Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

2 oldal RELÉT - M A tí V ARORS ZkŐ Í97?. mljűs ?.' Vagy 30 millió voks kelle­ne, hogy eldöntse — ha egyál­talán el fogja, el tudja dönte­ni! — hogy merre tart majd a most következő években Olaszország: vasárnap szólít­ják az urnák elé az itáliai vá_ lasztópolgárokat. A római, milánói, palermói tudósítások arról számolnak be, hogy ez a választási kampány nem olyan szenvedélyes, nem olyan izgalmas, mint a ko­rábbiak. „Hiányzik a szív...” — mondogatják az olasz élet ismerői, akik inkább bizonyos nyugtalanságot, némi rossz érzést fedeznek fel az ország különböző pontjain a lakos­ság soraiban. Sokan nem te­kintik jó előjelnek, hogy er­re a választásra a páriament idő előtti feloszlatása miatt kerül sor: 1921-ben volt erre utoljára példa, s kevéssel utá_ na jött a fasiszták hatalomra kerülése! Persze, ma ilyen veszély nincs, még ha az újfasiszták ismét valamelyes erőt is je­lentenek az ország politikai életében. De a jobboldal leg­nagyobb pártja, a keresztény- demokrata párt, egy kevéssé még az MSI, az újfasiszta mozgalom ellen is hajlandó harcolni. Egy ügyes politikai húzással például tengeri had­gyakorlatra küldték a válasz­tás napjaira azokat a flotta, egységeket, amelyeknek le­génysége és tiszti kara újfa­sisztákból áll. Birindelli, a Málta szigetéről menesztett NATO-admirális maga is tá­mogatta matrózainak és tiszt­jeinek eféle politizálását... A kereszténydemokraták a fő tüzet mégis a baloldalra irányítják. Először a kom­munistákra, az ország máso­dik és a baloldal legnagyobb pártjára, s közvetlenül utá­nuk pedig az olasz szocialis­ta pártra. Ez a párt korábban a „középbal” kormánytöbbség tagja volt, most nem kíván a kereszténydemokratákkal együtt részt venni a kor­mányban, legfeljebb bizonyos reformok megszavazására haj­landó. A kommunistáktól már nem állanak távol, de Martono és Mancini szociális, tái, de az elöl szintén elzár­kóznának. hogy a kommunis­ta párttal együtt vegyenek részt egy esetleges kormány­ban... A kereszténydemokraták, a „középbal” helyett most már csak a „közép”, a centrum kialakítására törekednek, csu­pán a jobboldali pártok egyi- kével-másikával, s a jelen­téktelenebbé váló szociálde­mokrata párttal formálnák meg a ..közép” kormányát. Furcsán hat a Democrazia Cristiann mostani jelszava: „Előre a középre...” A választások eredménye csak jelzéssel szolgálhat majd, hogyan vélekedik a sok párt­szövetségi kombinációkkal az olasz nép. Az igazi döntés még soká várat magára. Vég­legesnek talán majd azt sem lehat mondani, amely a kö­vetkező napok ban-hetekben a pártok vezérkarai között a kompromisszumok révén ki. alakul. Az NSZK fővárosában sem tudta nyélbe ütni alkuját Brandt, Barzel, Scheel, Illet­ve a három pártnak a tárgya­lásokon részt vevő tucatnyi korifeusa. A jobboldali ellen­zék szemlátomást arra törek­szik, hogy levétesse a Bun­destag napirendjéről a „kele. ti szerződések” ratifikációs vitáját, vagy legalábbis el­odázza a szovjet—nyugatné­met és a lengyel—nyugatné­met szerződések törvényi megerősítését. Vagy ha ez sem sikerül, minimális takti­kai célja az, hogy egy olyan „előszót”, olyan „nyilatkoza­tot” biggyesszen a bonni par. lament a szerződések elé, amely tulajdonképpen a Moszkvában és Varsóban tör­tént megállapodás betűjének és szellemének ellentmond. A nyugatnémet revansizmus hátvédharca ez. A jobboldal makacssága és paragrafus­rágása azonban még sok gon­dot okozhat az európai eny­hülés híveinek az NSZK-ban is, az egész földrészen is. Elkomorult a politikai ég­bolt Indokína fölött is. Míg az elmúlt héten már deren­geni kezdett, hiszen az ame­rikai és a saigoni küldöttség visszaült a párizsi tárgyaló- asztalhoz, most azzal, hogy megint bejelentették a Kié­ber sugárúti palotában folyó tárgyalások bojkottálását, vi­harfelhők vonultak Vietnam egére. Nixon elnök értésre adta, hogy a hazafias erők további dél-vietnami sikerei esetén a háború eszkalációjá­nak, lépcsőzetes kiterjesztésé­nek útjára lép. Washington­ban úgy értékelték a Fehér Ház urának magatartását, hogy Nixon nem riadna visz- sza esetleg a Vietnami De­mokratikus Köztársaság te­rülete elleni szárazföldi ag­ressziótól sem! Az amerikai hadsereg fő­parancsnoksága lázas ütem­ben növeli a csendes-óceáni flotta egységein szolgálatot teljesítő személyzet létszá­mát : pilótákat, szerelőket, tengerészgyalogosokat, mat. rózokat irányítanak oda. Nixon így továbbra is hivat­kozhat arra, hogy tovább fo­lyik a „vietnamizálás”, s hogy az amerikai Gl-k, a „kiska- tonák” hazahozatala sem szű­nik meg. (Az utolsó amerikai hivatalos közlés 69 000 ame­rikairól tud Dél-Vietnam- ban... összehasonlításként: Johnson elnökségének végén az amerikai expedíciós had­sereg létszáma jóval mégha ladta a félmilliót!) A vietnami hazafiak kato nai sikerei napról napra job­ban megingatják Thieue-nek, a saigoni bábrendszer vezető­jének helyzetét. A probléma politikairnerrdézéséheZ ’feltét­len szükséges Thieu távozása A napokban Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány külügyminisztere Párizsban egyértelműen nyilatkozott er­ről. Thieu lemondása, a sai­goni rezsim politikájának megváltoztatása és az elnyo­mó gépezet teljes felszámolá­sa elengedhetetlen feltétele annak, hogy helyreállíthas­sák a vietnami nép szabad­ságjogait, s megtarthassák a valóban demokratikus válasz­tásokat Dél-Vietnamban, ami az Egyesült Államokat illeti: minden előfeltétel nélkül ki kell vonnia minden hadere­jét. Nem először hangsúlyoz­za ezt a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány kép­viselője, s amit mond, még­sem számít ismétlésnek. El­lenkezőleg: annak bizonyíté­ka, hogy a nixoni fenyegetőzés nem riasztja meg a vietnami hazafiakat. Pálfy József Ma választ Olaszország Ma reggel hét órakor nyit­nak Olaszországban a vá­lasztási körzetek. 37 millió­nál több férfit és nőt vár­nak az urnák elé az egy évvel előbbre hozott parla­menti és szenátusi választá­sokon. Ami a kilátásokat illeti, ma még Rómából is rendkí­vül nehéz akár csak hozzá­vetőleges jóslatokba is bo­csátkozni. Az elmúlt heteket a rendkívül zajos és min­den bizonnyal az eddigieknél sok milliárddal több lírát felemésztő korteshadjárat jellemezte. Az Olasz Keresz­ténydemokrata Párt politi­kájában — erre mutattak rá az Olasz Kommunista Párt nagygyűlésein — bizonyos jobbratolódás érezhető. Jól tükrözi ezt Giulio Andreotti ügyvezető kormányfő csü­törtök esti, a televízió kép­ernyője előtt megtartott saj­tókonferenciája is. Az egy­színű kereszténydemokrata kabinet elnöke támadta az Olasz Szocialista Pártot, ami­ért az „bizonyos kérdésekre nem adott egyenes, félreért­hetetlen választ”. A kilenc nagy olasz párt vezetői péntek este a televí­zióban rövid felhívást intéz­tek választóikhoz. E nyilat­kozatokkal, továbbá az Olasz Kommunista Párt és a neo­fasiszták nagygyűlésével le­zárult a választási hadjárat. Vajon a május 7—8-i vá­lasztások hoznak-e fordula­tot az olasz politikában? Az előjelek arra mutatnak, hogy csak jelentéktelen eltolódá­sok várhatók. Csütörtök este a római nemzetközi sajtór klubban összegyűlt tudósítók véleménye szinte megegye­zett abban, hogy a neofa­sisztáknak — minden erőfe­szítésük ellenére — sem si­kerül döntő módon előre­törniük. Ami a keresztény- demokraták esélyeit illeti, nagyjából az elmúlt válasz­tásokon elért szavazatok megszerzése látszik valószí­nűnek. Az Olasz Kommunis­ta Párt a baloldali egység jelszavával lépett fel. Két­ségtelen. hpgy ez a politika kimozdulást jelentene Itália jelenlegi, stagnáló, a gazda­sági helyzetben is jogos ag­godalmakra okot adó hely­zetéből, ám a szélsőségesek manőverei csökkentették a kedvező kilátásokat. Feltri- nelli rejtélyes halála, az anarchisták merényletei a jobboldal malmára hajtották a vizet. A péntek reggeli jobboldali olasz sajtó — bi­zonyára nem véletlenül — ezzel kapcsolatban arról ír, hogy baloldali fordulatot ké­szítettek elő, esetleg még puccs vagy polgárháború árán is. Kétségtelen, hogy a ko­rábbi középbal kormányzati formula feltámasztására alig van remény Olaszországban. Ám a válság megoldására jelenleg csekély a kilátás. A 37 milliós választó legfel­jebb megerősíti az olasz po­litikai helyzet eddig is meg­lehetősen tarka képét, anél­kül, hogy meghatározó mó­don változásra kényszerítené az ország politikáját. A német nép felszabadulásának évfordulóján 1945. május 8-án, este 23,00 órakor Jodl vezérezre­des parancsára a hitlerista hadsereg beszüntette had­műveleteit — német földön véget ért a háború. Az or­szág népe kiszabadult a nácizmus szorításából és le­hetővé vált számára a békés, szabad élet. Ezt a napot (most 27 esztendeje), amikor a szovjet és a szövetséges csapatok a végső csapást mérték a fasizmusra, az NDK felszabadulásának év­fordulójaként ünnepli. Ez a nap a lehetőségek napja volt az ország, a nép számára. A szövetségesek a háború végén még egyetér­tettek abban, hogy fel kell számolni a fasizmust, hogy meg kell akadályozni a két világháborúért felelős né­met monopoltőke feltáma­dását, hogy meg kell akadá­lyozni az ország újrafelfegy- verzését. A potsdami egyez­mény, ez a rendkívül fontos nemzetközi dokumentum ab­ból indult ki, hogy a fasiz­mus gyökeres felszámolása után egységes, szabad Né­metország épül majd fel. De azok az erők, amelyek köz­vetlenül a háború végén már Európa megosztását készí­tették elő, — Németország egyik felének sorsát is más irányba terelték. Nyugat- Németország ismét a fel­fegyverkezés, a revans út­ján indult el. Két évtizednél nagyobb időnek kellett eltel­ni ahhoz, hogy józanabb, re­álisabb politika törjön előre a szövetségi köztársaságban. Németország másik, keleti felében — Potsdam határo- zotait következetesen betart­va-— megindulhatott és ki­teljesedett a demokratikus fejlődés. Létrejött az NDK, a világ első német munkás­paraszt állama. Békés gaz­dasági és politikai fejlődése garanciául szolgálhatott arra, hogy e földről nem indul ki többé háború. Az ország kö­vetkezetes békepolitikája felbecsülhetetlen hozzájáru­lást jelentett az európai bé­ke fenntartásához. Történel­mileg rövid idő alatt (azután, hogy ipara romokban he­vert, hogy nyersanyagforrá­saitól el volt szakadva) a vi­lág gazdaságának élvonalába küzdötte fel magát. A Német Demokratikus Köztársaság a világ első tíz ipari államá­nak egyike. Annál furcsább helyzet az, hogy sok állam még mindig megtagadja „de jure” elismerését. A nemzet­közi kapcsolatok szélesedésé­vel azonban ezek a kormá­nyok is rákényszerülnek leg­alább a „de facto” tudomá­sul vételére. Hazánk és az NDK viszo­nya szilárd, a legszívélyesebb baráti, testvéri kapcsolat. Ez átfogja a politikai, gazdasá­gi, kulturális élet egészét. A nemrég megújított gazdasági egyezmény alapján még szé­lesebbre tárultak a kereske­delem kapui. Külpolitikánk lépéseit összehangoljuk. Kö­vetkezetesen küzdünk a vi­lág kommunista- és munkás- mozgalmának egységéért. A német nép felszabadulásá­nak évfordulóján legjobb kí­vánságainkat küldjük és sok sikert kívánunk az NDK-nak szocializmust építő munká­jához. A VDK és a DíFK nyilatkozata A párizsi négyes értekezle­ten részt vevő VDK-küldött- ség szóvivője szombaton nyi­latkozatban közölte, hogy Henry Kissinger az amerikai elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadója és Le Duc Tho, ä VDK küldöttségének külön­leges tanácsadója május 2-án bizalmas megbeszélést tar­tott Párizsban. A megbeszé­lés tartalmáról a szóvivő nem nyilatkozott. Hongsú- lyozta azonban, hogy a Nixon-kormány nem hajlan­dó komolyan tárgyalni, maka­csul ragaszkodik közismert álláspontjához, sőt olyan messzire ment, hogy ismét egyoldalúan félbeszakította a Vietnammal foglalkozó pári­zsi értekezlet munkáját. A szóvivő végezetül leszögezte: a Nixon-kormányt terheli a felelősség mindazokért a kö­vetkezményekért, amelyek háborús politikájából és a tárgyalásokon tanúsított ma­kacsságából erednek. A Párizsban tárgyaló DIFK- küldött.ség szombaton kiadott sajtónyilatkozatában erélye­sen elítélte a Nixon-kormány politikáját. A Nixon-kormány, miköz­ben a Dél-Vietnamban állo­mé jc zó amerikai csapatok kivonásáról szóló kijelenté­sekkel megpróbálja félreve­zetni a közvéleményt, pél­dátlan arányokban mozgósít­ja repülőgép-anyahajéit, hadihajóit, bombázóit, va­dászgépeit, valamint a 7. flotta hajóin tar­tózkodó tengerészgyalogoso­kat — hangsúlyozza a nyilat­kozat. Hatvani Dániel: Cföre megfontol! DOKUMENTUM REGÉNY 5. Még 1952-ben szakmunkás- vizsgát tett gyümölcskerté­szetből. öt évvel ezelőtt mo­torvezetői jogosítványt szer­zett, akkor vásárolta a Pan­nóniát is. Istvánnak Riga mopedje van. 1971 elején a gazdaság üzemegységvezetője megkér­dezte a munkásoktól: kinek volna kedve a traktorostan­folyam elvégzéséhez. Többen jelentkeztek, közöttük Hor­váth János is. Nyáron már UE—28-assal dolgozott, aztán Zetorra is ráülhetett, elbol­dogult a kövesúton, a forga­lomban is. Mint kertészeti munkásnak, havi 1500—2000 forint között volt a keresete, de mióta gépen ül, többet kap. Arra törekedett, hogy a gye­rekei szépen, jól öltözzenek és szakmát szerezzenek. Tud­ta, hogy ezt a falubeliek is méltányolják. ÉRLELŐDIK A TERV Csendes őszi nap Kecske­méten. Horváth Zoltán a város- központban, a Bányai Júlia Gimnázium előtt száll le a buszról. Kivárja a forgalom alkalmas pillanatát, átszalad a széles keramit úttesten. A taxiállomáshoz érve önkén­telenül lelassítja a lépteit. összesen három-négy ko­csi áll benn. Sofőrök beszél­getnek a padnál. Nincs bent a kékesszürke Volga — állapítja meg. A rendelőben a nővér el­kéri beteglapját, majd kis idő múlva kiszól, hogy 12-re jöj­jön. Végigballag a Nagykőrösi utcán, kiér a vasútállomás­hoz. Beül a tanuióváróterem­be, tagjait meglazítja, szem­héja megrándul... Biztosra veszi, hogy hamarosan itt lesz megint Király Zoltán, az izsáki fiú. Vele egyidős, de magasabb, vállasabb, izmo­sabb, mint ő. Sűrű, sötétsző­ke göndör haj bukik a hom­lokára. Jó pajtás, belevaló srác. Körülbelül két hónapja ismeri, bátyja, Király Robi mutatta be neki. Akkor is itt voltak, az állomáson. Azóta gyakran találkoztak. Zoli tudta, hogy a „másik Zoli” és a bátyja nyáron az építőiparhoz jártak be dolgoz­ni. Vonattal. Aztán otthagy­ták a melót. Tengtek-lengtek a vasút- és az autóbuszállo­más tájékán, a parkban, meg mindenütt a városban. Úgy egy hónap óta pedig szinte naponta összefqtnak. Már ő sem jár be az intézetbe, sem a konzervgyárba. Otthon persze úgy tudják... ök ketten együtt csavarog­tak. Lassanként kitapogatták egymás gondolatait. Közben telt az idő, mintha ostorral kergették volna. Egyszer a buszállomáson összeakadtak egy lánnyal, Király Zoli is­merte valahonnan, cipőcské- jén egy-egy plexiüveg dísz­gomb csillogotott. Addig-ad- dig kérlelték, míg a lány hajlandó volt a gombokat le­szedni és neki adni. Király Zoli megjegyezte: — Amikor találkozunk, mindig felmu­tatjuk egymásnak. Meglát­juk, melyikőnk őrzi tovább. Többször a parkoló kocsi­kat nézegették. Horváth Zol­tán egyszer ezt mondta: — Ha meglesz a szakmám, sok pénzt fogok keresni, házat veszek, meg motorbiciklit. Abban mindketten egyetér­tettek, hogy a jó élethez sok pénzre van szükség. Király Zoli hozzátette, hogy ehhez Nyugaton könnyebb volna hozzájutni. Erre váratlanul kicsúszott a száján: — In­duljunk el gyalog. — Mire amaz: — Ne hülyéskedj, leg­alább háromszáz kilométert kéne gyalogolni... ... Három nappal ezelőtt, november 2-án ugyanitt ül­tek, kettesben, rajtuk kívül más nem volt a váróterem­ben. Az utasok kint tolong­tak, ünneplőben, koszorúk­kal, krizantémszaggal — ha­lottak napja volt. Horváth Zoltán ekkor már elhatározta, hogy megszerve­zi az akciót. Király jó lenne társnak, vállas, erős fiú. És elszántnak is látszik. Ki kell próbálni, hogyan fogadja az ötletet. Azt kérdezte: — Te vezettél már kocsit? — Te- hert, de azt is pár kilométe­ren. — Én semmilyet sem ve zettem, de állítom neked, h negyedóráig figyelem, hog váltják a sebességet, utána én is elvezetem. — Marhaság1 Hiába ismered a kapcsoló' . ha nincs rutinod... Most az alkalmas pillana — Próbáljuk ki. Beülünk átmegyünk a határon. Nyu gat-NémetoFszágba. — Kirá. Zoli elgondolkodott. Nem J olyan mamlasz ez, amily nek látszik, gondolta. De már így van, ő sem mar., hat le. Ezt mondta: — Kla: Lopunk kocsit és megye , Amelyikünk jobban tud zetni, az vezet. Horváth Zoltán szemht % megrándult. „Ráharapott” fiú. Most már lehet adagol’; a tervet. (Folytatjuk* Az események krónikája: HÉTFŐ: Moszkvában, Hanoiban, a szocialista orszá­gok fővárosaiban nagygyűléseken, felvonu­lásokon köszöntötték a dolgozók május 1 -ét­— Szadat beszéde Alexandriában a szovjet —arab barátság jelentőségéről. n.EDD: A népi erők felszabadították Quang Tri városát. — Rogers amerikai külügyminisz­ter európai körútra indult. SZERDA: Fidel Castro Conakryba érkezett. — Soron kívüli SALT-ülés Helsinkiben. CSÜTÖRTÖK: Golda Meir és Maurer román miniszterel­nök tárgyalásai Bukarestben. — Az ame­rikaiak újra szabotálják a párizsi Vietnam- konferencia munkáját. PÉNTEK: Befejeződött az olasz választási kampány. — Nem jött létre megegyezés a nyugatné­met pártközi tárgyalásokon. SZOMBAT: Véget ért az algíri hármas arab csúcstalál­kozó. — Heves harcok Dél-Vietnamban.

Next

/
Thumbnails
Contents