Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-11 / 109. szám
4. olda! fCELET-MA',YÁRORSZAr? 1972. május íi; Korunk mezőgazdasága ÁLLVÁNYRA SZERELT Mövénvvédi gépes védekezés a cseresznyelégy ellen A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) Európában elterjedt, s hazánkban is mindenütt gyakori kártevő. A gyümölcs minőségi romlását okozza. A cseresznyében 50—100 %-os, a meggyben 25—40 %-os kárt tehet. A nyü a mag körüli részt elpépesíti, ürülékével beszeny- nyezi. A károsított cseresznye vagy meggy megpuhul, meg** barnul. A lárva a gyümölcsön szellőzőnyílásokat készít, ezzel lehetőséget biztosít a monilia megtelepedésére. Az iviágó öt milliméter nagyságú, fekete testű, a fúró- legyekre jellemző tarka szárnyú légy. A tojás egy milliméter hosszúságú, sárga színű, mindkét végén elkeskenyedik. A lárva hét milliméter hosszúságú, sárgásfehér nyü. A báb négy milliméteres, sárga tonnabáb. A cseresznyelégy egynemzedékes báb alakban telel a talajban, és tavasszal rajzik. A nagyarányú károsítás illetve túlnépesedés a párás, meleg időjárás esetén várható. Ugyancsak kedvező tömegeselszaporodására a későn érő cseresznye- és meggyfajták termesztése, vagy a gyümölcs megkésett és hiányosan történő leszedése. A nőstények csak 18 C-fok feletti hőmérsékleten kezdik meg a tojások lerakását (400 darabot nőstényenként) így károsításának a fák koronájának csÚcsi, déli része van leginkább kitéve. A felülről, repülőgépről kijuttatott permetlével eredményesen tudunk védekezni ellene. A megszokott, a hagyományosan megfelelőnek vélt időpont. a cseresznye zsendülése nem alkalmas a védekezésre! A védekezés végrehajtásának idejét rajzásbiológiai megfigyelés alapján állapítjuk meg. A sátoros izolátorban az első cseresznyelegyek megjelenésekor (amikor a legyek száma elérte a bábok öt százalékát) védekezünk, majd a rajzáscsúcs idején a védekezést megismételjük. Az alábbi növényvédő szereket használhatjuk fel a cseresznyelégy elleni védekezésre: CSAK NAGYÜZEMBEN: Metilparathion WP (földi géppel 0,4 0'0-ban) repülőgépről 3 kg/kh ! 33 1/kh vízmennyiségben, azaz 5,1 kg kh 56 1/ha vízmennyiségben. SZÓRVÁNY- ÉS HÄZIKERTBEN IS: Dipterex 50 WP (földi géppel 0,2 %-ban). repülőgépről 1 kg/kh 33 1/kh vízmennyiségben, azaz 1,7 kg/ha 56 1/ha vízmennyiségben. Anthio 40 EC (földi géppel 0,1—0,15 %-ban), repülőgépről 1 1/kh 33 1/kh vízmennyiségben, azaz 1,7 1/ha 56 1/ha vízmennyiségben. Hungária L10. Csak repülőgépről 2 kg/kh 33 1/kh vízmennyiségben, azaz 3,4 kg/ha 56 1/ha vízmennyiségben. Széles Csaba adjunktus Nyíregyháza, Mg. Főiskola Palántanevelés — új módszerekkel Hatékony öntözés A rendkívül kevés téli csapadék miatt nem ritka az olyan terület hazánkban, ahol 120—140 milliméter csapadék hiányzók a talajból. Ezért különösen fontos, hogy minél nagyobb területen öntözzenek és a felhasznált öntözővíz jól hasznosuljon. Az öntözővíz akkor hasznosulhat legjobban, ha megfelelő időben és a szükséges mennyiségben .juttatják ki. Ehhez viszont az szükséges, hogy pontosan meghatározhassák az öntözés legalkalmasabb idejét és a szükséges vízmennyiséget. 1 kg szőlő — 250 liter víz Ennek érdekében a kutatók pontosan szabályozható klíma — hőmérséklet, páratartalom, fény — előállítására alkalmas klímakamrában és szabadföldön végzett kísérletekkel vizsgálják az egyes növények vízigényét. Ilyen módon egyre több növénynél sikerül meghatározni, hogy mennyi vizet használnak fel a növekedésükhöz, a termésfejlesztéshez. Ma már például tudjuk, hogy 1 kilogramm szőlőtermés kifejlesztéséhez átlagosan 250 liter vizet párologtatnak el a szőlőtőkék. A gyomnövények pedig gyenge gyomosodás esetén is, a növények által elpárologtatott összes vízmennyiségnek a 20 százalékát párologtatják el, és ha nagyfokú a gyomosodás, kétszeresére is emelkedhet az így kárba veszett talajnedvesség. Megállapították azt is, hogy a növényeknek az egyes fejlődési időszakokban nagyon eltérő a vízigényük, és a legtöbb növénynél van olyan kritikusan vízigényes időszak, amikor a vízhiány akár 50 százalékos terméscsökkenést is okozhat és ezért ekkor különösen fontos az öntözés, ha nincs elég víz a talajban. Vízhiány akikor kezd kialakulni, amikor a talaj vízkészletéből a növények számára hasznosítható víz fele már elfogyott, mert a növények eny- nyit képesek akadálytalanul felhasználni és a további víz- félrvétel már egyre nagyobb szívóerőt kíván. Miikor a hasznosítható víznek már csak 30 százaléka áll a növények rendelkezésére, feltétlen meg kell kezdeni az öntözést, mert ha még ekkor sem öntöznek erősen visszaesik a növényeik (fejlődése, kicsik lesznek a terméseredmények. Az öntözésnek tehát ez a végső határideje. Ha később öntöznek, a növényeket esetleg még életben tartják, de termést alig hoznak, tehát nem lesz gazdaságos az öntözés. Nedvességmérés a talajban A hasznosítható víztartalom megállapításához már különböző eljárásokat dolgoztak ki. Ezenkívül foglalkoznak újabban a talaj nedvességtartalmának alakulását folyamatosan jelző mérőkészülékek kialakításával is. Közülük az eddigi kísérletek során a különböző nedvességtartalmú talajok eltérő elektromos vezetőképességének mérésén alapuló készülékek bizonyultak a legjobbnak. Az egyik típusuk a talajba helyezett érzékelőfejekkel folyamatosan méri és grafikonon rögzíti a nedvességtartalom változását a talaj különböző rétegeiben. így előre jelzi a talaj vízkészletének olyan nagy- B&esrtékű lecsökkenését, amikor már öntözni kell. Tökéletesítésük után akár automatizálható is velük az öntözés. Lehetséges az öntözés megfelelő időpontjának megállapítása jelzőnövények, vagy másnéven biológiai regensek segítségével is. Ehhez a termesztett növénnyel együtt kell nevelni néhány nagyobb vízigényű növényt, és ezek lankadása jelzi az öntözés idejét. A legmegfelelőbb jelzőnövények után azonban még kutatnak. Mennyi víz szükséges? Egy-egy öntözés alkalmával legjobb. annyi vizet ki juttatni, amennyi képes átnedvesíteni a gyökerekkel legsűrűbben beszőtt talajréteget. Ez a réteg a vizsgálatok szerint a lágyszárú növényeknél, tehát a kapásnövények és a zöldségfélék többségénél A tavaszi meleg és csapadék hatására gyorsan fejlődik a növényzet. Ilyenkor esedékes az állatállomány téli takarmányáról való gondoskodás: a szénakészítés. Sokak szerint ez a világ legegyszerűbb dolga: le kell vágni a növényeket, megszárítani, boglyába gyűjteni — és kész. A modern takarmányozástan azonban kimutatta, hogy a dolog mégsem ilyen egyszerű. Nem mindegy, hogy az állat tápanyagokban gazdag táplálékot eszik-e, vagy olyant, amelyben a szakszerűtlen kezelés miatt csak a kevéssé értékes tápanyagok maradtak meg. Szénakészítésre szálasta- karmány-növényeket használunk fel, tehát olyan növényeket, amelyeknek nem a magját, hanem a szárát és levelét etetjük az állattal. Az évelő pillangós virágú növények közül legfontosabb a lucerna; vetésterülete is ennek a legnagyobb hazánkban. Fontos szálas takarmány még a vöröshere (lóhere), a baltacím és somkóró. A szénakészítés elkerülhetetlenül kisebb-nagyobb veszteségekkel jár. Ennek nagysága függ az időjárástól; rontja a minőséget az erős napsütés, az eső, a helytelen szá. rítás és raktározás miatt bekövetkező rothadás, vagy penészedés. Gyakori a gyűjtés, behordás közben fellépő levélpergés, szártöredezés is. A veszteség nagysága keményítőértékben elérheti • a 40 százalékot, fehérjében az 50 százalékot. A VESZTESÉG ELKERÜLÉSE már régóta arra késztette a gazdákat, hogy különféle véSZÖRÖFEJEKKEL ÖNTÖZIK körülbelül 30 cm vastag, a szőlőnél 50—60 cm, a gyümölcsfáknál 60 cm-nól is vastagabb, hacsak nem túl kötött, vagy sekély termőrétegű a talaj. Ennek a talajrétegnek az átnedvesítéséhez szükséges vízmennyiség jól meghatározható a Hank-féie keretes beáztatási próbával. A szükséges öntözővíz mennyisége közvetlenül millilitenben állapítható meg, az elmúlt évtizedben kidolgozott Somos—Túri-féle — csöves talajnedvesség-mérő készülékkel végzett — eljárással. Ezekkel a módszerekkel meghatározott vízadagokkal végzett öntözéseknél a párolgási veszteség csak 17 százalék körül van, mert a megfelelő; mélységbe bejutott víz csak a növényeken keresztül párolog el A párolgási veszteség még azzal is csökkenthető, ha a késő délutáni, az esti és az éjszakai órákban öntöznek, mert ezekben az idődő rendszabályokat alkalmazzanak. Csapadékos tája,, kon háromlábú faállványokon vagy fanyársakon szárítják a szénát: így kevesebb veszteséggel, jobb minőségű széna nyerhető. Hátránya ennek az eljárásnak, hogy nagyon sok kézi munkát igényel, és sok vidéken gond a faállványok beszerzése. Régebben a levágott szénát kizárólag kézi erővel forgatták, ma már ezt rendsodróval végzik; így a behordás is meggyorsítható és a veszteség is kisebb. Nagyüzemeinkben egyre jobban terjed a szellőzteté- ses szárítás. A lekaszált takarmányt egy-két nap múlva rendsodrozzák, majd később fonnyadt állapotban különleges kazlakba rakják, ahol ventillátor segítségével hideg levegő befúvásával tovább szárítják. Ezzel a módszerrel gyorsan biztonságba helyezhetik a takarmányt és 3—6 napon át történő szárítással jó minőségű szénát nyernek. Még újabb eljárás, az úgy. nevezett forrólevegős szárítás. Olajtüzelésű forgódobos gyorsszárító berendezéssel szinte veszteségmentesen lehet lueernalisztet készíteni. Ez azonban már tulajdonképpen nem szénakészítési mód, mert a lucernaliszt nbm pótolja a szénát, viszont az abrakkeverékben kitűnő komponens. A világpiaci ára egyébként nagyobb, mint a kukoricáé, vagy a kenyérgabonáé. S hogy mennyire fontos a megfelelő szénaszárítási mód. jól bizonyítja az egyik nagy jelentőségű anyag, a AZ ŐSZIBARACKOST. szakokban párolog el a legkevesebb víz közvetlenül a talajfelszínről, a növények lombozatáról és ekkor nem áll fenn a növények hirtelen lehűtésének a veszélye sem. Kisebb vízadagokkal is lehet öntözni, ebben az esetben azonban csak frissítő hatású az öntözés, egy-két napig biztosít a növények szármáira megfelelő vízellátást, és utána meg kell ismételni, ezenkívül . palántázás, magvetés után hasznos, mert megfelelő nedvesség! állapotban tartja a palánták gyökerét, a magvakat körülvevő felső talajréteget. Minél kisebb víz- adagokkal -öntöznek, rendszerint annál nagyobb a párolgási veszteség is, akár az 50 százaléka is elpárologhat az öntözővíznek öntözés közben, vagy utána a talaj felszínéről. Ezért hasznosul jobban a nagyobb adagokban kijuttatott víz. KAROTIN MENNYISÉGI VÁLTOZÁSA A karotin a zöld takarmányokban fordul elő, és bejutva az állati szervezetbe, ebből képződik az A-vitamin. A legtöbb karotint a lucerna tartalmazza. A karotin tartalmának mennyisége változik a növény korától függően; virágzáskor a legnagyobb, s minél érettebb a növény, annál kevesebb. A karotin tart alom szempontjából tehát közvetlenül a virágzás után célszerű kaszálni a lucernát. De befolyásolja a karotintartalmat az időjárás is: esős, hideg időben kevés, meleg, napsütéses időben sok képződik benne. A LEVÁGOTT NÖVÉNY a kaszálás utáni első 24 órában kevés karotint veszít. A veszteség csak 24 óra után emelkedik, egyre fokozódó mértékben. 96 óra múlva, amikor a széna begyűjthető. a karotinveszteség már 88— 95 százalékra emelkedik. Ha a lucerna kedvezőtlen körülmények között szárad, karó. tintartalmának 90—95 százalékát elveszíti. Ezt csak az akadályozza meg, ha a lehető leggyorsabban szárítjuk. Amikor, a zöld növény víztartalma 38 százalék alá csökken, az erjesztőgombák tevékenysége megszűnik és a karotin további bomlása elmarad. Ezért rendkívül hasznos a modern, gyors szénabetakarítás és készítés. Ily módon igen nagy mennyiségű tápanyagot „menthetünk" meg, ami az állattartás szempontjából egyáltalán nem közömbös. Az e gv n y árí- vir égek-és-a zöldségnövények többsége előbb bont virágot, és korábban kezd el teremni is, ha már leveles, esetleg bimbós állapotban — palántaként — ültetik állandó helyére. A palántázás annál eredményesebb, minél kevesebb sérülés éri a gyökereket a kiültetés- kor. A gyökérsérülésre különösen érzékeny uborka, tök és dinnyefélék magját sok helyen tömött gyepfelületből kivágott és gyökeres részével felfelé fordított kis gyepkockákba vetik, mert a kifejlett palánták a gyepkockával együtt, tehát a gyökerek megsértése nélkül kiültethe- tők. A fűfélék gyökerei olyan sűrűn átszövik a földet, hogy ha hat—nyolc centiméteres oldalú kockákra felvágják a gyepfelszínt, egybetartják, ugyanakkor levegőssé és jó víztartóvá is teszik a földet, ami kedvező a palánták fejlődéséhez. Előnyei miatt már paprika-, paradicsom- és korai káposztapalántákat is nevelnek gyepkockában. Mivel a gvepkockakészí- téshez sok gyepes terület kell, erre a célra is létesítenek gyepfelületet, amiből géppel viszonylag kis költséggel felvágható a gyepkocka. Nagyobb zöldségtermesztő terület számára azonban annyi gyepkocka kellene, aminek előállítása szinte megoldhatatlan. Ugyanakkor a hagyományos virágcserép sem helyettesítheti a gyepkockát a palántaneveiében, mert az agyagból készült cserép súlyos, sok helyet foglal el. törékeny és aránylag drága. Ezért került előtérbe a préselt földkockákban — tápkockákban — való palántanevelés. A különböző földfélékből összeállított földkeverékekből kezdetben egyszerű kézi működtetésű eszközökkel préseltek arasznyi nagvságú hasáb. henger vagy egv.éb alakú földkockákat. A földkockák közepén fúrt kis lyukba vetették el a magot, vagy beültették a még apró növénvt. Ala mir óránként több ezer földkockát előállító gépek is működnek. A jól összeállított földkeverékből nem túl keményre összepréselt földkockákban általában jól fejlődnek a palánták, de előfordul, hogy elmaradnak a gyepkockában nevelt palántáktól. Ezenkívül egyes kényes növények palántái megfelelően nem is' nevelhetők előpréselt földkockákban. Újabb lehetőségek után kutatva dolgozták ki a tőzegcserepes palántanevelés módszerét. Rostos szerkezetű tőzegből (ami főleg lápi növények elhalt teste) különböző eljárásokkal a hagyományos cserepekhez hasonló kis cserepeket préselnek. A tőzegcserépben ugyanúgy nevelhetők fel a palánták, mint a hagyományos cserépben, de a gyökerek a tőzegcserép falát is átszövik, és a cseréppel együtt ültethetők ki a palánták, mert a talajnedvesség hatására szétmálik a tőzegfal, tehát nem gátólja a gyökerek szétterjedését. Egyre kedveltebbek a tojástartó tálcához hasonlítható sok cserépből álló tőzegcserép- tálcák is, mivel ezekben egyszerre több palánta nevelhető együttesen. A kiültetéskor egyszerűen szétválaszthatok a tálcák, annyi felé, ahány cserépből állnak. A nedvesség ellen tartósító anyaggal átitatott és egyszerű papírból, ezenkívül műanyagfóliából is készítenek palántanevelő cserepeket. Ezek olcsón, akár házilag is előállíthatok, azonban gyakran szétesik bennük a földlabda még a palánta kiültetése előtt, amikor mozgatják őket. Tőzeg helyett vékony műanyag lemez is felhasználható palántanevelő cserép és eseréplálca előállításához. Ezek olyanok, mint a műanyag tejfelespoharak, de aljukon rendszerint kis vízelvezető nyílást szúrnak. A műanyag cserép egves’ti a hagyományos és a tőzegcserén előnyeit. Ugyanis' könnyű és többször felhasználható, mert kiültetéskor egyszerűen kiemelhető belőle az előnevelt palánta gyökérlahdája. akár az agyagcserépből. Tárolása és fertőtlenítése is egyszerű, Komiszár Lajos Szénakészités — korszerűen
