Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
ÍJfiS. mSrtffűs ü: OEff-WXe?*!í5iB*3nf 3 oldal (Folytatás a 2. oldalról) ma már lényegesen közelebb kerültek a városi életformához, néhány vonatkozásban a különbségek eltűnőben vannak. A paraszti jövedelmek alakulásával kapcsolatban azonban szeretnék még valamit szóvá tenni. A termelőszövetkezetekben » tagok díjazása a munka szerinti elosztás elve alapján történik. A termelés és a munka termelékenysége gyorsabban nő, mint a részesedés. Gondot okoz viszont, hogy egyes termelőszövetkezetek, mégpedig a jobb természeti és közgazdasági viszonyok között gazdálkodó jó termelőszövetkezetek, a tagok napi érdekeit egyoldalúan előtérbe állítva, jó termésű években olyan magasra tornásszák az egy tagnak kiosztható személyi jövedelmet, hogy annak magas szintjét átlagos években, a termelés várható növekedéséből — egyéb kötelezettséggel együtt — huzamosan nem képesek fenntartani. A jó termelőszövetkezetek sok esetben kiugróan magas tagsági személyi jövedelme össztársadalmi tekintetben is problémákat okoz. Ezért az ilyen termelőszövetkezetekben fokozatosan újra meg kell teremteni az összhangot a termelés és az elosztás között. Az átlagosnál jobb körülmények között, tehát a jobb földeken gazdálkodó termelőszövetkezetek helyzetüknél fogva járadék jellegű jövedelemhez jutnak. Mindjárt hangsúlyozni szeretném: a szövetkezetek közötti differenciálódás — népgazdasági szempontból vizsgálva — önmagában nem káros jelenség, sőt, irányítási rendszerünk szükségszerűen feltételezi. A gazdálkodási eredmények és a jövedelem közötti kapcsolat irányítási rendszerünkben a gazdasági fejlődés igen fontos tényezője, s éppen ezt iktatná ki a jövedelemszint adminisztratív jellegű kiegyenlítése. Ennek határozottan ellene vagyunk. Mindezek ellenére — és ezt nyomatékosan szeretném kihangsúlyozni: a differenciálódási folyamat ésszerű keretek között tartására feltétlenül szükség van. Társadalompolitikai célkitűzéseinkkel ugyanis nem egyeztethető össze, hogy az emberek életszínvonalában, jövedelmi helyzetében túlzott, a -végzett munkával arányban nem álló, kiugró különbségek legyenek. A múlt év elején életbe léptetett, a korábbinál prog- resszívebv, jövedelem-elvonási rendszer — föld-, jövedeleméi jövedelemnövekményi adó — a jövedelemnövekedés ütemének szabályozása mellett elsősorban a természeti adottságokkal összefüggő, járadék jellegű jövedelem elvonását célozza. Mindazon termelőszövetkezetek vezetőinek és tagságának, amelyeknél ennek ellenére kiugró személyi jövedelmek keletkéznek: a jövőben nagyobb mértéktartást javasolunk. Kövessék azoknak a jó termelőszövetkezeteknek kellő önmérsékletet tanúsitó kezdeményezését és gyakorlatát, amelyek — közgyűlési határozattal — a tavalyi rekordesztendőben is csupán 2 százalékkal osztottak többet a tagságnak, s a kiosztható jövedelemből így felszabaduló részt o saját erőforrások növelésére, tehát a fejlesztési és a biztonsági alapba tették, 5 részben a szociális alap növelésére fordították. E követésre méltó mérték- tartást az önkormányzaton belül meg lehet és meg is kell oldani valamennyi jobb természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetünkben! Nvuedíj. szociális ellátás a téeszekben Kedves barátaim! A szövetkezeti küldöttválasztó közgyűléseken és a területi szövetségek küldött, értekezletein sok helyen felvetették a nyugdíjkorhatár leszállítását és a szociális ellátás egyes problémáit. Gyakorta hevesen és némi türelmetlenséggel is. Elöljáróban itt is kellő önmérsékletet kell ajánlanom, mert a nyugdíjkorhatár öt évvel való le. szállítása nem olyan egyszerű, mint ahogyan első pilla. natra látszik. Higgadtan végig kell gondolni ennek ösz- szes vonatkozását és kihatásait. A parasztság életszínvona. Iának, szociális körülményeinek a munkásosztályéhoz való közelítésében kiemelkedő jelentőségű állami in. tézkedés volt a kötelező nyugdíjbiztosítás kiterjesztése a termelőszövetkezeti tagokra, s ezzel kapcsolatban a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendszerének 1966. évi reformja. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény minden tekintetben a munkaviszony, ban állók nyugdíjrendszerének elvét vette át. Az új nyugdíjbiztosítási törvény — tartalmát tekintve — az ipa. rí nyugdíjrendszerrel azonos értékűnek tekinthető. Már akkor világosan kellett látnunk azonban, hogy az ipari és a mezőgazdasági munka még mindig meglévő eltérése miatt a két nyugdíjrendszer teljes egyesítése egy ütemben nem lehetséges, csak hosszabb távon és fokozatosan. A kormány a múlt héten tárgyalta a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer és szó. ciális biztosítás egyes részkérdéseit és megfelelő döntéseket — Faggyas Jenő tar. pai tsz-elnök szóhasználatával élve — kompromisszumos intézkedéseket hozott, így többek között határozatot hozott arra, hogy a jövő évtől kezdve a tsz-öregségi, munkaképtelenségi járadékot havi 100, az özvegyi já. radékot havi 60,— forinttal kell emelni, hogy a tsz. nyugdíjak megállapításának alapjául szolgáló havi átlag- jövedelem felső határát az ipari nyugdíjak szintjére kell emelni, továbbá, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagos jövedelmet an. nak a három évnek a nyugdíjosztály szerinti jövedelme alapján kell megállapítani, amely á tag siáníárajinyugdíjazást megelőző 5“naptári év közül a legkedvezőbb. A kormány megfelelő ha. tározatokat hozott számos egyéb részkérdésben is. Megmondjuk azonban teljes nyíltsággal és őszinteséggel azt is, hogy a Miniszter, tanács mostani döntéseit1 széles körű vizsgálatok, számvetések előzték meg, s ezek alapján arra a megállapítás, ra kellett jutnunk, hogy a nyugdíjkorhatár öt évvél történő leszállításának feltételeit a jelenlegi ötéves terv időszakában sem szövetkezeti, sem állami forrásokból nem tudnánk megteremteni. A korhatár leszállítása ugyanis teiemes — egymilli- árd forintot meghaladó — költséggel járna, amelynek előteremtésére a termelőszöA termelőszövetkezetek II. kongresszusa naponta 9 órakor kezdi a munkát. A küldöttek zöme azonban fél órával korábban érkezik, hogy el ne mulassza alaposan megnézni az Országház épületét. Nem tudnak betelni a látvánnyal a szabolcsiak sem: építőművészetünk ritka remeked előtt újra és újra megismerkedünk történelmünk márványba vésett emlékeivel. Sok ismerősünk is akad a kongresszuson. A Falurádió két munkatársa is szabolcsi. Eigy küldöttünk megismeri Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest, aki a Szabolcs megyei Apagyi Állami Gazdaságban gyakomokosko- dott néhány éve. Virtics Ferencnek, ennek a hatalmas szál embernek a legutóbbi évtizede is egybefonódott a megye közös gazdaságainak történetével. Virtics most itt, az Országházban jubilál: pontosan 10 éve, hogy a párt falura küldte erősíteni a nyírtassi Dózsa Tsz-t. Sokan mentek akkor a kisvár- dal járásba, de egy évtized múltán egyedül ő maradt meg a posztján. Ács a szakmája. Nem igen ismerte azelőtt a mezögazdavetkezeteket terhelő jelenlegi 7,5 százalékos társadalom- biztosítási járulékot csaknem kétszeresére kellene emelni. Ilyen mértékű jövedelem-elvonás4 a közös munkában rendszeresen részt vevő tagok személyi jövedelmét számottevően csökkentené, másrészt az alacsonyabb jövedelmek a nyugdíjbamenők számára is alacsonyabb nyugdíjakat eredményeznének. Arról sem szabad megfe. ledkezni, hogy a nyugdíjba, tár ötéves leszállításával kereken további 100 ezer termelőszövetkezeti tag válna nyugdíjassá, válna ki a közösben végzett rendszeres munkából. Ilyen jelentős élő munkaerő kiválását nem tudnánk rövid idő alatt gépekkel és kémiai anyagokkal pótolni. A termelőszövetkezetekben már ma is kedvezőtlen az aktív dolgozók és a nyugdíjasok, öregségi jára. dékosok aránya: három aktív kereső tagra két nyugdí. jas és öregségi munkaképte. lenségi járadékos jut. Ez az arány újabb százezer termelőszövetkezeti tag nyugdíjba vonulásával még tovább romlana. A messze ágazó közgazda, sági összefüggések figyelem- bevételével a nyugdíjkorhatár leszállításának valamennyi szükséges feltételeit a későbbi időben csak több irányú intézkedések sorozatával lehet megteremteni. Kormányunknak az a meggyőződése, hogy ez az állásfoglalás — a reális feltételeket és kihatásokat józanul mérlegelve — a jelen időszakban a termelőszövetkezetek helyesen értelmezett érdekeit is szolgálja. Addig is, amíg a nyugdíj- korhatár leszállításának feltételei megteremtődnek, határozottan javasoljuk, hogy a termelőszövetkezetek az idősebb tagok jobb foglálkozta- tásával, a nyugdíjak, öregségi-munkaképtelenségi járadék kiegészítésével és más szociális juttatással, a saját erőből,,, Itpzqetlenül < ja* vítsák az öregek életkorul* menyeit. Jól bevált az érdekképviseleti szervek intézménye Tisztelt kongresszus! Kedvkí elvtársak! Öt évvel ezelőtt nagy várakozással tekintettünk az I. kongresszuson alakított országos tanácsra, valamint a kongresszus után a szövetkezetek által létrehozott területi szövetségekre. Azért is volt nagy ez a várakozás, mert a termelőszövetkezetek Ságot, s hogy mégsem volt rossz a ráesett választás, amikor elnöknek jelölték a községben, azt két számadat is jól mutatja. Amikor Nyír- tassra került, a legelső zárszámadás, amit még másoktól örökölt, másfél milliós mérleghiányt jelzett és 5000 forint volt az egy tagra a közösből jutó jövedelem. Most, tíz év után a legutóbbi zárszámadáson 16 ezer forint volt az egy tag évi jövedelme, és a közös fel nem osztható jövedelme elérte a 27 millió forintot. Közben konzervüzemet is létesítettek, termékeiket nem győzik szállítani az ország legkülönbözőbb részeibe és majdnem száz asz- szonynak is munkát teremtettek ezzel az üzemág,gal. Az elnököt nemrégiben hívták vissza Nyíregyhazára egy fontos beosztásba, de nem hagyja ott a szövetkezetei, mert ahogyan mondja, most már megragadt. Élénken figyel, jegyzetel a kongresszuson. Elsősorban az tetszik neki, hogy reálisak a érdekképviseleti szervei a másik két szövetkezeti ágazatban működő érdekképviseleti szervekétől akkoriban merőben eltérő, teljesen újszerű, a gazdaságirányítási reform körülményei között, a szövetkezeti jellegnek, s a szövetkezetek önállóságának megfelelő elvek alapján jöttek létre. Ma már elmondhatjuk, helyesek voltak a pártnak a termelőszövetkezeti szövet- ■ ségek létrehozására vonatkozó javaslatai. A gyakorlat igazolta e szövetségi rendszer életképességét. A szövetkezetpolitikai viták során tisztázódtak a szövetségek jellegének elvei is, amelyek az egységes szövetkezeti törvényben realizálódtak is. A gyakorlati • példát az elvek megvalósításához e téren is a termelőszövetkezetek szövetségei nyújtották és erre mindenképpen büszkék lelhetnek. Munkájukról, tevékenységükről összességében azt lehet mondani: megfeleltek a várakozásnak, öt év tapasz, talata és a sokrétű, lelkes, szívós munka alapján megállapíthatjuk e kongresszus fórumán is, hogy az érdek- képviseleti szervek intézménye bevált! Tevékenységük jól szolgálta és szolgálja a párt, a kormány agrár- és szövetkezetpolitikájának valóra váltását! A kezdeti időszak nehézségei, a megfelelő kapcsolati formák kialakítása után a szövetségek egyre eredményesebben és széles kö- rűbben látják el nem köny- nyű feladataikat. A szövetkezetek többsége elégedett munkájukkal. Helyesnek bizonyult a szövetségeknek gazdaságitermelési körzetenkénti létrehozása is, s ezen a jövőben sem célszerű változtatni. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek'' kapcsolatának alakulása pedig minden vonatkozásban példamutató a másik' két szövetkezeti ágazat számára is. A termelőszövetkezetek jelenlegi érdekképviseleti rendszerén, felépítésén tehát alapvető változtatásra nincs szükség. A .szövetségek munkájának középpontjában az elmúlt években a termelőszövetkezetek érdekképviselete állt, elsősorban külső szervekkel és vállalatokkal való kapcsolatuk során. A termelőszövetkezetek önálló vállalati jellegének erősödésével és az új gazdasági mechanizmus körülményei között ennek a feladatnak előtérbe állítása helyes volt, de ezt igényelték a termelőszövetkezetek is. Eredményesen működtek közre a szerzödéfelszólalások. őszinte, nyílt, köntörfalazástól mentes az egész tanácskozás. Különösen Fehér Lajos beszéde ragadta meg, mert azt látja belül, hogy a párt és a kormány nagyon is ismeri a falu dolgait. És ez Virtics Ferenc szerint bíztató, mert a politika nem hagyja számításon kívül a falusi embert, segíteni akar gondjain. Többen is készültek a kongresszuson a megyéből felszólalásra, de, hogy mindenki szót kaphasson, arra természetesen nem elég egy háromnapos ülés. Az elmondottakkal viszont mindenki egyetért, minit mondják: még nem volt olyan felszólalás, amit cáfolni kellene. Ennek az okát boncolgattuk a szünetben Szarka Sándorral, a Beregdaróc, Bereg- surány, Marokpapi egyesült termelőszövetkezetek elnökével. Az elnök tapasztalt ember, 21 éve tsz-tag. Tizenhárom éve ugyanott a közös ses feltételek kialakításában. Fokozatosan rátértek a tér. melőszövetkezeti, termelési, fejlesztési problémák megoldásának segítésére, szaktanácsadás, a tapasztalatcserék szervezése és információk nyújtása útján. A legtöbb helyen — revizori irodáik útján — a tsz-ek kérésére számszaki szakértőik rendel, kezésre bocsátásával elkezdték a gazdálkodás ellenőrzé. sének hatékonyabbá tételét. Az állami szervekkel, főleg a járási szintű állami felügyeletet ellátó hatósági szervekkel nehezebben alakult ki a kapcsolat, s kezdet, ben sok volt a félreértés. Ma már azonban e kapcsolat ki. elégítő. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának kapcsolatát az országos szervekkel jónak ítéljük: minden kérdésben, ami a szövetkezeteket érinti, hallatja hangját és képviseli a szövetkezetek érdekeit. Nemzetközi kapcsolatai is kialakulóban vannak, fokozatosan bekapcsolódik a nemzetközi szövetkezeti életbe. Talán egy tekintetben kellene a felfogásban és a gyakorlaton valamit igazítani: és ez az érdekképviselet helyes értelmezése. Az érdekképviselet a szocializmusban ugyanis — megítélésünk szerint — nem úgy értendő, hogy valakik ellen irányul, hanem úgy, hogy valakikért tevékenykedik. A képviselet a szocialista viszonyok között társadalmi érdekrendszert jelent. A szocialista érdekrendszer helyes értelmezése és képviselete azt is jelenti és kell, hogy jelentse, hogy az érdek, védelmi szervek, tehát a TOT, s a területi szövetségek a szövetkezeti gazdaságokat, mint vállalatokat összekötik az államapparátussal, nevezetesen a kormányzattal, és közvetítik a központi akaratot, az össztársadalmi érdekeket is- Közvetítve és képviselve a népgazdaság, az össztánsadalom igényeiből adódó feladatokat: osztozzanak e feladatok Sikeréi’ vagy sikertelen megvalósításával együtt járó erkölcsi felelősségből! Más szavakkal, a helyes érdekképviseletbe az is beletartozik, ha a területi szövetségek a közérdeket, a központi akaratot képviselik olyan, átmenetileg kevésbé népszerű feladat megoldásában is, mint a már említett cukorrépa-, dohány-, zöldségtermelés és a háztáji szarvasmarhatartás fellendítése. Ennék érdekében kiáll és megfelelő felvilágosító munkát végez a szövetkezetek körében. Ha lehet úgy fogalmaznom: az érdekvégazdaság vezetője. Itt volt öt éve is az első szövetkezeti kongresszuson, így módjában állt összehasonlítani az akkori és a j-elemleigi tanácskozást. Úgy látja, hogy a tsz-ek első kongresszusával szemben a jelenleginek nagy előnye: ezt megelőzhették a tsz-ek küldöttgyűlései. Az első kongresszus inkább látványos demonstráció volt, ahol a mozgalom rangot kapott. Az őt megillető helyre került és azóta — bér problémákkal ma is küzdünk, mert az ellentmondások a fejlődés velejárói — ’nagyon nagy eredményeket értünk el Szabolcsban is. Fejlettebb a gazdálkodás, felkészültebb a vezetés, kikristályosodtak a módszerek. Úgy látja, hogy a kéréseket megértik a párt és a kormány jelen lévő vezetői. Mi is megértjük, hogy a teljesítés lehetőségei végesek, de a megoldás folyamatosan megszületik. Sokszor szóba jön az öregeik helyzete. Horváth János, a nyíregyházi Ságvári Tssa aldelmi képviseleti szerveknek és természetesen maguknak a szövetkezeteknek szabad és kell kormánypártiaknak is lenniök e feladatok jó megoldásában ! Segíteni a gzövet* kezetek önálló gazdálkodását demo! • ratikus működését Ami a jövőt illeti: a TOT és a területi szövetségek folytassák, sőt még jobban végezzék az eddig bevált és a szövetkezetek által igényelt tevékenységüket. Nyújtsanak még nagyobb segítséget a termelőszövetkezetek ön- kormányzati körébe tartozó belső feladatok ellátásához, ennek révén segítsék a szövetkezetek szocialista jellegének erősödését. Javítsák tovább a tájékoztatást a szövetkezetek és az állami szervek részére. Kapcsolódjanak be. intenzíven a vertikális kooperációk létrehozásába, fejlesztésébe. Javítsák tovább, s tegyék szorosabbá kapcsolataikat az országos, a területi párt- és állami szervekkel, valamint a nem mezőgazdasági szövetkezetek érdekképviseleti szerveivel. Tegyék szervezetté a megyékben működő szövetke. zeti szövetségek együttműködését, és velük közösen beszéljék meg rendszertren a megye szövetkezeteinek problémáit, feladatait. Mindenekelőtt tartsák szem előtt, hogy a szövetkezetekért vannak, a szövetkezetek igényeit kell kielégíteniök: ezert munkájuk középpont, jában a szövetkezetek álljanak! Szívből kívánom a megvá. lasztandó új országos tanácsnak és a területi szövetségeknek, hogy az eddiginél is eredményesebben lássák el az alapszabályukban rögzített fő tevékenységüket: a szövetkezetek önálló vállalati gazdálkodásának és demokratikus működésének segítését! _ - , Tisztelt kongresszus! Befejezésül további eredményes, jó munkát kívánok a kongresszus minden résztvevőjének, szövetkezeti parasztságunknak és szövetkezeti vezetőinknek. A kc|ig- resszus egyengesse tovább azt az utat, amelyen a mező- gazdasági szövetkezetek dolgozó parasztságunk igazi szocialista közösségeivé, korszerű nagyüzemeivé fejlőd - nek. Támogassa szövetkezeti parasztságunkat, hogy a munkásosztály segítségével és vezetésével eredményesen munkálkodjék a X. párt- kongresszus határozata, a negyedik ötéves terv megvalósításán, a szocializmus teljes felépítésén! nötoe erről azt mondja, hogy a kormány megígért támogatása mellett magukon a termelőszövetkezeteken is múlik, hogy a munkából kiöregedett tagjaikat hogyan támogatják. Helyileg is van mód arra, hogy segítsék a nyugdíjasokat, járadékosokat. Még egy érdekes tanulság, amiről itt a szünetben sokszor beszélnek a szabolcsi küldöttek, vendégek: bonyolultak a feladatok, a kis szövetkezetek mindinkább nem bírják megoldani azokat. Ezért is jó, ha mind több helyen számba veszik, hogyan lehetne több község egyesülésével koncentráltabban gazdálkodni az anyagi és szellemi erőkkel. A tanácskozás nemcsak a szakember számára izgal - más. Munkája délután újra kezdődik. A kimerítő napok után a rendezők gondoskodnak a felüdülésről is. A küldöttek megismerkedtek a Népstadionnal, járják a piros panorámabuszokkal a fővárost. Csütörtökön este az Operaház széksoraiban tapsolták a Spartacus-balett művészeinek. Késő este értek vissza a szállásra, majd pénteken foly- fn+if- p munkát. Konka Járna Kongresszusi notesziapok Szabolcsiak között a folyosón
