Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
1 oWal WBLET-MAGYARORSZAe 1972. március SI, Fehér Lajos beszéde a kongresszuson Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök, helyettese, mint korábban közöltük, szerdán felszólalt a mezőgazdasági tsz-ek kongresszusán. Az alábbiakban közöljük elhangzott beszédét. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében meleg szeretettel köszöntőm a termelőszövetkezetek II. országos kongresszusát, — a kongresszus minden résztve. vőjét, s önökön keresztül a mezőgazdasági szövetkezetek több, mint egymilliós tagságát. Megkülönböztetett tisztelettel üdvözlöm ebből az alkalomból a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom vete. ránjait, az első szövetkezetek alapítóit. Erőt, egészséget kívánva kérem őket, hogy tapasztalataik átadásával segítsék tovább a mezőgazda- sági szövetkezetek fejlődését Az öt évvel ezelőtt megtartott I. kongresszussal egy- idóben az egész népgazdaság irányításában jelentős gazdasági és szervezeti intezke. dések történtek, s azt a célt szolgálták, hogy tovább haladjunk a szocializmus teljes felépítésének útján, fejlődjék, erősödjék szocialista államunk. Ezért is volt akkor különösen nagy jelentősége a termelőiszövetkezeti parasztság első kongresszusának, amelyen pártunk IX. kongresszusa határozatainak megfelelően vitatták meg a küldöttök a termelőszövetke. zet főbb mozgalmi és gazdálkodási kérdéseit. Azóta jelentős fejlődés következett be — a gazdaság- irányítási reformnak megfelelően — a mezőgazdasági szövetkezetek önálló vállalatszerű és önkormányzati működésében, valamint kül. ső kapcsolataik alakulásában. E gazdaságpolitikai és szövetkezetpolitikai intézkedések — amelyek megva. lósításának mindannyian részesei vagyunk —, nagy feladat elé állították a szövetkezetek tagjait, de ugyanakkor nagy örömet is jelentettek számukra. A párt és a kormány alig öt évvel a szó cialista átszervezés befejezése után, méltányolva a sző. vetkezeti parasztság erőfeszítéseit és szorgalmas munkáját: a népgazdaság erejéhez mérten jelentős intézkedéseket tett a szövetkezetek gazdasági önállóságának és a tagok életkörülményeinek javítására. Tovább erősödött • munkás-paraszt szövetség Most ezen a kongresszuson, újabb öt év elteltével megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti parasztság megfelelt a bizalomnak, jól sáfárkodott a lehetőségekkel, s ennek eredményeként jelentősen fejlődött a termelőszövetkezetek gazdasági tevékenysége, tovább erősödött a szövetkezeti parasztságunk társadalmi tudata, egysége. Nőtt gazdasági ereje és ezzel tovább erősödött népi államunk politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség! Kedves barátaim! Hogyan alakult a párt és a kormány szövetkezetpolitikája a két kongresszus között, miként hatott ez a termelőszövetkezeti mozgalomra? Örömmel állapíthatjuk meg: az elmúlt évek során az egész magyar szövetkezeti mozgalomban, az elméleti és a gyakorlati tevékenységben nagy fellendülés következett be. Széles körű vita bontakozott ki a szövetkezetek helyzetéről, helyéről szerepéről a szocializmu építésében. A viták s a gya korlati élet tapasztalata alapján e kérdések kikristá lyosodtak. így egységes elv álláspont alakult ki a szövet kezet és az állam kapcsoia. tárói, az egyszerűbb mező- gazdasági szövetkezetekről, a szövetségek jellegéről stb. E széles körű eszmecserét végső soron a Politikai Bizottság által két évvel ezelőtt jóváhagyott, a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről szó. ló irányelvek foglaltak ösz- sze. A szövetkezetpolitikai elvek a két kongresszus között a szövetkezetek fejlődésével párhuzamosan — egymásra gyakorolt dialektikus kölcsönhatás alapján — tovább korszerűsödtek. Az irányelveknek már az első mondata tulajdonképpen magában foglalja a szövetke. zetekkel kapcsolatos egész álláspontunkat. „Pártunk szövetkezeti politikája a lenini elvekre épül, folytatni és tovább fejleszteni akarja az elmúlt huszonöt év fejlődését, ,ugyanakkor arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai szervesen beilleszkedjenek a szocialista népgazdaságba, előrevigyék a szocializmus építését hazánkban.’’ Az irányelvek alapján, valamint a párt X. kongresz- szusa határozatának megfelelően egy sor jelentős intézkedés történt az egész szövetkezeti mozgalom, s ezen- belül a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése érdekében: — a IV. ötéves terv során tovább javítottuk és javítjuk az önálló vállalati gazdálkodás feltételeit; — lehetőségeinkhez mérten növeltük és növeljük a termelőszövetkezetek korszerű anyagi-műszaki ellátását; — a vertikális kapcsolatok kialakítása, valamint a szövetkezetek és az állami vállalatok kooperációs együttműködése érdekében jogi és szervezeti intézkedéseket tettünk; — további gazdasági és jogi intézkedésekkel segítettük a háztáji gazdaságok termelésének növelését, valamint a közös és a háztáji gazdaságok együttműködésének fejlesztését; — megfelelő intézkedéseket tettünk a termelőszövetkezetek tevékenységi körének bővítése, illetőleg a megfelelő szervezett keretek közötti folytatása érdekében. A szövetkezetek hasznos szerepet töltenek be a szocializmus építésében A múlt évben szövetkezeti mozgalmunk igen jelentős eseménye volt az egységes szövetkezeti törvény, valamint a fogyasztási és az ipari szövetkezetek működését szabályozó, s a termelőszövetkezeti törvény korsze. rűsítését szolgáló törvény- erejű és kormányszintű rendeletek megalkotása. Az egy. séges szövetkezeti törvény tartalmazza és összefoglalja tulajdonképpen az egész magyar szövetkezeti mozgalom működésére és gazdálkodására vonatkozó általános jellegű alapelveket és jogszabályokat. amelyeket a sző. vetkezetpolitikai . irányelvek fogalmaztak meg. A legmagasabb szintű jogszabály, az országgyűlés által alkotott törvény kimondja: „a szövetkezet a szocialista gazdálkodás egyik — az állami vállalattal egyenrangú — vállalati formájává fejlődött, A szövetkezetek jelenleg és a jövőben is a társadalom számára szükséges és hasznos szerepet töltenek be a szocializmus építésében, erősítik hazánk gazdasági, társadalmi alapját’’. E megállapítás az egész magyar szövetkezeti mozga- !om társadalmi elismerését deklarálja, amire úgy gondolom, méltán büszke lehet ninden szövetkezeti tag. Az egységes szövetkezet’ örvény, valamint a terme, őszövetkezeti törvény megal cotása óta összegyűlt tapasz, falatok alapján tovább fej. '.esztettük az egyébként korszerű és alapjaiban bevált termelőszövetkezeti törvényt is. A módosítások mindenekelőtt növelték az önkor, mányzati szervek és a vezetők hatáskörét, felelősségét. Növelték a termelőszövetkezetek vállalati önállóságát, bővítették a szövetkezet és a tagok vagyoni kapcsolatainak lehetőségét. E jogszabályi intézkedéseket azzal lehetne összefoglalni: tovább erősödött a termelőszövetkezetek szocialista szövetkezeti és ezzel együtt vállalati jellege. Számos fontos gazdasági és jogi intézkedést említhetnék meg. de ezek is jól érzékeltetik, hogy az eltelt öt év alatt a fejlődés nem állt meg — és nyugodtan mondhatjuk, hogy a következő években sem fog megtorpanni. Kedves elvtársak! A I. országos termelőszövetkezeti kongresszus óta eltelt időszakban az élelmiszer-gazdaság — és ezenbe- liü a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — a párt, az állam, a társadalmi szervezetek és mindenekelőtt a munkásosztály segítségével — kedvezően fejlődtek. A mezőgazdaságon belül a közös gazdaságokban a legdinamikusabb a fejlődés. A termelés korszerűsödött, iparszerűvé vált számos területen, s javult a munka termelékenysége. A mező- gazdasági terdnelés országos átlagban évente 3, a közös gazdaságokban 4,7 százalék, kai emelkedett. A harmadik ötéves tervben a mezőgazdasági termelés 16 százalékos növekedése teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből származott. A termelőszövetkezetekben az egy foglalkoztatottra jutó teljes termelési érték évi 12,5 százalékkal nőtt. A termelőszövetkezetek jó. munkájának igen nagy része van abban, hogy a mezőgazdasági termelés ma "több, mint 50 százalékkal meghaladja a felszabadulás előttit. A magyar mezőgazdasági termelés három évtized alatt elért növekedésének kétharmada az 1961 utáni időszakra esik: azóta következett be, amióta túlsúlyba jutottak mezőgaz. daságunkban a termelőszövetkezetek. A belső élelmiszer-ellátás jelentős javulásával egyidőben csaknem meg. háromszorozódott a mező- gazdasági export is. A fejlődés fő útja az intenzív gazdálkodás A mezőgazdaság általános és szembetűnő fellendülése mellett néhány területen azonban akad még kellemetlen, az össztársadalmi érdekeket sértő, bosszantó lemaradás, sőt visszaesés is. így például a cukorrépa, a dohány, és a zöldség vetésterülete csökkent. Néhány évvel ezelőtt még jelentős cukorkészleteink voltak, — ma importálnunk kell. Ez bizony közös szégyenünk! Nem egyöntetű a kép az állattenyésztésben sem. A nagyüzemi sertés- és baromfitenyésztésben a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt évtized során jelen, tős fellendülés következett be. Ez az állami politika és a szövetkezeti parasztság ko. moly sikere. Ennek eredmé. nyeként tavaly az egy lakosra jutó húsfogyasztás csaknem 63 kg volt, az állattenyésztés deviza-kitermelése pedig 1960 óta megháromszorozódott. Megoldatlan azonban a szarvasmarha-tenyésztés helyzete. A nagyüzemekben ugyanis nem elég a szarvasmarha-állomány, a háztáji gazdaságokban pedig évek során jelentősen visz- szaesett. A visszaesés — bizonyos mérséklődés mellett — ma is tart. ami népgazdaságig rendkívül aggasztó. Az európai konvertibilis pi. aeon ugyanis exportcikkeink között első helyen áll az élő marha és a marhahús. Nem alakul kedvezően a tejtermelés és a felvásárlás sem. Ennek következtében — míg néhány évvel ezelőtt még vajhegyeink voltak — ma importálunk. Úgy gondolom, helyesen tenné a kongresszus, ha nyomatékosan felhívná a közös gazdaságok figyelmét: ne csak a gyors ütemben korszerűsített üzemágakban, mint a búza- és a kukoricatermesztésben, a baromfi- és sertéstartásban növeljék a termelést — ahol a magas hozamok már állandósultaknak tekinthetők, — hanem a munkaigényes és zömében még hagyományos technológiával, kézi erővel termelő ágazatokban is, tehát a cukorrépa-, a dohány- és a zöldségtermelésben, s a tehéntartásban is. Önökkel, a szövetkezetekkel, a területi szövetségekkel és a kormánnyal együtt legyen közös gondunk és felelősségünk, hogy megfelelő eltökéltséggel, jobb munka- szervezéssel, a jól bevált hagyományos művelési módok és elosztási formáik — részes, pénzrészes művelés — bátrabb alkalmazásával, a családtagok széles körű bevonásával, kedvezőbb anyagi érdekeltséggel — e téren máris történtek intézkedések — és a gépesí. tés fokozatos elterjesztésével mielőbb számottevő, kielégítő javulást érjünk el ezeken az eLmaradt területeken, s ezeknek az erőfeszítéseknek alapján legyen elegendő saját termelésű cukrunk, zöldségünk, vajunk és több szarvasmarhahúst exportálhassunk ! — Azt hiszem, a tisztelt kongresszus teljes mértékben egyetért azzal, hogy a szövetkezeti gazdálkodást — az előbb említett átmeneti gondok mielőbbi leküzdése mellett — még erőteljesebben, töretlenül felfelé íveiden kell fejleszteni a következő években! Ennek fő útja továbbra is a belterjesítés, az intenzív gazdálkodásra törekvés és a hatékonyság fokozása legyen! Az intenzívebb gazdálkodás kialakulásának, a hatékonyság növelésének fő módszere — a termelőszövetkezetek most már kialakult nagyüzemi méretű területein — a korszerű technika és technológia meghonosítása a növénytermesztés és az állattenyésztés különböző ágazataiban. Ennek révén a technikai forradalom mind erőteljesebben behatol a mezőgazdaságba, annak mind több és több ágazata iparo. sodik, az ott végzett munka szakmunkává válik. A hatékonyabb gazdálkodásnak további fontos módszere a nagy hozamú, intenzív, jó növényfajták és állathibridek már eddig is gyors elterjesztésének bátor folytatása, a tudomány vívmányainak széles körű felhasználása. valamint a korszerű vezetési módszerek kialakítása, az üzem- és munkaszervezés továbbfejlesztése. Alaposan kell elő* készíteni a beruházási döntéseket Tisztelt küldött elvtársak! A tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodása tervszerűen fejlődik. A termelés volumene, összetétele a termékek túlnyomó többségénél a korábbinál jobban igazodik a népgazdasági tervhez és az igényekhez. A tervszerűség azonban még tovább javítható. Különösen érvényes ez a megállapítás a beruházásokra. A termelőszövetkezetekben soha nem volt még olyan erőteljes a beruházások növekedése, mint az utóbbi években. A IV. ötéves terv időarányos előirányzatait a termelőszövetkezetek tavaly több. mint 20 százalékkal túlteljesítették. Az igazság kedvéért azonban meg kell említeni, hogy ez is hozzájárult a népgazdaságban jelentkező beruházási feszültségekhez, egyensúlyhiányhoz. A termelőszövetkezetekben is előfordult, hogy olyan beruházások kerültek előtérbe, amelyek nem jártak együtt a termelés hatékonyságának és jövedelmezőségé, nek megfelelő javulásával. Másik gyakori hiba a saját forrásokat jóval — esetenként messze — meghaladó beruházások megkezdése. Az ilyen törekvések nem egy termelőszövetkezetben alap- hianvhoz, a beruházások indokolatlan elhúzódásához vezettek. Mindezek a jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy a termelőszövetkezetekben a beruházási döntéseket a jövőben nagyon alaposan elő kell készíteni, s a költségeket, illetve az igénybe vehető forrásokat reálisan kell megtervezni. Minden egyes szövetkezeti kollektíva alapvető érdeke, hogy fejlesztési terveit a lehető legjobban összehangolja erőforrásaival, mert az állam nem tudja vállalni a hiányzó források fedezetét. Az intenzív mezőgazdasági termelés nagy eszközigénye és a termelőszövetkezete!; anyagi-műszaki ellátottsága a következő években különösen előtérbe állítja a meglévő kapacitások jobb kihasználását. Ehhez tartozik a háztáji gazdaságok termelésének segítése és jobb megszervezése is. Az ország ellátása számára az a kedvező, ha a korszerű nagyüzemi kapacitások bővítése a háztáji gazdaság lehetőségeinek minél jobb kihasználásával párosul. A közös gazdaságok — amint a baromfitenyésztésben és a sertéshizlalásban tették — szervezzék és segítsék a háztáji tehéntartást is, hogy a tehénállomány a tervezettnek megfelelően alakuljon, s a népgazdaság borjúból és tejből is megkaphassa a tervezett meny- nyiséget a háztájitól. Fontos termelési és ellátási érdekek fűződnek ahhoz is, hogy termelőszövetkezeteink ne csak a szűk értelemben vett növénytermesztést, állattenyésztést és kertészetet fejlesszék, hanem az azokhoz vertikálisan jól kapcsolódó ipari szolgáltatá-st, feldolgozást és közvetlen értékesítést is. Alapvető érdek a közös vagyon gyarapítása A szélesebb profilú szakosított tömegtermelés, az ehhez kapcsolódó közvetlen értékesítés társadalmi és üzemi szempontból egyaránt előnyös: növeli az áruválasztékot, megrövidíti az áru útját, tehát javítja az ellátást, a szolgáltatást Egyúttal előmozdítja a szövetkezetekben dolgozók munkaidejének jobb kihasználását, bővíti a szövetkezetek jövedelmi és felhalmozási forrásait. Helyes tehát, ha a termelőszövetkezetek az élelmiszer-gazdasági vertikumon belüli tevékenységek erőteljesebb fejlesztésével bővítik gazdálkodásukat Nagyobb körültekintés szükséges viszont az élelmiszer-gazdasági vertikumhoz nem kapcsolódó ipari tevékenységek esetében. Ezek csakis a jogszabályokban meghatározott körben és szerződéses keretek között végezhetőik. Elsősorban olyan vidékeken, mindenekelőtt azokban a természetileg mos- “oha viszonyok között gazdálkodó termelőszövekteze- tekben lehet, ahol biztosított a dotáció csökkentése. Szövetkezeti parasztságunk alapvető érdeke a közös vagyon gyarapítása, s ezzel együtt a gazdálkodás korszerűsítését, kiegvensűlvozöt* fejlődését szolgáló fejlesztési alao kéozése: jelenleg a termelőszövetkezetek iöved°l- mük 24—25 százalékát fordítják felhalmozásra, 75—76 százalékát r>edig fo'zvasztás- ra. Ez az arány megfelelő. Az üzemszerű gazdálkodás erő'vV'és.ét. kiegvsrsú- 'yozott fejődését azonban nehezíti, hoav tökv' száz +°r- Tnélőszövstk'vzeílriek pi-irs biztonsági olartia. De ahol van bizVim-á,<H n.lan cnreijky-yv«^ ott is igen kicsiny ez az ösaszeg, amelyet egy év természeti csapásai már teljesen kimerítenek, amint azt az ár- és belvizes 1970-es évi tapasztalatok is mutatták. A szövetkezetek jól felfogott érdeke, hogy fokozatosan akkora biztonsági tartalékot képezzenek, amelyből — az adott év eredményétől függően — szükség szerint meríthetnek. A két évvel ezelőtti tiszai árvíz után néhány megyében helyes és egészséges kezdeményezés indult el a kölcsönös támogatási alap létrehozásával. A kölcsönös támogatás élve a szövetkezeti ágazatban, az ipari és a fogyasztási szövetkezeti mozgalomban hosszú évek óta bevált gyakorlat a kölcsönös támogatási alap képzése. Ez elősegíti a kockázatvállalást és gazdasági döntések következményeivel együttjáró helytállást, erősíti a szövetkezetek körében az együvétarto- záts érzését. Épp:, ti ezért a párt., a kormány részéről szívből üdvözöljük és támogatjuk a TOT beszámolójának, a kongresszusi állásfoglalás-tervezetnek azt az indítványát, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is vezessék be és rendszeresítsék a kölcsönös támogatási alap képzését: olyanformán, hogy a szövetkezetek közgyűlési határozattal, önkéntesen vállalt kötelezettség alapján biztonsági alapjukból évente befizetett saját pénzösszegükkel területi szövetségük rosj- lefct létrehozzák a kölcsönös támogatási alapot. Helyesnek tartjuk és támogatjuk azt a törekvést is — és erre a szövetkezeti törvény lehetőséget ad —, hogy a termelőszövetkezetek ki - sebb befektetéseik, átmeneti gondjaik megoldásához tagsági kölcsönként vagy egyéb módon — természetesen ugyancsak önkéntesen vállalt kötelezettség alapján — vegyék bátrabban és jobban igénybe a tagság pénzügyi segítségét. ---- - .................A szövetkezeti összefogás nagyszerű megnyilvánulása, hogy a fogyasztási és az ipari szövetkezetekben, de a mezőgazdasági termelőszövetkeze- tekban is, mind több tag hajlandó megtakarított pénzét — a törvényes kamat mellett — szövetkezeti vállalkozásiba fektetni. Ez a dolgozók saiát szövetkezetükhöz való szorosabb kötődésének, a vasvo- ni kapcsolatok, a tulaido-' nőst érdekeltség erősítésének is fontos eszköze lehet. Magasabb Jövedelem, jobb életkörülmények Tisztelt kongresszus! Az I. országos termelőszövetkezeti kongresszus óta mélyreható változások történtek a szövetkezeti útra tért parasztság életszínvonalának alakulásában. Azóta nagy horderejű állami intézkedések és a mezőgazdasági munka termelékenységének kedvezőbbé válása parasztságunk szorgalmas, becsületes munkája nyomán valóra vált a IX. pártkongresszusnak az a célja, hogy az egy főre jutó paraszti jövedelmek közelítsenek a munkásosztályéhoz. Az egy főre jutó paraszti ne- áljövede’em az utóbbi 2—3 évben utolérte a munkásokét: a két nagy dolgozó osztály személyi jövedelme kiegven- lítőd'jtt, s a negyedik ötéves terv időszakában terv szerint, azonos mértékben növekszik. Mmdez történelmi jelentőségű sikere, vívmánya a márt, és a kormány politikájának. Ezt a szövetkezeti parasztság kellőképpen értékeli, becsüli. Az a jövedelem, amélvet a parasztság ma a nagyüzemi gazdálkodás kereteiben élért; összehasonlíthatatlanul több életkörülményeket, lakáskultúrát tesz lehetővé a termelőszövetkezeti tagság széles tömegei számára m;nt amilyent a föl szabadulást megélőm idöö-m, v»»v a mogán- gazdrike-tÄ^ m"'1' ->tt a "a■J-«S f**-j*l~1*é cf ^ .* —.»-y-, • ?- -yj. Terv tDrr' r tagságunk dlotkörüliakiyei (Folytatás a 3k cUaloni
