Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

Vasárnapi melléklet Búza és konkoly Egy bizonyos névtelen telefonáló rendszeresen, este, felhívta az egyik megyei vállalat igazgatóját és a legkülön­bözőbb rágalmakkal vádolta. Még ideje sem volt válaszol­ni, védekezni, amikor az illető letette a kagylót. Már hóna­pok óta valóságos pszichikai háborút folytat ellene. Pró­bálja megfélemlíteni, felsőbb kapcsolataira hivatkozik, s azt hangoztatja, hogy ő majd megmutatja, nem marad megtorlás nélkül az igazgató, szerinte jogtalan intézkedése, amiért öt elbocsátotta. Mi húzódik meg a' háttérben? Miután az igazgató már nem tűrte a közvagyon védelmével való visszaéléseket, s élve jogával, felelőssége teljes tudatában úgy intézkedett, hogy egy „klikknek” népi lehet tűrni már a közvélemény- , ben is jól ismert és elítélt hatalmaskodásait, vámszedéseit, önzését, s a közösség kárára történő nagy lábon élését, in­tézkedett, s példát statuált. így kerültek egyesek leváltásra, elbocsátásra. Valósággal fellélegeztek a vállalatnál. Sokan nem mer­ték még remélni sem, hogy erre a lépésre ilyen bátran szánja el magát az igazgató, hiszen jól tudták, hogy a klikk tagjai mindig a kapcsolataikra hivatkoztak. Rágal­mazás lenne feltételezni, hogy ezek közül való az a névte­len, rágalmakat szóró telefonáló, aki az igazgatót molesz­tálja. Tény viszont, hogy a névtelen telefonálással egy időben vizsgálat folyik az igazgató ellen. Ez is hetek óta tart. Az egyik felsőbb felügyeleti szerv hozzálátott a vizs­gálathoz, majd „lepasszolta” a másiknak, végezze az. Olyan névtelen levelek nyomán keresték fel az igazgatót, ame­lyekben nyomós érvek szólnak amellett, hogy az igazgató elnyomja a bírálatot, basáskodik, visszaél a hatalmával, s olyan, a vállalatot és a népgazdaságot is károsító intézke­déseket foganatosított, amelyekre oda kellett figyelni. A vizsgálat kiderítette, hogy rágalmazásról van szó, mert az igazgató tiszta kezű, egy fillér eltulajdonítása nem tapad kezeihez, s nem hogy herdálta volna, de éppen az­zal, hogy e klikk cselekedeteit felfedte, megvédte a közva­gyont, a vállalat becsületét. Igen ám, csakhogy míg ez ki­derül, embereket hurcolhatnak meg jogtalanul, állíthatnak a közvélemény fókuszába, ítélhetik meg hamisan, rosszin­dulatúan. Kétségtelen, hogy minden rosszindulattal szem­ben ki kell állni a tiszta lelkiismeretűeknek. Ez azonban nem elég. Nem csak saját magát kell megvédenie annak, akinek nincs vaj a fején, hanem a közvéleménynek is. És ez csak úgy lehetséges, ha olyan légkört alakítunk ki, amely nem tűri a rágalmazást, az intrikát. Pártunk a következetesen folytatott, kéfrontos politiká­ban vált egységessé, szilárddá és következetessé. Ennek érvényesülnie keil a közélet tisztaságáért folytatott küzde­lemben is. abban, hogy’ megvédjük a hibákat jogosan fel­fedő bírálókat, de ugyanakkor elítéljük és következetes harcot. vívjunk a rágalmazók, az intrikálok ellen. Hazánk­ban az elmúlt évek során — éppen politikánk helyességé­nek eredményeként — mind jobban kiteljesül a szocialista demokrácia. Vannak azonban, akik ezt félreértelmezik, s ha saját önző egyéni érdekeikről van szó, még fel is hasz­nálják. Elsősorban a párttagok, a pártszervezetek és párt­szervek feladata, hogy e kibontakozó szocialista demokra­tizmus folyamatát megvédjék a torzulásoktól, vadhajtá­soktól. Persze ezek nem általában léteznek, hanem mindig konkrét módon. Sajnos, nem ritka jelenség, hogy a szocialista' demok­ráciával visszaélnek olyan vezető beosztásban, vagy arról leváltott, felmentett emberek, akik korábbi befolyásuk el­vesztése miatt sértődöttek, személyi leszámolásra vállalkozó bajkeverők, akik mindent elkövetnek, hogy becsületes em­bereket befeketítsenek. Vajon, miért történhet ez meg? Azért, mert ezek a törtetők és intrikusok ki- és felhasznál­ják a jogos bírálatot védő és az elkövetkező időkben is vé­delmező határozatokat. Említett igazgatónk esetében is'er­re hivatkoztak, s a néha névvel, vagy névtelenül küldött bejelentésekre indult a vizsgálat. Vitathatatlan, hogy a szocialista demokrácia elvének gyakorlati érvényesítése törvényszerűen megköveteli a bí­rálat jogos és következetes védelmét. Csakhogy ennek a jogos bírálatnak a pártszerű védelme, törvényes módja egyben bátorítást ad vagy adhat a rágalmazóknak az int- rikusokna,k is, S a bírálat jogának védelmére való hivatko­zással, ennek az ürügyén terjesztenek az emberek becsü­letébe gázoló feltételezéseket, s megpróbálják befeketíteni környezete és a közvélemény előtt. Mindezek körültekintés­re, gondos mérlegelésre intenek, figyelmeztetik az embere­ket. párt-, állami szerveket, üzemek, vállalatok vezetőit, kollektíváit, a párt tagságát. Nagy felelősséggel szükséges elválasztani a jogos, a hibákat felfedő, a társadalom ügyé­ért bátran, őszintén és nyíltan felelősséget vállaló bírálót, a „búzát”, a „konkolytól”, azoktól, akik a zavarosban sze­retnének halászni, rontani a közszellemet, s ezzel megtor­pedózni a szocialista demokrácia elvének az érvényesítését is. Egyszerre kell küzdeni a bírálat elfojtó}, a hatalmuk­kal visszaélő, kispolgárias gondolkozásúak ellen és a bírá­lat, jogával visszaélő intrikusok ellen. Látszólag úgy tű­nik, mintha a kettő nem egy tőről fakadna. Pedig mind­kettőnek azonos az osztálytartalma: mögöttük egyéni, szűk érdekek, önző és karrierista, kispolgári magatartás húzódik meg. Vajon, mi lehet a gyógyszer ’ e betegségek ellen? Ho­gyan küzdhetünk ellenük? Csak egyetlen módja van: a nyíltság, az őszinteség, ha azonnal feltárjuk a hibákat, azok forrásait és kommunista felelősséggel intézkedünk. Embe­rekről, magatartási viszonyokról van szó, s ez felelősséget, alaposságot igényel. Ellenkezője nagy károkat okoz, kedvez a rágalmazóknak, a bajkeverőknek éppen úgy, mint a bí­rálat elfojtóinak, a hatalmukkal visszaélőknek. A szocializmus építésének ügye. az egész nép ügye. Ez a rendszer éppen ezért is hatékony védelmet nyújt min­den becsületes embernek, aki a köz érdekéért dolgozik és harcol. S nem érhet senkit sem hátrány, bántódás azért, mert a fejlődés gátjait feltárja, rámutat a társadalmi ha­ladást visszahúzó tényekre. Ez azonban senkit nem jogosít­hat fel rágalmazásokra, olyan ártó szándékú, felelötlenseg- ből fakadó sértő és megbélyegző valótlanságok híreszte­lésére, amely közszellemromboló, embereket becsmérlő. Farkas! Kálmán A felszabadulás után sokat fejlődött nyírbogdányi üzemből egyre több termék kerül forgalomba a hagyományos kőolajtermékeken kívül. Legnagyobb üzeme azonban továbbra is a képen látható desztillál lóüzem, melynek termékét — benzin, gázolaj — az AFOR az ország jelentős hányadába szállítja napon­ta. Előtérben a hatalmas üzem irányítói: Bőgős Gábor, Daskó Balázs és Tóth Béláné. (Elek Emil felvétele) Pardi Anna: MÁJUS Visz a vonat. Megyek a ta­vasz után. Füvek, fák, bok­rok, illatok után. Mintha nö­vényavatási ünnepségre ké­szülődne a természet, a föld­hányások karzatán galambok gyülekeznek, büszkén föl- magasodva a fák kibontják zöld selymű lobogóikat, a vetések hallgatag, rendezett sorokba tömörülnek, üdvözlő beszédet sugalmaz a szél, s díszlépésben gyűrűzik a fo­lyó a még oly távoli tenge­rek felé is. Hiányzott a tavasz, hiány­zott idegeinkből, mindennap­jainkból, hiányzott a tavasz a gyárak, házak, játszóterek változó de örökérvényű hát­tereként. Hatalmas, élő orga­nikus szervezetét lassan tá­masztotta fel március, nevel- gette a kamasz április, s íme, május boldog s boldogító if­jú felnőtté érlelte. Falutól városig terjed, országtól or­szágig a füvek, virágzó fák, I termést fölnevelő szántások, szemet gvönvörködtető par­kok, erdők panorámájának nemzetközi szolidaritásában. A virágok érzelmeket rejte­getnek, dérüt és jókedvet év­századokon át módosuló szi­rom- és levélformáikkal, ők egyszerűen, öncélúan szépek. A kerti virágok hasznossága az esztétikumé A megújulás harmóniája ban építkezik a táj, reggel­től, kora hajnaltól a déli ha­rangszóig, harangszótól alko­nyaiig. Mennyi csicsergés, játékosság, madárfütty, lomb­meditáció, s ugyanakkor rejt­ve a szárakban, gyökerekben mennyi megfeszített, szorgos munka, küzdelem a napfény, eső kedvező körülményeiért, ápoló, gondos munkáskézért. Csak általa valósul meg élet a földön. A határozott céllal történő erőkifejtés a leglé­nyegesebb mozzanat az em­berré válás ősidői óta válto­zatlanul. Boldog az az ember, aki szereti a munkát. , Aki megtalálja hivatását és konok elszántsággal, ka­lapácsot, vésőt vagy bármi­lyen munkaeszközt markoló kezével monumentálisán a hétköznapok fölé nő. Az im- mel-ámmal végzett munka silányítja az embert, az örömmel végzett munka föl­magasztalja. Az a titkos folyamat, amely a növények száraiban leve­leiben végbemegy, végbe­megy bennünk is, hogy cél­ratörő lendülettel megszer­vezzük az egyéni adottságok, számára kedvező körülmé­nyeket, a tanulást, a tudás tápsóit bejuttatva a fiatal évek fogékony talajába, s le- nyessük a homályos, rossz Ösztönű vágy vadhajtásait. Milyen pótolhatatlan támasz- téka az embernek a vállal­kozások nagyszerűsége, az elvégzem, megelégszem, új­rakezdem folyamata... Visz a vonat. Megyek a ta­vasz után. Füvek, fák, bök-, rok, illatok után. Május van. Minden évben eljön, friss bizsergés, lelkesedés parádé­zik a szemekben, zászlók szöknek a magasba, ünnepi meghatottságban állnak a. fák és tisztelegnek az ég előtt, mint ahogy az embe­rek tisztelegnek a munka eszméje előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents