Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-20 / 117. szám

4. oldal KELET-MAG Y A ROHSZ AS 1972. május Ät Szülök fóruma A tanórán kívüli elfoglal tság okról A gyerekek nem csak a tanórákon és az otthoni ta­nulással szerezhetnek ismereteket, s nevelődhetnek, ha­nem szabad idejükben is. Formálja őket a játék, a barátokkal való közös szórakozás, a sport, az olvasás, a barkácsolás, a szakkörök munkájában való részvétel — azaz mindaz, amit tanórán kívüli szervezett, vagy spontán elfoglaltságnak szoktunk nevezni. S ennek je­lentőségét, pedagógiai szerepét az utóbbi években kezd­jük igazán felismerni. Sok tanulmány elemzi a külön­böző tevékenységek hasznát, s. azt, hogy milyen fon­tos dolog törődni gyermekeink iskolai oktatáson kívüli elfoglaltságának tudatos megszervezésével, irányításá­val. ftt van például az ifjúsági szervezet szákági tevé­kenységének legfontosabb formája, a pedagógusok és az egyéb szakemberek által vezetett szakköri mozgalom. Az ifjúság körében kedvelt elfoglaltság a szakkör, szí-_ vesen járnak délutánonként ismereteiket gyarapítani, sportolni, különböző hobbyjaikkal szórakozni. Az álta­lános iskolákban például csaknem 17 ezer szakkör mű­ködik, mintegy 300 ezer taggal. A félsőtagozatosoknak tehát több mint a fele vesz részt a munkában. Ami pe­dig a középiskolásokat illeti: közülük is több mint 50 százalék, összesen 53 ezren szakköri tagok. A különbö­ző foglalkozások kedveltségi listáján pedig az első he­lyeken a sport, a matematika, az irodalom, az idegen nyelvek és a hobbykörök állnak. Tulajdonképpen rendkívül sokat nyerhetnek, akik szakkörre járnak, és sokat vesztenek, akik nem hasz­nálják ki ezt a lehetőséget. A távolmaradók egy része azonban a saját hibáján kívül nem részesülhet a szák­körök nyújtotta ismeretbeli és szórakozási többletben. A bejárókról van szó, azokról, akik éppen vonaton, autóbuszon ülnek, amíg a társaik sportolnák, idegen nyelvet tanulnak, vagy fizikai, csillagászati kérdésekkel foglalkoznak. Ez a helyzet pedig kétségtelenül tovább növeli egyébként is meglévő hátrányukat. Ebből pedig csak egyetlen járható kivezető út kínálkozik: a lakó­hely szerinti művelődési otthon szakköreinek munká­jába való békapcs.olódás. De sajnos, itt meglehetősen kévés diákkal lehet találkozni. S itt kell szólni arról, hogy a munkás- és a pa- rásztszíilők egy része felesleges időtöltésnek tartja a szakkört. Helyette tanuljon a gyerek — mondják —, s nem veszik észre, hogy ezzel éppúgy a tanulásban ve­tik őket hátra. Mégpedig akkor is, ha nem kifejezetten szaktárgyi szakkörről van szó, hanem sportolásról, ön­tevékeny művészeti körökben való részvételről, vagy éppen valamilyen hobbyról. Mert a jó tanuláshoz kell a mozgás, a kikapcsolódás, az erőgyűjtés is. í’érsze a diákokban is van hib<a. Sokan inkább ott- ' hon lustálkodnak. Unalmukban azt sem tudják, mit csináljanak, de nem használják ki azokat a lehetősé­geket, amelyeket éppen az ő hasznukra és kedvükre teremtettek meg drága pénzen. A szülők feladata ilyen­kor. hogy figyelmüket valamilyen, a gyerekekkebköny- nyen megkedveltethető elfoglaltság felé tereljék. És a szakkörvezető pedagógusoké és szülőké, valamint sport­vezetőké, hogy élvezetessé, vonzóvá tegyék a foglalko­zásokat. Mert valljuk be, az esetek egy részében egy kicsit érthetően idegenkednek a gyerekek a szakkö­röktől, hiszen vannak olyanok is, amelyek álig külön­böznek a tanóráktól. A sport talán az az elfoglaltság, amellyel a leg­több gyereket meg lehetne óvni az unalomtól, á szét­szórtságtól. Sőt még azoknak is jó lenne, akik egyéb­ként nagyszerűen hasznosítják a szabad időt. Csakhogy mind városban, mind pedig faluhelyen meglehetősen kevés lehetőség van erre. Városban alig van a gyere­kek tömegei által használható sportpálya, sőt, kevés a játszótér is. Az üres telkeket beépítik, környéküket parkosítják, s kiírják, hogy tilos a fűre lépni. Faluhe­lyen lenne elegendő szabad terület, de sporteszköz itt sincs. A testnevelési óra után sok helyütt bezárják a sportudvart, s a szertárba kerül a magasugróállvány, a röplabda-, a kosárlabda-felszerelés. Pedig az iskola­udvar délután is színhelye lehetne a közös játéknak és a sportnak — megtoldva ezzel is az iskola nevelő ha­tását. Jó lenne valamit előrelépni abban is, hogy a hiva­talos iskolai kirándulások, múzeum-, mozi- és színház- látogatások ritka lehetőségei a tanórán kívül, s ne az iskolai munka terhére szaporodjanak. Csupán szerve­zés dolga — s ezt igazán megtehetnék a szülői munka- közösségek is —, hogy egy érdekes filmre, egy közeli kirándulásra összegyűjtik délután azokat a gyerekeket, akiknek kedvük van hozzá. Lehet, hogy először csak páran jelentkeznének, de egy-egy jó akció nagy tobor- zó erőt jelentene a továbbiakban. Törődnünk kell azzal, hogy a fiatalok ne csak a ■tanulással töltsék idejüket, hogy segítsünk nekik élni a gyerekek teljes, szép, tartalmas életét, s ne csapód­janak rossz társasághoz, ne ölje őket az unalom. Az iskola munkáját, saját gyerekeik fejlődését jelentősen segíthetik a szülők, ha az ifjúság tanórán kívüli elfog­ultságának megszervezésébe maguk is bekapcsolódnak. (tóth) I Kirándulási dal Ez csak a szép, a gyönyörű, nekünk autó se kell. A domb oldalán gyenge fű s az ajkunk énekel. Pára fed erdőt és mezőt, előre úttörők. Hátunkon könnyű hátizsák, suhog, sóhajt a szél, bólongnak két oldalt a fák, az ég, mint az acél. A nap ott fenn tüzes csoda, simogat mosolya. De szép a víz, de szép a táj s a part is jaj de szép, a lomb közt füttyent a madár s csupa virág a rét. A hátizsákot dobd le itt s az öröm áthevít. Elő a labdát gyerekek, a smaragd völgy ölén, szálljon a pipacsok felett, cirógassa a fény. A völgyben játszani de jó, hahó, hahó, hahó. ölbey Irén FIATALOK :;n ■■■■ »■*» FIATALOK üli FIATALOK iii! FIATALOK B8 FIATALOK TÖRD A FEIED1 A paraszt- és a cár (OROSZ MESE) Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Ismételt tiltás. 7. Tejipari mellékter­mék. 8. Kiejtett mássalhang­zó. 9. ZDD. 11. Spion. 12. Dózis, mennyiség. 14. Nikkel, ólom vegyjeie. 16. Megfejten­dő. 18. Okozatot előzi meg. 20. Patet... (a laoszi hazafias erők). 21. Lángol. 22. Égitest. 24. Összevissza lop! 25. Acél­nemesítő anyag. 27. Eledel. 28. Kikötőváros a Vörös-tenger bejáratánál az Arab-félszige­tén. 29. Hajadon. Függőleges: 1. A hét egyik napja. 2. Nikkel vegyjeie. 3. Menyasz- szony. 4. Háziállat. 5. Tetsze­tős. 6. Megfejtendő. 10. A Musza... negyven napja (film címe volt). 11. Aki betűi keverve. 13. Labdarúgásban esik. 14. Félig nyomoz! 15. Megfejtendő. 17. Házikó. 19. Kézi fegyver. 21. A legelején, legelöl. 23. .. .Edgar, amerikai költő, A holló c. vers költője. 24. PTÁ. 26. Egymást követő betűk az abc-ben. 27. Eleven. Megfejtendő: Négy vadon élő madár (vízszintes 1, 16, függőleges 6, 15). Múlt heti megfejtés: SVÉD­ORSZÁG — DÁNIA — NOR­VÉGIA. Könyvjutalom: Sebestyén Csaba Turricse, Szálku Erzsé­bet Piricse, Szép Irma Sza- bolcsbáka, Horváth Kati Ib- ránv és Marinka Márta Nyír­egyháza. Élt egyszer egy cár. Ez a cár nagyon szerette a mesét. És mindig újabbat és újabbat akart. Az udvari mesemon­dók már elmondtak minden mesét, amit ismertek. Senki nem tudott a cárnak többet mesélni. Akkor a cár megpa­rancsolta, hogy vezessék elé­be azt, aki tud olyan mesét, amit még nem hallott. És aki új mesét mond neki, annak nekiadja a lányát és fele bi­rodalmát. Jöttek a bojárok, generáli- . sok, gazdag kereskedők. Bár­melyikük is kezdett mesélni, a cár kiabálja: — Ismerem, ismerem, már hallottam. Ezzel be is fejező­dött. Minden kérőt kidobott. Élt a cár birodalmában egy szegény paraszt. Egyszer ez a paraszt elment a kocsmába megmelegedni. Ott kinevették őt: — Te nem mégy a cárhoz mesél mondani? Vár a cár­leány, kérőnek, siess! Ne félj, menj! Hallgatja a szegényember a gúnyolódást, magában pe­dig azt gondolja: — Elmegyek. A cárleánynak nem leszek a kérője, de lega­lább enni adnak. Elment a palotába és azt mondja: — El akarok neked mon­dani cár őfelsége, egy mesét. Csak előbb parancsold meg, hogy adjanak enni-inni. A parasztot megetették, megitatták. A cár összehívta a bojárokat és megparancsol­ja a parasztnak: — Mondd a mesét! — Az én apám nagyon ga> dag ember volt a mi birodal­munkban. Magas székesegy­házat épített. Az udvarunk olyan vojt, hogy a galamb egy nap alatt nem tudta át­repülni. A cár hallgat, a bojárok hallgatnak, a paraszt pedig mondja: — Majd holnap ebéd után folytatom. És elment megva­csorázni. A cár azt mondja a bojá­roknak : — Mit tegyünk? Ilyen me­sét nem hallottam, de a lá­nyomat nem akarom a pa­rasztnak adni. Mit tegyünk? — Mondd, hogy hallottad ezt a mesét, mi pedig majd helyeseljük. Eljött a másnap délután és a paraszt is folytatta tovább a mesét: — Volt az apámnak egy kancája, az 3 nap alatt körbe­futotta a földet. Arany es ezüst olyan sok volt, hogy te cár, akkor elvettél tőlünk egy ládával... Még máig sem ad­tad vissza. Ekkor felkiáltott a cár: — Tudom, tudom! És a bojárok is kiabálták; — Tudjuk, tudjuk, hallot­tuk! — Ha tudod, és ti, bojárok is tudjátok, akkor fizesd még az adósságot cár őfelsége! Ekkor a cár megértette, iiogy a paraszt becsapta őt. De semmit sem tehetett el­lene. Megtöltött a parasztnak egy ládát arannyal. A paraszt fogta az aranyat és hazament. Még mindig él és nevet a cáron. Kreesmáry László; SZÉLDORGÁLÓ Szél, szél, kelekótya, tombolsz hetek óta, birokra kelsz fűvel, fával, szembeszállsz a napsugárral, megcibálsz sok szénaboglyát, megtéped a nénik kontyát, visítsz, mint egy éhes malac, állandóan szaladsz, szaladsz, s ahol elfutsz alig marad a férfiak fején kalap, — szégyelld magad! i*4% iúkoia humora KELLEMES MEGLEPETÉS Sanyi idegesen jött haza az iskolából. Kivette a táskájá­ból az ellenőrző könyvét és le­ült az asztalhoz. — Mit csinálsz, Sanyi?' — kérdezi Julika. — Miért javí­tod át a hármast ötösre? — Kellemes meglepetést készítek a mamának. — Hogyan működik ■ tranzisztoros rádi ód ? — Mint a mozdony! . . J Fütyül minden áLlomáson. ★ HASZNOS AJÁNDÉKOK Gyulának születésnapja volt és a barátja megkérdezi őt: — Mit kaptál ajándékba? Századokon át foglalkoztat­ta a feltalálókat, hogy az emberi izomerő segítségével miként lehetne közlekedési eszközt működtetni. A nehéz problémát a tizennyolcadik századbeli kezdetleges kísér­letezgetések után, a tizenki­lencedik század elején a né­met Karl Drais bárónak si­került megoldani. Találmá­nya a „futógép”, fából készült és két kereke volt. Az első kereket fogantyú kormányoz­ta, a két kerék közé pedig nyerget szerelt. Az utas a nyergen ült és lábát a föld­höz dobbantva lendítette ma­gát előre, lényegében ülő­helyzetben futott. A „HOBBY- horse"-nek nevezett eszköz­nél a következő változat tö­kéletesebb volt; később ugyancsak a német Baden hajtókarral látta el a futógé­pet. A magyar Bolyai Farkas is foglalkozott az 1800-as évek elején ezzel a problémával és 1805-ben egy úgynevezett „önhajtotta szekeret” szer­kesztett. A kerékpár tulaj­donképpeni ősét, a kétkerekű velocipédet a francia Ernest Michaux alkotta meg. A gé­pet „velocipéde”-nek nevez­ték el és szabadalmaztatták. Az új közlekedési jármű­vet 1867-ben a párizsi világ- kiállításon mutatták be, ahol óriási sikert aratott. A sza­badalom gyorsan terjedt a világ minden táján, pedig a velocipéd fakereke alaposan összerázta utasát. A tömör gumiabroncs, a golyós csap­ágyak, a vas-acél alkatrészek feltalálásával, illetve alkal­mazásával a gép egyre töké­letesedett. Az egykori magas A sportágak történetéből (3.) Kerékpározás — Ugyanazt, amit minden évben: futballt és csúzlit. — Hogy? Te minden évben focit és csúzlit kapsz? Kitől? — Édesapámtól. — És ki a te édesapád? — Üveges. ,7 R ★ gépeket alacsonyabbak vál­tották fel. A kerékpársport a túraki­rándulásokból fejlődött ki. Kirándulás közben akadtak olyanok, akik kedvet éreztek arra, hogy egymással ver­sengjenek: ki hajt gyorsab­ban? Ezekből a vetélkedések­ből alakultak ki a kerékpáros versenyek. Ahogy inkább általános közlekedési eszköz lett a ke­rékpárból, úgy fejlődött, te­rebélyesedett a kerékpársport is. Az első versenyt Párizs­ban rendezték óriási érdeklő­dés mellett. Magyarországon a múlt szá­zad hetvenes éveiben terjedt el, közlekedési eszközként. Az új találmányt — főleg arisztokrata körökben — ha­marosan megkedvelték. A Magyar Tudományos Akadé­mia 1883-ban az idegen ere­detű és nevű közlekedési esz­közt kerékpárnak nevezte el. Sokan azonban továbbra is vasparipának hívták — főleg vidéken — huzamosabb ideig ezt az elnevezést használták. A századfordulóban alakult a Magyar Kerékpáros Szövet­ség és építették az első kerék­páros pályákat is. A kerékpársport klasszikus hazája Franciaország és Olaszország, ahol a sportág ■ némzeti sport. E két országon kívül fejlett a Szovjetunió­ban, Lengyelországban, Bel­giumban és az NDK-ban is. A kerékpársportnak két fő fajtaja alakult ki: a pálya-és az országúti versenyzés. Ezen kívül teret hódít a térepke- rékpározás, a kerékpáros labdajáték és a műkerékpá­rozás is. Nagy tömegeket mozgósít egy-egy országúti verseny, ahol az öt-hatezer kilométe­res távot részekre osztják és napi 200—300 kilométert tesz­nek meg. Ilyen verseny a Tour de France és a „Béke­verseny” néven közismert versenysorozat, a világ leg­rangosabb kerékpáros verse­nyévé fejlődött. A kerékpársport az újkori olimpiai versenyeken kezdet­től fogva helyet kapott. Az első világbajnokságot 1893- ban tartották. Kerékpárversenyt szinte mindenütt lehet rendezni, is­kolai, községi versenyeket, kerékpártúrákat is. A kerék­pársport a nagy fokú motori- zálás ellenére a fiatalok és idősebbek körében igen nép­szerű. Kérdések: 1. Hány éve találták fel a mai kerékpár ősét? 2. Miből készült az ősi ke­rékpár ? 3. Hogy nevezték a mai ke­rékpár ősét? •daSojnj g 'IPqvj Z 'sas 091 'dH 'T Kovács György, — Az ön fia követ dobott az autómra... — És eltalálta? — Nem. — Akkor az nem az én fiam. — Remélem, Sanyi, nem fogom látni, hogy a szomszéd füzetéről írod le a dolgozatot? — Éh is remélem. ★ — Péter, ki a leglustább az osztályotokban? — kér­dezi az apa. — Nem tudom, papa. — Nos, például, amikor mindenki -ír, ki ül és nézi, hogy a többi hogyan dolgo­zik? — A mi tanítónk, pápá. ★ A kis Zoli jó osztályzatot vitt haza. — Miért kaptad? — kér­dezd az édesanyja. — A tanár azt kérdezte, hány lába van a stuccnak, azt- feleltem, hogy három. — De hisz a struccnak csak kettő van! ? — Most már tudom, de minden fiú azt felelte, hogy négy. Én tévedtem a legke­vesebbéi.

Next

/
Thumbnails
Contents