Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

* olcfa! ms. tms m Szülők fóruma FIATALOK 8§ FIATALOK «!! FIATALOK HU FIATALOK gS FIATALOK Tanulók a munkahelyeken Szünidőben nemcsak a játszóterek, a kirándulóhe­lyek és a strandok népesülnek be vakációzó gyerekek­kel, hanem a munkahelyek is. Néhány hétig az „élet iskolájába” járnak, ismerkednek a munkával. Nem mindegy, hogy milyen ismereteket szereznek a munkahelyeken és mit tanulnak. Nem mindegy, hogy milyen légkört találnak ott. Ahogy egy jó tanár meg tudja szerettetni diákjaival tantárgyát, úgy a jó dolgozó is — aki szeretettel foglalkozik a diákokkal — meg tudja szerettetni a munkát az életbe induló diá­kokkal. Felelősség terhel tehát mindenkit, akinek diák dol­gozik a keze alatt! A diákok bátortalanul néznek kö­rül a munkahelyeken; milyen is a „felnőtt világ”? A fiatalok nevelése közös ügy, ezért a felnőtt dolgozók­nak egy kicsit „szülővé” is kell válniok, hogy a diákok jól érezzék magukat a munkahelyeken. Ennek a szü­lővé válásnak magva: a jó példamutatás! Az elmúlt évek diákfoglalkoztatásának tapasztala­tai azt mutatják, hogy a pozitív eredmények mellett vannak negatívumok is. Néhány példa: Az egyik gyerek például arról beszélt otthon, hogy milyen „jó fejek” vannak bent a munkahelyeken. Úgy káromkodnak, mint a vízfolyás. Uj szavakat tanult. A gyerek először mulatott ezeken, később már virtusko­dásból is —, ő képesztette el a többi gyereket velük. Tehát a gyerek tanult és „továbbadta”. Egy másik örömmel újságolta: egész nap úgyszól­ván semmit sem kell csinálni. A többiek sem erőlte­tik meg magukat. Reggel szalad tízóraiért, kimossa a kávéspoharakat, aztán ide-oda cselleng. Játék az egész munka. így foglalta össze: Lázas semmittevés! Egy műszerésztanonc élményei: Jó „murik” voltak a munkahelyen. Hol az egyik „szakinak”, hol a má­siknak volt névnapja, születésnapja, meg valamilyen ünnepe. Gyakran hoztak be italt a munkahelyre és ti­tokban ittak az üvegből. De volt olyan gyerek is, aki arról beszélt, hogy egy lélegzet ideje sincs. „Fuss ide, fuss oda” a nevem — panaszkodott. Ha egy kicsit pihenni akart, azonnal ráripakodtak: — Ne akarj itt lógni, korán kezded... Ezeket a negatív példákat nem lehet általánosíta­ni, inkább azért említjük, hogy gondolatokat és fele­lősséget ébresszünk azokban, akikhez fiatalok kerül­nek. Tehát, ha megjelennek a diákok a munkahelye­ken, fogadjuk őket szeretettel és szülői felelősséggel. Tanítsuk őket úgy a munkára, munkaerkölcsre, mint­ha saját gyermekünk dolgozna mellettünk. Legyünk a munka tanárai és nem mindegy, hogyan és mit taní­tunk, saját tudásunkat hogyan adjuk át. A gondolatsort azzal zárjuk, hogy visszhangozza­nak József Attila sorai, a különböző munkahelyeken dolgozókban, s a fiatalokat is erre tanítsák: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!” F. K. A fiatalság forrása (KRIMI MESE) Egy szegényes házikóban élt egy öregember egy öreg­asszonnyal. Az öreg kilenc­ven-, az öregasszony nyolcvanéves volt. Egyszer az öreg elment az erdőbe fá- ; ért. Sokáig ment az Aj-Petri ! hegyekig, gyakran leült meg­pihenni. Amikor elegendő fát szedett, elindult lefelé a ' hegyről. Nagyon meleg volt, az öreg lassan ment. ! Végül az öreg elhatározta, hogy lepihen. Letette a fát a földre, odament a forráshoz és inni kezdett a hideg víz­ből. Elálmosodott, lefeküdt a forrás mellé és elaludt Amikor felébredt, észrevette, hogy vége a napnak. Fogta a fát és gyorsan kezdett le­ereszkedni a hegyről. Cso­dálkozott az öreg: gyorsan ment, nem fáradt el és a fa is mintha könnyebb lenne. Otthon várta őt az öregasz- szony. Már késő volt, elhatá­rozta, hogy az öreg elé megy. Nem messze a háztól egy fi­atalembert látott meg, fával megrakva. Megkérdezte tő­le: — Nem találkoztál-e az erdőben az én öregemmel? — Veled mi van, nem látsz engem? Vagy nem ismersz meg? — felelte neki a férje. — Ne gúnyolódj velem, — mondta az öregasszony — te hetven év múlva leszel olyan, mint az én férjem. És akkor megértette az öreg, hogy ő a fiatalság for­rásából ivott, amelyről egy­szer mesélt neki az apja. Az öreg elmondta mind­ezt az öregasszonynak, ö szintén inni akart ebből a vízből és elment megkeresni a forrást. Az öregasszony sokáig nem tért vissza. Amikor már sötétedni kezdett, az öreg elment az öregasszony után. De az öregasszony nem volt a forrásnál. Az öreg sokáig kereste a feleségét. Hirte­len a bozótból gyermeksí­rás hallatszott. Ott feküdt egy kisgyermek az öregasz- szony ruhájában. Az öreg­asszony fiatalabb akart len­ni a férjénél és túl sok vizet ivott. Az öregember és az öregasszony Egy faluban élt egy öreg­ember és egy öregasszony. Jól megvoltak egymással. Néha szerettek vitatkozni. Egyszer az öregasszony ebé­det főzött, az öregember fe­küdt az ágyon, ősz volt, szél fújt és az ajtó magától kinyílt. — öregasszony, csukd be az ajtót! — mondta az öreg. — Nincs időm! — felelte az öregasszony. — Zárd be magad! Sokáig vitatkoztak, hogy ki zárja be az ajtót. Végül az öreg azt javasolta: — Aki először megszólal, áz fogja bezárni. Mindketten hirtelen elhall­gattak. Az öregasszony el­készítette az ebédet és leült pihenni. Este lett, a házban — csend van. Két ember ment el a ház mellett, be­mentek és kérdik: — Ki lakik itt? Az öregember és az öreg­asszony hallgatnak. Akkor az arra járók fogták a levest, ká­sát, pirogot, mind megették és azt mondják: — Minden nagyon ízletes volt, csak a pirog volt egy kicsit nyers. — Nem! — kiáltott fel az öregasszony. — Ez nem igaz. az én pirogom sohasem nyers. — öregasszony, zárd be az ajtót, — mondta az öreg. Beküldte: Papp Sándor Szakoly TÖRD A FEIEDÍ A szita kötö és a szivárvány Vízszintes: 1. A vízszintes 11-ben sze­replő szín egyik árnyalata. 6. Morzejel. 7. Vissza: fek­hely. 8. Kiejtett mással­hangzó. 9. Verssor végi ösz- szecsengés. 11. Alapszín. 12. Skandináv férfinév (több ki­rály neve is volt a svédek­nél). 14. Rádióbemondó által elkövetett kisebb hiba neve. 16. Igen sok idővel ezelőtt. 18. Bánat. 20. Kacat. 21. Szolmizáló hang. 22. E he­lyen. 24. A kézimunkázás egyik fajtáját űzi. 25. Min­den bál lényege. 27. Távol­keleti nagyhatalom. 28. Állat alá tett széna. 29. Figyel­mezteti, óvja vm-től. Függőleges: '• 1. Római 6, 49. 2. Kétjegyű mássalhangzó. 3. Becézett női név. 4. Libahang. 5. Ülő­alkalmatosság. 6. Fúvós hangszer. 10. Karmol. 11. Hím állat. 13. Retteg. 14... apó (1848—1849). 15. ...hőerőmű. 17. ...és Magóg fia vágyókén (Ady) 19. Ki nem állhatja. 21. Határoz. 23. TNO. 24. Szenvedés. 26. Római 900.27. Mely személy? Megfejtendő: A 7, 9, 11, 19, 21. számú négyzetek betűiből helyes sorrendbe rakva egy híres, megyénkből elszármazott magyar író nevét kapjuk. Ennek az írónak a nevét kell beküldeni. Múlt heti megfejtés: Benczúr. Könyvjutalom: Kecskeméty Laci Csenger, Maródi Edit Nagyecsed, Len­gyel Szilveszter Csegöld, Farkas Ágnes Nyíregyháza, Bólék Tibor Nyíregyháza. , A szitakötő egykedvűen üldögélt a nádszálon. Hosz szú, hosszú ideig tudott így egy helyben maradni. Semmi kedve nem volt repkedni, szálldosni. Ha mégis rászán­ta magát, hogy felrepüljön, akkor a tó apró hullámai, máris azt locsogták: — Csúnya vagy ám, tu­dod-e? Hát ezért nem volt kedve a szitakötőnek. Folyton azt hallotta, hogy csúnya. Hogy a szárnya szürke, mint az út pora. (Akkor még csak­ugyan szürke volt a szár­nya.) Egyszer egy nyári napon gyors zápor kerekedett. Ami­lyen hirtelen jött, olyan ha­mar el is múlt. A nap kisü­tött és az ágon csodálatos, szép szivárvány jelent meg. A szitakötő nem győzte bámulni a szivárványt. Ilyen szépséges színeket még so­ha nem látott. Abban a pil­lanatban arra gondolt, hogy a szivárvány meg tudná őt szépíteni. Elhatározta, hogy elrepül hozzá nyomban és kér azok­ból a csodálatos színekből egy icipicit. Már szállt is fölfelé, mert úgy látta, hogy a szivárvány a hegy csúcsán telepedett meg. Pillanat alatt a hegycsúcs­ra ért, de a szivárvány nem volt ott, hanem iszonyú tá­volság választotta el tőle. Csak lentről látta úgy, mint­ha a hegy csúcsán lenne. A hegy akkor vette le ép­pen a * zűr ke saplfgjáf, .mert napozni akart. Meglátta a szitakötőt, meg is szólította.: — Mit keresel ilyen ma­gasban? — Úgy láttam, hogy a szi­várvány nálad van, de csa­lódás ért, mert elérhetetlen magasságban látom. — Mi dolgod a szivár­vánnyal? — Érdeklődött « hegy, — Most már alighanem semmi — mondta szomorú­an a szitakötő. Szerettem volna, ha a szárnyam színes lehetne. A szivárvány biztos adott volna a színeiből. Nem kiáltanál neki kedves Hegy, a te hangodat meghallaná. A hegynek nem volt köböl a szíve, mindjárt fel is szólt a szivárványnak: — Szép Szivárvány na­gyon kér téged a Szitakötő, hogy adj neki színeidből egy leheletnyit. Csak annyit, hogy a szárnya szín játsz­hasson. A szivárvány hangja halk volt és finom, és azt üzente, hogy mindjárt küld egy fel­hővel kék színt, zöld színt, arany színt, meg amit lehet. A szitakötő még nem is ért rá felocsúdni, már a hegy csúcsára ért a felhő és parányi színes felhőgomolya- got fújt a szitakötő elé. A szitakötő végighuzogat- ta a szárnyait a színes fel- högomolyagon és a követke­ző percben gyönyörű színe­ket játszott a szárnya. Piros, zöld, arany színek villództak rajta. A szitakötő olyan boldog volt, mint amilyen boldogok lehetnek a szitakötők a mesé­ben. Szerette volna megölel­ni a szivárványt, de még csak meg se köszönhette a különleges ajándékot, mert mire felpillantott, már nem volt se híre, s hamva. Mint­ha letörölte volna valaki. Meglepetten nézett körül. Nagyon sajnálta, hogy így, búcsú nélkül tűnt el a sze­me elől. Aztán a felhőnek akart köszönetét mondani, de a felhő is úton volt már kelet felé, csak visszanézett és vidáman integetett. Végül a hegyhez fordult, hogy legalább neki köszönje meg a szívességet. Nélküle nem lennének ilyen gyönyö­rű szárnyai. — Kedves Hegy, nem tu­dom mivel érdemeltem ki s barátságodat és azt, hogy egy kérő szóra teljesítetted a kí­vánságomat. A hegy mély, dőrmögó hangon mormogta: — El sem képzeled milyen Jó érzés, püszta barátságból örömet szerezni másnak. A szitakötő elbúcsúzott * hegytől és felkereste a nád­szálat. A nádszál nagyot nézett, hogy milyen szép színeket játszik a szitakötő szárnya. A szitakötő elmesélte, ho­gyan kapta ezeket • varázs­latos színeket. A nád szál vele örütt. Akkor a szitakötő a tó vi­ze fölé szállt, csapongóit, repkedett. Tele volt öröm­mel. Amikor a hullámok meg­látták a szitakötő gyönyörű szárnyát, ahogy csillog-vil- log a napsütésben, nem tud­ták eltitkolni irigységüket. Egyszerre futottak a tó szé­lére és a partnak kezdtek beszélni mindenfélét a szi­takötőről. És mert egyszerre beszél­tek, egymás szavába vágtak, nem is lehetett mást érteni az egészből, mint azt, hogy: liccs... lecs,.. mind a mai napig ezt mondogatják. Láng Etelka KOCKA. Számoljátok meg, hány kockából áll ez a koc­kahalom ? •(oq^ipoji ÄSauuozsnn : s^CajSsj/vi Növényeink életrajza (2.) A paradicsom A paradicsomnak kalandos története van. Először át­jött az újvilágból az óvilág­ba, azaz Amerikából Euró­pába, aztán pedig visszament. Ez a növény is, akárcsak a kukorica, a burgonya, vagy a bab, Amerikából szárma­zik, az őslakó indiánoktól. Amikor a spanyolok áthajóz­tak érte, az már ott régen nem volt vadnövény. Ám a felfedezők egyáltalán nem a paradicsomot keresték ott, hanem a nemesebb értéke­ket. Ezért nagyon keveset hoztak magukkal az ottani népes családból. Pedig érde­mes lett volna jobban körül­nézni. hiszen az indiánok Amerika déli részén már az időszámítás előtti V. század­ban termelték és fogyasztot­ták. Európában tehát újra fel kellett fedezni a paradi­csomot. Fel Is fedezték, furcsa mó­don. A XVI. században már sok helyen elterjedt a para­dicsom, mint kerti dísznö­vény. És nem is akármilyen virág volt ez, hanem mérge­ző, s az emberek messze el­kerülték a szép paradicsom­terméseket. Még az egykori magyar író 1775-ben is azt írta róla, hogy „Nem taná­csos az gyümölcsöket enni, mert az ember eszét meg­csonkítják”. Nem sokkal ké­sőbb azonban 'már meghó­dította a konyhákat, főleg a mártások készítésében. Az európai sikerek eljutottak a tengeren túlra is, s érdek­lődni kezdtek a paradicsom iránt. És egy szép napon a nemes növény újra „tenger­re szállt”, hogy visszautaz­zon egykori szülőföldjére, most már mint európai növény. Hogy miért kellett ilyen kerülő utat tenni a pa­radicsomnak, senki sem tud­ja. Azóta mindenütt szeretik az emberek a jóízű és táp­láló gyümölcsöt és ahol nem kedvez az időjárás, ott üveg­házakban nevelik. Az üveg alatt termelt gyümölcs sok­kal korábban érik szabad­földi társainál. Napjainkban is egyre újabb fajták neme­sítésén dolgoznak a kutatók, a többi között géppel szed­hető paradicsom előállításán. Szappan A libának nem kell szappan; megfürdik a kis patakban s olyan fényes lesz a tolla,' csak úgy tündököl csillogva. Szappan a cicának sem kell, „Megmosdom én a nyelvemmel s tenyeremmel” — mondja hetyke, hegyes bajszát pödörgetve. Ámde nem így Jancsikának, ha hétköznap, ha vasárnap, a mosdáshoz, a fürdéshez, neki szappan is szükséges. Szagos szappan csípős habja; kell a fülre, kell a nyakra, így lesz Jancsi tiszta és szép, s ez az igazi egészség. ) Ölbey

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents