Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-29 / 151. szám

% oMal fCELET-MAtSYAROHS'ZAO 1972. június 29. Korunk mezőgazdasága Vegyszeres növényvédelem és a gyakorlat Milyen búzafajták at termesszünk ? Bemutatóval egybekötött tapasztalatcsere Gyulatanyán AZ IDÉN huszonnégy szakosított állattenyésztő telep készül A nagyüzemi szövetke­zeti gazdaságok továbbfejlő. désében fontos szerepe van a beruházásoknak. A fejleszté­sekben jelentős feladatot lát el a megyei mezőgazdasági beruházási vállalat. E kérdé­sekről beszélgettünk dr. Kiss Lajossal, a MEZÖBER igaz­gatójával. — Mi a helyzet jelen­leg a megyében, a mező- gazdasági beruházások terén? — Az 1972-es évet nagyon fontosnak, mondhatni döntő évnek tartjuk. Indokolásul néhány tényadat. — Az 1969—70-es években beindult szakosított állattartó telepek építése többségükben az 1970. évi ár- és belvíz kár­tétele miatt elhúzódott. A kirendeltség szervezésében 36 szakosított telepből 24-et idén kell üzembe helyezni. A nagy feladat közös, minden közre­működőtől fokozott munkát és figyelmet követel. — Ez év tavaszán illetékes pénzügyi szervek 137 millió forint hitellel segítették a mezőgazdasági üzemek beru­házásait. A MEZÖBER és a kivitelezők alapvető feladata, hogy biztosítsák a nagy érté­kű — nem egy esetben több­letköltséggel megvalósuló — beruházások jó minőségű megvalósítását. A mezőgaz­dasági üzemeknek pedig, a kidolgozott programok alap­ján, rendkívül fontos felada­tuk, hogy az elkészülő létesít, mények gazdaságos üzemel­tetésének feltételeit megte­remtsék. — Hogyan valósulnak meg a mezőgazdasági beruházások? — Ismeretes, hogy 1969. második felétől, a közgazda- sági szabályozók hatására, a megyében is meggyorsult a termelés korszerű nagyüzemi alapokra helyezése. Ezzel egy tartós folyamat vette kezde­tét. — Az üzemek többsége felismerte, hogy a beruházá­sok csak sok körülmény ala­pos figyelembevételével le­hetnek hasznosak. Hogy a kí­vánt termelésbővítés feltéte­lét biztosítsák, jelentős be­ruházások szükségesek. Ám a komplex korszerű beruházá­sokat több esetben gátolja, a megyére jellemző tőkehiány. Ennek leküzdésére indult el a társulások, kooperációk ter­jedése. — Mi úgy látjuk, a beru­házások bonyolításánál már nem egyszerűen építkezésről van szó. Egyre inkább komp­lex mezőgazdasági termelő- kapacitások megvalósítása van napirenden. Ilyen hely­zetben, a beruházó vállalat feladata. a minden oldalú szaktanácsadás. az üzemi döntésekben való közremű­ködés, a technikai folyama­tokra iavaslatok nrngramok kidolgozása. A megbízás’ igénveket minden °setben el­fogadóik Sem kicsi”, sem „naav” munkát vissza nem utasítunk Közreműködünk p szükséges nénzfedezete1­munkálataiban. — Vannak-e és m lyen viták a vállalat és a beruház^ gazdaságok között? — Vannak viták, termé­szetesen. Mi ezeket azonban úgy ítéljük meg, hogy szinte minden esetben közös alapon, a megye mezőgazdasága, az üzemek eredményes fejleszté­sének kölcsönös igényéből erednek. Vagyis: vitáink alapvetően a fejlődés közös gondjaiból adódnak. — Nem könnyű az alakuló társulások, kooperációk be­ruházásainál az érdekek egyeztetése. A műszaki-tech­nikai színvonal, a technoló­gia soha nem látott ütemben fejlődik a mezőgazdaságban. Ezek alkalmazására, a fo­lyamatban lévő beruházások­nál sok esetben kérnek mó­dosításokat. Tehát az igények és lehetőségek összehangolá­sa is vitáink egyik forrása. — Vitát okoz a korábbi években indított és akkor jó­váhagyott beruházások mai megítélése. Bosszantó, hogy egyes beruházások kivitele­zése indokolatlanul elhúzó­dik. A megyében épülő 13 sertéstelep mindegyikét 5—10 kivitelező végzi. Ha egyik va. lami okból késlekedik, fenn­tartja a többiek munkáját is. — Az 1973. évi beru­házások érdekében mi­lyen Intézkedések van­nak folyamatban? — Mindenekelőtt, amely gazdaságoknál lehetséges, a további fejlesztés érdekében ajánlatos minél előbb dönte­ni. Megalapozott műszaki­gazdasági előkészítés — az eddigi tapasztalatokat jól hasznosítva — csak így lehet­séges. Figyelemmel kell len­ni ezúttal arra is, hogy álla­mi támogatási okiratot és hi­telt csak a kiviteli tervdoku­mentáció elkészítése alapján kapnak az igényelő gazdasá­gok. — Ami az eddigi döntése­ket illeti, máris ismertek ko­moly feladatok. A MÉM jó­váhagyta a Kisvárdán épülő, évi 500 vagonos baromfifel­dolgozó építésének 1973. évi indítását. Mátészalkán állami gazdaság és tsz-ek társulásá­ban, évi 25 ezer sertést fel­dolgozó húsüzemet. Fehér- gyarmat székhellyel 500 va­gonos hűtőtárolót tsz-ek és a MÉK társulásában megépí­tésre. Nagykállóba a SZÖ- VOSZ-tól érkezett jóváha­gyás évi 8500 sertést feldolgo­zó üzem ÁFÉSZ-ek és a hely­beli Virágzó Föld Tsz társu­lásában történő megépítésre. — Felülvizsgálat alatt van Nyírbátorban tsz-ek és a MÉK kooperációjában 500 vagonos hűtőtároló telep ki­alakítása. Kezdetét veszi a megyében, mintegy 70—80 tsz-t érintő, major bekötő Utak felújítása 50 százalékos állami támogatással. Tsz-ek részére ez a támogatási rend­szer újnak számít. Tehát van­nak komoly beruházások elő­készítés alatt. S annak elle­nére, hogy fejlesztés terén mezőgazdasági üzemeink nincsenek könnyű helyzet­ben, úgy ítélhető meg: végső soron helyesnek értékelik a jelen időszak igényeit, lehető­ségeit, és azokkal arányban álló döntéseket hoznak. A kirendeltség feladatának te­kinti a mezőgazdaságban je­lentkező ilyen igények ki- szo’gálását. A. B. Az elmúlt 10—15 év alatt igen gyorsan fejlődött a vegyszeres növényvédelem és jelenleg már a mezőgaz­dasági termelés nélkülöz­hetetlen technológiai ágaza­tává vált. 1971-ben 1962. évhez viszonyítva csak me­gyénket figyelembe véve a rovarölő szer felhasználása 130 százalék, a gombaölő szer 150 százalék, a gyom­irtó szerek felhasználása pe­dig 400 százalékos növeke­dést ért el. A kémiai anyagok nyúj­totta lehetőségek növekedé­sével párhuzamosan növe­kednie kell az alkalmazók szakértelmének és felelős­ségének is. Míg 1969-ben mindössze 3 fő növ'nyvé- delmi szakember dolgozott megyénk mezőgazdasági üzemeiben, jelenleg 250 nö­vényvédelmi szakmérnök és szaktechnikus tevékenyke­dik. Nőtt a növényvédelem hatékonysága, megfontol­tabbak lettek az egyes vé­dekezések, és általában emelkedett megyénk nö­vényvédelmi színvonala is. De korántsem mondhat­juk, hogy most már min­den rendben van, hiszen nem egy olyan problémát, amely kimondottan az üze­meken múlik nem tudtunk megoldani és messzi elma­radtunk a követelmények­től. Betartani a felhasználási technológiát Jelenlegi növényvédőszer- választékunk megfelel a vi­lágszínvonalnak, az egyes szerek hatása azonban nem mindig kielégítő. Ez elsősor­ban arra vezethető vissza, hogy az üzemek nagy része nem tudja, vagy nem akar­ja betartani a szer enge­délyokiratában előírt fel­használási technológiát. Ami előrehaladásunkat szintén gátolja és sok eset­ben kárt okoz, abból ered, hogy mezőgazdasági üzeme­ink jelentős része nem tart­ja be a növényvédő szerek tárolására, nyilvántartásá­ra, forgalmazására és fel- használására vonatkozó elő­írásokat. Ellenőrzéseink so­rán megállapítottuk, hogy az üzemek jelentős hánya­dában nincs biztosítva meg­felelő raktározási lehetőség. A hanyagság legtöbb eset­ben megbosszulja magát és mind gyakrabban kapunk bejelentéseket növények pusztulásáról, ami az egyes hatóanyagok összetéveszté- séből, keveredéséből szár­mazik. Leperzselt gyümölcsösök, kipusztult lucernatáblák, stb. jelzik a hanyagság és a fe­lületesség következményeit. Ezzel kapcsolatban feltét­len érvényt kell szerezni az ide vonatkozó miniszteri utasításnak, amely a vegy­szeres növényvédelemmel kapcsolatos előírásokat, óvó rendszabályokat tartalmaz­za (17/1969. MÉM. É. 10. III. fejezet). Kimondottan csak ható­sági intézkedésekkel ebben az esetben sem érhetünk el százszázalékos eredményt, ebben a kérdésben is csak az üzemi szakemberek ügy­szeretete, lelkiismeretes munkája és a vegyszeres növényvédelemben csak jó­zan életű, megbízható szak­munkások foglalkoztatása vezethet eredményre. Ismeretes, hogy a vegy­szeres növényvédelemben alkalmazott anyag zöme méreg, felhasználásuk bizo­nyos mértékig veszéllyel jár, de csak akkor, ha nem tartjuk, vagy nem tartat­juk be a kötelező óvó rend­szabályokat, amelyek közül a legfontosabb a tisztaság és az, hogy a vegyszerrel dolgozó ne kerülhessen köz­vetlen kapcsolatba az anyaggal, sem bőrön, sem szájon és lélegzésen át. Nagyobb gondot a baleset­megelőzésre A fentiek ellenére meg­döbbentő a nemtörődömség, felületesség, amellyel üze­meink egy része ezt a kér­dést kezeli. Mint már említettem, kezdve a raktározástól a szállításig, a csurgó, csepe­gő gépektől a védőfelszere­lésekig, igen nagymérvű hiányosságok tapasztalha­tók és csak elvétve akad olyan üzem, ahol a fehér­fekete öltöző, zuhanyozó és más higiéniai berendezések állnak a dolgozók rendel­kezésére. Feltétlen el kell gondol­kodnunk a mind gyakorib­bá váló mérgezéseken és itt elsősorban fel kell vetnünk a vezetők felelősségét. Pénzt és fáradságot nem kímélve a legrövidebb időn belül minden üzemnek meg kell teremtenie azokat a felté­teleket, amelyek nélkül le­hetetlen nyugodt, biztonsá­gos vegyszeres növényvédel­mi munkákat végrehajtani. Általában megköveteljük a növényvédelemben dolgo­zóktól,^ hogy részt vegyenek az időszakos orvosi vizsgá­latokon, a balesetelhárítási oktatáson, stb. Jegyzőkönyv­be rögzítjük mindazt, amit ezzel kapcsolatban teszünk, de mondjuk meg őszintén, ezzel inkább magunkat véd­jük, mint a dolgozók testi épségét. Szólnunk kell a növényvé­dő szerek társadalmi veszé­lyességéről. Annak érdeké­ben, hogy a vegyianyagok fel- használása, itt elsősorban a növényvédő szerek felhaszná­lására gondolok, ne haladja meg a még tűrhető veszélyes­ségi határt. A vegyszerrel kezelt áruk értékesítése Már korábban intézkedés történt arra vonatkozóan, hogy minden termelő köteles a végzett vegyszeres munkák­ról naplót vezetni és abban rögzíteni az alkalmazott sze­rek nevét, dózisát, felhaszná­lási idejét (hó, nap), perme­tezés kezdetét és befejezését, stb. A permetezési napló adatait, valamint az alkal­mazott szerek élelmezés­egészségügyi várakozási ide­jét vizsgálva lehet dönteni csak az áru értékesítéséről. 1972. augusztus 1-től a nö­vényvédő állomás szakköze­gei a belső zárszolgálati bi­zonyítványon gazdaságonként kötelesek igazolni a permete­zési napló meglétét, valamint az alkalmazott szerek előírás szerinti használatát és a vá­rakozási idő lejártát is, ellen­kező esetben az áru teljes mennyiségére zárlatot kell elrendelni. Ide kívánkozik, hogy mind­ez nem a termelők zaklatá­sát célozza, hanem a többszö­rösen megnövekedett kemi­káliák használatából eredhe­tő társadalmi veszélyek el­hárítására hozott intézkedé­sek hatékonyságát van hivat­va növelni. A kemizálás igen nagy le­hetőségeket biztosít az üze­meknek, ugyanakkor sokkal nagyobb felelősséget ró rá­juk. A végcél a több és jobb termékek biztosítása, de az emberek érdekében az em­bereknek. Keresztély József megyei növényvédelmi főfelügyelő A gyulatanyai fajtakísárle- ti állomáson június 27-én be­mutatóval egybekötött ta­nácskozást tartottak, ahol megjelentek a búzatermesz­téssel foglalkozó gazdaságok szakemberei és az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület megyei szer­vezete, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint a Veto- magtermeltető és Értékesítő Vállalat, mint rendező szer­vek képviselői. A tanácskozáson vitaindító előadást tartott Szabó Miklós, az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet főmun­katársa, aminek témája a termesztésre ajánlott búza­fajták rövid ismertetése volt. Az ország más tájain me­gyénket úgy tartják számon, hogy ide az új dolgok — a konkrét esetben az új nö­vényfajták — egy-két évvel később kerülnek termesztés­re, mint máshová. Az utóbbi időben van változás, de akad még tennivaló. Ismert tény, hogy a növénytermesztés leg­jövedelmezőbb befektetése a jó fajták alkalmazása. A búzatermesztésben 1957- ben indult meg üzemi szinten is a külföldi fajták termesz­tése. Először olasz, majd szovjet, francia intenzív bú­zák kerültek a gazdaságokba. Döntő fordulat azonban csak 1962—63-ban volt, amikor megjelent a magyar mező- gazdaságban a világ egyik legjobb búzafajtája, a szovjet Bezosztája 1-es. A követke­ző évben az ország búza-ve- tésterületének már mintegy 40 százalékát ez a fajta ural­ta. Mindmáig egy kiváló faj­taként ismerik. E fajta ter­mesztési aránya felszökött 80—85 százalékra. Ennyire azonban egy. fajtára mindent feltenni — ha még annyira jó is — országosan, de üzemi méretben sem szabad. Az, hogy hazánkbán egy évtized alatt majdnem meg­duplázódott a búza termés­átlaga természetesen köszön­hető a gépesítésnek, az egyéb agrotechnikai eljárásoknak is, de az ország kenyérgabo­na-termesztésének megoldá­sában nagy szerepe van a Bezosztájának. Szakemberek megállapítása, hogy az előre­haladásában — a pluszterme­lésben — a fajtának általá­ban 30 százalékos szerepe van. Ez mutatja, milyen nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő fajta kiválasztásá­ra. Divatos lett most fajta­váltásról, cseréről beszélni. Egyre inkább betörnek a mezőgazdaságba a hormon­hatású szerek, azok az anya­gok, amelyek a természetes hormon szerkezetét és hatá­sát másolták le. összetett hatásukat számos területen már hasznosítják. Először a növényvédelemben gyom­irtásra használtak hormon­hatású növényvédő szert, amely olyan mértékű növe­kedést idézett elő, hogy a növény nem tudta túlélni az óriási erőpróbát. Alkal­mazzák a terméshozam be­folyásolására is, növelik se­gítségével a mennyiséget, terméskötődés c, megelőzik a gyümölcshullást. A hormonhatású szerek legújabb alkalmazási terü­letének ígérkezik a rovar­irtás. A szakemberek véle­ménye szerint a jövőben ez­zel az ártalmatlan anyag­gal helyettesíthetik majd a gyorsan, illetve lassan ható mérgeket, amelyeket jelen­leg alkalmaznak. A kutatá­sok először 15 évvel ezelőtt keresték meg a rovaroknak azon speciális hormonjait, amelyet minden más élő­lényben találhatótól külön­böznek. A vedlési hormont Svájcban, a juvenil hormont pedig az Amerikai Egyesült Csak részleges cseréről, ki- egészítésről helyes beszélni —. hangsúlyozta az előadó. A Bezosztája a mostani fajta- ismeretek szerint még sokáig fő fajtája lesz a magyar me­zőgazdaságnak. Üzemi szempontból is szük­séges a Bezosztája mellé mintegy kiegészítőként — a gépek jobb kihasználása vé­gett — húsz százaléknyi ko­rábbit és ugyanennyi későb­bit vetni, de középérésűnek 69 százalék körül ajánlatos meghagyni a Bezosztáját. Ko­rai fajtaként ajánlotta az elő­adó a Kiszombori 1-eS, a Fer- tődi 2-es és a Rannaja faj­tákat. Három-négy nappal ezek a fajták korábban ér­nek, így az őszi árpa és a szo­kásos búzaaratás közötti idő­ben nem kell a kombájnok­nak leállni. Mint középkorai kiegészítő lehet a Martonvá- sári 1-es és a Jubelenája faj­ták. Mintegy 20 százaléknyi területre — Bezosztája utáni fajtának a Kaukázusi és Mi- ronovszkája 803-ast javasol­ta az előadó. Végezetül fel­hívta a gazdaságok szakem­bereinek figyelmét arra, hogy 3—4 fajtánál többet egy gaz­daságban ne termesszenek. A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat részéről Witt- ner Pál ismertette a megyei búzatermesztési helyzetet. A Bezosztája termesztése az 1970 évi 85 százalékról az idén 68—69 százalékra csök­kent, 12 százaléknyi területen Mironovszkáját termelnek, a fennmaradó 20 százalékot pe­dig az új fajták teszik ki. Helyes lenne nagyobb mérvű kiegészítés új fajtákból. Ve­tőmag van. csak jelentkezze­nek a gazdaságok. A búzánál nem, de az őszi árpánál lehet fajtaváltásról beszélni. A korábban ter­mesztett Bétát fel lehet vál­tani a horpácsi fajtával. Rozsból sajnos nincs semmi újítási lehetőség. Évtizedek óta csak a kisvárdait tudják ajánlani. A tanácskozás résztvevői megtekintették a fajtakísérle­ti állomás vetőmagparcelláit, ahol a valóságban is meggyő­ződhettek az ajánlott fajták tulajdonságairól. Végezetül megállapodtak abban, hogy hasonló tanácskozást minden évben tartani kell a telepen, így az új fajtákat a gyakor­latban is láthatják a szakem­berek. Lehet, hogy még az idén kukoricatermesztési ta­nácskozást is szerveznek a gyulatanyai telepen. Cs. B. Államokban és Csehszlová­kiában szintetizálták először a kutatók. A juvenil hor­monnal a Növényvédelmi Kutató Intézet már néhány éve megtette a kísérleteket, mint tapasztalták ez az anyag — ha túladagolják — megakadályozza a lárvák bábozódását és ettől a rit­muszavartól elpusztul az ál­lat. Legújabban a vedlési hor­monnal kezdtek nagyszabá­sú kutatásokat a Növény- védelmi Kutató Intézetnék Olyan vegyületet keresnek, amelyek meggátolják a hor­montermelést. A szakembe­rek megállapították, ezek hasonlítanak azokhoz a szte- roid vegyületekhez, amelyek­kel a kolesztelin lerakódá­sa csökkenthető az érfalra. Ez a megállapítás új utat nyitott a növényvédelmi kutatások előtt. Első lépés­ként megvizsgálják tíz—ti­zenkét állatfajon a jelenleg forgalomban lévő érszűkü­let-gyógyszereket és ameny- nyiben azt tapasztalják, hogy ez az anyag megaka­dályozza a hormontermelést rovarokban, úgy a gyógy­szerekből növényvédő sz -rt készíthetnek majd. ± Beszélgetés dr. Kiss Lajossal, a MEZÖBER igazgatójával Hormonhatású anyagok a mezőgazdaságban

Next

/
Thumbnails
Contents