Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-15 / 88. szám

5. oxdaí 1972. április 13. fcELET-MÄ'GYÄRORSZÄÖ H Harcok Saigontól 60 kilométerre M An Loc ostroma ■ A DIFK sajtókonferenciája Binh Long tartomány te­rületén a' 13. számú főútvo­nalnak azon a pontján, ameddig a felszabadító erők állandó- harcban csü­törtökig eljutottak, az út menti távolságjelző táblán az olvasható: Saigorj 60 km. A legfrissebb hadijelenté­sek szerint a felsaabadító erők szilárdan ellenőrzésük alatt tartják a 13. szómű út Binh. Long tartományon át­vezető szakaszát, s az egész tartomány területén folynak a harcok a bekerített, a még fel nem számolt egysé­gek ellen. Az amerikai légierő az An Loc körüli harcba összes rendelkezésre álló repülő­gépeit és helikoptereit be­veti — jelentik a nyugati hírügynökségek. Tömegmé­retű bombatámadásaival próbál rést ütni a hazafiak­nak a tartományi székhely köré vont szoros ostromgyű­rűjén. A péntek reggeli indokí­nai haditudósítások szerint a hadászati bombavetők mintegy ötszáz tonna bom­bát szórtak le An Loc tarto­mányi székhely immáron 24 órája amúgy , is lángokban álló térségére. A dél-vietna­mi kprmánykatonaság az amerikai légierő hathatós támogatása ellenére mind­eddig nem tudta áttörni a népi felszabadító erőknek a város köré vont ostromgyű- rfljét. A • szabadságharcosok nyugati és északi irányból csütörtökön behatoltak ma­gának a városnak a terüle­tére, ghol a legfrissebb je­lentések szerint is ádáz kö­zelharc. kézitusa folyik * szemben álló felek között. An Loc polgári lakosságá­nak sorsa ismeretlen. Egy pilóta, aki gépével Csü­törtökön elszállt a város fö­lött. elmondotta, hogy annak utcáin csak harci alakulato­kat látott. A polgári lakos­ság az óvóhelyekre mene­külhetett; de az is lehetsé­ges, hogy már kitelepítették a városbóL B---52-es amerikai légi­erődök csütörtökön éjjel és pénteken a hajnali órákban 11 hullámban folytatták lé- giterrorjukat Dél-Vietnam ellen. Támadásaik An Loc, Kontum és Hűé térségére összpontosultak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelme pénteken lelőtt hat amerikai sugárhajtású repülőgépet. -Az agresszor gépei több hullámban bom­bázták Nghe An. Ha Tinh és Quang Binh tartomány, va­lamint Vinh Lin közigazga­tási székhely sűrűn lakott területeit. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizs­ban tárgyaló küldöttségé­nek szóvivője pénteken dél­előtt sajtókonferenciát tar­tott a francia fővárosban. By Van Sau szóvivő beve­zetőben leszögezte: „Nixon elnöknek be kell szüntetnie az agressziót Vietnam ellen, Véget kell ' vetnie Nguyen Van Thieu dél-vietnami el- * nők támogatásának, s ismét részt kell vennie a Vietnam- konferencia munkájában.” Emlékeztetett rá, hogy a VDK és a DIFK delegációja ismételten javasolta a pári­zsi négyoldalú békekonfe­rencia folytatását. „De — fűzte hozzá — válaszként csak fennhéjázó jegyzéke­ket kaptunk, amelyekben el­vetették javaslatainkat... Az Egyesült Államok pedig folytatja kegyetlen hábo­rúját.” Ly Van Sau több mint másfél órás sajtóértekezle­tén részletesen tájékoztatta az újságírókat a dél-vietna­mi hazafiak jelenlegi offen- zívája során kivívott győzel­mekről. Elítélte az indokínai hábo­rú újabb eszkalációját, s Nixon elnököt „a történelem legnagyobb háborús bűnö­sének” nevezte. Bíkegyttlés Budapesten Az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottsága, a Magyar Partizán Szövetség éjs a Magyar Kommunista ifjúsá­gi Szövetség — a volt euró­pai frontharcosok, ellenállóik és a háború áldozatainál', napja alkalmából — péntek délután békegyűlést rende­zett Budapesten az újváros­háza dísztermében. A békegyűlésen Padányi Mihály, a partizán szövet­ség alelnöke mondott beszé­det. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Szűcs Istvánná, ' a KISZ KB titkára szólalt j fel, majd a bókegyűlés nászt-! vevői nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozat egyebek közt a következőiket mondja: Mi, a bókegyűlés résztve­vői, akik a magyar nép min­den rétegét képviseljük, ezen a napon Európa valamennyi országának millióival együtt teljes szívvel és minden ener­giánkkal csatlakozunk a há­ború ellen es megmozduláshoz. Szükségesnek tartjuk a földrészünk békéjét és biz­tonságát fenyegető újfasiszta mozgalmaik és megmozdulá­sok megfékezését — Európa bármely országában is je­lentkezzenek azok. Mi, a béke gyűlés résztve­vői kijelentjük — és ezzel egész népünk érzéseinek ós törekvéseinek adunk hangot — hogy erőinket nem kímél­ve munkálkodunk szocializ­must építő hazánk felvirá­goztatásán, kontinensünk és hazánk békéjének és bizton­ságának megszilárdításán — I hangzik a dokumentum. Az FKP nagygyűlése Párizsban Tart a népszavazási kampány za majd egész Nyugat-Euró- pában a gazdasági fejlődést, s ennek során megoldódhat­nak majd a lotharingiai ipar­vidék problémái is. Az. elnök körútját több helyen sztrájkok és tünteté­sek zavarták meg. A Mosell e völgyében számos üzem­ben összesen 17 000 dolgozó sztrájkolt. Tiltakozva az üzembezárások következté­ben súlyosbodó munkanél­küliség ellen. Nancyban, ahol — mint a kormánypárti la­pok is elismerik — a lakos­ság „csak mérsékelt lelkese­déssel fogadta a köztársaság elnökét” — a városháza előtt rendezett nagygyűlésen fütty­koncert szakította félbe a polgármesternek a köztár­sasági elnököt üdvözlő be­szédét és az elnök szavait is többször helytelenítő közbe- szólások kísérték. Magyar vezetők távirata Kim Ir Szénhez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Fock Jenő, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke üdvözlő táviratot kül­dött Kim ír Szén elvtársnak, a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottsága főtitkárá­nak, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság minisz­tertanácsa elnökének, Phen- janba, Tisztelt Kim ír Szén elv­társi Hatvanadik születésnapja alkalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány, dolgozó népünk és a magunk nevében meleg sze­retettel köszön tjük önt, Kim ír Szem elvtárs. Szívből kí­vánunk önnek jó egészséget, hosszú életet és a Koreai Munkapárt Központi Bizott­sága. a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság kormá­nya élén végzett munkájá­ban további nagy eredmé­nyeket. Kívánjuk, hogy a Koreai Munkapárt irányítása alatt a Koreai Népi Demokratikus Köztátisaság testvéri népe újabb nagy' sikereket érjen el a szocializmus építésében es Korea békés egyesítéséért vívott harcában. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság békés országegyesítési javaslatait és nagy erőfeszítéseit mielőbb győzelem koronázza. Pártunk és kormányunk, egész dolgozó népünk min­dent megtesz a két ország közötti barátság és a testvéri együttműködés fejlesztése ér­dekében — hangzik egyebek közt a Budapesten, 1972. áp­rilis 14-én kelt táviirat. Csütörtökön este tartot­tuk Párizsban a jelenlegi népszavazasi kampány első kommunista nagygyűlését, mintegy tízezer ember rész­vételével. A nagygyűlésen' mondott beszédében Geor­ges Marchais, az FKP fő­titkárhelyettese rámutatott: a Közös Piac korántsem vál­totta be azokat az ígérete­ket, amelyeket megalakulá­sakor hangoztattak. Teljes foglalkoztatottság helyett megkétszereződött a mun­kanélküliek száma a közös piaci országokban. A Közös Piac megalakulásakor to­vábbá azt ■ ígérték, hogy a konkurrencia megnövekedé­se az árak csökkenéséhez fog vezetni. Ezzel szemben a Közös Piac országaiban egy­re fokozódik a infláció. A parasztok számára azt ígér­tek, hegy a Közös Piac vi­rágzó jólétet biztosit majd számukra. Ezzel szemben Franciaországban 700 000 kis­paraszti birtok tűnt el. A Közös Piacról azt is állítot­ták, hogy megakadályozza majd az amerikai tőkebeha­tolást, De a közvetlen ame­rikai tőkefektetések a Kö­zös Piacon belül 1958 óta 1,9 milliárdnyi 9 milliárdra emelkedett Marchais. ezután hangsú­lyozta, hogy a Közös 'Piac küszöbönálló kiszélesítése még jobban fokozza majd a nagytőke reakciós uralmát egész Nyugat-Európában, s a Közös Piac kiszélesítésével olyan újabb szakasz kezdő­dik, amelynek során még jobban fokozni akarjak a dolgozók kizsákmányolását, ugyanakkor meg akarják fosztani a francia népet at­tól a lehetőségtől, hogy ma­ga dönthessen sorsáról. „A monopóliumok új szent szö­vetségének létrehozásáról van most . szó — hangsúlyoz­ta Marchais — s ez a szö­vetség a munkásosztály és a népek ellen irányul.” Pómpidou elnök pénteken folytatta lotharingiai körút­ját. E fontos iparvidék vá­rosaiban mondott beszédei­ben az elnök igyekszik meg­nyugtatni a növekvő mun­kanélküliség miatt nyugta­lankodó lakosságot, s látoga­tása egyúttal a népszavazasi kampány, céljait is szolgálja- Az elnök Lotharingiában mondott eddigi beszédeiben arra hivatkozott, hogy a Kö­zös Piac kiszélesítése fokoz­Nemes György: j Dávid és Kló ti Id 31. * Ettől roppant ideges let­tem, s egyszerre arra gon­doltam, hogy Klót is itt fekszik, a lepedő az ő bőre, s ahhoz szorítom hozzá a testemet. De a lepedő dur­va szövésű vászon vagy len. Klót bőre pedig olyan, mint a selyem. Mit csinálhat vajon Klót? Ö is bizonyára ugyanígy szenved. És neki is melege van. És ő is felébredt. Ésö is ledobta magáról a pizsa­mát vagy a hálóinget. És ' akkor ő is azt képzeli, hogy ott fekszem mellette. Hosszúnak éreztem az éjszakát. Soha nem akar véget érni. Nem akar meg­virradni. Itt vergődöm egye­dül. Nem tudtam így kivárni a hajnalt. Felkeltem, be­csuktam az ablakot és az erkélyajtót. Aztán ' elő­vettem a hangszere­met, és halkan klarinétoz- ni kezdtem, A fuvókán még éreztem Klót szája izét. Sö­tét volt, egyedül voltam. Azt képzeltem, hogy Klót az most a klarinét, és szerel­mesen énekel a kezemben. De az az igazság, hogy Klót nem tud énekelni. Klót csak táncolni tud. Reggel elmondtam neki,' hogyan szenvedtem érte. Azzal válaszolt, hogy ő is énrám gondolt egész éjsza­ka. De ő nem szenvedett. Ö boldog volt. Hogy lehet az, hogy te boldog vagy attól, amitőién szenvedek? — kérdeztem Klottól. — Talán azért, mert én nő vagyok — felelte Klót. — Ezt hogy érted? —kér­deztem csodálkozva. — Én boldog vagyok ak­kor is. ha rád gondolok. És ha tudom, hogy te is rám gondolsz. És ettől boldog vagy? — kérdeztem. — Akkor is, ha látlak, de akkor is, ha csak rád, gon­dolok. — De én az éjszaka na­gyon gondoltam rád. És boldogtalan voltam, hogy nem voltál velem. Klót csak nézett rám bá- mészkodóan. Én dacosan néz­tem vissza a szemébe. Aztán egyszerre csak furcsa érzé­sé« támadt. Nem ts álltam tovább a tekintetét. Lesü­töttem a szememet. De érez­tem, hogy ő tovább is csak néz engem. Csönd volt. Ott feküdtünk a rejtekhelyünkön. Egy' fecske egészen alacsonyan repült el fölöttünk. Éreztem, amint szárnya csücske végig- súrölja az arcomat. Hangom rekedt volt, de kimondtam Csak éppen rá­nézni nem tudtam. — Azt akarom, hogy le­gyél velem. Kis szünet'után válaszolt: — Jó. Fölállt, Még mindig nem tudtam ránézni, Görnyedten ül­tem. Szemem a térdét fi­gyelte. Bőre alatt megrán­dult az izom. Csak hallot­tam a suhogást, ahogy fején áthúzza és leveti a ruháját. A pázsit selymes volt és hűvös. A bokorsövény elta­karta összefonódott testün­ket. Egy idő után megszólalt Klót: — Ugye, most úgy szeret­jük egymást, mint a felnőt­tek? Próbáltam határozottan válaszolni: — Igen. Azt hiszem. — Akkor mi igazán sze­retjük egymást. Akkor mi igazi szeretők vagyunk — mondta Klót. (Folytatjuk) 60 éve történt A Titanic tragédiája Nagy tragédia volt és vi­lágbotrány. Évekig foglal­koztak vele a leghíresebb na­pilapok. Felderítették más­fél ezer ember pusztulásának hátterét, kiteregeti >k az üz­leti számítás aljasságait, s megörökítették az egyéni drámák egész sorát. Akkori- . ban Anglia és Németország hajóstársaságai dühödte« versenyeztek: melyik tud több utast, nagyobb gyorsa­sággal, maximális kénye­lemmel átszállítani Európá­ból Amerikába és vissza? Ezért hát a White Star Line brit cég megépítette a Tita­nic nevű luxusgőzösét, amely a maga korában technikai csoda volt és a nagysága olyan, mintha megvalósult volna Verne Gyula fantasz­tikus regénye, Az úszó város. Amikor a Titanic útrakelt Angliából, a mólón szólt a zene, röpködtek a szerpenti­nek es hullott a virágesö. Aztán négy napon át büsz­kén es gyorsan úszott az óceánon a büszke hajó 2206 utassal a fedélzetén. 1912. április 14-én este még bál , volt a hajón. Finom mámor­ban táncoltak az első osztály gazdag és hírneves utasai, mágnások, pónzíejedelmek, az életet habzsoló világpol­gárok. Ott volt köztük a White Star Line elnöke: Is- may; továbbá az amerikai milliomos: Astor és az ugyancsak milliomos Wiede­ner bankár. Ezen a hajón — persze az első osztályon — hivalkodott a gazdagság. Ámde egy váratlan heves szélvihar déli irányba sodor­ta a gőzöst. Smith kapitány­nak, a tapasztalt öreg ten­geri rókának tudnia kellett, hogy az 1912-es enyhe tél következtében hatalmas jég­hegyek kerültek olyan delibb tájakra, ahol igen ritkán je­lentek meg, de számolni kel­lett velük. A kapitány azon­ban félretett minden óvatos­ságot és a hirtelen támadt köd ellenére „teljes gőzt” parancsolt, mert a White Star elnöke, Isnjay —’ rekor­dot akart. Smith masodtiszt- je aggódott ugyan, félt az alattomos jéghegyektől, ame­lyeket különösen a nem lát­ható, víz alatti talpazatuk tett veszélyessé. Senki sem hallgatott rá. A Titanic ro­hant a végzete felé. Teljes gőzzel. Már lezajlott a bál, ki­ürültek a pezsgőspalackok, pihenőre tértek a zenészek, az elit publikum pedig visz- szavonult káprázatos luxus­sal berendezett lakosztá­lyába. Éjfél jóval elmúlt, amikor rettenetes lökés, az acéllemezek döbbenetes ro­pogása, a berendezés elké­pesztő recsegése riasztotta fel az alvókat. A Titanic a ködben egy óriási jéghegy­nek ütközött. Minden képze­letet felülmúló pánik tört ki, nők, gyermekek, férfiak igyekeztek a fedélzetre ’ jut­ni. Sokan félig meztelenül, futás közben kapkodva ma- • gukra a ruhájukat, vagy ta­karóba burkolódzva. A fedél­zet közelében léve! luxuska­binok utasai előnyben vol­tak, mert a második . é® a harmadik osztály- tömegét a matrózok egy darabig visz- szaszorították. De a pánik ereje hamarosan felborított minden rendet. Smith kapitány szócsöve­ken igyekezett megnyugtat­ni a kétségbeesett embere­két: „Nincs baji Sok ‘ hajó fogta az SOS jelet, s közele­dik! Fel a mentőövet I Min­denki megmenekül!” Csek- hogy a hajó orra gyorsan le­vált, a légkamrák' képtele­nek voltak a víz színén tar­tani a hajót. Kialudt a vil­lany. Iszonyatos harc kezdő­dött az életért. A férfiak vadállattá vedlettek s legá­zolták a gyerekeket, nőket, öregeket. Butts őrnagy egy tucat férfit lőtt le, a tisztek mind használták á revolve­rüket, de végül őket- is lete­rítették. Ismay elnök első­ként mentette meg a bőrét egy félig telt mentőcsónak­ban, miközben más csónakok a túlzsúfoltságtól felborul­tak. Smith kapitány a szájé­ba lőtt. Akik a vízbe ugrot­tak, a jeges árban gyorsan elmerültek. A Titanic rádió­sa az utolsó pillanatig adta a vészjeleket. A hajó elmerült. Elsőnek a Carpathia ért a helyszínre. Ennek magyar le­génysége 645 személyt halá­szott ki a tengerből, és dr„ Lengyel Árpád hajóorvo* azonnal hozzálátott a rászo­rulók kezeléséhez. A később érkező Mauretánia és meg három hajó már csak össze­sen 58 hajótöröttet menthe­tett meg. A Titanic 2206 uta­sából 1503 a tengerbe veszett. Szívet tépő jelenetek zajlot­tak le New York kikötőjé­ben, amikor a Carpathia fe­délzetéről partra tették a» idegileg összeroppant, kime­rült, átfázott, belázasodott és magatehetetlen nőket és gyermekeket. Kiderült az­tán, hogy az előkelő utasok 63 %-a megmenekült. Da már a másodosztályúak kö­zül csupán 43 tí/a, a harmad- osztályúak közül pedig mind­össze 25 % élte túl a tragé­diát. A világsajtó' Ismay fe­jet követelte, a túlélő előke­lő férfiakat kizárták klub­jaikból, a White Star Line-t egy darabig bojkottálták. Hivatalosan is megállapítot­ták, hogy a katasztrófa el­maradt volna a hajóstársasá­gok versenye nélkül, s ha Ismay elnök nem hajszolja üzleti érdekből a rekordot, .. Földes Mihály Koszigin üzenete az UNCTAD-konferenciáhez Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési koíerenciájá- nak pénteken megnyílt ülé­sén Patolicsev szovjet kül­kereskedelmi miniszter fel­olvasta Alekszej Koszigin szovjet kormányfő üzenetét. Koszigih a szovjet kor­mány nevében eredményes munkát kívánt a konferen­cia harmadik ülésszaka résztvevőinek. Aláhúzta, hogy a nemzetközi kereske­delem és a világban végbe­menő fejlődés kérdései fon­tos helyet foglalnak el a mai nemzetközi kapcsola­tok rendszerében. A gazda­sági és a társadalmi hala­dás a kereskedelem sikeres fejlődése szempontjából el­engedhetetlen feltétel nap­jainkban az egyetemes béke és a népek biztonsága. A szovjet kormány ennélfogva változatlanul sürgeti a békés fejlődéshez szükséges ked­vező . feltételek megterem­tését, az agresszív indokí­nai háború beszüntetését, a közel-keleti feszültség ve­szedelmes tűzfészkének fel­számolását. A szovjet miniszterelnök az UNCTAD eddigi tö­rékenységét méltatva rá­mutatott: a jelenlegi ülés­szakon további lépése­ket kell tenni ar,r»te érdekében, hogy növekedjek az igazságos ós hatékony nemzetközi munkamegosz­táson alapuló nemzetközi Kereskedelem szerepe, s a kereskedelem legyen a bé­ke, a népek gazdasági ea társadalmi fejlődésének esz­köze: Koszigin. üzenetében annak a reményének adott kifejezést, hogy a konferen­cia előmozdítja a kereskedel­mi es a gazdasági kapcsola­tok normalizálódását és fej­lődését a különböző társa­dalmi rendszerű országok között, előmozdítja a felsza­badult országok gazdasági függetlenségének megszi- . lárdulását. A Szovjetunió — hang­zik végezetül Alekszej Ko­szigin üzenete — a jövőben is kész sikraszállni a nem. zetközi gazdasági együtt­működés szilárdítása és fej­lesztése mellett, a gazdasági megkülönböztetések meg­szüntetése mellett, síkra- száll azért, hogy a világke­reskedelem problémáinak eldöntésénél kellőképpen vegyék számításba az álla­mok minden csoporténak ér dekái*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents