Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

2. oldal kELET-MAGYARORSZÄO 1972. május 1: Szerdán délelőtt két és fél órán át tárgyaltak Bonn­ban a három parlamenti párt vezetői. Az ülésteremből ki­lépve egyikük sem tett nyilatkozatot. Aiders szerint ez al­kalommal kölcsönösen tájékoztatják egymást a felek az SPD — illetve a CDU—CSU — frakció időközben megtar­tott üléséről. HIRMAGYARÄZ0NK ÍRJA: Tetőfokán az olasz választási küzdelem Szovjet—bengáli üzenetváltás sejk miniszterelnöknek kül­dött üdvözlő táviratot. A Bengáli Népi Köztársa­ság elnöke és miniszterelnöke válaszában köszönetét mon­dott az üdvözletért és a jókí­vánságokért. Az évforduló alkalmából üdvözlő üzenetváltás történt Andrej Gromiko szovjet és Abdusz Szamad Azad bengá- liai külügyminiszter között is. ció ellen küzd, a másik ol­dal a ratifikáció mellett, a Times az utóbbiak mellé csatlakozik. Mert Európa — egész Európa! — szempont­jából igenis a ratifikáció a fontos. így sorolhatnánk oldala­kon keresztül a nyugati saj­tóvéleményeket. Hasonló hangneműek. A magunk ré­széről még hozzátesszük, nemcsak Európa szempont­jából általánosságban, de az európai biztonsági konferen­cia létrejötte szempontjából különösen fontos a keleti szerződések ratifikálása. Pontosan úgy, ahogy — az európai biztonsági értekez­let megrendezésére vállal­kozó — Finnország külügy­minisztere is mondta. Anterikanizálódó maffia SALT — soron kívül Soron kívüli tanácskozást tartott szerdán a helsinki amerikai nagykövetségen a stratégiai fegyverkezés kor­látozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség — jelenti a küldöttségekhez közel álló köröket idézve a Reuter és az AFP. A tájé­koztatás szerint „a munka- csoportok magas szintű ta­lálkozót” tartottak, ami — írja a Reuter — úgy érten­dő, hogy a küldöttségveze­tők is jelen voltak. Derűlátó nyilatkozatot adott Sorsa, Finnország kül­ügyminisztere, az NSZEP központi lapjának, a Neues Deutschlandnak. „Megja­vultak az európai biztonsági értekezlet összehívásának le­hetőségei” — mondotta. Ter­mészetesen, hangsúlyozta: A biztonsági értekezlet egyik előfeltétele, az európai fe­szültség enyhítéséhez veze­tő út mérföldköve: a szovjet —nyugatnémet és a lengyel —nyugatnémet szerződés ra­tifikálása. Egy vélemény a sok kö­zül. De bizonyosra vehető: Barzelék, miután a múlt hé­ten megbuktak a bizalmat­lansági szavazáson, azért is enyhültek valamit és látsza­nak hajlamosak lenni bizo­nyos kompromisszumra a Brandt—Scheel kormány­nyal, de még a ratifikáció­val szemben is, mert nem lehetett nem észre venniük, hogy szinte az egész világ ellenük drukkolt a bonni parlamenti válság idején. Márpedig bármilyen' kedve­zőnek ítélik is, hogy nyu­gatnémet revansista körök és más hidegháborús kö­rök támogatják őket, azért arra is figyelniök kell, hogy a nyugati világ nagy része — tulajdon szövetségeseik — ez esetben ellenük foglalt állást. A tekintélyes angol Eco­nomist ezt így fogalmazta meg: az egész világ kedveli és támogatja most Brandtot, annál feltűnőbb, hogy oda­haza mennyire támadja az ellenzék, milyen éles politi­kai harc megvívására kény­szerül. Példátlan dolog tör­tént a Times-nál, a lap fennállása óta alighanem először: egyik múlt heti szá­ma első vezércikkének cí­mét németül közölte: „Wird Willy kanzler bleiben?” (Kancellár marad-e Willy?) És egyértelműen a jelenlegi bonni kormány, a ratifikáció mellett foglalt állást. A Ti­mes — odahaza Angliában — közelebb áll a konzerva­Felöltözik, megreggelizik. Kezén a fehér kötés elpisz­kolódott. Nem baj, ma van november 5-e, péntek, Kecs­keméten, a Nagykőrösi utcai bőrgyógyászati rendelőben majd átcserélik. Sehol semmi gyanút nem szabad hagyni, hogy mire készülődik. A seb már jóformán begyógyult, há­rom nappal azelőtt vágták kezéről a szemölcsöt. Széles dülőút vág keresztül a legelőn. Ágasegyháza és Izsák határát választja el egymástól. Ahol a kövesútba torkollik, buszmegálló van, Zoli itt szokott fel- és le- •zállni, innen érvényes a bér­lete is. A Bengáli Népi Köztársa­ság függetlensége kikiáltásá­nak első évfordulója alkal­mából Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnöke üd­vözlő táviratot küldött Abu Szajed Csaudhurinak, Bengá- lia elnökének. Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke Mudzsibur Rahman tívokhoz, mint a munkás­párthoz, aminek az a logi­kája, hogy nyugatnémet vi­szonylatban közelebb érzi magához Barzel—Strauss kereszténydemokrata—ke­resztényszocialista koalíció­ját, mint Brandt—Scheel szociáldemokrata—szabad- demokrata szövetségét. Ál­talában. De most, ebben a helyzetben, amikor az egyik oldal — legalábbis a leg­utóbbi időkig — a ratifiká­Olaszországban tetőfokán áll a választási küzdelem. Az utolsó napokra minden eddi­git felülmúló aktivitással összpontosítják erőiket a pártok, a választási gyűlése­ken — elsősorban az Olasz Kommunista Párt nagyszabá­sú tömegmegmozdulásain — tízezrek vesznek részt. A televízióban a pártveze­tők választási sajtóértekezle­tei keretében kedden este Ar- noldo Forlani. a keresztény- demokrata párt főtitkára vá­laszolt az újságírók kérdései­re. Forlani kijelentette, hogy Olaszország háború utáni tör­ténetének fő ellentéte a DC és a kommunista párt közötti összecsapás. A „DC feladata a kommunisták elleni frontá­lis harc” — hangoztatta a ke­reszténydemokrata főtitkár. Az újságírók kérdései nyo­mán később Forlani kényte­A nyugat-berlini szenátus azzal számol, hogy az idén május 17-e és 24-e közötti nyolcnapos időszakban mint­egy 700 ezer állandó nyugat­berlini lakos látogat majd az NDK-ba — közölte a A kanyarban feltűnik a busz. Mindjárt ezután egy szürke Volga dugja ki mogu­lé az orrát. Villámtempóban húz el mellette a kocsi, a fiú mereven néz utána, szemhéja sem rángatózik. HORVATHÉK CSALADJA A tanya, amelyben Hor- váthék laknak, szolgálati la­kás, az Izsáki Állami Gazda­ságé. Egybekelésük óta ez már a hatodik hely, hét éve költöztek ide. De a többi ta­nya is itt volt, sőt, amit le nem bpntottak, itt van két kilométeres körzetben, az ágasegyházi üzemegység te­rületén, illetve peremén. Horváth János idevalósi születésű. Bár 1948-ban, ami­len volt elis,merni, hogy az új­fasiszta párt lényegénél fogva nem demokratikus csoporto­sulás, míg az OKP része a parlament demokratikus, al­kotmányos erőinek. De Martino és Maneini, a szocialista párt vezetőd ismét élesen elítélték a DC centris­ta törekvéseit és figyelmez­tetettek az? ezzel járó jobbol­dali antidemokratikus veszé­lyekre. Berlinguer, az Uniténak adott interjújában kijelen­tette: „Az OKP él akarja ke­rülni a frontális összecsapást. Ha azonban a DC és centrista szövetségesei meg akarják semmisíteni az ellenállási mozgalomból született de­mokráciát, a kivívott szabad - ságjogokat, elkerülhetetlen lesz a kemény válasz a balol­dali erők részéről.” szenátus szóvivője. A nyu­gat-berliniek tömeges kirán­dulásokat terveznek a Ber­lintől mintegy 100 kilomé­terre húzódó, festői szépsé­gű Spreewaldba, továbbá Potsdamba is. kor megnősült, az ágasi ta- nyavilág még Kecskeméthez tartozott. Cselédlegény volt a Platter uradalomban. Felesé­ge tiszakécskei születésű — két évvel idősebb nála —, itt volt szolgálólány. Az uradalmat államosítot­ták, ők maradtak a gazdaság­ban. Ha akartak sem tudtak volna mozdulni, kötötte őket a lakás, amelyet szegényes, szedett-vedett bútorzattal si­került berendezni, s a gye­rekek is jöttek egymás után. Horváth János brigádmun- kás volt, a szőlő- és gyümöl­csös műveléséhez osztották be, többre nem is vágyott, fe­lesége a jobb módú ágasi gazdák szőlejéből vállalt el nyaranta egy-egy holdat. Talán azon a nyári napon történt tavaly, amelyen Man­hattan mélyén az East Síden két kést villogtató Puerto Ricó-i fiatalember ki mert ra­bolni egy maffiatagot. A „földcsuszamlás” dátumát nem lehet megállapitani, csu­pán magát a tényt: vagyis azt, hogy az olasz típusú szervezett bűnözés végét jár­ja az USA-ban. A Szicíliából átörökített hagyomány, amely oly szí­nessé tette a maffia bűncse­lekményeit, lassan elhalvá­nyul. Azok az emberek, akik ma kezükben tartják a ma­radékszervezet irányítását, túlságosan óhazainak és el­avultnak látják a régi ünne­pélyes avatást: a vérszerző­dést, amellyel Valachit 40 évvel ezelőtt felvették a kö­zösségbe, a nyilvános kézcsó­kot, a titokfogadalmat, amely megelőzte a kés és a fegyver átadását. A régi „nagy öregek” fiai, vagy ter­mészetes örökösei már legá­lis foglalkozásokat választot­tak. Vito Genovese fia köny­velő; Simone De Cavalcante fia angolt tanít egy közép­nyugati főiskolán. Azért az örömtüzek nem lobbantak fel a szervezett amerikai banditizmus kimú­lásának tiszteletére. Az olasz típusú gengszterizmus hal­doklik ugyan, de még idejé­ben megszervezte legális „szervezeteit”: a bukméker- séget, a prostitúciót, a ká­bítószer-kereskedelmet és hasonló zsaroló és kegyetlen üzleti formákat. A maffia elleni hadjárat új lendületet vett 1970-ben, amikor életbe lépett a szer­vezett bűnözés üldözésére vonatkozó új törvény. Ez ugyanis teljes felhatalma­zást adott az igazságügy mi­nisztériumának a nagyará­nyú szerencsejáték-üzlet el­lenőrzésére. Ez büntetendő cselekménynek minősítette az ilyen játékok rendőri és állami tisztviselők által tör­ténő „pártfogását”. Ettől kezdve sorra-rendre leplez­ték le a nagyarányú maffia- üzelmeket. Múlt év végéig az USA szövetség-nyomozó hivatala által nyilvántartott maffiosik nagy része börtönben volt, vagy vizsgálati fogságban, ítéletre várt. Csupán tavaly a szervezet 1500 kapitánya, hadnagya és közkatonája el­len indult eljárás New York­ban, New Yerseyben, Chica­góban. Még a legöregebb, legdörzsöltebb nagyfőnökök is nehezen bújnak ki a háló­ból, ha a szövetségi nyomo­zó hatóságok emberei rájuk rétik magukat, hogy börtön­be juttassák őket. A nagy maffiafőnökök pontosan el­készített adóvallomásait fil­lérről fillérre a legtüzeteseb- ben átvizsgálják — főleg, ha nem lehetett vádat emelni ellenük. Otthon a konyha fa­lán úgynevezett „poloskákat” — lehallgató készülékeket — találnak. New Englahd maf­öt elemit végeztek mind­ketten. János, a legidősebb fiú, az egybekelésüket követő esz­tendőben, István 1952-ben, Zoltán 1955-ben született. Ezt követően, 1956-ban még egy kisfiú született, de az pólyás korában megfulladt a füst­ben, amikor nagyobb testvé­rei — egyedül maradtak a lakásban — kihúzták a pa­rázzsal telt rostélyt, s meg­gyulladt a bekészített tűzre- valö. Ez az ellenforradalom napjaiban történt. Később, az 50-es évek végén, illetve a 60-as évek elején született a két kislány, Aranka és Mar­git. Türelme a tanuláshoz Já­nosnak nem volt, s ahogyan az apja morjdja: a feje sem fogott. A nyolcadikban meg­bukott, pótvizsgát sem tett. Elment Dunaújvárosba, ko­csirendezőnek a vasúthoz. Itt majd másfél évig volt. Mun­kásszálláson lakott, Innen ki- suppolták, mivel pénzét el­kártyázta, s egyik társa zseb­rádióját is ellopta. Hazajött. Apja mellett, az állami gaz­daságban dolgozott, előbb fiavezére, a providencei Ray­mond Patriarca máris bör­tönbe került, bűnszövetke­zete széthullott. Carlos Mar­cello, a louisianai nagyfőnök kétévi börtönbüntetést ka­pott. Rendőri felügyelet alá helyezték Kalifornia „főnö. két”, a 71 éves Frank Licatát. A „jókor” bekövetkezett szívroham mentette meg Carlo Qamino New York-i főnököt tavaly november­ben a deportálástól, de még szembe kell néznie ennek a 69 éves gengszternek egy el­járással: azzal vádolják ugyanis, hogy az ő szerveze­te felel egy felfegyverzett értékszállító teherautó elte­reléséért. New Yersey „ura”, Simone De Cavalcante az ál­lam maffiatagjainak többsé­gével együtt börtönben van. Stefano Magaddino, New York nyugati részének Penn- sylvániának, Ohiónak és On­tario déli részének 80 éves maffiapatriarchája nagy meg­döbbenéssel értesült tárgya­lásán arról, hogy a szövetsé­gi nyomozó ügynökök évek óta lehallgatták, ami Niaga­ra Fallsban lévő lakhelyén elhangzott és erről több ezer oldalas jelentést készítettek. A nagy rendőri' hajszának az lett a következménye, hogy harmad-, negyed-, sőt ötödrendű tagok (kerültek ve­zetői posztokra, olyanokra, amelyek messze meghaladták képességeiket. Miután a leg­tekintélyesebb és leghatalma­sabb maffiavezetők börtönbe, vagy rendőri felügyelet alá ke­rültek, a fegyelem fokozato­san bomlani kezdett a szerve­zetekben. Minduntalan lövöl­dözés támad a kis kaliberű g suszterek között az egyre szűkülő „piac” miatt. Csupán az elmúlt két évben New Yorkban és New Yerseyben 31 maffiagyilkosság történt, nem is szólva a rengeteg „el­tűnésről”. Ugyancsak nagy je­lentőségű fejlemény, hogy a nagyvárosok belvárosaiban, ahol megváltozott a lakók et­nikai összetétele, feketék, Puerto Ricó-dak, kubaiak mexi­kói-amerikaiak törtek be a gettózsarolás hasznothajtó üzletébe. Már előállt az a helyzet, hogy az utcákon ga­rázdálkodó maffiosik a mun­kásosztálybeli lakosság nyílt ellenállásába ütköznek, s a maffia húzza a rövid eb bet. FBI-ügynökök magnóiról kiderült, hogy a New Yer- sey-i főnöknek. Frank Cocc- biarónak a fiát egy fekete építőmunkás verte össze. Egy gyűlésen az apa követelte, hogy a szervezet hagyomá­nyainak megfelelően álljanak bosszút. Az összegyűltek lát­szólag egyetértettek: a bosz- szú helyénvaló, csak azt kell eldönteni, összeverjék-e a bűnöst, megkéselj ók-e, vagy Jöjjek agyőm. Ekkor valaki megemlítette, hogy a tettes a Fekete Muzulmánókhoz tar­tozik. A hangulat rögtön megváltozott, a Cocchiario fiáért' nem állt bosszút senki. A tapasztaltabbak is óvatos­mint gyalogmunkás, aztán mint togatos. Egy ideig ta- karmányosként dolgozott az izsáki Sárfehér Téesz major­jában. Gyakran ivott, bár az ital hatása nem látszott meg rajta. Egyszer aztán, munka közben, a szőlőtábla végén hagyott kerékpárok közül egyet ellopott. Aztán egy má­sikat is... A bíróságon, mint fiatalkorú, hat hónapot ka­pott, ezt Állampusztán le is töltötte. Hazajött, de még mielőtt elhelyezkedett volna, betört egy tanyába, onnan elvitt egy táskarádiót, kevés­ke szalonnát meg kenyeret, újból „elkötött” egy biciklit, kiment vele a solti beton- útig, s otthagyta. Betört egy másik tanyába is, onnan egy üveg bort emelt el, s néhány tojást. Nem mert hazamenni, nyár volt, az erdőben bujkált. Amikor kézre került, a rend­őrök a tojáshéjakat megtalál­ták az erdőben, pár napon át János nyers tojáson élt. Ek­kor már egy évet kapott, amiből hét hónapot töltött le. (Folytatjuk) ságra intettek: nem szabad háborúskodást kirobbantani a Fekete Muzulmánokkal. A gettókban nem uralkodik már a régi maffia. Nincs már hagyományos bázisa. Meg­szűntek a „Kis-Olaszország- nak” nevezett lakónegyedek, amelyekből a szervezet ha­gyományosan erejét merítet­te, újoncokat toborzott, s ál­dozatokat szedett. Az olyan olasz bevándorlónegyedaket, mint a Mulberry street New Yorkban, a Wooster street New Havenben, a Federal Hill Providenceben és a Ninth street Phi­ladelphia déli részén, bul­dózerek döntötték szét, vagy gyorsforgalmi utak vágták ketté, vagy elárasztotta őket egy etnikailag kevert lakos­ság. A sűrűn lakott gettókban egyetlen maffia-„katona” eigy háztömb sarkáról képes volt háromezer kis jövedelmű olasz-amerikait sakkban tar­tani és zsarolni — ma ugyan aligha talál ilyen sűrűn la­kott városrészt a könnyű munka számára. A fiatalabbak már máskép­pen szemlélik az életet. A ré­gi világ e jellegzetes marad­ványát New York-i szintre akarják emelni. Megvetik az olasz lakosság szegényes éle­tébe, pletykáiba való behato­lást, hogy valamitéLe kereszt­apái módon elvetessék a szomszéd megejtett lányát a tettessel, s havi 10 dollárt szedjenek be a boltosoktól. Az Amerikában született maffioaikban már sokkal több az ambíció, több bennük a vállalkozó szellem, mert már amerikaiak is lettek. Már nem érdekli őket annyira az olasz lottó, a zsarolás, vagy a buk- mékerség. A hitelkártya, a részvénylopás, a heroin csem­pészés vonzza őket. Nagyobb életet kívántak élni, mint szüleik. A szervezett bűnözés veze­tésébe felkerülő másodrangú figuráit mind többet és töb­bet adtak fel a óhazai fe­gyelemből. Nekik úgy tűnik, az Illionoi-s állambeli Ciceró­ban már felesleges az a vak engedelmesség, amely Szicí­lia nyugati részének hegyei között alakult ki. Az a maf- fioso, alti 300 dolláros öltönyt visel, s valamilyen előkelő klub tagja, nem akar már pa­rancsokat elfogadni olyan öregektől, akik alig tudnak angolul. De ezek a kemény élethez és fegyelemhez szo­kott öregek, akik meg tudták őrizni névtelenségüket, olyan parancsuralmat tudtak szer­vezni, amelv csaknem sebez­hetett en volt, de -amelyet a már Amerikában születettek sem nem értenék, sem nem értékelnek. Az öregeknél jobban senki sem tudja, hogy titkos társa­ságuk alapjai megrepedtek. A szigorú fegyelemre és családi kötelékekre épített szervezet anakronizmussá vált. Ezek az öregek végignézték hogyan asszimilálódnak Amerikában született gyermekeik a XX, századhoz. Az öregek tettek még egy utolsó kétségbeesett kísérle­tet, hogy új életet öntsenek a szervezetbe és fellobb-antsák a kialvóban lévő lángot. Há­rom évvel ezelőtt Szi­cíliából hamisítatlan, ré­gi maffiosókat importál­tak. A bevándorlási hi­vatal 60 maffiosoról tud. akit becsempésztek az USA-ba hajón, vagy kis repülőgépen, a kanadai, vagy a mexikói határon át. A rendőrség becs­lése szerint jelenleg 300 szi­cíliai születésű gengszter van az államokban, Gaimbino, Mar­cello és Magaddino — a há­rom kulcsfigura a XVII. szá­zadi szervezet fellendítésére irányuló akcióban — úgy lát­ják ezekben az emberekben megvan az a tekintél.vtiszte- let, amelyet ők helyeselnek, s amelytől a -sorvadó szervezet feléledését remélik. A régi típusú maffia hatal­mas arányú földcsuszamlásán, nagyon valószínű, hogy mér ez sem segít (—s—a) Hatvani Dániel: fűtőre megfontolt szándékkal DOKUMENTUM REGÉNY 3. Pünkösdi látogatások Pártközi tárgyalások Bonnban

Next

/
Thumbnails
Contents