: „július 1-én a Semmelweis-teremben...” Nagy kitüntetésnek tartja, s úgy érzi nemcsak a saját munkáját értékelték ezzel, hanem a körzeti ápolónő, a védőnő és az orvosírnokét is. Az orvosírnok a felesége, aki még éjjel is felkel és beírja a beteg lapjára, ha valami fontos eszébe jut, ami nap­közben kimaradt. Lehet egy apróság, néhány tizedes vér­nyomásemelkedés egy idős parasztnéninél. És mégis meg lehet, hogy hihetetlenül fontos, sőt életbevágó. — A feleségemet illeti az érdemes orvosi cím fele, — mondja mosolyogva. Még egy epizód tartozik dr. Fülesdi Béla életrajzához. Ez év május 1-i számunkban sárguló újságlapok között lapozgatva idéztünk az 1949. május 1-én megjelent Nyírsé­gi Magyar Népből- „Szatmári parasztfiúk készülnek az egyetemre az érettségi után: Tordai Imre, Olvasztó Sán­dor,, Fülesdi Béla... Jó lenne megkeresni és kivallatni éle­tük alakulásáról a már nem éppen fiatalembereket” — írtuk lapozgatásunk után. Az ököritói parasztfiú a megye érdemes orvosa lett. Hű maradt a faluhoz. Páll Géza Gondok a város peremén Tanyák, bo tortelepül esek — holnap A' város központja, az új lakótelepek, az emeletes há­zak jutnak eszünkbe, ha Nyíregyházáról, az itt élő 75 ezer emberről hallunk és gyakran megfeledkezünk ar­ról, hogy csaknem 13 ezren élnek a város peremén. Ta­nyákban, bokrokban, néha elszigetelve a külvilágtól és bizony sok helyen elég mos­toha körülmények között. Valamennyi település fej­lesztésére nincs a városnak lehetősége, ezért a rendezési tervben csak a legdinamiku­sabban fejlődő területeket je­lölték ki továbbfejlesztésre. Ezen területek — Sóstóhegy, Vajdabokor, Felsősima, I. Mandabokor — jelenlegi helyzetéről és fejlesztésükre előirányzott tervekről, el­képzelésekről számolunk be négy részben olvasóinknak. A HATAS Hosszú megfigyelés igazol­ta, hogy a városba település és az urbanizáció a város peremén is alaposan érezteti hatását. Álljon itt ennek bi­zonyítására egyetlen adat: öt év alatt 1309-zal csökkent a külterületen élő lakosság száma, annak ellenére, hogy ugyanebben az időben nőtt a lélekszám a fejlesztésre kije­lölt területeken. Közülük is legintenzívebb fejlődést Sós­tóhegy mutat: sokkal több lakóház épült fel, mint a többi területen. Az 1970-ben készített ren­dezési terv a meglévő utcák mellé újakat jelölt ki és az eddig értékesített telkek sem1 tudták kielégíteni az igénye­ket.' Ném lehet ugyanezt el­mondani Vajdabokorról. Ott -ugyanis .az OTR.részére át­adott telkek közül az elsőt a múlt év végén vásárolták meg és további érdeklődésre is csak akkor lehet számítani, ha a lakosság életkörülmé­nyeit sikerül kedvezőbbé tenni. Felsősimán kedvezőbb a helyzet, az ott lakók megfe­lelőnek tartják a település kijelölését. Erre utal, hogy az Üzletpolitika, jóindulattal ? Ki lehet „gebines" — Zöldség helyett pálinka — Mikor, milyen olcsó étel legyen? Az első fél évben szokatla­nul sok miniszteri rendelet jelent meg, amelyek a keres­kedelemmel foglalkoztak. Miért vált szükségessé a sok új rendelkezés kiadása? — kérdeztük dr. Hagymás! Jó­zseftől. a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetőjétől.-— Eddig tizenöt miniszteri rendelet jelent meg, s ez valóban több mint ahány ál­talában fél év alatt máskor napvilágot lát — mondta a beszélgetés bevezetőjeként dr. Hagymási József. — A rendeletek közül azokat, amelvek közvetlenül érintik a lakosságot, osztatlan elis­merés fogadta — tehát prob­lémákat oldottak meg. Ezek közé tartozik a szeszes ital árusításénak szabályozása, a „menürendelet”, de ide sorol­ható a szabadkasszás, ..gebi­nes” üzletekkel foglalkozó rendelet is. Az új szabályozások egyik oka: a megnövekedett önálló­ságot — amelyet a gazdaság- irányítás reformja utáfi kap­tak a kereskedelmi egységek vezetői is —, egyesek félre­értelmezték, s a juttatott sza­badság helyett szabadosság­ként fogták fel. így aztán a pálinka néldául sok helyen kiszorította az élelmiszerüz­letekből a zöldségféléket. s más szükséges árukat, vagy érmen az éttermekben nem kaDhatótt a hivatalos napi­díjhoz mért olcsó adagokat a vendég. Többek között eze­ken kívánt segíteni a minisz­ter az új rendeletekkel. Hangsúlyozták: az üzletve­zetőknek továbbra is szabad keze van sok tekintetben, de — éppen a vásárlók, vendé­gek érdekéinek védelme miatt — néhány alapvető dolgot elő kellett írni, hogy a hatóság lehetőségeivel is védjék a kis keresetű embe­rek érdekeit, vagy éppen út­ját állják a gátlástalan ha­szonszerzésnek. A rendeletek helyes irányzatokat indítanak el. Egységes értelmezésük rendkívül fontos, ezért is szervezett a kereskedelmi osztály máris igazgatói érte­kezleteket, dolgoztak ki aján­lásokat a MF.SZÖV-vel közö­sen. így alakítják ki a sza­bolcsi sajátosságoknak leg­jobban megfelelő helyi sza­bályozásokat is. ríéhány példa. A szabad­kasszás üzletek működését újra szabályozó rendelet a társadalmi tulajdon és a fo­gyasztók érdekeinek védel­mére épül. A boltba bevihető idegen áruk körének szűkíté­séről. a többletek (például, kávé. sör. stb.) elszámolásá­nak szabályozásáról van szó. Hogy milyen .jelentős ez me­gyénkben. arra néhány adat: a bolti kiskereskedelmi egy­ségek 60 ^százaléka szabad­kasszás (a forgalom 25 szá­zalékával részesednek a me­gyei egészből). A vendéglátó- helyek 73 százaléka ..gebi­nes”. a forgalom felével ré­szesednek! Amivel szabályozni lehet: meghatározzák a boltba bevi­hető idegen áruk körét, s azt is, hogy milyen nagy üzlet, azaz hány személyes, milyen forgalmú üzlet lehet szabad­kasszás. Büntetlen előéletet, képesítést, ötéves gyakorla­tot kívánnak meg a vezetőtől és a helyettesétől. Ezekre az állásokra háromévenként pályázatot kell hirdetni (az a vezető, aki jól Végezte mun­káját, előnyben részesíthető a pályázók közül,) Sok feladatot ad majd a szakképzett szakembergár­da biztosítása. A kereskedel­mi osztály alapos felmérések alapján máris felkészült az óktatásra, továbbképzésre, amelyek szeptemberben már meg is kezdődnek. Ez a mun­ka a kereskedelmi, vendég­látó vállalatok, szövetkeze­tek vezetőitől, osztályaitól komplex munkát követel meg — a munkaügytől az áruforgalomig, mert nem kor­látozódhat az egyszerű ellen­őrzésre, leltárra. Egy másik fontos rendelet az osztályba sorolás kérdését rendezi. Pontosan előírja, hogy mi szükséges egy első, Vagy másodosztályú vendég­látóhelyen — választéktól, a szervirozásig. Ráadásul nem lesz „élethossziglan” tartó a besorolás, mert hároméven­ként meg kell újítani. Sok féladata lesz ebben az első fokú hatósági jogkört gyakor­ló helyi tanácsoknak. Az osz­tályba sorolás ugyanis a vál­lalat igazgatója, szövetkezet elnöke hatáskörébe tartozik, viszont jóváhagyása, ellenőr­zése már tanácsi feladat. Szintgn „profiltisztítást” jelent a szeszes italokkal, árusításával foglalkozó ren­delet. Várható hatásáról már beszámollak a lapokban. Az intézkedés mögött azonban egy olyan elterjedt rossz gyakorlat megszüntetése a cél, amely szerint a boltok mind vegyesebbek lettek, s a szeszes ital nemcsak az élelmiszer-pavilonokba, bol­tokba, hanem már a tejbol­tokba is betört. Az üzemi büfék is gyakorta árusítottak pálinkát, bort. A rendelettel a helyes egyensúlyt kívánják visszaállítani — s erre de­cember 31-ig türelmi időt ad­tak. Végül a „menürendeletről”. Az elmúlt egy-két évben a vendéglátóhelyek egy részé­ből eltűntek a megfelelő vá­lasztékú. jó minőségű, olcsó ételek. Célszerű volt azért a hatóság lehetőségeivel élve előírni: osztályba sorolásának megfelelően egy vagy több fajta menüt kell kialakítani, abból a nap megfelelő órái­ban megfelelő mennyiséget tartani. A menüt azáltal is olcsóbbá teszik, hogy ala­csonyabb haszonkulccsal kal­kulálják, alakítják ki az árát. Mindezek szinte természe­tes dolognak tűnnek — a vásárlónak, vendéghek. Meg­tartásukat azonban nem lehet — legalábbis az elmúlt egy­két év tapasztalatai alapján — minden üzletvezető jóin­dulatára bízni. Ha az egysé­ges értelmezés, a jó gyakor­lat kialakul, nemcsak a ven­dégnek, hanem az üzletnek is hasznos lesz. M. S. eddig kijelölt házhelyek kö­zül már csak ötnek nincs gazdája és további 40 telek kialakítására van lehetőség, amelyre előreláthatóan a jö­vő évben lesz szükség. A problémát mindössze az je­lenti, hogy a lakosság lega­lább 400 öles területet kér, a jelenleg kialakított telkek mérete pedig ennél keve­sebb. VERSENYTÁRSAK vezetői olyan megoldáson tö­rik a fejüket, hogy töbte mélyfúrású kút összekapcso­lásával, hidroglóbusz felállí­tásával és közkifolyók létesí­tésével oldják meg kielégítő formában az ivóvízellátást. Ennek első lépcsőjeként még ebben az ötéves tervben több kutat fúrnak, elsősorban a települések súlypontjában. PÁRHUZAMOSAN Nem ért egyet a lakosság teljes egészében I. Manda­bokor településközponttá va­ló kijelölésével. RoZsrétszőlő ugyanis erős versenytársa Mandának és az a kérésük, hogy ügyeiket a városi ta­nács intézze, mivel így ked­vezőbb a közlekedés. (A vá­rosig tanács végrehajtó bizott­sága a műszaki osztályt bízta meg, hogy vizsgálja meg: in­dokolt-e Rozsrétszőlőnek és Rozsrétbokornak a károshoz való csatolása, illetve az épí­tési tilalom alóli mentesíté­se.) Ahhoz persze, hogy megfe­lelő körülmények között él­hessenek a város peremének lakói, nem csak új telkekre, házhelyekre van szükség, ha­nem mindenekelőtt vízre, méghozzá jó ivóvízre. Ez egy­ben a legnagyobb gondot is jelenti, annak ellenére, hogy van jó néhány mélyfúrású kút. Az igények kielégítésé­re azonban ennél lényegesen többre van szükség. A város Semmivel nem jobb, sőt rosszabb a helyzet csapadék- és szennyvízelvezetés terüle­tén. A rendezési tervekben azonban már szerepel — ha nyílt rendszerű hálózattal is — a csapadékelvezetés, a szennyvizet pedig a családi házas építési formához iga­zodva egyedi derítők és szikkasztók útján oldják meg. Talán legtöbb jót a vil­lanyhálózatra lehet mondani: gyakorlatilag mindenütt megvan és a házhelyterületek bekapcsolása többnyire a házhely-kialakításokkal pár­huzamosan történik. A táv­beszélő állomásokról csupán annyit: a városi tanács fel­mérése szerint — függetlenül attól, hogy a települést ki­jelölték-e fejlesztésre, vagy nem — egész nap használha­tó telefon kiépítését igény­li a lakosság és ebben az ügyben hamarosan tárgyalá­sok kezdődnek a debreceni postaigazgatósággal. B. J. A tárgyalóterembői ü karót a patakba dobta... A katonaruhás tanú a he­lyére igyekezett. A szembesí­tés eredménytelen maradt, sőt a vádlottra rá kellett szólni, mert majdnem neki­ment legjobb barátjának. Bár a rendőrségen és az ügyész­ségen beismerte tettét, a bí­róság előtt fejtetőre állított mindent. — Azt mondta, hogy Orosz még gyerekkorában megver­te, most vissza kellene adni neki. Beleegyeztem. Mikor odaért, felborítottam a ke­rékpárját. Megfogta a pu- fajkámat, de én ellöktem. Elesett, Molnár meg egy ka­róval ütni kezdte. Aztán be­dobtuk a karót a patakba és elszaladtunk. Másnap el­utaztunk. A rendőrségen együtt vártunk vagy négy órát és akkor megbeszéltük, hogy majd én elviszem a bal­hét. Mint fiatalkorú, keve­sebbel megúszom. Meg az én pufajkám volt véres, ez úgyis ellenem szól. Ezzel próbált védekezni a tárgyaláson Bódizs Márton 18 éves nagykállói segédmunkás, a bíróságot azonban nem tudta félrevezetni. Elég volt csak elolvasni amit az elő­életéről írtak: durva, alatto­mos, verekedős természetű és emiatt már az általános isko­la hetedik osztályából ki kel­lett zárni, tanulmányait má­sik iskolában fejezte be. Azóta több helyen dolgozott, de munkahelyein is gyakran ittasan jelent meg. Ezért küldték el például a Tempó Ksz-től és így került haza, a MEZŐGÉP nagykállói gyá­rába segédmunkásnak. Bódizs a múlt év december 23-án este a Simonyi étterem előtt találkozott Molnár Gyu­la barátjával. Ide ugyan nem mentek be, de az egyik ház­nál megittak fél-fél liter há­zi bort, aztán még vettek egy üveggel, hogy hazafelé is le­gyen mit inni. A daráló előtt találkoztak Orosz Ferenccel, aki már ekkor is alaposan be volt rúgva. Cigarettával, majd borral kínálták és to­vább indultak. Orosz már csak bukdácsolva tudott menni, ezért nem is vártait rá, hanem otthagyták. Bódizsék lakása előtt el­vált a két jó barát. Molnár hazafelé indult, Bódizs pe­dig bement az udvarra. Hogy miért, azt már nehéz lenne megállapítani, nem mént be a lakásba, hanem az udvaron fogott egy másfél méteres ka­rót és kiállt a Ludas-tó felé vezető útra. Itt kellett elha­ladni a hazafelé bukdácsoló Orosznak. (A vallomásában úgy szerepel, hogy nem Oroszt, hanem egyik harago­sát várta a sötétben.) Néhány percig kellett csak várnia. Orosz odaért, Bódizs pedig nekiesett a karóval és fejbe ütötte. Ekkor Orosz fel­ugrott, megmarkolta Bódias pufajkáját, de az útonálló újra a földre lökte és tnég négyszer ütött a vastag karó­val. Aztán — hogy a bűnje­let eltüntesse —, a karót a patakba dobta és hazasza­ladt. Másnap Mályiba uta­zott, de a rendőrségnek sike­rült megtalálni és őrizetbe venni. Orosz Ferenc hosszú ideig feküdt eszméletlenül, majd amikor magához tért, be­ment az egyik közeli lakás­hoz és onnan szállították el a mentők. Az életveszélyes koponyacsonttörés és agyzú- zódás a gondos orvosi keze­lés ellenére is 42 nap alatt gyógyult meg. A tárgyaláson azt is elmondta, hogy neki Molnárral soha, semmilyen nézeteltérése nem volt és azt is, hogy nem Molnár, ha­nem Bódizs támadta meg. A bizonyítékok alapján a megyei bíróság dr. Ardai Pál tanácsa Bódizs Mártont 4 évi börtönre ítélte és két évre el­tiltotta a közügyek gyakor­lásától. A büntetést a fiatal­korúak börtönében kell le­tölteni. Bódizs ugyanis ami­kor cselekményét elkövette, még nem töltötte be á 18. évét. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítésért felleb­bezett. Az ügyben a Legfel­sőbb Bíróság hoz rrtájd ítéle­tet. (balogM

Next

/
Thumbnails
Contents