Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám

oldal RELÉT-MAGYAR©RSZA<5 fWS. május ÍR Korunk mezőgazdasága A kutatási eredmények felhasználása megyénk növénytermesztésében Az, alábbiakban (Jkket közlünk dr. Klenczner Im­re kutatóintézeti igazgató elöadasa részleteinek fel- használásával, amit az MTESZ-ben tartott a mező­gazdasági könyvhónap ide­jén. Minden kutatási eredményt, S így a mezőgazdasági kuta­tások eredményeit is, me­gyénkben a termelési ered­ménye^ alakulásában, azaz a termésátlagok növekedésé­ben mérhetjük le. Mezőgaz­dasági üzemeinkben a nagy­üzemi gazdálkodásra való át­térés óta évről évre emelked­nek a termelési eredmények. Megyénk termelőszövetkeze­tei például a kiemelt főbb nö­vények tekintetében a II. öt­éves terv átlagához viszonyít­va a harmadik ötéves terv időszaka alatt mintegy 20,6 százalékos termelési növeke­dést értek el. A negyedik öt­éves terv első évében néhány növényféleségnél az előző éveket is meghaladó termés­átlagok jöttek létre. A mezőgazdaság növény- termesztési kutatásának eddi­gi eredményei leginkább a termesztéstechnológia egy- egy fázisának korszerűsítését célozták, például intenzív faj­ta, vegyszeres gyomirtás, gé­pi betakarítás stb. Ezek a ku­tatási eredmények bár igen jelentősek, de egymaguk nem biztosították kellő mértékben a termelési eredmények köz­vetlen fokozását. A kutatási eredmények alkalmazása leg­jelentősebb és legnagyobb ha­tású volt az őszibúza-termesz- tésben, ahol az utóbbi évek­ben a nagy termőképességű fajták alkalmazásával egy­idejűleg az egész termesztés­technológia új alapokra' ke­rült. Ma, a kukorica termeszté­sében mezőgazdasági üzeme­ink 100 százaléka használ hibridkukorica-vetőmagot, de a termesztés komplexicitása korántsem jelentkezik úgy — igaz, ismert nehézségek foly­tán — mint ahogy az kidolgo­zásra és néhány üzemben be­vezetésre került. Kötött tala­jainkon a napraforgó vetés- területén ma már közel 100 százalékban termelnek magas olajtartalmú, gépi betakarí­tásra alkalmas, nagyobb ter­mőképességű külföldi fajtát, de itt is hiányzik néhány láncszeme a korszerű ter­mesztéstechnológiának. Ter­melőszövetkezeti gazdasá­gaink napraforgó termésátla­ga 1971-ben hektáronként 12,4 mázsa volt, mely 35 százalék­kal haladta meg a második ötéves terv termésátlagát. Megyénk jellegzetes nö­vénykultúrája — burgonya és dohány — közül az utóbbi termésátlaga még ma is el­marad az országos átlagtól, ugyanakkor a burgonya ter­mésátlaga már a harmadik ötéves terv átlagában is meg­haladta az országos, valamint az előző ötéves terv átlagát, s az elmúlt év 140 mázsa hek­táronkénti terméseredmé­nyével bizonyította a komp­lex kutatási eredmények ter­mésnövelő hatását. Gyümölcstermesztés terén a megyére jellemző téli alma termésátlaga az utóbbi évek­ben nem mutat ugyan szem­betűnő emelkedést, de a kí­sérleti eredmények kapcsán alkalmazott telepítési mód­szerek, a talaj tulajdonságai­nak legjobban megfelelő alany megválasztása, a nö­vényvédelem korszerűsödé­se, termésszabályozási mód­szerek fokozatos alkalmazása, szedési időpont stb. egyenként és együttesen is hozzájárul­tak ahhoz, hogy minden év­ben meghaladja az országos terméseredményeket. Az utób­bi években a bogyós gyü- mölcsűeknél mindinkább tért hódítanak az intenzív fajták telepítése. Zöldségtermesztésünk szín­vonala sokat fejlődött a har­madik ötéves tervben, de így is jelentősen elmarad az or­szágos átlagoktól. Kezdeti eredménynek mondható talán az a tény, hogy elsősorban a konzervipari célra alkalmas zöldségnövényeknél tapasz­talható a nagyobb termőké­pességű, döntően külföldi faj­ták elterjedése. Az utóbbi évtizedben a ha­gyományos szerves anyagra alapuló tápanyagellátást fo­kozatosan felváltotta a mű­trágyák alkalmazása. Jelen­leg egy-egy üzem, de az egész megye termelésének eredmé­nyességét nem a felhasznált istállótrágya mennyisége, ha­nem az egységre jutó műtrá­gya-felhasználás szabja meg. Kutatási eredmények és gya­korlati megfigyelések azt bi­zonyítják. hogy a műtrágyák hasznosulása kevésbé függ a klimatikus adottságoktól és így növelik a termésbiztonsá­got. A második ötéves tervben összesen 354 000 tonna mű­trágyát használt fel megyénk mezőgazdasága. A harmadik ötéves tervben felhasznált műtrágyamennyiség 610 000 tonnára emelkedett. .A kutatási eredmények egy­értelműen bizonyítják, hogy a megyében általánosan hasz­nált műtrágyamennyiségek még ma sem elégségesek a maximális termésátlagok el­éréséhez. Szükséges a tápláló- anyagok adagjainak további növelése, ami viszont együtt jár a termelési költségek nö­vekedésével. Keresni kell azo­kat az új műtrágyaformákat és új trágyázási eljárásokat, amelyek alkalmazásával költ­ségnövekedés nélkül megvaló­sítható a nagyobb adagú mű­trágyázás, ezen keresztül a nagyobb termések elérése. Ilyen például a folyékony műtrágyák, a komplex ható­anyagú szilárd és folyékony trágyák, valamint a tartalék­trágyázás érdekében felhasz­nálható nyersfoszfortrágyák alkalmazása, melyek üzemi technológiájának kidolgozá­sával intézetünk jelenleg fog­lalkozik. A tápanyag-hasznosulás nagymértékben függ a talaj - műveléstől. A helyesen alkal­mazott talajműveléssel sza­bályozható a talaj víz- és táp­anyagforgalma, a talajvéde­lem és ez által a magasabb termésátlagok elérését meg­határozó gyökér- és növény­fejlődés. Ezen termesztéstech­nikai követelmények elérése érdekében dolgozta ki intéze­tünk a kötött talajok mély, il­letve mélyítő művelésének technológiáját, amely hozzá­járult ahhoz, hogy ma már üzemi méretekben is alkal­mazzák a meliorációs mun­kákban. Ehhez kapcsolódik azon kutatási eredményünk felhasználása is, amelyet a sa­vanyútalajok megjavítására dolgoztunk ki. Folyamatban van a homok­talajokra alkalmazható redu­kált művelés kidolgozása, amely elsősorban a gépierő- ráfordítás csökkentésében, a kevesebb műveletszámban nyilvánul meg, s így a jobb tápanyag-hasznosuláson ke­resztül a biztonságosabb és nagyobb termésátlagokban realizálódik. A talajerő-gazdálkodás, a talajművelés és javítás komp­lex alkalmazása lehetőséget teremt a termelési szerkezet olyan irányú megváltoztatá­sára, amely az intenzív nö­vénykultúrák termesztését he­lyezi előtérbe. A gyepgazdálkodás időszerű kérdései Védekezés az almafalisztharmat ellen Az almafalisztharmat (Po- dosphaera leucotricha Eli et Ev., — Salm.) a téli alma, el­sősorban a jonatán egyik leg­jelentősebb kórokozója. Száraz időjárás esetén a betegség okozta' terméskiesés 50%-os is lehet, mivel spó­ráinak (konidiumainak) csí­rázásához 20—24 C-fok hő­mérséklet és a levegő magas páratartalma szükséges. (Na­gyobb esőzés esetén a spórák optimális hőmérsékleten sem csíráznak.) A tünetek már rügyfaka- dáskor megjelennek, mivel a kórokozó a termő és a hajtó rügypikkelylevelek közé még a nyár elején behúzódik gombafonalaival (miceliumai- val). Ezek a kora tavaszi el­sődleges (primer) fertőzés el­indítói. A beteg rügyekből fejlődő fiatal leveleken fehér, lisztes bevonatot láthatunk, majd a levelek mereven felfelé áll­nak, besodródnak és elhalnak. A gomba fonalai a hajtás szá­rát is bevonják. Az erősen lisztharmatos hajtást „gyer­tyának” nevezzük. A levelek elszáradása következtében a lisztharmatos hajtások fejlő­désükben megállnak és gyak­ran el is pusztulnak. A gombafonalakon oldalel­ágazások, spóratartók fejlőd­nek, amelyeken a hőmérsék­let emelkedésével spórák (ko- nidiumok) képződnek — má­sodlagos (secunder) fertőzés — ezek terjesztik a betegsé­get, újabb és újabb hajtáso­kat, leveleket fertőznek meg. A fertőzött termőrügyekből fejlődő bimbók is lisztharma­tosak, kisebbek, mint az egészségesek, a helöfek fejlő­dött. virágok deformálódnak, elkorcsosulnak, később elbar- nulnak, elszáradnak, majd le­hullanak. A gyümölcsön csak egész fiatal korban találhatók gom­bafonalak, ezek eltűnése után a helyükön vékony, párás ré­teg marad vissza, ami annál szembetűnőbb, minél fejlet­tebb, nagyobb a gyümölcs. A parásodás tulajdonképpen fel­nagyított képe a korábban meglévő gombafonál-háló- zatnak, parásodás ugyanis ott képződik, ahol a gombafona­lak a gyümölcsön feküdtek. VÉDEKEZÉS­TECHNOLÖGIAI AJÁNLÁS: 1. A talaj tápanyagokkal való ellátottsága befolyásolja a lisztharmat-fertőzés kiala­kulását. A nitrogén egyoldalú alkalmazása fokozza az alma­fák — kórokozóval szembeni — fogékonyságát, ugyanakkor 3 foszfor és a kálium növe­lik az almafák — kórokozó­val szembeni — ellenálló-ké­pességét. Célszerű az N, P, K műtrágyák (hatóanyagban ki­fejezett) 2:1:3 arányú haszná­lata, ez gyakorlatilag 18— 26 q/ha vegyes műtrágya ki­juttatását jelenti. 2. A kémiai védekezést mechanikai védekezéssel ala­pozzuk meg. A nyugalmi idő­szakban a lisztharmatos, „gyartyás” vesszőket a Nagy Sándor-féle, vagy Szabolcsi metszéssel távolítsuk el. 3. A permetezéseket az alábbi fenológiai stádiumok­ban (fejlődési szakaszokban) célszerű elvégezni: a) rügyfakadás előtt, b) rügypattanáskor, c) zöldbimbós állapot elején, d) pirosbimbós állapotban, e) teljes virágzáskor, f) sziromhullás után, g) a további permetezések a fertőzés mértékétől függően 8, vagy 12 naponként megis­mételve. Az alábbi kéntartalmú, dl. kénpótló növényvédő szereket használhatjuk: Thiovit (80% kén), 0,3—0,75% Dunakol (80% kén) 0,2—0,7%. ~ A kénkészítményeket virág­zás után alacsonyabb dózis­ban használjuk. Fungicid (gombaölő) hatásukat 12—15 C-fokon fejtik ki, de 22—25 C-foknál perzselnek. (A kén­készítmények a gyümölcsfa­atkákra gyérítő hatásúak.) Morestan (25% kinometio- nat) 0,03—0,05%. Karathgne FN—57 (25% dinokap) 0,1%. Mancokar (53,4% mankoceb + 8,7% dinokap) 0,3%. A Mo- restant virágzás előtt 0,05%- os, virágzás után 0,03%-os tö­ménységben használjuk. A gyümölcsöt sziromhullás után 4—5 hétig perzselheti. A Morestan, a Karathane FN— 57 és a Mancokar (almafa- varasodás ellen is jó) 4—5 C-foknál már gombaölő ha­tású. (E szerves kénpótlók is gyérítik az atkákat.) Fundazol 50 WP (50% be- nomyl) 0,08%. (Termőía-egy- ségenként 1—1,2 dkg szer 800—1600 1 ha permedében) A Fundazol 50 WP szisztemi- kus hatású gombaölő szer. Al­mafalisztharmat és varaso- dás ellen egyaránt jó. A szer bekerül a növény nedvkerin­gésébe és az egész növényben szétterjed. (Megnyújthatja a növény vegetációs idejét, a későbbi rügyzáródással.) Így kevésbé van kitéve az eső le­mosó és a fény elbontó hatá­sának. Célszerű a szert fel- használás előtt vízzel beke­verni és kb. egy óráig duz­zasztani. Ily módon megfelelő szuszpenziót kapunk s nem kell tartanunk a szórófejek bedugulásától. A jobb tapa­dás érdekében nedvesítő szert adhatunk hozzá. Az esetleges toleráns (tűrő) gombatörzsek kialakulását „hatóanyag” ro­tációban (körforgásban) való alkalmazásával előzhetjük meg. Lúgos kémhatású és ola­jos szerek kivételével a hasz­nálatos szerekkel keverhető, pl. ha az almafalisztharmat mellett állati kártevő is fel­lép, a Saíidon 40 WP (40% prolate) 0,25%-os permetlevé- vel kombinálva alkalmazzuk. A lisztharmat elleni perme­tezéseknél a munka- és bal­esetvédelmi óvó rendszabá­lyokat szigorúan tartsuk be! Széles Csaba főiskolai adjunktus Az árvíz sújtotta vidék részletes mezőgazdasági vizs­gálata alapján jelentős a te­rületen a szálastakarmány- hiány. Pedig a debreceni ag­ráregyetem által elkészített „Mezőgazdasági fejlesztési terv” irányelvei szerint eb­ben a térségben az állatte­nyésztés és ezenbelül első­sorban a szarvasmarha- és a juhtenyésztés fejlesztésére kell törekedni. Ez az ellentmondásosnak látszó terv megvalósítható a gyepek szakszerű kezelésével, termesük növelésével és kor­szerű hasznosításával. Ma már a kísérleti eredménye­ken kívül sok nagyüzem adatai is igazolják, hogy a jelenlegi fű-, illetve szénater­mések sokszorosukra növel­hetők. Nem ritkák az olyan üzemi adatok, amelyek sze­rint az 5—6 q/kh szénaérték helyett elérték az 50—60 q szénaértéket, vagy esetleg még ennél is többet. Első feladatként a legjobb adottságú gyepek szakszerű műtrágyázását jelölhetjük meg. A részletes helyszíni vizsgálatok szerint átlagosan 40—60 q/kh széna közti ter­mést érhetünk el a vidék leg­több gyepén. (Ez átlagos ér­ték, mert vannak helyek, ahol a 80 q/kh széna eléré­sére is van lehetőség, máshol mindössze 25—30 q a hol­danként szénatermés lehető­sége.) VÍZSZÜKSÉGLET 1 Q SZÉNÁHOZ A vizsgálatok adatat sze­rint a műtrágyázatlan gyep 1 q széna megtermesztéséhez holdanként 20—25 mm csa­padéknak megfelelő vizet párologtat el (ez hektáron­ként 11—14 mm csapadéknak felel meg). A jól műtrágyá­zott gyep viszont a hasznos csapadék minden 10 mm-ből holdanként 1 q szénát terem. A szakszerűen műtrágyázott gyep a műtrágyázás 3., 4. évétől kezdve már 7—3 mm/kh hasznos vízből állít elő 1 q szénát. Az árvíz sújtotta terület átlagos csapadéka évente 580—600 mm. Ebből a víz­mennyiségből Vs rész nem hasznosul (elfolyik, elpáro­log), marad tehát hasznosít­ható vízként 390—400 mm. Ez 39—40 q/kh szénatermést tesz lehetővé öntözés nélkül, ha a műtrágyázás szakszerű. MÜTRÁGYASZÜKSÉGLET 1 Q SZÉNÁHOZ A gyepműtrágyázási kísér­letek összesített eredményei alapján minden mázsa szé­nához 3—4 kg nitrogén ható­anyag + 0,7—0,9 kg foszfor hatóanyag és 1.4—1.8 kg káli hatóanyag szükséges. Akkor műtrágyázunk szakszerűen, ha az elérhető termés min­den mázsájára a fenti mű­trágyamennyiséget biztosít­juk. Üde talajon az alsó ha­tárok értékeit adhatjuk, szá­razabb talajokon a műtrá­gya kissé rosszabbul haszno­sul. Fentiek szerint a vidékre jellemző 40 q/kh szénater­méshez a következő műtrá­gyát kell kiszórnunk: 3,6 q ammóniumnitrát -f- 1,6 q szuperfoszfát -f- 1.8 q, 40 %­Cukorrépa-betakarító gépsor Három gépegységből álló. nagy teljesítményű cukorré­pa-betakarító gépsort gyárt a MEZŐGÉP Vállalat Szek- szárdon és bölcskei telepén. A Tolna megyei vállalat ta­valy kezdte meg a CK—6-os cukorrépa-kiszedő, valamint a CR—6 jelű cukorrépara- kodó-tisztító gép gyártását, s ezekből százat adott át a ke­reskedelemnek, illetve a me­zőgazdasági üzemeknek. Ezt a gépsort eddig külföldi gyártmányú cukorrépa-fe- jelő géppel kellett kiegészíte­ni. Az idén azonban már cu- korrépa-fejelö gépeket is gyártanak. Ebben az évben mindhárom gépből 150—150- el készítenek. A három egy­ségből álló gépsor műsza­konként nyolc hold cukorré­pa termését takarítja be, a 1616105*01 kezdve a kiszedé­sen át a rakodásig és a tisz­tításig. A gépek külön is mű­ködtethetek. os kálisó holdanként. Üdébb talajon könnyen elérhető a 60, vagy éppen 80 q/kh szé­natermés is, ha annak meg* felelően műtrágyázunk. a műtrágyák KISZÓRÁSÁNAK IDEJE Olyan gyepen, amelynek csak 400 mm körüli hasznos víz áll rendelkezésére, a műtrágyát egyszerre szór­hatjuk ki, éspedig tél végén. A foszfor- és kálimű­trágya október közepétől március végéig bármikor ki­szórható, ha a talaj nem ke- nödik. A nitrogénműtrágyát tél végén szórjuk ki egy-, szerre. 60 q kh, vagy annál nagyobb szénatermés lehető­sége esetén tél végén szór­juk ki a nitrogénműtrágya kétharmad részét és az eiső kaszálás után a fennmaradó Vs részt. A ZSOMBÉKQSOK JAVÍTÁSA A helyszíni felmérések sze­rint a Tiszahát, Szamoshát és Erdőhát vidékén igen sok a zsombékos gyep. A zsombék a kelleténél több víz jelenlé­tével függ össze. Ennek oka lehet a magas talajvíz, vagy a magasan lévő talajvízzáró ré­teg. Néha a felázott talaj, vagy még fel nem szikkadt talaj járatása is zsombékoló- dáshoz hasonló talajbolyga­tást eredményez. A zsimbékos gyep legtöbb esetben előzetes vízrendezés­re sz,oruí- Ha a magasan le­vő vízzáró réteg miatt zsom- békosodik a gyep, akkor nem szükséges az előzetes vízren­dezés, hanem a talaj szikka- dása után nyitott tárcsával, vagy disztillerrel járatjuk a szükséghez képest, A tárcsa (disztiller) után gyűrűshen­gert járatunk és így alakítjuk ki a talaj sík felületét, Az ilyen módon megjavított fe- . lületű talajon levő gyep 60—■ 80 q/kh szénatermésre képes. Ez a termés azonban csak a szakszerű műtrágyázás utá­ni harmadik évben „áll be”. A GYEP TELEPÍTÉSE Sok helyen problémát jeü lent az árvíz által kipusztí- tott gyep is. Az árvíz vissza­húzódása óta nagyon sokat javult a gyep. A kis iszapbo- ntásúak máris helyrejöttek, a hosszú időn át víz alatt le­vők azonban még most is csupaszok, illetve gyomosak. Ezeken a területeken disztil- leres talaj-előkészítés után gyepesítést irányozhatunk elő. Most tavasszal, vagy nyá­ron csak az öntözőberende­zéssel rendelkező területekre tervezhetünk telepítést. Más­hol jobb az augusztusi, vagy a tél alá való telepítés (októ­ber végétől november vé­géig). Lényegében hasonló időben telepítjük a szakosí­tott szarvasmarhatelepek kö­rüli legelőket is. A gyep keverékére vonat­kozóan helyszíni vizsgálatok alapján mondhatunk részle­tes tájékoztatást. Az év fo­lyamán gyakran végzünk vizsgálatokat az érintett te­rületen, ezért több lehetőség kínálkozik a helyszíni meg­beszélésekre, szakmai tájé­koztatókra. Év közben a gyep termésé­nek szakszerű hasznosítása lesz a fő feladat. A májusi nagy fűtermés jelentős részét szanázsnak savanyítjuk be. A gyepek szakszerű műtrá­gyázása, kezelése és haszno­sítása nagyban hozzájárul a takarmányhiány megszünte­téséhez, sőt lassan lehetővé teszi az állatlétszám igen nagymértékű növelését és ezen keresztül a tsz-ek anya­gi megerősödéséhez vezet, ami pedig a tagok biztonsá­gos keresetének az alapja. Dr, Vinczeífy Imre egyeterqi tanar, Debrecen, agráregysts®

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents