Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-17 / 141. szám

i. oldal fiSLáST-M AGY ARORSZÄG 1972. június 17. Szülők fóruma FIATALOK =lü FIATALOK 0* FIATALOK ISI FIATALOK äi FIATALOK A bizonyítvány A tanév befejeztével lezárult a gyermek életre való felkészülésének egy szakasza, amelynek munká­ját, egy-egy tárgyban elért eredményét egyetlen jegy­be, öt számjegy valamelyikébe kellett sűríteni. Az ér­tékelés, az osztályozás a legnehezebb tanári feladat. Nehéz és ellentmondásokkal terhes. Mert úgy követ­kezmény, hogy előzmény is egyben; pszichológiai, pe­dagógiai és társadalmi hatásai egyaránt nagy hord­erejűek. Benne feszülnek a követelmények és telje­sítmények, a képességek és az elvárások, az értékelés és önértékelés, tanár, diák, szülő kapcsolatának bonyo­lult szövevénye. Az év végi értékelés, osztályzat természetesen nem előzmény nélküli; az év közben végzett munka komp­lexuma, jelentősége miatt mégsem egyértelmű össze­gezés csupán, több annál. Érzik ezt a szülők is, és ezért reagálnak érzékenyebben az év végi bizonyítvány­ra, s ezért nagyobb a gyerekre gyakorolt hatása is. Az értékelésnek — talán — könnyebbik oldala a tan­tárgyi eredmények osztályozása, hiszen itt vannak fel­adatok, feladatcsoportok, rendszerek, amelyek követel­ményként állnak a gyerek előtt, s amelyeket bizonyos százalékig teljesíteni tud. Figyelembe veszi a tanár itt is a gyermek egyéniségét, azonban nem domináló té­nyezőként. Sokkal nehezebb értékelni, s nincs is le­hetőség nagyobb fokú differenciálásra — a tanuló ne- veltségi szintjét, emberségben tett előrehaladását; mert mi minden van abban az ötös vagy négyes magatar­tásban, szorgalomban, milyen különböző egyéniségeket foglal magában, milyen különböző motíváltságú csele­kedeteket, magatartásokat takar, a fejlődésnek, a tuda­tosságnak különböző fokait rejti. Az osztályzat akkor jó, ha reális és kellően meg­alapozott, vagyis ha a tanuló és a szülő egyaránt igaz­ságosnak érzi. Sajnos a legtöbb ellentét forrása a szü­lői ház és az iskola között a gyerek értékelésének kü­lönbözősége. Ennek objektív és szubjektív okai van­nak, Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szülői értékelés mindig szubjektív és a nevelői száz százalé­kig objektív, mert a legtöbb szülő ma már igyekszik alaposan megismerni gyermekét, és néha nevelői el­fogultság is van. Természetes, hogy minden szülő a maga gyermekét szeretné a legjobbnak, legokosabbnak látni. A sajátját ismeri legjobban, s a szeretet elné­zőbbé teszi a hibákkal szemben, de nincs módja össze­hasonlításra más gyerekkel, nem ismeri az iskolai kö­vetelményeket, s ha év közben nem tart kapcsolatot a nevelőkkel, a gyerek nem Íratja be a rossz jegyeket; ilyenkor váratlanul éri az osztályzat. Persze előfordulhatnak tévedések, félreismerések a tanári munkában is, hiszen az ellenőrzésnek ma hasz­nálatos módszerei nem képesek teljesen pontos adato­kat nyújtani a tanulók valóságos, telj esi tményképes tudásáról. Sokszor különböző gátló tényezők miatt a gyermek .teljesítménye elmarad a belső tudástól. Ott­hon elmondja jól, az iskolában lámpaláz vagy egye­bek miatt akadozik. A tanár csak a teljesítményt tud­ja osztályozni, a befektetett energiát, — ami bizony a képességek különbözősége miatt nagyon változó, — nem, vagy csak nagyon kis mértékben. Az egyik gyerek játszva tudja megoldani a leg­nehezebb feladatokat, míg a másiknak a közepes jegy elérése is nagy. erőfeszítéssel sikerül. Minden szülőnek az a legnagyobb öröme, büszkesége, ha gyereke jó bi­zonyítványt visz haza, hiszen a mi korunk, társadal­munk megbecsüli és értékeli a tudást, és továbbhala­dásának is ez a záloga, mégse kívánjunk lehetetlent tőlük. Mérjük fel képességeiket, számoljunk azzal, és aszerint követeljünk. A túlzott követelmény, amiről a gyerek tudja, hogy nem képes teljesíteni, elkedvetleníti, gátlásossá teheti. Ha becsülettel tanul, minden tőle telhetőt megtesz, örüljünk a közepes bizonyítványnak is, hiszen az ér­telmi terület csak része a gyermeknek, (nagyon fontos része) de nem maga a gyermek. És van lehetőség ar­ra, hogy a gyermek azon a területen bontakoztassa ki képességeit, amelyiken a legerősebb. Ha nem mélyít­jük el benne a kisebbségérzést, a gyengébb tanulmá­nyi eredmények miatt, illetve ellensúlyozzuk más ké­pességek fejlesztésével, pl. sport, mechanika, a gyer­mek személyisége harmonikusan fejlődik. Sok szép, nemes emberi tulajdonság alakul ki benne, s így az életben vizsgázhat kitűnőre közepes érettségi bizonyít­vánnyal is. A jó osztályzat az, amely az évi munka értékelé­se mellett előremutató is. Kedvet ad a következő év munkájához, vagy éppen figyelmeztet, hogy valamit változtatni kell. S itt felmerül a bizalom kérdése. Bíz­zon a gyerek és a szülő abban, hogy a tanár az érté­kelésnél igazságos, és feltétlenül a gyerek érdekét tart­ja szem előtt. A gyerek a tanártól akkor fogadja jő szívvel, belső ellenállás nélkül a tantárgyi érdemjegyet, ha érzi, hogy nemcsak tantárgyán keresztül értékeli. Osztályoz­za a tantárgyat, de értékeli egész személyiségét, más kerületen elért eredményeit is. Kántor Zoltánná Krecsmáry László: LAKODALMAS Ej haj, ej haj, áll a vidám lakodalom, én még máma a menyasszonyt megforgatom! Vígan szól a cini-cini-muzsika — ropja a táncot Imi, Gizi, Zsuzsika. Ej haj, ej haj, de vidám e lakodalom! Én még máma a vőlegényt megforgatom! Brummog a bőgő, zümmög a brácsa, kaca-cag a hegedű — a násznép meg járja! A kél- vándorlegény Vízszintes: 1. Megfejtendő (a függ. 15. folytatása). 6. Olasz folyam. 7. Növény lesz belőle. 8. Házi­állat (—’)• 9- Arab férfinév. 11. Kupagyőztesek Európa Kupája. 12. összevissza lett!!! 14. Zümmög (darázs). 16. Fér­finév. 18. Télisport. 20. Sérü­lés. 21. Tehénhang. 22. Három oroszul. 24. Merre? 28. Húros, pengetős hangszer. 29. Vissza: kortyolta. Függőleges: 1. Létezett. 2. Néma rém!!! 3. Dzsem. 4. Gally. 5. Legelői. 6. Leplez. 10. E helyen. 11. Éra. 13. Jég, fagylalt Bécs- ben. 14. Ütőhangszer. 15. A Az ember hamarosan rá­eszmélt arra, hogy ellensé­geit és a vadállatokat puszta erejével nem tudja legyőzni, hanem fegyverekre van szük­sége. Az ősember harci és vadászati eszközei (a kőda­rab, kőbalta, faágakra erősí­tett csont, amely a dárdának ősi formája) a mai szemmel természetesen kezdetlegesek voltak. Céllövésről azonban csak akkor beszélhetünk, ami­kor az elhajítandó tárgyat nem az emberi izomerő, ha­nem mechanikus eszköz repí­ti a kiszemelt célba. A moz­gásba hozó erő a történelmi idők folyamán állandóan vál­tozott és fejlődött. Az ősem­ber kezdetleges hajitófegyve- reit az ó- és középkorban a ruganyosságon alapuló, hú­rokkal, rugókkal, kötelekkel működő fegyverek váltották fel. A nyíl és az íj feltalálása új korszakot nyitott a lövé­szet történetében. A XIV. század vége felé Berthold szerzetes feltalálta a lőport és ezzel Európában megjelent a lőfegyver. Az el­ső lőfegyver kezdetleges és nehézkes volt. Eleinte kőből készült lövedéket repítettek ki a bronzból készített ágyuk csövéből. Később könnyebb és egyszerűbben szállítható lőfegyvert készítettek; a pus­kát, vagy muskétát. A pus­kaport élőiről töltötték be a csőbe és erre tették a golyót, tehát előltöltőek voltak. Egykori feljegyzések sze­rint a puska kezelése olyan körülményes volt, hogy egy csatában a harcos körülbelül hatszor tudta azt elsütni. Ké­sőbb feltalálták a hátultöltő puskát és a golyót. Újabb korszakot jelentett az ismétlő fegyver, maid az önműködő és a füst nélküli fegyver meg­jelenése. A lőfegyver fejlő­désével párhuzamosan fejlő­dött a céllövészet is, amely szorosan összefüggött a\hábo­rúkkal és a vadászatokkal. Magyarországon több száz esztendős múltra tekinthet vissza a céllövészet. Kezdet­ben a lövészegvletek egy-egy város önálló lövészalakulatai voltak. Budán nem sokkal a török uralomtól való felsza­badulás után városvédelmi Dél-Tiszántúl jelentős nyári kulturális eseménysorozata a .. (folytatás a vízszintes 1-ben). 17. ... apó. 19. Füzet. 21. Üzlet. 23. Ógörög törzs neve. 24. Szilárd bizalom. 26. Seres Tibor. 27. Dúdolószócs­ka. Megfejtendő: Függőleges 15, vízszintes!. Múlt heti megfejtés: TÜ­KÖRPONTY — CSUKA — HARCSA. Könyvjutalom: Farkas Sán­dor Nyíregyháza, Kálmándi Ferenc Űr, Sipos Ildikó Anarcs, Dupai Ferenc Bal- kány és Petró János Basha- lom. jelleggel megalakult a Polgá­ri Lövészegylet. Száz évvel ezelőtt hozták létre a Magyar- Országos Céllövő Szövetséget is. Már ebben az időben elért sportbeli sikereket néhány lövészünk kiemelkedő tehet­sége és szorgalma eredmé nyezte. A felszabadulást követő át­alakulás jelentősen hatott a sportlövészetben is. A megnö­vekedett lehetőségek mellett minőségi versenyzőink már az 1948-as és 52-es olimpiá­kon igen jól szerepeltek és aranyérmet nyertek. Nemzetközi téren alaposan megváltoztak az erőviszo­nyok. A hajdan egyeduralko­dó svájciak, amerikaiak, své­dek sportlövészeit megelőzve a Szovjetunió versenyzői fö­lényesen nyerték az elmúlt évek nagy nemzetközi verse­nyeit és sorra hódították el a világcsúcsokat. A sportlövészet versenyszá­mai : puskalövészet, pisztoly­lövészet, vadászlövészet. A versenyző tudása és a technikai eszközök fejlettsége folytán világversenyeken a versenyzők elérik a maximá­lis találatokat is. (Minden lö­vés 10-es.) Hazánkban ennek az igen nagy tömegeket mozgató sportágnak a Magyar Honvé­delmi Szövetség a legnagyobb bázisa. Üzemi lövészkörök­ben, úttörő-olimpiai verse­nyeken, a legfiatalabbak pe­dig a légpuskás szakkörök­ben versenyezhetnek. Éven­ként egy-egy tömegversenyen Magyarországon közel másfél millióan vesznek részt. A sportlövészet állandóan előrehalad, mert legfőbb cél­ja; a haza őrzését, az embe­riség békéjét, szórakozását, testnevelését szolgálni. Kérdések: 1. Mit lőttek ki az első elöl­töltős fegyverből? 2. Hol tartanak lövészver­senyeket? 3. Milyen puskával rendez­nek úttörőknek versenyt? 'TBA95(Snd-gaq -g ua.iajoq g jsaojí x Kovács György Volt egyszer két vándorle­gény, akik sok falut, sok vá­rost bejártak, míg végül el­jutottak a nagy tenger pari­jára. Ott azután leültek és lábukat helágatták a tenger­be, úgy üldögéltek nagy sem­mittevésben. De mivel örök­ké csak nem lógathatták a lábukat, látva, hogy itt sem munka, sem élelem nem akad a számukra, megindul­tak visszafelé azon az úton, amelyiken idejöttek. Amint mentek, mendegéltek, elér­tek az erdq szélére, ahol a szép selymes fűben lefeküd­tek és hamarosan elaludtak. Mikor azután reggel feléb­redtek, egyik a másik sza­vába vágva akarta elmonda­ni azt a furcsa álmot, amit az éjjel látott. Végül a fia­talabbik legénykének sike­rült szóhoz jutnia és elmond­ta pajtásának, hogy ő bi­zony olyan álmot látott az éjjel, melynek során meg­tudta, hogy ennek az erdő­nek a másik szélén van egy vár, a várban egy szépséges szép leány, aki éppen főju­hászt keres. Ez a leány azt nevezi ki főjuhászává, de még talán férjéül is fogadja, aki déli 12 óra előtt feljut az erdőn túli várba. — Érdekes — mondta fej­csóválva a mó.sik vándorle­gény — ha jól meggondo­lom én is ugyanezt álmod­tam! — Na hát, ha ezt álmod­tad, gyerünk, nézzük meg azt a várat — állt talpra a szorgalmasabbik legény. — Ugyan már, ráérünk még arra, hiszen csak ezen az erdőn kell átjutnunk, nem több az, mint egy óra, heveréssz velem tovább nyu­godtan — mondta a lusta és fekve maradt. A fiatalabb legény azon­ban nekiindult és jól tette, hogy elindult, mert ahogy az erdőben egyre beljebb ha­ladt, úgy lett az, mind sű­rűbb és áthatolhatatlanabb. A legény elővette bicskáját és úgy csinált magának utat a sűrű bozótban, hogy hol itt, Zöld ág, arany ág, kössünk díszes bóbitát! Táncoljunk a hűs gyepen, pörögve és sebesen. Zöld ág, arany ág, fújjátok a trombitát! hol ott vágott le egy-egy út­ját szegő gallyat, vagy ágat. Erősen megdolgozott érte, hogy kijusson az erdőből, de éppen harangozták a delet, mikor fent volt a várban. A szépséges lány azonnal meg­fogadta főjuhászának, ételt, italt, ruhát kapott és soha többé semmire nem volt gondja. A lusta vándorlegény meg csak heverészett, míg a ha­sára nem sütött a nap. Ak­kor azután feltápászkodott, nem indult ám akkor sem keresztül az erdőn, hanem valami szállítóeszköz után néSett. hogy ne kel’ien a sa­ját lábait fárasztani. Talált is egy lavat a közelben, fel­pattant a hátára és boldo­gan dörzsölte össze kezeit, hogy ő a lóval hogy fogja megelőzni a társát. De na­gyon nagyot tévedett, mert a ló csak a sűrű erdő köze­péig tudott haladni, ott azután megállt, mintha oda- cövekelt volna. Hiába biz­tatta, sarkantyúzta a vándor- legény, csak nem akart men­ni. — Olyan csökönyösen állsz itt, mint egy szamár — mérgelődött a vándorlegény és alig, hogy ezt kimondta, a ló valóban szamárrá válto­zott alatta. Biztatni a ván­dorlegény most / a csa­csit, hogy haladjon előre, de az meg sem mozdult, hogy is mozdult volna, mikor lát­ta, hogy úgysem tud átha­tolni a sűrű bozóton. — Ha már előre nem mégy, legalább menjél hátra — mérgelődött a lusta legény és ime, ez a kívánsága is tel­jesült, mert a szamár abban a pillanatban rákká változott és elkezdett hátrálni a lusta legénnyel a hátán el az er­dőtől. Addig-addig hátrált, míg így hátrafelé haladva hazavitte a lusta legényt a falujába, ahol jól kinevették. Talán még ma is kacagják, ha azóta meg nem unták. Orosz meséből feldolgozta; Pfeifer Ver» Fogóján egy aranyszál. . . Rigófiú hazaszáll. Zöld ág, arany ág, bólogat a mákvirág. Fut a nyuszi sebesen, táncot jár a hűs gyepen. A sportágak történetéből (5.) Sportlövészei Játék a nevekkel írjátok be az ábra vízszintes soraiba az alább felsorolt neveket úgy, hogy az átló kockáiba kerülő betűk, felülről lefelé olvasva egv magyar dráma címét adják eredményül. ANNA, ÁRON, BÉLA, HUBA, JAKAB, JÁNOS, LÁZÁR. •NVH RNVa :sa)fajSajB Tarnádi Varga Éva; ERDEI TÁNC TÖRD A FE IED I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents