Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-06 / 131. szám
f. oldal IMS. Mnfofcs I.’ ■M"*'»" «■!■■' ■ I i*»«*—i—■iiiim » I ................... Befejeződött a brüsszeli Európa-értekezlet Munkatársunk helyszíni jelentése Párizsból Hétfőn délután befejeződött Brüsszelben az európai közvélemény képviselőinek négynapos közgyűlése. A záróülést a brüsszeli kongresszusi palota Albert- termében Goor belga kanonok nyitotta meg. Közölte, hogy a megnyitás óta is sok üdvözlő távirat érkezett a tanácskozáshoz. Az érdemi munkát megkezdve az elnöklő belga kanonok a bizottságok és az albizottságok előadóinak adta meg a szót. Az európai biztonság politikai vonatkozásait elemző bizottságban több, mint fél- száz hozzászólás hangzott el Victor Larock belga szocialista képviselő vitaindító referátumához. Az üléseken állást foglaltak további eszmecserék mellett, amelyek felhasználnák e közgyűlés tapasztalatait. Az együttműködési bizottság egyik jelentése az európai gazdasági, tudományos, műszaki és környezetvédelmi együttműködés lehetőségeit rendszerezte, a másik pedig az euróoai biztonsági rendszer szociális vonatkozásairól adott áttekintést. A kulturális együttműködési bizottság tömör jelentése elsősorban ajánlásokat tartalmazott. Miután e jelentésekkel együtt a vasárnapi rétegtalálkozók beszámolóit is tudomásul vette a közgyűlés, az elnökség előterjesztette a fő okmány tervezetét. Az egybeAngela Davis szabad! A kaliforniai San Jóséban teljesen összeomlottak az Angela Davis ellen emelt koholt vádak. A hét nőből és öt férfiből álló esküdtszék majd 13 órás tanácskozás után minden vádpontban ártatlannak találta a fiatal néger polgárjogi harcost, aki ellen nyíltan hirdetett kommunista meggyőződése és párttagsága miatt az elmúlt két évben hajszát indítottak Kalifornia állam, majd a szövetségi kormány hatóságai. Az ügyész által felvonultatott 97 tanú nem tudta meggyőzni arról az esküdteket, hogy a kaliforniai egyetem egykori filozófia-előadója bűnrészes egy emberrablásra szőtt fegyveres összeesküvésben. Mikor Richard Arnason bíró kihirdette az esküdtszék ítéletét, a tárgyalóterem zömmel Angela barátaiból álló közönsége üdvrivalgásban tört ki. Maga Angela Davis feltörő zokogástól el- csukló hangon mondta, hogy ez életének legboldogabb napja. Az ítélet után tartott rövid sajtóértekezleten kijelentette, hogy az igazság diadalmaskodása az ő koholt perében a nép jövendő győzelmeit példázhatja. Ezután Sorra megölelte a tizenkét esküdtet és megköszönte nekik, hogy kifejezőivé váltak az Amerikában tapasztalható új hangulatnak. ★ A KISZ Központi Bizottsága táviratot küldött Angela Davisnek abból az alkalomból, hogy a San José-i esküdtszék felmentő döntést hozott. Lenin-renddel tüntették ki Joszip Broz Titót Ny i kola} Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke hétfő este a nagy Kreml palotában átnyújtotta a Lenin- rendet Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének. Tito elnököt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége tüntette ki a legmagasabb szovjet érdemrenddel nyolcvanadik születésnapja alkalmából a fasizmus elleni harcban szerzett érdemeiért, a szovjet és a jugoszláv nép barátságának ápolásáért, a békeharcban való aktív részvételéért és a nemzetközi együttműködés fejlesztésében tett szolgálataiért. Az ünnepségen Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Alekszej Koszigin miniszterelnök és más hivatalos személyiségek is részt vettek. Jugoszláv részről Tito kíséretének tagjai voltak jelen. A jugoszláv államfő hétfőn kora délután érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Francia munkások — sztrájk előtt gyűltek viharos tapssal . fogadták és Vittorio Orilia olasz autonom szocialista képviselő megjegyzéseinek tudomásul vételével egyhangúlag jóváhagyták a közgyűlés ünnepélyes felhívását. Goor kanonok záróbeszédében a megkezdett munka folytatására buzdította az egybegyűlteket, majd bezárta a közgyűlést. A brüsszeli közgyűlés ne. vés belga és külföldi résztvevőinek egy csoportját, közöttük Kállai Gyulát, a magyar delegáció vezetőjét hétfőn délben fogadta Pierre Harmel belga külügyminiszter. A magyar küldöttség csütörtökön utazik vissza Budapestre. Harci jelentés Vietnamból A dél-vietnami népi fölszabadító erők az elmúlt 24 órában több sikeres támadást hajtottak végre a központi fennsíkon lévő Kontum tartományi székhely, a Qui Nhon kikötővárostól mintegy ötven kilométerrel északra lévő Phu My, Saigon közelében, Hau Nghia tartomány térségében és a Mekong deltavidékén. Phu My körzetében lelőtték az amerikai tengerész- gyalogosok egy Phantom típusú repülőgépét. Nagyobb szárazföldi és légi akciók kibontakoztatását mindkét fél részéről a heves monszunesők akadályozzák. Saigoni amerikai forrásból közölték, hogy a Tonkini-öböl- ben állomásozó 7. amerikai flottához újabb repülőgép- anyahajó csatlakozik. A Ti- conderoga nevű repülőgép- anyahajó fülöp-szigeti támaszpontjáról e héten fut be a Tonkini-öbölbe. Ezzel a saigoni rezsim támogatására és a népi felszabadító erők offenzívájának feltartóztatására Délkelet-Ázsiában ősz. szevont amerikai repüiőgép- anyahajók száma hétre, a hadihajóké mintegy hetvenre, a bombázóké és vadász- bombázóké csaknem ezerre emelkedik egyéb amerikai harci repülőgépek és helikopterek mellett. Párizs ékétől, a Citétől kissé dél felé, ahol a Boulevard Saint-Michel, Szent Mihály útja indul, a Quartier Latin kezdetén kis zegzúgos utcák nyílnak. Köztük a legnevezetesebb a Rue de la Harpe, ami a mellékutcák amolyan főutcájának is beillik. Kínai, japán marokkói, görög és török kis kifőzdék, vendéglők, utcai boltok sűrű sora között hömpölyög a tömeg, többségükben fiatal, javarészük diák. A Latin negyed menzájának is nevezhetnénk, hiszen a világ mipden nemzete megtalálhatja itt a neki való olcsó étéit, a 10 féle sört, és ami nem utolsó, a nem mindennapi látványt. A járda mentén autós lányok vadásznak pénzes ügyfélre, másutt egy keleti próféta hirdeti magát, a járdán lányok és fiúk guggolnak egykedvűen, azután egy tolldíszes törzsfőnök libeg át az utcán, a legkisebb érdeklődést sem keltve. Itt semmi nem új, semmi nem különleges, talán a nyakkendős külföldi az, aki kirí ebből a nagyon különleges környezetből. Aki akar néhány percre megállhat az ultrabalos—extrémé— gaucheist—vitatkozók között, aki viszont úgy gondolja, hogy jobb a tunéziai szendvics, oda áll, vagy nézi a kirakatban sülő saslikot, vagy malacot. Ebben a forgatagban sétáltak ezekben a napokban a fiatalok, akik piros fejléces újságot árultak. Ki csendesen, ki a cím slágersorát kiabálva. A szöveg így hangzott: Szembe Chabannal és Pom- pidouval, magimutatandó a munkásosztály erejét — mindenki sztrájkoljon június 7- én! A lap két frankba kerül, ára a szolidaritási alapot gazdagítja. Árusítói fiatalok. A Sorbonne hallgatói, munkásfiúk, lányok. Munka után, önként veszik kézbe a lap kötegeit és járják a bou- levardokat, az utcákat, hogy mozgósítsanak a nagy megmozdulásra. A Szajna partján, a Saint- Mich’ torkolatánál ott állnak a rendőri riadóautók. Szürke Citroenek, ablakuk rácsos. A készültség tagjai a kocsiban a televízión a párizsi műsort nézik, időnként kiszállnak, végigsétálnak az utcákon. Puszta jelenlétük figyelmeztet: itt vagyunk! Köcsögsapkájukban, nyakkendőjükben, gumibot nélkül sétálnak, de mindig sokan egyszerre. Ilyenkor, amikor valami készül, számuk megsokszorozódik, hiszen tanulságok sokasága bizonyítja: a diáknegyed tájáról már nemegyszer indult ki a kormány ellen akció. Az egyik újságárus lány, Annabella M. a Billanco. urt-i Renault-gyárban dolgozik. Húsz év körüli, igazi párizsi, keskeny csípőjű, csinos. — Miért készülnek a sztrájkra? — A kormány becsapott. Követelésünk a nyugdíjkorhatár leszállítása 60 évre. A minimális bér 1000 frankban való megállapítása. No meg a munkakörülmények javítása. Chaban-Delmas, amikor kormányra lépett, ígérte is. De nincs belőle semmi. Most meg akarjuk mutatni az erőnket. A mostani sztrájk szervezője egyedül a CGT, a legnagyobb baloldali, főleg kommunista vezetés alatt álló szakszervezet. Ha a munka- beszüntetés bekövetkezik, leáll a közlekedés, legnagyobb üzemek szüntetik be a munkát, gyakorlatilag egy napra egész Franciaországban megbénul az élet. így akarják figyelmeztetni az országot arra, hogy a munkásosztály nem tűri szó nélkül az inflációt, a megélhetési költségek állandó növekedését. Utazom a Neully felé tartó metrón. Egy francia kistisztviselővel váltok szót. Politizál, mégpedig hevesen. Szidja a kormányt, és sürgeti, hogy a kommunisták a szocialistákkal fogjanak össze. — Kommunista? — Nem. dehogy! Csak én emlékszem arra, hogy amikor népfrontkormány volt, a háború után, a legtöbb, ma is létező szociális rendeletet a kommunisták szorgalmazták. Aztán leszáll, és barátságosan visszaint a peronról. Megyek a Place Fontenoy felé. Az út ott visz el a munkaügyi és a kereskedelmi, tengerészeti minisztérium mellett. Az épületeken már messziről láthatóan ott a tricolor, a francia nemzeti zászló. A környező utcák sarkán újra látom a Quaftier Latinból már jól ismert autókat. A szürke Citroeneket és a rendőröket. Az Avenue Le- wendal, az Avenue Duques- ne. az Avenue de Ségur sarkain állnak, kettesével, hármasával. Biztosítják a két minisztériumot, hiszen a sztrájk idején többek között ezek állnak az érdeklődés előterében. Míg a többi kör. nyékén jóformán rendőrt sem látni, itt nyüzsögnek. „Greve” — mondja a francia, ha az ok felől érdeklődöm. Sztrájk. A járókelő jóformán oda sem figyel, ismeri a képet, tudja, hogy ez gyakran így van ezen a környéken. Szinte tréfának tűnik, amikor a riadóautók komor látványa után az ember a Place Fontenoy környékére ér, és a parkokban meglátja a minisztérium tisztviselőit, akik az ebédszünetben a hatalmas acélgolyókkal, a Boulle-okkal játszanak. Az osztályvezetők, alkalmazottak dobják és gurítják a játgkot, közben komor arccal, acélszalaggal mérik a vitás távolságba esett golyókat A Rue Cler teljes hosszában húzódó piacon a háziasz- szony is kicsit többet vasáról a sztrájk előtt, hiszen „mit lehet tudni” — jó, ha van^egy kis tartalék. A sztrá.ik közeledése átjárja egész Párizst. Kicsit kritikusabban nézik a magas árakat, mindenki beszél róla. Akad, aki dühödten tiltakozik ellene, de a legtöbb francia, aki a piacról él, megérti szükségszerűségét. Talán a legjobban egy olyan beszélgetéssel zárhatom párizsi tudósításomat, amelyet a Gare Saint Lázáron folytattam egy vasutassal. A Snack-bar magas pultján ettük a jambon oari- sienne-t, a párizsi sonkát a botkenyérbe ágyazva, egy pohár jó és könnyű Rosé bor társaságában. A sztrájkra terelődve a szó, ezt mondta: — Tudja, kát célunk van. Az elégedetlenségünk és a hatalmunk megmutatása. Túl sok itt a parazita, miattuk kell nekünk mindig drágábban élnünk. Ha úgy vesszük, nem keresek rosszul. De tudom, hogy még jobban is kereshetnék. Gazdag ország a miénk, csak rosszul van elosztva a gazdagsága. A párizsi élet színes forgataga elragad, az utcákon rohanó autók szédítenek, a csodálatos főváros millió fénye kábítóan szép, a minden sarkon történelmet idéző emlékek elbűvölik a külföldit. Talán csak akkor figyel fel az ember, amikor feltűnnek a szürke kocsik, a sötétkék ruhás rendőrökkel. A francia számára Párizs más is, mint gyönyörű város. A harc helye, ahol az osztályharc jegyében megütközik a munkásság a hatalommal. És a francia számára ez a Párizs az igazi, most. 74 órával az általános sztrájk előtt. Bürget Lajos Gromiko Berlinbe láfogatatt Hatvani Dániel: £főre megfontolt szándékkal Brandt nyugatnémet kancellár vasárnap délelőtt fogadta Gromiko szovjet külügyminisztert. A tanácskozás fő témái értesülések szerint a következők voltak: a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztése a moszkvai szerződés életbe lépte után, valamint a kelet—nyugati kapcsolatok, elsősorban az európai biztonsági értekezlet kérdései. Vasárnap délben Gromiko szovjet külügyminiszter ösz- szegezte Brandt kancellárral és Scheel külügyminiszterrel tartott megbeszéléséről kialakult benyomásait. Elmondotta, hogy számos olyan kérdést vitatott meg tárgyalópartnereivel, amelyek mindkét fél számára egyaránt fontosak. „MegbeszéléStockholmban hétfőn délelőtt megnyílt az ENSZ első környezetvédelmi világértekezlete, amelyen a világ- szervezetnek és szakosított szervezeteinek tagállamai képviseltethetik magukat. A 11 napos konferencián nem vesz részt a szocialista országok nagy többsége — közöttük hazánk és a Szovjetunió — mivel a szervezők seimmel elégedett vagyok . . . Az eszmecsere tartalmas volt” — jelentette ki a szovjet külügyminiszter. Gromiko elutazott az NSZK-ból. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter vasárnap Erich Honeckernek, az NSZEP Központi Bizottsága első titkárának meghívására hivatalos látogatásra Berlinbe, az NDK fővárosába érkezett. A repülőtéren Herman Axen, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Otto Winzer külügyminiszter fogadta a szovjet külügyminisztert. politikai diszkriminációt alkalmazva lehetetlenné tették, hogy a világ iparilag legfejlettebb államai közé tartozó NDK a többi jelenlévő állammal egyenrangúan képviseltesse magát. A megnyitó ülésen Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára és Olof Palme svéd miniszterelnök üdvözölte a küldötteket. 25. — Robi átadja a helyet, amaz hátramenetbe kapcsol, de túl hamar veszi a fordulót, a hátsó kerekek lecsúsznak a krumpliföld homokjába, s a motor nyomban le is fullad. Zoli kiszáll, káromkodik. Most Robi próbálkozik, jókora gázt ad, de csak a kerekek kaparják el magukat, a kipufogóból áramló gáz fodrokat rajzol a homokba. A kocsi már az alvázon fekszik, amikor Robi is kiszáll. — Ez így nem megy. Lapát kell. Én vagyok a sofőr, te az utas. Menj be a tanyába, kérj lapátot... De Zoli nem a tanya, hanem a csomagtartó felé indul. Felhajtja a tetőt, tenyerét a sofőr orrlika elé teszi. Ránéz Robira, ezt mondja: — Te, ez már nem él. — A másik nem válaszol, beül a volán mögé Rágyújt. Zoli újból megnézi a sofőrt. Keze hozzáér a bőréhez. Hideg... Megborzong. Megpróbál a fejéhez hajolni, meghallgatni, hogy létegzik-e De nem fér oda... Most már meggyőződött róla, hogy a sofőr nem él. Halott. Zűrt DOKUMENTUM REGÉNY nem csinál, ha idejön valaki... — Menj már, ne nézegesd! — türelmetlenkedik Robi. — Zoli elmegy a tanya felé, ezalatt társa megtalálja a sofőr nap táros óráját, megörül neki, akkor még nem tudja, hogy olcsó, ötköves, pár száz forintos tömegárucikk, zakója zsebéből összeszedi a tíz-húsz forintosokat. Közönnyel állapítja meg, nincs még kétszáz sem, de ha ezer volna, az sem tétel ahhoz képest, ami rövidesen a birtokukban lesz. Csak ezt a tragacsot kell innen kiráncigálni... Lecsapja a fedelet és rázárja. Eltelik jó öt perc, amikor Zoli feltűnik a tompított fényben egy magas, szikár öregemberrel. Mindkettőjüknél egy-egy lapát. Az öreg akkurátusán magyarázza, hogy ki kell ásni a kerekek előtt is, meg mögött is. Úgy is csinálják... Amikor ez megvan, Robi indít, de a kerekek megint csak kaparnak, s úgy látszik, a feneketlen homokban a kocsi mindenestül el tudná ásni magát. — Ez traktor nélkül nem megy — mondja Robi. — Az öreg magyarázza, hogy két kilométernél nincs messzebb a Platter- telep, ott éjszakai műszak is van, de traktorai vannak a szakszövetkezetnek is. Robi türelmetlenül legyint: mesz- sze van. S hozzáteszi, jobb lenne a ló. — Van itt a Bódog Istvánnak két jó lova — mondja az öreg. — Milyen messze van a tanyája? — Nem több az, mint egy kilométer. — De a fiú erre is csak legyint. Ekkor az öreg paraszt megköszörüli a torkát. — Hát éppen nekem is van egy lovam, megpróbálhatjuk. — Vezesse ki bátyám. Elmegy, nemsoká jön vissza a lóval. Hoz kötelet és hámfát is. Rákötözik az első lökhárítóra, az öreg biztatja a lovat, az erőlködik, Robi gázzal segítené, de csak pár centit rándul a kocsi, s nem mozdul tovább. — Ide figyeljenek a fiatalurak! — így az öreg Hajagos János. — Ázt mondom én, nem kéne ide, csak pár erős ember. Megfogná és kitenné. Jó, de hol vannak az emberek? — Van nekem is két erős fiam. Az egyik most szerelt le a katonaságtól. De a másik is meg tudja fogni... — Hívja ki őket. — Az öreg vezeti a lovat, menet közben Robi a kezébe nyom két húszast. Eltelik negyedóra is, mire az öreg Hajagos két fiával visszatér. Dorongokat hoznak, meg rőzsekévéket. Hátul, a csomagtartónál alátámasztanak, a nagyobbik Hajagos fiú, oldalt a keréknél fogja meg. Zoli ekkor átmegy a túlsó oldalra, a fiút ismeri, amikor az még kocsis volt és télen hordozta őt is, meg a többi tanyasi lurkót is az iskolába. Kellemetlen volna, ha felismerné és kérdezgetné, mit keresnek errefelé. Robi elöl, a vezetőülésben, a gázzal dolgozik, a kocsi meglódul és kiugrik az útra. Robi kiszáll, a nagyobbik Hajagos fiúnak is ad 40 forintot. Zoli beül, elmennek a tanyaudvarig, ott fordulnak meg. Azt már nem hallják, amikor az ifjabb Hajagos János ezt mondja az apjának: — Nem lopták ezek ezt a kocsit? — Taxit? Kockás vót az ódala. — Tudja a fene... Másfél óra biztosan eltelt a kiemeléssel. Robi ideges, várják őket a nők, már az is lehet, hogy lemondtak róluk. Zoli tűnődik, hogy ez meglehet. — Micsoda életünk lesz ott kint, nyugaton! — ütö- geti a kormányt Robi, amíg Zoli külön kérésére behajt egy hosszú, egyenes fasorba, Zoli kocsikázni akar, csak úgy passzióból. De Robi azt mondja, sietni kell, a határ messze van, és még virradat előtt oda kell érni. (Foly tatjai Környezetvédelmi értekezlet Stockholmban
