Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-21 / 144. szám
5. oft?at Wt. fuftius ff. Koszigin fogadta a lengyel kormányfőt Alekszej Koszigin szovjet kormányfő kedden a Kremlben találkozott Piotr Jaro- szewicz lengyel miniszterelnökkel. A szívélyes és elv- társias légkörű találkozón véleménycserét folytattak a szovjet—lengyel együttműködés további fejlesztéséről és elmélyítéséről. Megállapították, hogy a sokoldalú szovjet-!-lengyel együttműködés állandó fejlődése tökéletesen megfelel a Szovjetunió és Lengyelország, az egész szocialista közösség érdekeinek. Koszigin a találkozó után ebédet adott lengyel kollégája tiszteletére. Az ebéden Koszigin és Jaroszewicz pohárköszöntőt mondott. Piotr Jaroszewicz kedden hazautazott a Szovjetunióból. A szovjet—francia „nagybizottság” ülésszaka A szovjet—francia „nagybizottság”, amely a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi, tudományos és műszaki együttműködés kérdéseivel foglalkozik, kedden Párizsban befejezte VII. ülésszakát. Kedden délután a francia pénzügyminisztériumban tartott sajtóértekezleten Gis- card d’ Estaing hangsúlyozta, hogy a francia piacra irányuló szovjet szállítások értéke 1972-ben 28 százalékkal nőtt. Ugyancsak kedvezően fejlődik a Szovjetunióba irányuló francia export is. így joggal lehet remélni, hogy elérik a kitűzött célt és az 1969. és 1974. év közötti időszak végére megkétszereződik a két ország közötti árucsere-forgalom. Kedvező távlatok bontakoznak ki a két ország közötti ipari együttműködés terén is a nagy kombinátok létesítésénél. Ilyen például a Káma folyó- nál létesítendő óriási tehergépkocsigyár. Kirillin szovjet miniszterelnök-helyettes kijelentette, a mostani ülésszaknak különös jelentőséget kölcsönzött az a tény, hogy arra Leo- nyid Brezsnyev párizsi látogatása, a tavaly őszi szovjet —francia csúcstalálkozó után került sor. A miniszterelnökhelyettes hangsúlyozta, a tudományos-műszaki együttműködés terén a francia és a szovjet kutatók máris sok olyan eredményt értek el, amelyek világméretben is jelentősek. Különösen jelentős az a kütatómunka, amelyet a szovjet és a francia tudósok az atomenergia békés célokra való felhasználása érdekében folytatnak. A két ország tudósainak javaslatára ezentúl tovább fokozzák az együttműködést ezen a területen, így különösen a lézer- technika alkalmazására irányuló kutatások, valamint a gyors neutronokkal működő reaktorok alkalmazása területén. / Kirillin ezután hangsúlyozta, egyetért Giscard d’ *Estaing-nyel, hogy a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok területén is sikeresnek bizonyul az együttműködés, majd rámutatott: a még megoldatlan feladatok közé tartozik, hogy fokozzák a Franciaországba irányuló szovjet exportot, mert az még egyelőre nem éri el a Szovjetunióba irányuló francia export szintjét. A szovjet miniszterelnök-helyettes végül nyomatékosan hangsúlyozta a most kidolgozandó tízéves távlati együttműködési terv fontosságát. Lengyel—jugoszláv tárgyalások Tito elnök hivatalos lengyelországi látogatásának második napján, kedden délelőtt, a LEMP KB varsói székházában megkezdődtek a lengyel és jugoszláv párt- és kormányküldöttség tárgyalásai. A lengyel küldöttséget Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, a jugoszlá- vot Joszíp Broz Tito köztársasági elnök, a JKSZ elnöke vezeti. A tárgyalások napirendjén a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének témaköre és időszerű nemzetközi kérdések szerepelnek. Francia atomkísérletek kezdődtek A nemzetközi tiltakozás ellenére kedden 0,00 órától életbe léptek a Csendes-óceán déli térségeiben a francia nukleáris kísérletsorozat miatti korlátozások a hajó- és repülőgép-forgalomban. Franciaország az évente végrehajtott légköri kísérleteken hidrogénbombájának miniatürizálását készíti elő, mert ezzel akarja felszerelni Mirage—IV. bombázógépekből. föld-föld rakétákból és nukleáris tengeralattjárókból álló atomütőerejét. A kísérletsorozat bejelentése erélyes tiltakozást váltott ki a robbantásokhoz legközelebb eső országokban — így tiltakozott a kísérlet ellen Japán, Uj-Guinea, Ausztrália, Uj-Zéland, Peru és Kanada. Sharp kanadai külügyminiszter hétfőn az alsóházban ismét sajnálkozását fejezte ki, hogy Franciaország a nemzetközi tiltakozás ellenére végrehajtja a légkört szennyező kísérleteit. Súlyos veszteségek érték a saigoni kormánycsapatokat B—52-es amerikai repülő- erődök keddre virradóan 25 bevetésben csaknem négyezer tonna bombát szórtak le a VDK és Dél-Vietnam területére. A hanoi rádió keddi közlése szerint a VDK légvédelme az elmúlt 24 órában lelőtt két amerikai támadó repülőgépet, köztük egy B—52-es hadászati bombavetőt. Ezzel 3661-re emelkedett a demokratikus Vietnam légiterében eddig lelőtt amerikai harci repülőgépek száma. A dél-vietnami hadszíntérről érkezett jelentések szerint a leghevesebb összecsapások a felszabadított Quang Tri tartomány déli részében folynak. Itt több ezer saigoni tengerészgyalogos igyekszik az amerikai taktikai és stratégiai légierő támogatásával utat törni magának a My Chanh folyótól északra lévő térségben. A dél-vietnami hazafiak keddre virradóan is folytatták támadásaikat az ország különböző pontjain. Tüzérségi lövedékek tömege csapódott be Hűé, Kontum és An Loc körzetének katonai célpontjaiba. Rendkívül kritikus a saigoni kormánykatonaság helyzete a Saigont An Loc- cal összekötő 13. sz. főútvonal mentén. A főútvonalak Chon Thanh és An Loc közötti szakaszán két saigoni hadosztály már több mint két hónapja be van kerítve. Mint a nyugati hírügynökségek írják, a saigoni alakulatokat napról napra súlyos veszteségek érik. Az amerikai imperialisták június 19-én folytatták a vietnami nép elleni bűnös háborújuk eszkalációját — hangsúlyozza a VDK külügyminisztériumának kedden kiadott nyilatkozata. — Repülőgépeik több sűrűn lakott területet támadtak Ha Nam, Ninh Binh, Nghe An, Ha Tinh, Quang Binh tartományban és Vinh Ling körzetben. Ezenkívül B—52-esek Quang Binh tartomány és Vinh Linh körzet több faluját bombázták. A nyilatkozatból kitűnik, hogy az amerikai légitámadások nyomán lakóházak, vízügyi és folyamhajózási létesítmények pusztultak el. A polgári lakosság körében sokan meghaltak, illetve megsebesültek. Kissinger a kínai vezetőkkel tárgyalt Dr. Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kedden délelőtt mintegy 2 és fél órán át tárgyalt a kínai vezetőkkel. Erre következtet a Reuter-iroda pekingi tudósítója abból, hogy az amerikai delegáció tagjait szállító gépkocsioszlop helyi idő szerint 9,30 órakor indult el szálláshelyéről a Tiltott város nevű pekingi negyedbe, s délben tért onnan vissza. Az angol hírügynökség még azt is tudni véli, hogy a vastag falakkal és toronykapukkal övezett városnegyedben — ahol hajdan a császár székelt, ma pedig a népköz- társasági kormányzat középületei foglalnak helyet — megkezdődött az érdemi tárgyalás a világpolitikai ügyekről, így a vietnami problémáról is. Úgy tűnik — írja továbbá a Reuter tudósítója —, hogy a kedd délelőtti tanácskozáson részt vett Csou En-laj, a Kinai Népköztársaság államtanácsának elnöke is. A Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó vezetésével Pekingben tartózkodó amerikai küldöttség kedden délután folytatta tárgyalásait a kínai vezetőkkel. A megbeszélés másfél óra hosszat tartott és — a Reuter szerint — Csou En-laj kínai miniszterelnök „valószínűleg ismét jelen volt”. A tárgyalások színhelyétől, az országos népi gyűlés épületétől rendőrök tartják'távol az információkra éhes sajtótudósítókat. Bővülnek az olasz—iraki kapcsolatok Olaszország kész jelentékenyen bővíteni gazdasági kapcsolatait Irakkal. Az Olasz Állami Kőolajipari Vállalat (ENI) növeli kőolajvásárlásait az államosított iraki olajkutak terméséből, felszerelésekkel, tervekkel és szakemberképzéssel hozzájárul az iraki kőolajtermelés fejlesztéséhez. Ez a lényege azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket Szadun Hamada iraki kőolajiparügyi miniszter vezetésével Rómában tartózkodó küldöttség és Ripa- monti olasz külkereskedelmi miniszter, illetve Girotti, •az ENI elnöke folytattak hétfőn és kedden az olasz fővárosban. A megállapodás azonban nemcsak Iraknak előnyös. Valójában Olaszország, az ENI (amely az olasz gazdaság egyik „nagyhatalma”) két kézzel kapott a lehetőség után, amelyet az IPC államosítása felkínált: közelebb férkőzni, kedvezőbb pozíciókat szerezni az arab olajlelő helyek környékén, amelyek eddig az angol— amerikai—francia monopóliumok kizárólagos vadász- területei voltak. Irak eddig is nagyon fontos helyet foglalt el az olasz kőolajszükségletek fedezésében: az olasz behozatal 14,4 százaléka Irakból származott. Líbia és Szaud- Arábia mögött Irak a harmadik helyen állt Olaszország partnerei . sorában. A mai India Indira Gandhival a gazdagok ellen Nehru, Sasztri és Indira Gandhi történelmi érdeme, hogy volt erejük a veszélyes és viszontagságos fordulatok közepette e józan és történelmileg haladó el nem kötelezettségi politika fenntartásához. Csakis ilyen háttér előtt vált lehetségessé az ország . nemzeti függetlenségi politikáját hagyományosan kifejező Indiai Nemzeti Kongresszus Párt megtisztulása és megújulása. A kongresszus párt az indiai függetlenségi harc nagy alakjának. Gandhinak, majd később Nehrunak a vezetése alatt a nemzeti felszabadulási harc élvonalában haladt és így lényegében kifejezte az indiai tömegek alapvető érdekeit. Ennek megfelelően India első három parlamenti választásán, 1952-ben, 1957-ben és' 1962- ben mindig megszerezte az abszolút többséget. Az a tény, hogy a kongresszus párt az indiai függetlenségi küzdelem fő hajtóereje volt, egyben azt is lehetővé tette, hogy igen sokáig rendkívül ellentétes politikai csoportokat egyesítsen soraiban. A balszárnyon a határozottan szocialista irányú társadalmi fejlődést igenlő, a radikális földreformot és a tőke hatalmának korlátozását követelő politikusok állottak. A jobbszárnyon pedig olyan frakció működött, amely a legszorosabban összefonódott a nagy indiai monopóliumokkal, az ország további fejlődésének zálogát a kapitalista, sőt monopoltőkés irányzatok erősítésében látta és ennek megfelelően — az el nem kötelezettségi politikát elvetve, — az amerikaiakkal kötendő szövetség mellett tört lándzsát. A kongresszus párt vezetői mindig a középen, a centrumban állottak. Hajlamosak voltak tehát kompromisszumokra — de azzal a rendkívül fontos és nagy bölcsességre valló feltétellel, hogy az el nem kötelezettségi és semlegességi irányvonalon nem tűrtek változtatást. 1962-től 1970-ig méais komoly válságba került a kongresszus párt. A vezető jobboldali politikusok csoportja. az úgynevezett „szindikátus” ugyanis egyre jobban magához ragadta a kezdeményezést a párton belül. Lehetetlenné tette a radikális földreform végrehajtását. Mindent elkövetett, hogy lejárassa és pénzügyileg csődbe kergesse az államosított, vagy újonnan létrehozott állami nehézipari vállalatokat. Ez a politika az 1967-es választásokon valóságos katasztrófát hozott a kongresszus számára. Az 520 tagú képviselőházban a kongresszus mindössze 284 mandátumot szerzett és a jobb- szárnyon erőteljesen előretörtek az olyan, lényegében amerikai orientációjú pártok, mint a Swatantra, a jobboldali szociáldemokraták és a hindu szélsőnacio- nalista Jana -Sangh. Ieaz: a baloldalon is megerősítette nozícióit India Kommunista Pártja — ennek az erőnövekedésnek az értékéből azonban sokat levont, hogy a párt kettészakadt és a kínai orientációjú frakció magával vitte a mandátumok mintegy harmadát. 1967 után a probléma lényege az volt, hogy miképpen alakul a belső harc a kongresszus pártban. Eleinte a nyugati „szakértők” biztosra vették a befolyásos és nagy tekintélyű politikusokból álló „szindikátus” győzelmét. Úgy vélték, hogy Indira Gandhi nem több, mint Nehru lánya: a parasztok tíz- és tízmilliói előtt ismert és becsült „nemzeti jelkép” — de tényleges erő és politikai-hatalmi bázis nélkül. Akárcsak annak idején Churchill, a szakemberek most is csalódtak. Indira Gandhi felvette a harcot a s ■»ndikátussal és ez történelmi jelentőségű, helyes döntésnek bizonyult. Gandhi asszony felismerte, hogy csak úgy vívhat eredményes küzdelmet a „szindikátus” és a monopoltőke politikai befolyása ellen, ha olyan radikális gazdasági-társadalmi programot hirdet meg, amely a legegyszerűbb ember számára is érthető és világossá teszi a tömegek előtt, hogy két élesen különböző politika között kell választanak. így bontakozott ki 1969 nyarától kezdve Indira Gandhi és a „szindikátus” nagyszabású politikai küzdelme, amely az 1971. tavaszi választásokig tartott. Ennek a küzdelemnek drámai fordulatai voltak: volt olyan helyzet is, hogy a „szindikátus” Indira Gandhit kizáratta a kongresszus pártból. A harc végül oda vezetett, hogy 1969 végén a szindikátus kettészakította a kongresszus pártot. Egy ideig ezért az indiai politikai szintéren két kongresszus párt szerepelt: a „régi kongresszus, amely a szindikátust és a jobboldalt fogta össze, valamint az „új” kongresszus, amely Indira Gandhival az élén a párt reformokra hajlamos derékhadát és haladó szárnyát tömörítette. A szaka- dár frakcióhoz ugyan csak 70 képviselő csatlakozott, de a csoport vezetőinek gazdasági, politikai és társadalmi befolvása óriási volt. Az „új” kongresszus élén Indira Gandhi ellentámadásba lendült. Előbb bejelentette, hogy államosítja az ország 14 legnagyobb bankját. Utána leghaladóbb szakembereivel kidolgoztatta az úgynevezett „Bőm- bay-programot”. Ez mindmáig az indiai gazdaságpolitika bázisa: előirányozta előbb az import, ötéves távlatban pedig az export állami ellenőrzését, a biztosítótársaságok és a bank- rendszer államosítását, a magánmonopóliumok növekedésének korlátozását. A mezőgazdaságban kilátásba helyezte a földreformprogram megvalósítását és gyorsítását. 1971 tavaszára ily módon a legegyszerűbb indiai paraszt előtt is világossá vált a két lehetőség: Indira Gandhival a gazdagok ellen — vagy Indira Gandhi ellen, a gazdagok oldalán. Gömöri Endre Hatvani Dániel: &töre megfontolt szándékkal DOKUMENTUM REGÉNY 37. ÁRAMLATOK A LÉLEK MÉLYÉN Szabályos, sőt szabványszerű, hosszúkás alakú irodahelyiség. A sarokban mosdókagyló, csempézett falrészlettel, a közelben letakart írógép. Kis kerek asztal, rojtos terítővei. A falon az AMD— 65 M-es géppisztoly metsze- tes rajza. Szembe vele Le- nin-portré, két színes fotó: fővárosi utcarészletek. Az ablakhoz közel országos autótérkép. A hosszú tárgyalóasztal sarkánál ül Horváth Zoltán és dr. Főző Endréné, a Kecskeméti Gyógypedagógiai Iskola igazgatónője, pszichológus. Fát, állatot, embert, virágot rajzoltat a fiúval. — Ha úgy érzed, nem sikerült, újra kezdheted. Ereszd el magad, ne gondolj semmire, ami kellemetlen. Kirajzolod magadból a sok idegességet. Zoli kismacskát rajzolt. Bár az inkább egy hernyóhoz hasonlít. — Otthon is volt macskád? — Igen. Volt egy külön kis cicám. Piros mas,nit kötöttem a nyakára. — Ott nevelődött nálatok? — Igen. Mindenből adtam neki, amit én ettem. — És a kutya nem bántotta a cicát? — Játékból néha megfogta a nyakát. — De ha komolyan bántja, mit csinálsz a kutyussal? — Megvertem volna, hogy ne bántsa. A pszichológusnő tesztrajzokat mutat. — Mondd el, mit látsz ezeken. — Két fiú a ház előtt. Az egyik követ dob az ablakra, ez elszalad, a másik, aki ártatlan, az ottmarad. Kinéz az ember a házból és őt okolja. Később az arcképes tesztek következnek. — Itt van nyolc fénykép felragasztva. Válaszd ki közülük azt a kettőt, aki rokonszenves számodra. Aki jó embernek látszik, akihez őszintének lehet lenni. Hosszas tűnődés után a fiú rámutat az egyikre. De a másikat már sehogyan sem akarja megtalálni. — Zolikám, muszáj! Próbáld megkeresni... — Talán ez — mutat egy másikra. — És most azt a kettőt légy szíves kiválasztani, amelyik számodra a legellenszenvesebb, amelyikkel még találkozni sem szeretnél. A fiú gyorsan rámutat két arcképre. És így megy ez még hét alkalommal: a rokonszenvesekre nehezen, az ellenszenvesekre könnyen talál rá. A pszichológusnő jegyzi a fényképek kódszámait. Közben ezt kérdi: — Fáradtnak érzed-e magad? — Nem. — Akkor nyugodtan csinálhatjuk tovább. Újból képeket mutatok. Ami gondolatot ébreszt benned, mondd el. Mindegyikről csak két- három mondatot. — Este van, oszlopszerűség és egy férfi. És az oszlopszerűség mellett valami... — Voltál már este úgy, hogy nem ismertél fel valamit? — Igen, a bátyámmal, amikor kimentünk az erdőbe ... / Újabb kép. — Temető lehet. Sír mellett áll egy ember. — Hogy kerül oda? — Biztosan meghalt valami hozzátartozója. Mintha meg volna bilincselve ... Újabb kép. — Férfi, de le van takarva az arca. A nő pedig ágyon fekszik. — Mi történhetett? — A férfi mintha sírna. — De miért? — A nő biztosan beteg. A karja is mintha lecsün- gene... — Láttál te már olyan embert, akinek élettelenül lógott le a karja? (Folytatjuk)
