Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-30 / 76. szám

1972. március 39. KELET-MAGYAnORSZAe 3. ot&d Tanácskozik a tsz-kongresszus Megalakult az új lengyel kormány Piotr Jaroszewicz miniszterelnök előterjesztette a kormány programját (Folytatás a 2. oldalról) melőszövetkezet elnöke Fehér Lajosnak, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyet­tesének adta meg a szót. Fehér Lajos a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon- : ti Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány ne­vében köszöntötte a kong­resszust, s a mezőgazdasági termel őszövetkezeti mozga­lom több, mint egymilliós tagságát. (Felszólalását pénte­ki lapunkban közöljük.) Fehér Lajos nagy taps­sal fogadott beszéde után Fazekas Bálint, a tompái Kossuth Termelőszövetkezet elnöke, Dóra Mihály, a buda­pesti Béke Termelőszövetke­zet elnöke, majd Borbély Gá­bor, a KISZ KB titkára kö­szöntötte a kongresszus részt­vevőit a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség nevében. El­mondotta, hogy a tapasztala­tok szerint a termelőszövet­kezetek az utóbbi időben mind nagyobb figyelmet for­dítanak a fiatalok munkakö­rülményeinek, szociális és kulturális ellátásának javí­tására. Segítik a pályakezdő fiatal szakembereket, s mind nagyobb lehetőséget nyújta­nak a fiatalok közéleti tevé­kenységének kibontakoztatá­sához. A mezőgazdasági szö­vetkezetek fiataljai éltek ez­zel a lehetőségekkel. Sokan bekerültek a termelőszövet­kezeti választott szerveik­be, ezen túlmenően fontos feladat azonban, hogy a fele­lős tisztségeket betöltő fia­talok még teljesebben gyako­rolják demokratikus jogaikat, képviseljék és mozgósítsák a tsz-ifjóságot a közös gazda­ságok előtt álló feladatok si­keres megvalósítására. Két évvel ezelőtt a Terme­lőszövetkezeteik Országos Ta­nácsa és a KISZ Központi Bizottsága együttműködési megállapodásban rögzítette feladatait a fiatalok helyzeté­nek javításában, s hasonló megállapodást kötöttek a me­gyékben és a termelőszövet­kezetekben is. A KISZ nemrégiben meg­tartott VIII. kongresszusán felvetődött az a javaslat, hogy a termelőszövetkezeti munkaerőgondok enyhítésé­re próbálkozzanak a fiatal családtagok foglalkoztatásá­val. Kiderült azonban, hogy Három évre szóló magyar— kubai egészségügyi együttmű­ködési tervet írt alá szerdán az Egészségügyi Minisztéri­umban dr. Farádi László, az egészségügyi miniszter első helyettese és dr. Gerald Si­mon, a Kubai Köztársaság ez a foglalkoztatási forma nem ösztönöz a szövetkezeti munkavállalásra, nem szíve­sen vállalják a fiatalok. Bor­bély Gábor ezért megoldás­ként azt indítványozta a kongresszusnak, hogy ne csa­ládtagként, hanem termelő­szövetkezeti tagként foglal­koztassák a fiatalokat. Meg­említette azt is, hogy az utóbbi időben megkétszere­ződött a fiatal termelőszövet­kezeti tagok száma, s ez a körülmény lehetőséget nyújt a termelőszövetkezetekben újabb KISZjSzervezetek meg­alakítására. tíz ifjúság szerve­zeti életének erősítésére. Szükség lenne arra is, hogy a termelőszövetkezetek terüle­ti szövetségeiben is létrehoz­zák az ifjúsági képviseletet. Ezután Baksai Antal, a baksai Ezüst Kalász Termelő­szövetkezet elnöke szólalt fel. Horváth Istvánná, a sopron- horpácsi Alkotmány Tsz fő­könyvelője, a TOT nőbizott­ságának elnöke a termelőszö­vetkezetekben dolgozó asz- szonyok és lányok helyzeté­vel foglalkozott. Elmondotta, hogy a tsz-mozgakxm ered­ményeiből példamutatóan vették ki részüket a nők, akik ma már igen sok szállal kö­tődnek a gazdaságokhoz. Munkájuk nélkülözhetetlen a termelésben, különösen a munkaigényes növényi kultú­rák termesztésében vállalnak nagy szerepet. Fáradozásu­kért cserébe azt várják, hoigy a termelőszövetkezeti veze­tők törődjenek velük többet a munkakörülmények javítá­sáért. A tsz-ekben tevékenykedő nőbizottságok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Hatáskörük kiterjed a terme­lőszövetkezetek tevékenysé­gére. Javaslataikat is egyre inkább figyelembe veszik a tervezésnél. A nőbizottságok sokfelé már bátran síkra- száilnak a nők helyzetének javításáért. A szerdai tanácskozás utol­só felszólalója dr. Bereczki László, a rákóczifalvai Rákó­czi Termelőszövetkezet elnö­ke volt, . A térmelőszövetkezetek Ü. országos kongresszusának szerdal tanácskozását az el­nöklő Szeniczey Lajosné zár­ta be. A kongresszus csütörtökön reggel 9 órakor folytatja munkáját. egészségügyi miniszterének első helyettese. Az ünnepé­lyes aláírásnál jelen volt dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, valamint Floreal Chornon Mediavilla. a Kubai Köztársaság budapesti »agy­követe is. Szerda délután folytatta ta­nácskozásait a lengyel nem­zetgyűlés. A március 19-i vá­lasztásokról és az új szejm páriközi összetételéről szóló jelentést követően Piotr Ja- roszewicz miniszterelnök emelkedett szólásra, hogy előterjessze kormányának programját & személyi ösz- szetétalét. A miniszterelnök kiemelte, az új kormány miniden erejét arra összpontosítja, hogy a munkásosztállyal és az egész társadalommal közösen gya­korlati valósággá változtassa a LEMP VI. kongresszusán elfogadott szocialista ország- építő programot. _— Ezt a programot magu­kénak vallják a nemzeti egy­ségfrontban tömörült politi­kai pártok és társadalmi szer­vezeteik, s a választásokon egyöntetűen támogatta né­pünk abszolút többsége — hangoztatta a szónok. Követ­kezetesen továbbhaladunk a megkezdett úton, megvalósít­juk elvünket: az emberek munkájával, az emberek ja­vára. Nemzetközi kérdésekről szólva Piotr Jaroszewicz alá­húzta, hogy Lengyelország töretlenül továbbfolytatja a béke, a haladás és a népek szabadságának ügyét szolgáló külpolitikáját.. „Hazánk nem­zeti érdekeit és törekvéseit egybekapcsoljuk a szocialista közösség egységének érdekei­vel. Kormányunk politikájá­nak és tevékenységének vál­tozatlan alapelve a Szovjet­unióval és a Varsói Szerző­dés országaival fenntartott szövetség és együttműködés” — mondotta. A miniszterelnök bejelen­tette, hogy Joszáp Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök és Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára Lengyelor­szágba látogat, majd a Bun­destag ratifikációs vitájáról szólott. Azt ‘ várjak — mutatott rá —, hogy a lengyel—nyu­gatnémet és a szovjet—nyu­gatnémet szerződést ratifikál­ják, s mindkettő életbe lép. A lengyel kormány a maga ré­széről nemsokára a szejm elé terjeszti az 1970. december 7-i versói szerződés ratifikálásá­ra vonatkozó javaslatát. Jaroszewicz a továbbiakban hangoztatta a szocialista de­mokrácia és törvényesség to­vábbi erősítésének szükséges­ségét. A miniszterelnök expozéjá­nak befejező részét az állami adminisztráció vezető szer­veinek struktúrájában vég­rehajtandó változtatások is­mertetésiének és indoklásának szentelte. A képviselőház az előter­jesztet javaslatot elfogadva törvényt fogadott el, több régi minisztérium és állami bizottság megszüntetéséről és a helyükbe lépők létrehozásá­ról. Többek között a tudo­mányügyi, műszaki és felső- oktatási, a művelődés- és ne­velésügyi, a belkereskedelmi és szolgáltatási, a vidékfejlesz­tési és környezetvédelmi, és a munka, bér és szociálisügyi minisztérium létrehozásáról határoztak. Intézkedik a tör­vény a norma- és szabvány- ügyi bizottság, és az állami anyaggazdálkodási tanács lét­rehozásáról is. Jaroszewicz miniszterel­nök ezután előterjesztette kormányának listáját, amely­nek minisz tér elnök-helyette­sei a következők: Mieczyslaw Jagielski, az állami tervbi­zottság elnöke, Jozef Tejch- ma, Franciszek Kaim, Zdzis- law Tornál, Jan Mitrega bá­nyászati és energetikai mi­niszter és Kazimierz Olszews­ki. A főbb tárcák birtokosai: Külügyminiszter: Stefan Olszowská. Nemzetvédelmi miniszter: Wojcech Jaruzelski altábor­nagy. A VDK párizsi tárgyaló küldöttségének szóvivője, Nguyen Thanh Le szerdán sajtóértekezletet tartott és is­mertette külügyminisztériu­mának kedden kiadott nyi­latkozatát, amely elítéli a párizsi béketárgyalások ame­rikai részről történő szabo- tálását. Nguyen Thanh Le hangsú­lyozta, hogy a konferencia felújítását a megszakító fél­nek, tehát az Egyesült Álla­moknak kell kezdeményez­nie. és a VDK ez ügyben nem keresi meg az amerikai kül­döttséget. A szóvivő a külügyminisz­térium nyilatkozatát ismer­tetve ídemelte azt a felhí­A Bengáli Népi Köztársa­ságban őrizetben tartott pa­kisztáni hadifoglyok egy ré­szét két hónapon belül hábo­rús bűnösökként állítják bí­róság elé — mondotta Mud- zsibur Rahman sejk, a füg­getlen bengáli állam kor­mányfője az Asasaab című libanoni napilapnak adott interjújában. Az a vád ellenük — fűzte hozzá, — hogy bűnrészesek hárommillió bengáli lakos meggyilkolásában, 97 000 ben­gáli nő megerőszakolásában. E bűncselekményeket bizo­Belügyminiszter:' Wieslaw Ociepka. Tudományügyi, műszaki és felsőoktatási miniszter: Jan Kaczmarek. Kulturális és művészetügyi miniszter: Stanislaw Wrons- ká. Pénzügyminiszter: Stefan Jedrychowszki. * Vidékfejlesztési és környe­zetvédelmi miniszter: Jerzy Kusiak. Külkereskedelmi miniszter: Tadeusz Olechowski. Vegyipari miniszter: Jerzy Olszewski. Nehézipari miniszter: Wlodzimierz Lejtczak. Földművelésügyi miniszter: Jozef Okuniewsiki. Élelmiszeripari és begyűj­tési miniszter: Emil Kolod- ziej. Az új kormánynak egy új miniszterelnök-helyettese és négy új minisztere van. Az új miniszterelnök-helyettes: Jozef Tejchma. A szejm kétnapos ülése az új kormány beiktatásával vé­get ért. vást, amelyet a VDK a test­véri szocialista országokhoz, a többi béke- és igazságsze­rető országhoz, valamint az amerikai néphez intézett, hogy követeljék az Egyesült Államoktól a párizsi konfe­rencián való részvéteit. A tudósítók ismét felvetet­ték a bizalmas jellegű talál­kozók kérdését, amire a szó­vivő azt válaszolta, hogy az amerikaiak Kissinger és Le Dúc Tho ilyen megbeszélé­seinek nyilvánosságra hozá­sával megtorpedózták a tár­gyalások minden módját, de hozzátette, hogy Észak-Yiet- nam számára nem a tárgya­lások formája a fontos, nyitó dokumentumok a bíró­ság rendelkezésére állnak. A miniszterelnök ugyanak­kor jelezte, kész tárgyalni a többi pakisztáni hadifogoly kicseréléséről, „de csak a há­borús bűnösök elleni eljárás lezárása után”. A bengáli kormányfő be­jelentette azt is, hogy hajlan­dó találkozni Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni köztársa­sági elnökkel, de csak akkor, ha Pakisztán már elismerte a Bengáli Népi Köztársaságot. „Máskülönben nem lehet szó sem találkozóról, sem tár­gyalásról” — hangoztatta. KOMMENTAR Húsvéti látogatás A híres brandenburgi kapu közelében és más átkelőhe­lyen sűrű sorokban hömpöly- gött a tömeg és az emberteh- ger még nyolc teljes napon át hullámzik. Nyugat-berlini lakosok tömegei — az eddigi adatok szerint százhatvan­ezer ember- kért határátlé­pést — kerekednek fel, hogy március 29 és április 5 kö­zött meglátogassák rég nem látott rokonaikat a Német Demokratikus Köztársaság­ban. Nem nehéz megjósolni, hogy az eddigi szám, a száz­hatvanezer hamarosan a sok­szorosára növekszik, hiszen sokan — rokonaikon^ keresz­tül közvetlenül az NDK ha­tóságaitól kérték az. átlépőt, a nyugat-berlini NDK-irod.i- ban. És ez csak az egyik ok. A másik az, hogy rövi­desen már pünkösdkor újabb népvándorlás indul meg: a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya lehetővé tett egy második nyolcnapos lá­togatási időszakot is. A hírt osztatlan megelége­déssel nyugtázzák mindazok, akik valóban szívükön vise­lik a kontinens és a világ sorsát. A húsvéti látogatás örvendetes fejlemény m.nd emberi, mind politikai szem­pontból. Ez annyit jelent, hogy a hús­véti látogatás engedélyezése, a zöld út a pünkösdi találkozá­sok előtt a jelenlegi körülmé­nyek között a Német De­mokratikus Köztársaság nagylelkű, egyoldalú gesztusa, amelyre semmiféle megálla­podás vagy egyezmény nem kényszeríti Berlint. A gesz­tus — a humanitárius meg­fontolásokon túl — nyilván­való nyugtázása annak a biz­tató folyamatnak, amelynek egyetlen lehetséges folytatá­sa a Nyugat-Berlinnei kap­csolatos, valamint a szovjet— nyugatnémet és a lengyel—- NSZK. szerződések ratifiká­lása. ''“'«n»* **• Nő feledjük,:, a' -korábbi nyugatnémet kormányok minden erővel az NDK el­szigetelésére törekedtek, ne in voltak hajlandók még a létét sem elismerni, ott szították a hidegháború tüzét. ahol le­hetett — és Nyugat-Berlin- nél. nem egyszer az akkori szenátus aktív segítségével, bizony gyakran lehetett. Gierek, a LEMP első bi­kára a szejm ülésén arra figyelmeztetett: az ellenzék tu­datosan megtéveszti a közvé­leményt, amikor azt állítja, hogy a ratifikálások eluta­sítása új tárgyalásokhoz ve­zetne. A további normalizá­lás csak a ratifikálásón at vezet, minden ettől függ — az is, milyen gyakoriak lesz­nek a jövőben a húsvétihoz hasonló látogatások. Aláírták a magyar—kubai egészségügyi együttműködési tervet VDK-nyilatkozat a párizsi tárgyalásokról Hadifoglyok birtíság előtt Nemes György: Dávid és 20. — Miért? Te nem vagy jó­zan, anyuci? — kérdeztem. — De, de. Csak másképp, mint apád meg Gertrúd. Én mindig civil voltam, apád pedig művész. Én rajongtam, szüntelen. <5 meg a színpadon is úgy játszott, hogy éreztem, nincs ott a szíve. Talán egyáltalán nem is volt... Anyuci abbahagyta. Lehet, hogy apuci nemcsak a si­kerért ment ki külföldre? Tényleg: mi keresnivalója van egy színésznek külföl­dön? Gertrúd más. Tánccal mindent el lehet mondani. Mindent és mindenkinek. A tánc minden nyelvnél jobb. A táncot mindenki megérti. Ügy látszik, apucinak való­ban nem sikerült a dolog. De erről sose ír. Anyuci se be­szél róla. Gertrúdot mened­zseli. így kettészakadt a csa­lád. Apuci meg Gertrúd kül­földön anyuci meg én itthon Talán sose látjuk többé egy­mást. Újra sírni kezdtem. S ész­revettem: anyuci is könnye­zik. — Neked van szíved, kis­lányom — mondta anyuci, mikor újra megszólalt. — Biztosan van — vála­szoltam. — Ez jó, de veszélyes is — mondta anyuci. — Miért? — És csodálkoz­va néztem rá. — Nem akarlak eltiltani Dávidtól — mondta. Megrémültem. Éreztem, hogy a nyakamon megmered­nek az izmok. — Mit mondasz, anyuci? — Ezt dadogva kérdeztem. — De be kell látnod, hogy ilyen fiatal gyerekeknek még nem való a szerelem — foly­tatta. Zokogva kiabáltam: — De hát értsd meg, anyu­ci, nem vagyok szerelmes Dávidba. Én Karelbe voltam szerelmes. Ez más. — Ez az — mondta anyu­ci. — Én csak azt javaslom, hogy kevesebbet találkozza­tok. — De hát keveset talál­kozunk — kiabáltam. — Egész nap együtt vagy­tok — mondta anyuci. — De éjszaka nem vagyunk együtt — kiabáltam tovább is. Mintha anyuci abbahagyta volna a könnyezést. Mintha mosolygott volna. — Még csak az kéne — mondta. — Legyetek keve­sebbet együtt. És amikor nem vagytok együtt, akkor gondolj rá — mondta anyuci. Nem válaszoltam. Ismertem anyucik Tudtam, hogy a ti­lalmat nem veszi komolyan. És különben sem ér rá, hogy ellenőrizzen. Váratlanul beállított anyu. A délelőtti vonattal érkezett. Azt mondta, főként pihenni jött. Meg a két koncertművet akarja gyakorolni, de lehető­leg nem zongorán. Majd ki­fekszik az erkélyre, nyugágy­ban, és úgy biflázza fejből a zongoraszólamot, — Közben ideköltözött egy fecskepár. Nem fog zavarni? — kérdeztem anyutól. — Miért zavarnának? Mit csinálnak? — kérdezte. — Csivitelnek eszeveszet­ten. Már hajnalban felköltik az embert — válaszoltam. — Hajnalban csivitelnek. Hajnalban már ébren va­gyok. Újabban ugyanis nem tudok aludni — mondta anyu. Nagyon szeretem anyut, de most úgy éreztem, ha itt ma­rad, akkor kevesebbet lehe­tek együtt Klottal. És gyako­rolni se tudok majd. Hiszen ha a két koncertet tanul­ja, nem tülkölhetem tele a házat. Pedig most volna időm, mert a málnaszedés be­fejeződött. Elrohantam Klothoz, ne­hogy ő lepjen meg. A klari­nétot beraktam a tokba, s úgy csaptam a hónom alá. Az erdőrészen, a turistaháztól vagy száz méterre megáll­tam. A klarinéton elfújtarr a mi kis dallamunkat. Az Éji zenét, vagy másképp a málna­dalt, délelőtt tizenegykor. Ez a házig hallik, biztos. Klót meghallja, és akkor jön. Vártam öt percig. Klót nem jött. Újra elfújtam a dallamot és megint vártam. Klót még mindig nem jött. Harmadszor, is számhoz emeltem a klari­nétot. Ekkor megreccsent a közel­ben az ág. Az egyik fa mögül Darkó Pista lépett ki. — Ne erőltesd magad, öcsi — mondta. — Klotild barát­nőd nem jön. Leengedtem a klarinétot. — Mit beszélsz? — Hallottad. Klotild nem jön. Eltiltották tőled. — Elment az eszed — mondtam, és újra a számhoz emeltem a hangsáért A fiú felemelte a kezét. Kezében egy bot volt. — Pucolás — mondta, és láttam, nekem akar rohanni. Teljes hangerővel belefűj- tam a hangszerbe. Nem lehet, hogy ezt Klót ne hallja meg. A fiú valóban nekem ron­tott. Én védekezőn a klariné. tot tartottam magam elé. — Vigyázz, ez szabálytalan — kiáltottam rá. Megtorpant. — Jó mondta. — Eldobom a botot. Te is dobd el a, kla­rinétot. Elhajította a botot. Egy fá­hoz mentem, s annak tövébe tettem a klarinétot. Szembefordultunk egymás­sal. Zömökebb volt, de izmo­sabb nálam., És néhány év­vel idősebb!' tehát tapasztal­tabb. Nem látszott nagyon egyenlőnek a viadal. De mit tehettem? Ez a fiú nem bo­csátja meg, hogy Klót engem szeret. Most Klót szerelmé­ért fogok verekedni. Ha kell. megsebesülök. Ha kell, meg­halok. Egymásnak rontottunk. Pil. lanatok alatt a nedves füvön hemperegtünk. A fiú nem volt szabályos birkózó. Én vi­szont tanultam szabadfogású birkózást. Némán viaskod­tunk. Rajta rövid ujjú ing volt. Ezt sikerült összeszag­gatnom. Hamarosan fölébe kerekedtem. Mind a ketten szótlanul zi­háltunk. — Mit akarsz még? — li­hegtem. — Menj a fenébe. N^m akarok többé találkozni veled. És Klotnak hagyj bé­két, érted? Szorosan fogtam, s tehetet­lenül vergődött alattani. Nem válaszolt. Zörgést hallottam a turista­ház felőli úton. Egy pillanat­ra arra néztem, és engedtem karom szorításából. Ez elég volt a fiúnak, hogy egyik kar­ját kiszabadítsa. Félfordulatot tett, lerázott magáról, s a jobb lábával teljes erővel a hasamba rúgott. Összegör­nyedtem a fájdalomtól. Csé­pelni kezdett, rugdosott, úszónadrágomat, egyetlen ru­hadarabomat letépte rólam. — Te tökfej! Te vadállat! Te! Te! Te! — Csak ezt hal­lottam. Klót sikoltott, és két kézzel verte a fiú fejét. A füvön hevertem mezte­lenül, összegörnyedve. Hasa­mat a földhöz szorítottam. Könnyes szemem ' fátyolén at láttam, hogy Klót a szó szoros értelmében véresre kaparja a fiú arcat. Sőt, meg­találta a fiú botját. Felkapta és azzal kergette el. Egyedül maradtunk. A szégyentől és a fájdalomtól a szememet se mertem kinyit­ni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents