Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
a oldal KELET MAGYAROR^zAG — VASÄRNAPT MELLÉKLET I9T2. március S. A tanuló tanul, de mit? A hajából szedegette ki a csavarokat, amikor Pali a konyhából bekiabált: — Kész vagy? „ — Egyél 'süteményt. Odakészítettem a kredencre. Szinte látja Palit, amint a süteménynek esik. Ha ő annyit enne, egy hét alatt kihízná a ruháit, faluzni se mehetne a brigáddal. Mit is kérdezett az előbb Pali? Hja, nehéz vele beszélgetni. Mindig úgy hat, mintha unatkozna, olyan mereven néz rá, mintha attól félne, hogy leragad a szeme. Mit lát vajon rajta, amikor így nézi? A bőre épp elég fáradt. de ezt biztosan nem veszi észre. Egy kis hormonkrém, egy kis rúzs; persze, nem szabad szembeülni a vti lágossággal. S a frizuráját is úgy tudja elrendezni, hogy nem látszik: ritkul a haja, szélesedik a választék... — Mesélj valamit. Pali századszor mondja el, mi újság az irodában, ő oda se figyel, viszont szereti hallani a hangját. Palinak nincsenek gyöngéd, könnyű szavai, csak olyan semmilyen zavak. Fantáziája sincs. . „zi csak az igaz, ami megtörtént vele. S mi történik egy ilyen fiatalemberrel? Akit ő nyomott be a TÜKER-hez?! Talán ez volt a legnagyobb nőügy számára, ez a színésznőbarátnő, elhencegett vele a fiúknak, akik folyton faggatják: „Hol játszik a nőd?” És Pali minden alkalommal elmondja, amit tőle hall: hogy most próbál egy klassz szerepet. — Egyél Palikám — mondja gyorsan, mert ellensúlyozni kell, hogy nem játszik, fájdalomdíjat kell fizetnie. — Gyerünk sétálni. — Ilyenkor sétálni! — mondja méltatlankodva, s töpreng, mivel tartsa vissza Palit. Hülye krapek! Annyi szíve sincs, mint. Varró Pistának, a rendezőnek. E percben nem tudja, kire haragszik; Palira vagy Varró Pistára. a keserűség összegabalyodik benne, s újra érzi elmúlt hónapok céltalan ácsorgását a titkár előszobájában, ' amikor a púder pieg az önbizalom kezd leolvadni róla. A titkár azt mondja, várd meg az öreget, s mikor végre kipattan az ajtó és ő azt hiszi, na most! Varró el- nyargal mellette és már lent is van a lépcsőn, s hiába rohan utána, csak a hadonászó kezét látja, mert nyargalász- va is magyarán. de nem neki, sohasem neki! — Magadban beszélsz? — kérdi Pali és nevet. Ismeri ezt a kárörvendő nevetést, amelyhez az üres kék szemel asszisztálnak. Milyen jó lenne megadni magát a nyugalomnak, amelytől annyira fél. Milyen jó lenne bőgni, nem törődve azzal, hogy a szemhéja megduzzad: kitaposott szandálban járni és nem nyolccentis sarkokon. Miért nem-hagyja futni Palit, akinek sejtelme sincs a színházról, tapsról, arról a masztix, festék, varázsszagú világról?... Valaki csenget. Bosszúsan néz az ajtóra. Biztosan a villanyszámlát hozzák. — Donét Angéla művésznő? — mondja egy férfihang és levelet nyújt át, meg egy kézbesi tőkönyvet. — Tessék aláírni. Fel kéne venni a szemüveget. — Aláírni. Itt tni! — Miféle levelet kaptál? Zsebre gyűri a borítékot. . Ha egyedül lesz, felveszi a pápaszemét. Ráér. De Pali máris a levél után nyúl, azzal a mohó mozdulattal, mellyel a Vasárnapi ebédeket kapja be. — Te... téged a televízióba hívnak! össze kell szednie magát, nehogy az izgalom leverje a lábáról. A szemöldökvonala kivörösödik, s a barackszínű festéken átüt a verejték. — A múlt héten szóltak nekem — Most már Palival hozatja oda a cipőiét, kurtán, tárgyilagosan rendelkezik- — Rakd el a tányért! A pulóveremet! Aztán ott ül a titkár szobájában, ahol oly gyakran várakozott arcára fagyott mosollyal, sértődésre készen. Cigarettára gyújt, egyetlen Gold Flake-jét szívja el, miközben megdicséri a gépíró- nöt, hogy milyen ügyes kis orra van! Odahaza majd elhenceg vele a kislány: Donát azt mondta, hogy ügyes kis orrom van! — TeJfeék, itt a szerepe. Holnap tíz órakor olvasópróba. — Rendben — mondja és bátorítólag néz a gépírónőre, mintha azt mondaná, te azért hasznos tagja vagy a társadalomnak, elvégre nem lehet mindenki művész! Lent az utcán lapozni kezdi a forgatókönyvet. Egyre gyorsabba» lapoz előre, hátra, megint előre, a vékony papír szemrehányóan zizeg, csupa gyűrődés, ahogy ide. oda- forgatja. S egyszer csak felszalad a lépcsőkön, berob. ban a gépírónőhöz. — Biztos, hogy ez az én szerepem? Nem cserélte ösz- sze? A gépírónő bólint és tovább kopog. Ennek a lánynak mondta az előbb, hogy ügyes orra van? — Ez nem szerep. Én aki... — Tessék letenni az asztalra. — A gépirónő egy papírdarabkára jegyezget. Kint esik. A kalapján összekunkorodik a szalag. Csak ne várná Pali! De Pali éppen ma várja, amikor ilyen ázott, ilyen üres. — Milyen a szerep? — kérdi Pali. — Öreg vagyok... Kiszolgált vén csont. Döbbenten kapja fel a fejét. Nem ezt akarta mondani, véletlenül csúszott ki a száján. De most, hogy ki(Az alábbi írást az iró közelmúltban megjelent „Beszélgetés elvtársaimmal” című kötetéből közöljük.) Az élet iskoláját különféle« képpen járhatja ki az ember. bukott belőle, valami megkönnyebbülést is érzett, hogy túl van rajta. Öreg Kinek kell egy öregedő színésznő? Ha százéves any ót kellene játszani... az feladat! De ez? Egy nő, aki néha bejön, néiha kimegy, senki sem veszi észré. Lehet, hogy nincs te a darabban... Akkor már az előszobában álltak. Nehezen nyitotta ki az ajtót. A kilincsen motozott a keze, májfoltos, megviselt kéz, lepattogzott piros körmökkel Pali lehajolt hozzá, átfogta a vállát. — Te nem vagy jó színésznő? Nagy színésznő? Biztos? — Dadogott, kereste a szavakat. — Mindig attól féltem, hogy mégsem vagy az, akit kerestem. Hogy egyszercsak kiderül... úgy derül ki, mint egy sikkasztás... hogy ünnepelt nő vagy... nem olyan árva öregasszony, mint az anyám. Egy pillanatig riadtan hallgatta. Tiltakozni akart, bizonygatni, hogy ő igenis jó színésznő, s az az öregség sem olyan biztos. Egyáltalán nem biztos. De ahogy Pali arcába nézett, torkán akadt a szó. Egészen más arc volt, mint az eddigi. Mintha valamit kutatott volna benne, és azt a valamit mindjárt meg te kapja, csak figyelni kell. — Dehogy vagyok én nagy nő! — mondta és zsebkendőjével megtörölte a szeme alját Aztán feltette a szemüvegét. Pall a szemüveg régimódi keretére bámult. — Ezután minden hónapban... Más fiú te ad haza. A régi anekdota szerint valakinek elromlott a hűtő- szekrénye, — mások autóv&l ismerik, de lehet, hogy - az eredeti történet még lovas kocsiról szólt —, s a kihívott mesterember egyetlen gyengéd kalapácsütéssel megjavította a szerkezetet. Ám, amikor fizetésre került sor, száz forintot kért. A — mai szóval — megrendelő sokallta a munkadíjat, mondván, hogy egyetlen ütés volt csupán az egész. Az igaz — mondta a mesterember, — a kalapácsütésért csak két forintot számítok fel. A 98-at azért kérem, mert tudtam, hogy hova kell ütni! 305-ből 186 maradt Tulajdonképpen a mai szakmunkástanulókat is arra akarják kiképezni, hogy — az előbbi példával — tudják: hóivá kell ütni. Csak. hogy ma egyre több és egyre bonyolultabb gép, alkatrész, építőelem, használati cikk kerülhet a szakember kezébe, s neki szakmáján kívül mindegyikhez értenie kell. A szakmunkásképzés során tehát meg kell tanulnia mindazt, amit a szakmában egyáltalán tudni lehet, s hozzá még egy sor úgynevezett közismereti anyagot... Hét évvel ezelőtt még 305 szakmában képeztek szakmunkásokat, az 1969-ben alkotott törvény alapján ebből 186 maradt meg. Ez is a korszerűsítés irányába hatott: megszűnt a szakmunkástanulók oktatása az „elöregedett”, technikailag túlhaladott, többnyire csak a kisiparban élő szakmákban, s így több gondot fordíthatnak a népgazdaság — és egyben a jövendő szakmunkások — számára fontosabb területekre. A megmaradt 186 szakmában (amelyből 20 szakmában csak felnőtt korúak szakmunkásképzése lehetséges, figyelembe véve az egészség- ügyi követelményeket és az alacsony képzési létszámot), ma háromféle — A, B.és C tagozatba sorolt — képzés folyik. Az elsőbe tartoznak azok a mesterségek, amelyek elsajátításához elsősorban nagyobb begyakorlottságra van szükség. Ezeknek többsége hagyományos szakma — a kovács, öntő, kőműves, stb. — és ez jelenleg még 40 százalékot képvisel. Újszerű és az eddigi tapasztalatok szerint bevált forma a B tagozat, ismertebb nevén emelt az ember erkölcsi szépségén, forradalmi és nemzeti tradíciókon alapul. A hadsereg legyőzhetetlensége nemcsak a harcbalópés közvetlen és megismétlődő szükségét tételezi fel, hanem a személyes áldozatvállalást is — a győzelem nevében. A háborúban nincs más útja a győzelemnek. Tragédiánk és győzelmeink napjaiban, számtalan olyan emberrel találkoztam, aki ugyanígy tekintett e dolgokra,. s ennek megfelelően cselekedett. Az ő révükön változott meg a helyzetünk, erősödött meg fegyverzetünk, tökéletesedett katonai mesterségünk. A helyzet fokozatos megváltozása a mi javunkra nem isten műve volt, hanem maguké az embereké, akik vállukon hordozták a negyvenegyes esztendő tragédiáját és saját kezükkel vívták ki a győzelmet. Nemrégiben levelet kaptam egy fiatalembertől, Valeiítyin Mihajlovtól. Azt kérdezte tőlem: emlékszem-e édesap- •jára, a harckocsizára, aki életét vesztette a háborúban, s akivel valamikor Halhin-Gol- nál találkoztam. Emlékszem rá, és soha nem felejtem el őt. Hogyan is felejthetném el Mihajlov őrnagyot, a harckocsi zászlóalj parancsnokát, aki a bain-ca- gane-i ütközetben a halott harckocsivezető helyére ülve, harckép tel enné vált. ágyúval és gépfegyverrel is betört a japán védelmi vonalba, folytatta a harcot, s a támadás előtt e szavakkal bízta a parancsnokságot helyettesére: „Csináld úgy, mint én!”... Nem felejtem el soha Mihajlov őrnagyot, mert az ő egyénisége segített hozzá Legény a talpán című színművem hőse, Szergej Lukonyin megformálásához. A Nagy Honvédő Háború első napjaiban, Boriszov alatt, a fejvesztefctség és zűrzavar körülményei között, egész életemre megjegyeztem Lizjukov ezredest — a későbbi harckocsi hadseregpa- rancsnokot. Egész életemre megjegyeztem, mert ott, abban a helyzetben, csakúgy, mint sokan mások, szabadságáról visszatérve éppen Lizjukov vette kezébe Berezlno rögtönzött védelmét, s egyike < lett az állampolgári bátorság példaképeinek. Egy életre belém rögződött Lizjukov fia is, Tizenhat éves volt, ott tartózkodott az apja mellett. Nem azért jegyeztem meg őt, mert valami különös hőstettet hajtott végre, hanem azért, mert a szemem előtt vált három-négy nap alatt katopává, s először figyelhettem* meg hogyan történik ez. Nemcsak az ő érdeme volt, hanem az édesapjáé is. Soha nem felejtem el Hor- sev hadnagy századparancsnokot sem. Negyvenegy júliusában, Mogiljov alatt találkoztam “Vele. Ez a fiatalember remekül uralkodott önmagán, kezében tartotta századát, s tökéletesen bánt a rendelkezésére álló szegé«: Palotai Boris: A SZEREP szintű szakmunkástanuló képzés, amely után, két év alatt, munka mellett leérettségizhetnek a fiatal szakmunkások. Az i ilyen, magasabb igényű képzés előretörését mutatja, hogy 56 szakmában tanítják ma így a jövő szakmunkásait. Valamennyi gépi forgácsoló, lakatos, szerelő, vegyipari és villamossági szakma ide tartozik, hiázen ezek új szakmunkásaitól már megkövetelhető, hogy ne csupán a mindennapi gyakorlatban állják meg a helyüket, hanem munkájuk elméletét is Ismerjék. Végül a C tagozat' a középiskolát végzett fiatalok képzését biztosítja.' Több gyakorlat Maradjunk ezúttal az első két tagozatnál. Az elmúlt évek és évtizedek képzési politikáját és propagandáját ismerve, aligha mond bárki számára te meglepőt az, hogy — éppen a fiatalok elé tárt távlatok eredménye — vagy inkább következményeként — szakmunkástanulónak azok a fiatalok mentek, akik gyengébb eredménnyel végezték el az általános iskolát. (Természetesen kivételek itt is vannak, s egyes szakmák túlzott Von. zása miatt elég magas számban.) Tizennégy-tizenöt éves korban azonban még kevesen tudnak teljes biztonsággal dönteni jövőjükről. A törvény az emelt szintű szakmunkásképzés bevezetésével megadta a lehetőséget a „későn érő'’ fiataloknak arra te, hogy korábban fél-“ beszakított tanulmányaikat folytassák a szakmunkás- bizonyítvány megszerzése • után. Addig azonban az az első és legfontosabb, hogy a szakmát jól, alaposan megtanulják, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt. Régebben 24:76 százalék' volt az elméleti és gyakorlati oktatás aránya, ma az A. tagozaton 31 :G9, a B tagozaton pedig 41:59 százalék. Újszerű a gyakorlati képzés is: az első évben a rokonszakmák — például a gépi forgácsolók — tanulói együttes szakmai képzésben részesülnek, s csak a továbbiakban válik el — a fenti példánál maradva — az esztergályosok. marósok,, kö_ szörüsök külön oktatása. így a rokonszakmákban bizonyítványt szerző szakmunkások később — önmaguk vagy vállalatuk érdekében —■> könnyen átallhatnak • másik géphez, elvégezhetik a másik szakma munkáit is, külön átképzés nélkül. Verseny az idővel Mindez egyértelműen kor. szerű. Nem ilyen derűs a kép, ha az elméleti — és részben a gyakorlati — képzés alapjait, a tankönyvhelyzetet vizsgáljuk. Közhely ma már, hogy a technika rohamléptekkel halad, s ezt könyvekkel követni nagyon nehéz. Különösen akkor, ha a hazai viszonyokat tekintjük. A szakmunkásképző intézetekben előbb felmérik a követelményeket, megállapítják. melyik tárgyból van szükség új könyvre vagy esetleg van-e újabb, a korábbi tantervben nem szerepelt tantárgyakra is szükség. E2ek után következik a tankönyv megírása, amire egy évet kap a vállalkozó szerző. (Külön nehézség, hogy minden szempontból megfelelő tankönyvírót szinte lámpással .kell keresni.) Az elkészült kéziratot két- három szaklektor, majd az illetékes minisztérium két osztálya is elolvassa, s csak ezek után kerülhet nyomdába. Azt pedig, hogy Magyar- országon milyen lassú a nyomdai „átfutás”, ma már mindenki tudja. így tehát egy új tankönyv legjobb, esetben te két, de inkább három év alatt születik meg. S közben hol tart már a technika! A Munkaügyi Minisztérium illetékesei úgy igyekeznek segíteni mindezen, hogy az új tankönyv megjelenése előtt már elkezdik a felmérést — a legújabb tankönyvhöz. Végül is ehnociható: a kőé. szerű szakmai tananyag nem minden ,— fontos és nélkülözhetetlen eszköz — a szakmai képzés színvonala azonban nagymértékben függ a pedagógusok munkájától, az oktató-nevelő munka hatékonyságától is. Van, ahol rugalmasan kezelik a könyveket, s a tanárok, szakoktatók hozzáadják a maguk tudását, a könyvek megírása óta született újdonságok ismeretét. Másutt .ragaszkodnak az írott betűhöz, vagy éppen csak a gyakorlatra fektetnek súlyt. Ma egyszerre több, mint 210 ezer fiatal tanul valamilyen szakmát. S az egész ország érdeke — no meg, nem Utolsósorban személy szerint az övék, — hogy a lehető legjobban tanulják azt meg. Várkonyi Endre Konsztantyin Szimonov: AZ ÉLET ISKOLÁJA Számomra az élet legfőbb iskoláját a hadsereg jelentette. S ugyanez történt sok-sok író-, újságírótársammal te. A hadsereg volt emberi magatartásom, jellemvonásaim, erkölcsi elveim kialakításának iskolája, s ugyanez vonatkozik íróvá fejlődésemre is. Szeretném felidézni a negyvenes évek eseményeit, amelyek a Krasznaja Zvezda című laphoz kapcsolódnak. A háború négy esztendejében dolgoztam itt és az a megtiszteltetés ért, hogy • f ion ttudósító lehettem. A hadsereg mindenekelőtt embereket jelent. Embereket, akik mindig készek arra, hogy bármely napon és órában hazájuk, emberi, s kommunista eszméik védelmére keljenek, ha a szükség ezt követeli tőlük. A hadserer emberekből áll, akik elsőként veszik magukra a nehéz terhet, annak teljes tudatában, hogy a háború legelső perce, úgyűehet, életük utolsó pillanatává válhat A gyönyörű mondás: „Inkább állva meghalni, mint térden állva élni”, csak úgy és akkor válik valóságos erővé, ha az ember nem általános jelszóként fogadja magába, hanem saját, személyes elhatározásként, tudva, hogy e döntés szükség esetén áldozatot követelhet: a saját életünket. Az ilyen embereikkel, akik készek — bármily nehéz is — e jelszó nevében személyes példájukkal, saját életükkel és halálukkal bizonyítani hűségüket és magingat- hatatlanságukat — az ilyen emberekből formálódik a legyőzhetetlen hadsereg. Másfajta emberekkel Ilyen hadsereg nem jöhet létre. Természetesen a felkészültség tágabb értelemben f/éve társadalmi, szűkebb értelmezésben pedig közvetLem katonai nevelést igényel. Ez a készenlét magas fokú eszmeiségen,
