Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-17 / 141. szám

1972. június 17. KELET-MAGYABORSZÄO S. oldal A tanácsi hatáskörök rendezése A KÖZIGAZGATÁSI TE- VÉKENYSÉG korszerűsíté­se állandó folyamat; az ala­kuló, fejlődő társadalmi vi­szonyok újabb és újabb kö­vetelményeket támasztanak az államigazgatási szerve­zettel szemben, s eredmé­nyes működésről csak akkor beszélhetünk, ha a szerve­iét meg is felel ezeknek az új követelményeknek. Mivel a közigazgatási szervek, különösen a helyi (városi, községi) tanácsok tevékeny­ségének jelentős hányada a lakosság ügyeinek intézésé­re irányul, az eredményes­ség megítélésénél döntő sze­repet játszik, hogy a ható­ságok milyen gyorsan és hatékonyan intézik az állam­polgárok ügyeit. E követel­mény jelentőségét bizonyít­ja, hogy az államélet és a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésére irányuló központi döntések külön is hangsúlyozzák a lakosságot közvetlenül érintő ügyek, eljárások egyszerűsítésének szükségességét. Az államigazgatási szerve­zet és a lakosság érdekei szempontjából egyaránt in­dokolt, hogy a helyi szinten jelentkező ügyek érdemi el­intézése is helyben — vagyis a községben, városban — történjék. Ez esetben ugyan­is az állampolgárnak keve­sebbet kell utazgatnia, ügye után járnia, s a hatóságnak is egyszerűbb a helyben be­szerezhető információk alap­ján hozni meg a döntést. Ez az igény vezetett a ha­táskörök fokozatos leadásá­hoz, decentralizálásához. A Tanácsakadémia Tanács­igazgatási Szervezési In­tézete által végzett felmé­rés szerint 1967 és 1971. kö­zött 153 hatáskör került a helyi — városi, nagyközségi és községi — tanácsokhoz, s ezek többsége (78 hatáskör) a lakosságot közvetlenül érintő hatósági ügy volt. A HATÁSKÖR-DECENT­RALIZÁLÁS eredményekép­pen nagyközségi hatáskörbe került például a kereskedel­mi igazgatás; a nagyközsé­gi tanács szervei adják ki az üzletek, vendéglátóegy­ségek működési engedélyét, állapítják meg a nyitvatar­tási időt. Az építésügyi ha­táskörök nagy többsége szintén a nagyközségekhez került, sőt egyes községi tanácsok is felhatalmazást kaptak meghatározott épí­tési ügyek intézésére. Nö­vekedtek a gyámhatósági jogkörök és községi, illető­leg a nagyközségi szintre került a szociális gondozási ügyek legnagyobb hányada is (segélyek megállapítása, beutalás szociális otthonba stb.). Különösen a fejlődő, iparosodó nagyközségek szá­mára hasznos jogosítvány, hogy a munkaerő-gazdálko­dási feladatok — például a munkaközvetítés — a helyi tanácshoz tartozik. A lakosság ellátása szem­pontjából kiemelkedő jelen­tőségű az a — tanácstör­vényben is megfogalmazott — hatáskör, hogy az alap­fokú művelődésügyi, egész­ségügyi és szociális szükség­leteket kielégítő intézmé­nyek létesítése és fenntartá­sa a helyi tanácsokhoz tar­tozik. Ennek megfelelően a községi, nagyközségi taná­csok biztosítják — többek között — a körzeti orvosi, fogorvosi ellátást, fenntart­ják a bölcsődéket, óvodá­kat és általános iskolákat; művelődési otthonokat, könyvtárakat létesíthetnek. A példákat sorolhatnánk, de talán az is eléggé kife­jezi a hatósági igazgatás sokrétűségét, hogy a most leadott és a korábban is köz­ségekben gyakorolt hatás­körök között (pl. az adó- igazgatás, a különféle ható­sági bizonyítványok, igazo­lások kiadása) körülbelül 6—700, a lakosságot közvet­lenül érintő ügyre vonatko­zik. Ez a helyzet más oldal­ról annyit jelent, hogy a vá­rosi és a nagyközségi taná­csok hatásköre szinte teljes egészében magában foglalja a lakosságot közvetlenül érintő helyi szinten eldönt­hető ügyeket. AMENNYIRE ÖRVEN­DETES a fent vázolt hely­zet, annyira problematikus, hogy a tanácsi szervek nem mindig tudnak megfelelően élni a rájuk ruházott hatás­körökkel, illetőleg a kisebb községek számos, a lakossá­got közvetlenül érintő ható­sági jogkört máig sem kap­tak meg. A hatáskör leadá­sa, mint jogalkotói döntés, önmagában nem lehet ele­gendő a probléma megoldá­sára. Az új hatáskör gyakor­lása ugyanis többletfelada­tot jelent, s ha történetesen az apparátus egyébként is túlterhelt, az új feladatok belépése az ügyintézési idő elhúzódását, vagy felületes el­intézését vonhatja maga után. Egyes hatáskörök gyakorlá­sa — példaként hivatkozha­tunk az építésügyi igazga­tásra — komoly szakmai felkészültséget kíván, mig más esetekben a különböző ügyviteli-technikai eszkö­zök biztosíthatják a gyor­sabb ügyintézést (pl. a pénz­ügyi munkát segítő számoló­gépek.) Mindezek a példák vilá­gosan muntatják, hogy a ha­táskörök leadása csak ak­kor érheti el politikai célját, ha a felsőbb szintű szervek egyidejűleg segítséget adnak a szükséges személyi és tár­gyi feltételek biztosításához is. A Tanácsigazgatási Szer­vezési Intézet jelenleg folyó vizsgálata éppen arra keres választ, hogy különböző nagyságrendű és jellegű köz­ségek milyen igazgatási szervezetet és milyen anya­gi-technikai feltételeket igé­nyelnek hatásköreik szín­vonalas gyakorlásához. Sokszor hangoztatott prob­léma, hogy egyes eljárások túlzottan bonyolultak, s ez mind az állampolgár, mind az eljáró hatóság helyzetét nehezíti. Ennek leggyako­ribb oka, hogy a jogszabá­lyok nem mindig követik kellő rugalmassággal a vál­tozó életviszonyokat, s a maga korában hasznos ren­delkezés utóbb ellenkező hatást vált ki: nem segíti, hanem lassítja az ügymene­tet. E hibák kiküszöbölése végett folynak jelenleg azok a vizsgálatok, amelyek cél­ja, hogy — különösen a la­kosság széles körét érintő ügyek vonatkozf'/ában — egyszerűsödjék az eljárás, megszűnjenek az állampol­gárokat és a hatóságokat terhelő felesleges megkö­töttségek. A HATÁSKÖRÖK LEA­DÁSA, az ezek gyakorlásá­hoz szükséges feltételek biz­tosítása és az ügymenetek egyszerűsítése természete­sen csak egyik oldalát je­lenti az államigazgatás kor­szerűsítésére irányuló komp­lex folyamatnak. Kétségte­len, hogy a jelenlegi hely­zet még nem tekinthető ide­álisnak, de az elmúlt évek­ben bekövetkezett változá­sok, s a most folyó raciona­lizálási munkák egyaránt arra engednek következtet­ni, hogy a lakosság és a ha­tóságok kapcsolatának to­vábbi javulására számítha­tunk. Dr. Zsaffa István, a Tanácsakadémia Tanács­igazgatási Szervezési Intézet tudományos munkatársa ' ŰJ OTP-LAKÁSOK ÄTADÄSÄRA KERÜL SOR A KÖZELJÖVŐBEN NYÍREGY­HÁZÁN A KOSSUTH UTCÁN. (ELEK EMIL FELVÉTELE.) Nyári csúcs Kocsordon Nem jókor érkeztem, mondta a kocsordi Uj Élet Tsz főkönyvelője, Dobos Jó­zsef. Nyakig vannak nyári munkagondokkal. Ez nem új_ ságtéma. Ekkora szervezési tempót talán még egyetlen nyár sem követelt. Nyolc mérleghiány után Közel a dél, amikor Tóth József elnök és Laczkó János párttitkár visszaérkezik a határból. Verejtéket töröl­nek arcukról, s nem titkolják örömüket. Ilyen szép és ígé­retes még nem volt a közös mező. Éppen ez ad aggodal­mat arra, hogy minden mun. ka idejében elvégzésre ke­rüljön. Abból pedig van esős­től, szinte nem látszanak ki belőle. Másrészt örülnek is, hogy idáig jutott a tsz. Mert terhes örökség után értek idáig és ilyen helyzet­be. A mostani gazdaság ti­zenkét év alatt nyolcszor zárt mérleghiánnyal. Az 1970-es ár- és belvíz letarolta a kö­zös határ jó részét. Szanálás következett. Sorozatos volt a vezetőség változása. Mind­ez elvitte a községből, a tsz- ből a fiatalokat. Az 5 ezer holdas gazdaság összes tag­létszáma 816. Kerék 40 szá­zaléka járadékos és nyugdí­jas. A rendszeres munkában részt vevők átlagéletkora 52 év. Ilyen előzmény ék után „robbant be” az idei nyár, bőséges ígéretével. Szervezés minden percre A szakosított állattenyész­tés bevezetése új igényt tá­masztott. Soha annyi pillan­gós területe nem volt a isz­nak, mint most. Minősége is kitűnő. Épp, hogy elkezdték a lóhere betakarítását, hozzá kellett látni a lucerna má­sodik kaszálásához. S bár a takarmány-betakarítás csaknem teljesen gépesített, mégis gonddal jár. Az idős tagok nehezen bírják a gé­pek diktálta ütemet a rako­dásnál. kazlazásnál. A 800 hold pillangós takarmány egy kaszálási értéke mintegy másfél millió forint. A kés­lekedésnek nagy ára lehet, Újra permetezni kell a kö­zös almáskertet, végezni a kukorica vegyszeres gyomir­tását. Permetezni a kártevő ellen a háztáji burgonyát, az udvarok gyümölcsfáit. Köz­ben a kapálás sem késhet. S ügyelni a 80 hold konyha­kertészetet öntöző száz víz­szóró fej működésére, szedni napi elszállításra karalábét, káposztát, borsót, hagymát. Szerencse, hogy 620 hold ka­pásnövény vegyszerezése mentesíti az emberi munkát. A zsúfolt nyári munkával való birkózás új szervezési módszer bevezetésére késztet, te a vezetőséget. A sorra ke­rülő feladatok eligazítására újabban még a munkacsa­patvezetőket is meghívták. Ne menjen arra is felesleges idő, míg az intézkedés a vég­rehajtási helyekre jut. S a szervezés a nap minden per. cét átfogja. A korábbi szervezési el­képzeléshez „beütött” olyan eset, mint 120 hold naprafor­gó sikertelen vegyszerezése. (A vetéssel együtt száraz idő­ben történt, s a kívánt oldó­Gyermekkorcxm óta szere­tem a kutyákat. Ez a szeretet — később — rajongássá vál­tozott. Még iskolába jártam, amikor egyszer egy borzas kiskutyát kaptam ajándékba a szüleimtől. A kutya meg­szagolta a nadrágomat, majd rágni kezdte, de íztelennek találta és abbahagyta. — Éhes szegényke — álla­pítottam meg sajnálkozva és ennivalót kerestem neki a konyhában. Egy darab sajt­tal sikerült lecsillapítanom az éhségét. Akkor Rákospalotán lak­tunk, egy kertes házban, Csi. bit — így neveztük el a ku­tyát — kineveztük házőrző ebnek. Egy vastag papírlapra ráírtam: „Vigyázat, a kutya harap!” és a táblát négy rajzszöggel a kerítésre rög­zítettem. Csibi azonban nem hara­pott, ha bárki jött, megcsó­válta a farkát örömében és igyekezett megnyalni az illető kezét. — Ez a kutya körülrajon- gana egy betörőt is — állapí­tottam meg csüggedten és jós­latom bevált. Egy napon, amikor vala­mennyien moziba mentünk és Csabire bíztuk a házat, be­Palásti László: Azf a kutyafáját'! törtek hozzánk. A betörő nem vitt el semmit, csak Csíbit. Hátrahagyott egy levélkét, amelyben tudtunkra adta, hogy ki akarta fosztani la­kásunkat, de a kutyus olyan édesen hizelgett neki, hogy az értéktárgyaink helyett in­kább az ebet lopta el. Úgy látszik, a betörő is szerette a kutyákat és talán arra gon­dolt, hogy betörni sok helyen tud, de olyan kutyát, mint a miénk, sehol se talál. Megállapítottuk, hogy Csi­bi mégis házőrző kutya a maga módján, hiszen ha nincs a lakásban és nem tet­szik meg a betörőnek, kira­bolhatta volna a házat. Megsirattam Csibit, négy napig búsúltam utána, az ötödik napon azonban vidám csaholás hallatszott az ajtó felől. Egy fiatal lány spárga­pórázon visszahozta a ku­tyánkat. Kiderült, hogy a betörőt le. tartóztatták és amikor a rendőrök elvitték, a kutya-ba­rát bűnöző megkérte egy is­merősét: vigye vissza nekünk Csibit. Nagy volt az öröm, s én elhatároztam, hogy megkez­dem Csibi idomítását. Annyit hallottam ügyes, tanulékony ebekről, gondoltam, Csibi sem alábbvaló náluk, ö azon­ban nagyon rossz tanuló volt. Még a pacsiadásra sem tud­tam megtanítani és amikor anyám piacra ment, hiába próbálta Csibit rábírni, hogy vigye a szájába a szatyrot. Később azt igyekeztem meg­értetni a kutyával, hogy ci­pelje az újságot a fogai kö­zött, de ő megszagolta a la­pot s nyomban a földre ej­tette. Határozottan sajtóelle­nesen viselkedett. Amikor Csibi felnőtt, is­mét megpróbálkoztam a ne­velésével. Szakkonyveket sze­reztem, amelyekből igyekez­tem elsajátítani az idomííás módszereit. Minden próbálko­zásom eredménytelen ma­radt. A fiatal kutyákat köz­ben elajándékoztuk, így hát Csibinek lett volna ideje ta­nulni, de a legmodernebb módszerekkel is csődöt mond­tam. Egy parancsomat sem teljesítette. Sőt, néha hiába hívtuk magunkhoz, a füle botját se mozgatta. Egy barátom, akinek tere­lőpulija volt, megtudtam, hogy pulija énekel is. Irigy­kedtem és amikor hazaértem, szemrehányóan néztem Csibi- re, de ő vidáman csóválta farkát és hozzám simult. Nem adtam fel a harcot, hátha jó útra tér a kutyám, de Csibi csak nem akart meg­tanulni semmit. Erről pa­naszkodtam barátaimnak az eszpresszó törzsasztalánál. Ök azzal vigasztaltak, hogy Csibi már öreg. kár az ok­tatásra időt pazarolni. — Bezzeg az én Cézárom — dicsekedett a kövér Belez. nai —, az bedobja a levelet a postaládába. — Hihetetlen! — csodál­koztam. — Pedig így van. Hazaérve ezúttal nem néz­tem Csibire szemrehányóan, hanem megsimogattam. Szép, hűséget sugárzó szemével mintha megköszönte volna, hogy így is szeretem. Néha persze fájt egy ki­csit, hogy Csibi nem akar ta­nulni, és időnként megpróbál­koztam az idomításával, de aztán rájöttem: értelmetlen dolog artistává nevelni egy kutyát. Amikor egyszer az esz­presszóban ismét a kutyákról esett szó és valaki azzal di­csekedett, hogy a Krumpli ne­vű kutyája milyen kunszto- kat tud csinálni, én fölényes hangon megszólaltam: — Az is valami? Az én kutyám az igazi! Csibi hihe­tetlenül lusta, sokat eszik, ügyesen csóválja a farkát, jól tud ugatni, örül, ha meg­érkezem, és olyan remekül tud vakarózni, hogy öröm nézni. Egyszóval kutya a ja­vából. Büszke vagyok rá. Re­mélem, ő is. dás hatása elmaradt.) Embe­reket kell juttatni a kapálá­sához. A gazdagság lehetősége Nyári munkacsúcs. Meg­fizetett erő és szorgalom. S a határ nincs tető alatt... A tagok úgy intézik állan­dó beosztásuk helyén dolgu­kat (állattenyésztés, kerté­szet stb) — látva a nehézsé­geket —, hogy külön is mun­kát kérnek a közösben. Csák La jós, Bakos H. Sándor, Sza­bó Lajos, Csák József, Magas Jánosné s még hosszan lehet­ne sorolni a neveket. A gazdagság lehetősége i á­ja a zsúfolt munkát. S m:n- dehhez az aratás is küszöbön van. Rendben, kijavítva áll indulásra készen öt kombájn. A kalászosok ugyancsak bő termést ígérnek. A kombáj- nosokat kijelölték, megany- nyian gyakorlott vezető. Kimondatlanul is az van a szándék és duplázott akarat mögött: az idei eredmények­kel sikeresen kilépni a «za- nálási kötöttségekből. Min­den tekintetben szilárd, gaz­dag alapot teremteni. Von­zóvá tenni a közös gazdasá­got a fiataloknak is. Asztalos Bálint Terv: 43 millió A tsz-ek szakosodását segíti a MEZŐGÉP buktái gyáregysége A megyei MEZŐGÉP vál­lalat baktalórántházi gyár­egységének 43 millió forint értékű az idei termelési ter­ve. Ez 7 millióval több a múlt évinél. Az egy dolgozó­ra jutó termelési érték mint­egy 20 ezer forinttal növek­szik. Az év első öt hónapjá­ban 17 millió árbevétele volt a gyáregységnek. Különösen jó segítséget ad a baktai üzem a megye szö­vetkezeti gazdaságai szakosí­tásában. Többek közt zárt konstrukciós sertéstelepek szellőzés, fűtés és etetés tech­nológiai szerelést végez Dcmbrádon, Tiszadobon, Nyírteleken és a Gyulatanyai Állami Gazdaságban. E mun­kák értéke 8 és fél milliót tesz ki. Szarvasmarhatelepeken ugyancsak technológiai szere­léseket lát el. Ilyen munká­nak Tiszaeszláron, Kálmán- házán, Timáron és Csaholcon tesz eleget idén a gyáregység. 21 millió forintot képvisel a tervben a Hajdúsági Ipar­művekkel való kooperáció. Ez 120 literes boylerek laka­tos, hegesztési és egyéb gyár. tási munkát biztowi.

Next

/
Thumbnails
Contents