Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
A hullárnpapír és zsákgy;ir építkezésénél került lencse elé e kép. Gilányi Mihály, Ifolp Mihály. Kelemen István és Koncz Béla az anyagraktár padlózatát görgőkkel fedi le. A körökben lépegethet a kezelő, az anyag pedig könnyedén mozgatható. (Hammel József felvétele) Megyénk — 2000-ig . x Minden harmadik ember városlakó A települések rangja — Erősödő ipari közbontok A beszámoló taggyűlések után Irta: Alexa László, az MSZMP SzabolcsSzatmúr menyei títzoftmsának titkára A rÁRTSZERVEZÉTEK megyénkben is eleget tettek a Szervezeti Szabályzatban előírt kötelezettségüknek. Megtartották a beszámoló taggyűléseket. A taggyűlés mindig fontos esemény a pártszervezetek életében, de a beszámoló taggyűlés — a jövőben rendszeres lesz — jelentősége meghaladja az átlagot. Először tartottak ilyen jellegű taggyűlést a pártszervezetek. Még nem volt tapasztalat. Ezeken a taggyűléseken nem egy-két kérdést vitattak meg, hanem a pártszervezet egyéves munkáját tűzték napirendre. Beszámoltak a X. kongresszus határozatainak időarányos végrehajtásáról és meghatározták az l972-es évben végzendő legfontosabb feladatokat. A beszámolók általában jól tükrözték az adott pártszervezet munkáját. Reálisan értékelték az eredményeket és a felsőbb pártszervek — elsősorban a X. kongresszus és a KB 1971. december 1 — határozatait figyelembe véve jól szabták meg a feladatokat is. Növelte a beszámolók értékét és realitását, hogy általában a pártvezetőségi tagok aktív közreműködésével, több pártszervezetben a pártcsoportok véleményének előzetes kikérésével és figyelembevételével készültek. így a beszámblók- ban már szerepelt a tagság elgondolása, javaslata. Ennek következtében a vitában inkább a feladatokról esett szó. A beszámolók megfelelő arányban foglalkoztak a párt belső életével, a társadalmi és gazdasági kérdésekkel. Nyíltak, őszinték, vitára ösztönzők voltak. Ezt igazolja az is, hogy párttagságunk mintegy 27 százaléka mondott véleményt. Jóval többen. mint általában á taggyűléseken szokás. A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK ismét megerősítették azt, hogy megyénk párttagsága helyesli pártunk politikáját, becsülettel dolgozik annak megvalósításán. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy újabb lépést tettünk előre a X. kongresz- szus határozatainak megvalósításában. Tovább erősödött a párt vezető szerepe, következetesebb a párt határozatainak megvalósítása, javult a pártszervezetek szervezeti élete, rendszeresebb, dinamikusabb a pártépítő, a tagfelvételi munka. Pártszervezeteink megfelelő gondot fordítanak a gazdasági feladatok, gazdaságpolitikai célkitűzések teljesítésére. A termelés pártirányításának, ellenőrzésének hatékonyabb érvényesülése, megyénk dolgozóinak becsületes munkája eredményeként az ipari termelés 10, a mezőgazdasági termelés 18 százalékkal haladta meg áz előző évit. Az eredmények elismerése mellett, arra építve, párttagságunk részletesen foglalkozott a tennivalókkal is. Rámutattak azokra a gondokra, amelyek az előrehaladást akadályozzák. Élénken hangoztatták azt a tételt; a pártszervezet csak akkor tudja betölteni hivatását, « csak akkor válhat területén vezető, irányító erővé, ha belső életében a lenini normák érvényesülnek. A demokratikus centralizmus és ,.a párt egységének érvényesülését bizonyító felszólalások mellett sok szó esett a kollektív vezetés és a személyi felelősség gyakorlati érvényesülésének hiányáról. Pártszervezeteink egy részében még sok esetben a titkár dönt a vezetőség, és a Vezetőség dönt á taggyűlés helyett. Az ilyen gyakorlat egyrészt kizárja a pártvezetőségi tagot választott funkciójából adódó jogainak gyakorlásából. Másrészt magában hordja a tévedés nagyobb lehetőségét. Több pártszervezetben — sőt közbeeső oártszervnél is — tapasztalható a kollektív döntések végrehajtásánál a személyi felelősség hiánya. Vagyis a partvezetőségi tagok, illetve a párttagok egy része nem vesz részt a határozatok végrehajtásában. Ennek oka legtöbbször abban van. hogy a határozatok általánosak amiből nem minden párttag tudja eldönteni, mi az ő feladata. Párttagságunk igényli, hogy járási, községi és alapszervezeti szinten konkrét, érthető határozatok szülessenek. A konkrét célokért akarnak és tudnak is dolgozni párt- szervezeteink tagjai. Számtalan példa hangzott el annak bizonyítására, hogy a konkrét pártmegbizatást — legyen az politika? nevelő, vagy gazdasági feladat — szívesen és becsülettel teljesítenek. VALAMENNYI TAGGYŰLÉSEN, de elsősorban a termelés jellegű pártszeitt vezetékben sok szó esett a párt-, állami és munkafegyelemről. A párttagok elmondották, hogy erejükhöz,, tudásukhoz mérten igyekszenek példamutatóan részt venni a munkában. Ez minden ember legelemibb kötelessége. Szervezik a munkaversenyt, részt vesznek a szocialista brigádokban, élharcosai a „kommunista” szombatok szervezésének.- Nem jó azonban a hatása annak, hogy egyes, vezetők, vagy középvezetők maguk is fegyelmezetlenkednek, vagy elnézik a fegyelemsértést. Nem mutatnak példát a munkában, magatartásban. Joggal igényli párttagságunk, hogy mindenki, aki a köz bizalmából funkciót kapott, legyen felelős munka- területéért. Gondoskodjon arról, hogy a rábízott területen mindönki teljesítse munkaköri kötelességét. A párttagoknak egyénenként is, de a taggyűlésnek feltétlen kötelessége megnézni, vizsgálni: elegét tész-e mindenki munkaköri kötelezettségének, legyen az beosztott vagy vezető. A legtöbb taggyűlésen nyíltan, őszintén beszéltek — és elmarasztalták — a párt erkölcsi szabályait megsértő, fegyelmezetlen párttagokról. Megyénk párttagságának nem sok, mindössze 1,4 százaléka követett el különböző fegyelmi vétséget a múlt évben. Mégis helyes, hogy szóba került a taggyűléseken ez a kérdés. A többfajta fegyelmi vétség között szerepel a pártélet elhanyagolása is. Ezt a vétséget a párttagságnak két rétegében követik el leggyakrabban. Először is az egyszerű, a marxizmus alapvető tételeit még nem leellően ismerők. Ez legtöbbször fegyelmi büntetést von maga után. Másrészt a vezető funkcióban lévő párttagok, akik állítólagos sok és sürgős elfoglaltságukra való hivatkozással nem vesznek részt saját pártszervezetük életében. Itt a fegyelmi büntetés kiszabása általában elmarad. Ezzel kapcsolatban mondta — megyénk egyik ipari üzemében egy felszólaló: „Tudjuk, ma a gazdasági vezetők igen elfoglalt emberek, sok gond nehezedik a vállukra, de ez nem indokolja a pártrendezvényekről — a beszámoló taggyűlésről is — sorozatos távolmaradásukat.” Igaza van a felszólalónak. A párt tagjának nemcsak joga, kötelessége is részt venni az ' alapszervezet munkájában. A vezető beosztású dolgozók is elsősorban saját párt- szervezetüknek és nem a felsőbb pártszerveknek tartoznak felelősséggel. Több helyen jogos igényként vetették fel azt, hogy a gazdasági vezetők bátrabban támaszkodjanak a párt- szervezet erejére. Többet kérjék az üzem előtt álló feladatok megvalósításához a kommunisták segítségét. Ismertessék — ha lehet döntés előtt — a gazdaságpolitikai és termelési célkitűzéseket. Ha a párttagok világosan látják a feladatokat, hatással tudnak lenni a Környezetükben dolgozó pártonkívüliek- re. A feladatók részletes ismerete tekintélyt és bizalmat kölcsönöz számukra. MEGYÉNK PARTTAGSÁGA nagy felelősséggel mondott elítélő véleményt azokról a társadalmunkban jelenlévő visszásságokról, amelyek a párttagságot és a párton Kívüli dolgozókat is foglalkoztatják. Egyet kell érteni azzal, hogy az önzés, az anyagiasság, a gyors gaz- dagodási vágy ha nem erősödött is, de jelen van közéletünkben. Mivel a párttagság nincs elszigetelve körr nyezetétől, rá is hatnak a társadalom szociális viszonyai. A párttagok között akadnak, akik nem tudnak ellenállni a kispolgári életmód csábításainak Ahogyan a X. kongresz- szust megelőző újjáválasztó taggyűlések, úgy a beszámoló . taggyűlések is elítélték ezeket a nem kívánatos jelenségeket. Párttagságunk és a párton kívüli dolgozók többsége is egyetért azokkal a kormányszinten történt intézkedésekkel, ajnelyek a munka nélküli -jövedelem- szerzés lehetőségeit kívánja megszüntetni. Viszont ahhoz, hogy senki ne tudfa megtalálni a’munka nélküli jövedelemhez vezető úton a „kiskaput”, a helyi igazgatási és hatósági szervek következetes munkája, a kéz kezet mos alapon történő intézkedések teljes megszüntetése szükséges. A beszámoló taggyűlések uj színfoltja volt az irányító pártszervek által készített minősítés, amely a felsőbb pártszerv véleményét rögzítette. Elkészítésük módja ugyan nem volt egységes a megyében, de tartalom tekintetében megfeleltek a követelményeknek. Jól tükrözték az adott pártszervezet munkáját. Általában találkozott a tagság véleményével. Alig volt a megyében 3—4 olyan pártszervezet, ahol a párttagság nem fogadta el, mert nem volt elég kritikus, nem vetette fel a meglévő gondokat. Ez is amellett szól, hogy a párttagság saját pártszervezetének vezetőségétől és a felsőbb szervektől is nyílt, őázinte véleményt vár. Olyan véleményt, amely alkalmas a fejlődés előtt lévő akadályok elhárítására Nem nyerték meg a párttagság tetszését azok a minősítések, amelyek mindenben a pártvezetőség beszámolójával azonos módon értékeltek és nem tartalmazták azt, hogy az adott párt- szervezetben a felsőbb pártszervnek milyen feladatai vannak. A minősítés akkor jó, ha csak alapvető kérdésekben foglal állást, .és a munkát a személyek — párt- titkár, vezetőségi tagok — rátermettsége, képzettsége, tekintélyén keresztül értékeli. A munka részletes értékelése a beszámoló feladata kell, hogy legyen. HELYESNEK BIZONYULT — és a párttagság érdeklődését növelte — az, hogy a minősítéseket a felsőbb pártszervek megbízottjai, választott tagjai ismertették. Ez növelte az irányító — de különösen — községi pártbizottságok, csúcsvezetőségek tekintélyét. A testület nevében elmondott minősítések a taggyűlés megtiszte- lését és méltóságát is növelte. A személyek nevében mondott minősítést pedig a taggyűlés lebecsülésének tekintette párttagságunk. A beszámoló taggyűlések szervezésében, lebonyolításában a választott pártszervek tagjainak és a pártszervek aktíváinak ezrei vettek részt. Nélkülük e munkát elvégezni szinte lehetetlen lett volna. A pórt megyei végrehajtó bizottsága nevében ezúton is megköszönjük fáradságukat. Jól segítették a végzett munka értékelését, a megyei pártbizottság 1972res évre nfeghatározott feladatainak megértetését. Bízunk abban, hogy megyénk párttagsága és párton kívüli lakossága ez évben is a korábbiakhoz hasonlóan fog dolgozni céljaink megvalósításáért, Milyen lesz megyénk 2000- ben? Erre a kérdésire igyekezett választ adni a Városépítési Tudományos Tervező Intézet, . amely megyei megbízás alapján kidolgozta Szabolcs-Szat- már településihálózát-fejlesz- tésd tervét. Ezit a tervet — — amelyről az alábbiakban összefoglalót adunk — a megyei tanács március 3-i ülésén jóváhagyta azzal a kikötéssel, hogy végrehajtás közben rendszeresen megkell vizsgálni: az idő nem kíván-e módosítást, kellően konszé- rű~e a terv, amely gyakorlatilag három évtizedre meghatározza a megye településfej- ,, lesztésének, elveit. Koncentrálni az erőket Ez a terv az 1969-ben elkészült, az ország egészét átfogó komplex rendezési terv része. Alapul szolgál a hosszú távú és nagy távlatú tervek területfejlesztési célkitűzéseinek, a termelőerők célszerű elosztásának tervezéséhez. Feltárták a megye számára a jelenlegi adottságokat, ezek alapján következtetéseket vonhatnak le a fejlesztési elképzelések megvalósításához. Korábban, az országos tervekben már rögzítették: a megye székhelye, Nyíregyháza felsőfokú központ. Kisvár- da, Mátészalka, Nyírbátor középfokú központ, Fehér- gyarmat. Vásárosnamény, Záhony és Tiszavasvári részleges középfokú központ. Ez azt jelenti, hogy a megyében ezekre a településekre kell koncentrálni a fejlesztésre rendelkezésre álló központi és megyei erőket, lehetővé tenni a gyorsabb fejlődést. Az itt említett fogalmak az utóbbi időben egyre többet szerepelnek a tervekben. Érdemes közelebbről is szemügyre venni, mit is értenek a szakkifejezéseken a tervezek. Részleges középfokú központnak a távlatban várossá fejleszthető településeket nevezik. Ezek már jelenlegi szintjük, vonzáskörzetük, valamint távlati fejlesztésük is mdokolttá teszi a városias fejlesztést. A középfokú központok közé azokat a településeket sorolják, amelyek több alsófokú körzet ellátását szolgálják és már jelenleg is, vagy a közeljövőben városi rangot érnek el. Felsőfokú kategóriába az a település sorolható, amelynek fedké- • szültsége lehetővé teszi egy nagyobb terület lakosainak felső színtű ellátását. (A tervben azt is felsorolják, milyen intézmények szükségesek ahhoz, hogy az illető kategóriába sorolhatók legyenek. A tervezők már azon is dolgoznak, hogy meghatározzák: körülbelül milyen összeg szükséges egy közepesen fejlett településnek, hogy eredményesen továbbfejleszthető legyen, valamennyi szükséges intézmény működni tudjon, s megfelelő szinten elégítse ki az ott lakók, dolgozók igé- nyeiit.) Kiemelt alsóíokú központok Az országos tervekben eddig az emlitett nyolc sza- bolcs-szatmári nagy település szerepel. A többi, beosztása, mérlegelése volt most a VÁTI terve alapján a megyei tanács feladata. A tanács úgy döntött, hogy 16 települést sorol a kiemelt alsófokú központ kategóriába: Gávavencsellő, Itjrány, Kamecse, De- rnecser, Baktalórántháza, Nagykálló, Ujfehértó, Tiszátok, Rakamaz, Csenger, Nagy- ecsed, Oros, Nagyhalász, Dombrád, Mándok, Tarpa. Negyvenegy települést alsófokú központnak, kilencet pedig részleges alsófokú központnak nyilvánítottak, továbbá tizenkilenc fejlesztendő külterületét állapítottak meg. A megye össznéoességét a terv 2000-ré körülbelül 690 ezer lakóra becsüli. A tervezett városhálózat létrejöttével megyénk lakosainak mintegv 31 százaléka lesz városlakó. A terv a fejlesztési centrumok kijelölésével elősegíti hogy leghatékonyabban valósuljanak meg a beruházások. Ezzel megakadályozhatja azt a korábbi gyakorlatot, amelv szerint minden települést igyekeztek fejleszteni, ami gyakorlatilag azzal járt,, hogy a jelentősebb települések elmaradtak, éppen fejlesztési eszközök saétforgaasolódasa miatt A terv megvalósítása a helyi adottságok messzemenő kihasználását veszi számításba. Ezért olyan fejlődési irányt javasol, amely biztosítja a területek népességének foglalkoztatását, valamint a megye egész területére az alap-, közép- és felsőfokú ellátást. Az ilyen területek, illetve települések fejlesztése viszont lehetővé teszi, hogy a népesség elvándorlása a minimumra korlátozódjék. Nemcsak a megyeszékhely A fejlesztési terv többi fontos részre oszlik. Köztük az egyik legjelentősebb az iparral kapcsolatos elképzelése-- ket összegező rész. Uj munkahelyek létrehozását ipari centrumokban tervezik. A megyében a tervidőszak alatt a rendelkezésre álló szabad munkaerő foglalkoztatásának három fő formája van: elvándorlás, ingázás — és elsősorban —, új munkahelyek kialakítása. A terv két szakaszban — 1985-ig. illetve az ezredfordulóig — 40—40 ezer új ipari munkahely létesítésével számol. A megye önmagában nem tudja biztosítani az ilyen mértékű ipari fejlődést. A tervezők éppen ezért a népgazdaság támogatását továbbra is számításba vették. Ennek eszközeiként a területfeilesztési alapot. a hitel preferenciákat, az egyéb gazdasági szabni vozókat és nem utolsósorion az üzemeltetéshez szükséges háttér központi alapokból történő segítését jelölik meg. Az Ipar ágazati szerkezetét elemezve az állapítható meg. hoev 1985-ig növekvő ütemet* mutat a eéoioar, vegvinar, élelmiszeripar és az éo;tő- ».nvag-ioar. Az, ioairterü- leti szerkezet azt mutat’a, ho«y a fnegvesszékhelv mellett — amelv orozärosa.n kiemelt jelentőségű iO’1 ni ].-nz- nont — Mátészalka. Kisvőr- da. Nyírbátor v Tiszavasvári, ttehérgvarmat. Vásárosma- ménv megvette« kiemelt ie- léntőséeű. IQáü-ig az innrj munkahelyek 78.5 százaléka e településeken oszlik meg. Mkrfk Sándor t§72. március 5, KELET-MAGYARORSZÁS S aüdal
