Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-15 / 88. szám
1972. április 15. KELET-MAGYARORSZÁG í. o!3al Gazdasági jegyzetek: A MEZŐGÉP visszafordul Kezdetben voltak a gépállomások. Aztán megerősödtek a termelőszövetkezetek, megvásárolták saját gépeiket, kinevelték saját traktorosaikat, lakatosaikat. Műhelyeik benépesültek az iparból visz- szatérő vasasokkal. Évről évre csökkent a „gépáRoma- sok”-tól kért munka meny- nyisége. A közben vállalattá szerveződő „gépjavító” kénytelen volt más munkák után nézni. Kölcsönadta például embereit olyan nagy üzemeknek, mint a Csepeli Vasmű, így két idény között is munkát tudott adni munkásainak, akik közül nem is egy előkelő szálláson lakott Budapesten és alapbérének néha többszörösét kapta érte a vállalat. Persze, nemcsak ilyen volt. Egészen nagyarányú exportmunkákba is bedolgozott saját műhelyeiben a szabolcsi MEZŐGÉP is. Nélküle nem tudna hazánk eleget tenni autóbuszgyártási kötelezettségeinek, nélküle nem készülne annyi daru. Kisebb és nagyobb mezőgazdasági gépeket is gyártottak az elmúlt időszakban. Közben „felállt” az a termelőszövetkezeti gép jav hálózat, melynek korszerűsítése időszerűvé vált. Akinek jobb műhelye volt és képzettebb szakgárdája, az bérmunkát vállalt a szomszédos termelőszövetkezeteknek. Szinte megismétlődött volna a történet, szinte már határán voltunk egy második gépjavító hálózat kialakulásának, ha másként nem, a közös vállalkozás szintjén, ha... Ha!... És itt következik az a tény, hogy a MEZŐGÉP — országos szinten is, megyénkben is — felismerte: ismét eljött az ő ideje. Mert mi okozta a termelőszövetkezetek elfordulását a javítóvállalattól elsősorban? Nagyon egyszerű: az volt az elfordulás fő oka, hogy saját munkájukkal olcsóbban el tudták látni ugyanazokat a feladatokat, amelyeket a szolgáltatóvállalat mindenképpen csak valamivel drágábban végezhetett el számukra. Ez volt az egyszerű gépek korszaka. Jelenleg azonban, a mező- gazdasági gépesítés forradalmát éljük. ' Évről évre új, még jobb — és ugyanakkor még bonyolultabb — gépek érkeznek a mezőgazdasági nagyüzemekbe. Gépész legyen a talpán, aki mindegyiknek megtanulja gyorsan minden csinját-binját. A jelenlegi úgynevezett alkatrészhiánynak egyik nem jelentéktelen problémája éppen az, hogy sok helyen még azt sem tudják megállapítani, tulajdonképpen milyen alkatrészre volna szükség. Itt lépett ismét színpadra a szabolcsi MEZŐGÉP Vállalat. Már tavaly javítószolgálatot tartott fenn aratáskor. Idén ezt kiterjesztette kora tavasztól késő őszig. Alkatrészprobléma mindig lesz. A sok ezar tartozékból nem lehet óriási hombárokat megtölteni. Amit nem lehet megszerezni, a MEZŐGÉP hajlandó legyártani. Kicsit többe kerül, mint a sorozatban gyártott. De még mindig olcsóbb mulatság, mintha egy kis csavar miatt állna a gép. Az elmúlt években a MEZŐGÉP közvetlenül a mezőgazdasági nagyüzemek számára végzett munkája egész termelésének mindössze egyötöde, húsz százaléka volt. Most azt tervezi, hogy 1975- ig megfordítja ezt az arányt: egész működésének 80 százalékát közvetlenül a mező- gazdasági nagyüzemeiének végzi el. Igénylik is. Nemcsak pénzzel... Mindaddig erőteljesen foglalkozni kell megyénk mező- gazdasági dolgozóinak balesetvédelmi helyzetével, amíg el nem indul az az egészséges erjedés, amely egyenes útra, a javulás útjára tereli ennek a sokat emlegetett és még nündig sok tennivalót adó ügynek a megoldását. Most már nem elég a puszta számokkal érvelni. Hogy 16-ról 24-re nőtt megyénk mezőgazdaságában a csonkulásos üzemi balesetek száma egyik évről a másikra. Hogy az előző évi 11 helyett 13-ra nőtt a halálos balesetek száma. Hogy — ha nem is sokkal — de ismét nőtt — 2437- re — a három napon túli keresőképtelenséget okozó mezőgazdasági üzemi balesetek száma. És a kiesett munkanapok száma ötvenháromezerről ötvenhatezerre nőtt. Mindezek rideg adatok. De ki lehet-e fejezni az emberi fájdalmat, az emberek szenvedését, az esetleg éveken át viselt sebhelyek kényelmetlenségét forintokban ? Azt hisszük, mindenki egyetért velünk abban, hogy nem lehet. Az adatokat abból a felmérésből vesszük, melyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes főosztálya számára készített el a megyei tanács szakgárdája. A megyei tanács munkatársai 25 véletlenszerűen kiválasztott mezőgazdasági nagyüzem helyzetét vizsgáltak. Még a hiányos szabályzatokat sem ismerik — a munkahelyi vezetődi sem mind! így aztán nem csodálható, hogy a kártérítést igénylők közül csak minden huszadik kapja is meg a „fájdalomdí- ját”. Éppen fordítva kellene lennie: körülbelül 95 százalékuk jogosult kártérítésre. De legtöbben már eleve belefáradnak igazuk keresésébe és beleegyeznek abba, hogy ők voltak a hibásak, így aztán elvesztik jogaikat. A jelenlegi oktatási formák változást hoznak ebben a helyzetben. Hangsúllyal tanítják a vezetőket és dolgozókat jogaikra — és természetesen kötelességeikre is. Azt reméljük, hogy ez a tény gyorsan megindítja a kártérítések kifizetését. Indítsa csak meg! Mihelyt komoly közösségi forint- kérdés is lesz a baleset, az élet és egészségvédelem, majd jobban odafigyel vezető is, dolgozó is. Jobban megtanulja a felelősség szabályait. Nem minden kártérítést kell á közösségnek kifizetnie! Lehet azt felelős szemének zsebéből is kivenni! És ha már itt tartunk, élénken fájlaljuk, hogy a megye egészségügyi szervezetének szép felajánlását, az egészségügyi ismeretterjesztést oly kevés helyen igénylik. Egyebek között minden körzeti orvos köteles évente tizenkét ismeretterjesztő előadást tartani. Sajnos, kevés helyen igénylik. Pedig az egészségügyi ismeretek terjedésével valószínűleg a balesetvédelem leghatékonyabb segítőjét találnánk meg! . Gesztelyi Nagy Zoltán ARANYKOSZORŰS IFJÚSÁGI KLUB. A közelmúltban adták át ,a nyíregyházi, III. kerületi Korvin Ottó ifjúsági klubnak az 1971. évi kiváló munkájukért az Aranykoszorús ifjúsági klub címet és a vele járó pénzjutalmat. Képünk: Munkában az ifjúsági klub magnós szakköre. (Elek Emil felvétele) Miért „nehéz“ szakmák? üz utánpótlás gátjai az építőiparban Nehéz szakmák — az első gondolattársítás a fizikailag nehéz kohász, vájár stb. szakmákat juttatja eszünkbe. A fogalom azonban mást is takar, azokat a szakmákat jelöli, amelyekre nehéz, vagy egyáltalán nem lehet után. pótlást találni. Megyénkben különösen az építőipar „szorít”. Tavaly az 522 építőipari helyre összesen csak 424 tanulót tudtak felvenni. Eredetileg ezek nagy része sem az építőiparba készült. Nagy a túljelentkezés a rádió- és tévészerelő, az autószerelő szakmákba, sőt az utóbbi két évben a szobafestő és mázolószakmá. ban is öt-hatszoros túljelentkezés volt. Nagy szükség lenne kőművesekre, ács-áll. ványozókra, vasbetonszerelőkre. Tavaly a divatos szakmákból kimaradt fiatalok közül belső átirányítással próbáltak segíteni az ács- és kőműves-utánpótláson, s így is ötvennel kevesebb kő. művestanulót tudtak a megyében felvenni, mint ameny- nyire szükség lett volna. Felemelt társadalmi ösztöndíj A Minisztertanács határozatot hozott a nehéz szak. mákkal kapcsolatban. A vállalatok 43 szakmában liétszeA minap olvastam az újságban, hogy egy csomagkihordó postás munka közben balesetet szenvedett. A bírósághoz fordult, hogy betegsége idejére a táppénzen felül fizesse ki neki a posta azt a pénzt, amelyet borravalóként kapott volna, ha nem esik ki a munkából. A bíróság meg is ítélt neki, ha jól emlékszem, hatszáz forintot havonta. Megállapította ugyanis, hogy a csomagkihordó postás, aki egyszemélyben vezetője is volt a gépkocsinak, amellyel a csomagokat szállította, hatszáz forinttal alacsonyabb bért kapott, mint ami ilyenfajta felelősségteljes és nehéz munkáért általában jár. Más helyeken, ahol nincs borraValó. Az az érzésem, hogy a bíróság emberségesen járt el, miért károsodjék még anyagilag is a csőmagkihordó postás, elég baj szegénynek, hogy baleset érte. De ki segít rajtam, akinél a tudósitás olvasása után lelki baleset, kóros elváltozás következett be? Félreértés ne essék, nem azt a hosszú szakállas problémát szándékozom most elő- ráncigálni, hogy a borravalózás idegen a mi rendszerünktől, hogy öntudatos dolgozó nem fogad el, nem is ad, *tb. A fodrásznak, a pincér-: Kürti András: Érthető rosszindulat nek, a taxisnak, az uszodában a kabinosnak én is adok, te is adsz, ő is ad, s azt hiszem, így megy ez még sokáig. Bevallom, az már kicsit meglepett, hogy egy tekintélyes intézmény, mint jelen esetben a posta, bizonyos munkakörben foglalkoztatott dolgozóinál belekalkulálja a fizetésbe a borravalót. Olyan forintösszeget, amelyet egyáltalán nem fizet ki, nem könyvel, a szokásos levonásokat sem eszközli belőle. Szóval itt — a posta oldaláról tekintve a dolgot — nem beszélhetünk borravalóról, hanem olyan mókás fizetéskiegészítésről, amelyről én gondoskodom, meg te, meg ő, szóval mindnyájan, akikhez csomaggal, ajánlott levéllel, távirattal bekopog a postás, és akik elég öntudatlanok vagyunk ahhoz, hogy... Aztán mélyebben elgondolkoztam a bíróság ítéletén is. Nem arra kötelezte a postát, hogy emelje fel bizonyos meghatározott munkakörökben a dolgozok fizetéséi 3. végzett munkának megfelelően, hanem csak a betegség idejére fizetteti Isi vele a borravalók elmaradása miatt kiesett összeget. Amíg munkaképtelen a postás, a kiegészítő bért a munkáltató fizeti, amikor dolgozik, én, te ő. Gondolom, ez a bírósági döntés precedenst teremt, érvényes lesz hasonló esetekben a vendéglátóiparra, a taxivállalatra, a fürdőigazgatóságokra, a benzinkútfő- nökségekre, borbélyüzletekre, stb., amennyiben ezeknél is belekalkulálják a dolgozók fizetésébe az én öntudatlam- ságomat, amit nem tartok egészen kizártnak... Végtére is azonban mi köze mindennek ahhoz a kóros lelki elváltozáshoz, amelyről a cikkem elején beszéltem? — kérdezheti az olvasó. — Hogy jön ez ide? Hisz ami a hétköznapi gyakorlatot illeti, nem változott semmi. Dehogynem változott! Egészen más ember lettem! Elromlott a természetem! Eddig jószívű voltam, szelíd, emíb£r&ége& Bs most? Gonosz lettem, mint az ördög! Rá sem ismerek magamra! Ülök az étteremben és megdöbbenve veszem észre: azért szurkolok, hogy kedvenc pincérem bukjon fel a levesestállal! Olaj foltot látok a járdán? Nagyszerű, ezen biztosan hasra vágódik a kövér postás bácsi! Na, esz a kabinos is odacsíphetné már az ujját a sok nyitogatás közben! Csattogtasd, csattogtasd te borbély azt az ollót, egyszer csak odaszorul az orrod az olló két szára közé! A taxiról már nem is beszélek! Hát ez van! Amióta olvastam azt a bírósági döntést, amióta tudom, hogyha kiesik a munkából a pincér, a fodrász,' a benzinkutas, akkor a vállalat fizeti és nem én. Beteg a lelkem, orvoshoz kellene mennem. De hát állítólag egyes orvosoknál is az a helyaeL. resére emelhetik a társadalmi ösztöndíj összegét, e szak. mák utolsóéves tanulóit, egész évben szakmunkásbérben foglalkoztathatják. 1972 szeptemberétől a 43 szakmán bélül 20-ban havi kétszáz forint ösztöndíj-kiegészítést kaphatnak az ipari tanulók. Ezekkel a szakmákkal kap. csolatos munkaerőgondokról beszélgettünk a megye legnagyobb építőipari vállalata — a SZÁÉV — munkaügyi osztályán Csapó László osztályvezetővel és Rácz La. jóssal, aki a munkaügyi osztályon a szakmunkástanulókkal foglalkozik. Elmondták, hogy van olyan kőműves, aki húsz éve a vállalat dolgozója, de a gyerekét bármilyen más szakmába elengedi, csak kőműves ne legyen. Igaz, van olyan kőműves brigádvezető, aki ötezer forintot keres, de nem ez az általános. Ez egy jól szervezett, nagy létszámú brigád, összeszoktak, nincs időkiesés, van mit dolgozni, kereshetnek. Megfizetik-e eléggé ezt a ne. héz fizikai munkát? — Ha összehasonlítjuk egy műhelyben dolgozó szakmunkás fizetésével, például egy szerelőével, akkor nincs nagy eltérés. — mondja Csapó László. — Csakhogy egy kőműves sokkal nehezebb körülmények között kereshet esetleg ugyanannyit. Az ácsok, a kőművesek nem műhelyben dolgoznak. Gyenge a szociális ellátás, nincsenek 'megfelelően téliesített munkahelyek. Bár kapnak meleg ebédet, hátrányban vannak a műhelyekben dolgozókkal szemben. Egy lakatos megmosakodhat, ruhát cserélhet műszak után. Az építkezéseken dolgozó ácsok, kőművesek nem. Az előző év adatait ismerjük. Hogyan sikerül a nehézségek ellenére „összetoborozni” a szükséges létszámot az 1972 szeptemberében induló tanévre? •• Ónként csupán öten ? — A vállalat tervei szerint Nyíregyházán és Mátészalkán 45 kőműves, 30 ács-állványozó, 15 vasbetonszerelő és 10 bádogostanulóra lenne szükség. És mi a valóság? Rácz Lajos foglalja össze az idei adatokat. — Önként talán öten jelentkeztek kőművesnek. Egy gyerek készült ácstanuló, nak, vasbetonszerelőnek és bádogosnak egy sem. Annál több autószerelőnek. Minden gyerekkel külön-külön be. szélgettünk, mi.vonzaná akkor, ha a divatos szakmára nem sikerül a felvétele. Csak átirányítással sikerül megszerezni a szükséges létszámot. Legtöbbjük 2 egész néhány tizedes bizonyítvánnyal bérül a psücmába . Milyen tervekkel készül a vállalat a munkaerőtoborzás- ra, van-e olyan vonzerő, ami segítene? — A kőművesszakmában a nehézségekhez képest nem adnak elég fizetést. Ha nép. gazdasági szinten előbbre jutna az építőipar, a magasabb fizetés nagyobb vonzerő lenne. A szakmunkástanulóknak az idei kollektív szerző, dés 370 ezer forint társadalmi ösztöndíjat tervez. A múlt’ évre tervezett összeget túlléptük, havonta több mint 27 ezer forintot fizetünk ki másod- és harmadéveseknek. Azt tervezik, hogy ha a nehéz szakmákban hozott határozatra a rendeletet ís megkapják, ugyanannyi mi. tód- és harmadéves ösztöndíját rendezhetik, mint ameny- nyi harmadévesből szakmun- . kás lesz. A határozat a je. \ lenlegi összeg megduplázásáról szól, tehát 250 helyett 500 forintot is adhatnak. (De — mint mondták — erről csak a rendelet után!) Remélik, hogy nagy vonzerő lesz az iparitanuló-idő csökkenése, hiszen két év után ezekben a szakmákban teljesítménybérben dolgozhatnak. Tanulók a szocialista brigádokban — A nehéz fizikai munkát is tudjuk valamennyire könnyíteni — folytatja Csapó László. — Korszerű olasz vakológépet vásároltunk, egyaránt alkalmas a durva és a finom vakolásra. Azt. tervezzük, hogy a munka üteme szerint sorba visszük ezt a vakolót a különböző munkahelyeken egy speciális bri. gáddal. Felvonók, habarcsszivattyúk vannak, mégis csak egy részét lehet gépesíteni ennek a nehéz munkának. Azokban a szakmákban, ahol 15-nél kevesebb tanuló van, s a szakmunkásképző intézet nem ad oktatót, a gyerekeket a legjobb szocialista brigádokba helyezik el, s vállalati szakoktatók tanítanak. A szocialista brigádoknak ilyen külön vállalá. saik is vannak; gondoskodni az ipari tanulók megfelelő képzéséről. Vállalati érdek is lenne a nehéz szakmák ismertetése. Tesznek-e valamit ezek megszerettetésére, ismertetésére? — Már most terveztük, de valahol elakadt — válaszol Csapó László. — Filmeket akartunk vetíteni az általános iskolákban, ahol szakem. berek beszéltek voln,a ezekről a szakmákról. Az ismeretlenekről is, meg azokról, amelyekre nincs jelentkező. A következő tanévben már megkezdjük. Bara&so Erzsit
