Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-07 / 132. szám
Wti. Jöníti* t: Tsm-wK&fmsBgzm t. o!3lI Szabolcs tartalékai a hozamokban rejlenek 4 Interjú Szilágyi Sándorral, a MÉM közgazdasági főosztályának vezetőjével Ne csak a nevében... I rang, a kassza és a megoldás a kisvárdai városfejlesztésben Szilágyi Sándor, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közgazdasági főosztályának vezetője az elmúlt héten megyénkben köz- gazdasági konferencián találkozott szabolcsi gazdasági vezetőkkel, szakemberekkel. Ebből az alkalomból kérte meg lapunk munkatársa, válaszoljon a Kelet-Magyaror- szágnak a megye élelmiszer- gazdaságával összefüggő aktuális kérdéseire. — Milyen információkkal segíti Szabolcs- Szatmár élelmiszer-gazdaságát a minisztérium? — Nagyon fontosnak tartom a megfelelő információkat, hiszen azok kellő időben és mennyiségben sok hasznot hozhatnak a gazdaságoknak. Ügy vélem, hogy bár a tájékoztatásunk az utóbbi években javult — ezt a megye is tapasztalja — e területen van. pótolnivaló. Igyekszünk több előrejelzéssel javítani a gazdasági vezetők tájékozottságát. Azt azonban el kell mondanom a kérdés kapcsán hogy ezek az információk nem helyettesíthetik sehol az üzemi vezetők saját gondolkodását, döntését, cselekvését. Feltétlenül szükség van az önállóság tágabb értelmezésére. — Sok helyen felvetik a megyében, hogy az itt honos, nagy mennyiségben termelt főnövényeknél azért van csökkenés, mert az árkérdés ma sem megoldott. Mi erről a véleménye Szilágyi elvtársnak? — A kérdés megközelítése egyoldalú. Határozott véleményem, hogy — bár kétségtelenül az ár is befolyásolja a jövedelmezőséget — a fő jövedelemforrás most is és a jövőben is a terméshozamok növelése. A zöldség, a dohány, a cukorrépa, stb. esetében ár vonatkozásában a közeli jövőben továbblépni nem tudunk. A nagyobb jövedelmet mégis el lehet érni, ha felhasználjuk a termelésben meglévő nagy tartalékokat. Mindjárt a megyei példa: nagyok a szélsőségek a hozamoknál az egyforma adottságú tsz-eknél is. Ha jól megválasztják a fajtát, megfelelően gépesítenek, emelhetik a hozamokat — itt a megyében a feldolgozó kapacitás is, a piac is stabil. — Mindjárt itt egy ellenpélda, a nagyrészt almából élő gazdaságok már négy éve nem találják meg a kertekből a számításukat s bár sokat tesznek, alacsonyak a hozamok. — Elfelejtettünk volna almát termeszteni? Talán túlzott, vagy éles a felvetés, de ide kívánkozik. Gondolkodni kell azon, hogy megtettek-e mindent a talajerő-utánpótlásért, a megfelelő növény- védelemért, a korszerű gondozásért a szabolcsi almáJól megszervezték a kibővített ünnepi vezetőségi ülést. Ki is maradna el Kéken az olyan eseményről, amelyen dicsérő oklevelet, tárgyjutalmat adnak át egy egész évi munka jutalmául? Papp János nem tülekedett. Azon sem törte a fejét, mondjon-e pohárköszöntőt, vagy nem. Szerényen beszélgetett szomszédjával. — Mióta szövetkezetiek vagyunk, hatvan óta a növényápolásban vagyok a feleségemmel együtt. Más az én helyzetemben fordított volna élete rúdján. De én a nyugalmat, a rendet szeretem magam körül. Miből áll Papp János növénytermesztői munkája? Sok tavaszi, nyári hajnal találta már a közös határban. sokban. Ügy hiszem, hogy itt van némi elmaradás, ha a szabolcsi kertek folyamatosan nem hozzák azt, ami bennük van. Ez a tény. Most el kell dönteni, hogy mi a követendő út. Hogy módosítsuk-e a távlati tervekben erre alapozott külföldi kötelezettségeinket, vagy új utakat keressünk. — Milyen új utakra gondol főosztályvezető elvtárs? — Valamit feltétlenül tenni kell. Először is meg kell vizsgálni a lehetőségeket, felmérni a jelenlegi helyzetet. Az illetékes kormányzati szervek ezzel a problémával ősszel foglalkoznak. De addig is ... el kell dönteni, hogy mi legyen tovább. Az elmúlt két évben ugyanis kisebb mértékben telepítettek téli almát, ugyanakkor a terület is csökkent, összetettebb a probléma, mint hogy le lehessen szűkíteni az árakra, illetve a telepítési támogatásra. — Feltették Önnek Itt a kérdést, hogy milyen fejlesztést javasol a megye élelmiszer-gazdaságának a távlatokra a minisztérium. Mi a válasza? — Tömören: gazdaságos fejlesztéseket. A gyümölcs-, a zöldség-, a dohány-, a burgonyatermesztés növelését. Ezeket továbbra is a megye adottságainak leginkább megfelelőnek tartjuk, , ezért is hoztunk létre feldolgozó bázisokat. Az árkérdést részben sikerült megoldani, ezért a nagy tartalék a hozamokban van. Ennek a kulcsa pedig a talaj állapotának javítása, a meliorizáció. — Szatmárban nagy hagyományai vannak a szarvasmarha-tenyész- tésnek, de a megye más részein is javában épülnek az állattenyésztő telepek. Milyen lehetőségeket lát e területen a távoli jövőre nézve is? — Igazán időszerű a kérdés, hiszen a rét- és legelő- gazdálkodás ma központi téma. Program is van a hasznosításra. Ezen viszont már túl kellene lépni — a megvalósításig. Igaz a hagyomány, s az is, hogy sok telep épült, s épül Szabolcsban. De itt is — bármennyire unalmas — felvetődik újra a kérdés: el kell dönteni, hogy hol és mit akarunk. — Kérem, magyarázza meg ezt részletesebben. — A szarvasmarha-tenyésztés alapja a takarmánytermesztés. Termelni pedig csak ott érdemes, ahol megfelelő hozamokat érnek el. Nagy perspektívája lenne itt a tenyésztésnek, ha meggyorsulna a specializáció. Olyan programot kell kidolgozni és meghirdetni, ami ezt a folyamatot segíti az üzemekben. Ennek létjogosultsága van, ugyanakkor a Amikor még csak szürkült a reggel, s a nap sem mutatkozott, kézbe vette a kapát. Állhatatos szorgalommal végezte munkáját. Felesége reggelivel érkezett utána, miután rendbe tette otthon a gyerekeket. — Két fiú, két lány van nálunk. Idősebbik lányunk a nyíregyházi ruhagyárban dolgozik, a kisebbik szabó-varró akar lenni. A fiúk közül egyik géplakatos, a másik parkettázó tanuló. Negyvenhét éves. — Apámnak öt holdja volt a szövetkezés előtt. Akárnutsz-ek további beruházásai enélkül elképzelhetetlenek, s a megyén belüli differenciáltság is megköveteli ezt. Jó lenne, ha ebben az állami gazdaságok mutatnának példát, bár bizonyos ésszerű átrendezési folyamat náluk eddig is végbement. Az adottságoknak leginkább megfelelő termelés nem napi kérdés, nem divat kérdése. Az üzemek vezetőinek sem szabad ezt így leszűkíteni, hanem megfontolt üzemi döntések alapján lehet csak tervezni. — Nyílt titok, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésére egyúttal kormánydöntés is készül.. — Elkészült, s az hamarosan a közvélemény elé kerül. Komplex fejlesztési programot dolgoztunk ki. De hangsúlyozni kell, hogy itt sem az árkérdés az elsőrendű, a megoldás a hozamok növelése. Kétezer literes évi tejhozamú teheneket nem érdemes tejtermelésre beállítani. Azt akarjuk ezért, hogy a gazdaságok eldöntsék : szarvasmarha-tenyészetükben hús-, vagy tejtermelésre kívánnak rátérni. Támogatást csak ennek ismeretében ad a kormány. Teljesen logikus, hogy nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy negyvenezer forintos férőhely létesítéséhez nem adunk támogatást, ha az egy tehénre jutó évi tej- mennyiség nevetségesen alacsony. Az a tenyészet jó lehet hústermelésnek, oda viszont olcsóbb férőhely is megfelel. Az ajánlást a minisztérium még ez évben közzéteszi, s lehet választani a mezőgazdasági üzemeknek. — Mit mondhatna előzetesen ezekről az ajánlásokról? — Dönteniük kell az üzemeknek abban, hogy szántóföldi, vagy ipari termesztésű takarmánnyal akarnak tenyészteni. Az előbbinek és az utóbbinak is nagy fejlesztési lehetőségei vannak a megyében. Elmondhatom, hogy mi továbbra is a magyartarka tenyésztését támogatjuk, de mód van a magasabb — az évi 4000 literen felüli tejet adó — tehenek külföldre1 való megvásárlására is. A lényeg, hogy a jövő útja itt a komplex rendszerű fejlesztés az összes kérdések egyidejű megoldásával. Segítünk a meglévő tenyészetek korszerűsítéséhez is, s ösztönzünk a kihasználásra — ez így korrekt eljárás. Segíteni akarunk a kedvezőtlen adottságú tsz-eken is. — Hogyan és mivel? — Felemelt összegekkel, hogy külön is preferált támogatást kapjanak, amit férőhelyek építésére és a forgóeszközök növelésére is fel lehet használni. Ez Szabol- csot kedvezően érinti. lyen nyugodt is a természetem, nem láttam jónak a holnapot, a családalapítás jövőjét. Eljártam munkára Özd- ra. Mint mondják, ingáztam. Az ottani egyik nagy üzemnél kitanultam a hegesztőszakmát. De közbeszólt a feleségem — akkor még a menyasszonyom. ötvenbén, elég koros fejjel tettem hegesztővizsgát, következő év karácsonyára megtörtént az esküvő. Az asszony nem engedte, hogy eljárjak mellőle, hogy egy hétből csak egy —másfél nap legyen a mienk. — Milyen gondokkal küzdenek, s a nehézségeiket milyen erőfeszítésekkel igyekeznek megoldani? — Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresett választ a közelmúltban a Magyar Urbanisztikai Társaság, amikor az ország 11 legfiatalabb városának vezetőit kérte fel a jelenlegi helyzetkép kialakítására. Megyénk „színeit” ezen a budapesti tanácskozáson Mátészalka és Kisvárda képviselte. Ez az esemény adta a gondolatot ahhoz a beszélgetéshez, amelyet Szabó Ferenccel, a Kisvárdai Városi Tanács elnökével folytattunk. — Jól emlékszünk, milyen nagy volt az öröm, amikor csaknem ötszáz év után, 1970-ben Kisvárda másodízben nyerte el a városi rangot. Aztán jöttek a hétköznapok. .. Gyár, lakás — és a közmű? — Legjobban mi, kisvár- daiak tudtuk, hogy a városi rang elnyerése csupán a kiindulópont ahhoz, hogy településünk igazi várossá váljék. A hétköznapokkal együtt seregnyi gond szakadt a nyakunkba, de ezek többsége azért mégiscsak kellemes, hiszen megoldásuk a gyorsabb fejlődést eredményezi. Nézzük például az ipartelepítést, ami sok vonatkozásban alapvető feltétele az urbanizálódásnak. A város meglévő ipara a mostani tervidőszakban tovább bővül: a megyei tanács támogatásával olyan üzemek települnek ide, mint a Budapesti Villamosszigetelő- és Műanyaggyár, melynek felépítése 1973 végére várható, vagy a baromi i-feldolgozó üzem, amely szintén „belép” 1975-ig. Rendelkezünk az ipartelepítéshez szükséges területtel, ez lehetővé teszi, hogy a város belterületén lévő ipari szövetkezetek is kikerüljenek a városközpontból. Csakhogy mindez nem ilyen egyszerű. Az ipartelepnek víz kell, s csatornahálózatra is szükség van. Az ivóvíz csaknem 50 milliójába kerül a városnak, amihez a családok is hozzájárultak. Viszont a csatornamű első szakaszának megépítése 80 milliót igényelne, ami mesz- szemenően meghaladja a város teherbíró képességét. Fejlesztési alapunkhoz és a tervezett hitelfelvételhez külső támogatásra is szorulunk, hiszen a közművesítés az ipartelepítésen kívül az egész városfejlesztést közvetlenül érinti. Enélkül nem valósíthatók meg a lakásépítések, nem készülhetnek el a köz- intézmények. Pedig a lakásigénylők száma Kisvárdán is egyenes arányban nő a település szívó hatásával. így kapcsolódnak tehát egymásba a nehézségeink, amihez hozzá kell számítanunk, hogy nemcsak Kisvárdának szűkös a kasszája, a népgazdaság teherbíró képessége is véges. — Kisvárda mindig keres— Aztán, mikor szövetkezetiek lettünk, én megint csak a géphez húzódtam. Itt is vizsgát tettem traktorve- zetésből. De bizony akkor még nagyon szűkén álltunk gépek tekintetében. A tsz nem tudott kormányt adni a kezembe. Akkor mondtam: maradok végleg a növény- ápolásnál. — Mindig arra kért szegény édesapám: becsületes, jó munkás legyek. Nem könnyű az igaz munka, de mindennél többet ér. Hát én ehhez tartom magam ... Visszatér élete aorjázasakedelmi központja volt Fel- ső-Szabolcsnak. Jelent-e változást a városi rang e tekintetben? — Városunk középfokú központ, így nemcsak saját lakosságának, hanem a közvetlen környezetében élőknek az ellátásáról is gondoskodnia kell. Ha azt mondom, jelenleg 81 boltunk van, úgy tűnik, nincs különösebb baj. Ám ezek a boltok jórészt korszerűtlenek, kicsi az eladóterük, szűk a raktározási lehetőségük. Ezen a téren sok a mulasztás: az állami kereskedelmi vállalatok az elmúlt évben egyetlen négyzetméter új eladóteret vagy raktárt sem építettek, s nem is terveznek építeni. A nehéz helyzetben az ÁFÉSZ sietett a város segítségére: 2400 négyzetméter alapterületű áruházát már ez év utolsó negyedében meg is nyitja. — A város vonzáskörzetébe 52 község 120 ezer lakosa tartozik. Az ellátáson kívül másban is elől kell járniuk .. . — Ügy igaz, nemcsak kenyérrel él az ember. S már itt is a következő problémánk: művelődési házunkat, amely egy kétszázéves vendéglőben volt, életveszély miatt be kellett zárnunk, le kellett bontanunk. Most egy új városi-járási ifjúsági és művelődési ház tervei készülnek, de míg ezekből a tervekből valóság lesz, megőszül még jó néhány hajszálunk. A gyakori építőanyagár-változások nagyon nehéz helyzetbe hozzák a fiatal városokat, emiatt gyakran kell átcsoportosítani pénzösszegeket, vagy néhány, pillanatnyilag nélkülözhető tervezett létesítményről kell lemondani. (Kisvárdán például néhány tanteremről, úszómedencéről, stb.) Hasonlóan a vonzáskörzetbe tartozó lakosság érdekét is szolgálná, ha mielőbb kialakíthatnánk a vár környékén azt a zöldövezetet, ahol ifjúsági parkot, sportkombinátot, szabadtéri várszínpadot, turista- szállót és kempingtelepet találnak majd az ide érkezők. Ez az övezet, terveink szerint közvetlenül kapcsolódik majd az ifjúsági és művelődési házhoz, illetve a szálloda-vendéglátó kombináthoz. Csakhogy mindehhez pénz kell, s nem is kevés. Mentőautó a sorompónál — S akkor még mindig ott van az egyik legfájóbb pont, a helyi közlekedés „nagy dugója." — Furcsa, de igaz: amíg az 52 községből különböző járműveken egy órán belül megközelíthető Kisvárda, addig nem biztos, hogy eny- nyi idő alatt el lehet jutni a város északi részéből a délibe. Miként Nyíregyházán, nálunk is a nemzetközi vasútvonal sorompója „állja útját” az üzemekbe igyekvő embereknek, az anyagot és árut szállító gépjárműveknek, de megtörtént már az, ban ahhoz a kérdéshez is, mit szeret a legjobban, mihez kezd legszívesebben. — Ahol a mi falunk van, Rétköznek hívják a térséget. Régi vizes, lápos hely. De jó, a munkát, szorgalmat megháláló a föld. Nálunk már egyenesen hagyománya van a zöldségtermesztésnek. Magam is azt szeretem legjobban; a sárgarépát, petrezselymet munkálni. Mit várok? Mire számítok? Első, hogy meg tudjam a gyerekeinket házasítani, férjhez adni. Már úgy értem, hogy az ő életük jó vágányon legyen. S aztán, ahogy az erőm fogy, szeretnék a tsz-nél könnyebb munkát. Ám... ne hagyjon cserben az erő hamar ... Asztalos Bálint hogy az egyik kismama a lezárt sorompó előtt a mentőautóban szülte meg gyermekét. Kopogtunk már emiatt a minisztériumban, ahol elénk tárták, az ország hány helyén van még a ltisvárdainál is súlyosabb helyzet. Tehát várnunk keli, de már az is bizakodást kölcsönöz, hogy velünk is számolnak a távolabbi fejlesztéseknél. Hasonló megértési és türelmet igényel, hogy a. már említett közművesítés» program késése miatt a lakásépítések meggyorsulása csak 1973—74-ben kezdődhet, „Díszpolgárok“ milliói — Mit tudnak tenni M, helyben a fejlesztés gyorsítására? — Sokat. Mindenekelőtt társadalmi munkával, ami évről évre emelkedik, s melynek összege tavaly mór közelítette a 4 milliót. (Szép elismerést is kaptak ezért a kisvárdai patrióták.) Tovább kívánjuk fejleszteni az „Egy napot Kisvárdáért” mozgalmat és méltó megbecsülést — díszpolgárságot, külföldi jutalomutat — kívánunk adni a városért legtöbbet dolgozó lakosoknak. Ha a vállalatok, szövetkezetek is a lakosokhoz hasonló igyekezettel fizetik majd be a közös kasszába illetményadó és más hozzájárulásaikat — amiben, sajnos, elég sok a mulasztás — akkor a jelenleginél gyorsabban apaszthatjuk gondjainkat, s egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy ne csak a nevében legyen város Kisvárda. Angyal Sándor Megjegyzés: Üzletpolitika ? ESső után köpönyeg — mondjuk baj után Érdemes-e ezek szerint szólni most, amikor Nyirgelsén a két bolt hosszú szünet után újra kinyitott? Szükséges Már csak a tanulságok miatt is. Nem lehet mellékes az ellátás és a forgalom növekedése egyik oldalról sem. Érdeke az ÁFÉSZ-nek is, a lakosságnak is. A szövetkezetnek kötelessége. hogy az ellátásról gondoskodjon. De érdeke is fűződik hozzá. Előbbiben mulasztani hiba, az utóbbiról csak hetekig is lemondani, forgalomcsökkenés. Ez történt Nyirgelsén. A községhez tartozó Szalmád- pusztán — ahol csaknem félezer ember él — beteg lett a boltvezető, s emiatt be kellett zárni az egyetlen boltot. Ellátatlanul maradt az itt élő lakosság. Április 20-tól június 6-ig. Ez negyven nap. Még ez sem okozott volna különösebben nagyobb gondot, ha ugyanebben az időpontban nem zár be a faluban lévő másik bolt. Itt 29 napig szünetelt a kiszolgálás. Összesen 69 napig voll zárva egy kis faluban két üzlet, ahol három bolt van összesen, ennyi látja el az 1600 lelkes község lakosságát a legalapvetőbb élelmiszerekkel és háztartási cikkekkel, Kétségtelen, vannak előre nem látható események: betegség, esküvő, leltárhiány, stb. Ilyen esetekben időlegesen keletkezhetnek átmeneti zavarok egy falu lakosságának ellátásában. Ennyi kiesést — főleg, hogy a másik bolt bezárt! — indokolatlannak tartunk. De ha már meg Is történt, idejekorán intézkedni kellett volna. Ha ideiglenes jelleggel is — módot keresni arra, hogy három üzletből kettő 69 napig ne legyen bezárva a vásárlók előtt. Ez az „üzlet” sem erkölcsi, sem anyagi haszonnal nem járt a Nyírbátori ÁFÉSZ-nak. Kopka János Papp János, Kékről
