Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám

t872. május 18. met-MAGTARÖISZAe S. old»! IEGYZE TEK Vezetők az első vonalban A vásárló — aki ma még sokszor bosszankodik, hogy a nyíregyházi üzletekben bi­zony jóval szegényesebb az árukészlet, mint például a miskolciakban, debreceniek­ben. vagy éppen a nyírbáto­ri áruházban — talán fel sem figyelt egy őt igen közelről érintő eseményre. Arra, hogy ma egy hónapja ünnepélye­sen elhelyezték a szövetkezeti iparcikk-áruház alapkövét. Sokak figyelmét elkerülhette a másik esemény is, az ápri­lis végi, amikor egy másik iparcikk-áruház létesítésének voltak néhányan részesei, szemtanúi. Szerény két esemény volt, .mégis ünnepi. A deszkafalak mögött azonban megindult a munka, ássák az alapokat. Jó tudni, hogy7 a két új áruház tizenegyszer négyzetméteres alapterülete több lesz, mint Nyíregyháza iparcikkbolt­jainak eddigi összterülete. És ez önmagában is a két esemény értékét méri. Tíz na­pon belül két olyan kereske­2. A tudás becsülete A termelőszövetkezetek nemrégen véget ért második kongresszusán, az Országház kongresszusi termének folyo­sóin arról faggattam megyénk küldötteit, hogyan tudnák összehasonlítani a mostani kongresszust az öt évvel ko­rábbival, s a jelenlegi helyze­tet a.tíz évvel ezelőttivel. • Érdekesek voltak a vála­szok. Ha jól emlékszem, a beregdaróci—beregsurá- nyi—marokpapi egyesített szö­vetkezet elnöke válaszolt az első kérdésre. Azt mondta, hogy az első kongresszus rep­rezentatív tanácskozás volt. Azt demonstrálta, hogy a me- zőgazdasagban lét jogot nyer­tek a szövetkezetek. A mos­tani - nem ilyen volt, hanem munkaértekezlet a javából. -Az egész háromnapos kong­resszus jelentőségét egy mon­LAPSZÉLEN Üzletkötések 1. Két esemeny értéké Tóth Árpád Kopka János Csőszházban Áruház mellett létesülő két — a legkorszerűbb berendezési, kiszolgálási megoldásokat fel­vonultató — másik cég, mint a tanácsi és a szövetkezeti kereskedelem, megnöveli a versenyt. A konkurrenciának pedig mindig is nagy volt a haszna. A kereskedelmi vál­lalatok, s ami még fontosabb számunkra, a lakosság szem­pontjából is. Két esztendő múlva immár három vállalkozás — állami, tanácsi és szövetkezeti szek­tor — verseng a nyíregyházi és a megyei vásárlók forint­jaiért. S ebben a versenyben az a legjobb, hogy kellemes körülmények között, felké­szülten és megfelelő kínálat­tal lehet majd megnyerni a lakosság „kegyeit”. Úgy vélem, hogy a nyitás után minőségi változás követ­kezik be kereskedelmünkben. Nem a nyíregyháziak men­nek majd másfelé, ha olcsó, jó és divatos árut akarnak, hanem ide jönnek. A me­gyéből, s talán még Debre­cenből is. zásokból is láthatjuk. Kere­sik, megfizetik ma már a szakembert, s különösen a lel­kiismeretes és jó szakembert megyénk legtöbb közös gaz­daságában. Becsülik, szeretik a gépet, amelyről korábban még sok helyütt azt hitték, hogy ellenségük, mert elveszi előlük a munkaegységet, a keresetet. Csöppet sem véletlen, hogy a tél végén sorra került zar- számadó közgyűléseken ott osztottak szép pénzeket, ahol mai fejjel, friss fejjel gondol­kodó az elnök akkor ia, ha fiatal, akkor is, ha a régebbi korosztályokból való. Szinte iLú 7 " • r.'ríírff mindenütt, s.pontosam,kimu­tatható, hogy ezerken a helye­ken az el ilők körül ott van a fiatal, jól képzett szakembe­rek gardája. S e termelőszö­vetkezetek nem sajnálják az időt, a pénzt arra, hogy meg­szervezzék a munkát, hogy kikerüljék az üresjáratokat, hogy a modern eljárások egész sorát alkalmazzák. Azt mondtam egy fiatal szakembernek, hogy érdemes elmenniük Lipcsébe, a mező- gazdasági kiállításra, s meg­nézniük a legújabb NDK- kombájnokat. Mire a tvukodi tsz fiatal elnöke mosolyogva jegyezte meg, hogy nem kell odáig menni, elég szétnézni náluk. Ezekből a kombájnok­ból, sőt a legmodernebb gép­sorokból ott is van szép szám­mal. Ez is mutatja: nagy utat tett meg a szabolcsi falu. Egyetlen évtized, de talán egyetlen egy esztendő során is. Érdemes szemmel követni ezeket a változásokat is. Tapasztalatok a Csepel Motorkerékpárgyár nyírbátori üzemében Üzletszerző körútja során kissé ingerült hanggal fogad­ták az egyik vállalatnál a piackutatót. Igaz. hogy az ajánlat — nem keresett anyagról volt szó — talán ép­pen az eladó számára, mint­sem a partner részére volt előnyös. Bizonyos árenged­ménnyel azonban még min­dig egyensúlyban tarthatták , volna az egyezség gazdasá­gosságát, a kölcsönös érde- kéltségét. A dolgavégezetle- nül távozó piackutató másutt talált partnerra. Oda jár most v már gyakrabban, s viszi az ajánlatot nehezebben besze­rezhető cikkek, anyagok lis­tájával is. Ha megkérdezik tőle: „miért nem megy a má­sik félhez?”, így magyarázza az okát: „Nem szívesen megy oda az ember, ahol a hangu- v lattól függően nyitnak ajtót, „ vagy éppen fordítva”. Egy világhírű svéd cég ” olasz modellőre hetekig ku­tatott, dolgozott megyénk egyik közismert cipészipari szövetkezetének modellező­műhelyében. Csak szóban ki­látásba helyezett kapacitás­lekötéssel, kizárólag az ott készülő minták sikerétől füg­gően. Mégis szívesen fogad­ták. kedvébe jártak. Azzal a jelszóval, hogy: „ha ma nem, hát holnap, szükség lehet még a jó viszonyra”. A jó szóért — még ha tolmács útján is lehetett megoldani — nem mentek a szomszédba. Nem véletlen, hogy ebből az üzem­ből a termék mintegy 95 szá­zaléka ez évben is exportra készül. A szanálástól éppen „meg­mentett” ipari szövetkezet új elnöke mondta a minap: „Lenne itt munka is, ha az ügyfelekkel megfelelő hang­nemben beszéltek volna.” Mert a tönk szélére jutott, jó- u részt szolgáltatótevékenysé­get végző vegyesipari üzem jelenleg is munkaellatoUsági delmi létesítmény építése kezdődött a megyeszékhelyen, amely évszázadok, s különö­sen az utóbbi huszonhét esz­tendő kereskedelemfejleszté­si munkájának csúcsa lesz. S elsősorban nem azzal, hogy többszintes áruházakkal ren­delkezik másfél két év múltán a nyírségi főváros. Nem is a létesítésükre fordított — ki- leneven-kilencven milliós -— összegek avatják ezeket a tör­ténéseket a szokványos beru­házás-indítások fölé. Akkor mi az, aminek e két esemény nyomán különös­képpen örülhetünk? Legelőször talán annak, hogy az új áruházak tervei lát­tán megállapíthatjuk: Nyír­egyháza kereskedelme felzár­kózhat az országos szinthez. Megértük, hogy a megyei ke­reskedelem központjában nem csak nyereséget termelnek, hanem a hasznot ajakosság jobb. kulturáltabb kiszolgálá­sára fordítják. Másrészt már ma is teljesen logikus a kö­vetkeztetés, hogy a Centrum dalban így sűrítette: „A kor­szerű mezőgazdaság kialakí­tásának kongresszusa ez...” A másik kérdésre többen is véleményt mondtak megyei küldötteink közül, s ezek tö­kéletesen fedték az előző mondat tartalmát. Hogy pél­dául még tíz éve is az volt a legnagyobb gond az egyes szövetkezetekben, milyen val- lású ember legyen az elnök. Míg jelenleg? Hogy olyan ember legyen az elnök, aki ér­ti a munkáját, aki felkészült. Aki ismeri, alkalmazza a legkorszerűbb agrotechnikát, aki a piac igényei szerint ter­mel. s a munka után járó be­csületes jövedelmet meg tud­ja szerezni a tagságnak. Tíz éve alakult szövetkeze­teink nagy része. S hogy mi­lyen óriási a változás az em­berek gondolkodásában — azt ezekből a tömör meghátáro­gondokkal küzd! S ha ezt a példát nem is lehet általáno­sítani, azt mégis tényként fo­gadhatjuk el: a jó kapcsolat­ra. az udvarias hangnemre nem csak a pult mindkét ol­dalán, hanem az iparban is szükség van. Különösen most, amikor a termékek eladása, gyors elhelyezése, a kapacitás mielőbbi lekötése a cél, ami nélkül könnyen elúszik a jól megtervezett nyereség is. Természetes, hogy mindez nem indokolja a vég nélküli, sokszor bántóan nagystílű reprezentálásokat, költekezé­seket. Az udvarias modor, a megértő érdeklődés még nem jelent megalkuvást. A barati megbeszélések is lehetnek közgazdasági szemlélettel megalapozott, megfontolt üz­letkötések alapjai. A tanyaközponttól enyhén / hepehupás terepen visz az út a Szabolcs Szakszövetkezet nyolcholdas dinnyéséhez. A dűlőút melletti akácsortól nem messze, a dinnyeföldbe kissé beékelve áll a csőszház. Csőszház és nem kunyhó, mint valamikor, összerakha­tó elemekből, előtér konyhá­val és a szoba, amely már­cius tíztől Kovács Ferencnek és feleségének, Burda Máriá­nak nyújt otthont. Feri bácsi — mert itt így illik a megszólítás — fárad­tan, de elégedett hangulat­ban mutatja a hatalmas táb­lát, amelyen katonás rendben sorakoznak a frissen ültetett dinnyepalánták. — Csakhogy ez is megvan! Az idő is kedvezett, most már jöhet a meleg. — Ketten dolgoztak? — Nem, segítséggel. Ilyen területhez két ember kevés ilyenkor. — Mióta csinálják? — Itt négy éve, de már har­minc is elmúlt, hogy önálló­an elkezdtem. Még a nagy­apám is dinnyés volt. — A jövedelem? — Mikor, hogy. Itt tavaly tizenöt holdon termeltünk. Ha jól emlékszem, az összes be­vétel százhatvanezer forint volt, abból bennünket illetett nyolcvanezer. Két családnak, hét hónapra. Előfordul több is, de megesett már másutt, hogy pénz nélkül mentünk haza. — Az itteni négy évből me­lyik volt a legjobb? — Az első, a hatvankilen­ces. Akkor is nyolc hold volt, mint most, de ötvenezer fo­rint jutott a dinnyésnek. Balogh András, a motorke­rékpár I. és II. üzemének ve­zetője mosolyogva nyúl a zsebébe. Pénzt kotor elő. Öt forintot, a „büntetést” égj7- és kétforintos érméként csorgat­ja be az asztalon álló apró. műanyagból készült kis posta- ládikába. a nyíláson. A töb­biek kuncognak. — Ez volt az első „beszál­lásom” — említi. Szabó Jenő igazgató szerint jogos, mert nem javítottak a hajtómúten- gelvnél a technológián és úgy küldték Csepelre. Később Balogh: — Ez nem teljesen áll így. Az első 250-es szérián javítot­tunk. Igaz. a másodikon már nem. De nem is kérték, meg­felelt úgy is. Csakhogy erről nem tájé­koztatta a művezető a kollek­tívát. E mulasztásért fizetett „büntetést”. A pénzt nyelő kis postaláda minden hétfőn és csütörtökön jelen van a ta­nácskozáson. Ilyenkor értéke­lik a Csepeli Motorkerékpár- gyár nyírbátori üzemében a vezetők az elmúlt heti mun­kát, gondokat, feladatokat. Mindent. Itt nemcsak az időt mérik pénzre. Aki egy percet késik, egy forintot fizet. De ha valaki elmulasztja a koo­perációt más üzem vezetőjé­vel, s ebből késedelem szár­mazik — noha nem is olyan nagy — öt forintra „bünteti" a kollektíva. Leküzdeni a távolságot Közös döntés. Igaz, nem nagy dolog, de fegyelemre, pontosságra nevel. Kétségte­len súlyosabb mulasztás ese­tén hatásosabbra „fegyelmi”. Ezt azonban igyekeznek meg­előzni. Egyik módja ez is. — Restelli az ember a mu­lasztását — mondja Balogh András, az alig 23 esztendős üzemvezető, akinek irányítá­sa mellett csaknem másfél száz ember dolgozik. Ezek kö­zött müvezelők, diszpécserek, csoportvezetők, gépbeállítók stb. S bizony nemcsak az üzem első számú vezetőinek van gondja-baja, hanem a termelést irányító parancsno­koknak: üzemvezetőknek, művezetőknek, csoportveze­tőknek is. Ezekről beszélgettünk. Is­merik a részletes tervet, prog­ramot, a számokat. Tudják, hogy például ebben az évben a nyírbátori üzemben 35 ezer motorkerékpárhoz kell alkat­részeket gyártani. Vas- és épületszerkezetekből 35 mil­liós az 1972. évi terv. Míg ezek teljesülnek, sok gonddal kell megküzdeniük az első vo­nalban dolgozó vezetőknek. E „kisvezetőkön” sok mú­lik. — A szakszövetkezetnek is jó a dinnyetermesztés? — Kifizetődőbb, mint akár­mi. Lényegében csak a föl­det adják, nem sok ezen kí­vül a kiadás. Ha nekik len­nék, még nagyobb területen termeltetnék dinnyéi, Ugv. mint nálunk, odahaza Csánv- ban és Horton. Benn a csőszházban táska­rádió, a fal mellé támasztva kerékpár. Két kutya — Csöpi és Fickó — macska, néhány baromfi hatalmas kenderma­gos kakassal. Két gyöngy- tvúk. Ládában egy tyúkanvó alig pár napos csibéivel, de az udvaron is egy tyúkalja majdnem rántani való kelte­— Csepel, a törzsgyár és Nyírbátor között nagy a tá­volság — mondja Balogh András. — Az ottani szere­léshez itt kell pontosan, na­ponta biztosítani az alkat­részgyártást. Programozás szerint egy hónapra előre fi­gyelni a normaórák teljesíté­sét. És bizony, adódik anyag­ellátási probléma. Például nem kapunk olyan anyagot (csőtengelyt), amely a terme­léshez es a program teljesíté­séhez szükséges. Ezt már sokszor előre egy héttel vagy egy hónappal tud­ni kell. És jelezni, sürgetni, kopogtatni az áruforgalmi osztálynak. Különben megáll a munka. —- Rájuk tartozik, hogy mit tesznek, de nekünk anyag kell. És én ezt közlöm — mondja az üzemvezető. —■ Különösen hónap elején van ellátási gond. S emiatt késik az alkatrészellátás. Selejí és „lüieleiiijáfck“ Olajozottan szükséges együtt­működni üzemeknek a gyá­ron belül és Csepellel. Nyír­bátorban a motor III. üzem­ben készítik a motorkerékpá­rokhoz szükséges villaburko- latokat. Ezeket Csepelre kül­dik krómozásra, s onnan ér­kezik vissza Nyírbátorba, de már a motor II. üzembe. — Ha későn érkeznek, már bennünket sürget a termelési osztály, mi lesz a komplett- vilia-szállításokkal? — ma­gyarázza az üzemvezető. Elégedett a munkafegye­lemmel, a tempóval, késés nincs, csak az anyagellátási gondokat ismétli. Ez okoz számára a legtöbb problémát. Több a göhÖiá Ivarg Györgynek, aki a motor III. üzemben művezető. Tapasz­talt. rutinos szakmunkás, s immár 23 éve dolgozik a bá- tori üzemben. Nyolcvanöt embere van. — Legalább 150—160 féle alkatrészt gyártunk a motor- kerékpárokhoz. Különböző szériákban. Legnagyobb gon­dom az. hogy e sokféle al­katrész gyártása sok hibaszá­zalékkal jár. Szinte naponta megtörténik, hogy szerszámot kell cserélni, nehogy selejtes legyen az alkatrész — ma­gyarázza. Ez időveszteséget és kere­setcsökkenést is okoz egyes dolgozóknál. — Ilyenkor aztán bosszan­kodnak az emberek a szer­számkészítőkre. meg a beállí- tókat sem dicsérik — említi. — Nem egyszerű eg.y ilyen vi­déki gyáregységben, ahol sok az új es tapasztalatlan mun­kás. Ezek betanítása rengeteg türelemmel jár. Néha meg haza is kell küldeni embere­ket. mert beittak. Nem egy népszerű feladat. Meg kell tenni. Fegyelemnek kell len­ni. Elkerülni a balesetet. Né­ha mondják a magukét, csak hallgassa az ember, de akadt már olyan is, aki megköszön­te — emlékezik. tői húshibrid. Mintha csak odahaza, Horton lennének. — Be kell rendezkedni. A rádióra is szükség van. mert nélküle tájékozatlan az em­ber. A kerékpár is kell a be­vásárlásokhoz. hiszen min­dennap főzünk... Néha nem is kettőnk részére. Négy lá­nyunk van, azok is eljönnek néha. Csöpi meg Fickó éjsza­ka segítenek a csöszködésnél, ha érik a termés. — Akad tolvaj? — Sajnos. Sok itt a „határ- járó”. De hát mit mondjak? Tavaly személygépkocsival loptak meg. Aztán sok a po­tyázó. Jönnek a városból gép­kocsival. aztán viszik, néme­lyik még megköszönni is el­felejti. — Nem fárasztó már ez ilyen korban, távol a meg­szokott otthontól? — Már az. de nem szokat­lan, Csány és Hort két van­Említi a selejtet, amit meg kell fizetni annak a munkás­nak, aki csinálta. Ezt észre­venni, megmagyarázni. s ügyelni, hogy máskor ne for­duljon elő. Leginkább az új dolgozókkal fordul elő. — És arra is vigyázni kell, hogyan magyarázza meg áz ember, mert könnyen „meg­lépnek” az üzemből. S bizo ny manapság elég nehéz munka­erőhöz jutni. Ha az én időm­ben valaki öt percet késett, megkérdeztük: mi az. szaki- kám, csak nem délutános?! „...nehogy enge met hibáztassanak“ Szóba kerül a fizetése. Mondja, nem jön ki a havi 3500-as átlag. — Enn; it egy jó szakmunkás is megkeres, így érdemes művezetőnek lenni? Úgy érzem, ez nincs megfizetve. És még nem is 8 órát dolgozik az ember. Balaban János 24 éves. Szakmája kazánkovács. Pes­ten tanulta, hazajött. Terem községben laknak a szülei, ó albérletben lakik Nyírbátor­ban. A vasszerkezeti üzem­ben csoportvezető. — Tizenhét emberem van. Négy variált brigád. Van kö­zöttük szakképzett géplaka­tos. hegesztő, betanított és se­gédmunkás — mondja. Munkájuk nehéz, daru nincs, villás emelőkkel emel­getik a súlyos munkadarabo­kat. Némelyik 3—4 tonnás. Csoportteljesítmény van. Itt mindenkinek meg kell dolgoz­ni a pénzért. — Jómagámnak is be kell segíteni, rajzot megmagyaráz-7 ni. hogy eligazodjanak, s ha már mindenki dolgozik, ak­kor csinálhatom a magam munkáját. Elégedett vagyok, 12 forintos órabérem van, de ha kevés' a százalék, zsörtö­lődnek az emberek. Gondos­kodni kell róluk, hogy rend­szeresen legyen munka, ne­hogy engem hibáztassanak — magyarázza. Megtörtént, hogy a munká­sok saját hibájukon 'kívül, anyaghiány miatt álltak. Ilyenkor kiegészítették a bé­rüket a 100 százalékra. — Ez a dolog egyik oldala. Persze előfordul, amikor ne­kem kell szólni az ácsorgói miatt. Ez a csoportvezető fel­adata. Nem népszerű, de szükséges, a többiek érdeke is megkívánja. Ök is szólnak, ha már több a soknál. Ott, a munkapadoknál, a termelés első vonalában dől el, teljesítik-e a tervet, a ter­melékenységet, a jövedelmet. S hogy lesz-e nyereségrésze­sedés. és mennyi. Ez elsősor­ban a munkásoktól függ. De sok múlik a vezetőkön, a ter­melést közvetlenül irányító üzem-, mű- és csoportvezető­kön is. Farkas Kálmán dorló falu. Ebből élnek, s nem is akárhogyan. Gazdag falu mind a kettő. Nekünk is van Horton szépen berendezett, nagy lakásunk. Szépen beálltak a görög­dinnye és sárgadinnye-palán­ták. A kisebbek még égnek fordítják könnyű hajtásaikat, a nagyobbak már vízszintesen tartják rövid indájukat. A dinnyés elégedett, jó időt ka­pott az ültetéshez, korán ke­rült a földbe a tápkockás pa- lántasereg. — A jövő héten lehet ka­pálni— mondja a hatvankét éves ember, s tekintete biza­kodva pásztázza végig az ígé­retes ültetvényt. Legalább kéthetes az előny. Ha sikerül, ez a nyolc hold is hoz annyit, mint tavaly a ti­zenöt. Xetti Arpaá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents