Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-28 / 150. szám

KELET-MAGYARORSZA« i. alßaj !972. Június 28. Verseny a földeken Akiket a tsz öltöztet A napokban jelent meg az újfehértói Vörös Hajnal Ter­melőszövetkezet versenyfel­hívása, amely vetélkedésre szólította Szabolcs-Szatmár megye közös gazdaságaiban a kombájnosokat, a rendrevágó gépek kezelőit, a nyári nagy betakarítási munka végzőit. A felhívás hamar halló fü­lekre talált. Amint a Tisza menti termelőszövetkezetek szövetsége arról lapunkat tá­jékoztatta, június 27-ig a szö­vetség területén lévő tsz-ek- ből 52 kombájn vezető, 7 rend­revágó gép kezelője és 25 bá­lázógépen dolgozó jelentette be részvételét a versenyben. I Szabolcsi primőrök a piacokon A primőr áruk feldolgozása és szállítása jó ütemben ha­lad megyénkben. A Nyíregy­házi Konzervgyárba az el­múlt héten naponta átlago­san 10—12 vagon zöldborsó érkezett. A feldolgozott borsó exportálását július 26-án kezdték a gyárban. Ezen a napon 26 vagon borsókonzer- vet szállítottak a Szovjetunió, ba. A szállítás a hét végéig fo­lyamatos lesz: naponta 20 va­gon termek kerül exportra a gyárból. A jövő héten az NDK- ba szállít a gyár 6Q vagon borsót. A belföldi piacra jú­lius 1-én, szombaton kerül­nek feladásra a gyár friss tér. mékei. A nyíregyháziak Bu­dapestre, Miskolcra és Deb­recenbe szállítanak, de me­gyénk boltjaiba is bőven jut majd az ízletes ételből. A porcsalmai konzervgyári telepen a hét végén, július 1- én kezdqdik a főszezon. A porcsajmaiak ekkor kezdik a zöldbab, az uborka és a meggy feldolgozását. A gyár a mezőgazdasági üzemekkel közösen megszervezte a pri­mőrök szállítását, minden nap lesz elegendő nyers­anyag ahhoz, hogy a telep teljes kapacitással tudjon üzemelni. A MÉK már befejezte az Újburgonya exporszállítását. Ezen a héten már csak bel­földi piacra szállít újburgo­nyát, meggyet és málnát. Na­ponta mindegyik termékből 10—15 vagonnal A primőr áruk többségét Budapest— Nagyvásártelepre szállítják. A barack belföldi szállítását a jövő héten kezdi a MÉK. A primőrök forgalmazását megyénkben az állami gazda­ságok és a tsz-ek is megkezd­ték. A szállításhoz a MÁV elegendő kocsit tud biztosíta­ni, sőt több fedett és speciá­lis vagon néha kihasználatla­nul, üresen közlekedik. A szabolcsi termékeket Nyír­egyházáról naponta 3 menet- rendszerű gyorstehervonat to­vábbítja Budapest—Ferenc­városra. Ezek a vonatok mindig időben, menetrend­szerűen indulnak, így me­gyénk primőr árui hqpaar el­futnak a bel- és külföldi pia­cokra. Több lesz a bogyós gyümölcs A központi irányelveknek megfelelően, nagyobb új al­máskertek kialakítását egye­lőre nem tervezik a termelő gazdaságok. Ehelyett — az ÜLTETVÉNYTERV megyei kirendeltségének tájékozta­tása szerint — több gondot fordítanak a meglévő kertek pótlására, a régiek felújítá­sára. Szabolcs-Szatmárban mind­jobban előtérbe kerül a bo­gyósok telepítése. Különösen érdeklődnek a magas tör­zsű köszméte, fekete ribiszke, málna és szamóca telepítése iránt. A kirendeltség tájékoz­tatása szerint kilátás van ar­ra, hogy idgfi őggzel, mint­egy 150—2Ö0 holdon lesz tele­pítés bogyósokból. Egy sor telepítő gazdaság máris Is- rpert: buji Űj Élet, nyirmpgy- gyesi Petőfi, nyíregyházi Dó­zsa, tiszaberpel—paszabi Bes­senyei; vajai Béke és a nyír- madai Kossuth Tsz. Ezek a telepítések 50 szá­zalékos állami táfpogatást él­veznek. Fokozódik az érdek­lődé?, áz ugyancsak hasonló támogatást élvező meggyesek telepítése iránt is. Szilikátmáz, kaktusztál Nyíregyházáról A vásárosnaményi Beregi Vegyesipari Vállalat kerámia üzemrészlegét Nyíregyházára telepítette. Egy évtizede sze­rény keretek között kezdett a kis ijzpm, a volt városi fe­dett fürdő épületében. Az el­ső év forgalma a hárommilli­ót sem érte el. Kályhacsem- pegyártással és kályharakás szolgáltatással indult. Idén az üzemrész forgalmi terve több, mint háromszoro­sa az első évinek. A dolgozók száma megduplázódott. Ki- szélesedett a tevékenység. Ma már szilikátmázt, virág­vázákat, vázaalátéteket, új formájú virágcserepeket, gyümölcsös- és hamutálakat, épületdíszítő és radiátort burkoló cserepeket is készí­tenek. Kaktusztálukat a kép­zőművészeti tanács is zsűriz­te. Kiszélesítették a lakossági szolgáltatást: új cserépkály­ha rakása mellett régiek ja­vítását, tisztítását és átalakí­tását is vállalják. Az üzemrész forgalmában még mindig legnagyobb á kereslet kályhacsempe és kályhaszerelés iránt. De „fel­jövőben van” a díszkerámiák forgalomnövekedése. Klub a szabadban — Nem másolják, tanulnak a faddi példából Főhivatású népművelők a naményi járás községeiben Eddig általában a népmű­velők sírták el bánatukat egy-egy értekezleten, hogy mire nem jut pénz. Egy­másnak. Az e hónap elején Vásárosnaményban rende­zett megbeszélés újszerűsége az volt, hogy 23 tsz-elnököt ültettek le egy asztalhoz. Gondolkozzanak ők is, egy kicsit cseréljenek szerepet a népművelővel. Ök hogyan csinálnák? A naményi tanácskozásnak dunántúli vendége is volt, Hornok István, a faddi tsz elnöke, országgyűlési képvi­selő. Valószínű ismerős a faddi példa, hisz itt „mer­ték” az országban elsőként átlépni a rubikont: a tsz mindenestől átvette a koráb­bi községi művelődési ott­hont. A tsz művelődési ott­hon azóta mint új fogalom egyre több érdeklődőt csa­logat Faddra. A naményi járási művelődési központ vezetője. Sánta Miklós vi­szont fordított egyet a dol­gon: a vállalkozás „atyját”, a faddi Rákópzi Tsz elnökit hívta meg Vásárosnamény- ba. Megkérte, mondjon el minden fontosat a járásbsli tsz-elnököknek, miiven is a faddi példa közelről... Egész ember a művelődésre így esett meg, hogy a ter­melési, gazdasági témákhoz szokott tsz-elnökök a szá­mukra csak távolról ismepős problémákat kezdték fesze­getni, miután a faddi elnök beszámolt arról a haszonról, amit a tsz művelődési ott­hon hoz a falunak. Fábián Zoltán, az írószövetség tit­kára is vendége volt a be­szélgetésnek; szemléletes példákkal érzékeltette, mit jelent a műveltebb, szak- képzettebb ember a közös­ségnek. Kevés általánosság hang-.. zott el, annál több javaslat. A namépyi járásban már- ■ évekkel ezelőtt elkezdődött valami, amit akkor „namé­nyi kezdeményezésnek” ne­veztek. Itt próbálkoztak meg elsőként tsz-kultúrfelelősök megbízásával, akik a műve­lődés iránt leginkább érdek­lődő parasztemberekből to- borozodtak. Munkaegységet is jóváírtak a helyi rendez­vények lebonyolítását végző_ öntevékeny tsz-tagoknak, hogy ne érje őket anyagi hátpány. Ment is ez több he­lyen, de az élet bebizonyí­totta: egész ember kell a művelődés szervezésére, aki érti is a dolgát. „Arra egy percig sem szá­míthattunk, hogy elözönlik a járást a szakképzett nép­művelők. Nem is tudtunk vplna nekik helyet, állás* adni. De ma már más a helyzet” — mondja a járá­si művelődési központ veze­tője. S újra a megbeszélés­re utal, ahol már nem csak a 72-es állapotokról rajzo­lódott ki a falusi művelődés képe, hanem a következő évekről is... Tarpai példa Kettőt kellett lépni, egy­szerre: főhivatású vagy az­zá válni akaró fiatal népmű­velőket felkutatni és leülni a helyi gazdasági vezetőség­gel, nyissák ki a pénztárcát jobban. Adják egy kalapba a szétaprózódó tiszteletdíja­kat és egyéb művelődésre szánt pénzeket. S minden nagyobb község elbír tartani egy népművelpt, aki már nem egy-két órában végzi a munkáját, hanem egyetlen feladata a tartalmas prog­ramok kidolgozása, szerve­zése, lebonyolítása. A naményi járásban ed­dig hpt helyen sikerült ez a kettős lépés: Gulácson, Tar- pán, Lónyán, Aranypsapáti- ban, Kfyírmadán és a járá­si székhelyen alkalmaznak függetlenített népművelőt. Többségük pedagógus volt, kettőnek van főiskolai és egyetemi végzettsége, míg a többiek érettségizett fiata­lok, akik kedvet és tehetsé­get éreznek a népművelés­hez. Fizetésük általában 1800—2000 forint, de akad 3 ezernél nagypbb keresetű is. Ez a helyi „kalap” nagysá­gától — a tanács, a tsz. az ÁFÉSZ, stb. támogatásától — függ és természetesen a végzett munkától. A naményi járásban kü­lönösen a tarpai tsz áldoz spkat a művelődésre. Évi százezer forintot említenek, amit a helyi művelődési ott­honnak adnak. A tsz öltöz­teti az énekkart, szép for­maruhába, vásároltak 25 ezér forintért zongorát, a citerazenekarnak citerákat, a napokban látják vendégül a vasas művészegyüttest... Éz már vetekszik a faddi példával, de a járásban nem másolják a dunántúli tsz kezdeményezését... Nem az a törekvés, hogy p tsz-ek át­vegyék ,(üzemelésre” a mű­velődési otthont, hanem ál­landó anyagi támogatást ad­janak számukra, s a mű­velődéit az arra hivatott szakképzett népművelő szer­vezze, akinek fizetéséhez természetesen jócskán hoz­zájárulnak. Ilyen alapon kezdte meg a munkát a já­rási székhelyen is egy füg­Tanulnak a népművelők . Július harmadikétól Nyír­egyházán és Kisvárdán ad­nak egymásnak találkozót azok a népművelők, akik többnyire öntevékeny alapon foglalkoznak különböző mű­velődési ágazatok irányításá­val. Klubvezetők, bábosok, könyvtárosok, amatprfilme- sek, irodalmi színpadok veze­tői, karvezetők, moziüzem­vezetők vesznek részt a jú­lius 15-ig tartó foglalkozáso­kon, hogy ez idő alatt meg­ismerkedjenek művészeti águk időszerű kérdéseivel, bővítsék szakmai, esztétikai, módszertani ismereteiket. A 2Ö0—250 főt megmozgató tanfolyamokon a megye min­den részéből, városokból, getlenített népművelő, aki elsősorban a hat-nyolc na­gyobb — középüzem — kul­turális programjához nyújt szakmai segítséget. []j művelődési ház Még ebben az évben nép­művelőt „szerződtet” a falu Tiszaszplkán, a jpvő évtől pedig Vitkán, Nagyvarsány- ban, 'Barabáson és psarodán. Vitkán — ez is ritka — la­kással várják a népművelést főhivatásként vállaló agro- npmusfeleséget. 73 jaqyjáf 1-én már a járás 11 közsé­gében dplgpzik főhivatású pépművelő, akiket arra ser­kentenek: minél előbb irat­kozzanak be a Debreceni Tanítóképző Intézet könyv­táros-népművelő szakára. A művelődési központ az idén előkészítő tanfolyamot is szervezett számukra, hogy könnyebben vegyék a felvé­teli vizsga akadályait. A közvélemény és a falusi ér­telmiség szemléletiben is változást szeretnének elérni. Ha igaz az, hogy a jó peda­gógus egyben népművelő is, legyen ez fordítva is igaz. A jó népművelő pedagógus is... S ez járjon együtt ha­sonló erkölcsi és anyagi megbecsüléssel. A naményi járásban sok erőfeszítés jelzi, nem mon­danak le róla, hogy a ma követelményeihez igazítsák a népművelést. Jobban meg­teremtsék az anyagi alapo­kat és gondosabban meg­tervezzék a tartalmi mun­kát, a kulturális programo­kat. Itt merték kivin-’ évek­kel ezelőtt a még új újság­számba menő tévéket az ut­cára, sátrakba, utcai film­vetítéssel is próbálkoztak a nyári holtszezonban. Siker­rel. Újabban a járási műve­lődési központ klubját a Ti- sza-partra „helyezték”, de nem zárták be a pinceklu­bot sem. Minden csepp hely­re szükség van, amíg 2—3 éven belül felépül a modern, 16—18 millió forintos járási művelődési ház. Páll Géza községekből részt vesznek a népművelők, és találkoznak szakterületeik legkiválóbb is­merőivel. Neves filmesztéták, rendezők, a televízió munka­társai, a legjobb klubirányi- tók és szervezők, a Népmű­velési Intézet szakvezetői lá­togatnak megyénkbe, hogy bővítsék az itt dolgozók látó­körét és ismeretanyagát. Az elmúlt évi jó tapasztalatoknak megfelelően az elméleti kép­zést szervesen egészítik ki a gyakorlati foglalkozások, be­mutatók. Az így nyert mo­dern ismereteket a résztve­vők munkaterületükön kivá­lóan hasznosíthatják majd a következő népművelési idényben. Vizsga a pénzügyiben Ha a vizsgadrukk fűteni tudna, forrpontig hevült vol­na a levegő kedden délelőtt Nyíregyházán a Széchenyi István Szakközépiskola tan­termeiben és folyosóin. Há­rom helyen is vizsgáznak idő­sek és fiatalok. A földszinti, kettes számú tanteremben á pénzügyi tagozat esti tagoza­tosa} pjrettségiznek, harmin­cán. (A legidősebb a 38 éves Sávodi Béla, a TÜZÉP dol­gozója.) A tantárgyak elég nehezek: magyar. politikai gazdaságtan és tej'yezés. Ré­gen fordult elő, hogy mind a harminc esti tagozatos érett­ségizőnek jó yplt a dolgozat?, és szóbelire engedték. Egyéb­ként a nappali tagozaton Ilii­én érettségiztek és ott sem bukói meg senki. Sőt, az át­lagos tanulmányi eredmény is emelkedőben van: 3,2 vojt, de a jelenlegi alsóbb osztályok még er­re is alighanem „rávernek”, amikor ők következnek az érettségire. A folyosó másik végén a pénzügyi tagozat első osztá­lya vizsgázik a levelező ta­gozaton. Édesanyák, idősebb asszonyok ipari vállalatoktól, termelőszövetkezetekből, in­tézményektől. Egyre több he­lyen értik meg, hogy az ön­álló gazdálkodás szükségessé teszi á jól képzett pénzügyi szakembereket mindenütt és ösztönzik, anyagilag és er­kölcsileg is érdekeltté teszik fizetésemeléssel, előléptetés­sel a dolgozókat a tanulásra, — mondja a vizsga egy szüne­tében Borka Sándor, a pénz­ügyi tagozat igazgatóhelyet­tese. Gilányi János igazgató ma­tematikából vizsgáztat még­pedig az emeleten, ahol a legérdekesebb vizsgák egyike folyik: felvételi a Számviteli Főiskolára. A jövendő köny­velő- és főkönyvelőjelöltek idén nagy számban jelent­keztek: 95-en a levelező ta­gozatra. Választhattak, hogy a matematika mellett mit vá­lasztanak másik felvételi tárgynak. Hetvenen nem a történelmet, hanem a politi­kai gazdaságtant választot­ták. „Polgazd.”-ból az igaz­gatóhelyettes lesz a vizsgáz­tatójuk, történelemből Laka­tos László, a pártbizottság munkatársa. Reszketnek a kezek, amíg a személyi lap­jukat kitöltik, mert már meg­érkeztek Budapestről a vizs­gabiztosok, dr. Vászly Béla a Pénzügyminisztériumból és dr. Kapos László adjunktus a Számviteli Főiskoláról. Bontják a lepecsételt borí­tékokat. Érdekes a politikai gazdaságtan! vizsga: részben konkrét kérdéseket lehet hilzni, részben tesztíveket kapngk, afféle lottószelvényt, amit helyesen kell kitölteni. A Számviteli Főiskola leve­lező hallgatói már évek óta idehaza teszik le a felvételit, aztán a két kihelyezett fiók- intézménybe, Debrecenbe és Miskolcra járnak konzultá­cióra. Érdeklődtünk a kérdések után is. Senki, még a taná­rok sem láthatják, mielőtt az utolsó dolgozatokat be nem adták, ki nem javították. Hétpecsétes titok. A szóbelin, július első napjaiban majd többet tudhatunk róluk. Egy bizonyos: nagyon nehéz kér­dések lesznek, — nyugtatnak meg a vizsgabiztosok. Ebben a szakmában nagyon ponto­san kell tudni mindent, mert nem babra megy a játék, hanem értékre, termelésre, a dolgozók keresetére. (gesztelyi) LAPSZELEN Emberséget, az utakon is! Az autóklub keddi orszá­gos sajtótájékoztatóján 1 r- dették meg az új mozgalom új jelszavát: Emberséget az utakon is! Időszerű volt. A megnőtt automobilizmus sürgette. És a sok baleset. Ha csak azt nézzük: Szabolcs-Szatmár or­szágútiam a múlt évbon 1487 baleset következett be, en­nek nyomán 477-en súlyosan megsérültek és ami a megdöbbentőbb: hetvenötéi} meghaltuk. Baj van tehát az utakon. Rossz a közlekedési morál. Főleg akkor győződhetünk mpg erről, ha számba vesz- szük: a balesetek sokaságá­nál a szesz is az okok közölt szerepelt, de tekintélyes he­lyet kap a gpnflptlanság, fér Időtlenség, vagánykodás is. Baj van az utakon — mondjuk, de máris adódik a kérdés: csak az utakon? Nos, úgy véljük, ezen a ponton érdemes egy kissé elgondol­kodni. Mert vajon mi törté­nik addig, amíg az autós el­jut az útra, amíg a gépkocsi kigördül az utcára? A legtöbb veszélyes foglal­kozást, figyelmet kívánó hi­vatást űző munkája előtt megvizsgálja önmagát: ké­pes vagyok-e arra, hogy vég­rehajtsam a feladatot? Va­jon hány autós és leendő gépkocsivezető mérlegeli ön­magát ilyen szigorral? Pedig az emberség itt kezdődik. Mert hiába divat is az autó, a közlekedés nem divat, a közlekedés veszélyes üzem! Nyíregyházi példák is bizo­nyítják: műszaki analfabé­ták okoztak súlyos balesete­ket. Gondatlan, dezorganizált idegzetűek gázoltak halálra. Bizonytalan kezű autósok rendeznek ámokfutást a ki­lométerkövek között. Vajon hány baleset nem követke­zett volna be, ha emberek kellő önkritikával eleve le­mondanak arról a sikkről, hogy kormánykerék mögé üljenek? És emberség kell a javító- műhelyekben. Ahol eldől, hogy egy-egy autó indulhat-e vagy sem. Mert sok műszaki hiba adódhat abból, hogy va­laki elnéz egy csavart, gon­datlanul tesz vissza egy al­katrészt. A közlekedés, mint az mindenki előtt világos, egy hatalmas kooperáció, ahol bár a vezető és jármű­ve a végpont, az odáig veze­tő út azonban hosszú. Amikor azt nézzük, meg­ér-e ez a probléma ennyi fi­gyelmet, sietve rájövünk: ta­lán még többet is. Mert az emberség követelése a köz­lekedésben nem néhány tíz­ezer autóst, járművezetőt érint, hanem minden embert, hiszen mindenki közlekedik. Kerékpáron, gyalog, utasként busszal, partnerként az autókban. Ezért társadalmi a probléma, ezért lép ki egy kői: kereteiből. Mindebből adódik egy fel­vetés: talán módosíthatnék úgy is a mostani mozgalom jelszavát: emberséget a köz­lekedésben. Az utakon, ut­cákon, műhelyekben, oktató- helyiségekben, orvosi rende­lőkben, vizsgapályákon — és önmagunkban. Mindez na­gyon időszerű. A közlekedés mind sűrűbbé válik. Az uta­kon egyre több életveszélyes motor, autó, busz, trailler, te­herautó jelenik meg. A vá­rosok szűk utcáin, gyorsfor­galmi útjain, az országuta­kon egyre nyomasztóbbá vá­lik a gumikeréken robogó gépfolyam. Nem engedhető, hogy a vas-gép-gumi höm- pölygés úrrá legyen az em­beren, az emberségen, az egymáshoz fűződő viszony szigorú normáin. Emberséget az utakon, em­berséget a közlekedésben. Á járművezetők nagy táborá­ban a többség már nemcsak hirdeti, de éli is ezt a köve­telést. Társadalmi ügy, hogy rákényszerítsük azokat i's, akik száguldás közben gé­pükkel és nem az emberek­kel azonosulnak. Bürget Lajta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents