Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-12 / 85. szám
t. oldal KELET-MÁGVAR'opC7Af? 1972. április n. Lengyel—dán tárgyalások A hivatalos varsói látogatáson tartózkodó Knud Borge Undersen dán külügyminiszter kedden délelőtt látogatást tett Stefan Olszowski külügyminiszternél. Ezután a két külügyminiszter vezette küldöttség tárgyalásokat folytatott az európai helyzet időszerű kérdéseiről és a kétoldalú kapcsolatokról. Szerződéstervezet a Holdról A Szovjetunió az ENSZ- •nek a világűr békés felhasználásával foglalkozó jogi albizottságában nemzetközi szerződéstervezetet terjesztett elő a Hold békés fel- használásáról. A tervezet tiltja atomfegyver és más tömegpusztító fegyver elhelyezését a Holdon és egyúttal betilt minden olyan tevékenységet, amely a Holdnak háborús célokra való felhasználására irányul. Mintoff Iránban Dominic Mintoff, Málta miniszterelnöke Pekingből La Vallettába vivő útját megszakítva kedden délelőtt 24 órás villámlátogatásra az iráni fővárosba érkezett. Jól értesült teheráni források szerint — írja az AFP — Mintoff megvitatja majd vendéglátóival a földközi-tengeri biztonság problémakörét, melynek Irán „igen nagy fontosságot tulajdonít.” Kemény hangú határozat A palesztin kongresszus a Husszein-terv ellen A palesztínai nemzeti tanács rendkívüli kongresszusa konkrét intézkedések egész sorát határozza el Husszein király jordániai rendszerével szemben. Kairói megfigyelők szerint a palesztínai mozgalom történetében is páratlanul kemény az a hang, amellyel a kongresszus a , Husszein-tervet fogadta. Hétfőn este határozati javaslat született arra vonatkozóan, hogy Husszein király fölött palesztínai nemzeti különbíróság ítélkezzék. A kongresszus ajánlást fogadott el a jordániai monarchia megdöntésére, a demokratikus jordániai állam megalakítására, egy jordániai palesztin egységes front létrehozására. Husszeint ,,árulónak” bélyegezték, s ennek megfelelő elbánást indítványoztak vele szemben. Javasolta a kongresszus Jordánia teljes gazdasági bojkottját, a királyi rendszer kizárását az Arab Ligából, továbbá a „Jordániái Nemzeti Frontnak”, mint az ország egyetlen képviselőjének elismerését. Minden arab pénzügyi támogatást a nemzeti frontnak kell kapnia ezután — hangoztatták a kongresszusi küldöttek. A palesztínai nemzeti tanács ismét állást foglalt amellett, hogy „a palesztínai felszabadítási szervezet a Palesztinái nép egyetlen törvényes képviselője; az egyetlen olyan tesület. amelynek jogában áll kifejezést adni a palesztin törekvéseknek, vezetni a fegyveres harcot”. ..Minden olyan kísérlet, amely figyelmen kívül próbálja hagyni a szervezetet, támadás a palesztínai nép jogai ellen” — állapította meg a kongresz- szus. Gandhi asszony és Bhutto levélváltása Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni köztársasági elnök válaszolt árra a levélre, amelyet néhány nappal ezelőtt kapott Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asz- szonytól — közölte a pakisztáni külügyminisztérium szóvivője. A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság közreműködésével hétfőn hazatelepítették a beteg, illetve sebesült pakisztáni hadifoglyok további 35 fős csoportját. Az első csoportot február 26-án repatriálták. Murzsibur Rahman sejk, a Bengáli Népi Köztársaság kormányfője az alkotmá- nyozó gyűlés hétfői ülésén megerősítette, kormánya bíróság elé állítja a háborús bűncselekmények elkövetésével vádolt, s a független bengáli állam területén őrizetben tartott pakisztáni hadifoglyokat. ■" A „hadifoglyok” és a Pakisztánban élő bengáliaiak kicserélésére tett pakisztáni javaslatra célozva egyértelműen leszögezte, hogy az effajta „csere” nem lenne méltányos. „A Pakisztánban élő bengáliaiak ott kenyeret keresnek, s nem vettek részt a háborúbein — hangoztatta, viszont a pakisztániak oly szörnyű bűncselekményeket követtek el, hogy azoknak még a felidézése is borzalommal tölt el minden tisztességes embert.” Rahman sejk végezetül jelezte, hogy azok a pakisztáni hadifoglyok, akik nem követtek el háborús bűncselekményeket, hazatérhetnek majd. (Folytatás az 1. oldalról) legélesebb hangon ítéli el az amerikai kormány vietnami politikáját és február óta először szögezi le, hogy a kínai kormányt „nagy felháborodással” tölt; el a VDK elleni bombatámadások. Nixont név szerint ez a nyilatkozót sem támadja. A kínai külügyminisztérium visszautasítja az amerikai vádaskodást az „északi invázióról.” A nyilatkozatnak a dél-vietnami helyzettel foglalkozó része forrón üdvözli a testvéri vietnami nép által kivívott győzelmeket, majd kifejezi a kínai kormány és nép szilárd meggyőződését, hogy a vietnami nép, összefogva és vállvetve harcolva a testvéri laoszi és kambodzsai népekkel, bizonyosan meg fogja hiúsítani az amerikai imperializmus összes katonai kalandjait és politikai manővereit, és győzelmet fog aratni. Nguyen Minh Vy, a párizsi konferencián részt vevő VDK-küldöttség helyettes vezetője kedden délben tartott sajtóértekezletén felszólította a washingtoni kormányt, hogy azonnal szüntesse be a VDK ellen intézett bombatámadásokat, s hagyjon fel a párzsi konferencia szabotálásával. hogy az ismét folytathassa munkáját. Mint Nguyen Minh Vy hangsúlyozta, a VDK küldöttsége már ismételten rámutatott: Washington azzal a döntésével, hogy meghatározatlan ideig szünetelteti a párizsi tárgyalásokat. csak ürügyet keresett a háború fokozására. A Nixon-kormánynak azokat a szólamait, hogy hajlandó .komoly tárgyalásokra”: megcáfolja az a tény, hogy kitart kolónialista és agressziós magatartása mellett. Akkor, amikor az áffie- rikai légierő bombákat zúdít Vietnam északi és déli részére, Laird hadügyminiszter április 7-én cinikusan kijelentette: az Egyesült Államok csak akkor tér vissza a tárgyalóasztalhoz, ha a vietnami nép beszünteti harcát és hajlandónak mutatkozik a „béketárgyalásokra”. A VDK küldöttsége azt követeli az Egyesült Államok kormányától — hangoztatta Nguyen MinhVy—, hogy azonnal szüntesse be a VDK elleni bomba támadásokat és az amerikai küldöttség ismét vegyen részt a párizsi konferencia munkájában, s adjon pozitív választ a DIFK hétpontos javaslatára. Szovjet tiltakozás A Szovjetunió külügyminisztériuma április ÍO-én erélyes tiltakozását jelentette be John Edward Kil- lick-nél, Nagy-Britannia moszkvai nagyköveténél azok miatt a provokációs cselekmények miatt, amelyeket bizonyos angol szervek és diplomaták követnek el egyes külföldön szolgálato'. teljesítő szovjet állampolgárokkal szemben. A nagykövet közölte, hogy a szovjet külügyminisztérium nyilatkozatát kormányához továbbítja. Nemes György: Dávid és Klotild 28. — Ezért mondtam, milyen jó lenne, ha te Is táncos lennél. Akkor mindig te emelnél. Akkor mindig te érnél hozzám. Mentünk tovább a kapaszkodón. Akkor nekem jutott eszembe valami. — Kár, hogy nem Vagy klarinétos — mondtam. — Mért kár? — kérdezte. — Mert akkor együtt gyakorolnánk. Nádat faragnék, neked. Kettőst játszanánk. A fúvókat is a szádba adnám. Klót megállt. Rám nézett. — Próbáljuk meg — mondta. — Mit próbáljunk meg? Ne becsüld le a klarinétot. — Eszem ágában sincs — mondta ijedten, — Csak megpróbálhatnánk. Hátha meg tudom fújni a klarinétot. Ebben nem vagyok biztos. De abban biztos vagyok, hogy te jó táncps lennél. Már majdnem a második tisztáson Voltunk. De még az erdőiben. Leültünk egy kivágott tölgyfa tönkjére. Kivettem tokjából a klarinétot. A fúvókát a számba vettem, és nagyon halkan megszólaltattam. Gyöngéden szólt, gyöngéden akartam megszólaltatni. Úgy éreztem, hanggal mondom Klotnak: szeretlek, Klót. És mintha ő megértette volna ezt a vallomást. Fejét kicsit félrehajtotta, világoskék szeme mintha megsötétült volna, s úgy nézett. Mikor elvettem a számtól a klarinétot, megszólalt: — Milyen szép vagy, Dávid. Biztosan attól vagy ilyen szép, hogy ilyen szépen tudsz muzsikálni. Én is szeretnék megszépülni. — De hiszen te szép vagy Klót. — Szeretnék még szebb lenni — mondta. ?s kinyújtotta a karját, hogy adjam óda a klarinétot. Megmutattam, hogyan tartsa. Rátettem ujjait a toil— Gagarin volt az első Űrhajós édesanyák „Minden ember az édesanyja gyermeke... Anya nélkül nincs se költő, se hős.” Makszim Gorkij „Az én fiam...“ Ha eljön az ideje, a gyerekek elhagyják a szülői há. zat. Anna Tyimofejevna Gagarina is elbúcsúzott a fiától. „Lakatos lesz belőlem” — mondta a fiú. „Az a fontos, hogy tisztességes munkával megkeresd a kenyered” — gondolta az anya. Az élet mást hozott, mint amit a fiú tervezett Repülő lett belőle. Az édesanya aggódott. Úgy gondolta, a legbiztonságosabb gyalog járni a földön, azért így írt fiának: „Alacsonyain szállj, kis. fiam...” Honnan tudhatta volna az égi törvényt, hogy csak a nagy magasság és a nagy sebesség ad biztonságot. És a fiú egyre feljebb szállt. És nem írhatta meg édesanyjának, micsoda magasságokba szánja őt küldeni a hazája... Anna Tyimofejevna elme. séite, hogy amikor meghallotta a rádióban, hogy az ő fia repül az űrben, kiszaladt a házból... Csak szaladt, azt se tudta, hová. Valaki utánaki. áltott, megállította, gratulált neki, nyugtatgatta. „Nem láttam én semmit a világon. Csak rohantam, hogy segíthessek neki... A moszkvai vonaton tértem magamhoz.” „Mondom a kocsiban a szomszédomnak: „Az én fiam van abban a hajóban, az én Jurám!” Hát akkor megtanulhattam, milyen is az emberek szeretete! Mintha mind a rokonom lett volna.” A leghosszabb nap Az a nap — mesélte Alek. Szandra Mihajlovna Tyitova —, amikor az ő Germánja repült az úrben, élete leghosszabb napja volt. A nap. pal és az éjszaka tizenhét- szer váltotta egymást. German elaludt. De a Föld nem pihent ezen az éjsza. kán. Villogtak a rádiókészülékek zöld szemei, az embe. rek várakoztak. És az édesanya? — Apa azt mondta: „Nyugodj meg, hallod, a fedélzeten minden rendben van...” Én meg egyre csavargattam a készülék gombját. Hátha felébredt German, hátha lentyűkre. Meg akartam törölni a fúvókat, mielőtt a szájába vette volna. De nem tudta, megszólaltatni a klarinétot. Ujjakn- mal próbáltam alsó ajkához illeszteni a nádat. Oda, ahol fogsora az alsó ajkálhoz ér. A szája ellenállt. Akkor kivettem szájából a hangszert. Nem is jutott eszembe, hogy megtoroljam. A számba vettem, és megmutattam, mit kell az ajkával és a nyelvével csinálnia. Akkor visszaadtam neki, s újra ő kísérletezett. Megint nem sikerült neki. Csak torz, rekedt dudahang préselődött kj a hangszerből. Újra megmutattam neki a megszólaltatás fortélyát. így játszottunk sokáig: Klót minden kudarc után nagyot kacagott. — Úgy látszik, neon sikerül megszépülnöm — mondta nevetve. — Mondom, semmi szükséged nincs rá — feleltem. — De én szeretnék még szebb lenni. Hogy még jobban szeress — mondta. — Én így is szeretlek — feleltem. — Szeretnék én lenni éz á klarinét. És akkor rajtam fújnád el a legszebb zenét — mondta. megszólal! A rádió csak hallgatott. Kinyitottam az ablakot. Az ég egészen tiszta volt, tele csillagokkal. Néz. tem, hátha meglátok valami kis tüzet. De nem. Csak a csillagok ragyogtak...” Bizony sok ősz hajszál került azon az éjszakán az édesanya hajába. „Az ember csak száll...“ 1963. június 16-án a rádió hírül adta. hogy Valentyina Tyereskova, a Szovjetunió állampolgára felrepült az űrbe ... — Először nem hittem a fülemnek — meséli az édesanyja, Jelena Fjodorovna — Minden Összezavarodott, a szavak sehogyse fértek a fejembe. De a szívem azt súgta: „Ö az. a te Valjusád, a kislányod.” Mikor Válja a technikumba járt, beleszeretett az ejtőernyős sportba. Egyszer csupa kék és zöld folttal ment haza. Édesanyja elsírta magát. A kislány a nyakába ugrott és összevissza csókolta: — Mama, ne sírj!... Ez maga a boldogság: kilép az ember a gépből és bele egyenest az égbe. Az ember csak száll és énekelni volna kedve... — Hát azt lehet — feleltem. Letettem magunk mellé a klarinétot. Átöleltem, és nagyon erősen csókolni kezdtem. Hirtelen elengedtem Klót testét. Éreztem, hogy mindketten lángolunk a hőségtől. Klót hirtelen felpattant. Láttam, arca eltorzul a sírástól. Arcomat a lába fejére tettem, és megcsókoltam. Reggel arra ébredtem, hogy esik az eső. Kilencig vártam az ablaknál, hátha eláll. De csak esett, mint aki megőrült. Kilenckor lementem reggelizni. Reggeli után azt mondtam anyucinak: — Szerinted meddig fog esni, anyuci? — Szerintem ez országos eső. Ez nem áll el estig. — Azért szeretnék elmenni. Fölveszem az esőkabátomat — mondtam. Anyuci úgy nézett fám, mintha megbolondultam volna. — Hová akarsz te menni ebben az esőben? — kérdezte szigorúan. — Dávidhoz —* Mondtam. (Folytatjuk) És az édesanya szívével felfogta ezt az érthetetlen boldogságot. Örömkönnyek Szűkszavú a rádió közleménye: „Pályájára juttatták a Szojuz—5 űrhajót, fedélzetén háromfőnyi legénységgel ... Az űrhajó parancsnoka Borisz Volinov ezredes ... — Repül az én fiam is, Borenyka. Hosszú éjszakákon át nem aludt ki a fény Prokopjevszk városka egyik magas épületének harmadik emeletén. Jevgenyija Izrailevna újra meg újra végigolvasta fia leveleit, nézegette a régi fényképeket, olvasta az újságok izgatott jelentéseit. Reggel óta csörgött a telefon, jöttek a táviratok, a levelek, a vendégek. Sok vendége volt a köztársaság kiváló orvosának: bányászok, iskolások, régi munkatársai... Ezt a nagyszerű asz- szonyt nemigen látták sírni. 1969. január 18-án Jevgenyija Izrailevna sírt. Nem szégyenkezett a barátok, az újságírók előtt. De szemében örömkönnyek csillogtak: a fia visszatért a földre. „Fényes palak“ szülötte Sorseli falu neve csuvas nyelven ..Fényes patak”-öt jelent. Itt él egy idős asz- szony, a világszerte ismert űrhajós, az űrt kétszer is megjárt" Andrian Nyikolajev édesanyja. Számára fia még mindig Andrjusa, ahogy a faluban hívták szeretettel. A család feje korán meghalt. Anna Alekszejevnára maradt a négy gyerek: egy lány meg három fiú. Az egyik közülük Andrian Nyikolajev. A fiúnak nehéz gyermekkora volt. De a család egyetértésben élt. Az anya, a csaknem írástudatlan asszony, rá tudta nevelni, gyermekeit, hogy megértsék: „Senki a földön nem születik megbecsült embernek. Mutassátok meg az embereknek, mire vagytok képesek és akkor tisztelni fognak benneteket...” Sok mindent megadott az élet Andriannak: a hősi tettet a haza nevében, két űrrepülést, űrhajós barátokat, feleséget, gyermeket... És az anyai szereteti boldogságát. Amikór Andriantól megkérdezték, kinek köszönheti a legtöbbet életében, azt felelte: — Anyámnak. És ha tűzbe kéne tennem a kezem érté, akkor is adósa maradnék. (APN—KS»
