Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-28 / 150. szám

1972. június 28.

KELET-M ACfY AROKSZÁ6

t <Athé

fEGYZETEK:

Tanuló munkások

Társadalmi igény, hogy a szervezett munkások mind többet tudjanak gazdasági, állami életünkről, fejlődéséről, a problémákról, s mindazokról az időszerű kérdésekről, amelyelvnek helyes ismerete hozzásegíti őket jogaik gyakorlásához, kötelességeik teljesítéséhez. Ezen túl azonban szélesíti látókörüket, politikai tisztánlátásukat.

Érdeke ez párt- és gazdasági vezetőknek, » szakszervezeti bizottságoknak. Igen, mert az a munkás, aki lépést tart a fejlődéssel, és ezt hasznosítja is a gyakorlatban, a saját, az üzem és a népgazdaság érdekében cselekszik. így aztán nem csökken, hanem növekszik a szak- szervezeti politikai tömegoktatás jelentősége. Ennek eredményeit értékelte legutóbbi tanácskozásán a Szakszervezetek Szabolcs-Szat- már megyei Tanácsának elnöksége. Az 1971— 72-es oktatási év bizonyos eredményjavulást hozott. A különböző oktatási tanfolyamok száma megközelítette a félezret, amelyeken csaknem 13 ezer hallgató vett részt, ismerkedett olyan fontos kérdésekkel, mint a társadalom időszerű kérdései, az üzemi demokrácia elvének megvalósítása, érvényesítése, a nők helye es szerepe társadalmunkban, a szocialista országok együttműködése, a kollektív szerződés, a vállalati bér- és jövedelempolitika kérdései, stb.

Előrelépés volt ez az oktatási év abból a szempontból is, hogy most jobban gondoskodtak a szakszervezeti szervek egy-egy tanfolyamnak egy üzemben, egy vállalatnál történő meg_ szervezéséről. S ezeken közel azonos képzettségű, főleg olyan párton kívüli dolgozók vettek részt, akik semmilyen politikai oktatásban nem részesültek. Csaknem 11 ezer párton kívüli szervezett munkás ismerkedett így különböző társadalmi, állami, politikai, gazdasági kérdésekkel. Figyelemre érdemes %z is, hogy növekedett a középkorúak részvétele a szak- szervezeti politikai tömegoktatásban. A nők aránya megközelítette az 50 százalékot.

Ezek azt mutatják, hogy igénylik a dolgozók a politikai oktatást, van érdeklődés az emberekben. Nem mindegy azonban, hogy milyen az oktatás színvonala. Sok függ a propagandisták munkájától a jövőben is, hogy ezek az oktatási formák továbbra is népszerűek, közérthetőek legyenek. Erre hívta fel a figyelmet az SZMT elnöksége, amikor az új oktatási év feladatait meghatározta. Rámutatott a hibákra, s arra, hogy a jövőben még több segítséget kell adni a propagandistáknak.

Farkas Kálmán

. w

Újra otthon

Á napokban leszerelnek a hadseregből azok a fiatalok, akik két éve öltötték magukra az egyenruhát.

Két év kemény munka van mögöttük: ki szakmájában, ki más munkaterületen állt helyt. Megtanulták a korszerű fegyverek kezelését, vigyázták államhatárainkat. Erősödtek fizikailag, tapasztalatokat szereztek, s a 20—22 éves fiatalok most politikai műveltséggel együtt indulnak vissza.

Vajon milyen ez a visszatérés?

Számukra most talán nem is lehet izgalmasabb kérdés, vajon visszafogadja-e őket a kollektíva, a munkahely, hogyan illeszkednek be újra a családi életbe, vagy éppen hogyan várja őket vissza a kislány.

A családi kapcsolatok ügye a legtöbb esetben egyszerűbb: a szülők, a menyasszonyok, vagy éppen már feleségek gyakori vendégek voltak a laktanyákban a látogatási napokon, s a jó eredményt elérő katonák főképpen a második évben — szintén gyakori vendégek voltak otthon, még akkor is, ha az utazás kissé szűkre szabta ezeket a találkozásokat.

Más kérdés a munkahely. Az otthon töl\

lőtt szombatok, vasárnapok aligha kínálják a lehetőséget: látogassák meg régi munkahelyüket, a KISZ-szervezeteket, kollégákat. Marad a kapcsolattartás fő formája, a levél Ez a gyakori, de a vállalatoktól, szövetkezetektől érkező látogatók viszonylag ritkák a laktanyákban.

Mennyi konfliktus lehetősége rejlik a leszerelés utáni visszatérésben! Mert a régi kollégák azóta jobban begyakorolták a szakmát, többször is emelték az órabéreket, más baráti szálak szövődtek, másokkal kezdtek újítási tervekbe, és így tovább.

A visszaérkező katona, aki két évig főként a fegyvert forgatta, újra meg kell találja helyét. Ebben rendkívül sokat segíthetnek a

vállalati vezetők, a kollektívák, a KISZ- és a szakszervezet, de jó hatással lehet a párttagok segítsége is.

Szerencsére az utóbbi években egyre több helyen válik gyakorlattá, hogy a leszerelő fiatalokra számítanak. Az újra termelő munkában töltött néhány hét után — ha a fiatal munkájával bizonyít — soron kívül emelik az órabérét, hogy „behozhassa'’ a kétévi hátrányt. Vagy például több helyen alakul ki az a gyakorlat, hogy a leszerelő katona, aki régi munkahelyére tér vissza, egy összegben némi anyagi támogatást kap üzemétől, hogy az első fizetésig rendezhesse életét. De figyelembe lehet és kell venni más kezdeményezéseket is: mint például azt, amit a Nyíregyházi Konzervgyárban a kollektív szerződés módosításában rögzítettek : a leszerelés után ú.ira a régi helyen munkába álló fiataloknak a törzsgardatagság szempontjából beszámítanak bizonyos időt. Színién figyelembe veszik a hadseregben szerzett „kiváló’- és „élenjáró”- kitüntetéseket.

Az erkölcsi megbecsülés jelét mutatja, hogy a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetből a fiatalok elmentek az egyik laktanyába, hogy beszélgessenek leszerelés előtt álló társukkal, s véleményét kérjék: számíthatnak-e visszaérkezése után társadalmi-közéleti munkájára, mert a tsz fiataljai KlSZ-titkár- nak szeretnék jelölni. Vagy a SZÁÉV-nél, ahoi a vállalat üzemi lapja rendszeresen közli a „kiváló” címmel kitüntetettek fotóját, és a parancsnok levelét. Mátészalkán a város főterén kapott helyet az a tabló, amelyben a kiválók fotóit helyezik el.

A helyi szokások, lehetőségek alapján azonban még tucatnyi ötlet megvalósításával segíthetik a leszerelő katonafiatalokat, hogy a munkába, a kollektívákba minél előbb beilleszkedhessenek.

Marik Sándor

Juhász István

Czapp Lajos

M. Tóth Gyula

Szeles András

Szerkesztőségi kerek asztal

A kincs helyben van

Szabályzók és központi intézkedések sora lát napvilágot, segíti a mezőgazdasági termelést. De csak ezektől csodákat várni naív illúzió lenne. Lehet-e mindent fent- ről várni? Megoldódnak-e a nagy problémák, ha panasz- szal fordulunk az illetékesekhez, vagy a fejlődés útjai helyben is kereshetők? Vannak-e belső tartalékok és milyenek? Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztunk szerkesztőségi kerekasztal-be- szélgetésünkön. A résztvevők régi és új termelőszövetkezeti vezetők: Juhász István, a kisvárdai Rákóczi Tsz elnöke, Czapp Lajos, a mándoki Új Élet Tsz elnöke, M. Tóth Gyula, a tiszadobi Táncsics Tsz elnöke és Szeles András, a tuzséri Rákóczi Tsz elnöke.

JUH ASZ ISTVÁN: Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a termelés nagy tartalékai ma a termelőüzemekben rejlenek. Mi például már megtanultunk mennyiséget termelni, de ami a minőséget és a költségeket illeti ott még nagyon nagyok a lehetőségek. Elég drágán állítjuk elő az árukat, s ma már nem lehet számítások nélkül hozzáfogni semmihez. Legkevésbé ahhoz, hogy előre ne tudjuk: mit kifizetődő termelni, mihez használjunk kézi, s mihez gépi erőt.

CZAPP LAJOS: A költségek számításánál sokat nyerhetünk, s veszíthetünk is. Nagyon fontos, hogy nálunk az állattenyésztés várható költségeit előre tudjuk, hogy ne legyenek a gazdálkodásunkban bizonytalansági tényezők. Ehhez számviteli szakembereket kell képeznünk. Tudnánk ösztöndíjat adni, nem fizetnénk rá, meg is kell tennünk. Amiben nagyon egyetértek Juhász Istvánnal, az a minőség hiánya Mi is elértük már a százmázsás burgonya-, a 17 mázsás búzahozamot viszonylag gyenge földön, de törekednünk kell a minőségi, a vetőburgonya termesztésére, mert ez jóval kifizetődőbb és jó a piaca is.

M. TÓTH GYULA: Nagy a tartalék a szakvezetők szakmai tudásában. Sok helyen még fél a tsz-elnök a fiatal diplomás szakemberek alkalmazásától. Nálunk négy agráregyetemet végzett fiatal van vezető állasban, s mind megállja a helyét. Elvárásaink általuk szépen megvalósulnak. S ennek kézzelfogható gazdasági haszna van. A huszonéves íőagronómus, főgépész, növényvédő a legkorszerűbb eljárást hozza a termelésbe, s hogy ez mit jelent, azt nem kell bizonygatnom.

SZELES ANDRÁS: Sérti az ember fülét, ha unos-unta- lan azt hallja, milyen rossz viszonyok között kell gazdálkodnunk. Van ebben igazság, de ez önmagában nem ok arra, hogy megmagyarázzuk a sokszor rossz bizonyítványunkat. Igaz, a megyében van homok, láp, árterület, de sok bizonyíték is van arra, hogy itt is lehet jobban gazdálkodni. Nálunk is van példa rá, hogy árterületen jó munkával egy év alatt két év ter mését lehetett betakarítani. Nagy a tartalék a gyümölcsösöknél az új, a korszerű fajták telepítésében, a régieknél a szakszerűbb metszésben. permetezésben, s az állattenyésztésben is. A szomszédos Komorón hatalmas állattenyésztő telep van. amelyhez a kellő takarmánymennyiséget egyedül megtermelni nem képesek. Mindkettőnk nagy haszna lehetne, ha egyesülnénk, vagy legalábbis társulnánk, mert így a mi takarmányunk is besegítene a tenyésztéshez.

JUHÁSZ ISTVÁN: A tudományról szólva elmondhatom, hogy mi a Nyírségi Kutató Intézet szaktanácsait szívesen felhasználjuk, s ez nem is akármilyen tartalék. Ezen kívül látogatjuk a burgonyatermesztő üzemek sorát, mindenhol tapasztalunk jót, amit hasznosíthatunk. S a szak- képzettségnek sem csak Ti- szadobon látják a hasznát. Ehhez azonban még nálunk is erős lábon kell állnia a vezetőnek, hogy bebizonyítsa:

Akácerdő öleli a másfél ezres kis falut, Nyírgelsét. A zöldkoszorú tövében hosz- szan elnyúló, fémvázas épület csillog. Korszerű hűtőtároló és gyümölcslé-feldolgozó üzem. Ez a gelsei emberek egyik jövedelmének forrása. Idébb, a fémtömb- üzem szomszédságában, ahol megenyhül a domb, fehér fóliasátrak sorakoznak.

Rekkenő a hőség. A fóliák szája forróságot lehel. Benn legalább negyven-öt- ven fok is lehet. Magyar János tanácselnökkel járjuk a határt. Keressük az embereket. Dél van, ebédidő. Alig lehet látni, találni embert a környéken. Egy elhagyott épület tövében, ott, ahol a gémeskút ága magasodik az égnek, s hűst nyújtanak a fák, néhányan a fűbe heve- redve falatoznak. Az öreg Zsigó Mihály, aki immáron hatvan esztendeje dolgozik, bajlódik a földdel, bicskájával csirkecombot falatozik. Harap Rácz János, az éjjeliőr is.

Két fiatal lány Éva és lonka maradt itt velük. A cöbbiek elmentek palántát ültetni. Itt a fóliasátrak alatt nevelik a kétszáz hold kertészet részére a palántáHétköznap Nyírgelsén

Ez a Béke őre Tsz-é. Csupa fiatal dolgozik benne. Az ifjúsági brigád tagjai. Szerződésesek. Havonta 1400—1500 forintot keresnek meg. Az öreg Zsigó még sokallja is.

— Itt még ennyit sem tudnak elkölteni — mondja.

— Dehogy nem. Még többet is — szól vissza Nagy Éva, aki éppen felhúzza a kút ostorát, s jó hideg vizet önt a kupába.

Az öreg meghúzza, s megszólal :

— Hol lányom? Hiszen még egy cukrászda sincs a faluban.

— Van a másikban — így Éva.

Nevetnek.

A tanácselnök meg panaszkodik. Terveztek már a faluba régen egy cukrászdát, de még nincs belőle semmi. Szegényes a könyvtár is. Egy kocsma van. Egyéb semmi.

— Egyedül a mozi. Hetenként egyszer, vasárnap — újságolja Nagy Aranka, aki a tanácsnál dolgozik. — Ha szórakozni kívánunk, el teil mennünk, Be Bátorba,,

vagy máshová. Én szerencsés vagyok, mert az udvarlómnak van motorkerékpárja. De mit csináljon az a lány vagy fiú, akinek nincs ilyen járműve?

Legfeljebb gyalogol.

Munkaalkalmat teremtett a tsz, a hűtőtároló. Van kereseti forrása a fiataloknak. Legnagyobb gondjuk a szórakozás hiánya. Nem vágynak sokra. Csak a minimális kulturális szórakozási igényre. Sajnos nem kapják meg. Ezért aztán elkívánkoznak innen.

— Nem akarok itt maradni — mondja Nagy Éva. — Csak most a nyáron.

— Megy a városba, Debrecenbe, a fiú után — folytatja az öreg Zsigó.

— Megyek is. Mire maradjak itt?

Ej, pedig de nagy szükség van és lesz itt a fiatal munkáskezekre. Csakhogy ma már az minimális igény, hogy munkaalkalmat teremtenek. Igényesebbek a fiatalok,

Kovács János, a tsz elnöke mondja:

— Nem is tudom mi lenne

ezzel a sok palántával, a kertészettel, ha ezek a fiatalok nem lennének.

Ha nem vigyáznak ez a brigád „elfogy”, elmennek.

Panaszkodik az elnök. ígérte az ÁFÉSZ, hogy enyhít a gondon. Ott áll már évek óta egy kihasználatlan épület. Ebben akartak már önkiszolgálót, aztán presszót.

— Csak csinálnának már valamit, — így a tanácselnök. — Látják az emberek, hogy semmire sem használják. Bosszantja őket. Mi meg nem tudunk segíteni, üres a „kasz- sza”.

Egy vakolatlan, de már kész épület mellett haladunk

el.

— Erre tartalékolunk évek óta. Orvosi lakás lesz rendelővel. Ügy kuporgattuk rá a pénzt. Ez év októberében kell befejezni, átadni — magyarázza az elnök.

Megoldatlan Nyirgelsén az orvosi ellátás is. Két esztendeje. Helyettesítéssel oldják meg, úgy-ahogy. Sok az öreg,

a tsz-járadékos, s köztük a beteg. Jelenleg 12 kismamái: is el kell látni. Egy házibeteg- ápoló van: Puskás Ferencné.

Fáradtan érkezik a tanácsházára.

— Most déli egy óra. Eddig tíz helyen voltam — mondja.

Egyik helyen sebet kötözött, a másik helyen injekciót adott. Mivel körzeti orvos most nincs, így ő és a védőnő látják el a kismamák tanácsadását is.

— Reggel jövök a kenyereskocsival, s délután fél ötkor megyek haza Bogátra.

Minden reggel. Ingázik, hogy a betegeket ellássa. Mert itt sok van. Szép lesz az orvosi lakás és rendelő. De lesz-e orvos? Erősödik a tsz, fejlődik a kertészete. Dolgoznak a fiatalok, anyagilag meg is találják számításukat, de történik-e róluk további gondoskodás? És sorolhatnánk tovább a problémákat, gondokat, amelyek megoldásra várnak. Egy másfél ezer lelkes kis nyírségi község gondjai ezek. Alapvető emberi gondok. És mégsem köny- nyűek.

Vajon találnak-e megoldást a helybeli vezetők és a járásiak? Ezt várják a nyirgelsei emberek.

amit 20—30 éve csináltunk, az ma már a legtöbbször nem jó, a friss diplomás jobban ismeri ■ a korszerű termelési módszereket, hagyjuk, hadd csinálja. Még akkor is mellé kell állnunk, ha egyszer-egy. szer megbotlik. Egyszóval van min meditálni, hogy le* hetne jobban. . .

CZAPP LAJOS: Van. S én itt említeném a. belső ellenőrzés szelepét. Ha olyan lenne, hogy be tudná tölteni a hivatását, ha pontosan tájékoztatná a tagságot a helyzetről, abban is sok eredmény magva lenne. Sajnos, a mai ellenőrzésünk ezt még nem teszi, a másik, hogy sokat beszélünk a nők helyzetéről, s kevesebbet teszünk. Nemigen jut eszünkbe, hogy a községi óvoda építésével, a szolgáltatás kiépítésével több ezer női munkaerőt nyerhetnénk megye- szerte. ami bizony rengeteg érték megmentését is jelentené.

M TÓTH GYULA: Ha már itt tartunk, sokat jelentene a választott vezetők szakképzése is. Többet kellene foglalkozni velük.

SZELES ANDRÁS. Nem mi vagyunk az egyedüliek, ahol sajnos nem dicsekedhetünk a munkaintenzitással. Elérkeztünk odáig, hogy vizsgálnunk kell a jövedelmek és a produktivitás összhangját. A termelőszövetkezetben is az a helyzet, mint másutt: jövedelem

csak megfelelő munka arányában lehet. Ehhez olyan számviteli munkára van szükség, amely minden pillanatban pontos adatokkal szolgál a termelésben részt vevő szakembereknek, hogy azok menet közben ts tudjanak intézkedni, ha kell, változtatni.

JUHÁSZ ISTVÁN: Nálunk is többet kell a választott vezetőkkel foglalkozni, hiszen e nélkül nem várhatjuk, hogy megismerjék a felgyorsult ritmusú fejlődé* eredményeit. Erre való a tél, amely alatt tanfolyamokon ismerhetjük a szakma csinját-binját. Nálunk sokat segítenek a megértetésben a szocialista brigádok. Tíz ilyen brigádunk gyűléseken foglalkozik az új terjesztésével, ők az új, a korszerű gazdálkodás zászlóvivői.

SZELES ANDRÁS. Jól működő agrárklubunk van, amelynek tagjai megyen kívül és belül több gazdasagot látogatnak meg évenként. A jóból és a rosszból is sokat tanulunk. A szakember tapasztalatait nem lehet értékben mérni, de az bizonyos, hogy ebben számos tartalék rejlik még me- gyeszerte. A másik, hogy az egyszerű tsz-tagok is váljanak szakemberré. Minél többen végezzék el a szakmunkástanfolyamokat, amiért fizessük is meg jobban őket.

★

Négy szövetkezeti elnök, s egyöntetű vélemény. Sok múlik azon. hogy a megyeben mindenütt elkezdődjön a tudományos alaposságú, igényű vizsgálódás, mit, Hogyan, mennyiért termeljünk! így és csakis így lehet olcsóbban, többet és jobbat adnia a szabolcsi mezőgazdaságnak.

Koster team