Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

iw*. msm t t tgm Egyszerű emberek? MIND TÖBBET HALLANI — a legkülönbözőbb helye­ken es alkalmakkor —: „egy- szerű emberek’’. Előfordul ez tévériportban. újságcikkben, csakúgy-, mint ünnepi meg­emlékezésben. Egyszerű em­ber: kicsit olyan, mint egy degradáló kifejezés. Meat ki az egyszerű em­ber? A tudós? Nem, ő rend­szerint professzor, legrosszabb esetben tanár úr. A vezető? Nem. neki is van éppen elég jelző funkciója bemutatására. A sportoló? Nem, ó lehet aranylabű, villámfejű. petar- datempójű. Az egyszerű ember kifeje­zés általában akikor hangzik el, ha valaki olyanról van szó, aki egyszerűen csak dol­gozik, nevéhez nem járulnak díszítő epitétek, címek. Va­gyis kisember, aki semmi kü­lönössel nem válik ki. Bosszant ez a kifejezés. Vég­tére társadalmi rendünk alaptörvénye egyértelmű­en megfogalmazza. hogy az „egyszerű emberek" tarsadaima ne m rangsorol, nem osztályoz — legfeljebb a végzett munka tartalma, be­csületessége alapján. Vajon akkor miért terjed, miért forog közszájon ez a ki­csit lebecsülő, mély zavart el­áruló meghatározás. Miért hangzik el egy-egy tanácsko­záson: „hallgassuk meg az egyszerű munkás vélemé­nyét”. Miért dadogja szinte zavarban a tévében a alaki: „az egyszerű tévénézők több­sége...” Hogyan születik ilyen mondat: ,,A falu egyszerű embere számára is világos..." Egy rossz sejtes azt súgja, hogy' ezt követően már nem következhet más: ütköztetjük az egyszerűt a nagyszerűvel. A nagy. okos és gondolkodó, ha úgy tetszik történelem- formáló tömeget azokkal, akik valamiben többre vitték. (Tegyem hozzá gyorsan :*a tö­meg jóvoltából.) Félek, hogy az egyszerű mellett (amit mondhatnánk úgy: szimpla) — ha szóban nem. de szem­léletben — kinő az összetett, a sokkal több. a megkülön­böztetetten különb. ELLENVETHETNÉ VALA­KI: törvényszerű, hogy az élet a különböző területeken kitermel tehetségeket, alkoto­kat, vezető egyéniségeket színes embereket. Milyen bru­tális dolog lenne, ha minden­kit egy közös nevezőre hoz­nánk. Es ezen a ponton máris íelizzhat a vita. Mert igen, el kell ismerni, hogy kiterme­lődnek emberek, rétegek, me lyefc tudásukkal, magas ren­dű társadalmi hasznot es ér­deket szolgáló tevékenysé­gükkel kitűnnek. De vajon törvényszerű, hogy ezzel elve­szítsék egyszerűségüket? Mert mi. is ez az egyszerű­ség? Voltaképpen nem más. mint a nem feltűnni vágyás, a szerénység, a mimikára kon­cén tráltság, a saját szerep es lehetőség reális behatárolása, az a természetes tudat, hogy munkájával nem szívességet tesz, hanem kötelességet tel­jesít, az emberré válás és embernek maradás törvénye szerint. Talán ez az egyszerű az, ami nagyszerű, Éppen ezért tűnik rendkívül visszásnak, amikor 'terminológiánkban terjedni látszik ez „egyszerű' jelző lealacsomyodása, meg­különböztető jellege, mégpe dig az érintett kárára. Egy gazdaságvezetőtől kér­deztem meg. hogy idézett mondatában — „nálunk a legegyszerűbb munkás is tud­ja...” — mit ért a legegysze­rűbb alatt Válasza tétova volt, lényege így, summázha­tó: azok, akik a műhelyben dolgoznak; mert hát nem tudhatja az ember mindenki nek a nevét: azok. akik nem műszakiak, nem irányítók,.. Hisszük, hogy szocialista társadalmunk az egyszerű emberekben találja meg ere­jét, sikerének forrását. Azok­ban, akik legyenek bármilyen képzetisegűek, bármilyen munkakörben, őszinték, sál langmentesek, köntörfalazas nélkül beszélők, józanul gom dolkodók, képmutatásra kép­telenek. Ott az erő azoknál., akik nem nevükkel és foglal kozásukkal hivalkodnak, ha­nem a szorgos munka névte­lenségében és hírt adó lendü­letében élnek. Idősebbek emlékezhetünk meg arra. amikor a rendkívü­li ember jellemzését bizonyos feltétel után adták. Rájöt­tünk. hogy tévésén. Mert a rendkívüliség éppen az egy­szerűségben rejlik. Abban, hogy nem mártiromság a tár­sadalomért való áldoizatval- lalás. Abban, hogy nem elis­merést követelő a becsületes munka. hanem alapkövetel­mény. Abban, hogy a rangot nem nevek és helyzetek köl­csönöznek, hanem csak a tár­sadalomért kifejtett erőfeszí­tések. AKADHAT, AKI A PROB­LÉMA FEJTEGETÉSÉT úgy találja: ágyúval lövünk a ve­rébre. Ezzel azonban csak az lehet így, aki találva érzi ma­gát. Aki nem vállalja az egy­szerűséget. Márpedig nálunk egyszerűnek lenni nem jelent egyet a szimplicitással. Egyet jelent viszont a becsületes­séggel, a napi munka száz- százalékos teljesítésével, az­zal, hogy sallangm«! tesen szembe mer link nézni ma­gúikkal — és mással. Az „egyszerű ember", az „egyszerű munkás" újfajta es nem célirányos felhasználás; szóba kell hozni. Ha hallga­tunk róla. tálán még úgy tűnnék, hogy egyetértünk ez­zel. Márpedig ez szemléletre adott áldásnak is felfoghat! lenne, ami viszont teljesen idegen ’attól az állásfoglalás­tól. melyet pártiunk mindig hirdetett. A kommunisták nem ismernek egyszerű és nagyszerű embereket: nem ismerik a névtelen tömeg és a neves elöljárók diszkrimina­tív megkülönböztetését. Csak egyet ismernek: dolgozó, be­csületes embert. Ennek megfelelően legyünk koa-ültekintöbbek jelzőink osz­togatásával. Legyen a mérce változatlanul a becsület es a munka. Burget Lajos Bedolgozók Diczkóné Napkotvo] jött. Kihasználja az időt, míg ra kerül a sor. ölében sok-sok- divatos. exportra készülő tér- ficipő felsőrész. Ügyesen fűzi a díszítő szíjakat, s hamaro­san kész a szín« férficipő fe je. Bedolgozók. Átvételre és újabb munkára várnák. Nők, családos anyalt. csökkent munkaképességű embereik a Szabolcs Cipőgyárban. Prog­ram szerint dolgoznak. Vár­ják a szalagok a felsőrészeket, hogy mielőbb elkészüljenek, s szállíthassak a külföld! megrendelőknek. Ez is egy ­fajta munkaszervezés. Hüszka József, a gyár fő­mérnöké magyarázza: — Az új gazdasági mecha­nizmus indulásakor még a régi típusú cipőket gyártot­tuk. Ezeknek a termékeknek az árkiegészítését fokozatosan csökkentették, s végül meg­szüntették. így a cipők ara emelkedett. Ezért már nem kellett belőlük annyi, mint korábban. Ki is ment a divat­ból és veszteségessé is vált. Ha meg akartak élni. gon­dot kellett fordítani a piacku­tatásra, keresni a vevők igé­nyét. Olyan cipőket készíteni, ami kedvelt, keresett, és az ára is elfogadható. Kezdett divatba jönni a könnyű, haj­lékony. fűzött cipó. melyet az olaszok és a spanyolok gyár­tottak, csak borsos volt az áruk. — Ezt keresték a rilágpia- con is. Megpróbálkoztunk és<- sikerrel áttértünk — mondja a főmérnök — S ma már el­érjük az olasz, soanvol cipők minőségét, s az áruk is ked­vezőbb. A nagy érdeklődés noveitte a termelési kedvet a gyárban 1970-ben bemutattak a szó eialista piacon. Jól vizsgáz tak. 1971-ben ennek eredmé­nyeként a Szovjetunió részé­re már 30 ezer párat gyártot­tak. És egyre több kell. — Valamit tennünk kellett, hogy az igényeket ki tudjuk elégíteni — mondja Cseppen­tő József a gyár igazgatója. — így került sor a bedolgozó rendszer kialakítására. Ez pontos programozást, jó üzem- és munkaszervezést igényéit. Ennek a munkának a jellege olyan, hogy nem feltétlen igényli a bent dol­gozást. Otthon is végezhetik csökkent munkaképességű dolgozók, anyák, akiknek jól jön egy kis pótlás a férj kere­setéhez. vagy a nyugdíjhoz. — Általában 90—100 körül van a bedolgozók létszáma — mondja Vörös Lászlómé, a munkaügyi osztály vezetője, aki különösen szívén viseli ezeknek az embereknek a sorsát. — Közöttük alig van 10—12 férfi, a többi mind nő. főleg nagy-családos anyáit. Olyanok, akik a sok gyerektől nem tudnak otthonról elmoz­dulni, de így is megkeresik a hath 1200—1400 forintjukat. Tavaly a bedolgozóknak az agy főre eső átlagkeresete megközelítette az 1350 forin­tot. Ilyen Diczfcó Lászlóné is. Séf apró gyermeke van, máz dúlna nem tud méifőluKi Férje a Nyíregyházi Kon aervgyárban segédmunkás — N apkorom a szomszé­dunkban lakik Tusrgyán Péter, a gyár egyik művezetője. Ö hívott. így kerültem kapcso­latba a.gyárral. Jól jön ez. a pénz is. feli estéken -még a ferjem is besegít. S el tudom látni-a ház karüli munkát, a jószágokat megetetem, a gye­rekeket rendbén tartom. Benn a gyárban tanulta meg a szakmát. Tanfolyamo­kat tartanak részükre. Ha újabb munkát kell végezni, a fogásokat megmutatják. Már jól beletanultak. — Az lenne a jó. ha egész évben lenne munkánk — mondja. Ezt, sajnos még nem tudja biztosítani a gyár De már ez -is könnyebbség és a vezetők leleményességét dicséri. Galambos Lajos bácsi nyíregyházi. Acs volt a szak­mája. Beteg. Rokkantság: nyugdíj alatt áll. Ö is kész munkát hozott, s újabb munkára vár. — Ide jött tanulónak a kislányom 1968-ban. Sajnos, a szakmában már a szívem miatt nem dolgozhatok, de ezt bírom. Még kikapcsoló­dásnak is jó — mondja. — Ha megunom^ abbahagyom. Ahol csak nyerni lehet Vélemények a muökavmenvröl e«\ nyírbátori gyárban — A dolgozók egyáltalán nem tehetnek róla, hogy gyermekcipőben jár nálunk a munkaverseny-mozgalom. A vezetők jobb szervezéssel ta Ián már előbbre vihették vol­na az ügyet. Meg nem késó... Szabó Sándor, a Csepel Mo torkerékpárgyár nyírbátori gyáregysége szb-titkára mondja ezeket. A nyírbátori­ak ugyanis csak 1970-ben kezdték el „igazán’’ a terme­lést, s ez az év és 1971. eleje üzemszervezéssel, átcsopor­tosításokkal ás a brigádok kialakításával telt el. 1970- ben nem volt munkaverseny az üzemben. 1971. elején volt a verseny „startja”, 15 bri­gád részvételével — augusz­tusban már csak 10 brigád maradt versenyben. Mint em­lítettük ez a szükségszerűvé vált üzemszervezes következ­ménye volt. De vajon mi a magyarázata annak, hogy év végén a 10 versenyben ma­radt brigád közül egy sem nyerte el a szocialista cí­met? Kérdésünkre az szó titkár próbál válaszolni: Serkentés — hiába... — Dolgozóink többsége 1970 előtt a mezőgazdaság­ban, vagy olyan munkahe­lyen dolgozott, ahol nem volt szervezett 'munkaverseny. A brigádok tehát nem ismertek kellően a verseny céljait es azt sem, hogy milyen anyagi es erkölcsi elismerésre szá­míthatnak; A kellő szervezést es pro­pagálást a vezetők elmulasz­tották, de az anyagi eiisme rést nem. A 10 versenyben margdt, brigád leg jobbjai kö zott augusztus 20-án 20 ezer forintot osztottak szét. Ezi a félévi értékelésnél serkentés­nek szánták, de hiába... Év végén már csak 10 ezer fo­rintot kaptak a brigádok leg. jobbjai — a vezetőség sze­rint nem érdemeitek többet Ezek után felvetődik a kér­dés: a dolgozók mennyire ve­szik komolyan vállalásukat, mennyire érzik magukénak a gyárat, s mi a véleményük s versenyről? vagy a feleségem, kislányom segít Így megkeresem az 1200—1300 forintot. Egész­ségi állapotomtól is függ. igaz. néha varniok keil, míg elkészül az alkatrész, a fűzőket leszabjak, de úgy csináljak. hogy eaeämek az embereknek mindig jusson muniaa. — Nekem is nagy segítse get jelent'— újságolja Hu- szárszki Mihalyné háromgyer­mekes édesanya. Itt lakik Nyáregyházán, az Árpád ut­cán. Férje a MÁV-nál vonal- vezető. — Nem tanult szak­mám, de mái' három éve be­lejöttem. Jó elfoglaltságot je­lent. Van egy 16 éves fiam. s bizony jó egy kis pótlás a családnak. A bedolgozok többségé pori - sósán és jól dolgozik — őket részesítjük előny­ben — mondja a főmérnök. — A tervet teljesítenünk kell. És ennek ók is reszesei. Csaknem 100 rászorult em­ber kap így munkát. S a gyáriak gondoskodnak róluk. Az idén. e cipőtípusbód 110 ezer párat készítenek a Szov­jetuniónak, az NDK-nak 10 ezer párat lengyel exportra pedig 7 ezret. Bedolgozók. Otthon végzik a munkát, de a munkaköny­vük a gyárban van. Azt. a-ki közülük eléri a havi 700 Ft átlagkeresetet, minden hó­nap után egy nap szabadság illeti meg. Erre is jár a fize­tés. kollektív szerződés bizto­sítja. Betegség eseten táp­pénzt kapnak, s az otthon végzett munkaidő is beszámít nyugdíjukba. fettfcs» Kfitatáe Elsőként Illés György, fia ■ tál esztergályos válaszol * műhelyben. ..Komolyai) vettem, megérte...“ — Tavaly a mi brigádunk, is feloszlott. Most alakultunk újjá, de versenyünknek csak akkor lesz igazi értelme, ha végképp összekovácsoló - dunk. Eredményeket csak kollektív munkával tuűunk elérni. Tavaly is az volt a baj, hogy a brigádokban csak kevesen vették komolyan a versenyt. Üzemi híradónk so. kát foglalkozik a versennyel: tapasztalataim nincsenek, de a gyári lap olvasása után az a véleményem, hogy a ver­senyben csak nyerni lehet. Brigádunk első akciója jól sikerült. Április 15-én kom­munista szombatot tartottunk az üzemben. Munkabérünk egyik felét a tanyai kollégiu­mok. felépítésére fordítjuk, másik feléből május elsején nagyszabású ünnepséget ren­deztünk. A közös munka után közös szórakozás következett, s nekünk fiataloknak már csak ezért is érdemes egy brigádba tartózni. Az üzemi híradó elismerő­en ír a gyáregysegek munka- versenyéről és a dolgozók is elégedetten nyilatkoznak a verseny eredményeiről — és az anyagi elismerésről. A leg­fiatalabb gyáregység dolgozó­ja Piskolti Ilona betanított munkás nem olvassa a lapot, neki ez a véleményé: — Tavaly egy női brigád tagja voltam, s beneveztünk a versenybe. Nálunk az egyé­nek után értékelik a brigád munkáját. Komolyan vettem a versenyt, s megérte. Min­den hónapban 100 százalékon felül telj esi tetteid a hormát in eh ez erőfeszítés nélkül is), ami azt hiszem, alapfeltete- le a versenynek. A normán felüli teljesítményért termé­szetesen kifizették a bért. Fi­zetésem 2200—2300 forint volt, míg a lányok többsége 1800—1900 forintot keresett. Mint élenjáró brigádtag, au gusztusban a féléves értéke­lésnél 400, az év végi értéke­lésnél pedig 200 forintot kap, tam. Tehát érdemes volt ver­senyeznem, erdemes volt pluszmunkát végeznem, hi­szen pénzt is kaptam érte és azt hiszem, a gyár is. hasznát vette munkámnak. Társadal­mi munkát is végeztünk. egy vasárnap például bejöttünk az üzemcsarnokba es nagy­takarítást rendeztünk. Más­nap megszépült környezet, ben mindenki nagyobb kedv­vel kezdte a munkát. Tehát ilyen „csekélységekkel" is se gíteni lehet a versenyt. A fiatal munkák árny sza­vaiból is azt lehet kivenni, hogy a versenyben nem lehet veszíteni Az áldozatvaila'á- sbknak. a pluszmunkának egyéni es közös haszna van. Ez a lány nem az egyedüli itt aki értelmét latja a ver­senynek. Több nödoigozo s öröméi találja a versenysze­rű munkában. Szinte vala­mennyien a főzőkanal mel­lől, vagy a kapanyél melld* kerültek a gyárba Jó példát mutatni Antal József lakatosi zugé «epek között találjuk a vas- szerkezeti üzemrészben. 01 itt „öreg szakinak” számit. Tapasztalt munkás, sok évig a malomiparban dolgozott, isimen a versenymozgalmat. — Üzemrészünkben kol­lektív norma van, az egyéni teljesítményeket nem veszik figyelembe a hónap végen. Ha itt valaki lógna, társait is lógásra késztetne. mer; a rossz példa is ragadós... : Ér­demes teliat mindnyájunk, nak jó példát mutatni, s ea mar a brigádon belüli ver­senyt is jelenti: Anyagi ér­dekünk is, hogy a brigádon belül versenyezzünk, s ab­ból meg nagyobb hasznuk .származhat, ha más brigádo­kat -kihívunk .versenyre Ha­marosan kezdődik nálunz a verseny,, t, ént, vállalom ear fiatal munkás betanítását ' ★ Valamennyien egy vélemé­nyen vannak: érdemes mórt már „igazán megindítani a versenyt, hiszen a jövőben minisztertanácsi határozat kötelezi a gyár igazgatóját * versenyfeladatok isfiertéíese- re és a verseny anyagi tá­mogató sara. A gyáregység vezető kez­deményezésére a műit hónai» óta szervezik a versenyt. Nafcradi l.ajo# A NYÍREGYHÁZI VAS- ÉS FÉMIPARI SZÖVET­KEZET MŰHELYÉBEN HORÁNYI ANDRÁS SZOCI­ALISTA BRIGÁDTAG ÉLHAJLÍTO GÉPPEL \TDK. BELI EXPORTMUNKAN DOLGOZIK (HAMMEL « FffitvsarELEí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents