Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-21 / 144. szám

5. oft?at Wt. fuftius ff. Koszigin fogadta a lengyel kormányfőt Alekszej Koszigin szovjet kormányfő kedden a Kreml­ben találkozott Piotr Jaro- szewicz lengyel miniszterel­nökkel. A szívélyes és elv- társias légkörű találkozón vé­leménycserét folytattak a szovjet—lengyel együttmű­ködés további fejlesztéséről és elmélyítéséről. Megállapí­tották, hogy a sokoldalú szov­jet-!-lengyel együttműködés állandó fejlődése tökéletesen megfelel a Szovjetunió és Lengyelország, az egész szo­cialista közösség érdekeinek. Koszigin a találkozó után ebédet adott lengyel kollé­gája tiszteletére. Az ebéden Koszigin és Jaroszewicz po­hárköszöntőt mondott. Piotr Jaroszewicz kedden haza­utazott a Szovjetunióból. A szovjet—francia „nagybizottság” ülésszaka A szovjet—francia „nagy­bizottság”, amely a két or­szág közötti gazdasági, ke­reskedelmi, tudományos és műszaki együttműködés kér­déseivel foglalkozik, kedden Párizsban befejezte VII. ülésszakát. Kedden délután a francia pénzügyminisztériumban tar­tott sajtóértekezleten Gis- card d’ Estaing hangsúlyoz­ta, hogy a francia piacra irá­nyuló szovjet szállítások ér­téke 1972-ben 28 százalékkal nőtt. Ugyancsak kedvezően fejlődik a Szovjetunióba irá­nyuló francia export is. így joggal lehet remélni, hogy elérik a kitűzött célt és az 1969. és 1974. év közötti idő­szak végére megkétszerező­dik a két ország közötti áru­csere-forgalom. Kedvező táv­latok bontakoznak ki a két ország közötti ipari együtt­működés terén is a nagy kombinátok létesítésénél. Ilyen például a Káma folyó- nál létesítendő óriási teher­gépkocsigyár. Kirillin szovjet miniszter­elnök-helyettes kijelentette, a mostani ülésszaknak külö­nös jelentőséget kölcsönzött az a tény, hogy arra Leo- nyid Brezsnyev párizsi láto­gatása, a tavaly őszi szovjet —francia csúcstalálkozó után került sor. A miniszterelnök­helyettes hangsúlyozta, a tu­dományos-műszaki együtt­működés terén a francia és a szovjet kutatók máris sok olyan eredményt értek el, amelyek világméretben is je­lentősek. Különösen jelentős az a kütatómunka, amelyet a szovjet és a francia tudósok az atomenergia békés célok­ra való felhasználása érde­kében folytatnak. A két or­szág tudósainak javaslatára ezentúl tovább fokozzák az együttműködést ezen a terü­leten, így különösen a lézer- technika alkalmazására irá­nyuló kutatások, valamint a gyors neutronokkal működő reaktorok alkalmazása terü­letén. / Kirillin ezután hangsú­lyozta, egyetért Giscard d’ *Estaing-nyel, hogy a gazda­sági és kereskedelmi kap­csolatok területén is sikeres­nek bizonyul az együttmű­ködés, majd rámutatott: a még megoldatlan feladatok közé tartozik, hogy fokozzák a Franciaországba irányuló szovjet exportot, mert az még egyelőre nem éri el a Szovjetunióba irányuló fran­cia export szintjét. A szov­jet miniszterelnök-helyettes végül nyomatékosan hangsú­lyozta a most kidolgozandó tízéves távlati együttműkö­dési terv fontosságát. Lengyel—jugoszláv tárgyalások Tito elnök hivatalos len­gyelországi látogatásának második napján, kedden délelőtt, a LEMP KB varsói székházában megkezdődtek a lengyel és jugoszláv párt- és kormányküldöttség tár­gyalásai. A lengyel küldöttséget Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, a jugoszlá- vot Joszíp Broz Tito köztár­sasági elnök, a JKSZ elnö­ke vezeti. A tárgyalások napirend­jén a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének témaköre és időszerű nemzetközi kérdé­sek szerepelnek. Francia atomkísérletek kezdődtek A nemzetközi tiltakozás ellenére kedden 0,00 órától életbe léptek a Csendes-óceán déli térségeiben a francia nukleáris kísérletsorozat mi­atti korlátozások a hajó- és repülőgép-forgalomban. Franciaország az évente végrehajtott légköri kísérle­teken hidrogénbombájának miniatürizálását készíti elő, mert ezzel akarja felszerelni Mirage—IV. bombázógépek­ből. föld-föld rakétákból és nukleáris tengeralattjárókból álló atomütőerejét. A kísérletsorozat bejelen­tése erélyes tiltakozást váltott ki a robbantásokhoz legköze­lebb eső országokban — így tiltakozott a kísérlet ellen Japán, Uj-Guinea, Ausztrália, Uj-Zéland, Peru és Kanada. Sharp kanadai külügymi­niszter hétfőn az alsóházban ismét sajnálkozását fejezte ki, hogy Franciaország a nemzetközi tiltakozás ellené­re végrehajtja a légkört szennyező kísérleteit. Súlyos veszteségek érték a saigoni kormánycsapatokat B—52-es amerikai repülő- erődök keddre virradóan 25 bevetésben csaknem négy­ezer tonna bombát szórtak le a VDK és Dél-Vietnam terü­letére. A hanoi rádió keddi közlése szerint a VDK lég­védelme az elmúlt 24 órá­ban lelőtt két amerikai tá­madó repülőgépet, köztük egy B—52-es hadászati bom­bavetőt. Ezzel 3661-re emel­kedett a demokratikus Viet­nam légiterében eddig lelőtt amerikai harci repülőgépek száma. A dél-vietnami hadszíntér­ről érkezett jelentések sze­rint a leghevesebb összecsa­pások a felszabadított Quang Tri tartomány déli részében folynak. Itt több ezer saigo­ni tengerészgyalogos igyek­szik az amerikai taktikai és stratégiai légierő támogatá­sával utat törni magának a My Chanh folyótól északra lévő térségben. A dél-vietnami hazafiak keddre virradóan is folytat­ták támadásaikat az ország különböző pontjain. Tüzérsé­gi lövedékek tömege csapó­dott be Hűé, Kontum és An Loc körzetének katonai cél­pontjaiba. Rendkívül kritikus a saigoni kormánykatonaság helyzete a Saigont An Loc- cal összekötő 13. sz. főútvo­nal mentén. A főútvonalak Chon Thanh és An Loc közötti szakaszán két saigoni hadosztály már több mint két hónapja be van kerítve. Mint a nyugati hírügynökségek írják, a sai­goni alakulatokat napról napra súlyos veszteségek érik. Az amerikai imperialisták június 19-én folytatták a vietnami nép elleni bűnös háborújuk eszkalációját — hangsúlyozza a VDK kül­ügyminisztériumának kedden kiadott nyilatkozata. — Re­pülőgépeik több sűrűn lakott területet támadtak Ha Nam, Ninh Binh, Nghe An, Ha Tinh, Quang Binh tarto­mányban és Vinh Ling kör­zetben. Ezenkívül B—52-esek Quang Binh tartomány és Vinh Linh körzet több falu­ját bombázták. A nyilatkozat­ból kitűnik, hogy az amerikai légitámadások nyo­mán lakóházak, vízügyi és folyamhajózási létesítmé­nyek pusztultak el. A polgá­ri lakosság körében sokan meghaltak, illetve megsebe­sültek. Kissinger a kínai vezetőkkel tárgyalt Dr. Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadója kedden délelőtt mintegy 2 és fél órán át tárgyalt a kínai vezetőkkel. Erre következtet a Reuter-iroda pekingi tu­dósítója abból, hogy az ame­rikai delegáció tagjait szállí­tó gépkocsioszlop helyi idő szerint 9,30 órakor indult el szálláshelyéről a Tiltott vá­ros nevű pekingi negyedbe, s délben tért onnan vissza. Az angol hírügynökség még azt is tudni véli, hogy a vastag falakkal és toronyka­pukkal övezett városnegyed­ben — ahol hajdan a császár székelt, ma pedig a népköz- társasági kormányzat középü­letei foglalnak helyet — meg­kezdődött az érdemi tárgya­lás a világpolitikai ügyekről, így a vietnami problémáról is. Úgy tűnik — írja továb­bá a Reuter tudósítója —, hogy a kedd délelőtti ta­nácskozáson részt vett Csou En-laj, a Kinai Népköztár­saság államtanácsának el­nöke is. A Kissinger nemzetbizton­sági főtanácsadó vezetésével Pekingben tartózkodó ame­rikai küldöttség kedden dél­után folytatta tárgyalásait a kínai vezetőkkel. A megbeszélés másfél óra hosszat tartott és — a Reuter szerint — Csou En-laj kínai miniszterelnök „valószínűleg ismét jelen volt”. A tárgyalások színhelyétől, az országos népi gyűlés épü­letétől rendőrök tartják'távol az információkra éhes sajtó­tudósítókat. Bővülnek az olasz—iraki kapcsolatok Olaszország kész jelenté­kenyen bővíteni gazdasági kapcsolatait Irakkal. Az Olasz Állami Kőolajipari Vállalat (ENI) növeli kő­olajvásárlásait az államosí­tott iraki olajkutak termé­séből, felszerelésekkel, ter­vekkel és szakemberképzés­sel hozzájárul az iraki kő­olajtermelés fejlesztéséhez. Ez a lényege azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket Szadun Hamada iraki kő­olajiparügyi miniszter ve­zetésével Rómában tartóz­kodó küldöttség és Ripa- monti olasz külkereskedel­mi miniszter, illetve Girotti, •az ENI elnöke folytattak hétfőn és kedden az olasz fővárosban. A megállapodás azonban nemcsak Iraknak előnyös. Valójában Olaszország, az ENI (amely az olasz gazda­ság egyik „nagyhatalma”) két kézzel kapott a lehető­ség után, amelyet az IPC ál­lamosítása felkínált: köze­lebb férkőzni, kedvezőbb pozíciókat szerezni az arab olajlelő helyek környékén, amelyek eddig az angol— amerikai—francia monopó­liumok kizárólagos vadász- területei voltak. Irak eddig is nagyon fon­tos helyet foglalt el az olasz kőolajszükségletek fe­dezésében: az olasz behoza­tal 14,4 százaléka Irakból származott. Líbia és Szaud- Arábia mögött Irak a har­madik helyen állt Olaszor­szág partnerei . sorában. A mai India Indira Gandhival a gazdagok ellen Nehru, Sasztri és Indira Gandhi történelmi érdeme, hogy volt erejük a veszélyes és viszontagságos fordulatok közepette e józan és törté­nelmileg haladó el nem kö­telezettségi politika fenntar­tásához. Csakis ilyen háttér előtt vált lehetségessé az ország . nemzeti függetlenségi politikáját hagyományosan kifejező Indiai Nemzeti Kongresszus Párt megtisztu­lása és megújulása. A kongresszus párt az in­diai függetlenségi harc nagy alakjának. Gandhinak, majd később Nehrunak a vezeté­se alatt a nemzeti felszaba­dulási harc élvonalában ha­ladt és így lényegében kife­jezte az indiai tömegek alapvető érdekeit. Ennek megfelelően India első há­rom parlamenti választásán, 1952-ben, 1957-ben és' 1962- ben mindig megszerezte az abszolút többséget. Az a tény, hogy a kong­resszus párt az indiai füg­getlenségi küzdelem fő haj­tóereje volt, egyben azt is lehetővé tette, hogy igen sokáig rendkívül ellentétes politikai csoportokat egye­sítsen soraiban. A balszár­nyon a határozottan szocia­lista irányú társadalmi fej­lődést igenlő, a radikális földreformot és a tőke ha­talmának korlátozását kö­vetelő politikusok állottak. A jobbszárnyon pedig olyan frakció működött, amely a legszorosabban összefonódott a nagy indiai monopóliu­mokkal, az ország további fejlődésének zálogát a kapi­talista, sőt monopoltőkés irányzatok erősítésében lát­ta és ennek megfelelően — az el nem kötelezettségi po­litikát elvetve, — az ameri­kaiakkal kötendő szövetség mellett tört lándzsát. A kongresszus párt veze­tői mindig a középen, a centrumban állottak. Hajla­mosak voltak tehát komp­romisszumokra — de azzal a rendkívül fontos és nagy bölcsességre valló feltétel­lel, hogy az el nem kötele­zettségi és semlegességi irányvonalon nem tűrtek változtatást. 1962-től 1970-ig méais ko­moly válságba került a kongresszus párt. A vezető jobboldali politikusok cso­portja. az úgynevezett „szin­dikátus” ugyanis egyre job­ban magához ragadta a kez­deményezést a párton belül. Lehetetlenné tette a radiká­lis földreform végrehajtását. Mindent elkövetett, hogy lejárassa és pénzügyileg csődbe kergesse az államo­sított, vagy újonnan létreho­zott állami nehézipari vál­lalatokat. Ez a politika az 1967-es választásokon valóságos ka­tasztrófát hozott a kong­resszus számára. Az 520 ta­gú képviselőházban a kong­resszus mindössze 284 man­dátumot szerzett és a jobb- szárnyon erőteljesen előre­törtek az olyan, lényegében amerikai orientációjú pár­tok, mint a Swatantra, a jobboldali szociáldemokra­ták és a hindu szélsőnacio- nalista Jana -Sangh. Ieaz: a baloldalon is megerősítette nozícióit India Kommunista Pártja — ennek az erőnöve­kedésnek az értékéből azon­ban sokat levont, hogy a párt kettészakadt és a kínai orientációjú frakció magá­val vitte a mandátumok mintegy harmadát. 1967 után a probléma lé­nyege az volt, hogy mi­képpen alakul a belső harc a kongresszus pártban. Ele­inte a nyugati „szakértők” biztosra vették a befolyásos és nagy tekintélyű politiku­sokból álló „szindikátus” győzelmét. Úgy vélték, hogy Indira Gandhi nem több, mint Nehru lá­nya: a parasztok tíz- és tízmilliói előtt ismert és be­csült „nemzeti jelkép” — de tényleges erő és politi­kai-hatalmi bázis nélkül. Akárcsak annak idején Churchill, a szakemberek most is csalódtak. Indira Gandhi felvette a harcot a s ■»ndikátussal és ez törté­nelmi jelentőségű, helyes döntésnek bizonyult. Gand­hi asszony felismerte, hogy csak úgy vívhat eredményes küzdelmet a „szindikátus” és a monopoltőke politikai befolyása ellen, ha olyan radikális gazdasági-társa­dalmi programot hirdet meg, amely a legegyszerűbb ember számára is érthető és világossá teszi a tömegek előtt, hogy két élesen külön­böző politika között kell vá­lasztanak. így bontakozott ki 1969 nyarától kezdve In­dira Gandhi és a „szindiká­tus” nagyszabású politikai küzdelme, amely az 1971. tavaszi választásokig tartott. Ennek a küzdelemnek drá­mai fordulatai voltak: volt olyan helyzet is, hogy a „szindikátus” Indira Gandhit kizáratta a kongresszus párt­ból. A harc végül oda veze­tett, hogy 1969 végén a szin­dikátus kettészakította a kongresszus pártot. Egy ide­ig ezért az indiai politikai szintéren két kongresszus párt szerepelt: a „régi kongresszus, amely a szin­dikátust és a jobboldalt fogta össze, valamint az „új” kongresszus, amely Indira Gandhival az élén a párt reformokra hajlamos derékhadát és haladó szár­nyát tömörítette. A szaka- dár frakcióhoz ugyan csak 70 képviselő csatlakozott, de a csoport vezetőinek gaz­dasági, politikai és társadal­mi befolvása óriási volt. Az „új” kongresszus élén Indira Gandhi ellentáma­dásba lendült. Előbb beje­lentette, hogy államosítja az ország 14 legnagyobb bankját. Utána leghaladóbb szakembereivel kidolgoz­tatta az úgynevezett „Bőm- bay-programot”. Ez mind­máig az indiai gazdaságpo­litika bázisa: előirányozta előbb az import, ötéves táv­latban pedig az export ál­lami ellenőrzését, a bizto­sítótársaságok és a bank- rendszer államosítását, a magánmonopóliumok növe­kedésének korlátozását. A mezőgazdaságban kilátásba helyezte a földreformprog­ram megvalósítását és gyor­sítását. 1971 tavaszára ily módon a legegyszerűbb in­diai paraszt előtt is vilá­gossá vált a két lehetőség: Indira Gandhival a gazda­gok ellen — vagy Indira Gandhi ellen, a gazdagok oldalán. Gömöri Endre Hatvani Dániel: &töre megfontolt szándékkal DOKUMENTUM REGÉNY 37. ÁRAMLATOK A LÉLEK MÉLYÉN Szabályos, sőt szabványsze­rű, hosszúkás alakú irodahe­lyiség. A sarokban mosdó­kagyló, csempézett falrészlet­tel, a közelben letakart író­gép. Kis kerek asztal, rojtos terítővei. A falon az AMD— 65 M-es géppisztoly metsze- tes rajza. Szembe vele Le- nin-portré, két színes fotó: fővárosi utcarészletek. Az ablakhoz közel országos autótérkép. A hosszú tárgyalóasztal sarkánál ül Horváth Zoltán és dr. Főző Endréné, a Kecs­keméti Gyógypedagógiai Is­kola igazgatónője, pszicholó­gus. Fát, állatot, embert, virá­got rajzoltat a fiúval. — Ha úgy érzed, nem si­került, újra kezdheted. Ereszd el magad, ne gondolj semmire, ami kellemetlen. Kirajzolod magadból a sok idegességet. Zoli kismacskát rajzolt. Bár az inkább egy hernyó­hoz hasonlít. — Otthon is volt macs­kád? — Igen. Volt egy külön kis cicám. Piros mas,nit kö­töttem a nyakára. — Ott nevelődött nálatok? — Igen. Mindenből adtam neki, amit én ettem. — És a kutya nem bántot­ta a cicát? — Játékból néha megfogta a nyakát. — De ha komolyan bántja, mit csinálsz a kutyussal? — Megvertem volna, hogy ne bántsa. A pszichológusnő tesztraj­zokat mutat. — Mondd el, mit látsz ezeken. — Két fiú a ház előtt. Az egyik követ dob az ablakra, ez elszalad, a másik, aki ár­tatlan, az ottmarad. Kinéz az ember a házból és őt okolja. Később az arcképes tesztek következnek. — Itt van nyolc fénykép felragasztva. Válaszd ki kö­zülük azt a kettőt, aki ro­konszenves számodra. Aki jó embernek látszik, akihez őszintének lehet lenni. Hosszas tűnődés után a fiú rámutat az egyikre. De a má­sikat már sehogyan sem akarja megtalálni. — Zolikám, muszáj! Pró­báld megkeresni... — Talán ez — mutat egy másikra. — És most azt a kettőt légy szíves kiválasztani, ame­lyik számodra a legellenszen­vesebb, amelyikkel még ta­lálkozni sem szeretnél. A fiú gyorsan rámutat két arcképre. És így megy ez még hét alkalommal: a rokonszenve­sekre nehezen, az ellenszen­vesekre könnyen talál rá. A pszichológusnő jegyzi a fényképek kódszámait. Köz­ben ezt kérdi: — Fáradtnak érzed-e ma­gad? — Nem. — Akkor nyugodtan csi­nálhatjuk tovább. Újból ké­peket mutatok. Ami gondo­latot ébreszt benned, mondd el. Mindegyikről csak két- három mondatot. — Este van, oszlopszerű­ség és egy férfi. És az osz­lopszerűség mellett valami... — Voltál már este úgy, hogy nem ismertél fel vala­mit? — Igen, a bátyámmal, ami­kor kimentünk az erdőbe ... / Újabb kép. — Temető lehet. Sír mel­lett áll egy ember. — Hogy kerül oda? — Biztosan meghalt vala­mi hozzátartozója. Mintha meg volna bilincselve ... Újabb kép. — Férfi, de le van takar­va az arca. A nő pedig ágyon fekszik. — Mi történhetett? — A férfi mintha sírna. — De miért? — A nő biztosan beteg. A karja is mintha lecsün- gene... — Láttál te már olyan em­bert, akinek élettelenül lógott le a karja? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents