Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

% ottat fCtLÉT-MAe?XRÖm§ZW fim. jfinfoi at Magyar—indiai közös közlemény A Magyar Népköztársaság kormányának méghívására Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelpö- ke 1972. június 20. és 23. között hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársa­ságban. Az indiai miniszterelnök és kíséretének tagjai a két kormány és nép közötti őszinte barátság és tisztelet érzését tükröző meleg és szívélyes fogadtatásban ré­szesültek. A Magyar Nép- köztársaságban tett látogatá­sa során India miniszterel­nöke ipari és mezőgazdasági létesítményeket tekintett meg, találkozott ipari és mezőgazdaság} dolgozókkal, valamint a szellemi élet képviselőivel és ismerkedett a magyar nép életével, al­kotó munkájával. Indira Gandhi miniszter-i elnök-asszonyt fogadta Ká­dár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke. India miniszterelnöke szé­les körű megbeszéléseket folytatott Fock Jenövei, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökével, a kétoldalú magyar—indiai kapcsolatokról és a közös ér­dekű. fontos nemzetközi kérdésekről. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország közötti baráti kap­csolatok és kölcsönösen elő­nyös együttműködés politi­kai, gazdasági és kulturális téren eredményesen fellöd­nek. A felek megvitatták a további együttműködést eze­ken a területeken. Egyetértettek abban, hogy a gazdasági, ipari és műsza­ki együttműködés és a ke­reskedelmi kapcsolatok köl­csönösen gyümölcsöző kibő­vítésére további lehetőségek vannak. Megegyeztek ab­ban, hogy sürgős lépéseket kell tenni egy gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési kormánykö­zi bizottság felállítására. A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a két ország közötti kulturális és tudományos együttműködés a fennálló egyezmények alap­ján kedvezően fejlődik. Meg­egyeztek abban, hogy to­vább ösztönzik e kapcsola­tok sokoldalú fejlesztését és ennek érdekében megteszik a szükséges intézkedéseket. A Magyar Népköztársaság miniszterelnöke nagjra ér­tékeli India kormányának és népének országuk társa­dalmi és gazdasági felemel­kedésére irányuló követke­zetes erőfeszítéseit és Indiá­nak az országépítésben a közelmúlt nagy nehézségei ellenére elért eredményeit. India független és szövetsé­gen kívüli politikája és az egyre növekvő számú fejlő­dő ország aktív szerepe a nemzetközi életben, többek között az ENSZ-ben és an­nak szakosított szervezetei­ben jelentős hozzájárulás a világbékéhez és a nemzet­közi problémák békés ren­dezéséhez. India miniszterelnöke nagyra becsülte a Magyar Népköztársaságnak a szo­cializmus építésében elért eredményeit és azt, hogy a magyar "külpolitika a Külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének alapján áll és a világbéke érdekeit szol­gálja. A nemzetközi helyzetet érintő fftptps kérdés,ek rneg- vitátása során kitűnt, hogy a két ország kormányának álláspontja azonos, vagy na­gyon közel áll egymáshoz.' A felek újból megerősítették, hogy a mi korunkban a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok közötti kapcso­latokat és a vitás kérdéseket a békés egymás mellett élés politikája és ahol ennek le­hetősége fennáll, a népek érdekeinek megfelelően az aktív együttműködés alapján kell rendezni, és hogy az ál­lamok közötti kapcsolatokat az egyenjogúság, a be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveire kell alapoz­ni. A felek megállapodtak ab­ban, hogy a két külügymi­nisztérium között időszakos konzultációkat tartanak az őket kölcsönösen érdeklő te­rületeken való szorosabb együttműködés előmozdítá­sára. A két fél nagy jelentősé­get tulajdonít az európai bé­ke és biztonság megszilárdí­tására irányuló erőfeszítések­nek. Megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a haladó erők következetes erőfeszíté­seinek eredményeképpen lét­rejönnek egy összeurópai bé­ke és biztonsági értekezlet összehívásának feltételei. Ki­fejezték azt a reményüket, hogy ez a konferencia nem­csak az európai feszültséget fogja enyhíteni, hanem ked­vező hatást fog gyakorolni a konfliktusok megoldására a világ más tőségeiben is. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti és a Lengyel Népköz- társaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság közötti szer­ződések és a Nyugat-Berlin státuszára vonatkozó négyha­talmi megállapodás megköté­sét, valamint a Német Szö­vetségi Köztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság között a nemzetközi jog alapján létrejött megegye­zést az összes európai állam konstruktív együttműködését előmozdító igen fontos ténye­zőknek tekintik. A két fél üdvözölné a két német ál­lam felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke nagyra értékelte India hoz­zájárulását a Délkelet- Ázsia térségében felmerült válságok és különösen a hin- dusztáni-félszigeten 1871- ben kirobbant válság megol­dásához. A két fél egyetértett abban, hogy a Bangla Desh Népi Köztársaság az indiai szubkontinensen Délkelet- Ázsia békéjének és biztonsá­gának fontos . tényezője. A felek a szuverén, független Bangla Desh Népi Köztársa­ság létrejöttét Bangla Desh népe nemzeti felszabadító harca eredményeként érté­kelik és egyetértenek abban, hogy bármilyen kísérlet, amely az új realitásokat fi­gyelmen kívül hagyja, csak növeli a feszültséget és a bi­zonytalanságot e térségben. A két fél kifejezte azt a reményét, hogy Bangla Desh hamarosan elfoglalja jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nem­zetközi szervezetekben. Az indokínai helyzetet ele­mezve a két fél mély együtt­érzését és nagyrabecsülését fejezte ki Vietnam hős né­pének harca iránt. Elítélik a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területeinek bombá­zását, kikötőinek blokádját és elaknásítását. Kifejezésre juttatták, hogy támogatják a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány által elő­terjesztett hétpontos javasla­tot, amit a vietnami békés politikai rendezés reális alapjának tekintenek. Meg vannak győződve, Véget ért az Arab Köz­társaságok Szövetsége elnö­ki tanácsának ülése. Az egyiptomi, a líbiai és a szíriai elnök ezúttal is behatóan foglalkozott a kö­zel-keleti válság legfrissebb politikai és katonai fejle menyeivel, különös tekintet­tel a libanoni és a szíriai területek ellen intézett iz­raeli terrortámadásokra- Az >4 Ah ram értesülése sze­rint az elnöki tanács zárt Ülésein fontos titkos határo­zatokat fogadott el, kidol­gozva a következő időszak átfogó, stratégiáját, az arab és a nemzetközi fejlemé­nyek tükrében szükségesnek ítélt intézkedéseket és kez­deményezéseket. , A félhivata­los kairói lap a titkos ha­tározatokat illetően sejtetni engedi, hagy az arab állam- szövetség reagálni készül a közel-keleti térségben bekö­vetkezett legutóbbi fejlemé­nyekre. Séták Párizsban (3.) Impressziók hogy az indokínai helyzetet csak az összes külföldi csa­patoknak a térségből való visszavonása, valamint Viet­nam népei elidegeníthetetlen jogainak a tiszteletben tar­tása alapján lehet megolda­ni, amely szerint jövőjüket mindén külföldi beavatko­zástól függetlenül legyenek képesek eldönteni. A két fél méfy aggodalmát fejezte ki az elhúzódó közel- keleti Válság miatt. Hangsú­lyozták, hogy a térség tartós békéjét az DNSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-1 határozatának maradékta­lan végrehajtása segítheti helyreállítani. A két fél követelte a fegy­verkezési hajsza 'megszünte­tését és a nukleáris és ha­gyományos fegyverfajtákra egyaránt kiterjedő és szigo­rú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó álta­lános és teljes leszerelés megvalósítását. Ezzel kap­csolatban üdvözölték azt a javaslatot, hogy leszerelési világértekezletet hívjanak össze valamennyi ország részvételével. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és India miniszterelnöke egyértelműen elítélték az imperializmust, a neokolo- nializmust és a faji megkü­lönböztetés politikáját. Hangsúlyozták annak szük­ségességét, hogy a gyarma­tosítás minden »maradványát gyorsan felszámolják és az Egyesült Nemzeteknek a gyarmati országok és népek függetlenségére vonatkozó határozatait maradéktala­nul végrehajtsák. Mindkét fél egyetértett a két ország közötti különböző szintű látogatások cseréjé­nek fontosságában és abban, hogy az Indiai Köztársaság miniszterelnökének és kül­döttségének magyarországi látogatása hozzájárult a Ma­gyar Népköztársaság és az Indiai Köztársaság . közötti megértés és együttműködés még szorosabbá tételéhez. Az Indiai Köztársaság mi­niszterelnöke köszönetét fe­jezte ki azért a vendégsze­retetért, amelyben őt és kül­döttségének tagjait magyar- országi tartózkodásuk alatt részesítették és meghívást adott át Fock Jenőnek, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének, hogy kölcsönösen megfelelő időpontban látogasson el In­diába. A rpagyar kormány elnöke a meghívást köszönet­tel elfogadta. (MTI) Rodin Gondolkodója, bronz­ba merevedve a művész mú­zeumának kertjében ül. Va­jon mi jár az eszében? Al­kotója, aki oly igazi párizsi módon emelt nem egy emlé­ket a szerelemnek, szépség­nek? Gondolkodik, hogy va­jon miért van egyemeletpyi távolságban a Csók? Az an­gyal bukása? A néző, láto­gató bódultán jár a műre­mekek között, amelyek sú­lyos márványba faragott, el­röppenni látszóan könnyed csodák. És franciák, és pá­rizsiak. A szépség és a művészet világában Rodin jó vezető. Hasonló az impresszionista festőkhöz, akiknek képeit egy múzeum tárja a nézők elé. A heyerőn fekvő Olym­pia, Gaugin tahiti asszonyai, Tolouse-Lautrec kánkán- táncosai... Monet és Manet képei, a hangulat, a pillanat­nyi benyomáé ihlette szín, fény, árny ötvözetei, Van Gogh szomorú, másutt vakí­tóan vidám sárga képei. Aztán egy méltóságteljes látogatás a Louvre monu­mentális épületében. Fra An­gelico szentje után Rubens buja asszonyai, Delacroix forradalmi festménye köze­lében az örök asszony: Gio- conda, a Mona Lisa. A ko­rábbi hangulatok után a tö­kéletességre törő művészek lenyűgöző tudása, itt min­den más, csak egy közös, a végtelen szépség, a harmó­nia, az örök emberi vágyak mesteri kifejezése. De milyen pillanat kérdé­se, hogy az ember hirtelen egy más világba zuhanjon. A Vögézek terén, az UNESCO előtti parkban, kis ligetekben modern szobrá­szok művei. A drótból sodort akt, amint kézen-Iábon függ a felemáskorláton; a golyós­csapágyon majommagzat pö­rög ; ruhafogasból hegesztett alak (?), aztán egy őrbódé, belőle kinyúló vaskarmok­kal. És új, eleddig ismeret­len, s talán így is maradó nevek, kontrasztjai annak a szépnek és hangulatnak, amit eddig ígért és adott ez a vá­ros. A kis étterem faláról fa- fafagvány: Marilyn Monroe csücsöri szája, Camus sze­me, Bardot ajka néz ránk. Ez lenne a modern szépség? És hogy a kiállítások tel­jesek legyenek: az élő szob­rok, akik mosolyognak, a mesterség mosolyával, a tes­tek, amelyek bár szépek, de üzlet tárgyai, és oly messze esnek már Rodintől, Olym- piától, Giocondától és talán még hidegebbek, mint a drót­fonatú akt. Kis mellékutcá­kon, boulevard-ok sarkán, mulatónagyedek garniszállói előtt állnak, délutántól a ké­ső éjszakáig. Ettől lenne a szerelem vá­rosa Párizs? Nem. Van, a párizsi megbocsátóan tudo­másul veszi és ezen sem cso­dálkozik, mint ahogy sem­min nem akad fenn. Aztán az egyik utcán szembetalál­kozunk Villon nevével, aki csodás balladákban énekelte meg a párizsi szerelmet. Az­után az Opera környékén egy épület: itt lakott a ka- méliás hölgy, aki párizsi volt és tudott híven szeretni. Igen ez más — az igazi francia szerelem nem az ut­casarki lányok világa. De tovább ebben a mú­zeumvárosban. A Bonapar­te utcán királyi bútorokat kínál a régiségkereskedő, La­jos asztalát és egy heverőt, melyen talán Madame Reca- mier pihent. Aztán egy levél, melyet a pedáns, de szelle­mes Sevjgné asszony írt. És a Szajna partján a bukinis- ták könyvorgiája, és a Mont­parnasse-on Rodin Balzacról készült monumentális alko­tása. Igen, az ember el sem tud­ja képzelni, hogy másutt is lakhatott volna az öreg Goriot, mint ezen a tájon és óhatatlanul a padlásszobák felé fordul szem, melyeket szemérmesen fednek a zsa­luk. La Tour képei egy' tárla­ton a fény és árny játékát ígérik. Klasszikus techniká­val festetten. De milyen más fényi és árny ez, mint a Pi- galle környéki, ahol a Mou- * lin Rouge malomkerekének lámpái diktálják az iramot, és olcsó szexüzemek hival­kodó színei csalogatnak. Mindez nappal sivár, üres, ilyenkor itt nem állnak a tu­ristabuszok, a Montmartre al­ján megáll az élet, és csak egy vakít fehéren, nappal is, éppúgy, mint kivilágítva: a Sacré Coéur, a Szent Szív székesegyháza- Lent a „rossz lányok” Utcái, fent kispap sped i az alamizsnát a temp­lomba látogatóktól. Aztán innen is tovább, újabb múzeumok csalogat­nak. Tengerészeti, emberta­ni, várostörténeti. Itt Napó­leon bárkája! Ott a haidan- élt tudós koponyája! Tessék, látnivalót kínál templom és bérház. Innen Zola Nuncin- gen bárója indult kocsikázni a Bois felé! Itt Maillol, a szobrász alkotott. Már-már sok ebből, a szemet és agyat pihentetni, jobb az utcán já­ró párizsit figyelni. Nem csodálja, ha nézik. Tűri, hogy fényképezzék, ki­javítja a hibásan fogalma­zott mondatot, mindent el­tűr, ami szellemes, büszke Párizsra, udvarias. A levegő­ben ott lebeg a Chanell 19 izgató illata, a szépen gon­dozott szemek cinkosan vil­lannak, de csak épp annyi­ra, hogy egy pillanat örömét adják. A metrón egyikük ró­zsafüzért morzsol, a hosszú néger fiú újságot olvas, az anya heves szóval regulázza gyerekét. Ezerfélék, ők ihlet­ték Rodint, ők adtak ecsetet Degas kezébe, kényszerítet­ték írásra Maupassan-t. Igen, ők a párizsiak, az élő modellek, a szerelmes asszo­nyok, a dolgos férfiak, a vá­ros szellemében felolvadt emberek, akik ha tudják, ha nem, példái voltak annak, ami ebben a városban szép született. őket figyelve válik szemé­lyes ismerőssé Manet naper- nyős lánya. Rodin munkás­alakja, a márványba meg­örökölt bukott angyal, a for­radalom nőalakja, Navarrai Henrik király, akinek lezse­ren megért Párizs egy mi­sét... És már nem is tudom: vajon mi az igazabb mú­zeum? A párizsi utca, vagy az a sok szép terem, mely­ben megmintázott valóságát őrzik? Bürget Lajos Hatvani Dániel: &Í000 megfontolt szándékkal DOKUMENTUM REGÉNY 40. Dr. Kalmár Éva kérdése a vádlotthoz: — Eltervezték-e pontosan, hogy mivel kötözik meg a sofőrt? — Pontosan ne... De feltételeztük, hogy minden Volán-kocsiban akad valamilyen kötözésre alkal­mas anyag. (Mint ahogyan abban a taxiban is volt: a vontatókötél.) Ugyanilyen célzatú a kérdés a karate­ütésre és a bicskára vonat­kozó kérdés is. De a bíró is rákapaszkodik a felfejtendő kérdésfonálra: — Ha önnek számolnia kellett azzal a ve­széllyel, hogy a sofőr a két első ülés között hátracsúszik, nyilván életre-halálra ment a tusa, Ez esetben nem gon­dolt arra, hogy menekül, mielőtt, a fogása életveszé­lyessé válik? — Egyrészt bíztam ahban, hogy még tu­dom alkalmazni a szabály- szerű fogást. Másrészt a pénz lebegett előttem- És a szabályos fogás nem lett volna halálos? — De igen... öt-hat perc elteltével, ami­kor a? elszorított vér meg­alszik. Néhány nap múlva a ki­hallgatott orvosszakértő így nyilatkozik: tíz másodperces zavartalan szorítás már elé­gendő az elernyedéshez. Há­rom perc pedig a halál be­álltához. Másrészt a szakértő — Berta János halálának konkrét körülményeit illető­en — bebizonyítja azt is, hogy amennyiben nem a fojtogatás vezet el a véghez, azt pár óra múlva a Hor­váth Zoltán rugdosásai által okozott sérülések idézték volna elő. % Zoli tétova motyogását a tőle három méterre ülő bí­ró is alig hallja. — Ugye, ott az izsáki parkban élén- kebb volt a beszéde? — sze­gezi neki a bíró a kérdést. .. Aztán a csavargások... Az ülnöknő ezt kérdi: — Miért volt kellemesebb a város­ban összevissza csatangol­ni, hidegben és esőben, mint a tanteremben vagy p mun­kahelyen tartózkodni, kul­turált körülmények között? Válasz — legalábbis a tár­gyalóteremben — erre sincs... És a szöktetési szán­dék... A bíró: — Tételez­zük fel, hogy a sofőr nem hal meg. Hogyan mennek emberek közé félholtra vert emberrel? — A vádlott hallgat. Zuhognak tovább a kérdések: — Ha fenyege­tései igazából nem hatottak a lányra, akkor hogyan kép­zelte, hogy követni fogja ő is, meg az anyja is? — A vádlott: — A nagymama halálának az ürügyével. — De hát az kiderül! — Fe­nyegetem a bandával... — De ha egyszer nincs ilyen banda! És ebbe már a tár­sa sincs beavatva! — Erre már nem volt tervem. A bíró, Aranka édesany­jához: — Tehát tudott ar­ról, hogy lányát a fiú a bandával fenyegeti. Ez "nem nyugtalanította önt? Mert baj, ha tényleg van banda, de az is, ha nincs, mert az utóbbi esetben legalábbis szellemi zavarról van szó... — Az asszonyt nem nyug­talanította. — Nem vette komolyan? — De igen... Annyiban, hogy a lányom­nak elhittem. Azt, hogy ő igazat mond. A bíró, Zoli édesapjához: — Ki ellenŐHzte a fiú tanu­lását? — Kaptunk meghí­vókat szülői értekezletre. — Nem tudta, hogy mi van a fia fejében? — Erről so­ha nem beszélt. Horváth János az ítélet- hozatal előtt, az utolsó szó jogán — ez, fiatalkorúak esetében a törvényes képvi­selőt is megilleti arra ké­ri a bíróságot, ne szabjon ki túl szigorú büntetést, mert Zoli odahaza jól vi­selkedett, otthon rendes fiú volt. Aranka — nemcsak mint bakfis, de mint nő is le­nyűgöző jelenség — a ki­hallgatáskor ezt mondja: Zoli gyakran hangoztatta, hogy amit eltervez, az úgy is történik. — Nyilvánvaló, hogy egyre csökkenő esé­lyeit a lánynál ily módon próbálta ellensúlyozni. Eh­hez a következtetéshez szo­rosan tapad az ügyvéd, dr. Endrényi Tibor kérdésére adott válasz: — Szerettem Zolit, de ez nem volt az iga­zi, jobban is lehet valakit szeretni. Lélekjelenlét, hidegvér, fellépés, magabiztosság, tö­kéletes színjátszás több mint 12 órán át, étien, szomjan és alvás nélkül — mint a cselekmény lebonyolításá­nak jellemzői. Milyen energiák robban­tak az általuk elkövetett szörnyű tettben ? A mindkettőjükre kisza­bot 15 év szabadságvesztés­büntetés erre nem ad vá­laszt. Az ítélethirdetés után a Rákóczi útra kitóduló em­bertömegben is tovább for­rong a kérdés. Felnőttek­ben, szülőkben, ismerősök­ben, s a csak a borzalmak szenzációja iránt érdeklő­dőkben is. És azokban a fi­atalokban is, akik szótlanul ballagnak vissza az iskola padjaihoz, s még véletlenül sem pillantanak a taxiál­lomás felé. öda, ahol a fű­varra várakozó kocsik közé Berta János már soha töb­bé nem sorol be. YÍGE Véget ért az arab csúcs

Next

/
Thumbnails
Contents