Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-05 / 55. szám

1ST8. tnlreius 5. ÜW.ff-WAe^^flÖftSZAÖ a VASÁRNAPI MELLÉKLET f. ofíal .Egyetemisták és főiskolások országos konferenciája Nyíregyházán Néhány száz pályázót, s közvetve több ezer „szurko­ló'’ egyetemistát, főiskolást tart lázban március elejétől április végéig ez a három betű: TDK. A három betű a tudományos diákkörök mun­káját takarja; a másfél hó­napig tartó országos ese­ménysorozat pedig a tudo­mányos diákkörök X. (jubi­leumi) országos konferen­ciája. Nyolc felsőoktatási intéz­mény ad otthont a különbö­ző konferenciáknak. Hét nagy hírű, országosan is ran­gos egyetem, s egyetlen fő­iskola, a nyíregyházi tanár­képző. A nyíregyházi konfe­rencián az egyetemek és fő. iskolák természettudományi szekciói szerepelnek április 21—23 között. Háromszáz vendég A főiskolán a diákkörökkel foglalkozó tanárok rangnak és egyben meg tisztelte tesnek érzik, hogy a választás az egyik szekcióban a nyíregy­házi tanárképzőre esett. Az ország valamennyi egyéte- méröl, főiskolájáról „fogad­ni” kell azt a több, mint 300 vendéget, akik a háromna­pos rendezvényre Nyíregy­házára érkeznek. Azaz, nemcsak az országból, hi­szen a, Leningrádban tanuló magyar egyetemisták is részt vesznek a pályázaton. Két matematikai munka érke­zett Leningrádból. A mate­matika-számítástechnika, a fizika, a növénytan-gene- tika-biofiztka-biokémia, az állattan-embertan; vala­mint a földrajz-geoló­gia területéről összesen 164 pályázat érkezett. . Az elő­zetes zsűrizés 155 pályázat bemutatására adott lehetősé­get; ezek felolvasása és vi­tája hangzik el a nyíregyhá­zi konferencián. A főiskola diákköri veze­tőivel és a KlSZ-bizottság titkárával azokra a kérdé­sekre kerestük a választ, hogy mennyivel jelent töb­bet a tudományos diákkö­rökben végzett tevékenység a „normál” főiskolai szint­nél, KISZ-munka-e, vagy nem, s mennyivel ér többet az a diák, aki tudömányos diákkörben dolgozik. Tizenegyen Nyíregyházáról A főiskolán kilenc diák­kör működik 130—140 hall­gatóval. A diákok 10—15 szá­zaléka. Nem rossz az arány, de nem is elég. Jóval a szakköri szint felett működ­nek; a cél egyrészt a szak­emberképzés, másrészt a fi­zikai dolgözók tehetséges gyermekeinek támogatása. Jól felszerelt laboratóriu­mokban, szakkönyvek segít­ségével meghatározott kuta. tási területeken dolgoznak. „Munkaidő” után, vagyis a tanulás mellett. Elsősorban egyéni érdeklődésen múlik, hogy akar-e egy diák a kö­telező tananyag egyes rész­leteiben tudományos igény­nyel elmélyülni. Már megfi­gyelték, hogy a kutatóintéze­tekbe kerülő főiskolások, egyetemisták nagy része a tudományos diákkörökben „alapozott”. S hogy KISZ- munka-e? Az egyik legfonto­sabb és legtermészetesebb KISZ-munka. A nyíregyházi főiskola di­ákjai ezúttal a harmadik or­szágos konferencián vesznek részt. A természettudományi szekcióból a nyolcadik kon­ferencián még csak egyetlen pályázó képviselte a nyír­egyházi színeket. A kilence­diken három. A mostani ti­zediken az előzsüri után 11 helyi pályázat jutott tovább. Lassan emelkedő, de biztos fejlődést mutató számok. Üzemek érdeklődése Milyen segítséget kapnak a diákok egy-egy területen? Ä tanszékek lehetőségei és az egyéni érdeklődés hatá­rozza meg a diákkörök lét­számát, munkáját. Bár nincs munkanélküli ember a tu­dományos diákkörökben, a hallgatók elmondták, hogy örömmel foglalkoznának olyan témával, amely ma még egy-egy üzem, kutatóin­tézet felderítetlen problé­mája. Néhány üzem, intézet .máris jelentkezett, hogy az országos konferencia utón a profiljával foglalkozó fő­iskolai dolgozatot szeretné felhasználni. Az együttmű, ködés további jele, hogy a konferenciára pályadíjakat ajánlottak fel azokra a dol­gozatokra, amelyeket saját területükön használni tud­nak. A nyíregyházi konfe­renciára többek között a víz­ügyi igazgatóság, a helyi MTESZ ajánlott pályadíja­kat, sőt megyén kívüli ifjari Üzem is: a Hajdúsági Ipar­művek. Az üzemek, intéze­tek különdijaival és a rende­ző szervek pályadíjaival a beérkezett dolgozatok 20—25 százalékát jutalmazzák. (be) Holló László: KASZÁS PARASZT (tusrajz) nyes fegyverzettel; irtotta vele a hitleristákat. S neki, e csodálatos fiatalembernek teljesen elképzelhetetlen lett volna, ha húszéves korában bármily engedményt is kér­jen, vagy adjon ifjúsága ja­vára. Nem telejtem el magatar­tásának és személyiségének példáját, saját nevén örökí­tettem meg Élők és holtak című regényemben, abban a reményben, hogy talán élet­ben maradt és felkeres en­gem. Ifjúság... Előrehaladván a korban, néha kezdjük elfe­lejteni. mire is képes az if­júság. Éppen ilyenkor kez­dünk felesleges, az ifjúságra káros engedményeket tenni. Hiszen á háború hevében — a szakaszokról és száza­dokról nem is szólva — a fronton harcoló zászlóaljak jó felének élén huszonkét- huszorthárom éves parancs­nokok álltak. Róluk, akikről saját ifjúságunk jut eszünk­be. mondta nemrégiben Ro- gyincev hadosztályának ak­kori zászlóaljparancsnoka. Iván tvanovics Iszakov: ..De hiszen szinte még kölykök volfunk akkor!” Nős fiát — ä kolykökről. / Említhetem Aljosa Hlobisz­tovot is, aki negyvenkettőben Murmanszknál kettős áttöré­séről vált híressé, s ugyan­csak „kölyöknek” számított. Huszonhárom éves lehetett, de amikor először találkoz­tunk, ennél is fiatalabbnak hittem. Vagy Nyikita Balasöv, a 95. ezred komisszárja Odesz- szánál. Alig volt harminc­esztendős. Ót sem felejtem el sohá, mert ha felidézem magamban, mit is jelent a valóságban ez *6 kifejezés: az ezred lelke”, akkor min­dig rá gondolok — az ő bá­torságára. igazlelkűségére, önfeláldozására. kibékíthe- tetlenségére a gyávákkal, a katonai ..hivatalnokokkal” szemben; arra a képességé­re. hogy megértette a hábo- ,rús viszonylatokat és a ka­tona lelkivilágát: kímélet­lenségére a harcban, s mély­séges internacionalista meg­győződésére. Mindezek a tu­lajdonságok valóságos szép­séggé egyesültek ebben az emberben, akinek a maga­tartása mindig példaképül szolgálhat. A békés élet nap­jaiban is. Szeretem őt és íróként sem válók meg tőle. Uj köny­vemben isméit.írok rólár S hogyan felejthetném el Iván Jefimovics Petrovot, a háború kezdeti időszakának hadosztályparancsnokát, aki később hadseregparanesnok- ként harcolt Odesszáért, Szevasztopolért? Amikor ki­tört a háború, ötvenéves volt — akár apám is lehe­tett volna. A dolog lényege azonban nemcsak az életkorban rej­lik.' Ez az ember tulajdon­képpen valóban rendelkezett valamiféle, a szó nemesebb értelmében vett apai vonás­sal, amit beosztottainak ez­rei éreztek meg benne. Ka­tonaember volt a csontja velejéig, nem tűrte el a gyá­vaság és a határozatlanság legapróbb megnyilvánulásait sem. S mindez természetes, a szigorúságot áttörő belső humánummal egyesült ben­ne. Egységének harcosai úgy közeledtek hozzá, mint ap­jukhoz. A háta mögött „öreg”-nek nevezték, ezt a néha nagyon is kemény, lob­banékony haragú embert. Széles látókör, sokoldalú érdeklődés és tudás jelle­mezte. Egész tudását és te­hetségét a szolgálat érdekei­nek rendelte alá. Hosszabb ideig Közép-Ázsióban kato­náskodott: jól beszélt néhány keleti nyelvet; értett a gya­Nemzetközi könyvév • 1972 írástudatlan embe­rek milliói élnek földün­kön. Áz UNESCO legfris­sebb adatai szerint csaknem égymilliárd az analfabéta. A magyar olvasó számára szin­te felfoghatatlan ez a szám. Égymilliárd! A föld lakossá­gának csaknem egyharmada, — á műszaki-tudományos forradalom, a tömegkommu­nikáció, a számítógépek, az űrhajók korában! Időszerű tehát az UNESCO nagy nemzetközi program­ja: 1972 legyen szerte a vilá­gon a könyvek éve. A moz­galom elsődleges célja az, hogy ráirányítsa a figyelmet arra a fontos szerepre, ame­lyet á könyv a társadalom­ban betölt. A cél nemes és értelmes. Nem ünnepély az ünnepély kedvéért. A nem­zetközi szervezet^ nagvonis gyakorlati eredményt remél tőle: azt, hogy ennek a prog­ramnak a segítségével világ­szerte megnövekszik az ol­vasó emberek száma. Hogy több helyre jut el a betű — a gondolat, a világosság. A NEMZETKÖZI KÖNYV­ÉV programja természete­sen nemcsak az írástudatlan­ság felszámolására törek­szik; céljai közé tartozik a könyvtárhálózat fejlesztése — ennek előmozdítására nem­zetközi kapcsolatok kiépíté­se és elmélyítése — az olcsó könyvsorozatok világméretű terjesztése, ezek kiadásá­nak ösztönzése, könyvkiállí­tások, könyvvásárok szerve­zése, (Varsóban, Frankfurt­ban, Jeruzsálemben és Niz­zában lesz nagyszabású könyvvásár az 1972-es év­ben), a fordítói tevékenység előmozdítása, s a rádiós és televíziós könyvpropaganda eszköztárának kibővítése. Ez utóbbi programpontnál érdemes egy szóra megállni. A rádió — majd később a televízió — térhódításakor elhangzottak pesszimista jóslatok: visszaszorítják a betűt, csökkentik az olvasást, elvonják az embereket a könyvtől. Rövid idő alatt be­bizonyosodott, hogy ez nem pót termesztéshez és az öntö­zéshez. Szerette a művésze­tet, s olyannyira járatos volt a festészetben, hogy bármely művészettörténész v megiri­gyelhette volna. Jelentős sze­repet játszott abban, hogy 1945-ben a Drezdai Képtár műalkotásait sikerült kimen­teni a fasiszta barbárok ke­zéből. így hát ő is részévé vált az én életiskolámnak, annak, amit a hadsereg jelentett ne­kem. Remélem, hogy - vala­mikor ismét megfoAnálha- tom alakját. És asszonyaink, akik a háborúban a férfiakkal váll­vetve harcoltak? Vajon aző cselekedeteik nem jelentet­ték-e a legnemesebb emberi magatartás iskoláját? Hadd vallják őszintén a múltról: féltem, amikor elő­ször keltem át a Volgán az égő Sztálingrádba. S ha va­laki azokban a nehéz pilla­natokban segített nekem, hogy ember maradhassak a kötelességteljesítés és az il­lendőség keretei között, úgy az egy egészségügyi katona­lány, Viktoria Scsepetye volt. Együtt jutottunk át a folyón, s úgy viselkedett, hogy az a húsz vagy harminc perc élet­re szóló leckét jelentett ne­így van. Egyes országokban, a telekommunikációs eszkö­zök tömeges elterjedésének kezdeti időszakában voltak csak aggasztó jelenségek — átmenetileg. De a betű ‘to­vábbra is elsőrendű nagy­hatalom maradt a szellem világában. Nem versenytár­sa a televízió, inkább szö­vetségese. Az olvasás elő­mozdítója, ösztönzője. A kul­túra olyan szépségéire hív­hatja fel a figyelmet, ame­lyek nem a látvány és a hang, hanem csak a betű révén nyílnak meg. Az el­mélyült tanulás, ismeret­szerzés élményét, a csendes órák magányos tűnődésé­nek örömét, az olvasottak fe­letti viták izgalmát, a gon­dolatok értelmezésének, meghódításának erőfeszíté­sét. Magyarországon is té­nyek bizonyítják ezt. Hogy csak a legkézenfekvőbbet femlítsük: a nagy regények, színpadi művek, novellák te­levíziós feldolgozása adap­tációi (a Forsyte Saga, a Ro- bih Hood, a Nyomorultak, vagy legújabb a Fekete vá­ros) újabb százezreket tett nagy írók olvasójává, hívé­vé. A kép után a gondolat következett, a könnyebb után a nehezebb szellemi él- rríény — a gondolkodás, az önálló véleményformálás, a magasabb rendű ízlés kiala­kulása. A könyv nem „fél” a televíziótól. Segítőtársát — olykor társművészét — látja benne. HAZÁNKBAN és a többi szocialista országban is nagy visszhangra talált az UNES­CO felhívása. Maradéktala­nul egyetértünk a céllal, szí­vesen segítünk a nemzetkö­zi program végrehajtásá­ban, vállaljuk a ránk eső részt. A nemzetközi könyvév alkalmából sok jelentős ese­mény színhelye lesz Ma- gyárország is. Mint a tagál­lamok többségében, a könyv­kiadással, terjesztéssel kap­csolatos tudományos ülés--' szakokat, konferenciákat rendeznek nálunk is. A Könyvtártudományi és Mód­ként. Nélküle valószínűleg nem tudtam volna megfor­málni a „Nappalok és éjsza­kákéban a hozzá hasonló egészségügyi katonalány alakját, pedig mindössze fél órát töltöttem a társaságá­ban... Vagy a csipetnyi termetű Válja Tyimofejeva fogorvos­nő, aki a harcosok egész cso­portját vezette ki az ellensé­ges gyűrűből. Pisztolyával lőtte a fasisztákat: a pisz­tolyt két kézzel tartva, mert nehéz volt neki. Vajon elfe­lejthetném-e, „akár ember­ként, akár íróként? Egész életemre megsze­rettem; ma is szeretem had­seregünk katonáit. Együtt él­ve, vagy rövídebb-hosszabb ideig érintkezve velük, lát­tam őket a halálba zuhanvá, vagy a búcsúzás pillanatai­ban. Megjegyeztem őket. Ök jelentették az élet nagy is­koláját. s csaknem vala- menyi írásom aranyfedeze­tét. S minden, amit a kato­nákról írok, csupán csekély része annak a kiegyénlíthé- tetlen tartozásnak, amit irántuk érzek, ami tudatom­ban munkáL Hava« Ervin fordítása szertani Központ javaslatá­ra a Debreceni Egyetemi Könyvtárban „A könyv- és a könyvtárkultúra társadal­munkban”, az Országos Pe­dagógiai Könyvtárban „Az olvasáspedagógia” címmel rendeznek tudományos ülés­szakot. A fővárosi Szabó Er­vin Könyvtár négynyelvű ki­adványban folyamatosan tu­dósít a nemzetközi könyvév külföldi eseményeiről, meg­jelenteti a legfontosabb meg­nyilatkozásokat, elemzése­ket a könyvtártudomány fej­lődésével foglalkozó, a könyvév alkalmából kiadott publikációkat. Több könyv­tár — például a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem és áz Országos Me­zőgazdasági Múzeum könyv­tára — /jubileumi évkönyvét e nemzetközi eseménynek szenteli. A magyar könyv­tárügy — könyvkiadás — és korty vterjesztés felszabadu­lás utáni eredményeiről orosz, német, angol, spanyol és francia nyelvű kiadvány jelenik meg. Van mivel a világ elé áll­nunk! Ha nem is mindig va­gyunk elégedettek a magyar könyvtárügy helyzetével — ha elégedettek volnánk, ma­gunk szüntetnénk meg a to­vábblépés legnagyobb lendí­tő Créjét — joggal lehetünk büszkék a huszonöt év alatt elért eredményekre. Az UNESCO nyilvántartásaiban és közleményeiben — ismer- ' tetve az ide vonatkozó ada­tokat — Magyarország a könyvkiadás és -terjesztés problémáival legjobban tö­rődő országok között szere­pel. (Magunk között szólva: nyömdaviszonyaink nem a legjobbak, ez közismert do­log, kiadványaink tehát igen nehéz körülmények között születnek, s aratnak mégis elsősorban kitűnő nyomdász­gárdánk erőfeszítéseinek eredményeként, külföldi si­kereket is.) AZ 1972-ES ÉVBEN sokat találkoznak egymással a be­tű terjesztői: könyvkiadók, írók, műfordítók, illusztrá­torok, könyvkereskedők, ti­pográfusok. Sok nemzetközi konferencián lesz alkalmuk kicserélni a véleményüket, jobban megismerni egy­mást. Hazai szakemberek is Részesei lesznek e találkozó­sorozatnak. Bekapcsolódnak a programba a kisebb könyv­tárak, megyei intézmények, sőt könyvesboltok is. Az UNESCO felhívása termé­keny talajra hullott: egész népművelő apparátusunk örömmel vesz részt a nem­zetközi könyvév sikeréért folytatott munkában. A kultúra munkásainak iriípozáns kézfogása a nem­zetközi kijnyvév: a legjob­bak közülük egy célért küz­denek: az írástudatlanság felszámolásáért, a nemes gondolat terjesztéséért, az igazi művészet nagyobb tér­hódításáért. A világméretű akció — az eddigi hírekből, az erőteljes ütemben folyó előkészületekből következ­téivé — bizonyára sikéres lesz. Ebben az évben gyak­ran találkozunk majd Michel Olyff belga grafikusművész alkotásával: nyitott könyv szemközti lapjain két össze- fogódzó emberalak. Ezt a rajzot választotta emblémá­jául az UNESCO közgyűlése. Emberek, népek találkozása a haladó gondolát jegyében. Tamás István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents