Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-24 / 120. szám
S. oldat Sff^-ÍWAeYAKÖSSSÁS f§75. m'áfüs 51. (Folytatás az 1. oldalról) szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a rák elleni. küzdelem. A megbeszélések természetesen bizalmasak és így nagyon kevés hír szűrődik ki a Kreml patinás falai közül. Mivel azonban a szovjet és az amerikai szóvivők, akik egyébként jelen vannak a tárgyalásokon, naponta többször is az újságírók kérdései, nek pergőtüzébe kerülnek, bizonyos támpontok mégis rendelkezésre állnak a megbeszélések légkörének, sőt tartalmának megítélésére. Délelőtt, a megbeszélések után Zamjatyin szovjet szóvivő olvasott fel rövid összefoglalót. Ziegler kijelentette, hogy az abban foglaltak az amerikai fél véleményét is tükrözték. A szóvivők hangsúlyozták, hogy a tárgyalások nyílt és tárgyilagos légkörben folynak. Zamjatyin kijelentette: a szovjet vezetők nagy jelentőséget tulajdonítanak a megbeszéléseknek. Enyhülést és kézzelfogható eredményeket vár a világ a megbeszélésektől, amelyekben természetesen nagy hangsúlyt kannak a kétoldalú kapcsolatok kérdései. A szóvivő tájékoztatója azonban arra is figyelmeztetett, hogy ezeket a kétoldalú kapcsolatokat — lévén két világhatalomról szó — nem lehet elvonatkoztatni az általános nemzetközi helyzettől. A szovjet szóvivő hozzáfűzte: a kétoldalú tárgyalások semmiképpen nem irányulhatnak harmadik ország ellen, hanem a békét, valamennyi ország érdekeit kell, hogy szolgálják. Ehhez az utaláshoz kapcsolódott az egyik amerikai tudósítónak célzatos kérdése: „Mit kíván tenni a Szovjetunió a vietnami háború befejezése érdekében?” Zamjatyin habozás nélkül, rövid tőmondattal válaszolt: „a Szovjetunió többször is kifejtette világos álláspontját és ehhez tartja magát ma is.” Egy másik amerikai tudósító a saját szóvivőjét ostromolta: „Igaz-e, hogy amerikai részről Haiphong térségében hatástalanították az aknákat, hogy a szovjet hajók sértetlenül áthaladhassanak?” Ziegler kitért a válasz elől és a kérdezőt a washingtoni hadügyminisztériumhoz utasította. Moszkvában a „hírbörzének” számító sajtóközpontban kedden különösen két hétfői élményről esett sok szó. Mindenekelőtt arról, hogy Lf- onyid Brezsnyev mintegy bevezetésképpen több mint két órán keresztül négyszemközt tárgyalt Nixonnal. A tárgyalásokról nem szivárgott ki semmiféle hír, de újságíró- körökben optimista hangok hallatszanak. A díszvacsoráról már közvetlen értesülések vannak, hiszen Podgornij és Nixon pohárköszöntőjét közzétették. Általános vélemény, hogy ezek hangja tárgyilagos volt és kölcsönösen az érintkezési pontokat keresték. Feltűnést keltett, hogy Nixon milyen tisztelettel szólt a két ország második világháborús közös erőfeszítéseihez való szovjet hozzájárulásról. Politikai megfigyelők arról is beszélnek, hogy Nixon beszédében megpróbálta rábírni a szovjet vezetést, hogy befolyásolja a „válságokban lévő népeket”. Ez félreérthetetlen utalás volt a vietnami kérdésre. Szovjet részről határozottan kifejezésre juttatták: más államok, különösen Vietnam érdekei nem képezhetik semmiféle alku tárgyát. A szovjet—amerikai megbeszélések ma folytatódnak. Amerikai lapvélemények Az Egyesült Államok fővárosában feszült figyelemmel kísérik Nixon elnök moszkvai tartózkodását és tárgyalásait. Az amerikai sajtó, az amerikai televíziós és rádiótársaságok tudósítói egyöntetűen hangsúlyozzák Brezsnyev és Nixon megbeszéléseinek fontosságát. A találkozóról a lapok első oldalon közölnek képeketA Washington Post azt írja, hogy a Brezsnyev—Nixon találkozó „tárgyilagos és őszinte légkörben” folyt le, s azt bizonyította, hogy mind a két fél egyformán nagy jelentőséget tulajdonít a szovjet és az amerikai vezetők közötti tárgyalásoknak. A lap ehhez hozzáteszi, hogy ez a körülmény „nagy reményeket” keltett világszerte. Carter, a New York-i Daily News moszkvai különtudósí- tója a Brezsnyev—Nixon találkozót „történelmi csúcstalálkozónak” nevezte. Az amerikai lapok Podgornij és Nixon hétfő esti beszédeit kommentálva annak a reménynek adnak kifejezést, hogy a csúcsmegbeszélések előmozdítják a nemzetközi feszültség enyhülését, valamint a két ország előtt álló problémák megoldását. Marder, a Washington Post diplomáciai szemleírója hag- súlyozza, hogy Moszkvában rendkívül fontos problémák- ró kezdődött el a tárgyalás. Ugyanez a Washington Post szerkesztőségi cikkében megjegyzi, hogy az Egyesült Államokban csak nagyon kevesen akadnának, akik elleneznék, hogy az amerikai—szovjet békés együttműködés realitássá váljék. Az egyik rendkívül népszerű amerikai tv-kommentá- tornak az a véleménye, hogy a moszkvai látogatás feltehetően jó alapot készít a szovjet—amerikai kapcsolatok számára. A New York Times'véleménye szerint a jelenlegi találkozó útját a realitás szellemében egyengették a Nyu- gat-Berlinnel és más problémákkal kapcsolatos magasszintű megállapodások révén. A lap rámutat, hogy a Szovjetunió kész előmozdítani a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődését, de ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió ebbe csak úgy hajlandó beleegyezni* ha az nem megy valamilyen harmadik ország rovására. A szovjet—amerikai kapcsolatok történetéből Nixon és a moszkvai utazás (5.) Fokozódik a felszabadító erők offenzivája Nguyen Thi Binh asszony nyilatkozata A felszabadító erők fokozzák dél-vietnami oífenzívá- jukat — jelenti az AFP sai- goni tudósítója. Hongoztatja, hogy a népi erők Dél-Viet- nam három legjelentősebb hadszínterén az elmúlt 24 órában az összpontosított támadások sorozatát hajtották végre Hűé, Kontum — Pleiku, és An Loc térségében. Hűé térségében első ízben vetettek be szovjet gyártmányú rakétákat. An Loc környékén a felszabadító erők páncélos egységei kedd reggel áttörték a kormánycsapatok védelmi vonalait. A harcok jelenleg is folytatódnak. A Felszabadulás hírügynökség beszámol arról, hogy a népi egységek a Mekong folyó deltavidékén az elm»lt 23 nap alatt 15 000 ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Ezenkívül 40 repülőgépet lelőttek, 50 hadihajót elsüllyesztettek, 60 ágyút és 1Í0 katonai járművet megsemmisítettek. Az Egyesült Államok a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadások további kiszélesítését tervezi. Jerry Friedhein, a Pentagon szóvivője kedden bejelentette, hogy az amerikai légierő repülőgépei „a jövőben bombázni fogják Észak- Vietnam ipari létesítményeit is.” Az ipari létesítmények eddig nem szerepeltek a Washington által bevallott célpontok között. Az eddigi jelentések azt állították, hogy az amerikai repülőgépek „mindenekelőtt raktárakat és közlekedési útvonalakat” támadtak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelme kedden újabb nyolc amerikai repülőgépet lőtt le — jelenti a VNA. Ezzel 3603-ra emelkedett a VDK fölött megsemmisített amerikai gépek száma. Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere hétfőn a UPI párizsi tudósítójának adott exkluzív nyilatkozatában kijelentette, hogy Nixon semmiféle moszkvai manőverrel nem tud véget vetni a vietnami háborúnak, mert a béke felé vezető út a párizsi tárgyalóasztaltól vezet. A DIFK továbbra is előnybe helyezi a tárgyalásos rendezést a katonai megoldással szemben. Nixon moszkvai látogatását Binh asszony így kommentálta : „semmiféle manőver, semmiféle próbálkozás, hogy elszigeteljenek minket barátainktól, a szocialista és más népektől, nem sikerülhet... A háború nem oldódik meg sem Moszkvában, sem másutt. Csak itt oldható meg Párizsban.” A külügyminiszter elmondotta, hogy a most folyó of- fenzivának kettős célja volt. Az elsőt már meg is valósították a népi felszabadító erők, amikor szétzúzták a vietnamizálási programot. A 13 saigoni hadosztály közül hét elpusztult, vagy súlyos vereségeket szenvedett —, mondotta Nguyen Thi 3inh. A többi hat nagy térségekben van szétszórva. Csupán az amerikai légierő tűzereje okozta, hogy a felszabadító csapatok nem haladtak gyorsabban előre. Az offenzíva második célja népi felkelések kirobbantása volt a saigoni csapatok, hátában. Binh asszony elmondotta: az offenzíva kezdete óta a népi erők akkora területre terjesztették ki ellenőrzésüket, ahol 2 millió ember él. Heinemann aláírta a keleti szerződéseket Gustav H einem.arm, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke kedden aláírta a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal kötött szerződéseknek a Bundestag által jóváhagyott ratifikációs törvényeit. Az aláírasd aktusról az elnöki hivatal szóvivője adott hírt. Az aláírással a szerződések már hatályba léphetnek. Arról, hogy az eljáró mikor érkezik végső állomásához, a szerződésiek ratifikációs okmányainak kicseréléséhez, egyelőre nincs hír. Az 1972-es elnökválasztáson befutott az örök második. Richard Milhous Nixon exalelnök, több választási kampány bajnoka rácáfolt arra a politikai hagyományra, hogy aki egyszer alulmaradt a Fehér Házért folytatott versenyfutásiban, annak többé nincs reménye Amerikában elnökké lenni. Nixon minimális előnnyel győzött Johnson alelnöke, Hump- hrey-vel szemben. E győzelmet főleg annak köszönhette, hogy más, új vietnami politikát hirdetett — mint a Johnson mellett kompromittálódott Humphrey. 1969 elején az Apolló—11 űrhajósainak fogadtatása után, Guam szigetén az újdonsült elnök meg is hirdette: hazahozza az amerikai „fiúkat” és helyettük a helyi kormányok vállaljanak nagyobb részt — ahogy kifejezte magát — önmaguk védelméből. Ezért tekintélyesen felduzzasztottá a délkelet-ázsiai rendszereknek nyújtott katonai segítség mértékét, a dél-vietnami hadsereget például a legkorszerűbb amerikai hadianyaggal szerelte fel. És fokozatosan kivonta csapatai nagy részét Délkelet-Ázsiábóí. Több ízben kijelentette, hogy rendezett, kiegyensúlyozott világrendre törekszik. A dolgok egyik érdekessége, hogy fő külpolitikai tanácsadója, Henri A. Kissinger professzor (akinél nagyobb befolyást az Egyesült Államok külügyeibe alig gyakorolt valaki), doktori disszertációját annak idején az J815-ÖS bécsi kongresszusról írtla, arról az időszakról, amikor Napoleon leverése után nagyhatalmi egyensúly támadt Európában. Reakciós, de stabil kontinentális rendszer. Kissinger egy interjújában, utalva valamikori .«dolgozatára, egv úi — de más, az együttműködés és a haladás alapján megvalósítandó — ..bécsi kon gresszus” szükségességét hangoztatta. ..Váratlan tettek embere“ Nixon és Kissinger megnyilatkozásai — ha nem is módosították az amerikai külpolitika hagyományos alapjait — bizonyosfokú realitásról tanúskodtak. Sulzberger, a New York Times nagy hírű publicistája a „váratlan tettek emberének” nevezte Nixont. Portréját kiegészítette azzal, hogy vas - következetességgel ragaszkodik elveihez — mindaddig, amíg nem ütközik nehezebb akadályba. Ha ez bekövetkezik, váratlan indulati cselekvésekre képes. Sulzberger ezt a jellemzést akkor írta, ami- kot Nixon elmondta beiktatási beszédét. Az elnök politikáját most sem lehetne jobban jellemezni. A helyzet bizonyosfokú reális felmérése, elnökválasztási programjának végrehajtása csalk addig jellemzi ezit a - külpolitikát. amíg nem bukkannak fel váratlan nehézségek. Ekkor még elődjeinél is agrasz- szívebb lépésekre képes Nixon, képes a hibák eszkalációjára, halmozátsána. A világ realitásainak elismerése jelentős tárgyalásokhoz vezetett. Európában megszületett a négy nagyhatalom új felelősségét tükröző Nyugat-Benlin egyezmény. Vietnamból megindult az amerikai szárazföldi alakulatok kivonása, jó lendülettel folytak a még Johnson elnöksége alatt megkezdődött tárgyalások a stratégiai fegyverek korlátozásáról. Az eszmecsere folytatása A reálpolitika és a nixomi látványos akcióimádat Jegyeit viselte magán az elnök két útjának bejelentése. Az idén márciusban Pekin get kereste fel és most Moszkvába látogat. Peking egy új politika nyitánya volt, a moszkvai találkozó viszont annak az évtizedes eszmecserének folytatása, amely — hol megélénkülve, hol lelassulva — a hidegháború befejeződése óta folyik a világ két legnagyobb hatalma között. A legutóbbi csúcstalálkozó óta eltelt idő .során több fontos kérdés megérett arra, hogy a legmagasabb szinten megtárgyalják. Ilyen szempontból szükségessé és fontossá vált Nixöh rnoszkvai utazása. Minden a megegyezés irányába történt, minden lépésnek korunkban fokozott jelentősége van, különösen, ha valamely ügyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok állapodik meg egymással. Ezekkel a remén vekkel, ezekkel a gondolatokkal várta a világ Nixon repülőgépének landolását a vnukovój repülőtéren. Időközben azonban az amerikai elnök bemutatta profiljának másik oldalát is. A hazafias erők sikeres of- fenzívája romba döntötte „vietnamizálási” politikáját. A kiút keresése helyett folytatta azoknak a hirtelen és veszélyesen kapkodó intézkedéseknek sorát, amelyek közé a VDK elleni bombatámadások felújítása, vagy a Bengáli-öbölbe küldött amerikai flotta tartozik. Május 8-án drámai hangú tv-be- szódben, (egyes szkeptikus újságírók szerint Nixon három év alatt több drámai tv-beszédet mondott, mint Roosevelt elnök a második világháború idején) bejelentette: elaknásítja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőit és megbénítja az ország közlekedési útvonalait. A bejelentés azért volt súlyosabb, mint a korábbi esaka- lációs lépése, mert ezú tál első ízben közvetlenül a Szovjetunió ellen (és természetesen mindazon országok ellen, amelyek árut szállítanak a VDK-ba) irányult. Tárgyalások kora Az amerikai lépésre adott szovjet válasz három fontos dolgot jelentett ki: 1. Nixpn intézkedése jogtalan, sért mindenfajta nemzetközi jogot; 2. a vietnami kérdést csak tárgyalásos úton lehet rendezni; 3. a Szovjetunió továbbra is — a szolidaritás alapján állva — minden segítséget megad a vietnami nép harcához Ez a józan és higgadt hang csak az amerikai eszkalációs lépések szükségtelen és bűnös voltát szögezte le. ugyanakkor- azonban nyitva hagyta az utat a tárgyalások előtt. Nixon moszkvai látogatása azonban — mint ahogy előre látható — nem lesz amolyan látványos tv-show műsor, mint amilyennel Pakingből örvendeztette meg választóit. Nehéz, de érdemi tárgyalásokra van kilátás. Egv dolgot azonban lá.tni kell. Számtalan kétoldalú és nemzetközt érdek kívánja a szovjet— amerikai kapcsolatok javítását. Mindkét ország számára elönvös a gazdasági kapcsoltok fejlesztése, a stratégiai fegyverek tárgyában történő megegyezés és a nemzetközi enyhülésiből minden országnak haszna lenne. A szovjet—amerikai kapcsolatok történ p+éneík úiabb fejezetét íriuk. E történet a feszültség és az enyhülés, a hidegháború és ez olvadás története. De napiatokban, amikor szeretjük hinni és mondani, hogy a tárgyalások korát éljük, a nemzetközi vizek a politikában is tele varrnak aknákkal. Csak nagy figyelemmel, józansággal, higgadtsággal lehet ezeket közömbösíteni. Kereszty András (Vége) Hatvani Dániel: £iáre megfontolt szándékkal DOKUMENTUM REGÉNY 17. — Egy igazi, komoly túrát kellene csinálni a jövő nyáron — mondja Pista, s mindkettőjükben megelevenedik az idei közös kirándulás emléke. Június elején lehetett. Szombaton reggel indultak: irány,a Duna! Robi hátán jókora csomag: összegöngyölt kétszemélyes sátor, hátizsák, benne kaja, cigaretta. Végig- repesztettek a hosszú betonúton, két oldalt eleven-zölden tombolt a nyár. Solt után rákanyarodtak a töltés műútjá- ra, s Harta alatt, a vízparton verték fel a sátrat. Dél körül bementek Hartára, felkeresték az ismerős lányokat. Este a kultúrházféleség nagy ho- dályában sváb bál volt, arra számítottak, hogy beatzene lesz, de nem volt, csak keringő, polka, sramlizene. Mindegy, az a fontos, hogy kimozdulhattak a családi körből. Jót aludtak a sátorban, reggel lementek fürödni. Szelesre, borongósra fordult az idő, a víz is átkozottul hideg volt, vacogott a foguk, amikor kikecmeregtek. Körülnéztek a közelben, mivel lehetne elütni az időt. A falu szélén, 3— 400 méterre a parttól, házat építettek éppen, kalákában, beálltak ők is, hordták a téglát, maltert. De fél óra múlva továbbálltak, végül is nem melózni jöttek. Bementek, csavarogtak egyet a falu központjában, majd hogy kissé kisütött a nap, fürödtek egyet. Pista eközben kitalálta, hogy be kellene tolni a motort a vízbe, lemosmi. Volt is egy öbölszerű mélyedés, ahol sekély és lassú folyású volt a víz, s ahol valamikor vízimalom állhatott, a kőzátony törmelékeiből felismerhetően. Be is tolták a motort két vagy három méterre, pacskolták rá a vizet, mosogatták. Beindították, járt szépen a motor üresben. Pi*ta azt mondta: — Toljuk beljebb! — Leállították, beljebb tolták. Már majdnem az egész motort ellepte a víz, amikor Robinak az az ötlete támadt, hogy rúgják be — a víz alatt. Nosza, rugdosni kezdték, de bizony nem indult be, csak bugyborékolt tőle a víz. — Toljuk ki Robikán, megszárítjuk és motorozunk még egy kicsit. — Sokáig kínlódtak aztán, cseperészgetett az eső is, meggyújtott gyufaszálakkal melegítgették a hengert. Végül, nagy nehezen beindult. Úgy ahogy voltak, fürdőnadrágban, felültek a gépre, s behajtottak az ünneplőbe öltözött faluba. Robi még dagasztotta is az izmait, hadd lássák a lányok, hogy milyen jó kötésű gyerek. Mire elvackolódtak a töltésig, háromszor faroltak meg a sárban, el is estek, utána lemosakodtak. De a motor nem volt jó, folyton leíulladt. Később csak felöltöztek, Pista ráakadt egyik lányismerösé- re, akivel aztán elment a Szelidi-tóra. Robinak meghagyták, hogy a töltés közelében várjon. Amikor úgy három óra elteltével visszajöttek — Robi sehol. Keresték a központban mindenfelé, végül egy eldugott kocsmában akadtak rá, egy négy vagy öt tagú társaság közepén ült, s iszogatott a többiekkel. Kihívta onnan, s kérdőre vonta, hogy mi volt a megállapodásuk... Robi szabadkozott, hogy kötözködtek vele, de amikor látták, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, ösz- szehaverkodtak... A motort ezután szétszedték, késő éjszakáig bütykölték, de hajnalnál előbb nem lettek volna készen. Pistának szünideje volt, Robinak viszont dolgoznia kellett volna hétfőn... Úgy döntöttek, hogy alusznak egy jót, majd reggel megcsinálják, s utána mennek haza. Bizony, dél is elmúlt, mire elindulhattak. Otthon már majdnem a keresésükre indultak... ...Emlékeikbe merülten hallgatnak. Pár pillanatig még a saját szívverésüket is hallják. (Folytatjuk).
