Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

IÍ72. május 7. KFT FT MAf!VAT?Onev7*« S. oldal Helytállás és érdekvédelem Irta: Kanda Pál, as SZMT vezető tillmra AZ SZMT 1971. MÁRCIUS 12-ÉN MEGTARTOTT kül­döttértekezletével fejeződtek be megyénkben a szakszer­vezeti választások. Ezzel kezdetét vette a hozott ha­tározatok széles körű is­mertetése, az azokból adódó ;feladatok végrehajtása. Mindez jelentős aktivitást eredményezett a szakszerve­zeti szervek munkájában. Ennek során megerősödtek szakszervezeti szerveink, ja­vult a választott testületek összetétele. Egész tevékeny­ségünk szervesen kapcsoló­dik a párt X. és a megyei pártbizottság határozatai ál­tal megfogalmazott politikai követelményekhez. A tennivalók közül meg­határozó volt a megye IV. ötéves terve előkészítésében, kialakításában való részvéte- ’ lük. A szakszervezetek első­sorban a dolgozókat érintő élet- és munkakörülmények javítását szolgáló célok ki­dolgozásában működtek köz. re. Célunk az voll, hogy a IV. ötéves terv részét képe­ző 1971. évi gazdasági fel­adatok minél eredményeseb­ben valósuljanak meg. Az SZMT és elnöksége sokirányú tevékenységével részt vett és segítette az üzemek és vállalatok közép­távú, illetve 1971. évi ter­veinek elkészítését és gya­korlati végrehajtását. Nagy gondot fordítottunk arra, hogy a tervfeladatok kiala­kításánál, megtárgyalásánál előtérbe kerüljön a dolgozók kezdeményező készsége. A KÖZÉPTÁVÚ TER­VEKBEN az 1971. évre kitű­zött feladatok teljesítését se­gítette annak szorgalmazása, hogy a felszabadulás 25. év­fordulójára, valamint pár­tunk X. kongresszusa tiszte­letére kibontakozott munka­verseny lendületesen és tö­retlenül folytatódott. A munkaversenynek és a szo­cialista brigádmozgalomnak fő célja volt a hatékony gazdálkodós segítése, a ter­melékenység növelése, az üzem- és munkaszervezés tökéletesítése, a munkafe­gyelem szilárdítása. A szocialista brigádvezetők 1972. évi országos tanácsko­zásának előkészítéseként megyénkben is befejeződtek a szocialista brigádvezetők tanácskozásai. Ezekre 'a nagyfokú aktivitás volt a jellemző. Felelősséggel szól­tak a gazdasági vezetés és a mozgalom munkájának eredményeiről, s tárták fel hiányosságait, összegeztük a tapasztalatokat és megjelöl­tük a további feladatokat. A számszerű adatok birto­kában megállapítható, hogy Szabolcs-Szatmár gazdasá­gi fejlődésének iránya meg­felel a megyei pártértekez­leten kitűzött céloknak. Ál­lami vállalataink, szövetke­zeteink naav része dinami­kusan fejlődik, a mezőgaz­daságban a szocialista üze­mek tovább szilárdultak. Az eredmények ellenére azonban meg kell állapíta­nunk. hogy a munka terme­lékenysége nem az elvárá­soknak megfelelően alakult. Ez elsősorban annak a kö_ vetkezménve. hogy egyes vállalatainknál nem fordí­tottak megfelelő gondot a munka- és üzemszervezésre, a munkafegyelemre, a taka­rékosabb munkaerő-gazdálko­dásra. az állóa'aook iobb kihasználására. Mindez meg. határozza szakszervezeti szerveink 1972. évi, felada­tait. a termelést, a gazdál­kodást segítő tevékenység­ben. A MEGYE SZAKSZER­VEZETI SZERVEINEK mun­kajára jellemző volt a sok­rétű érdekvédelmi- tevé- . kenység is. Választott testü- leteink behatóan foglalkoz­tak a gazdasági fejlődésnek i a dolgozók élet. és munka- , körülményeire gyakorolt ha- 9tá'áva1. naav gondot fordít­va eaves rétegek és szakmák se'^tó<-d=>kviszonyaira. *■ A kollektív szerződések- ' pen foglaltak teljesítésének 1sz°r«n'ma7ásán és ellenőrzé T- ni; py S7VT elnöksége V kidöp is vizsgálta a gyár­egységekben dolgozók béré­nek alakulását, a szolgálta- tást, aj áruellátást. A munkakörülmények tervszerűbb és nagyobb üte­mű javítása érdekében se­gítettük és ellenőriztük a IV. ötéves terv időszakára vonatkozó — ezenbelül az 1971. évi — munkavédelrqi fejlesztési tervek kialakítá­sát, megvalósítását. Fokozott figyelmet fordítottunk a túl­munkára, a különböző jutta­tásokra. a nők és a fiatalko­rúak védelmére, az üzemi balesetet szenvedett dolgo­zók kártalanítására, az egészségesebb, biztonságo­sabb munkakörülmények megtartására vonatkozó ren. deletek és óvó rendszabályok figyelembe vételére. A leg­fontosabb tennivalókra me­gyei munkavédelmi konfe­rencián hívtuk fel a figyel­met, A munkavédelmi felada­tokkal párhuzamosan meg­tárgyaltuk a megye egész­ségügyi ellátását. Vélemé­nyeztük a IV. ötéves terv egészségügyi célkitűzéséit. A megoldás jó irányban halad. Elnökségünk tárgyalta az egészségügyi intézmények személyi, tárgyi feltételei­nek alakulását. a be­ruházások és felújítások üte. mét, az üzemegészségügy fejlesztésének munkahelyi eredményeit. Az eredmények mellett azt is megmondjuk, hogy az egészségügyi és szo­ciális ellátásban a legszem­betűnőbb az elmaradás, kü­lönösen a letelepített üze­meknél és az egyes tanácsi vállalatoknál. NAGY JELENTŐSÉGŰ FELADAT VOLT az MSZMP X. kongresszusa határozatai­nak ismertetése és az ezzel kapcsolatos feladatok meg­határozása. Munkánk tartal­mát és eszmei hatékonysá­gát meghatározta a munkás- osztály körében végzett te­vékenységünk. Ez igen je­lentős, mert az utóbbi 10 évben mintegy 25 ezer fővel növekedett a munkásság lét­száma. Ezért differenciált tevé­kenységet folytattunk. To­vább szélesítettük a politi­kai tömegoktatást, az isme­retterjesztést. a munkásaka­démiai előadássorozatokat. Művelődési intézményeink tevékenységének is fő cél­ja a szervezett dolgozók vi­lágnézetének formálása, ki­alakítása volt. Ezt a célt a nagy számú képzőművészeti tárlat, ifjúsági klubfoglalko­zás. művészeti • csoport és különféle szakmai jellegű tanfolyam szolgálta. Külön­böző művészeti csoportjaink eredményesen vettek részt a táj- és országos jellegű be­mutatókon, versenyeken. Rendszeresen számíthattunk rájuk a megyei, a járási és a községi ünnepségeken is. A továbbiakban javítani szükséges a tisztségviselők tudatformáló tevékenységét, ' a bizalmiak felelősségét. A szakszervezetek összte- vékenysége az elmúlt évben tovább fejlődött. Javult a munka tartalma, munka- módszerük színvonalasabb lett. Erősödött a vezető tes­tületek és a tagság kapcso­lata. Jobbá vált a tájékozta­tás és tájékozódás. Lényeges előrelépés következett be a rétegpolitikában, nőtt a tag­létszám, javult a tagdíjfize­tési készség. Előrehaladást tapasztalhattunk a határoza­tok végrehajtásában és el­lenőrzésében is. Jelentkezett ez elsősorban a hatáskörök és jogkörök gyakorlásában. Az 1972. évi értékelés alapján is megál­lapíthatjuk, hogy jól gya­korolták alapszervezeteink az egyetértési és döntési jo­got és kevésbé érvényesült az ellenőrzési és véleménye­zési jog gyakorlása, szórvá­nyosan az eljárási és néhány egyedi esetben a vétójog al­kalmazása. Munkánk legfontosabb te­rülete továbbra is az alap­szervezeti tevékenység szín­vonalának emelése. E cél érdekében bővítettük a kö­zépfokú oktatás lehetőségeit. Hajdúszoboszló melett Nyír­egyházán is kihelyezett tan­folyamokat hoztunk létre a választott szakszervezeti tisztségviselők megfelelő szintű felkészítésére. A vezető, irányító munka részeként fontos feladatnak tartottuk a társadalmi és tö­megszervezetekkel való szo­ros együttműködést és kap­csolatot. ÉJőbbé vált kapcso­latunk a szakmai iparágú szakszervezetek központi ve­zetőségeivel. Nem sikerült viszont hasonló jó kapcsola­tokat kialakítani a nagyvál­lalati szakszervezeti taná­csokkal. Az 1972. évi feladataink sem kisebbek az elmúlt évi­nél. amelyet az SZMT mun­kaprogramja. intézkedési terve — a felsőbb szervek határozata alapján — szá­munkra meghatároz. A gaz­dasági építőmunka terüle­tén továbbra is fő felada­tunk a gazdálkodás haté­konyságának növelése. E feladattal párhuzamosan kü­lönös gonddal kell foglal­koznunk a bérből és fizetés­ből élők élet- és munkakö­rülményeinek alakulásával, különös tekintettel a kiske- resetűekre. a nagycsaládo­sokra. az egyedül élő anyák­ra és a nyugdíjasokra. A termelési agitáció és propa­gandamunka mellett nép­szerűsítenünk kell az egyéni és kollektív teljesítménye­ket. AZ ÜZEMI DEMOKRÁ­CIA FÓRUMAIN még nem vált gyakorlattá, hogy a tá­jékoztató jellegű beszámoló­kat felváltsa az eszmecsere, a feladatok közös kialakítá­sa és a korábbi megállapo­dásokról, határozatokról va­ló beszámoló. A tömegpolitikai munká­ban jobban előtérbe kell helyezni a szocialista, köz- gondolkodás fejlesztését, ha­tékonyabbá kell tenni a gaz­dálkodással összefüggő agi- tációs, propagandatevékeny, séget. Tovább kell lépni minden szinten, a hatás- és jogkörökkel való élésben, hogy jobban feleljenek meg szakszervezeti szerveink az elvárásoknak. Fontos felada­tunk az üzemi munkássá ne­velés sajátos szakszervezeti eszközökkel történő elősegí­tése. Fokozottabban kell előse. gítenünk a szakszervezeti demokrácia érvényesülését, a választott testületek és a tagság kapcsolatát. A veze­tő-irányító munkában széle­síteni szükséges a kollektív tevékenységet, a tisztségvi­selők képzését és továbbkép­zését. Nemes céljaink és nagy feladataink teljesítésé­ben az egész tagság, mmaen választott szakszervezeti szerv és társadalmi tiszt­ségviselő hatékony közremű­ködésére számítunk. — Rólunk is beszélték egy ideig, de aztán abbamaradt. Hallottam, hogy mondogat­ták: ezért kellett tanulni? Ezt a fiút anélkül is megtaláltam volna. Nem is nekem, in­kább a szüleimnek mondták. Ein óvónő vagyok, az udvar­lóm rakodómunkás a tsz-ben. Megértjük egymást és ez a lényeg. A múltkor például arról beszélgettünk, hogy el kellene végeznem az óvónő­képzőt, ugyanis most képesí­tés nélkül dolgozom. Nem, hogy ellenezte volna, bizta­tott. És különben is. Lát­tam én már olyan főiskolát végzett fiatalembert is, aki emberileg nem ért annyit, ipint egy alacsonyabb kép­zettségű. Az értéket nem diplomával adják. Három beregi községben — Vámosatyán, Barabáson és Csarodán — beszélgettünk fiatal érettségizett lányokkal a házasságról, és arra pró­báltunk választ keresni: ki ma g ,.jó parti”. Igaz, az ő hely­zetük válogatás szempontjá­ból nehezebb, mint mondj V egy városi lányé: ezekben a községekben általában több a lány, mint. a fiú és több lány szerez diplomát, vagy érett­ségizik. mint ahányan férjet találnak maguknak a falu« értelmiségből, vagy a mun­kások közül. — Van Tarpán egy fiú. Csak úgy buknak rá a lá­nyok, mert sok pénze van. Nem mondom, hogy a házas­sághoz nem kell pénz, de csak azért? Nekem nincs ud­Egy készülő „Hím" szereplői Á farpoi kirándulás A tarpaiak már régen gon­dolkoznak rajta, hogy meg kellene örökíteni azt a sok változást, ami a faluban és a határban történik. Idén az­tán sürgőssé vált a film. Ugyanis, ha így mennek to­vább is a dolgok, akkor nemsokára nem lesz mit le­fényképezni az eltűnő régi­ből. Ezért megbízták a 22 főnyi filmszakkört. — élén Szabó László művelődésiház-vezető- vel, — készítsen egy egész esti műsort betöltő színes filmet a megújuló Tarpáról. Már az indulásnál az volt a kikötése megbízóknak és ..dramaturgoknak” is, amit Radnóti Miklós oiyan szépen fejez ki a pilótáról: „...az gé­pet lát a földön és szántóföl­deket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg.” Vagyis: nem fölényes madártávlatból akarták elkészíteni a filmet, nem a munka elvont ered­ményeit akarták bemutatni, növényt, földet, gépet és álla­tokat, házakat, hanem azt is aki termeszti, neveli, az állat­tenyésztőt, a gépészt a gépen, az építőt és aki beköltözik. A dolgozó élő embert, tágabban vett otthona környezetében. A film ezért úgy készül, hogy minden egyes — téli, tavaszi, nyári, őszi — mun­káknál odaviszik a filmre az embereket is. Akkor azt mondták a ve­zetők: ne hagyják ki az idős embereket sem. Úgyis ré­gen otthon ülnek már, nem­igen látták a falu határát új képében. Van jármű. Vigyék ki őket is egy-egy filmezés­hez. Egyáltalán, a termelő­szövetkezet több száz nyug­díjasának és járadékosának mutassák meg, mit végzett a mai nemzedék apái földjén. Látogatás „fakaruszon" Az első két ilyen kirándu­lás most zajlott le. Megje­lentek a „fakaruszok”, ösz- szeszedték az idős tarpaia- kat és végigjárták velük az egész határt. A látogatástól mindenki jó eredményt várt. De ami be­következett, arra senki sem számított. Faggyas Jenő, a termelő- szövetkezet elnöke meséli. — Én mentem el az egyik cso­porttal. Úgy terveztük, hogy egy délelőtt elegendő lesz — gépjárművel — a létesítmé­nyek, munkák, földek meg­tekintésére. Hát ebből sem­mi sem lett. Még a késő dél­utánban is vissza-vissza sza­ladt egy-egv idős ember, megsimogatni egy kisborjút az állattenyésztő telepen. Még mindig kérdeztek vala­mit. Még mindig volt nekik is mondanivalójuk. Ilyenek, hogy: Bajcsy-Zsilinszky is így gondolta volna. Aztán a cukrászda! Mikor már nagyon elfáradt a cso­port, késő délután bementek a nem régen épült cukrász­dába, egy kis üdítőre. Kide­rült. hogy a vendégek leg­többje még sohasem volt benne. Olyan is akadt, aki még nem is tudott róla, hogy ilyen itt épült. Ebben a légkörben mélyen az érdeklődésükbe vágott az az adat, hegy a tárnái Győ­zelem tíz év alatt tízszeresé­re növelte az egv főre jutó részesedést, t?00 forintul tá­rul hozzá a járadékosok kis összegű járadékához és az árvizes esztendő után is 15 millióval teljesítette túl ter­melési tervét. Diófa és aranykorona Hazatérése után beszélget­tünk néhány vendéggel, aki részt vett ezen a nevezetes kiránduláson. Cser András bácsit a Rákóczi út 12. alat­ti lakásán kerestük fel, de helyesebb, ha tarpai nyelven Kaloshátnak nevezzük az ut­cát. Azzal kezdte a mondóká- ját, bogv amikor gnnak ide­jén meghallotta: kivágják a gyümölcsöst a Tisza partján, a guta akarta megütni. Mert Ott ő is ültetett 21 éves ko­rában — ötvennégy éve már annak! — 60 diófát. De most, hogy látta, mit csinálnak be­lőle, nemcsak megnyugodott, hanem gratulált is a vezető­ségnek. Mire való volna né­hány girhes fa miatt parla­gon hagyni azt a remek, 14 aranykoronás földet? Néhány házzal odébb a Rt éves Varga Mihállyal beszél­gettünk. aki még most is masa műveli a hegven, 800 szőlőtőkéjét. Még szerencse, hogy otthon találtuk, ö a Csereszerről beszél. (Itt van az új állattenyésztő telep.) Hogy ott micsoda állatokat nevelnek! A világon sem le­hetnek jobbak! — mondja. Megkérdeztük tőle. hitte-e, hogy ilyen korszerű gazdasá­gi nagyüzem lesz a tarpai Győzelemből? Nagyon ko­molyan felel: — Hittem, tudtam. De, hogy ilyen aránylag rövid idő alatt elérjük, hogy még én is lássam és megérjem, abban valóban nem remény­kedtem. Ugyanezt mondja a 70 éves Sándor Benjámin bácsi is, aki ugyan lekésett a múltko­ri autóról, de alig várja, hogy a következővel elme­hessen, mint a falu egyik legidősebb embere, a 90. életévéhez közeledő Csonka Sánaor. Jó érv Beszélgettünk a fiatalok­kal, a családtagokkal is, hogy megértsük, mi történt itt. Hát az történt — ez egybe­hangzó megállapítás. — hogy a legidősebbek, akik otthon eddig a gyors újításoknak inkább ellene voltak (..ne vágjátok ki a Tisza-parti er­dő), -mám ültette annak a fáját”!) most a leghangosabb propagandistáivá váltak a haladásnak, a korszerűnek. Miért? Mert látták. Mert — éopen a legtöbbet vitatott Tisza-parti dzsungel kivágá­sát — már valóban Bajcsy- Zsilinszky Endfe is kezde­ményezte. És aki rá hivat­kozik Tárnán, jó érvet mond. Egyébként, a. kirándulások folytatódnak. 'Brigádonként — Tárnán egy vagv két utca egy brigád — viszik az idő­seket is, rákerülnek a film­re, egészen a betakarításig. A film egy példányát meg­kapja a megyei művelődési központ, egyet a helytörténé­szek. A termelőszövetkezeti példány ősbemutatóját még ez évre tervezik. De ez a film máris sokat végzett. Azt mondjg Faggyas Jenő elnök erről. — Életemben még semmi sem esett job­ban, mint ezeknek az idős embereknek a kézfogása, szerencsekivánása a további munkához. Az öröm a sze­mükben, a felismerésük — mely az egész falu életére kihat — ért annyit számom­ra, mint egy kormánykitün­tetés. így vélekednek mun­katársaim is. Beláttuk, hogy nagy hibát követtünk el, amikor nem ismertük fel idejében: mekkora politikai erő van idős tagjaink, köz-t ségünk korosabb lakóinak a tudatában. Hogy azzal is kell törődni. Ezután következete­sen élünk is e felismeréssel. Gesztelyi Nagy Zoltán A „ jó parti99 varlóm. ós ami azt illeti, nincs is nagy választék. Olyan kikötéseim nincsenek, hogy mi legyen a foglalkozása, csak rendes legyen, segítsen otthon a házi munkában —• persze itt nem a mosogatásra, meg a főzésre gondolok — és szeressen szórakozni is. Elkerülhetetlen egy ilyen beszélgetésnél, hogy a val­lásról, és a vagyonról is szót ne ejtsünk. A csarodai lá­nyok azt mondják, hogy köz­ségükben ilyen probléma nincs. Kosa Bertalan községi csúcstitkár elmond egy esetet — nem régi történet —, amikor a szülők csak úgy egyeztek bele a házasságba, ha egyházi esküvő lesz. A va­gyon nem számít. — Sajnos, nálunk igen. Ötödik éve udvarol egy fiú, gépkocsivezető a tsz-ben. Jól megértjük egymást és közö­sen gyűjtünk a lakásra. De lakodalom nem hiszem, hogy lesz, mert az ő szülei gazda­gabb lányt szerettek volna a fiúknak. Pedig nekünk is van olyan szép házunk. — De most nem a szülők­ről beszélünk. Még annyit, hogy — igaz. még nagyon fia­tal voltam, amikor udvarolni kezdett — de nekem som vol­tak kikötéseim, vagy ha úgv tetszik: álmaim. Ami pedig az iskolai végzettséget ■ illeti, azon a legkönnyebb segíteni. Már beszélgettünk is róla: levelező tagozaton leérettsé­gizik. — Az ón udvarlóm kato­na — mondja szégyellősen mosolyogva Csarodán egy gesztenyebarna kislány. — Nem sorkatona, továbbszol­gáló. Igaz, nem nagyon kér­dezte, hogy én mit szólok hozzá, ha bentmarad, de így is megvagyunk. Kéthetenként jár haza, akkor mindig együtt vagyunk. Mennyit keres? Azt nem tudom. Szeretünk ol­vasni, meg cigarettázni. Aztán, mintha csak igazol­ni akarná, rágyújt. Hárman is hallgatják a beszélgetést: a szórakozásról, amire Ma­rokpapiban alig akad lehető­ség, arról az augusztusi nap­ról, amikor megismerkedtek. — Nálunk nem túl sok a lehetőség a szórakozásra, mert még egy cukrászdánk sincs. Azért összejövünk elég gyakran a klubban, meg nagy foci meccseket rendezünk a fiúkkal. Szalonnát sütünk kö­zösen, sőt még Beregsurány- ba is elmentünk együtt a bálba. Együtt tartjuk a név­napokat a klubban és mindig kitalálunk valamit. Mondják, hogy van egv fürdésre, csónakázásra alkal­mas tó a falu közepén, kris­tálytiszta vízzel, csak éppen fürödni nem lehat banne. Igaz, van olyan hely, ahol a 6 métert is eléri a mélység, de lehetne kialakítani belőle egy strandot. Meg azt is el­panaszolják, hogy az ÁFÉSZ- elnök valamiért haragszik a falura. Azt mondta: amíg ö elnök, nem lesz presszó Csa­rodán. — Nem azért mondjuk, mintha presszó nélkül nem lehetne megismerkedni a fiúkkal, hiszen egy ilyen kis községben amúgy is mindenki ismer mindenkit. Azért ez mégiscsak közelebb hozhatna bennünket. — Nekem katona az udvar­lóm. Civilben gépkocsivezető és mi is megértjük egymást. Sokat olvasunk és legtöbbször a könyv a közös téma. ★ Hét lány — Lábass Valéria, Szakács Rózsa, Beregszászi Ilona. Pániké Ibolya, Varga Erzsébet, Bancsí Olga ós Sár­közi Irén — voltak beszélge­tő partnereim a három köz­ségben. Közülük négynek van udvarlóia. háromnak nincs. Pedig ők sem Roger Moort várják feh^r Diesel Mércé­déiben és nem is a királyfit, hófehér pariDán. Csak olyan fiút — és ebben mind a heten egyetértettek —. aki rendes és házias, mert ahol mindket­ten dolgoznak, otthon is kell a segítség. És ha mindezek mellett még jól is keres, az sem baj! Balogh Jóssal

Next

/
Thumbnails
Contents