Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

5. oiaái TfWW MÁftYAR0RR7A<!» WK. JBfifífi It Testvéri fogadtatásban volt részünk Fidel Castro sajtókonferencián ismertette magyarországi tapasztalatait és Kuba külpolitikáját Megkezdődtek Tito moszkvai tárgyalásai Miként várható volt, a szovjet főváros nagy ünnep­lésben részesítette Joszip Broz Tito jugoszláv állam­főt, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének elnökét, aki hétfőn érkezett hiva­talos baráti látogatásra Moszkvába. A vnukovói re­pülőtér és a városközpont között mintegy 15 kilométeres szakaszon félmillió moszkvai üdvözölte Titót és feleségét, valamint a kíséretében lévő személyiségeket. Kitűnő hangulatban kez­dődött a látogatás hivatalos része is. Délután a Kreml Katalin-termében nyújtották át Titónak a I.enin-rendet, este pedig ugyancsak a Kremlben a vendéglátók díszvacsorát rendeztek a ju­goszláv államférfi tiszteleté­re. A keddi moszkvai lapok nagy fényképes tudósítások­ban számolnak be a látogatás első napjának eseményeiről. 24 árás sztrájk Franciaországon Brandt nyilatkozata Brandt kancellár a Neue Rhein-und Ruhr Zeitungnak adott interjújában azt mon­dotta, „óriási különbség” van Moszkva és Bonn korábbi és jelenlegi viszonya között. Gromiko szovjet külügymi­niszterrel a hét végén Bonn­ban tartott megbeszélésére utalva megállapította, hogy a két ország képviselői most „egészen elfogulatlanul” tárgyalnak egymással. Közöl­te, hogy Gromiko „ugyan­olyan behatóan” tájékoztatta őt a moszkvai csúcstalálkozó­ról, mint William Rogers amerikai külügyminiszter. A csehszlovák—nyugatné­met kapcsolatok normalizálá­sát célzó előzetes megbeszé­lések tervezett folytatásával összefüggésben hangot adott meggyőződésének, hogy az 1938. évi müncheni egyez­mény kapcsán sikerül meg­találni a „kezdettől fogva ér­vénytelen, és a most érvény­telen közötti formulát”. Hadműveltek Vietnamban A dél-vietnami hadszíntér különböző pontjain keddre virradóra is többé-kevésbé élénk harci tevékenység folyt. A leghevesebb össze­csapásokról a központi fenn­síkon lévő Kontum város tér- ! ségéből érkeztek jelentések. Az AFP különtudósítójának [ értesülése szerint Kontum re­pülőtere romokban hever, a város 45 százalékban elpusz­tult. A Saigon külső védelmi gyű­rűjéhez tartozó An Loc térsé­gében keddre virradóan vi­szonylagos nyugalom volt — jelentette a Reuter. Dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke hétfőn a ké­ső esti órákban sajtókonfe­rencián találkozott a magyar és a külföldi sajtó képvise­lőivel a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi ter­mében. Dr. Várkonyi Péter állam­titkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke üdvözölte a kubai párt első titkárát, aki ezután válaszolt az újságírók kér­déseire. Fidel Castro magyarorszá­gi látogatásáról szólva hang­súlyozta: hazánkban pozitív és hasznos benyomásokat szerzett. A magyar vezetőkkel foly­tatott tárgyalásairól, a ma­gyar—kubai kapcsolatok fej­lesztésének további lehetősé­geiről Fidel Castro elmond­ta: igen kedvező benyomá­sokat szereztek, szívélyes, testvéri, baráti érzéseket ta­pasztaltak a magyar veze­tőkkel folytatott eszmecserék során. Hozzáfűzte: hasonló testvéri fogadtatásban volt részük az egész magyar nép részéről. A kubai forradalmi kormány elnöke különösen kiemelkedő jelentőségűnek mondotta találkozását Kádár Jánossal, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkárával, akivel nemcsak politikai értelemben, hanem személyesen is igen szívélyes légkörben volt alkalma ta­nácskozni. Elismeréssel szólt azokról az eredményekről, amelyeket a magyar dolgozó nép a szocializmus építése során elért. A magyar—kubai kereske delmi kapcsolatokról szólva rámutatott, hogy gazdasági együttműködésünk kezdettől fogva jó irányban fejlődött. A feladat most az, hogy mindkét fél tovább tanul­mányozza a két ország gaz­dasági együttműködése bőví­tésének lehetőségeit. Meg­győződésünk, hogy — mivel mindkét fél hajlandó erre — együttműködésünk a követ­kező években tovább széle­síthető és bővíthető. Kuba jelenlegi feladatai­ról szólva emlékeztetett ar­ra, hogy Kuba nem rendel­kezik számottevő természeti kincsekkel — kőolajjal, szén­nel, vízi energiával — s hely­zete nagyrészt a mezőgaz­daság eredményeitől függött. A forradalom győzelme után nagy lépéseket tettek a gazdaság fejlesztésére. Fej­lődésnek indultak egyes bá­nyászati ágazatok, a keres­kedelmi tengerészet és a tengeri halászat. Kiépítették az úthálózatot, hosszas kísér­letezés után megoldották a cukornádtermelés gépesíté­sét. 26. Amíg kiérnek a kövesútra, Zoli elmondja: — Te szállsz ki, azt mondod, hogy állami kocsival vagyunk, Orgovány- ról jövünk, egy üzenetet ho­zunk. Azt, hogy meghalt az Aranka nagymamája. És hogy vigyük el őt. de ha akar, az anyja is vele jöhet. Ha Béla bácsi beleegyezik, oké. Ha nem, meg kell kötözni és be a pincébe. Róbert bólogat: nem rossz, nem rossz. Zoli lehunyja a szemét, álmodozik. Mert ez a terv nem más, mint egy álom. Légvár. De ő valóságosnak hiszi. Persze Izsák után ki­derül, hogy másfelé mennek. Tiltakoznak majd... Akkor majd „előveszi” a bandát. Jönnek mögöttünk kocsival. Meg előttük is halad egy csa­pat... De ebbe már Robit nem avatja be. Hadd legyen ő is meglepődve. Kuba külpolitikájáról és az egyes tőkésországokhoz fűződő kapcsolatairól szólt ezután Fidel Castro. — Kubában forradalom zajlott le. Az Egyesült Álla­mok blokád alá vette az or­szágot, agressziókat követett el ellene: csatlósait pedig arra kényszerítette, hogy szakítsák meg kapcsolatai­kat Kubával. Amikor pél­dául a forradalom győzelme után Kuba elismerte az NDK-t, az NSZK megszakí­totta velünk diplomáciai kapcsolatait. Kuba támogat­ta az algériai forradalmat — erre válaszul Franciaország szűkebb területre korlátozta hozzánk fűződő kapcsola­tait. Kuba nem teljesítette, s a jövőben sem teljesíti az Egyesült Államok követelé­sét, hogy megszakítsa kap­csolatait a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, hogy felhagyjon a dél-ame­rikai forradalmi mozgalmak támogatásával. — Része vagyunk Latin- Amerikának, s e földrész problémái — amelyek a mi problémáink is — bennünket is érintenek. Támogatjuk Latin-Amerikában azokat, akik az imperializmus ellen harcolnak. Támogatjuk azo­kat a politikai mozgalmakat, amelyek a nemzeti érdeke­ket védik az imperializmus ellen. Semmiféle engedményt nem teszünk az Egyesült Államoknak. Chile és Kuba egymásnak nyújtott segítségéről szólva elmondotta, hogy ez többfé­le vonatkozásban megnyilvá­nul: így Chile részéről a diplomáciai és a kereskedel­mi kapcsolatok újrafelvéte- lében és a nemzetközi szer­vezetekben Kubának nyúj­tott támogatásban. Hasonló­képpen Kuba is minden te­kintetben támogatja Chilét. Ez igazi forradalmi szolida­ritás országaink között — mondotta Fidel Castro. Milyen a latin-amerikai forradalmi erők jelenlegi helyzete és perspektívája? — szóit a következő kérdés. Fi­del Castro válaszában kifej­tette : — Az Egyesült .Államok hosszú időn át erőteljes be­folyást gyakorolt egész La- tin-Amerikára, s amikor például a kubai nép meg­kezdte forradalmi harcát, szinte teljes volt az ország­ban az amerikai befolyás — gazdasági, politikai, kulturá­lis és egyéb területen. A tömegtájékoztatási esz­közök az imperializmus ide­ológiáját terjesztették. A legfontosabb természeti kin­csek — réz, kőolaj, vas — és jóformán minden ener­giaforrás, a különböző ener­giaszolgáltató rendszerek az DOKUMENTUM REGÉNY Kiss Béláékhoz akkor este szállítottak tüzelőt, eléggé el­fáradtak a cipekedésben, majdnem 11 óra volt, mire ágyba kerültek, mindjárt el is aludtak. így nem hallhat­ják, hogy autó áll meg a ta­nya ablaka alatt, azt sem, hogy bőgetik a motort. Zoli ezt mondja: — Men­jünk el Ujszásziékhoz, hátha ott vannak, tévét nézni. — Visszamennek a faluba, meg­állnak az Ujszásziék háza előtt. Robi zörget, fiatalasz- szony jön elő. — Kisséket ke­ressük, akik ott a vasúton túl laknak. — Az asszony, kis gúnnyal a hangjában: — Ha tudja, hogy hol laknak, mi az ördögnek zavarnak bennünket éjnek idején! — Robi mente­getőzik, hogy üzenet Orgo- ványról, satöbbi, meghogy Kissék egyik ismerőse ül a kocsiban. Az asszony kíván­csi lesz, benéz a kocsi abla­kán, megismeri a fiút. — Te vagy az, Zoli? — kérdi, de az csak hümmög valamit. Ujszá­USA kezében összpontosul­tak. — A kubai forradalom győzelme azonban gyökeres fordulatot jelentett az egész kontinens életében. 1959 óta mélyreható változások követ­keztek be a latin-amerikai népek tudatában, s mindin­kább más szemmel kezdték nézni a dolgokat. Fokozódnak a társadalmi ellentétek: a munkanélküli­ség, az analfabétizmus, a be­tegségek, járványok. Mind­ez szükségszerűen felnyitot­ta azoknak a rétegeknek a szemét is, amelyek körében korábban kevésbé volt nép­szerű a forradalmi gondolat. A forradalmi eszme olyan rétegekhez is eljutott, mint például a hivatásos katonák vagy a vallásos érzelmű tö­megek, amelyeket szintén át­hatott a forradalmi gondolat. Hogy csak egy példát említ­sek: kétezer katolikus lel­kész is részt vett a latin­amerikai mozgalmakban azzal a jelszóval: papok a szocializmusért! Ez a moz­galom azután a kontinens valamennyi országában el­terjedt. — Természetesen a sza­badságért folytatott harc kü­lönböző formákat ölthet. Le­het fegyveres küzdelem, par- tizánharc vidéken és város­ban, ölthet olyan formákat mint Chilében, ahol a hala­dó erők szövetségre lépnek, választási győzelmet aratnak­— Korántsem táplálhatunk azonban olyan illúziókat, hogy közel már a latin-ame­rikai népek felszabadulása. A forradalmi mozgalom fo­lyamatában is voltak vissza­esések és kudarcok. Jó pél­da erre Bolívia, ahol szintén különféle reformokat kezde­ményeztek, de az imperializ­mus megakadályozta a moz­galom széles körű kibontako­zását. Az imperializmus be­folyása még igen nagymér­tékben érvényesül, s egye­lőre nem reménykedhetünk a latin-amerikai népek kö­zeli felszabadulásában — ez a jelek szerint csak hosszabb távon válhat majd valóra. Biztos azonban, hogy a la­tin-amerikai népek forradal­ma megállíthatatlan folya­mat, amelynek az Egyesült Államok semmiképpen sem tud gátat vetni. Az USA Kuba-ellenes po­litikájában várható-e valami változás? — tették fel a kérdést az újságírók. Kuba a latin-amerikai kontinensen a szabadságharc felemelt zászlajának szimbóluma. Pél­dakép, amelyet az impe rialisták minden eszközzel igyekeznek szétzúzni. Azon­ban látniuk kell, hogy Kuba hű marad elveihez, szilárdan kitart álláspontja mellett — fejezte be válaszát a kérdé­sekre Fidel Castro. színé aztán megmondja, hogy Arankáék nem jártak itt, biztos, hogy odahaza alusz­nak. Visszamennek. Robi a csu­kott veranda mellé áll, túráz­tatja a motort, kürtöl egy-két rövidet. Végre az ablakban kis világosság támad, megnyí­lik a bejárati ajtón az apró ablak, s a nyílásban megje­lenik Béla bácsi feje. Robi mondja a szöveget, de Kiss Béla arcára kiül a gyanakvás. — Ki volt az, aki átadta az üzenetet? — Robi nem jön zavarba. — Süttöli Imre. — Csakugyan van egy ilyen ne­vű orgoványi ismerőse. De Béla bácsi kijelenti, hogy ő nem ismeri. „Csak kinyitná már az ajtót végre” — tü­relmetlenkedik Robi magá­ban, s először moccan meg benne a gyanú, hogy semmi sincs előkészítve és ő belemá­szott. De amikor az öreg mögött megjelenik az asszony feje, új remény lobban tuda­tában, s kezdi elölről a me­sét. — De az asszony még jobban kételkedik, és még szemrehányást is tesz, hogy miért zavarják őket ilyesmi­vel, mikor tegnap járt Or- goványon, és semmi baja nem volt az édesanyjának. — Ró­bert nyeli a nyálat, de egyút- j tál a torka is kiszárad, s in­dulatosan odaszól a kocsi fe­lé: — Gyere már elő Zoli, mondj te is valamit. — Kisséknek pedig: — Van egy utasom, maguk is biztosan iól ismerik. Az öreg, aki tovább­ra is elöl áll, oldalvást kipil­lant, de csak egy bizonytalan árnyékot lát előlebegni a fal mellett. Zoli nem szól, csak nagyon halkan köszön, de a bentiék meg sem hallják. Kiss Béla ráförmed Robi­ra : — Mutassanak igazolványt, ha tényleg azok, akiknek mondják magukat! — Robi a kocsi felé ugrik: — Hozom máris. — Keresné a sofőr iga­zolványait, de az asszony ha: rágósán kiszól: — Nem kell ide semmi igazolás, hagyja­nak minket magunkra. Ha igaz a dolog, majd kapunk reggel hivatalos értesítést. — Az öreg elhátrál, félig már be is hajtják az ablakot. Ro­bi elnézést kér, köszön és a kocsihoz somfordái. (Folytatjuk) Joszip Broz Tito jugoszláv állam- és pártelnök kedden Moszkvában koszorút helye­zett el a Lenin-mauzóleum- ban. Tito egyperces hallgatás­sal adózott az SZKP szerve­zője és a világ első szocialis­ta állama megalapítója emlékének. A jugoszláv vendég ezután az ismeretlen katona sírjá­nál helyezte el koszorúját. Kedden délelőtt Moszkvá­ban megkezdődtek és dél­után folytatódtak a hivatalos tárgyalások Tito jugoszláv államfő, a JKSZ elnöke és a szovjet párt- és állami veze­tők között. A TASZSZ hivatalos köz­leménye szerint a bilaterális kapcsolatok erősítéséről és nemzetközi problémákról tár­gyaltak. A keddi tárgyalásokról ki­adott hivatalos közlemény ar­ról is tanúskodik, hogy a Szerdán 24 órás általános sztrájk lesz Franciaországban a CGT felhívására. Bár a többi szakszervezet nem csatlakozott a CGT sztrájk- felhívásához, a sztrájk or­szágszerte hatalmas méretű­nek ígérkezik, mert sok he­lyen a CGT-hez tartozó dol­gozók is bejelentették csatla­kozásukat a sztrájkmozga­lomhoz, amelynek célja an­nak kivívása, hogy a mini­mális munkabéreket emeljék, s a nyugdíjkorhatárt a férfi­aknál 60 évre, a nőknél 55 évre szállítsák le, Máris bizonyos, hogy szer­dán nem jelennek meg újsá­gok, országszerte szünetelni fog a vasúti közlekedés és a Andreotti kijelölt olasz mi­niszterelnök, egyelőre félhi­vatalosan, megkezdte kor­mányalakítási tárgyalásait. Megbeszéléseit saját pártjá­nak vezetőivel és a jövendő kormányt alkotó pártok kép­viselőivel folytatja. Hivatalo­san csak csütörtökön kezd tárgyalásokat. Andreotti kedden a ke­reszténydemokrata párt ve­zetősége elé terjesztette a jö­vendő kormány prog­ramjára vonatkozó elképze­léseit. Ugyanezeket szerdán a DC parlamenti csoportjával vitatja meg és a kormány­párt jóváhagyása után ter­jeszti a jövendő szövetsége­sek elé, hogy a válaszoktól függően alakítsa ki végül kormánya végső összetételét. Almirante, az újfasiszta párt (Ä4SI) vezetője súlyos fe­nyegetésekkel teli beszédet tartott Firenzében egy gyű­lésen. Heves kirohanást in­Az egyiptomi társadalmi szervezetek sok ezer táviratot intéztek Szadat elnökhöz, Szadek hadügyminiszterhez és Mareihez, az Arab Szocia­lista Unió első titkárához az 1967-es izraeii agresszió ötö­dik évfordulóján. A táviratok küldői és az évforduló alkal­mából rendezett tömeg­gyűlések résztvevői teljes bi­zalmukról és támogatásukról biztosították az egyiptomi ál­lamvezetést, az izraeli ag­resszió ellen, a megszállt arab területek felszabadításáért vívott harcot. Szadat elnök a júniusi há­ború veteránjaival, rokkant- jaival találkozva ismét meg­fogalmazta Egyiptom állás­pontját: 1. Egyiptom teljes mértékben elveti a jelenlegi közel-keleti status quót. 2. Nem hajlandó alkuba bocsát­kozni az ország nemzetközi határairól. 3. Nem fogad el semmiféle fegyverkezési kor­látozást, amíg az izraeli meg­szálló csapatokat nem vonják ki az összes megszállt arab területekről. szovjet—jugoszláv megbe­szélések kitűnő légkörben kezdődtek. Jellemzésükre a szovjet hírügynökség a „test­véri barátság, teljes és köl­csönös megértés, szívélyes­ség” jelzőket használta. A hivatalos eszmecserék első része ezzel befejeződött, mert a jugoszláv elnök, fele­sége és a kíséretében lévő személyiségek szerdán más­fél napos látogatásra Lettor­szág fővárosába, Rigába utaznak. A tárgyalásokat pénteken folytatják, majd közös közleményt adnak ki. A jugoszláv államfő pénte­ken az egyes számú moszk­vai golyóscsapé gvgyárban ta­lálkozik a szovjet főváros dolgozóinak képviselőivel. Tito jugoszláv köztársasá­gi elnök és felesége kedden estebédet adott Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgor- nij és Alekszej Koszigin tisz­teletére. postaforgalom. Párizsban a színházak nagy része sem tart előadást szerdán este. André Berteloot, a CGT titkára hangsúlyozta, hogy a szerdai sztrájkot további ak­ciók fogják követni az egyes iparágakban, a szerdai sztrájk tehát nem záróakkordot je­lent, hanem különböző szé­les körű szakszervezeti akci­ók kiindulópontja lesz. Az általános sztrájk nap­ján, szerdán 150 helyen lesz­nek tüntető felvonulások Franciaországban. Párizsban szerdán délelőtt a városház előtti térre vonul majd a tüntető menet, hogy a dolgo­zók legsürgősebb követelései­nek teljesítését sürgesse. tézett a többi párt és a kor­mány ellen. Kijelentette, hogy a hadsereg lényegében a „nemzeti jobboldal” oldalán áll, és hogy az újfasiszta párt készen áll arra, hogy „he­lyettesítse és felszámolja” az államrendet, ha a kormány továbbra sem mutat „na­gyobb keménységet és hatá­rozottságot”. A fenyegető kijelentések óriási vihart kavartak. Vala­mennyi párt felháborodottan és elítélően fogadta Almi- rante megnyilvánulását. Az OKP vezetősége nevében Gi- ancarlo Pajetta rámutatott: „Almirante provokatív és fe­nyegető kijelentései csak azokat lephetik meg, akiket egy pillanatig is megtévesz­tett a nemzeti jobboldal álar­ca, és akik esetleg még tár­gyalásokba is bocsátkoztak az újfasisztákkal esetleges po­litikai céljaikhoz eszközként való felhasználásuk érdeké­ben”. Szadat megerősítette, hogy országa eltökélten készül az 1967-es agresszió során meg­szállt területek felszabadítá­sára. A harc elkerülhetetlen — mondotta — s harcolni fo­gunk a végső győzelemig. Az A1 Gumhurija értesülé­se szerint Sisco amerikai külügyminiszter-helyettes rendkívüli megbeszélést tar­tott Rómában Greene-nel, az Egyesült Államok kairói ér­dekképviseletének vezetőjé­vel. A megbeszélés tárgya az Egyiptom irányában folyta­tandó amerikai politika volt, annak az egyiptomi határo­zatnak nyomán, amely elren­delte, hogy csökkentsék a fe­lére az USA kairói érdekkép­viseletének létszámát. Ezt a döntést, mint emlékeztes, az­zal indokolták, hogv az Egye­sült Államok Izrael cinkosá­vá vált az arab országok el­len folytatódó agresszióban.' Greene Kairóba visszatérve várhatóan beterjeszti a redu­kált létszám összetételét Hatvani Dániel• (störe megfontolt szándékkal Az újfasiszták fenyegetőznek Kormányalakítási tárgyalások Rómában Az izraeli agresszió évfordulóján Szadat Egyiptom politikáiéról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents