Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-20 / 92. szám

5 4KM WWWf WA'őrA~Wf)finite­-< 197? fprffls 9J.‘ (Folytatás az 1. oldalról) rammá, egész társadalmunk közös ügyévé lett. Az 1949. évi alkotmány csak közvetett formában szól a pártról, az „élcsapata által irányított munkásosztály” ki­fejezést használja. Az alkot­mány új szövege most köz­vetlenül és egyértelműen fo­galmazza meg: a munkásosz­tály marxista—leninista párt­ja a társadalom vezető ereje. A társadalmi szervezetek szerepének erősödése szük­ségszerűen igényli ennek al­kotmányi megfogalmazását, is. A javasolt módosítás a je­lenlegi helyzetnek megfelelő­en körvonalazza a társadal­mi szervezetek általános sze­repét. s külön is szól a Haza­fias Népfront, valamint a szakszervezetek jelentőségé­ről, a szocializmus felépítésé­ben reájuk háruló feladatok­ról. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenységének szocialista alapelvei alkotmá­nyos meghatározása us kiegé­szítésre szorult. A magyar nép, a párt, a kormány min­denkor hű barátja és szövet­ségese volt a Szovjetuniónak, a többi szocialista országnak, az egész szocialista közösség­nek, és az marad a jövőben is. Ezért alkotmányunkban 6zólni kell a szocialista or­szágokká! való baráti kapcso­lataink fejlesztéséről, erősí­téséről. És kifejezésre kell juttatni a világ valamennyi népével való együttműködési készségünket a béke és az emberi haladás érdekében. A módosított alkotmány következő fejezetei az állam szervezetével és az állami szervek működésével foglal­kozik. * Az országgyűlés nemcsak államhatalmi, hanem a nép által választott képviseleti szerv is, a népszuverenitás kifejezője. Ezért helyesebb az országgyűlést legfelsőbb ál­lamhatalmi és' népképviseleti szervnek nevezni. Az országgyűlésnek a nép­szuverenitást megtestesítő és kizárólagos alkotmártyozó jo­gából következik, hogy bizto­sítja a társadalom alkotmá­nyos rendjét, ellenőrzi az al­kotmány megtartását.; meg­semmisíti áz állami Szervek alkotmányba ütköző, vagy a társadalom érdekeit sértő ren­delkezéseit. Az országgyűlésnek az ál­lami, kormányzati tevékeny­ség irányának meghatározá­sában megillető jogát juttatja kifejezésre többek között az a kiegészítés is, hogy az ország- gyűlés megvitatja és jóvá­hagyja a kormány program­ját, jóváhagyja az állami költ­ségvetést és zárszámadást, és nemzetközi szerződéseket erő­sít meg. Az országgyűlés jogköré­ből az Elnöki Tanács jogkö­rébe kerül a közkegyelem gyakorlása. Az alkotmányos­ság igényével jobban össz­hangban álló új rendelkezés az, hogy a hivatásos bírákat az Elnöki Tanács választja meg. A törvény most új in­tézményként alkotmányba ik­tatja az államtitkári intéz­ményt és az Elnöki Tanács jogkörébe utalja az államtit­károk kinevezését is. A Magyar Népköztársaság biztonságát szolgálja az az új rendelkezés, mely szerint há­ború, vagy az állam biztonsá­gát súlyosan fenyegető ve­szély esetére az Elnöki Ta­nács rendkívüli hatáskörrel felruházott honvédelmi taná­csot hozhat létre, továbbá az állam biztonságát súlyosan fenyegető veszélyt, illetve annak megszűntetését az El­nöki Tanács állapítja meg és hirdeti ki. Tisztelt országgyűlés! Az eddig érvényben lévő al­kotmányunk a Minisztertaná­csot csupán az államigazgatás legfőbb szerveként említi. A kormány szerepe valójában ennél jóval jelentősebb, az állami, kormányzati munka vitelének legfőbb operatív testületé is. Ezért helyesebb a címben „A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa” elnevezés, a fejezetben pedig a jelenlegi helyzetnek megfelelően az ed­diginél szélesebben kell rög­zíteni a kormány fő feladata­it. A tanácsok mint szocialista államunk jól bevált, kipró­bált intézményei, ezért ‘to­vábbfejlesztésére vonatkozó rendelkezéseket új törvény szabályozza, s most ennek alapvető elemeit kellett ki­emelni. Tisztelt országgyűlés! A bírói szervezetekről és az ügyészségről szóló fejezetek amellett, hogy nagyrészt a hatályos alkotmány szövegét vették át, lényeges módosítá­sokat is tartalmaznak. Szocia­lista államunkban a törvé­nyes' rend szilárd, érvényesül az a helyes alapeív, hogy aid vét a törvény ellen, büntetle­nül ne maradjon, ugyanakkor a becsületes állampolgárok számára a törvények biztosít» sák a nyugodt, félelem nélkü­li életet. A tervezet az ügyészségről szóló fejezetben mellőzi azt a korábbi rendelkezést, amely szerint a törvényesség meg- tartása felett a Magyar Nép- köztársaság legfőbb ügyésze őrködik. A módosított szö­veg tükrözi azt az elvi jelen­tőségű szemléletbeli változást és kialakult gyakorlatunkat, amely szerint valamennyi ál­lami, társadalmi és szövetke­zeti szervnek, továbbá min­den állampolgárnak is alkot­mányos kötelessége a törvé­nyek megtartása, illetőleg megtartatása. Az ügyészségnek az a kö­telessége, hogy a magia eszkö­zeivel, a bűncselekmények üldözésével, a vád képvise­letével és más módon bizto­sítsa a törvényesség ' megtar­tását, továbbra is megmarad, sőt fokozódik. | A módosítás szerint a Leg­felsőbb Bíróság elnökét és a . legfőbb ügyészt az országgyű­lés a jövőben négyévi időtar­tamra választja a korábbi 5, illetve 6 év helyett. Ez össz­hangban van az országgyűlés megbízatási idejével. Indokolt volt a nők egyen­jogúságával kapcsolatban a munkafeltételek mellett a munkalehetőségek megfelelő biztosításának kimondása, valamint a szülőanyáknak járó kedvezményekről való alkotmányos iötézkedés. Ugyancsak indokolt volt a nemzetiségi jogok pontosabb meghatározása. Az * országgyűlés mostani ülésszakán szocialista tör­vényalkotásunk újabb, je­lentős állomásához érkeztünk. Történelmi jelentősége van annak, hogy a szocializmus teljes felépítése most a Ma­gyar Népköztársaság alaptör­vényében is biztosított, nagy társadalmi célunk lesz. Az alaptörvény minden állam­polgár kötelességévé tespi, hogy a szocializmus teljes felépítéséért legjobb tudása, ereje és képessége szerint munkálkodjék. Alkotmányunk nagy erő­forrása a szocialista házas­sággal összefonódó interna­cionalizmus kiteljesedésének is. Annak a nemzetköziség­nek, amely már az első, 1919- es alkotmányunkat is átha­totta. Számunkra, mint a vi­lág minden haladó népe szá­mára, rendkívüli jelentősége van «annak, hogy véget ves­sünk az imperialista agresz- sziónak, megszüntessük az új vérontással járó feszültségi gócokat, s Európában és a világ más térségeiben olyan nerrizetközi kapcsolatokat hozzunk létre, amelyek biz­tosítják a népek békéjét, ön­álló, szabad fejlődését. Szá­munkra a Szovjetunióhoz, a szocialista közösséghez, a vi­lág haladó erőihez fűződő ba­ráti viszony függetlenségünk, létünk, jövőnk záloga. Meggyőződésem, hogy pár­tunk, kormányunk, egész né­pünk a belső építőmunká­ban és a nemzetközi kérdé­sek megoldásában miijdent megtesz azért, hogy még gyorsabban haladjunk el őre azon a történelmi úton, ame­lyet az alkotmány kijelöl számunkra. Kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot, az írásban szétosztott szövegpontosító módosításokat^ ezzel az igány- nyel, s ezzel az elkötelezett­séggel vitassák meg és fogad­ják el. Kállai Gyula expozéja után mégkezdődött a vita az alkotmánymódosító törvény- javaslat fölött. Az első felszó­laló Méhes Lajos, a vasas­szakszervezet főtitkára, Győr- Sopron megyei képviselő volt. Ezután szünet következett, majd dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatódott a tanácskozás. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára emelkedett szólásra. KÁDÁR IÁNOS: / A szocializmus a nemzeti felvirágzás egyetlen és biztos útja Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves elvtársak! Mindnyájan átérezzük, kü­lönleges fontosságú esemény­nek vagyunk részesei: leg­főbb törvényhozó testüle­tünk, az országgyűlés álla- _ műnk alaptörvényének, az A haladó elődök példája lelkesít és kötelez bennünket Most, .amikor országgyűlé­sünk az alkotmányt tárgyal­ja, sok nemzedék küzdelmei­re, nagy történelmi személyi­ségekre István királyra és Hunyadi Mátyásra, Rákóczi­ra. Kossuthra és Széchenyire, Dózsát«;Petőfire, ■ Tán­csicsra és mások­ra emlékesünk, tiszte­lettel emlékezünk a nemzet, nemzeti nyelvünk és kultú­ránk megőrzőire és megújí- tóira: a népforradalmak, a forradalmi munkásmozga­lom kiemelkedő vezetőire, mártírjaira és egyszerű har­cosaira. A múltról szólva mindenekelőtt a dolgozó ma­gyar népre gondolunk, amely munkájával, ve- i’ejtékével és véré­vel hazánkat, államunkat századokon át fenntartotta, éltette és a fejlődés útján előbbre vitte. Történelmünk mérhetetlen nehézségeinek leküzdéséért, azért. hogy idáig eljuthattunk, örök di­csőség és az élők hálája övezze mindenkor az előt­tünk járt nemzedékek, a nép becsülettel élt neves és név­telen fiait, leányait. Helyt­állásuk, példájuk lelkesít es kötelez bennünket. A történelmi múltról szói­vá emlékeznünk kell arra is, hogy a régi Magyarország urai előszeretettel és sokszor hivatkoztak „a nemzet ezer­éves alkotmányára”. Az igaz­ság azonban az. hogy ?em a nemzetnek, sem az országnak ezer éven át sóim nem volt írott világos és egyértelmű alkotmánya. Az ország életét és fejlődését jelentősen és hosszú időn át befolyásoló egyes törvények voltak, de igazi alkotmányosság soha nem fejlődött ki. A Duna— Tisza táján élő és államot alkotó magyarság többsége, az országot fenntartó nép ezer éven át ki volt rekeszt- ve a jogból, a törvényeket mindig elnyomók kizsákmá­nyolok alkották, saját hatal­muk védelmére. Népünk munkája hatalmas íeilődést hozott Tisztelt országgyűlés! Történelmünk úgy alakult, hogy az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaságot követően csak 1949-ben valósulhatott meg a dolgozó magyar nép számára, milliók — Petőfi ál­tal megfogalmazott — nagy eszfhéje, a haza és a jog égy- sége. Az 1949. évi XX. tör­vény az alkotmány elfoga­dása történelmi jelentőségű vívmány volt, amely a mun­kásosztály, a nép hatalmát szentesítette, s a nemzet alkotmánynak a módosítását tárgyalja ma. A módosítás­ról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés kiküldött bi­zottsága elkészítette, benyúj­totta, s a bizottság elnöke, Kállai Gyula elvtárs, elő­adói beszédében sokoldalúan ismertette és indokolta. Elő­terjesztéséhez kapcsolódva, pártunk állásfoglalásai alap­ján kívánok szólni az alkot­mányról, s azzal szorosan összefüggő néhány kérdésé­ről. Az alkotmány a törvények törvénye, az állam funda- . mentuma, a társadalom jo­gi felépítményének alapja. Az országgyűlés előtt levő módosítási javaslat jól kife­jezi a több mint ezeréves magyar állam és társadalom történelmi folyamatosságát, forradalmi változásait, ^ szo­cializmus és a magyar: ál­lamiság napjainkra megva­lósult, rendíthetetlen és megbonthatatlan egységét. A benyújtott tervezet — ha az országgyűlés törvényerőre emeli — a független, szuve­rén és szocialista magyar állam, a Magyar Népköztár­saság . alkotmánya lesz, amely foglalata és sérthetet­len törvénye a szocializmus útjára lépett és nemzetté vált magyar nép minden törté­nelmi vívmányának. Az államalkotó István ki­rálynak a XI. században kelt, a maga korában haladó tör­vénykönyvei, amelyek a szerveződő, fiatal feudális állam és intézményeinek vé­delmét szolgálták, egyidejű­leg a kialakuló feudális ural­kodó osztály érdekeit véd- tély A XIII. században kelt aranybulla a nemesség és a szabad birtokosok előjogait és kiváltságait foglalta ösz- sze és biztosította. Werbőczi- nek a XVI. században meg­alkotott hírhedt hármas­könyve, a magyar feudális jog összefoglalása, már bru­tális nyíltsággal a jobbágy­parasztok röghözkötését és kizsákmányolását, a nép el­nyomását szolgálta százado­kon át. A letűnt régi világ utolsó nagy államjogi rendezése a múlt században, az 1348—49- es szabadságharc leverése után, 1867-ben létrejött, de nem kodifikált „kiegyezés” volt. Ez a rendezés, amsly a magyar uralkodó osztályok megegyezése volt a Habs- burg-dinasztiával, az osztrák uralkodó osztályokkal, a ma­gyar polgári forradalom fe­lemás befejezését, a nemze­ti függetlenség feladását je­lentette; mindezt osztályural­muk védelmére, a munkások és parasztok elnyomásának fenntartására. Az ország ak­kori urai ezzel, a szabadság- harc eszméit és céljait elá­rulva, az Osztrák—Magyar Monarchia államának kere­tében még egy fél évszászad­ra biztosították a magyar és nemzetiségi dolgozók felett a földbirtokos és tőkésosz­tályok hatalmát. A magyar uralkodók és kizsákmányoló osztályok szégyene, hogy képtelenek voltak az ország­nak igazi alaptörvényt, al­kotmányt adni; hogy a dol­gozó osztályok, a nép ezer éven át jogfosztottságban élt, hogy gyakran, egy tál lencsééi t elárulták az egész magyarságot, az országot. programjaként törvénybe foglalta az embernek ember általi kizsákmányolásától mentes társadalom, a szoci­alizmus felépítését. Hogy alkotmányunk, s ilyen alkotmányunk lehes­sen. ahhoz a magyar népnek meg kellett szabadulnia a negyedszázadon át uralkodó gonosz és reakciós Horthy- rendszertől, a kapitalistáktól és a földesuraktól, s az or­szágot a második világhábo­rúban megszálló idegen el­nyomóktól, a Hitler-fasiszta megszállóktól. Hazánkat az idegen elnyo­móktól a Szovjetunió dicső Vörös Hadserege szabadította fel, saját elnyomóitól a nép maga szabadította nleg magát. A-i alkotmány, történelmi je­lentőségének megfelelően, méltatja a felszabadítást és fejezi ki népünk el nem múló háláját a felszabadító Szov­jetunió iránt. A felszabadult nép a kom­munisták, a munkásosztály vezetésével vette kezébe sa­ját sorsának irányítását, vív­ta ki hatalmát, s teremtette meg államát, a Magyar Nép- köztársaságot. Az 1949-ben elfogadott alkotmány össze­gezte addigi harcunk, mun­kánk eredményeit, meghatá­rozta az űj államszervezet felépítését, alapvető intézmé­nyeit; az állampolgárok jo­gait és kötelességeit, s ki­nyilvánította, hogy a Magyar Népköztársaság a dolgozó nép állama. Közel egy negyedszá­zad történelmi tapasztalatai bizonyítják, hogy az 1949-es alkotmány megfelelt rendel­tetésének. Az alkotmányunk elfogadása óta eltelt több mint két évti­zed a dolgozó nép alkotó munkájának, áldozatos har­cának, nemzeti felemelkedé­sének története, noha az út egyes szakaszai hallatlanul nehezek 'voltak, s az 1949-től eltelt időszak nem volt men­tes megrázkódtatásoktól sem. A szocializmus növekvő szá­mú híveinek helytállása, pártunk, munkásosztályunk, népünk munkája és harca ha­talmas fejlődést hozott; nagy, valóban történelmi jelentősé­gű eredményekhez ' vezetett. A munkásosztály, a nép ha­talma a Magyar Népköztár­saság ma szilárdabb, mint volt. A szocialista társada­lom alapjait leraktuk, a szo­cialista termelési viszonyok teljes győzelmet arattak az egész gazdaságban, s né­pünk ma a szocialista tár­sadalom teljes felépítésén dolgozik. A szocialista tervgazdálko­dás, a gazdasági építőmunka eredményeként az iparban csupán az utóbbi tíz év alatt megkétszereződött a termelő- eszközök állománya; hazánk szocialista ipara ma kilenc­szer annyit termel, mint a kapitalista ipar termelt 1938- ban. A szocialista mezőgaz­daság ma negyven százalék­kal kevesebb munkaerővel 43 százalékkal többet termel, mint 1938-ban termelt a tő­kés mezőgazdaság. • Megoldott az ország kenyérellátása és a mezőgazdaság termésered­A szocializmust építő nép haladásához hasonló utat a régi Magyarország nem tu­dott megtenni, nem is tehetett meg. Huszonhét év óta elért eredmé­nyeink állják a versenyt bár­milyen kapitalista ország fej­lődésének ütemével. S ha eh­hez hozzátesszük, hogy itt nemcsak a számok igazságá­ról van szó, hanem elsősor­ban arról, ami a számok mö­gött van, arról, hogy miként éltünk korábban — akárhány esztendőre tekintünk is visz- sza —, és hogyan élünk ma, s látjuk, hogy mennyivel em­beribb az élet nálunk ma, tel­jes meggyőződéssel ismét ki­mondhatjuk: a szocializmus, mint minden nép számára, a magyar nép számára is az egyetlen és biztos útja a tár­sadalmi felemelkedésnek, a nemzeti felvirágzásnak. A szocializmus útjára lépett és azon haladó magyar nép a dolgozók jogai, az egészségügyi ellátás, a szo­ciális biztonság, a kultúra te­kintetében és sok más vonat­kozásban már utolérte és túlszárnyalta á legfejlettebb kapitalista országok viszonya­it is. Utol fogjuk érni és túl­haladjuk őket a technikai normák mindazon területein, ahol még le vagyunk marad­va. De nálunk a technikai ha­ladás más úton, szocialista módon kell, hogy történjék és történik Is. Mj nem el- embertelenedett, az egyénisé­ményeit a legdöntőbb termé­nyeknél méltán állíthatjuk szembe a tőkés mezőgazda­ság hozamaival. Népünket felvilágosult, mű­velt néppé tette a kulturális forradalom. Megnyitotta a tanulás, a művelődés lehető­ségét. a műveltségből addig mesterségesen kívülrekesztett dolgozó tömegek számára, ki­tárta előttük a könyv, a szín­ház. a zene és a film embert nemesítő értékeit, serkentet­te a tudományok és a mű­vészetek fejlődését, utat nyi­tott alkotóink, tudósaink bő­ven sugárzó tehetségének. Erősödött a szocialista köz- gondolkodás, az egyén és a közösség kapcsolata. Kultu­rális. művészed életünkben vezető szerepet játszanak a szocialista tendenciák, s ered­ményesen segítik pagy társa­dalmi céljaink megvalósítá­sát, a tartalmas emberi éle­tet. A szocializmus előrehala­dásával a felszabadulás előt­tihez szinte nem is mérhető­en javult az életszínvonal, a magyar nép életmódja, élet- biztonsága, jóléte.' A tömeg­nyomor, az éhség, a „három­millió koldus” Magyarorszá­ga rossz emlék csupárf. Ma az életviszonyokra az jellem­ző, hogy az országban min­den 100 háztartás közül 50- ben működik mosógép, 39- ben hűtőszekrény, 58-ban te­levízió. 1949-ben óvodáink száma és befogadóképessége még elenyészően kevés volt, 10 évvel ezelőtt 1000 gyer­mek közül már 337-nek ju­tott hely az óvodákban, ma pedig még többnek, 600-nak — a korosztály 60 százaléká­nak — biztosítót), az óvodai elhelyezése. Tudjuk, ez sem elég, de eredménynek nagyon szép. A szocialista építómunka eredményei nemcsak egysze­rűen az ipar, a termelőszö­vetkezetek és az állami gaz­daságok, a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét fejezik ki, hanem a szocializmust tuda­tosan építő magyar munkás- osztály, a termelőszövetkezeti parasztság, a tudósok, alko­tók, értelmiségiek szorgal­mát. tehetségét, áldozatkész­ségét, ügyünk és egész né­pünk iránt érzett mély tele- lósségtudatát. Büszkén szól­hatunk — és időnként szól­nunk is kell az eredményekről, mert azok a felszabadult, a maga jövőjét építő nép alko­tó képességét, a dolgozó mil­liók helytállását bizonyítják és dicsérik. Egyben arról is biztosítanak, hogy legyenek az előttünk* álló feladatok még oly nagyok, azokat is megoldjuk. get elszűrkítő morális csőd­höz vezető, sivár gépkorsza­kot építünk. Mi nem az ifjú­ság narkotizálásában és a modern technikával, felfegy- -verzett gengszterizmus el­tűrésében versengünk velük. Mi ilyen és hasonló vonatko­zásban nem' akarjuk és sem­mi szín alatt nem is fogjuk őket úgynlond, „utolérni’!. Mi a tudományt és a technikát y az emberi élet humánus vonásainak, a kultúra, a civi­lizáció valódi vívmányainak megőrzésével — az ember ja­vára akarjuk s fogjuk fejlesz­teni, és így haladunk előre' útunWon. Mi ebben az értelemben gondoljuk el az ország gazda­ságának korszerűsítését, mo­dernizálását, magasabb szín­vonalra emelését. A társadal­mi rendszerek versenyében sokatmondó tény, hogy alig több mint negyedszázados szocialista fejlődés eredmé­nyeként a népre örökül szállt, az iparosodásban elmaradott, félfeudális Magyarország a gazdaságilag közepesen fej­lett országok sorába lénett. A párt X. kongresszus-' t k fontos, jövőbe mutató meg­állapítása volt, hogy hazánk belátható időn belül a fej­lett ipari országok sorába lép. Mély meggyőződésünk, hogy ennek megvannak a fel­tételei, a cél reális, és azt szo­cialista rendszerünk erejével el is fogjuk érni. (Folytatás a 3. oldalon) Hazánk a (ejlett ipari országok sorába lép

Next

/
Thumbnails
Contents