Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-12 / 162. szám
4. ofdal KELET-MAGYARORSZÁG — NYÍREGYHÁZI MELLEK LEY 1972. július fi' Palma, Hungary Asszonyok gyára A z elmúlt évtizedek alatt sok gondja volt Nyíregyházának, de a legna- " gyobb mindig munkát, kenyeret adni a lakosságnak'’. 8 évvel ezelőtt beszélt erről Fazekas János, aki a városnak a felszabadulást követően első munkás polgármestere volt. Fazekas János Budapestről hazalátogatva megtekintette a Nyíregyházi Palma Gumigyárat, amely akkor pár száz fős létszámával csupán előhírnöke volt a mai nagyüzemnek. Idős emberek ritkán lelkesednek, de a volt polgármester, a 19-es direktóriumi tag lelkesedett és azt egy történettel is indokolta. A városházát, személy szerint a polgár- mestert a felszabadulást követően gyakran keresték fel női küldöttek. Munkát, vagy segélyt kértek, mert a férjek a háborúban maradtak, s mert itt mindig sok volt a kenyérre vágyó éhes gyerekszáj. Munkaalkalom nem volt. De még annak reménye sem, hogy gyorsan létesítsenek néhány, az asszonyokat foglalkoztató üzemet, mert a lakossági fogyasztáshoz sem volt elegendő víz, arra pedig egyáltalán nem, hogy rá ipart telepítsenek A sokrétű és megoldhatatlan gond ekkor érthetően lehangolólag hatott a polgár- mesterre. De 19 év elteltével látta az üzemet, a szigetelőszalagot, a labdát készítő asszonyokat, s a gyárudvaron a szökőkutat. Ez lelkesítette és az, hogy hallotta a további terveket is. Szántóföldön „Tíz év múlva ott, ahol káposzta van, új műhelycsarnokok. épülnek, több mint 2000 ember, jobbára asszony kap benne munkát, s a termelési terv 800 millió forint lesz.” Gergely Ferenc gyár egy ség vezető akkor, 1964-ben ezt mondta. Több mint tíz év telt el azóta, hogy Nyíregyháza határában felépült az első műhelycsarnok. S akik évente legalább egyszer jártak arra, láthatták, tapasztalhatták, hogy szántóföldön hogyan „terem” a gyár. A Palma a tervek szerint asszonyokra épült. Az is lett, asszonyok gyára. Jelenleg a közel 2000 dolgozóból 1200 nő, s a fejlődéssel még többnek lesz ott helye. De hát milyen is ma a gyár? Területileg terebélyes, az egy-két műhelyt 5 önálló nagy gyáregység váltotta fel, gépek sokasága zúg és kezek erdeje serényen készíti a százféle terméket, köztük az olyan közismertet, mint a campingfelszereléseket. A készáru nagy része exportra megy: „Palma, Hungary”. A terv. amit évtizede kívülálló elképzelni is alig tudott, megvalósult. Nagy kincse ez a városnak, megyének, de vajon hogyan értékelik azok, akikért, s akiknek teremtődött. Ádámszki Jánosné, apró termetű, mozgékony asszony. Ki gondolná, ha kék munkaköpenyében dolgozni látja, hogy korelnöke a gyárnak, már nyugdíjas, ö volt az első, akit megtanítottak a szigetelőszalag gyártására, de első volt abban is, hogy úgy vált meg a gumigyártól, hogy nyugdíjazták. Most vissza-visszajár ledolgozni a nyugdíjasnapokat Ö mondta: „Nagyon szerettem itt lenni és úgy jövök mindig vissza, mintha hazamennék. Szemem láttára gyarapodott itt minden, és igazán sajnálom, hogy felettem elmúltak az évek.” Megismerni, megszeretni Egy másik asszony, Pápai Bálintné még fiatal. Ö a hőskor, a küzdelem emlékeinek hiányában inkább csak a mát látja: „Kezd kialakulni a jó kollektív szellem — mondta — a munkahelyekkel is többet törődnek, megoldják a szellőzést, azt, hogy könnyebb legyen a munka. Jó dolog itt még a részjegyes mozgalom. Azt hiszem, az emberek többsége szeret itt dolgozni.” Pápainé hat éve dolgozik a gumigyárban, dolgozott, közben le- erettségizett. Szép, papírra kívánkozó vélemények azok. amit a dolgozók mondanak. De ez nem azt jelenti, hogy nincs gond, megoldásra váró feladat. A sok gond közül egy, megismertetni és megszerettetni az új dolgozókkal a munkát és munkahelyet, hogy csökkenjen a fluktuáció. Hiszen Nyíregyházán ma már más a helyzet, mint húsz évvel ezelőtt, munkahely már bővebben akad. Másik feladat, hogy a gyár minden vonatkozásban teljesítse a termelési célkitűzéseket, különös tekintette] a minőségre, az exporthányadra. Gazdaság tömegszervezeti vezetők, aktivisták közös teladata mindez, de nem véletlen, hogy a KISZ munkáján és a szocialista brigádmozgalmon keresztül vonjuk le az eredmények mérlegét. A KISZ kezdeményezte ugyanis „Ifjúság a gyárért, gyár az ifjú- aágért” mozgalmat, a a gumigyárban a dolKésziil a kempingmatrac gőzök java része fiatal. A termelési feladatok megoldásánál pedig döntő szerepe van a brigád- és a hagyományos versenymozgalomnak. Harmincon alul A Palma Gumigyárban közel 800-an dolgoznak azok, akiknek életkora 30 éven aluli és számuk egyre növekszik. Példázza ezt a KISZ-tagok gyarapodása. Holló László KISZ- titkár szerint — 5 éve dolgozik a gumigyárban és ez az első munkahelye — a mozgalomban óriási a fejlődés: ,.69-ben. amikor titkárrá választottak, negyven KISZ-tagunk volt, most 420. A KISZ-tagok szeretik munkahelyüket, szeretnek az üzemben dolgozni, nem lépnek ki. Az utóbbi pár évben a kilépők között mindössze 8 KISZ-tag volt”. Az a módszer érdekes, ahogyan a KISZ „marasztalja” a fiatalokat. Ha munkába lép egy ifjú munkás, azt a KISZ-aktivisták veszik pártfogásba. Holló István egy rajzzal illusztrálja, miképpen történik. „Itt a szalag — mutatja — ha ide helyeznek egy új embert, akkor a szalagnál dolgozó valamelyik KISZ-tag magyarázza el a szakmai fogásokat, s addig segít, amíg minden simán megy. Hetek telnek el, amíg kiderül, marad-e vagy sem az új munkás A szakmai fogások tanítása mellett a KISZ-tag politikailag is foglalkozik az új emberrel. Ha marad az új dolgozó, KISZ- tagnak is felvesszük, bevonjuk a KlSZ-élet- be és tapasztaltuk, hogy ahol a KISZ-élet jó, ott a fiatalok megragadnak.” Jó módszer. Az ilyen figyelmesség és emberekkel való törődés, sokszor a magasabb órabérrel is felér. Egyébként jól keresnek a fiatalok, 1400 forinttól 1900 forintig, s ha ehhez a részjegytagság is hozzájárul, a jőve delem már jóval több. Mi az a DH ? A részjegytagság is része a munkaversenynek, de csak kis része. Egyébként a gyárban, mint általában minden, a munkaverseny az utóbbi években bontakozott ki nagyobb arányokban. 1970-ben még csak 22 szocialista brigád dolgozott a gyárban, 1971-ben már 52 brigád 850 fővel, s az idén a brigádok száma 60-ra, a brigádmozgalomban részt vevő tagok száma 968-ra növekedett. A számszerű növekedést tartalmi változás is követte. Bevezették a „Dolgozz hibátlanul!” mozgalmat, amelynek lényege: a hibák nagy része emberi tevékenységre vezethető vissza, s a jobb felkészüléssel, szervezettséggel, emberi tevékenységgel szüntethetők meg. A szocialista gezzenek. A gyárban a szocialista brigádok szerződéseket kötnek egymással, s ezekben a szerződésekben garantálják egymás segítését, illetve az alapanyag, félkész, késztermék minőségi átadását. A minőségi munka a gyárért történik, de végső soron a dolgozók érdekeit szolgálja, hiszen a jól végzett munka a borítékon is érezteti hatását. Miattuk, értük Asszonyok gyáráról írtunk és úgy illik, hogy a velük való törődéssel fejeződjék be a riport. A Palma Gumigyárban körültekintően készítették el a női dolgozók munka- és életkörülményeinek javítására vonatkozó tervet. Legutóbb a szakszervezeti bizottság a tervnek a végrehajtását, eredményeit tárgyalta. Megállapítás: van még tennivaló, de a kitűzött célok folyamatosan megvalósulnak. Az asszonyok igazán érezhetik és érzik is, valóban miattuk épült fel Nyíregyházán a város legnagyobb üzeme. Seres Ernő logos igények A vevő kegyeiért K evés olyan varos van még hazánkban, mint Nyíregyháza, ahol a település vonzása annyira erős volna a környékre. A centrumjelleg főként abból adódik, hogy 1968-ig „egyvárosos” megye volt Szabolcs-Szatmár, s ha az urbanizá- lódásnak voltak is ígéretes momentumai a vidéki településeken, itt Szabolcsban, Nyíregyháza jórészt egymaga volt kénytelen teljesíteni mindazokat a funkciókat, amelyek a városhoz kötődnek. (S kénytelen még ma is, hiszen Kisvárda és Mátészalka az igazi városiasodásnak még csak az elején tart). A megyeszékhely szívó hatását mindemellett jól mutatja, hogy 1960—70 között több mint 10 százalékkal nőtt a város lélek- száma. A járások összevonása során Nyíregyháza egy „megyényi járás” központja is lett. (Több mint ötvenezerrel nőtt, s ma már meghaladja a 226 ezer főt a nyíregyházi járás lakossága). Mindezeket így együtt kell látnunk, amikor azt próbáljuk elemezni, megfelel-e ma Nyíregyháza kereskedelme annak a követelménynek. hogy saját lakosságán kívül a környező települések ellátási központja is legyen. Aztán tovább folytathatjuk a gondolatsort még azzal, hogy a gyors ütemű iparosodással együttjáró foglalkoztatási vonzás lecsapódásaként Nyíregyháza kereskedelmi szerepköre kívül terjed a*járás határain is. A naponta bejárók is jórészt itt szerzik meg élelmiszer- és iparcikkszükségleteiket. Az azonban biztos, hogy csaknem 160 ezer ember veszi igénybe a teljes ellátást, mintegy 150 ezren itt vásárolnak iparcikkeket. De számolni kell azzal is, hogy Tokajhegyaljáról és a Bodrogközből is érkeznek ide jócskán vevők. E GY SZÓ, MINT SZÁZ, a város dinamikus fejlődése, vonzáskörzetének kitágulása jelentős terheket ró az itteni kereskedelmi hálózatra. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az ötvenes években vajmi keveset fordítottak e hálózat fejlesztésére, korszerűsítésére (sőt, az Irodaház, a Békeház megépítésével, a Jókai tér és a Lenin tér rendezésével több bolt meg is szűnt, ami helyett nem épült új), akkor nyomban kitűnik, hogy a probléma még tovább mélyült. Igaz viszont, hogy a hatvanas évektől kezdve a lakóházi járulékos beruházásokból történt bizonyos fejlesztés, s a város különböző pontjain megjelentek az első ABC-áruházak is, de ez a befektetés jórészt az élelmiszerszakmát és a vendéglátást érintette. Az új lakónegyedekben — ha várni is kellett néhány évig — viszonylag elfogadható kereskedelmi hálózat létesült, bár még ezt sem nevezhetjük Kánaánnak. Ugyanakkor az „óvárosban” maradt minden a régiben, legfeljebb „költöztették” a boltokat, kiütöttek néhány közfalat, de ez a helyzeten vajmi keveset javított. Szegényes portálok, kicsi eladótér, a választék bővítésére egyáltalán nem alkalmas raktárak: ez volt és jórészt még ez ma is a városközpont iparcikkbolt-hálózata. Pedig a kereslet egyre nőtt eközben is, az embereknek mind több pénzük volt öltözködésre, lakáskultúrára, stb. Jól példázza ezt, hogy amíg 1960-ban 691 millió, addig 1970- ben már több mint másfél milliárd forint volt a város kiskereskedelmi áruforgalma. Ha ezzel szembeállítjuk a hálózatfejlesztést, akkor a következő képet kapjuk: tíz éve alig valamivel több, mint húszezer négyzetméter, 1970-ben pedig csupán 34 és fél ezer négyzetméter alapterülettel rendelkezett a város kereskedelme. Amíg tehát a forgalom több mint kétszeresére nőtt, az alapterület mindössze 70 százalékkal lett nagyobb. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a szerény fejlesztések ellenére nemhogy csökkent volna, hanem tovább nőtt az elavult és korszerűtlen ipar- rikkboltok túlterhelése. A ZÉRT MÉGIS VOLT VALAMI a városközpontban. Ha tülekedni kellett és kell is a pultok előtt (a szezon végi kiárusításokat jobb fel sem említeni), s ha a választék messze elmaradt attól, mint amilyen lehetett volna, azért csak volt és van áru a boltokban. Talán ennél is nagyobb gond jelentkezik a periférián. Nem mindig sikerül — és nincs mindig pénz arra — hogy eszményien telepítsük az új lakónegyedeket, hogy a legkritikusabb szem se lásson kivetnivalót az úgynevezett infrastruktúrában. De még az új lakónegyedeken is viszonylag elviselhető a helyzet. Hanem az olyan részeken, mint a Hímes, vagy a város Borbánya, illetve Oros felé eső része, vagy a városhoz egész közeli bokortelepülések, talán a legkritikusabb a helyzet. Pedig itt is emberek élnek, akiknek igényük van, s akik szívesen vennék, ha nem kellene autóbuszra szállniuk fűszerért, egy matring cérnáért, doboz cigarettáért. Aztán ott vannak az ipari övezetek: sokan elemi dolognak tartanák, hogy legyen a közelben egy vegyesbolt, ahol munka után hazatérve a háztartáshoz alapvetően szükséges cikkeket megvásárolhassák. A létrejött fejlesztések ellenére tehát van gond bőven. A szűkös, kényszerhelyzet hatására országosan is egyedülálló jelenség szemtanúi lehetünk: Nyíregyháza szabad piacán a magánkereskedelem és a magánkisipar egy tisztes áruháznak is becsületére váló forgalmat bonyolít le. Egy szúrópróbaszerű felméréskor kiderült, hogy 233 kisiparos és kiskereskedő, illetve vásározó egy napon 8 és fél millió forint árut pakolt ki a piacon. E kereskedők éves becsült forgalma megközelíti a 100 millió forintot. Nyilván azért van mindez így, mert a magánosok érzik, látják, hogy baj van a város kereskedelmével, tehát itt „lehet valamit keresni”. M IT HOZ A HOLNAP? Mindenekelőtt további népesedést. Számítások szerint Nyíregyháza lakossága 1980-ra eléri a 80 ezer főt. A IV. ötéves terv végére várhatóan 30 ezer embert foglalkoztatnak a város iparában. Ugyancsak növekszik a vásárlóerő is. A város jelenlegi kereskedelmi hálózata — további fejlesztések nélkül — még a jelenlegi szinten sem tudná majd kielégíteni az igényeget. Az Országos Tervhivatal irányelvében áll, hogy 1975-re egy négyzetméter bolti alapterületre 83 ezer forint forgalom jusson. Nálunk, Nyíregyházán ez még felül van a 90 ezren is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a városközpont rekonstrukciója további Iparcikkboltok lebontását tette, teszi szükségessé. Már tény, hogy a város centrumában különösebb probléma nem lesz. Alapozzák a két nagyáruházát, melyek együttesen több mint tízezer négyzetméterrel növelik meg a városban az eladóteret, s melyek a legkorszerűbb kereskedelemszervezé i elvek alapján készülnek. Jelentős áldozat lesz ez nemcsak az érintett vállalatnak, illetőleg szövetkezeteknek, hanem a városnak és megyének is. Igazuk van viszont azoknak is, akik —• miközben örülnek a mozgólépcsős Síp utcai nagyáruház létrehozásának — azon évődnek: és mi lesz a város peremén? Aztán tovább: mi lesz a házgyári lakások környékén, s kinn, a Jósavárosban. Ha kérdeznek, ebben már benne van a sürgető igény is: a város kereskedelméért felelősök keressék az itteni ellátás javításának módjait is, amíg nincs pénz, addig ideiglenes módon, de a lakásépítésekhez kapcsolódó járulékos összegek se „tűnjenek el” észrevétlenül. Feladat az is, hogy a ritkábban lakott városszéli településeken szaporítsák a házi boltokat, oda is rakjanak le elemekből összeszerelhető zöldségpavilonokat és a város három ipari övezetében is próbáljanak „jó boltot csinálni” a kereskedelmi vállalatok. Indokolt az eddiginél jobban szorgalmazni a vállalatok társulásait, mintaboltok létesítésére, s lehetőséget kell adni arra, hogy a vállalatok kü- lön-külön is versengjenek, konkurráljanak egymással a vevő kegyeiért. N yíregyháza azáltal még nem VALIK igazi várossá, hogy új lakónegyedeket, kulturális és más közintézményeket építenek. A város nemcsak lakóhelye a benne élőknek, a városban élni és egyre jobban akarnak élni az emberek. Ehhez pedig a jelenleginél jobb áruellátásra van szükség. Angyal Sándor Ilyen lesz a Zrínyi utcai nagyáruház A Kelet-Magyarország melléklete. A nyíregyházi városi pártbizottság, a városi tanács, a Hazafias Népfront és a KISZ városi bizottságai megbízásábó kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat. Megjelenik havonként.
