Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-12 / 85. szám

t. oldal KELET-MÁGVAR'opC7Af? 1972. április n. Lengyel—dán tárgyalások A hivatalos varsói látoga­táson tartózkodó Knud Bor­ge Undersen dán külügymi­niszter kedden délelőtt láto­gatást tett Stefan Olszowski külügyminiszternél. Ezután a két külügyminiszter vezet­te küldöttség tárgyalásokat folytatott az európai helyzet időszerű kérdéseiről és a kétoldalú kapcsolatokról. Szerződéstervezet a Holdról A Szovjetunió az ENSZ- •nek a világűr békés felhasz­nálásával foglalkozó jogi al­bizottságában nemzetközi szerződéstervezetet terjesz­tett elő a Hold békés fel- használásáról. A tervezet tiltja atomfegyver és más tömegpusztító fegyver elhe­lyezését a Holdon és egyút­tal betilt minden olyan te­vékenységet, amely a Hold­nak háborús célokra való felhasználására irányul. Mintoff Iránban Dominic Mintoff, Málta miniszterelnöke Pekingből La Vallettába vivő útját megszakítva kedden dél­előtt 24 órás villámlátoga­tásra az iráni fővárosba ér­kezett. Jól értesült teheráni források szerint — írja az AFP — Mintoff megvitatja majd vendéglátóival a föld­közi-tengeri biztonság prob­lémakörét, melynek Irán „igen nagy fontosságot tu­lajdonít.” Kemény hangú határozat A palesztin kongresszus a Husszein-terv ellen A palesztínai nemzeti ta­nács rendkívüli kongresszusa konkrét intézkedések egész sorát határozza el Husszein király jordániai rendszerével szemben. Kairói megfigyelők szerint a palesz­tínai mozgalom történetében is páratlanul kemény az a hang, amellyel a kongresszus a , Husszein-tervet fogadta. Hétfőn este határozati javas­lat született arra vonatkozó­an, hogy Husszein király fö­lött palesztínai nemzeti kü­lönbíróság ítélkezzék. A kongresszus ajánlást foga­dott el a jordániai monarchia megdöntésére, a demokra­tikus jordániai állam megala­kítására, egy jordániai palesz­tin egységes front létreho­zására. Husszeint ,,árulónak” bélyegezték, s ennek megfe­lelő elbánást indítványoztak vele szemben. Javasolta a kongresszus Jordánia teljes gazdasági bojkottját, a királyi rendszer kizárását az Arab Ligából, továbbá a „Jordániái Nemzeti Frontnak”, mint az ország egyetlen képviselőjé­nek elismerését. Minden arab pénzügyi támogatást a nem­zeti frontnak kell kapnia ez­után — hangoztatták a kong­resszusi küldöttek. A palesztínai nemzeti ta­nács ismét állást foglalt amellett, hogy „a palesztínai felszabadítási szervezet a Pa­lesztinái nép egyetlen törvé­nyes képviselője; az egyetlen olyan tesület. amelynek jo­gában áll kifejezést adni a palesztin törekvéseknek, ve­zetni a fegyveres harcot”. ..Minden olyan kísérlet, amely figyelmen kívül próbálja hagyni a szervezetet, támadás a palesztínai nép jogai ellen” — állapította meg a kongresz- szus. Gandhi asszony és Bhutto levélváltása Zulfikar Ali Bhutto pa­kisztáni köztársasági elnök válaszolt árra a levélre, amelyet néhány nappal ez­előtt kapott Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asz- szonytól — közölte a pakisz­táni külügyminisztérium szó­vivője. A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság közreműködésével hétfőn hazatelepítették a beteg, illetve sebesült pa­kisztáni hadifoglyok további 35 fős csoportját. Az első csoportot február 26-án re­patriálták. Murzsibur Rahman sejk, a Bengáli Népi Köztársaság kormányfője az alkotmá- nyozó gyűlés hétfői ülésén megerősítette, kormánya bí­róság elé állítja a háborús bűncselekmények elköveté­sével vádolt, s a független bengáli állam területén őri­zetben tartott pakisztáni ha­difoglyokat. ■" A „hadifoglyok” és a Pa­kisztánban élő bengáliaiak kicserélésére tett pakisztá­ni javaslatra célozva egyér­telműen leszögezte, hogy az effajta „csere” nem lenne méltányos. „A Pakisztánban élő bengáliaiak ott kenyeret keresnek, s nem vettek részt a háborúbein — hangoztatta, viszont a pakisztániak oly szörnyű bűncselekményeket követtek el, hogy azoknak még a felidézése is borzalommal tölt el minden tisztességes embert.” Rahman sejk végezetül jelezte, hogy azok a pakisz­táni hadifoglyok, akik nem követtek el háborús bűncse­lekményeket, hazatérhetnek majd. (Folytatás az 1. oldalról) legélesebb hangon ítéli el az amerikai kormány vietnami politikáját és február óta először szögezi le, hogy a kínai kormányt „nagy fel­háborodással” tölt; el a VDK elleni bombatámadá­sok. Nixont név szerint ez a nyilatkozót sem támadja. A kínai külügyminisztérium visszautasítja az amerikai vádaskodást az „északi invázióról.” A nyilatkozatnak a dél-vietnami helyzettel foglalkozó része forrón üd­vözli a testvéri vietnami nép által kivívott győzelmeket, majd kifejezi a kínai kor­mány és nép szilárd meg­győződését, hogy a vietnami nép, összefogva és vállvetve harcolva a testvéri laoszi és kambodzsai népekkel, bizo­nyosan meg fogja hiúsítani az amerikai imperializmus összes katonai kalandjait és politikai manővereit, és győ­zelmet fog aratni. Nguyen Minh Vy, a pári­zsi konferencián részt vevő VDK-küldöttség helyettes vezetője kedden délben tar­tott sajtóértekezletén fel­szólította a washingtoni kor­mányt, hogy azonnal szün­tesse be a VDK ellen inté­zett bombatámadásokat, s hagyjon fel a párzsi konfe­rencia szabotálásával. hogy az ismét folytathassa mun­káját. Mint Nguyen Minh Vy hangsúlyozta, a VDK kül­döttsége már ismételten rá­mutatott: Washington azzal a döntésével, hogy meghatá­rozatlan ideig szünetelteti a párizsi tárgyalásokat. csak ürügyet keresett a háború fokozására. A Nixon-kormánynak azo­kat a szólamait, hogy haj­landó .komoly tárgyalások­ra”: megcáfolja az a tény, hogy kitart kolónialista és agressziós magatartása mel­lett. Akkor, amikor az áffie- rikai légierő bombákat zúdít Vietnam északi és déli ré­szére, Laird hadügyminisz­ter április 7-én cinikusan ki­jelentette: az Egyesült Álla­mok csak akkor tér vissza a tárgyalóasztalhoz, ha a vi­etnami nép beszünteti harcát és hajlandónak mutatkozik a „béketárgyalásokra”. A VDK küldöttsége azt követeli az Egyesült Álla­mok kormányától — han­goztatta Nguyen MinhVy—, hogy azonnal szüntesse be a VDK elleni bomba támadáso­kat és az amerikai küldött­ség ismét vegyen részt a párizsi konferencia munká­jában, s adjon pozitív vá­laszt a DIFK hétpontos ja­vaslatára. Szovjet tiltakozás A Szovjetunió külügymi­nisztériuma április ÍO-én erélyes tiltakozását jelen­tette be John Edward Kil- lick-nél, Nagy-Britannia moszkvai nagyköveténél azok miatt a provokációs cselekmények miatt, amelye­ket bizonyos angol szervek és diplomaták követnek el egyes külföldön szolgálato'. teljesítő szovjet állampolgá­rokkal szemben. A nagykö­vet közölte, hogy a szovjet külügyminisztérium nyilat­kozatát kormányához to­vábbítja. Nemes György: Dávid és Klotild 28. — Ezért mondtam, milyen jó lenne, ha te Is táncos lennél. Akkor mindig te emelnél. Akkor mindig te érnél hozzám. Mentünk tovább a ka­paszkodón. Akkor nekem jutott eszembe valami. — Kár, hogy nem Vagy klarinétos — mondtam. — Mért kár? — kérdezte. — Mert akkor együtt gya­korolnánk. Nádat faragnék, neked. Kettőst játszanánk. A fúvókat is a szádba adnám. Klót megállt. Rám nézett. — Próbáljuk meg — mond­ta. — Mit próbáljunk meg? Ne becsüld le a klarinétot. — Eszem ágában sincs — mondta ijedten, — Csak megpróbálhatnánk. Hátha meg tudom fújni a klariné­tot. Ebben nem vagyok biz­tos. De abban biztos va­gyok, hogy te jó táncps len­nél. Már majdnem a második tisztáson Voltunk. De még az erdőiben. Leültünk egy kivágott tölgyfa tönkjére. Kivettem tokjából a klari­nétot. A fúvókát a számba vettem, és nagyon halkan megszólaltattam. Gyöngé­den szólt, gyöngéden akar­tam megszólaltatni. Úgy éreztem, hanggal mondom Klotnak: szeretlek, Klót. És mintha ő megértette volna ezt a vallomást. Fejét ki­csit félrehajtotta, világos­kék szeme mintha megsöté­tült volna, s úgy nézett. Mi­kor elvettem a számtól a klarinétot, megszólalt: — Milyen szép vagy, Dá­vid. Biztosan attól vagy ilyen szép, hogy ilyen szé­pen tudsz muzsikálni. Én is szeretnék megszépülni. — De hiszen te szép vagy Klót. — Szeretnék még szebb lenni — mondta. ?s kinyúj­totta a karját, hogy adjam óda a klarinétot. Megmutattam, hogyan tartsa. Rátettem ujjait a toil— Gagarin volt az első Űrhajós édesanyák „Minden ember az édesanyja gyermeke... Anya nélkül nincs se költő, se hős.” Makszim Gorkij „Az én fiam...“ Ha eljön az ideje, a gye­rekek elhagyják a szülői há. zat. Anna Tyimofejevna Ga­garina is elbúcsúzott a fiától. „Lakatos lesz belőlem” — mondta a fiú. „Az a fontos, hogy tisztességes munkával megkeresd a kenyered” — gondolta az anya. Az élet mást hozott, mint amit a fiú tervezett Repülő lett belőle. Az édesanya ag­gódott. Úgy gondolta, a leg­biztonságosabb gyalog járni a földön, azért így írt fiá­nak: „Alacsonyain szállj, kis. fiam...” Honnan tudhatta volna az égi törvényt, hogy csak a nagy magasság és a nagy sebesség ad biztonsá­got. És a fiú egyre feljebb szállt. És nem írhatta meg édesanyjának, micsoda ma­gasságokba szánja őt küldeni a hazája... Anna Tyimofejevna elme. séite, hogy amikor meghallot­ta a rádióban, hogy az ő fia repül az űrben, kiszaladt a házból... Csak szaladt, azt se tudta, hová. Valaki utánaki. áltott, megállította, gratulált neki, nyugtatgatta. „Nem láttam én semmit a világon. Csak rohantam, hogy segít­hessek neki... A moszkvai vonaton tértem magamhoz.” „Mondom a kocsiban a szomszédomnak: „Az én fi­am van abban a hajóban, az én Jurám!” Hát akkor meg­tanulhattam, milyen is az emberek szeretete! Mintha mind a rokonom lett volna.” A leghosszabb nap Az a nap — mesélte Alek. Szandra Mihajlovna Tyitova —, amikor az ő Germánja repült az úrben, élete leg­hosszabb napja volt. A nap. pal és az éjszaka tizenhét- szer váltotta egymást. German elaludt. De a Föld nem pihent ezen az éjsza. kán. Villogtak a rádiókészü­lékek zöld szemei, az embe. rek várakoztak. És az édes­anya? — Apa azt mondta: „Nyu­godj meg, hallod, a fedélze­ten minden rendben van...” Én meg egyre csavargattam a készülék gombját. Hátha felébredt German, hátha lentyűkre. Meg akartam tö­rölni a fúvókat, mielőtt a szájába vette volna. De nem tudta, megszólal­tatni a klarinétot. Ujjakn- mal próbáltam alsó ajkához illeszteni a nádat. Oda, ahol fogsora az alsó ajkálhoz ér. A szája ellenállt. Akkor ki­vettem szájából a hang­szert. Nem is jutott eszem­be, hogy megtoroljam. A számba vettem, és megmu­tattam, mit kell az ajkával és a nyelvével csinálnia. Akkor visszaadtam neki, s újra ő kísérletezett. Me­gint nem sikerült neki. Csak torz, rekedt dudahang préselődött kj a hangszer­ből. Újra megmutattam ne­ki a megszólaltatás forté­lyát. így játszottunk sokáig: Klót minden kudarc után nagyot kacagott. — Úgy látszik, neon sike­rül megszépülnöm — mond­ta nevetve. — Mondom, semmi szük­séged nincs rá — feleltem. — De én szeretnék még szebb lenni. Hogy még job­ban szeress — mondta. — Én így is szeretlek — feleltem. — Szeretnék én lenni éz á klarinét. És akkor rajtam fújnád el a legszebb zenét — mondta. megszólal! A rádió csak hallgatott. Kinyitottam az ablakot. Az ég egészen tiszta volt, tele csillagokkal. Néz. tem, hátha meglátok valami kis tüzet. De nem. Csak a csillagok ragyogtak...” Bizony sok ősz hajszál ke­rült azon az éjszakán az édesanya hajába. „Az ember csak száll...“ 1963. június 16-án a rádió hírül adta. hogy Valentyina Tyereskova, a Szovjetunió állampolgára felrepült az űr­be ... — Először nem hittem a fülemnek — meséli az édes­anyja, Jelena Fjodorovna — Minden Összezavarodott, a szavak sehogyse fértek a fe­jembe. De a szívem azt súgta: „Ö az. a te Valjusád, a kislányod.” Mikor Válja a technikum­ba járt, beleszeretett az ejtő­ernyős sportba. Egyszer csu­pa kék és zöld folttal ment haza. Édesanyja elsírta ma­gát. A kislány a nyakába ugrott és összevissza csó­kolta: — Mama, ne sírj!... Ez maga a boldogság: kilép az ember a gépből és bele egye­nest az égbe. Az ember csak száll és énekelni volna ked­ve... — Hát azt lehet — felel­tem. Letettem magunk mellé a klarinétot. Átöleltem, és nagyon erősen csókolni kezdtem. Hirtelen elengedtem Klót testét. Éreztem, hogy mind­ketten lángolunk a hőség­től. Klót hirtelen felpattant. Láttam, arca eltorzul a sí­rástól. Arcomat a lába fe­jére tettem, és megcsókol­tam. Reggel arra ébredtem, hogy esik az eső. Kilencig vártam az ablaknál, hátha eláll. De csak esett, mint aki megőrült. Kilenckor lementem reg­gelizni. Reggeli után azt mondtam anyucinak: — Szerinted meddig fog esni, anyuci? — Szerintem ez országos eső. Ez nem áll el estig. — Azért szeretnék elmen­ni. Fölveszem az esőkabáto­mat — mondtam. Anyuci úgy nézett fám, mintha megbolondultam vol­na. — Hová akarsz te menni ebben az esőben? — kér­dezte szigorúan. — Dávidhoz —* Mondtam. (Folytatjuk) És az édesanya szívével felfogta ezt az érthetetlen boldogságot. Örömkönnyek Szűkszavú a rádió közle­ménye: „Pályájára juttat­ták a Szojuz—5 űrhajót, fe­délzetén háromfőnyi legény­séggel ... Az űrhajó parancs­noka Borisz Volinov ezre­des ... — Repül az én fiam is, Borenyka. Hosszú éjszakákon át nem aludt ki a fény Prokopjevszk városka egyik magas épüle­tének harmadik emeletén. Jevgenyija Izrailevna újra meg újra végigolvasta fia le­veleit, nézegette a régi fény­képeket, olvasta az újságok izgatott jelentéseit. Reggel óta csörgött a tele­fon, jöttek a táviratok, a le­velek, a vendégek. Sok ven­dége volt a köztársaság kivá­ló orvosának: bányászok, iskolások, régi munkatár­sai... Ezt a nagyszerű asz- szonyt nemigen látták sírni. 1969. január 18-án Jevgenyi­ja Izrailevna sírt. Nem szé­gyenkezett a barátok, az új­ságírók előtt. De szemében örömkönnyek csillogtak: a fia visszatért a földre. „Fényes palak“ szülötte Sorseli falu neve csuvas nyelven ..Fényes patak”-öt jelent. Itt él egy idős asz- szony, a világszerte ismert űrhajós, az űrt kétszer is megjárt" Andrian Nyikolajev édesanyja. Számára fia még mindig Andrjusa, ahogy a faluban hívták szeretettel. A család feje korán meg­halt. Anna Alekszejevnára maradt a négy gyerek: egy lány meg három fiú. Az egyik közülük Andrian Nyi­kolajev. A fiúnak nehéz gyermekkora volt. De a csa­lád egyetértésben élt. Az anya, a csaknem írástudatlan asszony, rá tudta nevelni, gyermekeit, hogy megértsék: „Senki a földön nem szüle­tik megbecsült embernek. Mutassátok meg az embe­reknek, mire vagytok képe­sek és akkor tisztelni fognak benneteket...” Sok mindent megadott az élet Andriannak: a hősi tet­tet a haza nevében, két űr­repülést, űrhajós barátokat, feleséget, gyermeket... És az anyai szereteti boldogsá­gát. Amikór Andriantól meg­kérdezték, kinek köszönheti a legtöbbet életében, azt fe­lelte: — Anyámnak. És ha tűz­be kéne tennem a kezem ér­té, akkor is adósa marad­nék. (APN—KS»

Next

/
Thumbnails
Contents