Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-30 / 76. szám
txxix ÉVFOLYAM. 76. SZÄM ÁRA: 80 FILLÉR 1972. MÁRCIUS 30, CSÜTÖRTÖK LAPUNK TARTALMÁBÓL! Gyorslista az V. és VI. Békekölcsön első téiévi sorsolásáról (4. oldal) Megnyílt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek II. országos kongresszusa A több, mint kétezer küldöttválasztó gyűlésen felhatalmazott 442 kongresszusi küldött, 2373 mezőgazdasági termelőszövetkezet, 235 mezőgazdasági szakszövetkezet és 21 halászati termelőszövetkezet képviselőjeként foglalt helyet szerdán reggel a Parlament kongresszusi termének padsoraiban, a mező- gazdasági termelőszövetkezetek II. országos kongresszusának színhelyén. A kongresszus elnökségében helyet foglalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, valamint Fehér Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a kormány több tagja, a TOT elnökségének tagjai, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a hazai szövetkezeti tüstvérszövetségek, az OK1SZ és a SZÖVOSZ vezetői, a mező- gazdasági termelőszövetkezeteit több veteránja, kitüntetett tagja, megyei vezetők, tudósok, írók és jelentős közéleti személyiségek. Berki Sándor, a mezöszilasi Mezőföld Termelőszövetkezet ein ölte, a TOT elnökhelyettese nyitotta meg a kongresszust, majd a tanácskozás résztvevői egyperces néma felállással adóztak a magyar termelőszövetkezeti mozgalom nagyjai közül az utóbbi években elhunytak emlékének. Berki Sándor előterjesztésére ezután megválasztották a kongresszus munkabizottságait, a mandátumvizsgáló, a jelölő, a szavazatszedő és a szerkesztő bizottságot. Ezután Berki Sándornak a TOT nevében benyújtott előterjesztésére a jelenlévők egyhangú szavazással elfogadták a napirendet. Ezután Szabó István, a TOT elnöke megtartotta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának beszámolóját a mező- gazdasági szövetkezeti mozgalom helyzetéről. Szabó István ismertette a TOT beszámolóját Szabó István bevezetőben emlékeztetett arra, hogy a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa óta eltelt öt év bővelkedett a közös gazdaságok szempontjából kiemelkedő eseményekben. A kongresszusnak éppen az a feladata, hogy szám, ba vegye azokat a változásokat, az eredményeket, és feltárja azokat a tényezőket, amelyek segítik vagy éppen akadályozzák az előrehaladást. Ezután arról szólt, hogy a kongresszus nemcsak a termelőszövetkezeti mozgalom „ügye”. E tanácskozás minden bizonnyal érezteti majd hatását a munkás-paraszt szövetség további fejlődésében. Rámutatott: a munkásparaszt szövetségnek napjainkban nagyon jelentős anya, gi jellegű tartalma is van. A szövetség szempontjából is lényeges, hogy a tsz-ek jól kihasználják erőforrásaikat és feltárják tartalékaikat. A munkásosztály teljes joggal várja el a tsz-parasztságtól, hogy minden lehetőséget használjon ki, amely az élelmiszer-ellátás színvonalát to_ vább javítja. — A munkásosztály és a szocialista úton haladó termelőszövetkezeti parasztság kapcsolatában az érdekazonosság a meghatározó elem — mondotta ezután. Az ősz. tályszövetséget a mindenna. pok gyakorlatában is erősíteni kell. A szövetség lényegét még átmenetileg sem ho- mályosíthatják el zavaró tényezők: ezeket — ha vannak ilyenek — kölcsönös jóaka. rattal, szóértéssel el lehet kerülni. A két osztályt szorosan összefogó érzelmi köteléknek a jövőben tovább kell erősödnie, a kölcsönös tisztelet és a megbecsülés szellemében. Ezt kívánja a munkás-paraszt szövetség nagy ügye, amely hazánkban a szocializmus teljes felépítésének szakaszában a néphatalom pillére. Ezután arról szólt, hogy ?> termelőszövetkezetek az elmúlt öt évben nagyobb fejlődést értek el, mint bármikor korábban. Eredményesebb lett gazdálkodásuk, és javult termelésük színvonala is. A tsz-tagok túlnyomó többsége — az állam sokoldalú segítségével — a nehezebb időszakokban is töretlen munka- kedvvel dolgozott a gazdasági eredmények javításán, a tisz. tességes üzemi és személyi jövedelmek elérésén. Ennek ellenére a termelés biztonságának fokozásában, az árvi- zek-belvizek, az aszály és erózió elleni küzdelemben még bőven van tennivaló. A nemzetközi összehasonlításban hazánk azokhoz az országokhoz tartozik, amelyekben még mindig mások a mezőgazdasági termelésben ki. fejtett emberi munka. Kétségtelenül javult a munka termelékenysége is. de az eredmény még jobb lehetett volna, ha a fellelhető üzem- szervezési, munkaszervezési és egyéb hibákat a termelők elkerülik. Ezután kifejtette: a termelőszövetkezetek részesedése az ország mezőgazdasági termelésében állandóan nő és ma már a termelésnek csaknem háromnegyed részét te. szí ki. A tsz-eknek nélkülözhetetlen szerepük van a lakosság élelmiszer-ellátásában, a külkereskedelem és a- feldolgozó ipar igényeinek kielégítésében. A mezőgazdaság devizamérlege mind a szocialista, mind pedig a tőkésországok viszonylatában aktív, amiben döntő szerepük van a tsz-ekben előállított termékeknek. Lehetőség még nagyobb eredményekre — A tsz-ek a viszonylag kedvező tervteljesítést úgy érték el, hogy az irányítási rendszer elsősorban az ösztönzők útján érvényesítette a termeléspolitikai törekvéseket — mondotta. Általában nem alkalmaztak adminisztratív módszereket a gazdaságok irányításánál. De a jövőben még nagyobb eredményeket lehet elérni, ha az állami szervek finomítják és „időállóbbá” teszik az ösztönzőket, a tsz-ek pedig még jobban figyelembe veszik a lehetőségeket, a távlati érdekeket. A tények tehát igazolták a gazdasági ösztönzés rendszerének fölényét, az önálló vállalati gazdálkodás eredményességét. Ez ellen még az egyes részletekben tapasztalható hibák, eltérések sem adnak meggyőző érveket. Az eltérések mögött ugyanis legtöbbször a terv és az ösztönzés közötti ellentmondás húzódik meg. Ezután a. i'ól beszélt, hogy az elmúlt időszakban a gazdasági ösztönzésnek megfele. lően módosult a tsz-ek mezőgazdasági termelése. Egyes gazdaságokban nagyobb szerepet kaptak a jövedelmezőbb ágazatok, vagy azok, amelyekben gyorsan meg lehet teremteni a kielégítő jövedelmezőség feltételeit. Néhány éve csökken a cukorrépa, a zöldség, a dohány és más munkaigényes növények vetésterülete. Nem fejlődik kellően a szarvasmarha-tenyésztés és az utóbbi időben a vártnál kedvezőtlenebbül alakul a tejhozam is. A TOT elnöke ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: — Ezeknek a termékeknek a hiánya érzékenyen érinti a fogyasztók és a külkereskedelem érdekeit. Az a helyzet állt elő, hogy például kihasználatlan a cukoripar kapacitása — miközben magas a cukor világpiaci ára. Hásoiúc helyzet alakult ki a konzerv-, és a dohányiparban is. A nagy üzemi szarvasmarhatartás nagy anyagi befektetéseket követel, s ez csak hosszú idő alatt térül meg. A kisüzemek, a háztáji gazdaságok szarvasmarha-tenyésztését nehezíti, hogy a forgalmazás, értékesítés időszakos zavarai és az adminisztratív kötöttségek káros következményei sok esetben itt mutatkoznak meg. A felsorolt ágazatok kivétel nélkül munkaigényesek: A jövedelmezőségük és ráadásul gépesítésük is megoldatlan vagy költséges a rendelkezésre álló fejlesztési lehetőségekhez mérten. A tsz-ek a ' eszteséges tevékenységet egy. ideig — foglalkoztatási vagy ellátási okokból — folytatják, de csak addig a határig, amíg az üzemek más ágazatokból .pótolni tudják a kieséséket Átmeneti előnyökért ugyan nem áldozzák fel távlati lehetőségeiket, de érthető, hogy a közös gazdaságok egyre in. kább a veszteséges ágazatok korlátozására törekszenek. S már csak azért is, mert egyre szigorúbbak a gazdálkodási egyensúlyhoz fűződő és az üzemeket, valamint a személyeket érintő szankciók. A kiegészítő tevékenység jövője Szabó István ezután a tsz- ek kiegészítő tevékenységével foglalkozott. Elmondotta, hogy a melléküzemágak sokat javítottak a falusi foglalkoztatottságon. A termelőszövet, kezetek olyan termékek előállítására és olyan szolgáltatásokra „álltak rá”, amelyek iránt azonnali és nagyarányú volt a kereslet, amelyeknek jó volt a jövedelmezőségük is,. Nem termeltek elfekvő árut, sőt gyakran hiánycikkek előállításával segítették az ellátást. Kétségkívül mutatkoztak hibák is; kissé késtek azok a jövedelemszabályozási intézkedések, amelyek megszüntették a szektorok különbségéből adódó előnyöket és egyenlő feltételeket teremtettek az ipari vállalatok és a termelőszövetkezetek számára. Néhány haszon, leső ember gátlástalanul kihasználta ezt a visszás helyzetet, és ezzel esetenként lejáratta a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységét De kétségtelen az is, sokan nehezen barátkoztak meg az. zal a gondolattal, hogy a szövetkezetek szocialista vállalatok, amelyek törvényes keretek között foghatnak vállalkozásokba. Sokszor támadt ellenérzés olyanok részéről, akik „profilgazdái” voltak egy-egy területnek és féltették gazdasági, termelési, érté. kesítési pozícióikat. A kormányhatározat ebben a kérdésben már rendet teremtett; határozat alapján meg lehet és meg is kell tartani a _ kiegészítő tevékenység üzemi, leg és társadalmilag hasznos valamennyi elemét. A további kibontakozást a tsz-ek-az- zal szolgálhatják legjobban, ha a törvényes keretek ba. tartásával, fegyelmezetten, de az eddigiekhez hasonló rugalmassággal, kézzelfoghatóan igazolják az ilyen tevékenység életrevalóságát. Ezután kitért a háztáji gazdaságok jelenlegi és jövőbeni szerepére: — A párt és a kcrmáry ag. rárpoiitikája nagy gondot ícr. dít a háztáji gazdaságok termelésének Ösztönzésére, fenn. tartására — mondotta. Ez érthető, hiszen a háztáji gazdaságok szerepe az áruterme- „lésb.en és a falusi - népesség • ■ -' — > b (Folytatás a 2. oldalon) Fsck Jenő miniszterelnök nyilatkozata a magyar kormányküldöttség moszkvai látogatásáról Szerdán hazautazott Moszkvából Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és a magyar küldöttség tagjai, akik baráti látogatást tettek a Szovjetunióban. • A vnukovói repülőtéren Alekszej Koszigin, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, több miniszter és államférfi búcsúztatta a magyar vendéget. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese. dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Péter János külügyminiszter, dr. Várko- nyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Jelen volt az érkezésnél V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Fock Jenő miniszterelnök a repülőtéren nyilatkozott a magyar kormányküldöttség moszkvai útjának eredményeiről. Elmondta, hogy látogatása tulajdonképpen a néhány héttel ezelőtt lezajlott Brezsnyev—Kádár-találkozó folytatása volt. Akkor ugyanis — amint arról a sajtó beszámolt — olyan elhatározás született, hogy a miniszterelnökök rövid időn belül találkoznak és tárgyalásokat folytatnak a két ország sokoldalú kapcsolatairól. Ezt szolgálta a mostani látogatás. — A tárgyalásokat Koszigin elvtárssal és közvetlen munkatársaival folytattuk —, mondotta a továbbiakban. — Áttekintettük a most folyamatban lévő ötéves terv keretében megkötött egyezmények végrehajtását. Ezzel kapcsolatban kölcsönösen az volt a véleményünk, hogy ez a munka rendben folyik. Egyébként a tárgyalásokon a magunk részéről abból indultunk ki, hogy lehetőség szerint 1980—85-ig egyezzünk meg az egymást kölcsönösen érintő legfontosabb kérdésekben, azaz pontosabban: mi már most szeretnénk tudni, mennyi nyersanyagot kapunk a Szovjetuniótól 1980—85- ben. Ebben a kérdésben végleges választ szovjet részről természetesen nem tudtak adni. őszintén szólva ilyesmire nem is számítottam, csupán arra akartam felhívni a szovjet partnereink figyelmét. hogy mi — nyersanyagszegény ország lévén — nem tudunk tervezni úgy, hogy a nyersanyagszükségletünk — azon belül elsősorban a fűtőanyagunk: olaj, földgáz — ne legyen biztosítva. Meg kell mondanom, hogy a szovjet elvtársak a legnagyobb megértéssel fogadták ezt a törekvésünket. — Egy sor olyan problémáról is tárgyaltunk — a jelenlegi ötéves terv feladatain túlmenően —, amelyeknek megoldásával a magunk részéről szeretnénk iparunk szerkezetét javítani, a magyar népgazdaság adottságainak jobban megfelelő ipari struktúrát kialakítani. Ebben is szükségünk van szovjet barátaink megértésére, segítő szándékára. S már itthon igyekeztünk olyan javaslatokon tömi a fejünket, amelyek nemcsak számunkra hasznosak és szükségesek, hanem a szovjet elvtársakat is közvetlenül érdeklik, a Szovjetunió szempontjából is előnyösek. Ezekben a kérdésekben sem tudtunk véglegesen megállapodni, azonban szovjet részről igen nagy érdeklődés nyilvánult meg az általunk felvetett témák iránt. Ezek ugyanis egyben olyan javaslatok, amelyek a szovjet nyersanyag-kiterme- lő iparágak fejlődését is előmozdíthatják. Ide tartoznak például az automatikák és más különféle berendezési tárgyak, amelyek a nyersolaj- és a földgázvezetékek megépítésénél nélkülözhetetlenek. Könnyűiparunk, élelmiszer-gazdaságunk, továbbá gépiparunk olyan ágazata iránt, amelyek elősegíthetik a szovjet nyersanyag-kitermelést, szintén nagy érdeklődést tapasztaltunk. — Még az idén meghosz- szabbítunk egy sor 1975-ig szóló egyezményt 1980—• 85-ig. Továbbá az olyan — mindkét ország számára előnyös — nagy jelentőségű egyezményeket, mint például a timföld-ali mini um egyezmény, nemcsak meghosszabbítjuk, hanem ki bővítjük olyan formában, hogy amilyen mértékben képesek vagyunk több timföldet szállítani, olyan mértékben a teljes almnínium- mennyiségeí visszakapjuk, s azt különféle célokra tetszés szerint felhasználhatjuk. — Végeredményben ami a megbeszéléseink gazdasági részét illeti, tárgyalásainkat nagyon hasznosnak, nagyon eredményesnek tartom. Külön öröm volt számcsm-a, hogy Kádár élvtárs és Bregz- nyev elvtárs eszmecseréjén kialakult szívélyes légkör ( a mostani megbeszéléseket nagymértékben megkönnyítette. Elmondta a miniszterein ok azt is, hogy — a gazdasági témákon kívül — csaknem kétórás megbeszélést folytatott Beonyid Brezsnyewel. az SZKP főtitkárával egyéb kérdésekről is. Ezen a találkozón részben a két országot kölcsönösen érintő témákról, gazdasági és egyéb kapcsolatokról, részben a szocialista országok közös érdekeiről — köztük a KGST-vel összefüggő kérdésekről —, továbbá a legnagyobb jelentőségű nemzetközi problémákról volt szó, úgy, ahogyan pillanatnyilag a szovjet vezető szervek — és személyesen Brezsnyev elvtárs — látják, értékelik. Ezt a beszélgetést — mondotta a miniszterelnök — nagyon fontosnak tartom, s azt hiszem, nemcsak jómagam, de Bezsnyev élvtárs is úgy ér’?zm: valóban ' őszintén, szívből, a Bzben.sőbb dolgainkat mondtuk el egymásnak. VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK!
