Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-11 / 109. szám

MW. május IT; «flirrr WAiSYÄRrinciMai S. oMa? A megye kulturális életéből írók a középiskolában —- Mesemozi Nyíregyházán — Szomory Dezső kapcsolata megyénkkel — jósa András emlékéről — Egy régi dokumentum Nyírvasváriban A megye szinte minden tájáról kapunk írásokat, ol­vasói leveleket, melyeket tel­jes terjedelemben nem tu­dunk közölni. Kulturális té­mák is gyakran szerepelnek olvasóink, tudósítóink írá­saiban, melyekből csupán mozaikot adunk az alábbi összeállításunkban. Húszéves jubileumát ün­nepelte a napokban a Vásá- rosnaményi II. Rákóczi Fe­renc Gimnázium és Szak- középiskola — írja Antal György. A beregi középisko­lába fővárosi írók is ellá­togattak, köztük Varga Do­monkos, Fábián Zoltán, az Írószövetség titkára és má­sok. Kellemes epizódja volt a jubileumnak az öregdiá­kok szereplése, akik az is­kolában végeztek és a peda­gógushivatást választották. Egy délelőtt ők álltak a ka­tedránál, s tartották az órát a nagy számú szülő jelenlé­tében. A következő hír a legki­sebbeknek, az óvodásoknak szól: a megyeszékhely 19 óvodájában 2230 óvodás­gyermek számára kezdik meg május 15-tól a mesefil­mek vetítését. A vándor mesemozi filmműsorát az óvónőkkel együtt állítják össze a moziüzemi vállalat dolgozói. A sok mese- és rajzfilm mellett közlekedési, az élővilágot, a környezetet bemutató, az óvodai „tanu­láshoz” kapcsolódó filmek is helyet kapnak a program­ban. Szeptemberig 38 elő­adást tart a mesemozi. Elő­nye, hogy a gyermekek a megszokott környezetben nézhetik a filmeket, nem kell utazniuk a távolabbi moziba. Irodalomtörténeti érdekes­séget tartalmaz Nyéki Ká-- roly írása. Szomory Dezső író és megyénk kapcsolatait böngészve több mozzanatot ismertet Szomory Dezső má_ tészalkai éveiről, munkássá­gáról. Az író fiatal korában huzamosabb ideig tartózko­dott Mátészalkán, Kérsem- j énben, Nábrádon és Matol- cson. Néhány éve jelent rneg novellagyűjteménye, halálá­nak 25. évfordulója alkal­mából. Ebben a kötetben mintegy tizenöt olyan írása kapott helyet, amiben erre a vidékre, rokonaira, diák­éveire emlékezik. Nemrég adott hírt lapunk Is arról, hogy a megyeszék­hely új városnegyedét Jósa Andrásról nevezték el. Ez adta a tollat dr. Dohnál Je­nő ny. főorvos kezébe, aki a nagy szabolcsi orvos, ré­gész és polihisztor unokája. „Mint kisdiák az ásatások­nál. mint medikus orvosi rendelésein segédkeztem, a gyalupadnál és esztergánál ezekre a mesterségekre ok­tatott” — írja a nagyapa­korban lévő unoka. Azokról az emlékekről ír, amelyek az új városnegyed közelében állt egykori, Jóáa-kúthoz fű­ződnek. Sokan azt tartották, hogy a kút vize a legjobb a vá­rosban, mert ennek helyét Jósa egy lábdoobantással je­lölte ki. A kút környéke kirándulóhelynek számí­tott, az erdei sétálók nem mulasztották el, hogy a Jó- sa-kút vizével ne oltsák szomjukat. Sokan minden alap nélkül gyógyvíznek is tartották. Az akkori Koro­na kávéház és étterem ven­dégei is ezt fogyasztották. Egészen más témáról szá­mol be dr. Toronyicza Gyu­la, mátészalkai járási szak­felügyelő. Huszonegy köz­ségben előkészítő foglalko­zásokat szerveztek a leendő elsőösztályos gyermekeknek, akik nem jártak óvodába. Félezer gyermek vesz részt az iskola-előkészítő tanfolya­mokon. Játékosan sajátítják el a helyes étkezés, testápo­lás, öltözködés, önkiszolgá­lás, a közösségben való vi­selkedés elemi szabályait. Meséket, verseket tanulnak, számolgatnak, megismerked­nek a ceruza használatával. Közben nem hiányzik a bábjáték, a filmvetítés sem a foglalkozásokon. Sőt, a beszédhibák javításán is fá­radoznak a pedagógusok. Egy régi dokumentumról ír Szép László, Nyírcsászá­riból. A község múltjának Űj ismeretterjesztő sorozat első kötetét jelenteti meg az idei könyvhétre a Közgazda- sági és Jogi Kiadó. A gyó­gyító értelem című könyv a természettudományos isme­retterjesztés újfajta, némileg szokatlan, de vonzó formájú megjelenése. A könyv, noha a gyógyító értelemmel fog­lalkozik, nemcsak az orvos- tudomány fejlődését tárja elénk, hanem annak társa­dalmi hatásait, összefüggéseit is, mint például a társadalom szerepe a betegellátásban, a beteggondozás, az öregekkel való foglalkozás. Mint az öt kötetre terve­zett sorozat, e most megje­lent kötet is antropocentri­kus. Témája az ember és a természet, az ember és a tár­sadalom. s ezek kölcsönhatá­kutalása közben került a kezébe egy 1907. november 9-én kellezett kérvény. A címzett maga „ö császári és apostoli Felség I. Ferencz József úr, Magyarország Ki­rálya.” A féladó: Láczó Mik­lós I. oszt. vitézségi érem tulajdonos, nyírvasvári lakos. Segély, illetve érem díjai­nak kiutalása, avagy fel­emelése iránt esedezik. „Az egykori bátor tetterős kato­na, — ma, egy összetöpörö­dött nyomorúságos személy, aki legfelségesebb Királyá­hoz, Hadurához esedezik se­gélyért, támogatásért akkor, amikor már mindenki el­hagyta.” Ha nem is mond újat a korszakról az előkerült le­vél, újabb sárguló adalék a régi, a „szép” béke időkből. Kaptunk egy helyesbítést kérő levelet is. A lap április 23-i számában megjelent „Megyénk és a 100 éves műemlékvédelem” című írás. szerzője Koroknay Gyula. A szerző egy sajnálatos elírás folytán Rozsály helyett Ga- csályt jelölte meg egyik színhelyként, ahol egy XIII. századbeli várkastély „szét- hordását” veti a község sze­mére. „Községünk dolgozói felháborodással vették tu­domásul a lap hitelét is rontó tévedést, s kérik a tisztelt szerkesztőséget a tényállást ellenőrizni.” Megtörtént. A szerző Ro­zsály helyett Gacsályt írt, melyért ezúton is kéri a ga- csályiak elnézését. (F) sa. A szöveg bőséges szem­léltetőanyagra támaszkodik — a 470 oldalas kötet fele kép, ábrák, grafikák. Bár az ábrák természetesen illesz­kednek a szöveghez, de ön­állóan is élvezhetők, infor­matívak. Olykor a humor észközét, vagy a művész kü­lönleges látásmódját hasz­nálják fel a téma kiegészi tésére. A gyógyító értelem — amellett, hogy az orvostudo mány legújabb kori eredmé­nyeit, korunk problémáit a múlt és a jövő tükrében is­merteti, szenvedélyesen veti fel századunk urbanizációs, kábítószeres veszélyeit, és megoldást, kiutat is keres, a veszélyek elkerülési lehető­ségét kutatja. úl KÖNYV: A gyógyító értelem Nyíregyházi közlekedés — judokkal Bliccelés, utak és teltételek — A gépkocsivezetőt a me­netidő érdekli, nem a bevé­tel — jellemezte a persely es járatok vezetőinek magatar­tását egy személyforgalmi szakember. — A kalauznak, mintegy jó kodásnak, mindig csipognia kellene, beszélni az utasokhoz, hogy váltsák meg a jegyüket, húzódjanak bel­jebb, helyette sokszor csak hallgatnak, trónolnak a kuc­kójukban — folytatta a ma­gyarázatot, ami a bliccelésre vonatkozott. A bliccelés, vagyis a jegy nélküli utazás évente — óva­tos becslések szerint — több százezer forintos bevételki­esést jelent a Volán 5. számú Vállalatának. A városi köz­lekedésben. különösen a reggeli és délutáni csúcsfor­galomban sok a jegy nélkül utazó. A perselyei járatokon nemegyszer annyi a felszálló, hogy a vezető kénytelen meg­engedni a bérleteseknek a hát­só ajtón való felszállást. (Azt viszont nem tudja ellenőrizni, hogy Valóban mindenkinek bérlete volt.) A csuklós bu­szokon, amíg egyesek a kala­uz előtt állnak, mások a há­tuk mögött mennek előre, vagy a hátsó ajtón szállnak le, nem jutnak el a kalauzig. (Itt viszont már a jegyvizs­gálón is múlik, mennyi a bliccelő.) A megoldás: meg kell kö­vetelni a rendet mindenkitől. Utastól és kalauztól egv- aránt. Ehhez viszont az egyik feltétel a kevésbé zsúfolt au­tóbusz lenne. Ahhoz, hogy gyorsain, idő­ben menjenek a buszok — ahogy a maga konstrukciójá­ban jó menetrend azt előírja — az is kell, hogy jó utakon közlekedjenek. Az utóbbi évek, hónapok itt előrelépést hoztak, a Sóstói út, a Kos­suth utca elkészültével, több út aszfaltozásával. Megoldat­lan néhány helyein a csuklós buszok fordulója, ö köri tó­nál a 2-es buszhoz évek óta kérik a szilárd burkolatú for­dulót, a Dózsa Tsz előtt szintén rossz a forduló. Több helyen az útépítések miatt Jól készült az idei tavasz­ra a megyei vetőmagtermel­tető és ellátó vállalat. Idő­ben történt a termelő gazda­ságok részére a megrendelt vetőmagvak szállítása. Sőt, a pótigényeket is gyorsan kielégítették. Egyik alapfel­tétele volt ez az idei jó ter­méseredmények elérésének. Nemesített vetőmagvakból mintegy 2000, burgonya ve­tőgumóból 4500, tavaszi ka­lászosokból és hibrid kuko­ricákból ugyancsak 2000 ton­na került a megyébe. Ez 10— 15 százalékkal több az előző évek átlagánál. Ezúttal bő­séges készlet állt rendelke­nagy kerülőt kellett tenni a buszoknak — rosszabb uta­kon. Ez ahhoz vezetett, hogy több volt a meghibásodás, sokszor a tartalékállomány is kevésnek bizonyult a zavar­talan közlekedéshez. A villamost sokan vissza­sírják Nyíregyházán. Akkori­ban csúcsidőben sem közleke­dett több 6 kocsinál — bár rendszeresen. Ma pedig 28 busz járja a város 16 vona­lát. Igaz, hogy ezzel arányo- san (ha nem gyorsabban!) nőtt az utasok száma is. Az autóbuszvonalak kiala­kítása, a járatok sűrűsége a nyíregyházi igényekhez igazo­dott. A 8-ast és a körjára- tot kivéve mindegyik busz a központba tart, onnan in­dul. A Tanácsköztársaság tér átépítésével ez a rend és a gyors átszállási lehetőség kissé felboml — erről viszont a városi tanács műszaki osz­lóivá tehet, ahol először a Bújtost. a Debreceni utcáf vagy a Korányi Frigyes utcát javasolták a helyi járatok közoont.iának. Végül megálla­podtak, hogy a távolsági au­tóbusz-pályaudvar után. a Körte és Nvírfa utcákról fognak indulni a városi bu­szok. A szűk utcák, a már el­avult autóbu<=z-Dá1vaudvar amúgy is zsúfolt forgalma lakán az egyszerű városi polgár se tekinthet na.sv lel­kesedéssel a tervezett intéz­kedésre. hiszen a forgalmi rend szerint c»ik nagy' kerü­lővel. forgolódó csal iutna1- maid ki a tíelvi iárati buszok is a főbb utakra. Végső soron ahhoz, hogy jó leeven a nyíregyházi hetvi közlekedés, az egyik feltétel több autóbusz beállítása aminek pénzügyi, gazdasáoi okai, buktatói lehelnek- é- vammak. A másik a forgalom szervezése, ez nem annyira a Volánon múlik, hanem a köz­lekedési csá>ec:idő c:zéthiizécán a különböző idejű munkakez­déseit en. Következik: Valóság, tervek, és lehetőségek. Lányi Bolond zésre tavaszi árpából, zab- fajtákból és hibrid kukori­cákból. Megfelelő volt az el­látás lucernából, vöröshe­réből, tavaszi bükkönyből, répából, kölesből, moharból, borsóból, és fűfajtákból is. Jó volt a készlet hazai és külföldi napraforgó vető­magból. A tavaszi vetési időszak után sem zárult le a vető- magellálási készültség. A még későbbi vagy pótvetések céljára is elegendő tartalék- készletek állnak a termelő gazdaságok rendelkezésére. (ab) Megjegyzés: L tátjáró Látszólag kis ügyben, a mátészalkai ipartelephez el­készült új út forgalmának engedélyezésében fordultak a közlekedés- és postaügyi mi­niszterhelyetteshez a megye illetékesei. Ennek lassan fél éve — akkor járt megyénk­ben Kiss Dezső, miniszterhe­lyettes — s Hz utasítás azon nyomban megszületett: a KPM illetékesei nézzék meg az utat, ideiglenesen engedé­lyezzék rajta a forgalmat. Ugyanis az út, amelyik ke­resztezi a Nyírbátor felé ve­zető vasútat, hiába készült el, mert amíg nincs ellátva fény­sorompóval, addig nem ad­ható át a forgalomnak — volt az akkori magyarázat, amit jogszabállyal indokol­tak. A javaslat az volt, hogy amíg elkészül a fény-sorompó egy stoptáblával figyelmez­tessék a járművezetőket. Tábla nem készült, a jog­szabályt makacsul megtart­ják. Teszik ezt úgy, hogy az új út mellett száz méterre van egy sorompó nélküli, mindenféle tiltó táblát nélkü­löző vasúti átjáró, ahol — mi­vel másutt hivatalosan nem lehet — nyugodtan közleked­nek'az autók, igaz, rosszabb körülmények között, kevés­bé biztonságosan, mint áz új úton. Nem lehetne a jogszabályt az élethez igazítani a KPM illetékeseinek — ha csak ide­iglenesen is? (1. b.) Gyümölcsösláda exportra, Y ásárosnanicii} bú 1 Naponta indulnak az or­szág különböző részeibe és több külföldi országba lá­dákkal megrakott vagonok a vásárosnaményi fafeldogozó üzemből. A gyümölcs és ipari anyagok — üveg, por­celán — szállítására alkal­mas ládák .alapanyagának nagy részét a Szovjetunióból importálják, 20—35 százalék­ban pedig hazai nyáriafé- lékből készülnek. A mindössze nyolcéves üzem jól gazdálkodik és ke­reskedik az évi három, há­rom és fél ezer vagon alap­anyagból. 1971-ben 69 millió forintot termeltek. A számok nem kis munkát jelentenek. Ami a gazdálko­dást illeti, sokat számit a szállítási utak tervszerű ki­alakítása üzemen belül és a vasúthoz való közelség. A géppark maximális kihasz- \ nálása a három műszakban és a tmk üzemrész automa­tizálása. Az utóbbi házi el­képzelés megvalósítása. A szalagfűrész automata-előtoló berendezés nehéz fizikai munkát szüntetett meg. A gépek mellett 18—22 év kö­zötti fiatalok dolgoznak — többségükben hői munkások. Tíz-tizenegy millió forint értékben exportálnak gyü­mölcsösládákat az NSZK- ba, Ausztriába és Görögor­szágba. Van elegendő tartalékmag a pótvetésekhez A paraván mögött — Egyszer elmentem az iskolai bábcsoport próbájára Nem volt elég szereplőjük egy mesejátékhoz. Akkor ép­pen kecskét kerestek. Meg­hallgatták a hangomat, élet- hű-e a mekegés. Megfelelt. Én meg ottragadtam a bábo­soknál. Több éves a történet, amit Kardos Tiborc, a megyei mű­velődési központ Mesekert Bábszínházának egyik tagja elmesélt. A kisdiákból nagy­diák lett. a Nyíregyházi Zrí­nyi Gimnázium tanulója. A véletlenből pedig hobby, vagy annál is több: szenvedély. Az együttes tagjai — diákok szakmunkások — vagy vala­melyik társuk kedvéért jöt­tek el először, s szintén ott­ragadtak. vagy egy-egy to­borzás alkalmával szegődtek a bábszínház szolgálatába Például a Nyírség Ruházati Szövetkezet több fiatal dol­gozója. Buskó Erzsébet Csontos Gyöngyi, Maroda Ilona. Nagy Béla. Nagyfejő Zsófia, Vass Gizella. Azt mondják a bábosok aki egyszer belekóstolt ebbe a játékba, aki csak egyszer állt a paraván mögött egy izguló gyermekarcot lesve, vagy várva a felcsattanó tap­sot, évekig nem tudja abba­hagyni. Általában öt év az az idő, amit egy-egy bábos ennél a miniszínháznál el­töltött. A megye egyetlen bábszín­háza. Jövőre ünnepük meg­alakulásuk 25. éves jubileu­mát. 1948-ban az ország első hat bábszínháza között ala­kult meg a nyíregyházi, nagyrészt pedagógusokból. A közel 25 év alatt csaknem 200 felnőtt bábos fordult meg itt hosszabb-rövidebb ideig. Közülük ketten ina az Álla­mi Bábszínház hivatásos mű­vészei. A negyedszázad tör­ténetében kilenc olyan neve­zetes eseményről tudnak, amikor a színház bábosai között házasság lett a vége a közös játéknak. Jelenleg 13 fiatal alkotja a társula­tot. Valamennyien évek óta foglalkoznak ezzel az érde­kes művészettel, amelyről azt vallják, hogy minden művé­szeti ág közül a legnehezebb. Bárdy Margit, a művelődési központ munkatársa négy éve tagja az együttesnek, ö magyarázta el, miért tartják a legnehezebbnek a bábozást. — A legőszintébb közön­ségnek, gyerekeknek ját­szunk. Azonnal észreveszik, ha szívvel-lélekkel közele­dünk hozzájuk, de azt is, ha csak egyetlen pillanatra té­vedünk. Élettelen tárgyakat kell életre kelteni a paraván te­tején, s ha a mozgás tökéle­tes, az még csak fél siker. A másik ötven százalék a lát­hatatlan ember hangja, szinkronban a mesevilág megelevenített figuráival. Felkészülésüket is ez a fele­fele arány jellemzi. Általá­ban három darabot tanulnak évente. Az első feladat fel­fedezni a darabok szereplői­nek világát, felnőttként meg­érteni. A feladat másik ré­sze az előadás; azonosulni a mesevilággal, gyermekként felfedeztetni a szépséget, igazságot. A legőszintébb tapsok akkor csattannak, ha ez sikerült. Munkájuk jutal­ma ezekben a tapsokban van, hiszen mindezt nem fizeté­sért csinálják. — Azért vagyunk ilyen ke­vesen — teszi hozzá. Amikor a művelődési központ meg­hirdette. hogy bábosokat ke­resünk, a legtöbben azzal kezdték, mennyi a fizetés. Csak azt válaszolhattuk, hogy az, ha a gyerekek tapsolni kezdenek. Nem maradt itt egyetlen jelentkező sem. Elmondták, hogy érthetet­lennek találjak a főiskolások közömbösségét. Több, mint ezer hallgatóból még véletle­nül sem tévedt be egy sem. Pedig a leendő pedagógusok sokan kerülnek majd olyan iskolákba. ahol a gyerekek kérik a bábcsoport alakítá­sát. Több ilyen iskolai báb­együttes, szakkör van a me­gyében. Ezex a csoportok azonban csak saját iskolá­jukban. vagy községükben adhatnak műsort. A tájolás a Mesekert Bábszínház fel­adata. Járják a megyét, a legtávolabbi tanyai iskolában is fellépnek. Majdnem 25 éve — rendszeresen. Ahány fellépés, annyi élmény. Az egyik helyen a világítást nem tudták megcsinálni, a mási. kon .a díszleteknek nem volt elég hely. Jelenleg még a hagyomá­nyos bábokkal dolgoznak, szekrények vannak tele a kesztyűs bábokkal, a vajan figurákkal — amit két em­ber mozgat egyszerre — s van néhány botos báb is. Legnagyobb részük saját barkácsmunka, az együttes egyik alapítója egyedül több, mint száz bábut készített. Most — egyelőre elméletben — a síkbábokkal ismerked­nek, legközelebb ezt a tech­nikát szeretnék megtanulni. A síkbáb a bábművészet modern formája. Eltűnik a paraván, fekete háttér, tal­pig feketében a szereplők; ember nagyságú bábok a színpadon. A csoport 1963-ban a 15 éves működés alapján el­nyerte a „Kiváló együttes” címet, 1969-ben pedig mi­niszteri dicséretet kaptak. Máris a jubileum évére ké­szülnek. Hallották, hogy jö­vőre a tv bábfesztivált ren­dez. azon szeretnének részt venni. Addig azonban még sok feladat van előttük. Jú­niusban nemzetközi bábfesz­tiválra utaznak. Uj darabju­kat „A bűvös tűzszerszám”- ot szeretnék a megyei kö­zönségnek sokszor és jól elő­adni. Szeptembertől pedig megpróbálják élesztgetni a kapcsolatot az iskolákkal. Az új nagykállói óvónői szak­középiskola tanulóival sze. retnének együttműködni. Baraksó Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents