Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-29 / 151. szám

fws. június 2ÖC KÉÉÉT-MACYAlltfiriSZA« ». oldal Versenyző brigádok 1» Cselekviíkész türelmetlenség Az alapelv: előbb megszervezi!i Három hónap egy fél évet jelent Műszakonként 1800—2000 üveg meggybefőtt kerül le a szalagról, amely mellett most Petróczky Mária, Szabó Er­zsébet, Kálmándi Mária és Kévés Mária dolgozik. (Hammel József felvétele) „Kérjük a gazdasági ve­zetőket és a műszakiakat, hogy az eddigieknél többet segítsenek nekünk. Mégis­csak bosszantó, és igazság­talan, hogy a brigád becsü­letesen elvégezhetné a mun­káját, de rossz a szervezés, gyakran nincs szerszám, hi­ányzik az anyag, esetleg hi­básak a rajzok...” A csepeli Ragó Ferenc, a Szocialista munka hőse szavait idéztem, amelyeket a szocialista brigádvezetők közelmúltban tartott orszá­gos tanácskozásán mondott. S mert többen vélekedtek hasonlóan, az idézett mon­datokat nyugodtan kezelhet­jük közvéleményként is... A munkásemberek, a szocia­lista brigádtagok vélemé­nyeként, amely — úgy tű­nik — kissé „elrugaszkodik” a valóságtól, kissé türelmet­lenebb, sürgetőbb, egyszóval kissé más hang, mint amit az üzemekben. intézmé­nyekben, hivatalokban meg­szoktak. Idézhetnénk más példákat is. Néhány héttel ezelőtt hi­vatalos voltam az egyik tár­sadalomtudományi folyó­iratunk szerkesztősége által rendezett ankétra, ahol — szocialista brigádtagok, bri­gádvezetők és a mozgalmat irányító gazdasági és szak- szervezeti vezetők részvéte­lével — azon vitáztunk, hogy miként lehetne még elevenebbé, még hatéko­nyabbá tenni a brigádmoz­galmat. A legérdekelteb- bek, a brigádtagok és a brigádvezetők voltak a leg­türelmetlenebbek és a leg- őszintóbbek. Mindenki más „szőrmentén” kezelte a té­mát, „problémákra” és „objektív tényezőkre” hivat­kozott, jói csengő, ám lé­nyegében.. _semmitmondó frázisokkal próbálta megke­rülni a lényeget. A munká­sok nem... ök eredménye­ket soroltak és rögtön hoz­zátették, hogy mennyi min­dent lehetne és kellene még tenni... S az örökké vissza­térő refrén: „csak segítse­nek...” „Csak érezzük, hogy számítanak ránk, hogy bíz­nak bennünk... S nemcsak akkor ha ég a ház, ha köze­ledik a hóvégi, vagy ne­gyedév végi hajrá... Osszák meg velünk a műhely gond­jait. kérjék a véleményün­ket a termelési programok teljesíthetőségéről, s minde­nekelőtt: teremtsék meg a folyamatos munka feltétele­it, s a többit bízzák ránk...” Nyers és őszinte vélemé­nyek ezek. s éppen ezért nem szabad, nem lehet szok­ványos közhelyekkel lelo- hasztani, lecsillapítani a tenniakaró emberek szenve­délyét. Nem szabad e vé­leményekkel szemben „ob­„Ment a komp az Okán Drótkötele a markot Meg-megégette ám! . . (Jevtusenkó) A kompon rendsodrót, bá­lázót vontató traktorok pö­fékelnek. Traktorosaik tran­zisztoros rádiót hallgatnak, a Warszawából kiszállt fehér inges utasok a táj szépségé­ben, a víz cseppjeink megtö­rő napfényben gyönyörköd­nek. Távolabb meztelen fi­úcskák úszkálnak, a folyó vizében keresnek menedéket a júniusi rekkenö hőség elől. Az utasok alig észlelik, hogy a révész elkötötte a kompot. Évezredek óta így kelnek át folyókon az em­berek. igába fogott állatok, tárgyak. A Tisza vízállása közepes, így a két part közötti tá­volság is a szokásos. A sod­rás gyenge, a szél — ami se­gít az átkelésnél — legalább annyit kiszed a révészből visszafelé jövet. A kompon egy szénával rakott teherautó, két traktor munkagépekkel, egy sze­mélyautóval, egy ilyenfajta utazáshoz szokott tehén sza­jektív nehézségekre” hivat­kozni, homályos — s az egyszerű munkásember szá­mára rendszerint érthetetlen — magyarázkodásba fogni. A műhelyben, a munkapa­dok mellett leegyszerűsöd­nek a kérdések; az emberek azért mennek a gyárba, hogy dolgozzanak és értelmes, ér­téket alkotó munkával pénzt keressenek. Amit a napi kötelezettségükön felül vál­lalnak, azt hangsúlyozottan a köz érdekében teszik. Cso­da-e ha megütköznek azon hogy ha nem tudnak dolgoz­ni? Csoda-e, ha szenvedé­lyesen szóvá teszik mások mulasztásait, csoda-e, ha nem fogadják el a bármi­lyen meggyőzőnek tűnő ma­gyarázkodást sem? Éppen ebben rejlik a szo­cialista brigádmozgalom iga. zi ereje. Meggyőződésem, hogy a szocialista brigádta­gok és brigádvezetők túl nyomó többsége, nagyon ko­molyan veszi azt a bizo­nyos — és valljuk be: oly­kor lejáratott — hármas jel­szót... Komolyan veszik a munkaverseny alapgondola­tát. végtére is: a versengés, az ember legősibb és legter­mészetesebb magatartásfor­mái közé tartozik. Joggal porolnék azért, hogy ezt a mozgalmat mások is éppen olyan komolyan vegyék, mint ők. A szépen dekorált brigádnapló, a látványos, ám voltaképpen semmit­mondó vállalások, a formá­lis közös megmozdulások alighanem számukra a leg­értelmetlenebb dolog. S hogy mégis találni ilyesmit? Nem csoda! Sok esetben nincs más funkciója a bri­gádnak. minthogy látszólag tartsa fenn magát, formális dolgokkal bizonyítsa lété­nek jogosultságát. S ez, részben a gazdasági vezetők, részben pedig a szocialista brigád-mozgalom irányítóinak számlájára iran. dó. Pedig ideje lenne észre­venni, hogy a szocialista brigádok, a szocialista mun ka és közgondolkodás bázi­sai. S ez a fajta gondolko­dásmód roppant egyszerű. dolgozni, termelni, folyama­tosan, gazdaságosan, mind- annyiun-k számára hasznot- hajtóan. Az országos tanácskozáson sokan ég sokféleképpen fo­galmazták meg Ragó Fe­renc bevezetőben idézeti szavait: több segítséget, több bizalmat a szocialista bri­gádoknak. S ez az óhaj nem először hangzik el a brigád­vezetők különböző tanácsko­zásain. El kellene végre gondolkodni azon, hogy va­jon miért ismétlik újra és újra ezek az emberek badon, — ősi nyugalmat árasztón állva a gépek kö­zött — és tizenöt ember. Észre sem vesszük, hogy a balsai komp nem magától indult el. Természetesnek tűnik, hogy lefizetjük a ta­rifát és átjutunk a túlsó partra. Pedig ott van az ember, aki e monstrum tákolmányt és rakományát mozgásba lendítette. Sokan azt mondanák: és a víz ereje? Igen, a víz ere­je jelen van. Az is segít, de csak segít, az emberi erő, a révész ereje kell hozzá, hogy ússzon a komp egyik parttól a másikig. Először elkötötte a láncot, és rálépett a komp hídjára. A szerkezet mozgásba jött, csak éppen a víz parancsát akarta követni. Ám a ré­vész esörlőjével a szükséges távolságra csévélte a tartó­láncot, felvette a húzócsák­— A főszezont már úgy kezdjük, hogy javult a mun­kafegyelem, a termelékeny­ség, a feldolgozó vonalak ké­szen várják a termelést — vallja Bajdik András, a Nyíregyházi Konzervgyár üzemgazdasági osztályának vezetője. Az „alapozást” még az év elején megkezdték. A válla­latvezetés 10 pontba foglalta össze a legfontosabb szerve­zési feladatokat, amelyeket meg kell oldani a zavartalan termeléshez. — Mert ebben van a tar­talék, itt nyerhetünk — mondják. Jó rajt Van olyan, ami egyszeri szervezési intézkedést rejt magában, de akad olyan szervezési célkitűzés is, ami­nél több évig tartó tudatos munkával, fokozatos finomí­tással tudnak eredményhez jutni. Hiszen téma többek között a belső információs rendszer javítása, de a gyártmányszerkezet változ­tatása is, ahol a még jöve­delmezőbb termelés a fő szempont. Az első öt hónapban a konzervgyárak abból élnek, amit előtte félkész és kész­termékben tartalékoltak. A Nyíregyházi Konzervgyár jó rajtot vett. Húszmillióval többet termeltek, mint egy évvel korábban. A változott termékösszetételnek, a kü­lönböző szervezési intézkedé­seknek köszönhették, hogy 29 százalékkal nőtt a ter­melékenység. Ennek alapján vált lehetővé, hogy a bérek is meghaladják az átlag négyszázalékosra tervezett fejlesztést. A törzsgárda megtartásában, a munkás­vándorlás csökkenésében, a munkanormák teljesítésé­nek emelkedésében jutott ki­fejezésre a holtszezon jó munkája. Ebben az évben 270 dolgozóval többet fog­lalkoztattak a holtszezonban, mint korábban. Ez is a jövő­re való felkészülés jegyében történt, hiszen a főszezonra így már betanított, gyakor­lott munkások készülhetnek. A nyári csúcsra való fel­készülés zálogaként a gyári szervezetben is több változás történt. A legjobb műszaki és közgazdasági szakemberek részvételével szervezési cso­port alakult. Életre hívták a termelési osztályt, hogy az üzemek irányítása így egy lyát, és máris az emberi akaratnak engedelmeskedett, s úszásra lendült a drótkötél mentén. Lukács Ferenc szikár, napbarnított teste előrehaj- lik, a húzócsáklya beleka­paszkodik a drótkötélbe. Az izmok pattanásig feszülnek. A csiga lassan gördülni kezd előre. Úszik a rako­mány, ismét hajlik a révész teste. Hajlik előrí, aztán pokoli erőt kifejtve hátra. Az ütem kimért, lassú, mél­tóságteljes. Hihetetlen öröm látni az emberi erő csodáját, győ­zelmét a természet ős erőin, a vizen, a sodráson. Aki ezt a küzdelmet figyeli, az el­felejtkezik a táj szépségé­ről, az csak a test hajlado- zására. az izmok feszülésé­re figyel. A marok izmai szinte ál­landóan görcsösen szoríta­nak. Csak addig engednek, amíg a test előrehajol, a kézben összpontosuljon. Az egyes osztályok feladatait jobban meghatározták, hogy tudatosabban, szervezetteb­ben dolgozzanak. Alkalmazkodnak a változásokhoz Folkmayer Tibor, a kon­zervgyár igazgatója munka­társainak így rögzítette az irányítási alapelveket: — Először mindent jól elő­készíteni, megszervezni, s utána kell gyorsan hozzálát­ni a munkához. Különösen vonatkozik ez olyan idényjellegű üzemre, mint a konzervgyár. A most következő három hónapban, egy negyedév alatt kell az Bereg központja, Vásáros- namény és a svédországi Mariestad között nagy a tá­volság. A Vásárosnaményi Forgácslapgyárba e távoli helyről szállítják azt a hi- degprésnyomó lapot, amely­nek a beszerelésével biztosí­tani lehet a szabolcsi üzem termelési kapacitásának a ki­használását. Az értékes alkatrészek szállítását megkezdték. Rész­ben emiatt, részben a már megérkezett svéd hőprésla- pok cseréje következtében 4—6 hétig szünetel a terme­lés a gyárban. csáklya előrekúszik a drót­kötélen. És isimét a szőri- tás!... A tenyér belső felülete? Jellemzésére álljanak itt Váci Mihály sorai: „a pely­vahordó nyele két / sebbé csókolta tenyerét”. Ilyen Lukács Ferenc te- nvere is. Ezzel végzi mun­káját évente, havonta, na­ponta. Hogy a sok állástól a lábai visszeresek, azt seim panaszolja. Hányszor fordul naponta? Nehéz megmondani. Nyil­ván dologidőben sokszor. A legtöbb napi átkelés —amit megszámlált — ötvennyolc volt. ötvennyolcszor húzta át, oda és vissza a kompot \ fehér, napot is alig lá­tó kéz szeretne elbújni. Az utasok segítenek-e? A felelet: ^Ritkán.” A család? „Három gyerek”. A kérdéseiknek a kikötés vet véget. Nem esett itt szó vizet is szelő motorról, két- ujjas védő bőrkesztyűről, más védőöltözetről, mentő­övekről. fizetésről, sok más szakmai dologról... S. I. éves termelés felét produkál­ni, 3200 vagon kész- és fél­kész terméket fogadni. Ehhez az kell, hogy a különböző feldolgozóvonalak a három műszakos termelés mellett se álljanak le még egy fél órára sem, hogy az időjárás­tól függően változó raeny- nyiségben és minőségben ér­kező nyersárut fogadni tud­ják és hiánymentesen feldol­gozzák. — A konzervipar egyik legnagyobb szervezési felada­ta, hogy egyenletes munkát adjunk akkor, amikor a be­érkezett terméket 4—12 óra alatt fel kell dolgozni — mondja Bajdik András. Ehhez a termeltetési osz­tály azzal, hogy az előző nap jelzi a beérkező mennyiséget, csak segítséget nyújt. Az Ennek ellenére nem tét­lenkednek a naményiak. Megkezdték az üzemben több új gép szerelését. Üzembe helyeznek egy szárítógépet, több aprítógépet, s az ezek­hez szükséges pneumatikus szállító- és tárolóberende­zéseket. Ezzel kívánják biz­tosítani, hogy az éves terme­lési kapacitásuk legalább öt­ven százalékkal emelkedjék, a negyedik negyedévtől. Ez 20 ezer négyzetméter forgács­lap termelésnövekedést eredményez majd. Népgazdasági és vállalati érdek is, hogy a növekvő igényeket kielégítsék. Orszá­gosan is jelentős üzem a vá­sárosnaményi, hiszen innen szállítják a BUBIV-nak, a győri, az Avas, az Alföld, a Kanizsa, a Zala bútorgyárak­nak és a megye bútoripari vállalatainak azokat az alap­anyagokat — asztallapokat, szekrénylemezeket, beépített bútorok részeit — amelyek­ből a garnitúrák készülnek. Ezekből ebben az évben ösz- szesen mintegy 18 ezer köb­méter különböző elemet gyártanak és szállítanak a megrendelőknek. Tervük szerint ebben az esztendőben csaknem 2 ezer köbméter forgácslapot gyár­tanak az építőipar megrende­lésére. Készítenek könnyű- szerkezetes faleleméket, vá­laszfalakat és mennyezetele­meket, valamint a sertéskom­binátok építéséhez szükséges elemeket. Nem mellékes az sem, hogy a fejlesztést jó­részt üzemileg oldják meg, mely jelentős megtakarítást eredményez. Emellett a gyár szakembergárdájának is szép feladatot biztosit. üzemeknek kell úgy felké­szülni a feldől gu • ísra. hogy egyrészt üzemen belül ne „dobálják” a munkásokat, más’-észt legyen is elegendő munkáskéz. Az évek óta visszatérő probléma éppen az idényjellegből adódó nagyarányú munkaerő-szük­séglet. Ezért üdvözölhető az a megállapodás, amit a kon­zervgyár a múlt héten a MÉK-almatárolóval, m ir- ciusban pedig a dohányíen- mentáiéval kötött. Az előb­binél az almaszezon kezde­téig, a dohányfermentálónál augusztus 15-ig a munkások! egy részének a konzervgyár? ad munkát, az áthelyezés úgy; történt, hogy a dolgozóknak! semmiféle adminisztrációt nem kellett végezniük. Egy ül( működés Ugyancsak a munkáskéz biztosítására a termelőszö­vetkezetekkel is van több megállapodásuk, hogy egyes előkészítő műveleteket — mint a zöldpaprika szelete­lése — helyben végeznék, hogy a gyárnak csak a befe­jező munka jusson. Az pedig már teljesen megszokott, hogy a nyári szezonban 2— 300 diák dolgozik náluk, szeptemberben pedig a kö­zös szerződés alapján a Zrí­nyi, Vasvári és Kölcsey gim­náziumok diákjait fogadják. A tervek teljesítéséhez a dolgozók a versenymozgal­mon keresztül kapcsolódnak. Az egyes üzemek versenge­nek egymással, a gazdasági és társadalmi szervek veze­tőiből álló versenybizottság havonta értékeli a teljesít­ményeket, s az üzem létszá­mától függően komoly juta­lom jár a legjobbaknak. Lányi Bolond Bereg, és egyben » megye egyik jelentős üzeme az idén tovább fejlődik. Ez évben megépül az ÉRDÉRT beruházásában az a másfél kilométer hosszú iparvágány is, mely 8 millió­ba kerül. Ezzel megoldódik a szállítási gond. De egyben azt is eredményezi majd, hogy növekszik a hatékony­ság, könnyebbé válik a fizi­kai munka, s lehetőség nyí­lik a rakodás gépesítésére is. Eddig az üzem termeléséhez, a kazánok ellátásához szük­séges tüzelőolajat Nvírbog- dányból tankkocsikkal köz­úton szállították. Ez teteme­sen növelte a költségeket, hi­szen egy évben mintegy 2500 tonna tüzelőolajat kellett így szállítaniök. Az iparvágány megépülésével ez megszűnik, s helyben a vasúti tankko­csikból végzik majd a tüze­lőolaj fejtését. Csak ez éven­te másfél millió megtakarí­tást eredményez majd az üzemnek. Hasonló módon végzik majd a termeléshez oly szükséges műgyanta le­fejtését is, így a termelést gazdaságosába tudják tenni. Amióta az ERDÉRT-hez tartozik a Vásárosnaményi Forgácslapgyár sokat fejlő­dött. Javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei is. Jelenleg 300 dolgozója van az üzemnek. Épült részükre für­dő-öltöző, 6 Ft-ról 7-re emelték egy-egv dolgozó étkezési normáját. Gondoskodnak or­vosi rendelésről. Ez heten­ként kétszer van. Saját ma­guk építettek az üzem terü­letén üzletet, ahol a legalap­vetőbb élelmiszereket a mun­kások megvásárolhatják. És a Tisza gergelyiugomyai strandja mellett 3 szobás, ka­binsorral ellátott üdülőházat építenek társadalmi munká­ban a dolgozók részére. F. K. ugyanazt? (-a) KOMPON Könnyűszerkezetes falelemek Vásárosnaményból Továbbfejlesztik a forgácslapgyárat

Next

/
Thumbnails
Contents