Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
1 oíSé Sf86Sf-lfS8¥ÄR<5nsgX9 1972. jáníus ff. FRISS KENYÉR HIMDEI NAPRA A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat erőfeszítései a lakosság jobb ellátásáért A legősibb és a legjobban tisztelt ételünk a kenyér. Amiből készül, a búzát a magyar ember a legszebb szóval jelöli. Élet. Mindez a legszebben fejezi ki a mély tiszteletet, amit népünk érez e fontos táplálék iránt. Nincs nap, hogy a családok beszerző útján lévő háziasszony be ne térne az üzletbe és meg ne vegye a mindennapi kenyeret. A kenyér alapvető, nélküle nincsen élet és senkinek sem mindegy, milyet kap. A kenyér minőségét szabvány írja elő. Adatok, számok, minőségi jellemzők írják le, milyen is legyen. De a kenyeret fogyasztó ember ennél sokkal többet vár. Nem rideg mutatókkal méri az asztalra kerülő árut, hanem igényes ízlésének mércéjével, azzal a jogos elvárással, hogy a kenyér legyen friss, ruganyos, foszlós, íze okozzon élvezetet, színe, héja gyönyörködtessen. Hazánk és ezen belül megyénk lakossága nagy kenyérfogyasztó. A kulturálódó táplálkozás időszakában ugyanakkor mind több, mind jobb és változatosabb péksüteményt is keres. Mindez természetesen hozza magával: a sütőiparra egyre nagyobb feladót hárul. Nemcsak mennyiségi követelményeket kell kielégítenie, hanem lépést kell tartania a megnőtt és jogos igényekkel. A kemencében sült házi kenyérrel már csak elvétve találkozunk. Á kis péküzemek, még ha éjjel-nappal dolgoznak is, nem bírják az iramot, nem tudják kielégíteni a keresletet. így jelentek meg a korszerű nagy kenyérgyárak, ahol a legmodernebb technika, a gépek sora kísérli meg utánozni a kenyérsütő asszony szorgos kezének munkáját, a munka terhét az emberről levéve könnyíti meg annak a kenyérnek készítéséért, melyért a munka folyik. Mindez természetszerűen mind újabb és újabb feladatokat ró a sütőiparra. Ma nem elég egyszerűen bedagasztani, kiszakítani és megsütni a kenyeret. Mindezt sok és bonyolult folyamat, együttműködés előzi meg. A gabona felvásárlását végző vállalat adja a lisztet — ráadásul sokfélét. Technikusok, élelmiszeripari mérnökök sokasága foglalkozik azzal, hogy a legjobb eljárást kísérletezzék ki. A nagyüzemi kenyérgyártás megkíván egy sor technológiai újítást, módszert. A hatalmas, több vagonnyi tészta elkészítése, jó és szakszerű dagasztása új ismeretet követel a péktől is. Az elkészült kenyér gyors szállítása, gondos rakodása és tárolása már a sütőipar és a kereskedelem, a szállítóvállalat jó együttműködését tételezi fel. A pékek és a technika Csupán a legfőbb területeken kívántuk bemutatni: a mai, sok 10 és 10 vagonnyi kenyér előállítása szinte „haditervet” tételez fel, ahol külön szerepet kap a régi kis műhely, a nagy üzem, az üzlet. De akármiről is legyen SZÓ: a pék munkája ma is a legfontosabb. Mert hiába a gép: a munkába a szívet a szakmunkás adja. Akár a kis műhelyben, akár a gyárban az ő szaktudása, érzéke, értelme és szorgalma szabja meg, milyen lesz a reggel asztalra kerülő kenyér. Nem könnyű ez a munka ma sem, a korszerű technika korában. Éjjel és nappal a forró kemence előtt dolgoznak, verejtékben úszva, nem ismerve a különbséget vasárnap és hétköznap között. Ott vannak akkor is, amikor ünnepet ünnepelnek az emberek, ott állnak, ha bármilyen nehéz is. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat legfőbb óhaja, hogy rendeltetésének megfelelően ellássa a legjobb kenyérrel a szabolcsi embereket, időben, kiváló minőségben. Igaz, mindez nem mindig sikerült. De a jogos kívánságok, a kenyér és az ember iránti mély tisztelet segített abban, hogy a vállalat minden munkása, vezetője, leendő szakembere megkeresse azokat a módszereket, amelyek a megnőtt igények korszakában is a legjobb árut tudják biztosítani. A sütőipar ezt kötelességének tekintette és tekinti ma is. A jogos kritika után elemezték a hiba okait. Az elismerés újabb erőfeszítésekre ösztönzött és ösztönöz. Tudják, hogy az élő kapcsolat a lakossággal az egyetlen forrása annak, hogy a követelményeknek a legjobban megfeleljen a vállalat. Változatos étrend — süteménnyel A gyártás, a forgalmazás mellett a vállalat azonban igen fontosnak tartja azt is, hogy a vevők körében terjessze a korszerű táplálkozás alapelveit is. A modern étkezés megkívánja a változatos pékárukat, azt, hogy sok könnyű, a modern étrendnek megfelelő áru kerüljön a forgalomba. A sütemények, készítmények sokfélesége segít abban, hogy ki-ki kívánságának megfelelően válasszon, változatossá tegye étrendjét. Az ünnepek előtti forgalmon kívül egyte jobban terjed az év más szakaszaiban is a könnyű kalácsok forgalma, mind többen keresik a finom, állandó fogyasztásra is alkalmas zsúr- kenyereket, a diétás étkezésekhez alkalmas pékárukat. A vállalat ezen a téren minden igényt ki tud elégíteni, sőt törekvésük, hogy mind több olyan áruféleséget hozzanak forgalomba, amely a modern, nem túlzott szénhidrát felhalmozást elősegítő táplálkozást szorgalmazza. A lakosság mind jobb ellátására, mint a továbbiakban is látható lesz, a sütőipari vállalat sok erőfeszítést tett és szándékozik tenni a jövőben. Ehhez kell a lakosság segítsége is. Az igényközlés, az észrevétel, a jó munkát serkentő dicséret, és a jogos kritika. Mert a vállalat Is tudja: a kenyér, amit gyárt, amit kínál, több, mint a napi Szükséglet kielégítése. Alapja lehet egy- egy jó pillanatnak, hangulatnak, forrása új energiáknak, okozója olyan ünnepi pillanatnak, amit a kenyér megszegése ma is jelent. Az új kenyérgyárban. Képünkön: Ladányi Miklós. Kolácsik Józséfné és Baranyi Edit kalácsot fon. A kisüzemtől a koncentrációig Megyénkben 1949-ig magántulajdonban voltak a sütőüzemek. A községi vállalatokról szóló rendeletek alapján 1949. november 8-án a nyíregyházi I. sz. üzemet, ezt követően 1950-ben a további nyíregyházi üzemet államosították. Ellátási területükön három községi sütőipari vállalat alakult. 1952. december 10-én a még magántulajdonban lévő sütőüzemeket is államosították, vidéken földművesszövetkezeti kezelésbe adták. A Minisztertanács 1953- ban az egységes sütőipar kialakításáról határozatot hozott, s ennek alapján 1953. szeptember 1-től megalakult Az új nyíregyházi kenyérgyár látképe. a megyei sütőipari tröszt, közvetlenül az Élelmezésügyi Minisztérium irányítása alatt. A megyei sütőipari tröszt öt sütőipari vállalatot irányított. A szervezeti forma nem felelt meg a gyakorlati élet követelményeinek, ezért a trösztöt 1954. december 31- ével megszüntették, s a vállalatok közvetlenül a megyei tanács ipari osztályának irányítása alá kerültek. Több szervezeti változás után 1960. január 1-ével alakult ki megyénkben a jelenleg működő két sütőipari vállalat. Az államosítás után az elszórt kisüzemek jellemezték az ipart, zömmel kézi feldolgozással. Működési terüle tűkön negyvennyolc kisüzem volt, száztizéhégy sütőtérrel és általában magyar kemencékkel. Az államosítás után elsődlegesen a szociális körülményekét kellett az üzemeknél javítani. Jelenleg a vállalatnak húsz üzeme van, napi 144' mázsa két műszakra számi tott kapacitással. A manufaktúra jellegi" üzemékét a vállalat égymá: után megszüntette, a termelést koncentrálta, s ezzel egy idejűleg a megmaradó üzemeket öltözőkkel, fürdőkkel szerelte fel. 1968 augusztusában jelent meg a kormány 2026 68. szá mú rendelete a sütőipar fejlesztéséről. A kormány ha tározata az iparág elmara dottságának felszámolására s fejlődés ütemét meggyorsí tóttá, a hatóságok és szakminisztériumok részére különböző feladatokat írt elő. A kormányhatározat álapján épült Nyíregyházán és Kisvárdán napi 20 tonnás új kenyérgyár, s ezek üzemelésüket 1971 decemberében kezdték meg. A fejlődésre jellemző, hogy az igények mindig megelőzték a lehetőségeket, s 1971 decemberéig a vállalat krónikus kapacitáshiánnyal küszködött. Tizenöt százalékos kapacitáshiány jelentkezett, melyet úgy lehetett áthidalni, hogy három műszakos üzemeket terveztek és a hét végén igen jelentős számú túlórát használtak fel. A kapacitás miatt jelentkező üzemi zsúfoltságok, a nehéz munkakörülmények és a viszonylag elmaradt kereseti lehetőségek miatt a szakma népszerűségéből sokat veszített és a szakmunkás-utánpótlás sem volt biztosított. A három műszakos üzemelés miatt a termékek egy jelentős része tizenhat órás sü- lési idő után került forgalomba, és a technológiailag szükséges időket sem lehetett a gyártáshoz megadni. A minőség miatt a vállalatot és az ipart rendkívül sok bírálat érte, s a bírálatok miatt megfelelő munkaerőt sem lehetett biztosítani. Ezer mázsa naponként A Vállalat 1953-ban 31 millió 661 ezer forint termelési értéket állított elő és 1971-ben 18i millió 328 ezer forintot. A termelési érték tehát tizennyblc év alatt 5,7- szeresére emelkedett. A termelés mennyisége az 1953. évihez viszonyítva 1971. évre 3,7-szeresére nőtt. Ma a vállalat 315 ezer fő ellátását biztosítja, napi ezer mázsa termeléssel és kétszázezer darab péksüteménynyel. A régi üzemeknél a fejlesztési lehetőségek behatároltak. Az épületek a legtöbb üzemnél rendkívül elavultak, a beépítettség olyan fokú, hogy további fejlesztésnek nincs lehetősége. Ennek ellenére 1966—67. években mindenütt vízöblítéses mosdókat, öltözőket és zuhanyozókat létesített a vállalat. Az új kenyérgyárakban a szociális helyiségek korszerűek, a MOTI-előírásoknak megfelelnek. 1965-ben a vállalatnál tizennyolc lovas kocsi végezte a szállítást, ma már harmincöt zárt gépkocsival hordják ki az árut. 1953-ban a vállalatnál 4,32 forint órabér volt a legmagasabb kereset, ma több dolgozó 16— 17 forintos órabért is kap. A vállalat bérszintje 1968- ban 23 249 forint volt, 1972- ben 27 790 forint. 1968-tól évente 1,3—1,5 millió forint nyereségrészesedést fizettek, mely 28 napi átlagkeresetnek felel meg. A vállalat 1968. évben Tisza- dobon, a gyermekvárosban 1 millió forintos költséggel tanműhelyt létesített és szakmunkás utánpótlását saját maga biztosítja. 1968. évben az összes munkásállomány negyven százaléka volt szakképzett, míg 1972- ben ötven százalékban rendelkeznek sütőipari szakmunkás-képesítéssel a dolgozók. Jelenleg 96 fő dolgozik betanított munkásként olyan munkakörben, amelyre szakképesítés van előírva. A vállalat létszáma 1953- ban 249 fő volt, jelenleg 820 fő. Az állományi létszámból tizenegy fő rendelkezik egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel és négy fő ezek közül mérnöki oklevéllel. A nők helyzetének megjavítására a párt- és kormányhatározatok alapján a vállalat öt évre szóló részletes intézkedési tervet dolgozott ki, s ennek alapján a nők gazdasági és politikai helyzetének megjavítására több intézkedés született. Munkaverseny és üzemi demokrácia rtarminchárom szocialista brigád működik a vállalatnál, s a brigádban dolgozók száma az állományi létszám hatvan százalékát meghaladja. Az 1971. évi mürtka alapján öt brigád arany, hamm ezüst, 1 brpnz fokozatú és több brigád brigádzászló, illetve szbcialísta brigádcím kitüntetést ért el. Ugyancsak az 1971. év eredmények alapján a záho nyi, dombrádi, balkányi é; vencsellői üzemek élüzen cím kitüntetést kaptak. 1971. évben negyVehké' dolgozó kapott kiváló dolgozó kitüntetést. A dolgozók a ' minőség biztosítása érdekében szocialista szerződést kötöttek a vállalattal, meghatározott minősig esetén, különböző minőségi bért napiak. A vállalat minden fonto- ,abb döntés előtt a dolgozók véleményét termelési tanácskozáson kikéri. Az 1972. második negyedévi termelés, tanácskozáson 72 fő élt javaá- iattal, mondta el véleményét, ezeket a javaslatokat a Vállalat megvizsgálta, és a avaslattevőket az elintézés módjáról írásban értesítetté. A vállalati párt- és tömegszervezetek a gazdasági (Folytatás a 7. oldalon)
