Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

1972. mái us’21. ffELET-MAGYAROttófcAÖ A jó szóé az elsőség Az emberek tízezer-, sőt százezerszámra leérnek be és dolgoznak nagy kedvvel a szocialista — vagy a szép cí­mért még csak sorompóba lépett — brigádokba. Ame­lyeknek, nem titkolt funkció­juk. bogy a szocialista munka üzemi feladatai mellett a művelődés és az emberi ma­gatartás szocialista normáira is neveljenek. Nem is mindig a legalacsonyabb fokon. lobból a vállalásból, ebből a nekiindulásból alakul ki a szocialista brigádtag arcké­pén a fő vonások mellé a ta­lán leglényegesebb: a közös­ségi ember tónusa Ezer­számra hozhatnánk fel pél­dákat arra, hogy ezek a kis kollektívák néhány év alatt — sokszor néhány hónap alatt is — képesek voltak emberi sorsok és történetek jó irányba fordítására; s ezért érezzük nagvon örven­detesnek a • vasasszakszer­vezet főtitkárának egy — jó féléve elhangzott, de nyilván ma is -nagyon érvényes meg­állapítását. „Most már elsősorban nem a brigádtagok számának a növelése, hanem a szocialista vonásaik elmélyítés?, meg­erősítése a cé±. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy a szo­cialista brigádon belül to­vább fokozódjék a nevelő­munka..." A problémákról ■*— arról az egyszerű mondatról,, hogy „fokozódjék a nevelőmunka”, vagyis hogy legyen eredmé­nyesebb. sokoldalúbb, még műveltebb és céltudatosabb — nem mondhat el sokat kis terjedelmű újságcikk, de sok. hosszú és alapos tanács­kozás folyik majd még, ma­ga a brigádok országos kong­resszusa is tárgyalja majd; de nem vagyunk merész jó­sok, ha azt mondjuk, hogy ez a tennivaló a következő évekbejj állandóan napiren­den marad. Ha ugyanis komolyan vesz- szük a brigádmozgalom hár­mas célkitűzését, világossá á-válik* a munkafegyelem esz­közeivel és anyagi meg er­kölcsi ráhatásokkal viszony­lag könnyű elérni, hogy az átlagos, jó szándékú és akár közepes kébességű ember is, fegvelmezetten és rendesen elvégezze a maga munkáját. Nagyon őszintén szólva, ez a fegyelmezett és gondos mun­ka ggy csendes, látványossá­gokat nem kedvelő, közéleti aktivitásban pem „kiugró” brigádlag esetében alig-alig különbözik a szocialista bri­gádon kívül végzett tevé- kenvségtöl'. Miben is különbözne? Rendes munkásember dol­gozik a munkabéréért, fe­gyelmezetten beleilleszkedve a kis közösségbe. Ezt Veres Péter Gyepsor című regé­nyének krampácsoló vasuta­sai a m. kir. államvasutak vágányépítésénél is megtet­ték. Hol kezdődik a „plusz”? Az a bizonyos hozzáadott érték, ami szocialistává te­szi a brigádot? Anélkül, hogy túlzottan nagy lehetőségeket tulajdo­nítanánk egy hat vagy tíz, vagy húsz főnyi embercso­port egymásra hatásának: ott, amikor figyel«! kezdik egymást, magúkat, valami többet akarnak elérni, mint egyszerűen a különben igen "tiszteletreméltó munkabeli célokat, mondjuk a „ne adj tovább selejtet”, elgondolását. Mit tudnak hatni egymás­ra? Miben? Ezt a kérdést már sokfé­leképpen hallottuk feltenni. Nagyon kérdőjelesen is. Ta­lálkozni lehet olyan felfogás­sal, amely a műhelyek min­den sarkába valami oktatási segédletet tenne és az egész munkát szüntelenül üzem- pszichológiai és más tudo­mányos elemzéseknek vetné alá. Tisztelet a munkalélek­tannak, de az átlagos mun­kásra sosem hat annyira semmiféle kérdőív és felmé­rés, mint a barátja, váltótár­sa: egyetlen megjegyzés, jó­kedvű nógatás, az emberi természet közeli ismeretében fogant észrevétel többet ad­hat egy pillanatnyi ellany- hulás leküzdésére vagy egy emberi hiba kiküszöbölésé­hez, mint a legtudósabb kí­vülálló. bár még oly bölcs szavai is. A nevelőmunka alatt ugya­nis egyszerűen az együtt- munkálkodás csiszoló és ér­lelő, apró impulzusokból nagy mozgássá növekvő ha­tását kell érteni. Mert amint a családi ott­hon és az iskola pedagógiájá­ban is a jó szóé az elsőség: ebben a* különös, üzemcsar­nokokban és nyári öltözők légkörében folyó nevelésben is az emberi hang, a tisztes­séges, őszinte, jóindulatú szó lesz a fő eszköz, — még a mai brigádtagok unokáinak életében is. Mert irányíthat­ja az üzemet az ipar csúcsai­ról akár egy falka komputer: a műhelyben — legyen bár a gépek zöme automatizált — mindig lesznek munkások. Hogy ők milyenek — egy­máshoz és a társadalomhoz — azt nemcsak százalékok és seleitadatok jelzik. És ez múlik a brigádokon. Tulajdonképpen a legtöbb. (b) Szabó Jenő Somlyai János Papp György Báthori István Kun Ferenc Vajai Gyula Szerkesztőségi kerek asztal Nyírbátorban t Korszerű pártirányítás az első vonalban Korszerű gazdaságirányí­tás — korszerű pártifányí- tás. Egyik a másikat szük­ségszerűen igényli, feltéte­lezi. Mit értünk korszerű pártvezetésen? Melyek a feltételei? Ez volt a témá­ja annak a szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetésnek, melyre ezúttal az MSZMP Nyírbátori járási Bizottsá­gán került sori Beszélgetésünk résztve­vői: Báthori István, az öm- bölyi Kossuth Tsz párttitká­ra, agrármérnök, Kun Fe­renc, a teremi Ifjúság Tsz főagronómusa, Papp György, a nyírvasvári Vasvári Pál Tsz párttitkára, Somlyai János, a nyírbogáti Rákóczi Tsz párttitkára, Szabó Je­nő, a Csepel. Motorkerék- párgyái: nyírbátori üzemé­nek igazgatója, és Vajai Gyula, a nyírbátori növény­olajgyár párttitkára, mérnök. Elvszerü együttmíiködés Megegyeznek a vélemé­nyek abban, hogy a korsze­rű pártirányítás feltételezi a • gazdasági vezetéssel való elvszerű együttműködést. Ennek kölcsönösen a dönté­sek előtt, a határozatok vég­rehajtásában érvényesülni kell. Ha a párt- és a gazda­ságirányításra a szubjektiviz­mus, az elvektől való eltérés hat, s ez érvényesül, akkor nem valósulnak meg a hatá­rozatok helyesen a gyakorlat­ban. Ennek bizonyítására a korábbi gyakorlatból említet­tek példákat. Nyírbogáton régebben sűrűn váltották egymást a tsz-elnökök és á párttitkárok. Személyeskedé­sek, s egyéni érdekek gátol­ták az elvszerű együttműkö­dést, a gazdasági és a párt­élet • fellendülését. Amikor ez megváltozott, s a kapcso­latok alapja a párt politiká­jának közös érvényesítése,ke­rült előtérbe, szinte,mérhető­vé vált az eredménye, (ösz­töndíjrendszer a tsz-ben, óvoda és öregek napközi otthonának létrehozása, üze­mi étkezde stb.) Nem mellékes az sem, hogy egy-egy probléma meg­oldása érdekében hogyan fo­gadják a gazdasági vezetők a pártvezetés kezdeményezé­seit. Nyírbogáton most erre ' jó tapasztalatok vannak. Si­került a munkaerőgondokon enyhíteni a pártvezetőség fel­mérései, elemzései nyomán. Fontos elemét említette Va­jai Gyula a korszerű párt­vezetésnek, amikor hangsú­lyozta : az együttműködés feltétele, hogy képzett, szé­les látókörű, jól felkészült pártvezetők legyenek. Ugya­nis a felsőbb pártszervek ha­tározatai csak a fő irányokat határozzák meg, kereteket adnak. Ezt kell érvényesíte­ni és érvényre juttatni a kapcsolatok révén úgy, hogy helyi határozatok születnek s a sajátos helyzet elemzésére épülnek. És ha problémát észlelnek jelezni kell. (Ez történt a gyárban, amikor „felfelé” szóvá tették a bár­színvonallal kapcsolatos problémákat. Eredménye: ez évben 3—4 százalékos eme­lést biztosítanak.) Báthori István azt emelte ki, hogy a korszerű, az élethez igazodó pártvezetésnek az eredménye megmutatkozik a gazdasági eredményekben/ Említett egy példát. Ömbölyön a tsz- ben a "növény termesztésben dolgozó nők 1200 forintot, míg a férfiak 2500-at keres­tek. Vizsgálták az okait. s pártcsoport-értekezleteken beszélték mag. Javasolták a bérszabályzat átalakítását. Ez meg is' tör­tént. Bevezették a készpénz- fizetést. Közelebb került a nők fizetése a férfiakéhoz. Partner-e a pártvezetés? E kérdésben ' vita kereke­dett. Szabó Jenő véleménye szerint ez a kérdés fel sem vetődhet. Mások szerint •igen. Valójában ott ismerik el ‘ partnernek a pártvezetést, ahol megfelelő és hozzáértő felkészültségről tesznek ta­núbizonyságot, érvényesítik azt. Ez „harc” kérdése: ki kell vívni a tekintélyét a pártvezetésnek. S ezt csak munkával érheti el. Hogyan lehetett volna partner a pártvezetőség Nyírvasvárri ban, ha nem „döbbenti” rá a gazdasági vezetőket néhány olyan fontos teendőre, amelv hoziáj árult a gazdaság fel­lendítéséhez? Korábban alig volt néhány fiatal a tsz-ben. Most klubjuk rian, felszerel­ték, s 35 fiatal dolgozik a közös gazdaságban, ösztön­díjat alapítottak, fiatal a szakvezető ' gárda. Papp György hangsúlyozta: ,,A korszerű pártvezetés fontos eleme, hogyi a helyi problé­mákat ismerje, felmérje az adottságokat, lehetőségeket, s eszerint cselekedjen.” Különösen a gazdasági ve­zetők hangoztatták: ma már alig van olyan gazdasági egység, ahol ne kollektíván döntenének. A pártvezetok viszont figyelmeztettek: mi előzi meg á döntést, mi tör­ténik addig? És ez nem elha­nyagolható. Fontos kérdések döntése előtt meg kell hall­gatni a dolgozókat. Tájéko­zódni, javaslataikat figye­lembe venni, különböző párt- forumokon megvitatni, s eb­ben párthatározatot elfogad­ni. Ehhez felkészültség szük­séges, a feladatok alapos is­merete a pártvezetés részé­ről, szakmai jártasság. Csak így ismerik el és fogadják el partnernek. Különben csak látszólagosan. A partneri viszonynak van egy másik oldala is: partne­re-e a pártvezetésnek a gaz­dasági vezetés? Még akad­nak. akik nem értik, hogy a gazdasági munkának politi­kái. a politikai munkának pedig gazdasági vetületei vannak. Ennek a felismerése fontos mindkét oldalról. Önállóság Nem túlzás arra vállalkoz­ni, hogy itt, Szabolcsban ke­ressük az ipar és a tudo­mány kapcsola'ót? —.kér­dezte vissza az érdeklődésre egyik üzemünk mérnöke. így folytatta: — Előbb legyen iparunk, kvalifikált műsza­ki gárdánk, aztán majd szó­ba jöhet a tudományos , ku­tatás is. Ha jó ádag igazság van is ebben, nézetnek nagyon is szélsőséges. Való, hogy hiá­ba keresnénk megyénkben országós jelentőségű ipa­ri kutatóintézeteket — leg­feljebb csak kisehj) házi labpratóriumokr^ lelnénk, s az is igaz. hogy nem szülét-, nek' nálunk nagy feltűnést keltő találmányok. — de van már és még inkább lesz iparunk, szépen gyarapszik 'á műszaki értelmiség. Újon­nan települő üzemeink egyi­ké ben-m’sikában a' leg­korszerűbb technológiát ta­láljuk. s az itt lévő automa­ták, precíziós gépek kezelése mind nagyobb szakértelmet i senye]. Ezen a ponton már nagyon- is közvetlen a kapcsolat a szabolcsi ipar és a tudomány között: nemcsak fel kell zár­kóznunk az országos szín­vonalhoz, lépést is kell tartanunk a tudományos ha­ladással. •k Kár volna tagadni, hogy az ötvenes években több mű­szaki fordított hátát a me­gyének csak azért, mert „itt csak elszürkülni lehet”. — Szükség volt olyan szervre, amely az akkor már működő néhány tudomá­nyos egyesület munka iát \ tudomány és művészet szabolcsi műhelvébol (22.) Angyal Sándor riportsorozata Technika háza a Nyírségben hivatott összefogni. Eri^ éppen most tíz éve 1962- ben került sor: megala­kult « Műszaki Tudomá­nyos Egyesületek Szövet5 - ségének Szabolcs-Szatmár megyei szervezete. — emlé­kezik vissza most Scholtz Béla, megyei tikár. Persze ez önmagában még kevés volt. Mindenekelőtt helyiség kellett, s kapcso­latot kellett teremteni a me­gyéi vezetései. Mindez nem váratott sokáig magá­ra: 1964-ben .már a megyei párt-vb foglalkozott az MTESZ ügyeivel, s határo­zott, hogy kapjanak helyi­séget. „Igaz, csak egy szo- bácska volt ez az irodaház emeletén, de már volt!” A következő évben két iroda- helyiség mellé már tanács­kozásra is alkalmas kister­met kaptak. A csúcsot mé­gis egy 1971-es esemény jelentette, amikor a nyír­egyházi Víz utcán felavat­ták a technika házát. (Az MTESZ-központ több mint kétmilliót áldozott erre.) — Jelepleg 18 szakági tu­dományos egyesületben 2800 mérnök, technikus, köz­gazdász, agrárszakember tevékenykedik. Vidéken is éledés tapasztalható: Má­tészalka« már önálló inté­ző bizottsága is van az MTESZ-nek, most pedig Nyírbátorban alakulnak ked­vezően a műszaki tudomá­nyos élet ügyei. Az MTESZ nem operatív szerv, nem végez önálló ku­tatásokat, nem készít terve­ket, hanem erejét arra össz­pontosítja, hogy tagjai ak­tívabban bekapcsolódjanak a társadalmi gondok megol­dásába, s mindemellett a magasabb színtű technika elsajátítására irányítja a figyelmet. Ennek két fő módja van. Az egyik az,-. hogy megkísérli pótolni a továbbképzés hiányait (er­re már csak azért is szük­ség Van; mert megyénk nem rendelkezik műszaki egyetemmel, főiskolával). A másik út az, hogy az MTESZ és tudományos egyesületei vagy önállóan kezdemé­nyezik a megyét érintő fe­ladatok megoldását. : vagy pedig „készenlétben áll­nak” arra, hogy a megyei vezetés tudományos jellegű igényeit kielégítsék. A továbbképzésre, a ta­pasztalatcseréknek a hasznát közvetlenül nehéz lemérni, de nem lehetetlen. Jó példa­ként mindjárt idekívánkozik, hogy az alagútzsalus építési - módszer szabolcsi bevezeté­sében nagy részük van azok­nak a mórn ökoknak, akik^ 1970-ben indultak ed me­gyénkből, hogy Franciaor­szágban tanulmányozzák ezt a technikát. Vagy más: a hydrológiai társaságnak igen fontos szerep jutott abban, hogy már megkezdték az Ecsedi-lép rendezését. A fo­lyamatos felkészítés, a ké­pességek állandó fokozása tette és teszi lehetővé, hogy a különböző tudományos egyesületek tagjai olyan fon- - tos kérdésekben adjanak ja­vaslatot, segítséget a megyei vezetésnek, mint az építőipa­ri kapacitáshiány megszün­tetése, a téli alma hasznosítá­sa, stb. Tavaly a megyei párt- bizottság konkrét feladatot adott az MTESZ-nek*. Dol­gozzanak ki javaslatokat az élelmiszer-gazdaság fejlesz­tésének lehetőségeiről. En - nek teljesítése nem csupán az agrártudományi . egyesü­let feladata, sokan fáradoz­nak a munka elvégzésén. Úgyszintén heterogén fel­adat . volt az elmúlt évben a megye településfejlesztési tervének * kidolgozásához nyújtott segítség. Aztán ami a legjelentősebb: a megyei tanács vb mellett működő tudományos koordinációs bi­zottságban jelai van az MTESZ képviselője is, ahol „első kézből” és most már tervszerűen- kapják a megbí­zásokat. Ahhoz, hogy a naponta jelentkező feladatokat telje­síteni tudják, természetesen elmélyült kutatásokra, vizs­gálódásokra van szükség a különböző tudományos egye­sületekben. Ennek ritkán vannak látványos eredmé­nyei, de itt nálunk, Szabolcs­ban a legkisebb eredmény is becses. Tervek? — Folytatni az ed­digi munkát, még több kor­szerű ismerettel felvértezni tagjainkat, akik a szabolcsi műszaki élet különböző posztjain állnak helyt. Ha az egykori emlékezetes termékbemutató kiállításo­kat (ahol a piacot tanulták a szakemberek) nem is tudják objektív okok miatt felújíta­ni. amíg végleges kiállítási pavilon készül, a technika házában rendszeresen tarta­nak majd ,.kamarakiállításo­kat” különböző termékekből. Élni kívánnak azzal a lehe­tőséggel is, hogy a Nyíregy­házi Tanárképző Főiskoláin hamarosan egy számítóköz­pontot szerelnek fel. „A ma­tematikának egyre nagyobb szerepe van nálunk is”. Ke­resik a kapcsolatfelvétel lehe­tőségét a Szovjetunió me­gyénkkel szomszédos terüle­tének műszaki értelmiségével is. Ha • nincsenek is tudomá­nyos kutatóintézeteink, van tudományos élet. aminek me­gyénk műszaki értelmisége örül leginkább, akik közül már kevesen vágynak eä máshova­Ha az önállóság elve érvé­nyesül a gazdasági életben, érvényesíteni szükséges a pártirányításban is. Egyetér­tenek abban, hogy ez a re­form alkalmazásával kibon­takozik. Csak ilyen módon lehet hatásosan segíteni a gazdasági célok megvalósítá­sát. Báthori István azt hang­súlyozza, hogy „ez az önálló­ság azonban nem jelent tel­jes függetlenséget, nem mo­zoghat légüres térben.” Fon­tos az adott viszonyok he­lyes elemzése, felismerése, a párt határozatainak az üzem­re „szabott” alkalmazása. Vajai Gyula említetté: „Minden párthatározatot fel kell dolgozni, aprópénzre váltani. Néha előfordul, hogy egy-egy párthatározat a felsőbb szervektől késve ke­rül az első vonalba, így ké­sik a végrehajtása is.” Bár megvan az önállóság, úgy érzi, mégis szükség lenne több módszerbeni segítség­re, egy-egy párthatározat fel­dolgozásához. Szabó Jenő ar­ról szólt, hogy a pártirányi- tás az üzemben önállóságot igényel és feltételez. Époen ebből következik, hogy idő­közben — ha úgy adódnak a feladatok — akkor rugalma­san változtassanak, s olyan kérdések kerüljenek megtár­gyalásra, amelyek az adott helyzetben a legtöbbet nyújt­hatnak fontos problémák megoldásához. Példaként említette az üzem- és munka- szervezés, valamint a mun­kaverseny gondjait. (Soron kívül tárgyalta a párt- és gazdasági vezetés.) Papp György arról szólt, hogy az önállóság intézkedést feltéte­lez, a párthatározatok végre­hajtásához szükséges feltéte­lek biztosítását. Csupán néhánv fontos vo­nását, elemét említették párt­munkások.. gazdasági vezetők a korszerű pártirányításnak. Hogy ebben ilyen eredmé­nyek vannak, hozzájárul a járási nártbizotfság elvszerű, következetes, a helyi párt- és gazdasági vezetést is segítő tevékenysége is. „Nagv ki­szállásaikon” — így nevezik — egész naora kiterjedő, át­fogó elemzéseket, beszélge­téseket végeznek, s a többi között arra is tanítanak: mi­lyen is legyen a X. kongresz- szus szerint a korszerű, a fejlődést segítő pártvezetés. Farkas Kálmás S. oldal ■'4—------*------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents