Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-20 / 117. szám

T'Vti. május SO,' RELET-MAGYARORSZAö /WT-.l/.Zo . S- oldal Közelebb az emberekhez A szabolcsi ipartelepítés jelentős állomása Megkezdte a komplex próbaüzemelést ISMÉT BEBIZONYOSO­DOTT, elsősorban nem az arra érdemes, kiválóan dol­gozó fizikai munkások az okai. ha nem jutnak el a pártba. Ezt bizonyítja az ÉR­DÉRT tuzséri 14-es telepé­nek 2-es pártalapszervezeté- nek a pártépítő munkája is. Nem véletlen, hogy a csúcs­vezetőség éppen ennek az alapszervezetnek ilyen irá­nyú munkáját beszéli meg hamarosan, s összevont tag­gyűlésen értékeli májusban. Vajon miért? Elsősorban azért, mert szeretnének mód­szereket, hasznos tapasztala­tokat adni a többi alapszer­vezetnek is arról, ők hogyan csinálják, miképpen foglal­koznak a szocialista brigá­dokban dolgozó, arra érde­mes pártonkívüliekkel. Ered­ményeik tanúsítják, van mit tanulni tőlük. Itt nem frá­zis az emberekkel való fog­lalkozás, a céltudatos párt­építő munka. Balogh József főművezető, a 2-es alapszervezet párttit­kára elmondta, hogy náluk munkaterületenként működ­nek a pártcsoportok. Minden párttagnak van pártmegbiza- tása. Ez nem formális. Be­vonják e munkába a gazda­sági vezetőket is, s együtte­sen foglalkoznak a szocialis­ta brigádokban dolgozókkal. Három hónappal ezelőtt még egyetlen 18—21 éves fiatal sem volt tagja a pártnak. Azóta négyet vettek fel. Ezek között van Varga István, Bo­ros Lajos, Macsu István, Czifra Mihály és Biczó László. Tagjai a szocialista brigádnak, egyik ajánlójuk a KISZ-szervezet volt. ÉRDEMES MEGVIZS­GÁLNI, milyen változásokat és eredményeket hozott a de­centralizálás e munkában is az üzemnél. Tuzséron csak­nem 2 ezer dolgozója van az ERDÉRT-nek. ebből 1300 a fizikai munkás, s 650 a nők létszáma. 1971. decemberéig egyetlen alapszervezet tevé­kenykedett, s próbálta irá­nyítani a munkát. Ez képte­lenség volt. Nem tudták megfelelően átfogni, s az ak­kori 111 párttag, a 8 párt­csoport tevékenységét szín- vonalasan segíteni, pártmeg- bizatásokkal ellátni, s azokat ellenőrizni is. Nem is szólva a csaknem 2 ezer dolgozóról, akik igényelték volna az ál­landó, rendszeres beszélge­tést. gondjaikkal való foglal­kozást, a pártszervezet segít­ségét. Lényeges változást ered­ményezett a csúcsvezetőség megalakulása. Jelenleg a ko­rábbi egy helyett három alapszervezet működik a munkaterületeknek megfe­lelően. Javult a pártépítő munka, közelebb kerültek az emberekhez. Ennek eredmé­nye, hogy május elejéig 14 új párttagot vettek fel. Csaknem valamennyi fizikai munkás, kettő a nő. A ko­rábbinál több gondot fordí­tanak a szocialista brigádok­ra is. Az üzemben 15 szoci­Hát kérem, ez egy nagyon bonyolult kérdés. Megvála­szolása nagy körültekintést, alapos tanulmányozást igé­nyel. Hála isten, mindig akadnak olyanok, akik meg tudják mondani, hogy mire van igény. És ez olyan jó, megnyugtató. Körülbelül egy esztendeje azt olvastam az újságban, hogy beszüntetik a másfél li­teres nagy üveg családi sörök gyártását, mert azokra nincs igény, a fogyasztók sokkal jobban szeretik a hétdecis, kis családi söröket. 3evallom őszintén, én so­hasem jöttem volna rá, hogy én a kis üveg söröket jobban szeretem. Amilyen butuska vagyok, képes lettem volna továbbra is nagy családikat venni, holott azokra már nem volt igény. De jó, hogy szóltak! Ha nem mondják meg. teljes sötétségben bo­torkálok sör után. Mi taga­dás, először kételkedtem az illetékesekben — mea culpa! alista brigád dolgozik, ezek közül 2 az ifjúsági brigád. Ebből két fiatalt, Dudás Fe­a nyíregyházi papírgyár renc és Bálint István fizikai munkásokat vettek fel párt­tagoknak. Hogyan jutottak idáig? Minden párthatározat vég­rehajtásában fontos a követ­kezetesség. Kibővített csúcs­vezetőségi ülésen tárgyalták meg a X. kongresszusnak a pártépítő munkával kapcso­latos útmutatásait, melyen részt vettek az alapszerveze­tek párttikárai is. Ezt alap­szervezeti vezetőségi ülések követték, a pártcsoportveze­tőkkel együtt beszélték meg a teendőket, s így bővült a kör. Tanácskozott e témáról az 5 pártcsoport, melyre meghívták az illetékes gaz­dasági vezetőket is. így ke­rült sor márciusban összevont párttaggyűlésre, amely ele­mezte a pártépítő munkát, a teendőket. S, hogy valóban nem voltak közömbösek a párttagok, bizonyítja az ak­tivitás. Többen szóvá tették, hogy a nők száma arányta­lanul kevés a pártban. Fel­hívták a figyelmet a szocia­lista brigádokra, az ifibri- gádokra, de különösen a 20 tagból álló nőbrigádra. KÉTSÉGTELEN, HOGY A PÁRTÉPÍTÉSBEN máról hónapra nem lehet és nem szabad gyors eredményeket várni. Még a legjobb dolgo­zókat is fel kell készíteni a párttagságra. így jutottak arra a következtetésre, hogy a pártoktatásba elsősorban azokat a dolgozókat vonják be, akikből párttagokat sze­retnének nevelni. Ennek alapján került több fiatal fi­zikai dolgozó, nő a pártok­tatás különböző formáiba, akik közül többen kérték felvételüket a pártba. Bár az eredmények még nem jelen­tősek. de már jelzik, hogy jó úton járnak. A tapasztalatok azt mutatják, még jobban számítaniok kell a szocialis­ta brigádokra, mint eddig tették. Van egy másik tanulság is. Eddig az üzemi csúcsvezető­ség, az alapszervezetek nem foglalkoztak úgy a KISZ- szervezetekkel, mint a párt­tagság utánpótlásának a „műhelyeivel”. Pedig itt is 4 KISZ-alapszervezet mű­ködik több mint 100 taggal. Most újabban 15 fiatal kérte felvételét a KISZ-be is. Vizsgálódásaik során látták és tapasztalták azt is, hogy a szocialista brigádvezetők és a KISZ-alapszervezeti tit­károk között is vannak olya­nok, akikkel érdemes és szükséges úgy is foglalkozni, hogy párttagok legyenek. KÜLÖNÖSEN A FIATA­LOK ÉS A NŐK arányának a növelésében van pótolni­valója a csúcsvezetőségnek és az alapszervezeteknek. Biz tató, hogy ezt felismerték, s következetesen tevékenyked­nek is annak érdekében, hogy a X. kongresszus útmutatá­sait, határozatait teljesítsék. Farkas Kálmán A PAPÍRGYÁR LATKÉPE. a KÜLSŐ RÉSZEKEN MÉG FOLYIK AZ ÉPlTŐMUNKA, AZ ÓRIÁS CSARNOK­BAN PEDIG MAR MEGKEZDTÉK A PRÓBAÜZEMELÉS T. A szabolcsi ipartelepítés újabb jelentős állomásához érkezett. Megkezdték a komplex próbaüzémelést a Papíripari Vállalat nyíregy­házi hullámdoboz- és zsák­gyárában. A 700 milliós be­ruházás 1970'. januárjában in­dult. Hét ország szerelői dol­goztak a 120 méteres fel­dolgozó gépsor beállításán. A gyár 28 ezer négyzetméteres nagycsarnokában több tízezer tonna, eddig nyugati import­ból származó csomagoló­anyagot gyártanak. A hétré­tegű hullámlemezből az ipar, s az élelmiszer-gazdaság fon­tos és korszerű csomagölő-, hang- és hőszigetelő anyagát kezdik meg gyártani — évi 70 ezer tonnával. 1972. november 7-re — az építő és beruházó vállalatok szocialista szerződése nyo­mán — már üzemel a gyár. Az átadási határidőt így há­rom hónappal rövidítik le, s ez 10 ezer tonna csoma­golóanyagot jelent az ország­nak terven felül. A Papíripari Vállalat 18. gyára a nyíregyházi, amely ultramodern berendezésű, félautomata gépsoraival a megye üzemei közül a leg­termékenyebb. A gyárban a nyersanyagtól a késztermé­kig gépesített úton jut végig az áru, emberi kéz érintése nélkül. A nyersanyagot a A DOBOZGYÄRTAS EGYIK ÖRIÄS AUTOMATA GÉPSORÁT KÓSA ANDRÄS É.1 KÁNTOR ISTVÁN IRÁNYÍTJA. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELEI). megyével szomszédos Szov­jetunióból kapjuk, s a hul­lámlemezből kielégítik a sza­bolcsi almaexport extra- csomagolási igényeit is. A nyíregyházi papírgyár­ban jelenleg négyszázan, ősz­től már közel hétszázan jut­nak kényelmes és biztos munkához. Ebben az oktatá­si évben már megindult az új, fiatal szakmunkás-utánpót­lás képzése is: harminc ta­nuló kezdte meg Nyíregyhá­zán a papíripari szakma el­sajátítását. (k. j.) —, de amikor már csak hét­decis, kis családikat lehetett kapni, beláttam, hogy igazuk volt. Valóban arra van igény. Honnan tudták? Fantasz­tikus! Annak idején azt is meg­állapították, hogy nálunk bűnügyi irodalomra semmi igény nincs. De jó, hogy-meg- állapították! Addig ugyanis előfordult, hogy néhanap­ján elovastam egy-egy izgal­mas detektívregényt. Miért, mert azt hittem, hogy olykor igényem van ró, és olykor jólesik egy kis kikapcsolódás. Honnan tudtam volna — ha nem szólnak, — hogy nem esik jól, és nincs rá igényem. Az ember.csak él, bele a.vi­lágba, és fogalma sincs, hogy mi kell s mi nem kell neki. Amilyen butuska vagyok, képes lettem volna továbbra is izgulni egy jó bűnügyi történeten. Egyesele most azt mond­hatják, hogy A vád tanúja című bűnügyi filmhez nem leltet jegyet kapni. Ez igaz. De kik nézik meg azt a fil­met? Azok, akik még nem tudják. hogy nekik arra nincs igényük. No és azok, akiknek sikerült jegyet sze­rezni. Otthon, a családban, min­dig a feleségem mondja meg, hogy mikor mire van igényem. Ha ő nincs, soha­sem tudom meg, sohasem jö­vök rá — amilyen butuska vagyok,. — hogy nekem egy hegyes orrú, tűsarkú, fekete női cipőre van igényem. Ha a feleségem nem mondja meg, mást vettem volna. Esetleg egy cipőt — ma­gamnak. vagy egy inget — magamnak, vagy néhány zoknit, — de ezt is magam­nak. Szerencsére ott volt mellettem a feleségem, aki meg tudta mondani, hogy mit szeretnék. Hát nem bá­mulatos? Honnan tudta, hogy én pont egy női cipőt szeretnék? Mert tudta! És igaza volt. Azt vettünk. Azó­ta már hordja is, és nagyon jól áll a lábán. Most már csak az a kér­dés, hogy van-e igény olya­nokra, akik mindig meg tudják mondani, hogy mire van igény, és mire nincs. Legyünk nyugodtak, ök még ezt is meg tudják mon­dani. IEGYZET Jó napot, gumigyár! Alii a jövő héttől a Nyíregyházi Gumigyárba érke­zik, ízléses, képekkel illusztrált ismertetőt kap majd kézhez. Kisebbfajta Útikalauz ez. ..Jól tudjuk, megille- tődve, s talán idegenkedve lép most be ön gyárunk­ba. Ismeretlenek az emberek, az üzemek, a gépek. Hogy mielőbb jól érezze magát nálunk, engedje meg, hogy’ segítsünk az ismerkedésben.” így hangzik az első mondat, s aztán egy sor célszerű eligazítás, segítség. Nagyon is érthető az a törekvés, hogy a gyárba lé­pőt már az első percekben, a bemutatkozás pillanatá­ban megnyerjék. Mert egy 2 ezer embert foglalkoztató, évi 600 millió forint értékű terméket készítő nagy ipa­ri üzemben egyáltalán nem közömbös, hogyan illesz­kednek be a munkába az újonnan belépő dolgozók. A jó üzemi légkör kialakításának egyik eszközét látják ebben az egyszerű ismertetőben a gyár vezetői. Tudják, hogy a leggondosabb elbeszélgetés sem lehet olyan alapos, részletre menő, amilyet szeretnének. S az sem biztos, hogy az új dolgozóval foglalkozók — a munkaügyi osztályon dolgozók, később a közvetlen ve­zetők — minden érdeklődő kérdésre válaszolni tud­nak, s ha igen akkor a gyárral ismerkedő ember azt mindet meg Is tudja jegyezni. A füzetben mindezt megtalálja s megmutathatja otthon a családjának is. Mert nem titkolják a gyári vezetők: azt is el sze­retnék érni, hogy dolgozóik büszkék legyenek gyáruk­ra. Van mire: termékeiket öt világrészben, mintegy 30 országban vásárolják, ez a korszerű gyár a magyar könnyűgumiipar központja. Az ismertetés, az ismerkedés mellett sok olyan hasznos tudnivalót is elmondanak, amely a beilleszke­désben segít: példán mutatják be a bérezési formákat, felhívják a figyelmet a szociális és egyéb juttatásokra, s szót ejtenek a munkavédelemről is. Elmondják a dolgozónak a törzsgárda és a részje­gyes mozgalom — ez a gyár egyik „specialitása”, a több éve ott dolgozók külön jutalmazását segíti — előnyeit is. Megtudhatja: milyen feltételek teljesítése után élvezheti a most újonnan belépő ezeket a kedvez­ményeket. Jó gondolat volt ez az ismertető, egyfajta figyel­messég része a dolgozókkal való törődésnek. Bizonyára hasznos lesz, segíteni azt a célt, amelyet az ismertető­ben megfogalmaztak: „Azt szeretnénk elérni, ha ön gyárunk dolgozója lesz, derűsen jöjjön dolgozni és tiszta szívvel mondhassa minden műszak előtt már a kapunál: Jó napot, gumigyár!” Marik Sándor Mikes György: Mire van igény?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents