Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-30 / 76. szám
1 oldal KELET MAGYARORSZA« 1972. márfluB». (Folytatás az 1. oldalról) ellátásában egyaránt számot, tevő. 1971-ben például 24 mii. liárd forint volt a háztáji gazdaságok termelése. Húsból, tejből, baromfiból 30 százalékos, tojásból 35, zöldségből, szőlőből és gyümölcsből 20 százalékos arányban részesedtek az országos termelésből. Nem véletlen tehát hogy termelésük fennmaradó, sát több intézkedés segíti, amelyek a sertés- vagy baromfitartásnál és más ágazatoknál sikerre is vezettek. A szarvasmarha-tenyésztésben azonban nem érték el a kí- vánt eredményeket. A TOT elnöke kifejtette, hogy a szarvasmarha-értékesítés adminisztratív megnehezítése különben a háztáji gazdaságokban fékezi a termelési kedvet, közös erőfe. szitéssel minden lehetőt el kell követni azért, hogy a ház. táji termelőkapacitás — egyebek között a szarvasmarhatartásnál — ne essen ki, még mielőtt a nagyüzemi termelés ezt teljes egészében pótolni tudná. Jó jel, hogy a tsz-ek egyre jobban támogatják a háztáji gazdaságokat. Különösen hasznos, hogy sokfelé megszervezik a növendék- állat-értékesítést. Terjedőben van a háztáji gazdaságok üzemágszerű anyag- és forgóeszköz-ellátása, és kialakulóban van a technológiai tanácsadás is. Támogatás a kedvezőtlen adottságú tsz-ek nek Ezután a szakszövetkezetek szerepével foglalkozott, majd a kedvezőtlen természeti vi. szonyok között gazdálkodó tsz-ek helyzetét elemezte. — A mezőgazdasági tsz- eknek csaknem harmadrésze kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodik — és a mostoha adottságok miatt a termelési eredmények nem fedezik a költsége, két. A termelés színvonala és a termelékenység itt elmarad a termelőszövetkezetek többségétől, és a megkülönböztetett állami támogatás sem te- szi lehetővé a termelés bővítését, és az átlagot megközelítő részesedés kifizetését. A közvéleményt is, de legjobban természetesen a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben dolgozókat — mintegy 200 ezer család tagjait t- érinti az. hogy milyen lesz a kibontakozás, miként alakul majd ezeknek a közösségeknek az élete. Annyi bizonyos, hogy az árbevételek a kedvezőtlen adottságú tsz-ek ' termelési költségeit és az állam iránti kötelezettségeit teljes mértékben a jövőben sem fedezi}? majd. Mivel azonban ezek a gazdaságok adják a termelőszövetkezeti szektor termelésének 20 százalékát, hosszú távon sem lehet nélkülözn- munkájukat. Továbbra is arra van szükség, hogy az ál lám ezekről a gazdaságokrő’ meskülönböztetett támogatás formájában gondoskodjék de figyelembe kell venni azt is, hogy egy-egy területen körültekintőbben lehet alkalmazkodni az adottságokhoz, s ezt központi intézkedésekkel is elő lehet segíteni. A szarvasmarhatartás jövedelmezőségének javítása például számos kedvezőtlen adottságú tsz helyzetén lényegesen változtatna. Jó hatást lehetne elérni az egyes munkaigényes kultúrák jövedelmezőségének emelésével, az erdő. és mezőgazdálkodás társításával, valamint a vadkárok rendezésével. A központi segítség azonban sikertelenségre van ítélve, ha hiányzik a helyi öntevékenység. A tsz-ek árutermelésével kapcsolatban elmondotta, hogy öt év alatt csaknem 7 milliárd forinttal növelték az általuk értékesített áru értékét. Foglalkozott a termelő és feldolgozó kapacitás között mutatkozó különbségekkel, amelyek például a vágósertés, a süldő, a vágott csirke, és a tojás értékesítésénél okoztak feszültségeket, majd arról szólt, hogy a gazdaságok és az ipar szerződéseiben mindeddig nem valósult meg, vagy nehezen és hiányosan érvényesül a kölcsönös előny és kockázatvállalás. A tsz-ek rendszerint monopolhelyzetben lévő vevőkkel és eladókkal állnak szemben. Ebben a helyzetben a szabad árformák hatása nem bontakozhat ki egészségesen, mert már nem érinti a piaci kapcsolatokat és verseny sem alakulhat ki. Az áruforgalom korszerűsítésének jelentős eseménye volt a zöldség-gyümölcs forgalmazás legnagyobb szervezetei, a MÉK-ek és a SZÖVÉHT-ek átszervezése. Igaz, egyelőre még nem lehet átütő sikerekről beszámolni, de a munka rendezett, és kialakulóban van a tulajdonosi tudat, amely szükséges ahhoz, hogy a várt eredmények úgy valósuljanak meg, ahogyan azt a fogyasztók várják. Szabó István ezután az élelmiszer-gazdaság vertikális kapcsolatairól beszélt: — A vállalatok monopol- helyzete, a termelőkétől elkülönült érdekeltsége néhány ágazatban módosult, de alapvetően nem változott meg. Nem fejlődött kielégítően az együttműködés sem a tsz-ek, a felvásárló és a feldolgozó vállalatok között. Az érdekeltséget és a szervezetet tekintve egyaránt megmaradt a mezőgazdaság és a feldolgozó ipar elkülönültsége. Ilyen körülménye között gyakran ellentmondásba kerülnek a tsz. ek és a vállalatok igényei és fejlesztési elképzelései. Arra van szükség, hogy — az ag. rárpolitikai elképzeléseknek megfelelően — a jövőben az egyenjogú vállalati kapcsolatok fejlődjenek ki. Korültekin'őbben beruházni A TOT elnöke kitért arra. hogy a t&z-ek egyre nagyobb értékű ipari eredetű anyagot használnak fel. Termelés1 költségeik 60 százalékát ilyen jellegű vásárlások teszik ki és arra lehet számítani, hogy ez az arány a következő években tovább nő. Megállapította, hogy az adó- és támogatási rendszer alapjaiban véve megfelelő, majd a tsz-ek gazdálkodásáról számolt be: — A növénytermesztés jövedelmezősége általában kielégítő. Ebben az ágazatban azonban egyaránt lehet talál, ni kiugróan jövedelmező és ráfizetéses termékeket. Az ál. lattenyésztés csak szerény mértékben járul hozzá a személyi jövedelmekhez és a felhalmozáshoz. Különösen gyenge a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezősége, de igaz, hogy alacsony a tenyésztési és a tartási színvonal is. Szerény az élelmiszer-feldolgozás és a kereskedelmi tevékenység nyereséghányada is. A következő időszakban nagy szükség van a termelékenység fokozására, néhány területen azonban — például a szarvasmarha-tenyésztésnél — csak a jövedelmezőség javító, sokoldalú intézkedésektől lehet megfelelő eredményeket várni. Ezután a termelőszövetkezetek beruházásáról és műszaki fejlesztéséről beszélt. Kétségtelenül komoly sikernek számít, hogy 1967 és 1972 között 54 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg a közös gazdaságok. A fejlesztésnél, a beruházásoknál a következő években nagyon körültekintően kell eldönteni, hogy mit oldanak meg műszaki fejlesztéssel, és milyen módon, támaszkodnak továbbra is a kézi munkaerőre. A fejlesztési forrásokat olyan ágazatokban kell felhasználni, amelyekben a termelési feladatok jó anyagi ösztönzés mellett sem oldhatók meg a hagyományos, vagy félintenzív eljárásokkal. Lényeges az is, hogy a műszaki fejlesztésnél, a beruházások kijelölésénél kevesebb legyen az olyan döntés, amelynek terheit nem a gazdaság, hanem az állam viseli. Egyet kell érteni a felelőt, len vagy szakszerűtlen gaz. dálkodás üzemi és személvi szankcionálásával, de fel kell lépni a jövőben a mechanikus általánosításokkal szemben is, amelyek figyelmen kívül hagvják a tsz-ek szűkös lehetőségeit. ' Ezután a szövetkezeti ön- kormányzat fejlődését méltatta: Erősödőit a szövetkezeti demokratizmus — A termelőszövetkezetekben megnőtt a közgyűlés jogköre és szerepe, erősödött a gazdálkodás szövetkezeti jellege. A közösség ügyeinek eldöntésében kétségkívül nagyobb szerepet kapott a tagság. Erősödött tehát az üzemi vezetés társadalmi bázisa és egyben fokozódott a belső társadalmi ellenőrzés is. A magyar szövetkezeti mozgalomban a vezetés általános feladata lett a csoportérdekek szolgálata és képviselete, természetesen a törvényesség keretében és az általános politikai feltételek között. — Az utóbbi években kézzelfoghatóbbá vált a termelőszövetkezeti élet demokratizmusa. A tisztségviselők titkos választásának bevezetése jótékony hatást gyakorolt a tagok és vezetők viszonyára, a közösségi élet légkörére. A vezetők kiválasztásánál a korábbi évekhez képest ritkábban fordultak elő hibák. A megválasztott termelőszövetkezeti vezetők túlnyomó többsége a szocialista nagyüzem vezetésére alkalmas, szakmai, politikai és erkölcsi vonatkozásban egyaránt megbízható. Ezután azokkal a szélsőséges esetekkel foglalkozott, amikor lazasággal párosuló atyafiságos-családias vezetés uralkodik el egyes termelő- szövetkezetekben, ami nem egyeztethető össze a vállalat- szerű gazdálkodással és a szocialista közösségi élet szabá. lyaival. Olyan vezetők is van. nak, akiknek terhes a termelőszövetkezeti demokrácia, és előfordul, hogy háttér, be szorítják a tagok jogait; nem a tagok, hanem valamiféle vélt magasabb érdekek képviselőjeként lépnek fel és személyi hatalmat építenek ki maguk körül. Az ilyen vezetési stílus tűrhetetlen, terhes a tagságnak és mindenhol, ahol előfordul, fel kell ellene venni a harcot. A TOT elnöke ezután a tsz- mozgalom új hajtásaival, a termelőszövetkezetek társadalmi, érdekképviseleti szerveinek, a területi szövetségeknek és a Termelőszövetke. zetek Országos Tanácsának munkájával foglalkozott. Úgy értékelte, hogy az érdekképviseleti szervek megfeleltek annak a várakozásnak, amsly- lyel alapítóik létrehozták őket. A termelőszövetkezeti tag. ság összetételének módosulásáról kifejtette: ezen a téren nem tapasztalni az utóbbi években túlságosan nagy vál. tozést. A taglétszám kismértékben csökkent, az alkalmazottaké ugyanakkor lassú emelkedést mutat. A nők aránya etérte a 40 százalékot, a nyugdniáredá'-os tagok száma nedig 50 0O0 fővel emelkedett öt év alatt. Az utóbb1 időben lassult az elvándorlás és kialakult a termelőszövetkezeti törzsgárda, az a 600— 650 ezer főnyi keresőképes, a közös munkában évek óta rendszeresen részt vevő tagság, amelyre a termelőszövetkezetek bizton számíthatnak. A tsz-tagok szakmai képzettsége javul, az általános és szakmai műveltség fejlődése mellett azonban ma még korántsem kielégítő a tagság kulturális helyzete. Részletesen foglalkozott Szabó István a termslőszovet. kezeti tagok személyi jövedelmének alakulásával. Ebben a tekintetben a közös gazdaságok a csúcsot 1969- ben érték el. Ebben az időben megszűnt a parasztság jövedelmi színvonalában történelmileg kialakult nagymértékű lemaradás és a személyes jövedelem közvetlen rendelkezésű része elérte az ipari munkásságét. A fejlődés vonalát az elemi károk terhe 1970-ben azonban kissé megtörte és 1971-ben is csak elérni sikerült a két évvel korábbi szintet. A TOT elnöke felemelte szavát azok ellen, akik a TOT irányelveit túllépve olyan jövedelmet vesznek fel, amely nem áll arányban a végzett munkával, és így megsértik a szocialista elosztás elveit és az erkölcsi közfelfogást. Sürgette, hogy a tsz-ek a jövőben a túlzott anyagiasság ellen az önkormányzat eszközével hatékonyabban lépje, nek fel. Fokozottabb gondoskodás a tagságról Külön méltatta azokat a ha. tározatokat, amelyek segítették a termelőszövetkezeti tagságról való gondoskodás fokozottabb érvényesülését. Ezek a rendelkezések — mint rámutatott — történelmi mu. lasztást tettek jóvá és nagy lemaradás behozását tették lehetővé. A tsz-ben intézményessé vált az öregségi és rokkantsági nyugdíjrendszer és ma már minden többgyermekes családhoz rendszeresen megérkezik a családi pótlék. A kisgyermekes anyák gyermekgondozási segélye, a betegségi segélyezés, a beteg, ellátás és gyógykezelés mind nagyra értékelt vívmányai társadalmunknak. De még így is van különbség az ellátások tartalmában és mértékében. Köztudomású például, hogy öt évvel magasabb a nyugdíj,, korhatár a termelőszövetkezetekben. A párt és a kormány határozatai alapján bízni lehet abban, hogy a negyedik ötéves terv idején a különbségek tovább mérséklődnek, a TOT elnöke azonban hangsúlyozta, hogy a nyugdíjkorhatárban meglévő eltéréseket a tervidőszakban még nem lehet megszüntetni. Kifejezte azt a véleményét, hogy a falusi és a városi életforma közötti különbségeket csak fokozatosan lehet csökkenteni, a tanyavilág eltüntetése pedig változatlanul hosszadalmas és áldozatos munkát igénylő folyamat. Az üzlethálózatban, az áruellátásban a falvak, kis települések még most is jelentős hátrányban vannak. Módot kell adni arra, hogy a helyi gazdasági és társadalmi erők, a tanácsok, a tsz-ek a falusi ellátást, az alapvető szolgáltatásokat saját erőből javíthas. sák. Ezzel szemben nem lehet egyetérteni azzal a szemlélettel, amely csak a tsz-ek anyagi áldozatvállalásától várja a tanyai, falusi viszonyok kulturálódását. Ebben a tekintetben csak az állam, a tanácsok, a szövetkezetek és a vállalatok együttműködésével lehet előbbre lépni, de kétségkívül a szövetkezeteknek kell a legtöbbet kéz. deményezniük. Befejezésül kérte a kongresszust: tanácskozásával adjon iránymutatást az érdek- képviseleti szerveknek, a termelőszövetkezeteknek, s tegye meg a további fejlődéshez szükséges javaslatokat az állami szerveknek, majd az országos tanács nevében megköszönte a párt és a kormány politikai és erkölcsi támogatását, amellyel segítették a termelőszövetkezetek érdek. képviseleti szerveinek műn. kaját. Faggyas Jenő felszólalása Szabó István beszéde után megkezdődött a vita a beszámoló és az alapszaibály- módosító javaslat fölött. Elsőiként Faggyas Jenő tarpai tsz-elnök szólalt fel. Elismeréssel emlékezett meg azokról a magas színtű jogszabályokról, amelyek a tsz-ek segítésére, a termelés föllandí- dítésóre az elmúlt éveikben láttak napvilágot. A szat- már-beragi tájhoz tartozó 88 termelőszövetkezet tagjai éltek a lehetőségekkel: 1967 és 1971 között 60 százainkkal növelték a halmozott termelést értéket. Ezután a falusi nemzedékváltás problémáit elemezte. A szatimár -beregi táj szövetkezeteiben ez annál is inkább nagy gondot okoz, ment a gazdaságok 75 százaléka a kedvezőtlen adottságú tsz-ek közé tartozik, az egy főre jutó évi jövedelem 9—12 ezer forint — tehát a termelőszövetkezetek országos átlagánál alacsonyabb — és emiatt Ugyanaz volt az első téma a szabolcsi küldöttség tagjai körében a vonaton, ami szerda reggel a Parlament kongresszusi terme előtt a folyosókon: megjött a régen várt eső, a legjobb előjel a jó tanácskozáshoz. A tsz-kongresszus munkatanácskozás a javából. A szabolcsiak 40 fős küldöttsége alaposan felkészült erre a három napra. A Béke-szállóban — ahol delegációnk helyet kapott — még egy utolsó simítást végeztek a hozzászólásokon azok, akiké4 megbíztak azzal, hogy az ország nagy nyilvánossága élőt tolmácsolják a közel 100 ezer szövetkezeti tag véleményét. A Parlament csodálatosan szép kongresszusi termében r dekoráció mindössze az elnökség mögötti virágsor volt Piros és fehér szegfűcsokrok rózsaszínű hortenziák alatt nyitották meg az ülést. S az esemény krónikásának lehetetlen volt nem gondolni arra. hogv ebben a kongresszu si teremben egy emberöltővé’ ezelőt* mégnem a íobbágvo1" unoka4 képviselték népük“* hanem hercegek, bárók és grófok terpeszkedtek. Kongresszusi no»esz'apok Százezer szabolcsi képviseletében Három területi szövetségünk delegátusai előkelő helyet kaptak. Az elnökség előtti sorokban hallgatták a beszámolót. Közöttük láttuk a szabolcsi tsz-mozgalom veteránját, M. Tóth Gyulát, a ti- szadobi Táncsics, Siket Gyulát, a naményi Vörös Csillag Horváth Jánost, a nyíregyházi Ságvári Tsz elnökét, de ot voltak a fiatal korosztály képviselői: Szim János Nagy- kállóból, Gulyás Zoltánná Ti- szadadáróL Mennyire más ma a mozgalom, mint akár egy évtizede is volt, az a külsőből is jól kitűnik. A tsz-vezetők. küldöttek, öltözete divatos, korszerű. Senki nem mondaná, hogy ezek az emberek faluról jöttek. Kétórás volt Szabó István TOT-eLnok beszámolója» de nagy figyelem kísérte mindvégig. A szünetben kis csoportokban beszélgető küldöttek között is ez volt a téma. Az, hogy a beszédben sok volt a kell, a szükséges szó, ez nem követelés, hanem logikus alapja a még jobb munkának. Annak, hogy a szövetkezetek teljesítsék a tagság és az ország kívánságait. A folyosón M. Tóth Gyula áll, mellén négy kitüntetés. 1948-ban kezdte szervezni a tsz-t Tiszadobon, 30 holddal, 11 taggal. Ma 9 ezer holdjuk és 800 tagjuk van. A Táncsics Tsz elnöke 27 esztendős volt akkor, ma 51, de azt mondja, ha most megkérdezik tőle, hogy érzi magát, azt válaszolja: jól és ezután már mindig jobban. Mert, ha idáir eljutott, később mindig csak könnyebb lesz. Gondokat említ építkezésről, öregek dolgáról, új módszerekről, a rengeteg adminisztrációról, de azért azt mondja, hogy mindennek, ami eddig volt, most már megvan a látszata, ez a szép a munkában. Bizonyára a legfiatalabb szabolcsi küldött a 23 éves Gulyás Zoltánná Tiszada- dáról. A fiatalasszonyt a szü netben mutatták be Dimén\ Imre miniszternek, megyénk szövetkezeti mozgalma egykori közvetlen részesének, ak arról érdeklődött tőle, mi új ság Tiszadadán. A szünetben meglátogatjr a szabolcsiakat Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkára és P. Szabó Gyula a megyei tanács elnökhelyettese. Bíztatják a küldötteket, mondják él a véleményüket bátran. Családias a hangulat, de berreg a csengő, megkezdődik a vita. Elsőnek g ez nagy megtiszteltetés — Faggyas Jenő tarpai tsz-elnök kapott szót. A tévékamera és a villanó lámpák tüzébsn ismerteti a szatmár-beregi helyzetet. őszinte hangon, egyszerű nyelvezetben, úgy ahogy a sok-sok küldöttvá- lasztó gyűlésen elmondtak az emberek. Az öregek, a fiatalok érdekei egybecsengenek a felszólalásában, az előbbieknek a megérdemelt, nyugodt pihenéshez, az utóbbiaknak pedig a jobb munkához, a falun maradáshoz igényli a másokon műló feltételeket. A távoli Szatmár-Bereg élete erre a negyedórára az ország fi:gyelmének középpontjába került. Az oéldául hogy a két évvel ezelőtti sza- Tiosközi árvíz idején látszol* meg igazán, milyen nagy a szövetkezeti mozgalom ereje. Anyagiakban is, hiszen 125 milliót adtak az ország tsz-ei e táj népének, hogy kilábalhasson a bajból. Ennél is nagyobb volt a segítség erkölcsi hatása. Szamosköz népe nevében ezért mondott mos* újólag köszönetét a jelenlevőknek Faggyas Jenő. Kopka János gyorsabb az elvándorlás, min* amilyen arányban a kézi munkát gépekkel lehet helyettesíteni. A fiatalok viszont kiegyensúlyozottabb, biztonságosabb jövedelmeit; szereimének, azt, hogy egyéni jövedelmük jobban függjön a termelőszövetkezet eredményességétől és egyre inkább a népgazdaság más ágazataiéhoz hasonló juttatásokat várnak el a termelőszövetkezetektől is. A fiatalok tudják, hogy a még meglévő szociális és anyagi különbségeket egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni, de azt kérik, hogy ezen a helyzeten az eddiginél gyorsabb ütemben változtassanak, különösen a gyenge tsz-ekben. ahol az átlagosnál nehezebben boldogulnak. Faggyas Jenő javasolta: az illetékes szervek készítsenek programot a még meglévő különbségek fokozatos felszámolására. Ez minden bizonnyal, kedvező visszhangot váltana ki a fiatalok körében is. Az elnök elismeréssel szőtt arról az állami és társadalmi segítségről, amelyet a sza- mosközi árvíz sújtotta termelőszövetkezetek élveztek 1970-ben. Beszámolt arról, hogy a tsz-ek hogyan építették újjá a tönkrement gazdasági épületeket és miképpen állították helyre a gazdálkodást. Hangsúlyozta: az anyagi segítség mellett legalább olyan nagy jelentősége volt annak az erkölcsi támogatásnak, amelyet a nehéz :dökben a tsz-ek kaptak. Fierpasz Károly, az agárdi Gárdonyi Géza Termelőszövetkezet elnöke számos jelentős termelési eredményről, de szövetkezetük gondjairól is beszámolt a kongresszusnak. Ezután ebédszünet következett. Szünet után az rinök- lő Szeniczey Lajosné, a kis- kunlacházi Uj Barázda Ter(Folytatád a 3. nldil<M>
