Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-09 / 83. szám

S oldat fm. április I Saigontól Santi agáig Az élesedő harcok hete A kairói palesztin konferencián 9 Állásfoglalások a Husszein terv ellen A palesztin nemzeti tanács rendkívüli kongresszusának pénteki munkanapján a fel­szólalók egyöntetűen állást foglaltak a Husszein-terv el­len; elhangzottak olyan kö­vetelések is, hogy az arab or­szágok szakítsanak az Egye­sült Államokkal, államosítsák az összes külföldi olajtársa­ságot, bojkottálják az ameri­kai árukat. Mások annak a szükségességét hangoztatták, hogy Jordániát arab szóm-1 szédai vegyék teljes blokád alá. Általában — írja az AFP, — az a felfogás az uralkodó kongresszusi kö­rökben, hogy a Jordániához fűződő diplomáciai kapcso­latok megszakítását további konkrét intézkedéseknek kell követniük, mert a Husszein- rendszerrel szembeni akció csak így lehet hatásos. Reá­lis körülmények között ugyanakkor kizárják azt a lehetőséget, hogy Fejszál ki­rály megvonja Szaud-Arábía támogatását Jordániától. A kongresszus péntek dél­utáni ülésén felszólaltak kül­földi vendégek is. A Szov­jetunió afroázsiai szolidari­tási bizottságának képviselő­je megerősítette azt a támo­gatást, amelyet a szovjet nép az izraeli agresszió ellen küzdő arabok harcához nyújt. Csou En-laj kínai minisz­terelnök táviratban üdvözöl­te a palesztin kongresszust, s kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy „a palesztin és más arab népek, megőrizve egységüket az im­perializmussal szemben, ki­tartva a hosszú fegyveres harc mellett, őrizkedve az ellen­séges próbálkozásoktól, le­győzik átmeneti nehézségei­ket, amelyek a győzelem felé vivő útjukon mutatkoznak”. Alfende megvétózta az alkotmányreformot Hírügynökségi jelentések szerint dr. Salvador Aliende chilei elnök csütörtök este kimondta a vétót a jobboldali ellenzék által benyújtott alkotmányreform-tervezet Jobboldali mesterkedések Olaszországban Az Olasz Kommunista Párt vezetősége pénteken nyilvá­nosságra hozott dokumentu­mában élítélte a keresztény- demokrata pártnak azt a tö­rekvését, hogy a május 7-i választások után jobboldali centrista kormányt alakít­son. Az Olasz KP vezetősége rámutat: A középbal kormánytöbb­ség azért bomlott fel, mert a kereszténydemokraták és szociáldemokraták politiká­ját nem lehetett többé ösz- szeegyeztetmi azokkal a meg­újítási követelésekkel, ame-■ lyek a dolgozó tömegek ré­széről mindenütt megnyil­vánultak. Erre a válságra a DC azzal válaszol, hogy jobb­oldali szövetségesekkel meg­kísérli feltámasztani a cent­rista kormányformulát. A kereszténydemokrata veze­tők többször is kijelentették, hogy hajlandók koalícióra lépni a liberális párttal (a gyáriparosok szövetségének pártja •— a szark.) és éles polémiát folytatnak a szocia­listákkal és kommunisták­kal. A szocialista pártot a DC arra akarja kényszeríte­ni, hogy a közvélemény előtt fedezze a centrista törekvé­seket. Szó sem esik viszont a félbemaradt reformokról, a gazdasági és társadalmi prob­lémák tömegéről. Nem vélet­len — teszi hozzá az Olasz KP —, hogy ezek a törekvés sek a szakszervezeti egység elleni támadásokkal és a sztrájkjog korlátozásáról tett kijelentésekkel párosulnak. Az Olasz Kommunista Fáid hangoztatja, hogy ezek a próbálkozások kiélezik a meglévő feszültségeket és súlyos veszélyt hordoznak magukban az ország jövőjére nézve. ________________i___a ______ ügyében. Allende — elnöki jogkörével élve — egy reak­ciós alkotmányreform útját akarja állni, s amint a mi­nap kijelentette, kész fel­oszlatni a kongresszust és ki. írni a népszavazást e kér­désben. E két utóbbit illetően egyelőre nem ismeretes a chilei elnök döntése. A baloldali radikális párt (PÍR) két miniszterének ki­válását Allende elfogadta. Üj igazságügy-miniszterré Jorge Tapja Valdest (radikális párt) nevezte ki, aki eddig a sze­nátus alkotmányjogi és tör­vényességi bizottságának tit­kára volt. A bányaügyi tár­cát Pedro Palacios Cameron (pártonkívüli) dandártábor­nok kapta. Az ellenzéki pártok szerdá­ra kormányellenes tüntetést hirdetnek. Allende felszólí­totta az Unidad Popular va­lamennyi tagját és hívét, hogy kedden vonuljanak az utcára, „s akkor majd meg­látjuk, ki az erősebb kettőnk közül!” Merénylet Zanzibárban Meggyilkolták Abeid Ama- ni Karúmét, a zanzibari for­radalmi tanács elnökét, Tan­zánia első elnökhelyettesét, jelentette be szombaton dél­előtt Julius Nyenere köztár­sasági elnök a tanzániai rá­dióban. A közlemény szerint a gyilkosság péntek délután történt a kormányzó afro- sirazi párt székhazában. A lövöldözés során Thabit Kombo, a párt főtitkára is súlyosan megsebesüli. Az elnök közölte, hogy az egyik merénylőt a biztonsági erők agyonlőttek, de három társának sikerült elmenekül­nie. A merénylet okáról egyelőre nincs jelentés. Tanzániai források szerint Rashidi Kawawa, a Tanzá­niai Egyesült Köztársaság második elnökhelyettese szombat reggel Zanzibárba utazott, hogy a helyszínen tanulmányozza a helyzetet. Dávid és Nemes Györgyi é 26. Beszaladt a szobába. Én azalatt felkúsztam a fenyő­fa törzsén. Máris átlendítet­tem magam az erkélykorlá­ton. Mire Dávid kiért a kertbe, én fentről integet­tem neki. Most én voltam Júlia. Ö meg Rómeó. Nagyot nevetett. Egy pil­lanat alatt ő is felkúszott a fenyőfán. Átvetette magát a korláton. Lendületét a ka­rommal fogtam fel. De olyan erővel ugrotta át a korlátot, hogy feldöntött. Nyilván szándékosan. Mert ott volt egy leterített pokróc. Arra estünk. Sokáig csókolóztunk. Ezt nem lehet soha megunni. összesimultunk a pokró­con. De rajtam ruha volt, rajta meg pizsama. Valami eszembe jutott. Milyen jó lenne, ha nem lenne raj­tam ruha. S őrajta nem len­ne pizsama. De nem mond­tam. És nem tudtam, neki mi jutott eszébe. Ö se szólt egy szót se. Aztán kigomboltam a pi­zsamakabátját. A mellére hajtottam a fejemet. Hall­gattam. hogyan dobog a szí-' ve. Szépen, egyenletesen és nagyon lassan dobogott. — Hallgasd meg, hogy dobog az én szívem — mondtam. A mellemre von­tam Dávid fejét. De csak a ruhára. Fejét ráhajtottam és hallgatta. — A tied nagyon gyorsan dobog — mondta. — Igen, én olyan vagyok, mint a madarak. — A madaraknak gyor­san dobog a szívük? — kér­dezte. — Gyorsan, mint nekem. A testükhöz képest nagy szívük van. Hogy legyen erejük felemelni a testüket. — Ezt te honnan tudod? — kérdezte Dávid. — Nem tudom, csak gon­dolom. Én is azért táncolok könnyen, mert nagyobb a szívem.. És azért ver gyor­san., mert sok erő kell a tánchoz. — Akkor meghallgatom még egyszer — mondta Dá­vid, és a fülét a mellemre tapasztotta. Aztán a hátunkra fe­küdtünk. Átöleltük egymás nyakát. Néztük az ezüstkék reggeli égboltot. Csönd volt. Csak a levelek su­sogtak, ahogy a gyön­ge szél táncoltatta őket. Ujjam hegye Dávid nyakán a nagy érhez ért. Ott érez­tem szívverése lassú ritmu­sát. Mintha az is kopogott volna. Mintha azt is halla­nám. A villanydróton, közel a házhoz, ült a fecske-Ró- meó meg a fecske-Júlia. Még mindig a fészküket épí­tették. Az egyik hosszú szá­lat tartott a csőrében.. A másik egy csöpp sárdarafoot. Előbb az egyik röppent a fészekhez. Mikor elhelyezte, amit hozott, átadta helyét a másiknak. Aztán hihetetlen lendülettel elröpültek. Nagy ívben fordulták meg. — Nekik is gyorsan do­bog most a szívük —- mond­ta Dávid. — Nekik is, mint nekem — feleltem. Dávid elrriélázott: — Láttad, milyen elegáns ruhájuk van? Tulajdonkép­pen barna a fejecskéjük, nézd csak. S a hátuk sötét­kék. S mégis úgy hat. mint­ha feketében volnának. Elől meg kilátszik a frakking- jük. A zenészek a pódiumon mind ilyenek. Fekete, villás szárú frakk, hófehér ing. — Te is ilyet fogsz hor­dani ? — kérdeztem. — Természetesen. — Én a színpadon fogok táncolni tütüben. Miiit fe­hér hattyú. Én a zenekarban játszom majd. Épp szemben a kar­mesterrel. Frakk lesz raj­tam. De nem fogjuk látni egy­mást, Dávid. — Majd megvárlak az elő­adás után. Klót, — Az operaházi kiskapu­nál, igaz David? A világpolitikában jelenleg minden más eseményt a hát­térbe szorított a dél-vietna­mi hazafiai; immár tizedik napja tartó offenzívája. A hadi eseményekről szóló hí­rek egyértelműen azt igazol­ják, hogy a felszabadító had­sereg összehangolt támadása súlyos katonai vereséget oko­zott a bábrezsimnek, de ez­zel egyidőben az amerikai hadvezetésnek is. Az ütközetek értékelése mellett azonban mind több szó esik a vielnamizálás politikai csődjéről Az ugyanis jól látható, hogy a hadműveletek nemcsak a frontokon okoztak súlyos helyzetet az amerikaiaknak, de éreztetik hatásukat a po­litika terén is. Az első nagy dilemma, ami előtt ma a N ixon -adminisztráció áll: „bedobja-e a fehér törülkö­zőt”, vagy fokozza a katonai aktivitást. Vajon miért je­lentős ez a kérdés éppen ma? A válasz önmagától adó­dik. Ha Nixon újabb nagy katonai akcióba kezd, a há­borút újra maximális erőig fokozza, akkor ezzel rossz irányba befolyásolja saját választási esélyeit. Az el­múlt időkben éppen a „fiúk hazajönnek” jelszóval igye­kezett népszerűségét növelni, így egy ezzel merőben el­lentétes lépés az elnök egyébként sem túlzott hitel- képességét csak rontaná. Ha viszont ezt nem teszi, akkor kiderül, hogy az úgy­nevezett vietnamizálásá poli­tika megbukott. A saigoni kormány csapatai nemcsak katonailag gyengék, de er- kölcsiségük is vitatható az amerikaiak szempontjából nézve. Tömeges átállásuk a felszabadító erők oldalára értésre adja, hogy nem kí­vánnak részt venni a test­vérháború ban. A mostani offenziva hatal­mas sikere tehát többek kö­zött abban kereSiendő, hogy sikerült a világ közvélemé­nyét két dologról újfent meggyőzni. Az egyik: a probléma katonai megoldá­sának amerikai koncepciója tarthatatlan, a másik: az — Az operaházi kiskapu­nál, Klót. És akkor együtt hazamegyünk, Klót. — Férj és feleség leszünk, Dávid? — Férj és feleség, Klót. — Esküszöl. Dávid? — Esküszöm, Klót. — Ugye, mindig engem fogsz szeretni, Dávid? — Mindig csak téged, Klót, — Erre is esküdj meg. Dávid. — Esküszöm, Klót. De te is esküdj. — Esküszöm, Dávid, min­dig csak téged foglak sze­retni. — Soha nem nézel más fiúra, Klót. — Soha nem nézek más fiúra, Dávid. — Ne is kérdezd, Klót, én magamtól is esküszöm. So­ha nem nézek más lányra. Ettől az esküvéstől sírhat- nékom támadt. Sírni is kezdtem. Dávid odacsúsztat­ta ujját a szememhez. És eldörzsölte rajta a könnye­ket. — Miért sírsz, Klót? — kérdezte. — Az örömtől sírok, Dá­vid. Hogy ilyen szépen es­küdtünk egymásnak. És hogy ha nagyok leszünk, együtt fogunk élni. És én olyan híres leszek, mint Pavlova. Te meg olyan, mint... — Nem tudtam hí­res klarinétost mondani. — Talán, mint Goodman — segített ki Dávid. (Folytatjuk) Egyesült Államok indokínai politikájának kudarca köze­lebb hozza a hosszú háború befejezésének lehetőségét. Az amerikai politikai ma­nőverek más fronton is ve­reséget szenvedtek a héten. Azok az arab egységet bomlasztó törekvések melyeknek szócsöve Husszein király volt, egyértelmű el­utasításra találtak az arab országokban. A palesztin konferencián Szadat nem­csak összegezte az egyesült arab királyság gondolatának veszélyeit, de bizonyította az izraeli, amerikai elképzelé­sekkel való szoros rokonsá­gát, ha úgy tetszik azonos­ságát. Az a tény, hogy az Arab Államok Szövetsége Jordániával megszakította kapcsolatait, kemény válasz volt, és kifejezte az arab nemzet állásfoglalását is. Mondhatnák, hogy annyi sikere csak volt a Husszain- tervnek, hogy ötszáz kilomé­teres rést ütött az Izraellel szemben lévő arab frontban. A másik oldalon azonban olyan erős arab egységtörek­véseket szült, melyek kom­penzálják ezt az űrt. Talán van abban valami jelkép, hogy ezek az események ép­pen a palesztin menekültek napja idején történt. Az im­perialista politika ez áldoza­tainak sorsa felett most meg­nyílt jordán—izraeli alkudo­zás arra enged következtet­ni, hogy a közel-keleti poli­tikában mind nagyobb teret kap a nyugati „szalámitak­tika”, azaz az érintett or­szágok' és népek szeletein­kén ti megdolgozása. A pa­lesztin konferencia ezt a je­lenséget jól felismerve sür­gette az egység erősítését, hiszen az amerikai manőve­rek közvetlen vagy áttételes jelentkezésével szemben ez a célravezető. A gondosan kitervelt amerikai—izraeli— jordániai koncepció így mez­telenné vált. kiderült igaza célja, ami Washington sza­mára igen kellemetlen. A világnak egy egészen más területén ugyancsak oi- fenzívé vált az USA politi­kája. Igaz, csendesen a hát­térben maradnak, a véletle­nek azonban mindig leleple­zik őket. így történik ezDél- Amarikában, ahol a chilei kormány megbukása a jelenlegi politika re.lja. Allende „unidad popuiar”-ja a népi egység politikája igen rövid idő alatt mért érzé­keny veszteséget az amerikai monopoitőkére, és a vele ba­ráti komprádor-burzsoáziára. A tervezett további államo­sítások egyenesen azzal a következménnyel járnának, hogy az USA maradék gaz­dasági és politikai hadállá­sait is elvesztené. Ma a nyílt katonai beavatkozásra nin­csen mód, így Washington az új recept szerint a katonai éis politikai élet szélsőjobb­oldali, sértett, tőle függő erőit keresi. A belső ellenség sorainak dollárkordormal történő be­biztosítása után a módszerek nem éppen finomak. A me­rénylet, a puccskísérlet, az egyes területeken történő la­zítás, a kormány sorainál; bomiasztása egyaránt meg­található. Az a tény, hogy a népi egység kormányából most két radikális miniszter kivált, arra mutat, hogy a bomlasztok csápjai messzire érnek. Vajon csak az amerikai gazdasági és politikai befo­lyás csökkenése indokolja ezt a jelenséget? Válaszunk lehet egyértelműen nem. Lát­nunk kell, hogy az amerikai politika még ennél is na­gyobb jelentőséget tulajdon annak a ténynek, hogy Allende a parlamentáris ke­retek között képes baloldali rendszert építeni, példát mu­tatva ezzel a kontinens va­lamennyi haladó erejének, országának. Chile példája újfajta katalizátor lehet Dál- Amerika politikai átalakulá­sában, ami viszont olyan földcsuszamláshoz vezetne, amely az amerikai monopoi- tőke számára totális vereség­gel végződne. Sokan aggódya — joggal — kérdik, hogy vajon Allende képes lesz-e útját állni a belső ellenségnek? Lesz-e ereje althoz, hogy megállítsa az amerikaiak által irányí­tott támadást? A jelek sze­rint a chilei elnök határozott intézkedései, az új választá­sok lehetőségének meghirde­tése, a népre támaszkodó el­lenakciói vissza tudják szo­rítani ellenfeleit, pontosab­ban ellenségeit. A belső ha­tározottság mellett azonban dr. Allende magáénak mond­hatja a haladó világ szolida­ritását és rokonszenvét is. És ez ma, a jelenlegi helyzet­ben nem kis erő, All,ende kö­vetkezetessége mellett talán a legdöntőbb tényező. Az elmúlt héten is érdek­lődés kisérte az európai politika fejleményeit Az NDK által lehetővé tett húsvéti látogatások nyomán világos, hogy az NSZK ra­tifikációval kapcsolatos ese­ményei váltották ki a leg­több találgatást. A Kohl— B a h r - tan á csikó zások eredmé­nyei a némeiközi kapcsola­tok pozitív alakulását jelez­ték, a nyugat-berUni „láto­gatási főpróba” a készülő egyezmények használhatósá­gát mutatta. Minden mögött azonban ott húzódák a nagy követelmény: gyakorlattá ez csak akkor válhat, ha a szer­ződéseket ratifikálták. Brandt megnyilvánulásai nem hagytak kétséget afelől, hogy a kancellár optimista, és minden eszköz bevetéséire kész a szerződések ratifiká­lása érdekében. Ugyanakkor sürgetően szorgalmazta azt a szovjet—NSZK gazdasági megállapodást, amely telje­sen világossá tette, milyen előnyös következményekkel jár .majd a kapcsolatok ren­dezése. A békés tőkés körök érdekeltségét éppúgy hang­súlyozta, mint az NSZK né- péét, sőt, o szövetséges ha­talmak számára is érthetővé tette: a jövőbeni kapcsolat a szerződések ratifikálásának függvénye. A kancellár tehát minden fronton támad, lát­hatóan a májusi ratifikálási szavazáson nem egyszerűen a szerződést akarja elfogad­tatni, hanem egyben súlyos vereséget kíván mérni ellen­feleire. A nyugatnémet belpolitika következményei meghatá­rozhatóak lehetnek az egész kontinens jövőjére nézve. A látszólag kétoldalú szerződé­sek életbelépése ugyanis nem egyszerűen országok közötti viszonyt alakít, hanem be­folyással lehet a szövetségi rendszerék alakulására, egész Európa politikai arcu­latának változására is. Ez az elsődleges oka annak, hogy az Egyesült Államok megle­hetősen sanda szemmel nézi kontinensünk változásait, hi­szen ezek végkövefckezmé- nyükben európai katonai, po­litikai, gazda'■'ági befolyá­suk csökkenését eredményez­heti. Ezzel a ténnyel ma^varáz- ha.tó, hogy főleg Dél-Euró- pában megélénkült az ame­rikai politikai és titkosszol­gálati aktivitás, Olaszország­ban, Görögországban elsősor­ban azokat az erőket báto­rítja, amelyek alkalmas idő­ben belpolitikai lépésekkel képesek lassítani az európai biztonság kifejletét. Az elmúlt napok esemé­nyeinek e főbb csomópontjait kiragadva egy végmegállaoí- tás kínálkozik: szerte a vilá­gon fokozódik a nemze*közi méretű osztályharc, melynak összefüggéseire érdemes nagy gonddal odafigyelni. Bürget La joe

Next

/
Thumbnails
Contents