Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

í. oldal RET.Ff-MAGYARÖRS ZÁS »■re. raJfia a HÉTFŐ: Merénylet Laureiben az, elnökjelöltségre pályázó Wallace‘ellen — Az angol királynő párizsi látogatása , KEDD: Washington bojkottálja a párizsi tárgyalá­sokat — Amerikai légitámadások a VDK sűrűn lakott területei ellen — Jonas oszt­rák köztársasági elnök Helsinkiben SZERDA: A nyugatnémet Bundestag ratifikálja a ke­leti szerződéseket — Megkezdődik a nyu­gat-berliniek pünkösdi látogatássorozata CSÜTÖRTÖK: Fidel Castro a bolgár fővárosban tárgyal — Katonai hatalomátvétel a Malgas Köztársa­ságban PÉNTEK: A bonni Bundesrat is- ratifikál, Brandt kancellár felveti az új választások lehető­ségét — Az SZKP Központi Bizottságának plenáris ülése SZOMBAT: Heves harcok Dél-Vietnamban és az indo­kínai frontokon Nixon elindult Európá­ba Végre ratifikáltak Bonn­ban. Drámai jelenetek és ku­lisszák mögötti alkudozások, halasztások és kitérők után most már törvényerőre emel­kedhetnek a szovjet—nyugat­német és a lengyel—nyugat­német szerződések. A keresz­ténydemokrata képviselők tö- r, meges tartózkodása tulajdon­képpen annak kényszerű el- 'ismerése volt, hogy egyre ne­hezebb nyílt frontot nyitni az európai realitásokkal szem­ben. Kontinensünk sok száz millió lakója, s közéjük so­rolhatjuk az NSZK józan többségét is, békét, enyhü­lést, kibontakozást Ríván. A ratifikáció kétségkívül ja­vítja földrészünk politikai légkörét, s elősegíti a már lé­nyegében készen álló európai egyezményrendszer érvényre jutását: megnyílt az út a Nyugat-Berlinről szóló négy­oldalú megállapodás, vala­mint )a két német állam szer­ződéseinek aláírása előtt. ' Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy jócskán vannak még feladataink, mindenek­előtt meg kell gyorsítani az európai biztonsági értekezlet előkészítésének ügyét. amerikai aknák úsznak, s Délkelet-Ázsiában, ha lehet még tovább nőtt a feszültség. Amerikai repülőgépek válto­zatlanul pusztító légitámadá­sokat intéznek a Vietnami Demokratikus Köztársaság sűrűn lakott területei ellen, s Washington teljesen érdekte­lennek , mutatja magát a pá­rizsi tárgyalások folytatódá­sának ügyében. A sorozatos provokációk ellenére nem ja­vul az amerikai csatlós rend­szerek helyzete, különösen heves harcok folytak Dél- Vietnamban, ahol a hazafiak folytatják offenzívájukat. E nem kevéssé ellentmon­dásos helyzetben befejeződ­tek az előkészületek Nixon hétfőn — magyar idő szerint — kora délután két órakor kezdődő moszkvai látogatá­sára. Moszkvában az SZKP . Központi Bizottságának ple­náris ülésén Brezsnyev refe­rált a nemzetközi helyzetről. Nixon Camp Davidben ta­nácskozott szűkebb vezérka­rával. A szovjet—amerikai csúcstalálkozó előrelátható­lag intenzív tanácskozássoro­zatot fog jelenteni: a prog­ramtervezetek szerint lega­lább húsz-huszonnégy órát szentelnek a tárgyalásoknak Moszkvába^) — a lenijigrádi és kijevi látogatás előtt. Amint ez ilyenkor szoká­sos, a világsajtót szinte-elbo­rítja a találgatások és kom­binációk áradata. Természe­tesen ezúttal is csak a talál­kozó után lehet majd érdemi ítéletet alkotni. Annyi bizo­nyos, hogy a szovjet—ameri­kai eszmecsere keretei tulaj­donképpen adottak és logiku­san következnek a nemzetkö­zi események alakulásából. Európában a már említett pozitív folyamatok, valamint a leszerelés területén történt szerény előrehaladás azt bizo­nyítják, hogy a jelenlegi hely­zetben is vannak közös érdekű kérdések Moszkva és Wash­ington viszonylatában. En­nélfogva nem lehetetlen köl­csönösen előnyös, sőt tegyük hozzá, hogy az egész világ számára előnyös megállapo­dások létrehozása. Nem lehet­nek azonban illúzióink: ele­gendő szemügyre venni az Egyesült Államok délkelet­ázsiai politikáját, a Közel- Keleten betöltött szerepét, s •azt a magatartást, amelyet Amerika a világ számos pont­ján tanúsít. Az „utazási évad” legfonto­sabb híre az amerikai elnök szovjetunióbeli látpgatása, de korántsem ez az egyetlen ál­lam- vagy kormányfői utazás. Az osztrák elnök Helsinkiben járt. aminek érdekességét az európai ügyek adják: Helsin­ki mellett Bécs sem idegen­kedne egy biztonsági konfe­rencia házigazdái tisztjétől. Az angol királynő Franciaor­szágban tett körutazást: a fényes protokoll a kibővített Közös Piac ügyét látszott megerősíteni... Folytatja je­lentős útikörútját Fidel Castro is, a kubai miniszter- elnök, aki Szófiában tartóz­kodik s az előzetes bejelen­tés szerint az egyik követke­ző állomás Budapest lesz. Réti Ervin A szovjet—amerikai kapcsolatok történetéből % Camp David, Becs, Glassboro (4.) A moszkvai rádió 1959, au. gusztus 3-án, helyi idő sze­rint 12 óra 30 perckor köz­leményt olvasott fel: „Az Amerikai Egyesült Államok ejnöke meghívta a Szovjet­unói minisztertanácsának el­nökét, hogy 1959. szeptembe­rében tegyen hivatalos láto­gatást az Egyesült Államok­ban. N. Sz. Hruscsov a meg. hívást örömmel elfogadta.” A rádióközlemény a hideg­háború hosszú esztendői után Potsdam óta az első személyes találkozót jelentet te be a két nagyhatalom ve. zetője között. A tanácsadók A hidegháború amerikai hívei a hír hallatán tiltakoz. ni kezdteti. Joseph Alsop a nagynevű publicista, aki mindig is a kemény vonal híve volt, a New York He­rald Tribune-ban arról cik­kezett, hogy Eisenhower rossz tanácsadók befolyása alá ke. rült. Arhi Alsop szemszögét illeti, e tanácsadók valóban kicserélődtek. Dulles, aki miután megvált a külügymi­nisztérium vezetésétől és az elnök első számú külpolitikai szakértőjévé lett, néhány hó. napja már nem élt. Helyet­te az „árnvékkiilügyminisz- tef” (a miniszteri tisztséget betöltő Herter mellett) az elnök fivére, Milton Eisen­hower volt. Milton Eisenho­wer befolyása fokozatosan növekedett Dulles halála óta, ő kísérte el Nixont is (az ak_ kori alelnököt) Moszkvába. Persze, nem a tanácsadó, kon múlott az, hogy létrejö­hetett a csúcstalálkozó. Eu­rópa kérdései megérettek ar­ra, hogy megvitassák őket (elsősorban a berlini válság állt az érdeklődés középpont­jában), ugyanakkor a nem­zetközi helyzet is alkalmas­sá vált, hogy tárgyalóasztal mellé üljön a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető­je. #■ Holdrakétán Washingtonba Hruscsov holdrakétán uta. zott az Egyesült Államokba, — írták a washingtoni la­pok. Szeptember 14-én ugyanis, moszkvai idő sze­rint 0 óra 02 perc 34 másod, perckor a Föld kísérőjénék felszínébe csapódott az első emberkéz alkbtta — szovjet gyártmányú — holdrakéta. Valóságos űrláz támadt az Egyesült Államokban; Hrus­csov magával vitte az ame­rikai fővárosba annák a kis zászlónak a mását, amelyet a rakéta ’ a Holdra vitt. Szeptember 15-én, helyi idő szerint 12 óra 21 perckor ereszkedett le a Washington melletti katonai repülőtérre az akkori idők legnagyobb polgári utasszállító gépe, a TU—114-es fedélzetén a szovjet miniszterelnökkel. Két hét utazás, két hét ta­nácskozás kezdődött. Hrus. . csov részt vett New Yorkban az EJÍSZ-közgyűlésen, elő­terjesztette itt a szovjet kor­mány leszerelési javaslatát. Ellátogatott több nagy vá­rosba,' ismerkedett az ameri. kaiak életével. Fogalommá azonban az a titkos, zárt aj. tók mögötti megbeszélés vált, amely Eisenhower elnök Washingtontól 100 kilométer­re északra lévő hegyi nyara, lójában folyt. A kis helység neve: Camp David. A Camp David-i Szellem viszont po. litikai szakkifejezéssé lett: a nehéz kérdések kölcsönös jó szándékkal történő megvi­tatását nevezik így. , U—2 és Dallas Camp Dávidét azonban ha. marosan elfeledtette egy re­pülőgép. A Szovjetunió terü­lete fölött lelőtték a Powers kapitány vezette U—2-es kémrepülőgépet. Az Egyesült Államok kormánya megta­gadta az eset miatti bocsá­natkérést és továbbra is ra­gaszkodott ahhoz a jogához, hogy felderítő repülőgépeket küldjön a Szovjetunió lég­terébe. Emiatt nem tartották meg a tavaszra tervezett pá. rizsi csúcsértekezletet. I960. Őszén a négyévente Szokásos elnökválasztási harcból Nixonnal szemben Kennedy került ki győztesen. A szóvjet miniszterelnök .és Leonyid Brezsnyev, a Legfel _ sőbb Tanács elnökségének el­nöke újévi jókívánságában kifejezte reményét, hogy „az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonya új, ésszerű alapon fejlődik majd, népeiknek a békére és barátságra való törekvései­nek megfelelően. 1961. június 3 — 4. Politikai gesztusként a Szovjetunióiban szabadon bo. csátották a másik, ugyancsak nevezetessé vált kémrepülő­gép, az RB—47-es két pilótá­ját. 1961. márciusában dip­lomáciai csatornákon meg­kezdődött az előkészítés, jú­nius 3-án és 4-én pedig Bécsben létrejött az újabb csúcstalálkozó. A kérdések, amelyekről szó volt, a leg­fontosabbak voltak: mi le­gyen a német békeszerződés­sel, lehetne-e csökkenteni a fegyverkezési kiadásokat, megvalósítható-e valamilyen lépés a leszerelés érdekében? A megbeszélések Végén a “két szóvivő. Harlamov és Salin­ger kijelentette: a találko­zó hasznos volt. A két ál­lamférfi megismerte egymás álláspontját, megegyeztek abban, hogy érdemes folytat, ni az eszmecserét. ^ De miként a nagyhatalmak csúcstalálkozói befolyásolták a nemzetközi légkört, a poli­tikai feszültség visszahatott ezekre a magas szintű eszme­cserékre is. Előbb Berlin kö­rül támadt feszültség, majd a kubai válság okozott ko­moly- nehézségeket. Amikor pedig isidét beköszöntött as érezhető politikai enyhülés, Dallasban eldördültek a lö­vések, amelyek kioltották Kénnedy életét Délkelet-ázsiai árnyék Az elnök halálával a kez­dődő eszmecsere megszakadt. Johnson a konzervatív déli államok képviselőjeként ke­rült az alelnöki, majd onnan az elnöki székbe — épp úgy, mint egykor Truman. A Szovjetunió - megpróbálkozott a kapcsolatok fenntartásá. val. 1966-ban új konzuli egyezmény született. Előbb Gromiko külügyminiszter tárgyalt Johnsonnal, majd 1967. júniusában Koszigin miniszterelnök a New Jersey állambeli Glassboróban ta­lálkozott az elnökkel. Ez az eszmecsere azonban a koráb­binál lényegesen fagyosabb légkörben folyt. Árnyékot vetett rá az egyre éleződőbb vietnami helyzet és a közel- keleti válság. Az egyre sú­lyosbodó vietnami eszkaláció, a demokratikus Vietnam el­leni bombatámadásak olyan feszültté tették a világhely­zetet, hogy semmivé váltak azok a csúcstalálkozó tervek, amelyeket most elsősorban amerikai részből szorgalmaz, tak. , Következik: Az út Moszk­váig. Kereszthy András t Számolhatunk azzal is, hogy a belpolitikai küzdelem min­den bizonnyal kiéleződik majd Bonnban. A jobboldali ellenzék láthatólag nem akar lemondani a hatalom meg­szerzéséről, de támadásait el­sősorban a gazdaságpolitiká­ra és a belpolitikai reformok elmaradására irányítja. Eze­ken a területeken több .ke­resnivalót” lát a maga számá­ra, mint a külpolitikában. Le­hetséges. hogy a bonni vál­ság végül is egy rendkívüli vá­lasztásokhoz vezet, Brandt a maga részéről ezt a módot ja­vasolta. Valamelyest biztató hírek érkeznek Helsinkiből is. ahol a SALT-tárgyalásokon — a hírek szerint — közelebb ke­rültek egv részmegegyezés ki­látásai. A párbeszéd szigorú­an titkos jellege miatt rész­letek természetesen nem szi­vároghattak ki A leszerelési erőfeszítések szükségességét példázza azonban, hogy ép­pen a héten kezdték meg a tengerfenék atommentesíté- sérői kötött megállapodások aláírását. (Igén lényeges prob­lémáról van szó. hiszen föl­dünk kétharmadát tengerek és óceánok borítják, s talajuk kikapcsolása a nukleáris fegyverkezési versenyből nagy jelentőséggel bír.) ­A nemzetközi helyzet bo­nyolultságára és összetettsé­gére vall, hogy a Tonkini-öböl vizében viszont továbbra is Hatvani Dániel: , Cíöte megfontolt ezándékka! DOKUMENTUM REGÉNY 16. A lány egy Ízben levelet írt a Reformátusok Lapjának, s majdnem teljes egészében kö­zölték is azt. Ppr hét eltelté­vel Aranka címére csomag érkezett: valaki Hollandiából küldött részére egy bibliát. Zoli ezt később, két imádsá- gos könyvvel együtt kölcsön­kérte. S elkezdett járni a templomba, Arankáékkai együtt. Béla bácsitól ilyen­kor nem kellett tartania, ő, mint katolikus nem látogatta a reformátusok imaházát. Zoli egyszer azt kérdezte az asszonytól, hogy milyen ere­je van a hitnek. Veronka ezt mondotta: -r- Segíti az em­bert, hogy Elérje a célját ai életben. Augusztus 18-án Aranka, szakiskolai osztályával együtt, kirándulásra indult Debre­cenbe. hogy megtekintsék a virágkarnevált. A fiú, ami­kor ezt megtudta, kijelentet­te: — Én is el fogok menni.' Anyjától kért egy kis pénzt, nem, monda mire kell, s a náluk dolgozó kőművesmes­ter 150 forintját is magával vitte, holott a mester azt üzért adta oda neki, hogy Kecske­métről hozza elf az óráját, amit javításra hagyott' ott. Elkérte a család egyik debre­ceni ismerősének a címét, tudta, hogy azok útbaigazíta-, sával megtalálja a lányt. Az ismerősöket, bizonyos Lud- mannékat, meg is találta Debrecenben. Azok, mint Aranka fiúját, 'szívesen fo­gadták, vendégül látták. Vé­gignézték a virágos felvonu­lást, este pedig, szintén a csa­láddal együtt, elmentek va­lami szolidabb vendéglőbe. Másnap utazott vissza az osztály, Zoli úgy tervezne, együtt jön Arankával, ám az utolsó pillanatban döbbent rá, hogy a lány nincs ott az osztálykollektívában. Meg­tudta, hogy egyik balmazúj­városi osztálytársával, Győrfi Rozáliával ment el annak szülőfalujába, hogy ott tölt­sön még néhány napot. Zoli gondolt egyet, s utánuk ment... Járkált a poros tiszán­túli nagyfaluban, kereste Győrfiéket, végül sikerült rá­bírnia egy lányt, hogy vigye el az üzenetet Arankának: — Vedd tudomásul, hogy itt va­gyok. Röviddel ezután Zoli személyesen is tiszteletét tet­te, meglehetősen elhanyagolt, koszos külsővel, mivel akkor két éjszaka már az állomás padján aludt, s evett is, meg nem is. Vendéglátói előtt a lány kínos magyarázkodásba kezdett, de azok legyintettek, s mondták Zolinak, marad­jon ott. Amikor pár percig kettesben voltak, Aranka szemrehányóan megkérdezte: — Miért jöttél utánam? Ki hívott ide? — Zoli ezt vála­szolta: — Itt van a banda is, és figyeli minden lépésedet. Pár hét múlva Zoli meg­tudta, hogy a balmazújvárosi lány fivére, Győrfi István le­velet írt Arankának. Ekkor valósággal ráparancsolt: — Add át a í?ista levelét! — Miért? — Ä banda , tagjai el akarják olvadni. — Nem ér­dekel A bandád. A levelet ne­kem írták. — Ekkor a fiú a nadrágzsebébe nyúlt, s kis kattanás hallatszott- A lány elsápadt és átnyújtotta a le­velet , Közönséges játékpisztoly volt a zsebében. De a lány ezt akkor még nem tudta. Zoli válaszolt a levélre. így: „Olvastuk a szegénységi bi­zonyítványod. Elásnám ma­gam a kert hátuljába, ha húszéves koromban olyan hü­lye lennék, mint amilyen te vagy.” És a hangnem végig ugyanez. A levelet a Győrfi- lány visszaküldte — Aran­kának. Az kérdőre vonta a fiút: — Mi okod volt erre? — Zoli oldalvást pillantott a le­vélre, szemhéja megrándult. — Ezt a banda egyik tagja írta. — De hiszen ez a te írá­sod! — Úgy van. i Kényszerí­tettek rá. Ezután még kétszer talál­koztak. Az első esetben a lány végleg szakítani akart, de Zoli könyorgött, öngyil­kossággal és a banda bosszú- állásával fenyegetőzött. A má­sodik alkalommal viszont majdnem megcserélődött a szerep. A lány kezdte: — Nem bánom, Zoli, ha ezután is beszélgetünk, tartjuk a kapcsolatot. — A fiú arca fa­gyos szigorúságba meredi. Csak ennyit mondott: — Most már vége. — De nem fogsz bosszút állni? — Nem fogok — ígérte meg Horvét Zoltán. EGY KIRÁNDULÁS EMLÉKE Végiggyalogol a majd há­rom kilométer hosszú főutcán, az állomástól a központig. Ro­binak nincs kedve hazamen­ni. Kifejezetten örül, hogy ta­lálkozik egy lányismerősével, és fél órát elcseveghet vele. Ténfet'eg a kecskeméti útel­ágazás tájékán, s épp akkor ér mellé Illés Pista, a Sim­son Stárjával. Egyenest a munkahelyéről jön, az álla­mi gazdaság géptelepéről, ahol villanyszerelőként dol­gozik. — Helló — köszönti Robit — Épp keresésedre indultam. Úgy tudtam, itthon vagy. — Nagyjából igen. Tudod, táppénzen vagyok — hazud- ja. — Gyere, vigyél el hoz­zánk. M&st is arról keseregnek, hogy Izsákon' semmi lehető­ség nincs a fiatalok közös szórakozására. Robi kapva kap ezen a témán. Még 1969- ben belépett a községi KISZ alapszervezetbe, szeretett vol­na ifjúgárdista is lenni, de aztán ő is épp úgy elmarado­zott, mint a többi. Egy dara­big mondogatta, hogy végez­ni kellene válamilyen köz­hasznú társadalmi munkát kapnának érte egy kis pénzt is, s azt közös kirándulásra fordíthatnák, hiszen a gazda­ság ingyen odaadná a buszt Elmehetnének Bugacra, a tős- erdőbe, meg máshová. Mind­ebből nem lett semmi, mert a szervezéstől mindenki húzó­dozott. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents