Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-03 / 129. szám

KELCT-MÄG?ARORSZAO I. öMftl 1972. Június S: Benne van a borítékban Jegyzetek a napkori Kossuth Tsz pártszervezetének munkájáról Ülést tartott a megyei pártbizottság és a megyei tanács Június 1-én a megyei pártbizottság, június 2-án a me­gyei tanács ülésezett. Az üléseiken résizt vett Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB közigazga­tási és adminisztratív osztályának vezetője, Kiss Lajos, a Központi Bizottság munkatársa és dr. Papp Lajos államtit­kár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának vezetője. Mind­bét testület ülésén személyi kérdések szerepelték. A megyei pártbizottság Orosz Ferenc elvtársat saját kérésére felmentette a pártbizottság! és végrehajtó bizott­sági tagsága alól, és dr. Pénzes János elvtársat megválasz­totta a pártbizottság és végrehajtó bizottság tagjává. A megyei tanács Orosz Ferenc élvtársat kérésének meg­felelően felmentette elnöki tisztsége alól. Orosz Ferenc elv­társ más fontos állami munkaterületen kapott megbízást. A Hazafias Népfront megyei bizottságának javaslata alapján a megyei tanács dr. Pénzes János elv társat válasz­totta a megyei tanács elnökévé. Dr. Pénzes János életrajza „Kommunisták és párton- kívüliek együttműködésé­vel bontakozott ki és ért el nagy sikereket a szö­vetkezeti mozgalom. Ezután is kellő figyelmet kell for­dítani erre a területre ...” (A párt X. kongresszusa határozatából.) Dr. Pénzes János elvtárs, a Szabol cs-Szatmár megyei Kisléta községben született 1931-ben. Szülei mezőgazda- sági munkásak voltak. Nyíregyházán érettségi­zett, ' majd az Agrártudomá­nyi Egyetem agrárközgazda­sági karán szerzett diplo­mát. Az egyetem elvégzése után több éven keresztül megyénkben dolgozott a Vencsellői Állami Mezőgaz­dasági Gépállomás igazgató­jaként. . 1960-tól a Pest me­gyei pártbizottságon dolgo­zott. 1965-től pedig a Pest Megyei Tanács elnökhelyet­tese, majd általános elnök- helyettese. Az elmúlt hét évben a tanácsi munka irá­nyításában és szervezésében széles körű tapasztalatokat szerzett. Dr. Pénzes János élvtárs aktíván részt vett az ifjúsá­gi mozgalomban. 1951 óta tagja a pártnak. Járási és megyei pártbizottsági tag­ként hosszú időn át jelentős politikai és közéleti tevé­kenységet folytatott. Ered­ményes munkájáért 1964- ben a Munka Érdemrend ezüst, 1971-ben a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetésben résziesült. Közepes nagyságú, négy- ezer-hétszáz holdas gazda­ság a napkori Kossuth Tsz. Mérleghiánya hét éve nincs. Pedig nagyon össze kell am „fogni” a tipikusan nyíri dombos határt. Tekintélyes része alig pár aranykorona értéket képvisel. A múlt esz­tendőben 42 millió 575 ezer forint halmozott érték ter­melését tervezték. Az ered­mény 48 millió 685 ezer fo­rintot tett ki. Idén, a me­gyei pártbizottság irányelvé­nek megfelelően további több, mint ríégymillióval tervezik növelni az eredmé­nyességet. Összesen 860 tagról kell gondoskodnia a szövetkezet­nek. 36 új tagot — többsé­gükben fiatalt — ez év ele­jén vettek fel. „Ugyanazért dolgozunk“ A pártszervezetet negy­venkét kommunista alkotja, összehasonlításra nem nagy számnak tetszik. „A párt- szervezet jelenlétét, erejét nem a közvetlen számarány határozza meg — mondja Vadász Miklós párttitkár. — Ügy érezzük: erőnk az egy­ségünkben van. Azonos ér­telmezés alapján egyidejűleg és ugyanazért dolgozunk.” • Különösen hasznos a párt- szervezet tevékenységében a tapasztalatok értékelése. Bírálatát, ellenőrzését, ja­vaslatát a változásoknak, igényeknek megfelelően ké­pes fejleszteni. Ma már ma­sabb egy párttaggyűlés, mint öt-tíz évvel ezelptt. Konkré­tabbak a fogalmazások, szükség esetén a munkahe­lyek, nevek kimondása. Több szót kap a közös, a ma és a holnap érdeke. Ezekről ta­núskodnak a jegyzőkönyvek, a feljegyzések. A közös érdekében Az idei tervet is — mielőtt közgyűlés elé került volna — megvitatta a pártszerve­zet. Itt hangzott el elsőnek több. a közös érdekének megfelelő észrevétel, javas­lat. Adamecz Imre kifogá­solta: kevés a szakember a tsz-ben. El kell határozni ösztöndíjak juttatását. Ha jól foglalkoznak ezzel, a ho­zott áldozat többszörösen megtérül. Űj gépek, vegy­szerek, módszerek vannak, s ezek szaporodnak. Minden területen kell a jobb hozzá­értés. Legyen minél több be­tanított okleveles tag. Ur- gyán Béla kérte, vizsgálja meg a szakvezetés a szamó­catermelés helyzetét. Végez­zenek számításokat, hogyan lehetne többet kihozni be­lőle. Tömpe Sándor bírálta a gépműhely laza munkafe­gyelmét. A kifizetett mun­kadíj mögött nincs kellő tel­jesítmény. De nem jobb a két anyagbeszerző munkája sem. Mellettük szakirányítók is eljárnak anyagbeszerzé­sekre. Nem egy esetben ez fontos, sürgető munkájuk rovására van. Tudlik József szerint, a vegyszerezést a háztáji földeken is be lehet­ne vezetni. Több idő jutna a közösben való munkára. A pártíitkár feljegyzéséből Őszinte, világos szavak. Mögöttük van a párton kívü­li tagság egyetértése is. Megvalósításuk első számú felelőse, ellenőrzője ugyan­csak nem lehet más, mint a pártszervezet. A párttitkárnál a követ­kezők vannak feljegyezve: a tsz-nek idén már huszonkét ösztöndíjasa van, köztük egyetemi és főiskolai hallga­tók. Tizenhét fiatal a szö­vetkezet szakmunkástanuló­ja. Az eddigi öt hold szamó­cát most megkétszerezték. Külön is adnak el szaporító­anyagot, ez pluszbevételt je­lent. Szabó Sándor gépműhely- vezető, Nagy István csoport- vezető ígéretet tettek (mint maguk is párttagok, fogad­ták el a bírálatot), a mun­ka megjavításéra. A gazda­ság feladatainak megfelelően fog dolgozni a műhely. Az anyagbeszerzők ellenőrzé­sét megszigorították. Minden útjukat ezután külön igazol­nak, helyzetjelentést adnak a keresett árukról. Nem állnak meg Nincs közvetlen forintérté­ke a pártszervezet tevékeny­ségének. De hogy feltétlen beletartozik és jelen van a szövetkezeti gazdaság, a köz­ség életében, ahhoz szikrá- nyi kétség sem fér. Mert ki­nek a javára lehet például, hogy idén hat brigád akarja elnyerni a szocialista címet? Hogy a gyümölcstermelő, fő­leg fiatalok brigádja 90 szá­zalékos exportalma elérésére tett vállalást? Egyre nagyobb probléma, hogy nem tudnak minden tsz-tagnak folyamatos mun­kát adni. Attól fő a vezetők feje, milyen hasznos kiegé­szítő üzemágat tudnának megvalósítani esetleg más szövetkezet vagy vállalat kooperációjával. Ebben is se­gíteni kíván a pártszervezet. Asztalos Bálint 2. A vitéz Budára jön Bárha kevés beszédű volt Dózsa, egyáltalán nem hi­ányzott belőle az önbecsülés. Ismerte a maga erényeit, szolgálatának értékét, noha érdemeiért nem nagyon ré­szesülhetett elismerésben. Lovaskapitányi kinevezése volt a legnagyobb kegy, amellyel eddig a hatalmasok kitüntették. Korábban is ta­núbizonyságot kellett adnia vitézségéről, különben aligha biztatta volna Török Imre nándorfehérvári kapitány, hogy egyenesen a királyhoz menjen jutalomért. A székely katona megfo­gadta parancsnoka tanácsát. Ajánlásával Budára érkezik és II. Ulászló udvara kiutal számára kétszáz aranyat. Egyszersmind meghagyják a kincstárnak, hogy a pénzbeli jutalmon kívül adjanak Dó­zsának két paripát aranyos­ezüstös szerszámmal. Szinte népmeséi szépségű epizód volt ez a végvári ka­tona életében, de csakhamar szertefoszlott a délibáb. Gya­nútlanul kereste föl Telegdy István kincstartót, hogy kér­je tőle jogos jussát. Ám a gőgös Telegdy holmi tréfá­nak vélte az udvar kívánsá­gát. Nem érte be a jutalom megtagadásával. ráadásul gúnyosan beszélt a messziről jött vitézzel, aki mindeddig föl sem merte tételezni, hogy gúnnyal és gőggel képesek őt megalázni. Egyelőre ön­uralmára hallgatott, de há­borgó önérzete arra ösztö­nözte, hogy jóvá tétesse meg­aláztatását. Ha nem is volt járatos a fényes Budán, kiverekedte, hogy fogadja őt Csáky Mik­lós Csanádi püspök, az a fő­pap, akinek Bakócz Tamás esztergomi hercegprímás után a legnagyobb tekinté­lye volt az országban, aki a király diplomatájaként okos, művelt és jó szándékú ember hírében állott. Mivel pedig a római egyház szorgalmazta leginkább a törökök elleni vitézi harcot, úgy vélte Dó­zsa, alkalmas helyen kér or­voslást sérelmére. Reménye itt is keserves csalódássá változott. Csáky püspök még bőszítőbben ■ viselkedett, mint a kincs­tartó. A kegyes nagyúr hírében álló főpap úgy beszélt Dózsával, mint valami jött-ment személlyel, durván lehordta és rövid úton kidobta palotájából. A pillanatnyi szégyenen túl joggal hihette Dózsa, hogy ez a bánásmód lehetetlenné te­szi becsületében, nevetséges­sé válik, ha megcsúfoltan tér vissza végvári bajtársai közé. Már nem is a jutalom érde­kelte. hanem az emberi mél­tóságán esett nyílt seb. Pe­dig ennek sértetlenségéhez ragaszkodott. Olyan nevelést kapott a szabad székelyek között, olyan iskolát járt ki a hadi vállalkozásokban; hogy a szégyen nem férhe­tett össze büszke lelkiismere­tével. Ügy döntött, hogy a legfőbb egyháznagyhoz, Ba­kócz Tamás bíboros érsekhez fordul panaszával. Ha itt Is elutasítják, akkor egyenesen a király színe elé törekszik. Távolról sem volt csekély­ség ekkora urakhoz bejutnia olyan embernek, aki semmi­féle összeköttetésekkel nem rendelkezett. Különösen ne­héznek bizonyult ezekben a napokban, amikor a királyi udvar, egész Buda valóságos lázban égett. Éppen Bakócz Tamás miatt. Az esztergomi érsek nemrég érkezett haza Rómából. Alig tartotta meg Esztergomban a fényes Te Deumot — a hercegprímási ünnepi istentiszteletet — sie­tett Budára azokkal a tervek­kel, amelyeket a pápa udva­rában kovácsoltak Magyaror­szág számára a török vesze­delem ellen. Bármennyire lefoglalták Bakóczot a fontos ügyek, időt szakított a végvári katona számára. A látszatra kegyes előzékenység mögött okos el­gondolás húzódott meg. Hát­ha alkalmas ez a Dózsa György nagyszabású tervei­hez? De ha nem alkal­mas is, az iránta való szívélyesség mindenképpen jó benyomást tesz a ka­tonákra, akik niélkül lehetet­len megvívni a küszöbönálló nagy keresztes háborút. Mert ez volt a Rómában kovácsolt terv lényege: Magyarorszá­gon fegyverbe szólítják a hadra fogható lakosságot, csatlakoznak hozzájuk Euró­pa önkéntes keresztesei és a török ellen vonulnak, vissza­foglalják Konstantinápolyi, amelynek Bakócz Tamás esz­tergomi érsek lesz a pátri­árkája. így nemcsak a törö­köt űzik ki a keresztény Euró­pa déli országaiból, de hely­reállítják az egyházszakadás óta más utakon járó kons­tantinápolyi keleti patriar­chátusban is Róma fennható­ságát. A bíboros érsek tehát fo­gadta a székely vitézt. Elbe­szélgetvén Dózsával, csodál­kozása nőttön nőtt. Tájéko­zott. éles eszű, katonai kép­zettség dolgában kitűnő fér­fiút ismert meg a végvári lovaskapitányban. Első talál­kozásukkor még nem hozta szóba a felállítandó keresz­tes hadak parancsnoklásának ügyét, noha nem kizárt, hogy már ekkor úgy gondolt Dó­zsára a bíboros, mint leendő fővezérre. A hatalmi erővi­szonyok szerint egyenesen kívánatosnak ítélte a herceg- prímás, hogy főrangú sze­mély helyett alacsonyabb sorból származó tehetséges vezér álljon a keresztesek élére, mivel II. Ulászló ural­kodása alatt amúgy is nagy- volt már az ország nyakára hágó oligarchák túlsúlya, szemben a királyi hatalom­mal. Bakócz persze nem az ország érdekeit féltette, a mind önállóbb és önzőbb fő­uraktól, hanem a maga ha­talmát. Szövetségest keresett nagyratörő céljaihoz. Mihelyt tisztába jött Dózsa panaszával, személyesen ment a királyhoz és követel­te a vitéz megbékítését. Ulászló is gyorsan cseleke­dett. Nem bízta immár Te- legdyre a jutalmazás ügyét, hanem maga tisztelte meg kitüntetésével a székely vi­tézt. Ünnepélyes külsőségek között adta át neki a jutal­mat, s az először megszabott ajándék fölött aranylánccal ékesítette fel Dózsát, sarkan­tyút, kardot, díszes bíborru­hát nyújtott át neki. Ezzel az aktussal a lovagok sorába emelte vitézét, s hogy na­gyobb nyomatékot adjon ke­gyének, egy falut is adomá­nyozott a székely nemesnek, ezenkívül kiegészítette a Dó­zsa család címerét a kardot tartó levágott török kézzel. Következik: Mise szent György napján Gerencsér Miklós Sátor a téren Könyveket takar a nyír­egyházi Kossuth téren felál­lított sátor. Katona árulja a könyveket, Bodnár György. Nyíregyházi fiú, nyomdász a szakmája. A honvédségnél könyvtáros és könyvbizo­mányos. Talán ezért is en­gedték meg a felettesei, hogy egy hétig ö legyen a sátorban az eladó. Reggel nyolctól este hatig árul. Úgy mondja nonstopp sátor ez, megállás nélkül nyitva tart. Csak dél­ben váltja fel a húga, amikor az iskolából jön. Ű addig ha­zaszalad megebédelni — Bent jártam a múlt hét­főn a könyvesboltban. Sza- boné, a vezető panaszkodott, hogy nem kapnak könyvárust a sátorba. Elmondtam a fe­letteseimnek, hogy én vállal­nám, a forgalom utáni szá­zalékból vehetnénk könyve- két az alakulat könyvtárá­nak. Beleegyeztek— Azóta nemcsak a könyvek miatt álltak meg sokan a já­rókelők közül. Feltűnt a ka­tonaruhás könyvárus, aki csendesen rádiózgatva üldö­gél, böngészi a könyveket. Be nyomban figyelmesen fordul az érkezőkhöz. Ki volt az első vevő jel — Az egyik tanárom, Los- sányi Gyula bácsi. A Szép versek kötetet kérte. Azóta sokan megfordultak a sá­tornál, többnyire fiatalok, diákok. Sokan keresik a könyvhéten olcsóbban áru­sított ,,72-es Körképet'’, Vá­ci Mihály könyveit, francia és német szerzők műveit. S feltűnően nagy az érdeklődés a verseskönyvek iránt. Mennyit árult eddig? — Hat nap alatt több, mint 12 ezer forintot. Volt olyan vásárló, egy tanárai, aki négyszáz forintot hagyó t itt. De elég sokan vásárolnak 150—200 forint értékű köny­vet is. Egy kis baj van csa­pán, hogy a hónap vénére esik a könyvhét. Ilyenkor fogytán a pénz. Elsején, má­sodikén viszont megugrik a forgalom. De mer pénteken felszedjük a sátorfát... Voltak érdekesebb vasár. lói? — Akadt egy hollandiai vendég. Jócskán törte a. ma­gyart. Régi magyar könyve­ket akart vásárolni. Sajnos, ilyennel nem szolgálhattam. Viszont elirányitottám az antikváriumba, ami néhány lépés ide. Aztán jöttek Cseh­szlovákiában élő magyarok, turisták. Amíg szót váltunk, sokan megfordulnak a sátornál. Van, aki a legújabb sza­kácskönyvet kéri, mások lát­ható izgalommal a KRESZ vizsgaanyagát tartalmazó könyvecskét böngészik. Akadnak helybenolvasók is, akik hosszú percekig lapoz­gatnak. aztán tovább men­nek. Solcan nézegetik a De- kameront. A ráérősebbek be­le is olvasgatnak, de amikor megnézik a. borsos árat, többnyire meggoldolják a vá­sárlást. Sokan kész listával jönnek. Mások ötletszerűen tévednek a sátorhoz és ilyenkor a könyvárus aján­lása, könyvismerete dönti el, üres kézzel távoznak-e... A katona könyvárus való­ban, egy kicsit jutalomnak is tekinti a megbízatást, amiből haszna lesz a honvédségi ol­vasótábornak is. Egyik felet­tesével már arról is beszél­gettek, milyen könyveket vásárol majd a csapat KISZ- szervezetének könyvtára az iígy „keresett” járandóság­ból... Pénteken délután hat óra tájban felszedték a Kossuth téri könyvsátrat. A könyvek újra bekerültek a bolti pol­cokra, a könyvbizományosok táskáiba. A kiskatona pedig ismét bevonult a laktanyá­ba. De nem üres kézzel. G is vásárolt, jó kétszáz forint értékű új könyvet. Szenvedélyes barátja a. könyvnek. Páll Géz»

Next

/
Thumbnails
Contents