Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
2 oldal RELÉT - M A tí V ARORS ZkŐ Í97?. mljűs ?.' Vagy 30 millió voks kellene, hogy eldöntse — ha egyáltalán el fogja, el tudja dönteni! — hogy merre tart majd a most következő években Olaszország: vasárnap szólítják az urnák elé az itáliai vá_ lasztópolgárokat. A római, milánói, palermói tudósítások arról számolnak be, hogy ez a választási kampány nem olyan szenvedélyes, nem olyan izgalmas, mint a korábbiak. „Hiányzik a szív...” — mondogatják az olasz élet ismerői, akik inkább bizonyos nyugtalanságot, némi rossz érzést fedeznek fel az ország különböző pontjain a lakosság soraiban. Sokan nem tekintik jó előjelnek, hogy erre a választásra a páriament idő előtti feloszlatása miatt kerül sor: 1921-ben volt erre utoljára példa, s kevéssel utá_ na jött a fasiszták hatalomra kerülése! Persze, ma ilyen veszély nincs, még ha az újfasiszták ismét valamelyes erőt is jelentenek az ország politikai életében. De a jobboldal legnagyobb pártja, a keresztény- demokrata párt, egy kevéssé még az MSI, az újfasiszta mozgalom ellen is hajlandó harcolni. Egy ügyes politikai húzással például tengeri hadgyakorlatra küldték a választás napjaira azokat a flotta, egységeket, amelyeknek legénysége és tiszti kara újfasisztákból áll. Birindelli, a Málta szigetéről menesztett NATO-admirális maga is támogatta matrózainak és tisztjeinek eféle politizálását... A kereszténydemokraták a fő tüzet mégis a baloldalra irányítják. Először a kommunistákra, az ország második és a baloldal legnagyobb pártjára, s közvetlenül utánuk pedig az olasz szocialista pártra. Ez a párt korábban a „középbal” kormánytöbbség tagja volt, most nem kíván a kereszténydemokratákkal együtt részt venni a kormányban, legfeljebb bizonyos reformok megszavazására hajlandó. A kommunistáktól már nem állanak távol, de Martono és Mancini szociális, tái, de az elöl szintén elzárkóznának. hogy a kommunista párttal együtt vegyenek részt egy esetleges kormányban... A kereszténydemokraták, a „középbal” helyett most már csak a „közép”, a centrum kialakítására törekednek, csupán a jobboldali pártok egyi- kével-másikával, s a jelentéktelenebbé váló szociáldemokrata párttal formálnák meg a ..közép” kormányát. Furcsán hat a Democrazia Cristiann mostani jelszava: „Előre a középre...” A választások eredménye csak jelzéssel szolgálhat majd, hogyan vélekedik a sok pártszövetségi kombinációkkal az olasz nép. Az igazi döntés még soká várat magára. Véglegesnek talán majd azt sem lehat mondani, amely a következő napok ban-hetekben a pártok vezérkarai között a kompromisszumok révén ki. alakul. Az NSZK fővárosában sem tudta nyélbe ütni alkuját Brandt, Barzel, Scheel, Illetve a három pártnak a tárgyalásokon részt vevő tucatnyi korifeusa. A jobboldali ellenzék szemlátomást arra törekszik, hogy levétesse a Bundestag napirendjéről a „kele. ti szerződések” ratifikációs vitáját, vagy legalábbis elodázza a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések törvényi megerősítését. Vagy ha ez sem sikerül, minimális taktikai célja az, hogy egy olyan „előszót”, olyan „nyilatkozatot” biggyesszen a bonni par. lament a szerződések elé, amely tulajdonképpen a Moszkvában és Varsóban történt megállapodás betűjének és szellemének ellentmond. A nyugatnémet revansizmus hátvédharca ez. A jobboldal makacssága és paragrafusrágása azonban még sok gondot okozhat az európai enyhülés híveinek az NSZK-ban is, az egész földrészen is. Elkomorult a politikai égbolt Indokína fölött is. Míg az elmúlt héten már derengeni kezdett, hiszen az amerikai és a saigoni küldöttség visszaült a párizsi tárgyaló- asztalhoz, most azzal, hogy megint bejelentették a Kiéber sugárúti palotában folyó tárgyalások bojkottálását, viharfelhők vonultak Vietnam egére. Nixon elnök értésre adta, hogy a hazafias erők további dél-vietnami sikerei esetén a háború eszkalációjának, lépcsőzetes kiterjesztésének útjára lép. Washingtonban úgy értékelték a Fehér Ház urának magatartását, hogy Nixon nem riadna visz- sza esetleg a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe elleni szárazföldi agressziótól sem! Az amerikai hadsereg főparancsnoksága lázas ütemben növeli a csendes-óceáni flotta egységein szolgálatot teljesítő személyzet létszámát : pilótákat, szerelőket, tengerészgyalogosokat, mat. rózokat irányítanak oda. Nixon így továbbra is hivatkozhat arra, hogy tovább folyik a „vietnamizálás”, s hogy az amerikai Gl-k, a „kiska- tonák” hazahozatala sem szűnik meg. (Az utolsó amerikai hivatalos közlés 69 000 amerikairól tud Dél-Vietnam- ban... összehasonlításként: Johnson elnökségének végén az amerikai expedíciós hadsereg létszáma jóval mégha ladta a félmilliót!) A vietnami hazafiak kato nai sikerei napról napra jobban megingatják Thieue-nek, a saigoni bábrendszer vezetőjének helyzetét. A probléma politikairnerrdézéséheZ ’feltétlen szükséges Thieu távozása A napokban Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere Párizsban egyértelműen nyilatkozott erről. Thieu lemondása, a saigoni rezsim politikájának megváltoztatása és az elnyomó gépezet teljes felszámolása elengedhetetlen feltétele annak, hogy helyreállíthassák a vietnami nép szabadságjogait, s megtarthassák a valóban demokratikus választásokat Dél-Vietnamban, ami az Egyesült Államokat illeti: minden előfeltétel nélkül ki kell vonnia minden haderejét. Nem először hangsúlyozza ezt a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány képviselője, s amit mond, mégsem számít ismétlésnek. Ellenkezőleg: annak bizonyítéka, hogy a nixoni fenyegetőzés nem riasztja meg a vietnami hazafiakat. Pálfy József Ma választ Olaszország Ma reggel hét órakor nyitnak Olaszországban a választási körzetek. 37 milliónál több férfit és nőt várnak az urnák elé az egy évvel előbbre hozott parlamenti és szenátusi választásokon. Ami a kilátásokat illeti, ma még Rómából is rendkívül nehéz akár csak hozzávetőleges jóslatokba is bocsátkozni. Az elmúlt heteket a rendkívül zajos és minden bizonnyal az eddigieknél sok milliárddal több lírát felemésztő korteshadjárat jellemezte. Az Olasz Kereszténydemokrata Párt politikájában — erre mutattak rá az Olasz Kommunista Párt nagygyűlésein — bizonyos jobbratolódás érezhető. Jól tükrözi ezt Giulio Andreotti ügyvezető kormányfő csütörtök esti, a televízió képernyője előtt megtartott sajtókonferenciája is. Az egyszínű kereszténydemokrata kabinet elnöke támadta az Olasz Szocialista Pártot, amiért az „bizonyos kérdésekre nem adott egyenes, félreérthetetlen választ”. A kilenc nagy olasz párt vezetői péntek este a televízióban rövid felhívást intéztek választóikhoz. E nyilatkozatokkal, továbbá az Olasz Kommunista Párt és a neofasiszták nagygyűlésével lezárult a választási hadjárat. Vajon a május 7—8-i választások hoznak-e fordulatot az olasz politikában? Az előjelek arra mutatnak, hogy csak jelentéktelen eltolódások várhatók. Csütörtök este a római nemzetközi sajtór klubban összegyűlt tudósítók véleménye szinte megegyezett abban, hogy a neofasisztáknak — minden erőfeszítésük ellenére — sem sikerül döntő módon előretörniük. Ami a keresztény- demokraták esélyeit illeti, nagyjából az elmúlt választásokon elért szavazatok megszerzése látszik valószínűnek. Az Olasz Kommunista Párt a baloldali egység jelszavával lépett fel. Kétségtelen. hpgy ez a politika kimozdulást jelentene Itália jelenlegi, stagnáló, a gazdasági helyzetben is jogos aggodalmakra okot adó helyzetéből, ám a szélsőségesek manőverei csökkentették a kedvező kilátásokat. Feltri- nelli rejtélyes halála, az anarchisták merényletei a jobboldal malmára hajtották a vizet. A péntek reggeli jobboldali olasz sajtó — bizonyára nem véletlenül — ezzel kapcsolatban arról ír, hogy baloldali fordulatot készítettek elő, esetleg még puccs vagy polgárháború árán is. Kétségtelen, hogy a korábbi középbal kormányzati formula feltámasztására alig van remény Olaszországban. Ám a válság megoldására jelenleg csekély a kilátás. A 37 milliós választó legfeljebb megerősíti az olasz politikai helyzet eddig is meglehetősen tarka képét, anélkül, hogy meghatározó módon változásra kényszerítené az ország politikáját. A német nép felszabadulásának évfordulóján 1945. május 8-án, este 23,00 órakor Jodl vezérezredes parancsára a hitlerista hadsereg beszüntette hadműveleteit — német földön véget ért a háború. Az ország népe kiszabadult a nácizmus szorításából és lehetővé vált számára a békés, szabad élet. Ezt a napot (most 27 esztendeje), amikor a szovjet és a szövetséges csapatok a végső csapást mérték a fasizmusra, az NDK felszabadulásának évfordulójaként ünnepli. Ez a nap a lehetőségek napja volt az ország, a nép számára. A szövetségesek a háború végén még egyetértettek abban, hogy fel kell számolni a fasizmust, hogy meg kell akadályozni a két világháborúért felelős német monopoltőke feltámadását, hogy meg kell akadályozni az ország újrafelfegy- verzését. A potsdami egyezmény, ez a rendkívül fontos nemzetközi dokumentum abból indult ki, hogy a fasizmus gyökeres felszámolása után egységes, szabad Németország épül majd fel. De azok az erők, amelyek közvetlenül a háború végén már Európa megosztását készítették elő, — Németország egyik felének sorsát is más irányba terelték. Nyugat- Németország ismét a felfegyverkezés, a revans útján indult el. Két évtizednél nagyobb időnek kellett eltelni ahhoz, hogy józanabb, reálisabb politika törjön előre a szövetségi köztársaságban. Németország másik, keleti felében — Potsdam határo- zotait következetesen betartva-— megindulhatott és kiteljesedett a demokratikus fejlődés. Létrejött az NDK, a világ első német munkásparaszt állama. Békés gazdasági és politikai fejlődése garanciául szolgálhatott arra, hogy e földről nem indul ki többé háború. Az ország következetes békepolitikája felbecsülhetetlen hozzájárulást jelentett az európai béke fenntartásához. Történelmileg rövid idő alatt (azután, hogy ipara romokban hevert, hogy nyersanyagforrásaitól el volt szakadva) a világ gazdaságának élvonalába küzdötte fel magát. A Német Demokratikus Köztársaság a világ első tíz ipari államának egyike. Annál furcsább helyzet az, hogy sok állam még mindig megtagadja „de jure” elismerését. A nemzetközi kapcsolatok szélesedésével azonban ezek a kormányok is rákényszerülnek legalább a „de facto” tudomásul vételére. Hazánk és az NDK viszonya szilárd, a legszívélyesebb baráti, testvéri kapcsolat. Ez átfogja a politikai, gazdasági, kulturális élet egészét. A nemrég megújított gazdasági egyezmény alapján még szélesebbre tárultak a kereskedelem kapui. Külpolitikánk lépéseit összehangoljuk. Következetesen küzdünk a világ kommunista- és munkás- mozgalmának egységéért. A német nép felszabadulásának évfordulóján legjobb kívánságainkat küldjük és sok sikert kívánunk az NDK-nak szocializmust építő munkájához. A VDK és a DíFK nyilatkozata A párizsi négyes értekezleten részt vevő VDK-küldött- ség szóvivője szombaton nyilatkozatban közölte, hogy Henry Kissinger az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és Le Duc Tho, ä VDK küldöttségének különleges tanácsadója május 2-án bizalmas megbeszélést tartott Párizsban. A megbeszélés tartalmáról a szóvivő nem nyilatkozott. Hongsú- lyozta azonban, hogy a Nixon-kormány nem hajlandó komolyan tárgyalni, makacsul ragaszkodik közismert álláspontjához, sőt olyan messzire ment, hogy ismét egyoldalúan félbeszakította a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezlet munkáját. A szóvivő végezetül leszögezte: a Nixon-kormányt terheli a felelősség mindazokért a következményekért, amelyek háborús politikájából és a tárgyalásokon tanúsított makacsságából erednek. A Párizsban tárgyaló DIFK- küldött.ség szombaton kiadott sajtónyilatkozatában erélyesen elítélte a Nixon-kormány politikáját. A Nixon-kormány, miközben a Dél-Vietnamban állomé jc zó amerikai csapatok kivonásáról szóló kijelentésekkel megpróbálja félrevezetni a közvéleményt, példátlan arányokban mozgósítja repülőgép-anyahajéit, hadihajóit, bombázóit, vadászgépeit, valamint a 7. flotta hajóin tartózkodó tengerészgyalogosokat — hangsúlyozza a nyilatkozat. Hatvani Dániel: Cföre megfontol! DOKUMENTUM REGÉNY 5. Még 1952-ben szakmunkás- vizsgát tett gyümölcskertészetből. öt évvel ezelőtt motorvezetői jogosítványt szerzett, akkor vásárolta a Pannóniát is. Istvánnak Riga mopedje van. 1971 elején a gazdaság üzemegységvezetője megkérdezte a munkásoktól: kinek volna kedve a traktorostanfolyam elvégzéséhez. Többen jelentkeztek, közöttük Horváth János is. Nyáron már UE—28-assal dolgozott, aztán Zetorra is ráülhetett, elboldogult a kövesúton, a forgalomban is. Mint kertészeti munkásnak, havi 1500—2000 forint között volt a keresete, de mióta gépen ül, többet kap. Arra törekedett, hogy a gyerekei szépen, jól öltözzenek és szakmát szerezzenek. Tudta, hogy ezt a falubeliek is méltányolják. ÉRLELŐDIK A TERV Csendes őszi nap Kecskeméten. Horváth Zoltán a város- központban, a Bányai Júlia Gimnázium előtt száll le a buszról. Kivárja a forgalom alkalmas pillanatát, átszalad a széles keramit úttesten. A taxiállomáshoz érve önkéntelenül lelassítja a lépteit. összesen három-négy kocsi áll benn. Sofőrök beszélgetnek a padnál. Nincs bent a kékesszürke Volga — állapítja meg. A rendelőben a nővér elkéri beteglapját, majd kis idő múlva kiszól, hogy 12-re jöjjön. Végigballag a Nagykőrösi utcán, kiér a vasútállomáshoz. Beül a tanuióváróterembe, tagjait meglazítja, szemhéja megrándul... Biztosra veszi, hogy hamarosan itt lesz megint Király Zoltán, az izsáki fiú. Vele egyidős, de magasabb, vállasabb, izmosabb, mint ő. Sűrű, sötétszőke göndör haj bukik a homlokára. Jó pajtás, belevaló srác. Körülbelül két hónapja ismeri, bátyja, Király Robi mutatta be neki. Akkor is itt voltak, az állomáson. Azóta gyakran találkoztak. Zoli tudta, hogy a „másik Zoli” és a bátyja nyáron az építőiparhoz jártak be dolgozni. Vonattal. Aztán otthagyták a melót. Tengtek-lengtek a vasút- és az autóbuszállomás tájékán, a parkban, meg mindenütt a városban. Úgy egy hónap óta pedig szinte naponta összefqtnak. Már ő sem jár be az intézetbe, sem a konzervgyárba. Otthon persze úgy tudják... ök ketten együtt csavarogtak. Lassanként kitapogatták egymás gondolatait. Közben telt az idő, mintha ostorral kergették volna. Egyszer a buszállomáson összeakadtak egy lánnyal, Király Zoli ismerte valahonnan, cipőcské- jén egy-egy plexiüveg díszgomb csillogotott. Addig-ad- dig kérlelték, míg a lány hajlandó volt a gombokat leszedni és neki adni. Király Zoli megjegyezte: — Amikor találkozunk, mindig felmutatjuk egymásnak. Meglátjuk, melyikőnk őrzi tovább. Többször a parkoló kocsikat nézegették. Horváth Zoltán egyszer ezt mondta: — Ha meglesz a szakmám, sok pénzt fogok keresni, házat veszek, meg motorbiciklit. Abban mindketten egyetértettek, hogy a jó élethez sok pénzre van szükség. Király Zoli hozzátette, hogy ehhez Nyugaton könnyebb volna hozzájutni. Erre váratlanul kicsúszott a száján: — Induljunk el gyalog. — Mire amaz: — Ne hülyéskedj, legalább háromszáz kilométert kéne gyalogolni... ... Három nappal ezelőtt, november 2-án ugyanitt ültek, kettesben, rajtuk kívül más nem volt a váróteremben. Az utasok kint tolongtak, ünneplőben, koszorúkkal, krizantémszaggal — halottak napja volt. Horváth Zoltán ekkor már elhatározta, hogy megszervezi az akciót. Király jó lenne társnak, vállas, erős fiú. És elszántnak is látszik. Ki kell próbálni, hogyan fogadja az ötletet. Azt kérdezte: — Te vezettél már kocsit? — Te- hert, de azt is pár kilométeren. — Én semmilyet sem ve zettem, de állítom neked, h negyedóráig figyelem, hog váltják a sebességet, utána én is elvezetem. — Marhaság1 Hiába ismered a kapcsoló' . ha nincs rutinod... Most az alkalmas pillana — Próbáljuk ki. Beülünk átmegyünk a határon. Nyu gat-NémetoFszágba. — Kirá. Zoli elgondolkodott. Nem J olyan mamlasz ez, amily nek látszik, gondolta. De már így van, ő sem mar., hat le. Ezt mondta: — Kla: Lopunk kocsit és megye , Amelyikünk jobban tud zetni, az vezet. Horváth Zoltán szemht % megrándult. „Ráharapott” fiú. Most már lehet adagol’; a tervet. (Folytatjuk* Az események krónikája: HÉTFŐ: Moszkvában, Hanoiban, a szocialista országok fővárosaiban nagygyűléseken, felvonulásokon köszöntötték a dolgozók május 1 -ét— Szadat beszéde Alexandriában a szovjet —arab barátság jelentőségéről. n.EDD: A népi erők felszabadították Quang Tri városát. — Rogers amerikai külügyminiszter európai körútra indult. SZERDA: Fidel Castro Conakryba érkezett. — Soron kívüli SALT-ülés Helsinkiben. CSÜTÖRTÖK: Golda Meir és Maurer román miniszterelnök tárgyalásai Bukarestben. — Az amerikaiak újra szabotálják a párizsi Vietnam- konferencia munkáját. PÉNTEK: Befejeződött az olasz választási kampány. — Nem jött létre megegyezés a nyugatnémet pártközi tárgyalásokon. SZOMBAT: Véget ért az algíri hármas arab csúcstalálkozó. — Heves harcok Dél-Vietnamban.
