Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-23 / 70. szám

TQTi. március 23. fCWjCT-tSAGYARORSZÄO S. oldat JEGYZETEK A tanácstag tekintélye GYAKRAN SZÖBA KERÜL a közéletről folytatott beszélgetéseken: egy-egy adott terület fejlesztésébe, a központi döntésekbe beleszólhat-e a terület tanácstag­ja? Elvekben és a testületek munkájában az „igen” ter­mészetes. Az élet azonban sokszor borítja fel az elve­ket: az intézkedő tanácsi osztályok munkatársai nem mindig tudják megkeresni az illető tanácstagot, hogy megbeszéljék vele egyik vagy másik részintézkedésü­ket. Viszonylag kisebb jelentőségű intézkedésekről van szó, napi ügyekről. Ezek között azonban jó néhány olyan apró ügy van, amely később egy egész terület la­kosságát érinti — kedvezően, vagy éppen hátrányosan. Mert nyilvánvaló, hogy nem szükséges kikérni a tanács­tag véleményét egy olyan építési ügyben, amikor vala­ki saját telkére a háza mellé egy újabb lakószobát, konyhát vagy éppen fáskamrát épít, hiszen az illetékes tanácsi szakember ekkor a hivatalos rendeletek alap­ján dönt — s ez ilyen esetben elég is. DE AZ OLYAN INTÉZKEDÉSNÉL, amikor pél­dául egy üzlet, vagy árusítóbódé nyitása, bezárása ügyében, a közművesítésről, parkosításról vagy más hasonló témáról döntenek, nagyon fontos, hogy a la­kóterület egyik legjobb ismerője, a választók képvise­lője, a tanácstag is még döntés előtt nyilváníthasson véleményt — éppen a lakosságot képviselve. Azért, hogy ezek a jogok ne csorbulhassanak, s a tanácstag városfejlesztési ügyekben is partnere legyen, lehessen az ügyeket intéző tanácsi osztályoknak, nem­régiben egy tanácstagi interpelláció nyomán határo­zatot hozott a Nyíregyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága: a tanács osztályai minden olyan esetben — még a döntés meghozatala előtt — kérjék ki az illeté­kes tanácstag véleményét amikor a választókerület életét érintő kérdésekről van szó. A határozatban nemcsak a már említett példákat sorolják fel, hanem azt is. hogy út-, járdaépítésről, villamosításról, autó­busz-megállóhelyek létesítéséről, megszüntetéséről ho­zott döntések, és más intézkedések meghozatala előtt is ki kell kérni a tanácstagok véleményét. Annál is inkább indokolt ez, mert számos esetben olyan körülményekre hívhatják fel az illetékes elő­adók figyelmét, amelyet csak az ott lakók tudhatnak. Nem egy esetben értékes társadalmi munkát, vagy egy lehetséges vállalati segítséget kutathatnak fel. A VB HATÁROZATA tehát mindkét fél számára hasznos: növeli a tanácstagok tekintélyét, több bele­szólási lehetőséget enged a közéleti munkába, ugyan­akkor a szakigazgatási szervek dolgozói is értékes ész­revételekhez, segítséghez juthatnak. Az interpelláció utáni intézkedés a jó határozatot dicséri, Terv a megyéért MILYEN LESZ MEGYÉNK településhálózata 2000-ben? Izgalmas kérdés ez, hiszen falvak, városok fejlesztését határozza meg. s hogy arányos, jó legyen — ehhez szükséges az a hosszú távra szóló terv, ame­lyet legutóbbi ülésén fogadott el a megyei tanács. A terv tudományos tervezőintézetben készült, szo­rosan kapcsolódik az országos komplex rendezési tervhez. Már a vitában felvetődött, vajon jó-e. jogos-e egyes településeket központi alapokból jobban támo­gatni, mint másokat, esetleg nagyobb falvakat. Ez az egyik legdöntőbb kérdés most is, amikor a tervszerű fejlesztési elképzelések alapján megkezdődik a munka. A válasz: jogos, sőt kell. A terv ugyanis a gyakor­latban már féligmeddig megvalósított gondolatokat fejlesztett tovább, öntött végleges formába. Nyíregyhá­za, Mátészalka. Kisvárda ugyanis már eddig is a leg­gyorsabban fejlődő, szinte külön-külön is központi szerepkörökkel rendelkező városok voltak, vonzásuk kiterjedt a szomszédos településekre: sokan járnak ezekbe a városokba dolgozni, vásárolni a szomszédos községekből is. Hasonló szerepkört kap most a szintén városiasodó Nyírbátor. UGYANCSAK JELENTŐS, több településre kiter­jedő szerepe van Fehérgyarmatnak, Vásárosnamény- nak. Záhonynak, Tiszavasvárinak. Fejlődésük ütemes, egyre gyorsabb. Már a felsorolásból is látszik — de a megye tér­képén még jobban érezhető: ez a nyolc település ará­nyosan helyezkedik el a megyében, s ha ezeket a ko­rábbinál is erőteljesebben fejlesztik, hamarosan erős város, illetve középfokú központi szerepkörrel rendel­kező nagyközségi hálózattal rendelkezik Szabolcs- Szatmár. Ez biztosítja azt, hogy a beruházások az ará­nyos fejlesztést figyelembe véve a leghatékonyabban valósuljanak meg. A centrumközségek kijelölése ugyanis megakadályozza azt a gyakorlatot, hogy jnin- den települést igyekeztünk fejleszteni, s a jelentősebb nagy települések éppen emiatt a fejlődésben elmarad­tak a kívánatostól. Az indokolás közben azonban óhatatlanul felvető­dik a kérdés, vajon nem kerül-e hátrányba ezzel a gyakorlattal a többi község lakossága? A választ ma­ga a terv adja meg. amikor olyan fejlődési irányt ja­vasol, amely lehetővé teszi az egyes területek népes­ségének foglalkoztatását, ugyanakkor a központok rendszerével hozzájárul, hogy a megye egész terüle­tén az alap-, közép- és felsőfokú ellátás megvalósul­jon. A tervben ugyanis előírják; ahhoz, hogy valamely település megfelelhessen a részleges középfokú köz­pont címnek, milyen igazgatási, egészségügyi, oktatási, kulturális és sport, valamint kereskedelmi létesítmé­nyekkel kell rendelkeznie. A TERV EZEKHEZ NYÚJT jelentős segítséget, s megvalósítása valamennyi szabolcs-szatmári község ejlődésének javára válik. Marik Sándor Már nem mondják: „Hórukk1/* Pallagiék boldogabb napjai Mátészalkai munkásemberek egy értékes szovjet segítségről Ebédelnek a nehezembe, rek. Ez a jelző még a hórukk, munkaerőt őrlő, derékfájdító korszakból ragadt rajtuk. Fi. zikaiak. Nehézemberek — nehéz a munkájuk. így neve­zik most is a Pallagi-brigádot. Vezetője Pallagi Miklós, ö a legidősebb. Tarisznyát bont. Benne kenyér, szalonna. Ezt szokta meg. Immár tíz esz­tendeje. Ez ad erőt. A töb­biek az üzemi étkezdében ebédelnek, meleget. Hétfő: ma frissensült a menü. Jól es­ne Mulati Antalnak, a brigád legfiatalabb tagjának, a da­rusnak is. Csakhogy neki meg diétázni kell. Csomagolt neki is az asszony. Ott fala­tozik a „Szergej”, a nagy bakdaru alatt. Háromezer a borítékban Ebédszünet van az ötven­hat holdas telepen. Erőt gyűj­tő csend. Áll a daru, pihen a kezelője. Kirakásra várnak a sínen a vagonok. Körülötte fahegyek, amerre a szem el­lát. Lassan visszaszállingóz. nak az emberek. Kezükön vastag védőkesztyű, kopottas munkaruha. Megtépázza raj­tuk a fa, a vastag rönkök. Mindig Mulati Anti az ügyeletes, ő egy pillanatra sem hagyja el a kenyérkereső „Szergejt.” — Utolsó pillanatban ér­keztek a szovjet daruk —• említi. — Már kimerülőben voltunk a fizikai erőnkkel. Kézirakodóként került ide. Abban az időben még mele­gedő sem volt. — Fabódékban „éltünk.” Nehéz hórukkmunka volt. Vezényszóra úgy, hogy azem. bér szeme kidülledt az eről­ködéstől. Kézi erővel 100—15(1 köbmétert pakolt ki a brigád. Ez akkor jó teljesítménynek számított. Egy esztendeje darus. Tu- zseron végezte a tanfolyamot. — Azóta a „Szergejjel” ke­resem a kenyeret. Hat brigá­dot szolgál ez ki. Hálás, ál­dott „jószág” — simogatja meg a darut. — Előrenyom­ja a tervet is. Bár tíz évvel ezelőtt lett volna belőle. Nem használódtunk volna el annyira. Régi „nehéz” ember mind. Jeremcsuk János a szikár rakodó. .Sejbli Sándor, a zö­mök Kiss András és a töb. biek. Kézi erővel, hórukk­munkával hatvankettő-hat- vanháromban még ezerötszá- körül volt a keresetük. Most a gépeket szolgálva és köny- nyebben háromezer fölött van a borítékban. Igaz eb­ben a két „ügyeletes” vasár­nap is benne van. Bejönnek, mert a rakodás nem várhat. Régen is jöttek. Három va­sárnap is, mégsem volt a kereset olyan, mint most. — Egy vagon — két mar­kolás — mondja a darus. Na, ponta 4—500 köbmétert ra­kodunk — mondja Mulati Anti. — Néha meg az is a baj, hogy elfogy az anyag. Ez a gép többet is bírna — di­cséri. Ez a daru a brigádok szíve. Ha véletlenül elromlik, megáll a munka a területen. Ritka ez, mert Anti állan­dóan „bütyköli”, ápolja. Biztos kenyér — könnyebben — Tessék megnézni a te­nyeremet — mutatja Kiss. — Kirepedezett a nehéz munká­tól. Most kezd rendbe jönni. — A sok emeléstől egy porc levált a nyakcsigolyámról. Baj van a hátgerincemmel is — panaszkodik Sejbli. — Ha nem jönnek ezek a gépek, már elmentünk volna. Ennek a vállalatnak a szov­jet segítség az éltető eleme, így fejlődhet az ÉRDÉRT mátészalkai telepe, ahol csaknem ezer ember dolgo­zik. Tizenegy éve alakult. Felszippantotta a környező munkaerőt. Kenyeret biztosí­tott a munkát keresőknek, akik a mezőgazdaságból jöt­tek. Akkor még minden a fizikai erőre épült. Mindösz- sze egymilliós gépparkjuk volt. Most harmincnégymil­liós. Nemcsak a fa érkezett a Szovjetunióból, hanem mér­nökök, gépek is. — Évente 200 ezer köbmé­ter fenyógömbfa jön át a határon ide. Itt dolgozzuk fel — mondja Benedek La­jos telepvezető, aki alakulás­tól itt van és szívén viseli a munkások sorsát. — Két éve érkeztek a szovjet gépek. Uj, korszerű fűrészüzemet létesítettünk. Ez évente 50 ezer köbméter fa feldolgozá­sára alkalmas. Félautomata gépsor. Egy nagy monstrum. Csaknem hetven méter hosszú. És a szovjet daruk. Kövendy La­jos, faipari mérnök, Benedek helyettese újságolja: — Ezeket szovjet mérnö­kök szerelték fel. Több hó­napig itt voltak, segítettek az emberek képzésében. Ök tanították meg az egykori se­gédmunkásokat az automata irányítására. Batári Lajos, Ördög András most így kere­si könnyebb munkával a kenyeret Meghívás, Vologda ba Meghívták őket Vologdá- ba, abba a gyárba tanulni, ahol ezeket a gépeket gyárt­ják. Kövendy, Tóth Zoltán faipari mérnök és Orosi Mik­lós technikus társaságában két hetet töltött a gyárban, így került sor az új, modern technika alkalmazására Má­tészalkán. És felavatták az üzemet, munkába álltak a daruk, s tíz szovjet gyárt­mányú targonca. Hogy ez mit jelent, csak azok tudják értékelni igazán, akik évekig vállon cipelték télen-nyáron, dermesztő hidegben, forró­ságban a hatalmas fenyőfá­kat. Pallagiék és a törzsgárda többi tagja erejük teljében, alig harminc éven túl kerül« tek ide. Most az élet delelő^ jén járnak. — Megviselt bennünket a nehéz munka •— mondja Pallagi Miklós. — így aa ötven év felé közeledve már képtelenek lettünk volna olyan fizikai megterhelésre, mint korábban. Ezek a gépek jelentik nekünk a megköny- nyebbülést. Megállították szervezetünk „kopását”, aa erőnk felesleges pazarlását. Ha nem jönnek a gépek Ezt érzi Ördög András, aki tíz évig fűrészelt, s most az automatát, a rönkadagoló berendezést vezérli. Batári Lajosból is gépkezelő lett. „Gombokkal” irányítja a termelést. Itt dolgozik fele­sége is. Éveken keresztül fá­rasztó munkát végzett. Most a szovjet keretfűrészgép se­gédkezelője. ötszáz forinttal több a keresete. És könnyebb a munkája. Háromszáz nőnek vált könnyebbé a munkája, s ötszáz nehéz fizikai munkát végző férfinek. — Létkérdéssé vált ezek­nek az embereknek, hogy megkönnyítsük részükre a munkát — mondja Benedek Lajos. És a „nehéz” emberek ujj ra és újra hangsúlyozzák; „Ha nem jön a gép, már nem bírtuk volna.” „Ha nem se­gítenek, itthagytam volna.* „így válhatott belőlem da­rus.” „így lettem úri mun­kás, csak a gombokat kell nyomkodnom.” S mindez ref­rénként ismétlődik. Kimond­va és kimondatlanul is érez­ve és érzékeltetve a szovjet nép iránti hálát és barátsá­got. Farkas Kálmán MÁTÉSZALKA UJ VÁROSRÉSZÉBEN egymás után sorakoznak a szép emeletes há­zak. Az ÉPSZER legújabb lakásait alagútzsalus módszerrel építi. (Elek Emil felvétele) Döntés után — Kicsit fészkelődtem a széken tanáraim gyűrűjében, kicsit megilletődött voltam, de aztán eszembe jutott egyik ismerősöm tanácsa: a taggyűlésen nincs igazgató és segédmunkás, csak párttag van. Ha ez igaz — gondol­tam magamban — akkor ezen a gyűlésen sincs tanár és diák... Erre megjött az önbizalmam és mindjárt fel is szólaltam az első gyűlé­sen akkor, amikor felvettek a pedagógus alapszervezet tagjai közé. Sinka Andrástól halljuk ezeket a Krúdy Gyula Gim­názium és Szakközépiskola folyosóján. A negyedik osz­tályos diákot néhány nappal ezelőtt vették fel a pártba. Múlt év októberében töltöt­te be tizennyolcadik életévét, s mint mondja, azóta érlelő­dött benne a gondolat: kér­je-e felvételét, vagy sem. Közben politikai lapokat és könyveket olvasott, figye­lemmel kísérte a politikai eseményeket, végül úgy érez. te, hogy megérett a párttag­ságra. A végső döntés előtt természetesen kérte szülei véleményét. A szülők — mindketten párttagok —ked­vezően fogadták a bejelen­tést és segítették fiúkat elő­készíteni a párttagságra: fel­világosítással, jó tanácsok­kal. A fiatalember munkahelye a gimnázium, munkája a ta­nulás. A párttagság őt is jobb munkára, példamutató életre kötelezi. Hogy tesz en­nek eleget? A tanárok mond­ják róla, hogy a harmadik osztályt kitűnő eredménnyel zárta és a félévi vizsgán is csak egy négyes „csúszott” a bizonyítványba. Minden ér­dekli, különösen a kémia, a matematika és a politika. — A politikai előadásokon ő a segítőm — mondja Tar János tanár, a gimnázium alapszervezetének titkára. Vitaindító előadásai, hozzá­szólásai segítik a politikai oktatást. A fiatalember po­litikai felkészültsége, fel. nőttes hozzászólásai kellemes meglepetést okoztak a tanári karnak, illetve az alapszerve­zetnek. Két évvel ezelőtt vi­tatkoztunk azon, hogy diák felvehető-e a pedagógus alapszervezetbe. Voltak olyan tanárok, akik azt javasolták, hogy a diákokat a kerületi alapszervezetek vegyék fel, vagy ha mi vesszük fel őket, akkor is a kerületi alapszer­vezetekbe járjanak gyűlé­sekre. Sinka András a már. ciusi taggyűlésen bizonyí­totta, hogy köztünk a helye. A diák már a felvétele napján pártmegbizatást ka­pott. Pártmunkáját — mint legtöbb fiatal — a KISZ-ben végzi. A feladat sajátos: az első osztályos gimnazistákat készíti elő a KISZ-tagságra. Agitál, szervez, előadásokat tart, politizál a fiatalok kö­zött. Tekintélye van az isko­lában, hallgatnak rá társai. A gyengébb tanulókat felka­rolja, az elbizakodottakat, a magukról megfeiedkezette- ket „helyrebillenti”. Azt mondja, ez már önként vál­lalt pártmunka. Aztán a térj veiről beszél. — Érettségi után élelmi, szervegyószetet szeretnék: tanulni a moszkvai egyete­men. Azért döntöttem így, mert kevés mérnök és kevés vegyész van az élelmiszer- iparban — főleg megyénk, ben. Az egyetem elvégzése után hazajövök Nyíregyházád ra. Akkorára felépül a tej. porgyár, s remélem, ott is szükség lesz rám. Moszkvában a magyar diá­kok KISZ-alapszervezetet alapítottak, de pártalapszer- vezetet még nem. — Erre én is gondoltam, mielőtt felvételemet kértem. De remélem, két éven belül több kommunista diák érke­zik Moszkvába, s talán arra is lesz lehetőségünk, hogy alapszervezetet alapítsunk. Ha ez nem sikerül, a KISZ- esekkel és a komszomolis- tákkal tartom a kapcsolatot, hogy ne essek ki a mozgalmi életből. A moszkvai tapasz­talatokat hazatértem után hasznosítani tudom. Náferádi K&m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents